udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 24 találat lapozás: 1-24
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Romsics Ignác

1990. november 7.

Bethlen Béla /1888-1989/ életútjára emlékezett Gaal György abból az alkalomból, hogy kiadták Romsics Ignác bevezetőjével önéletírását Észak-Erdély kormánybiztosa voltam /Zrínyi Kiadó, Budapest, 1989/ címmel. Bethlen Béla a bécsi döntés után Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék főispánja lett. A kényesnek számító, román többségű megyékben közmegelégedésre képviselte a hatalmat. Magyarország német megszállásakor lemondott, majd 1944 augusztusában vállalt igen kényes funkciót, Észak-Erdély polgári kormánybiztosa lett. Megmentette a Torda környéki zsidóságot a deportálástól, hatályon kívül helyezte a kolozsvári kiürítési parancsot. 1945-ben letartóztatták, majd szabadon engedték, 1946-ban újra elvitték és öt évre ítélték. 1952-ben felajánlották a magyar állampolgárságot, de nem fogadta el. Erre tovább tartották börtönben, 1954-ig. Ezután munkásként kereste kenyerét. Gróf Bethlen Bélának még életében sikerült Magyarországra kijuttatni emlékiratait. /Gaal György: Az emlékíró Bethlen Béla. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

1995. január 24.

Romsics Ignác történész tanulmányában /Dunának, Oltnak... más a hangja. A nemzetállamiság eszméje Közép-és Kelet-Európában/ történelmi visszapillantással mutatta be a térség államainak alakulását. A gazdasági integráció hatására sokan a nacionalizmus végét prognosztizálták, így Eric Hobsbawm is. A soknemzetiségű birodalmak felbomlottak. A 14 újonnan létrejött állam közül csak egyben, Csehországban nem éri el a nemzetiségek aránya a 10 %-ot /6 %/, az összes többiben 10 százalék fölött van. Horvátországban és Szlovéniában 12-12 százalék, Szlovákiában 18, Litvániában 20, Belorussziában 22, Ukrajnában 27, Szerbiában 34, Moldovában és Macedóniában 35-35, Montenegróban és Észtországban 38-38, Lettországban 48 és Bosznia-Hercegovinában 56 százalék. A legnehezebb a helyzet Koszovóban, ahol 1 850 ezer albán néz farkasszemet százezer szerb fegyveressel, Macedóniában 400 ezer fős albán kisebbség él. Dél-Albániában - albán adatok szerint - 40 ezer, görög becslés szerint félmillió görög található. Bulgáriában 800-900 ezres török kisebbség él a török határ közelében. Az 1991. aug. 21-én kikiáltott Moldovai Köztársaságban az orosz és gagauz kisebbség saját szláv köztársaságot alakított. Iliescu elnök nyilatkozatai mutatják, hogy az egyesülés a román külpolitika egyik prioritása. Külföldi elemzők a magyar nemzetállamiság eszméjének újrafogalmazásában a legnagyobb potenciális veszélyforrást látják. A Szovjetunió felbomlásáig Európa legnagyobb kisebbsége a magyar volt, 1991 óta az orosz, számuk 26 millió, ebből mintegy 15-16 millió európai. Ukrajnában 11 millió, félmillió Moldovában, 1,5 millió Belorussziában, közel félmillió Észtországban, 850 ezer Lettországban, 300 ezer Litvániában, közel egymillió Kalinyingrádban, a többi pedig Lengyelországban, Finnországban és egyebütt él. Az új orosz külpolitikai doktrína szerint Moszkva meg fogja védeni - ha szükséges, erő alkalmazásával is - az orosz kisebbség érdekeit. A költő állítása szép álom. A Dunának, Oltnak - reménytelenül más a hangja. /Magyar Nemzet, jan. 24./

1998. április 8.

A magyar kormány létrehozta az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványt A Magyar Közlönyben olvasható, hogy a közalapítvány célja a kisebbségpolitika tudományos megalapozása, a magyar kisebbségpolitika szakmai képviselete a nemzetközi fórumokon, a kisebbségek helyzetének vizsgálata, cigányságra vonatkozó jogok és kisebbségi gyakorlat elemzése. A közalapítvány köteles az Országgyűlés és a kormányszervek igényeit kiszolgálni, a közalapítvány információs szolgáltatást nyújt, szakértői hálózatot szervez és működtet. A költségvetés 50 millió forintot bocsátott a közalapítvány céljaira. A közalapítvány céljait a megalakítandó Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézete működésével valósítja meg. Az Intézet irányítását a kuratórium által kinevezett főigazgató látja el. A kuratórium tagjai: Beke Kata, Bodor Pál, Csepeli György, Iszák Lajos, Kiss Gy. Csaba, Komlós Attila, Kukorelli István, Orosz István, Pomogáts Béla, Romsics Ignác, Tolnay László, a kuratórium elnöke: Csepeli György. /Magyar Közlöny, 30. szám, ápr. 8./

1999. június 22.

Budapest XV. kerülete Önkormányzatának Pedagógiai Központja idén is megszervezi augusztus 22-27-e között - immár harmadszor - 15 romániai történelemszakos tanár számára a szakmai továbbképzést. Az előadók között vannak: dr. Závodszky Géza, dr. Estók János, dr. Salamon Konrád, dr. Romsics Ignác (az ELTE professzorai). Az előadások az 1711 utáni korszakból merítik témájukat. Jelentkezni lehet a maroshévízi Kemény János Alapítványnál. /Komán János, a Kemény János Alapítvány elnöke: Történelemszakos tanárok továbbképzése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

2000. augusztus 17.

Aug. 17-én kezdődik Közös múlt - közös jövő címmel a külföldön élő magyar könyvtárosok sorrendben immár ötödik szakmai találkozója Budapesten. A háromnapos világtalálkozó az Országos Széchényi Könyvtárban aznap nyíló "Három kódex″ című millenniumi kiállítással veszi kezdetét. Az ezeréves magyar államiság és a kereszténység kétezredik jubileuma évében a világ különböző pontjain élő magyar, illetve magyar származású könyvtárosok többi között megvitatják az információs korszak hatásait, a "korszerű″ bibliotéka fogalmát és a határokon túli magyar kisebbségi könyvtárak anyaországi kapcsolataival is foglalkoznak. A találkozó plenáris ülésének előadója Romsics Ignác történész és Gombár Csaba szociológus lesz. Az előzetes jelentkezések alapján a szekcióüléseken harmincnál több előadás hangzik majd el. /Külföldön élő magyar könyvtárosok szakmai találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

2000. augusztus 25.

Nyolcvan év elteltével vajon eljött-e az ideje annak, hogy hideg fejjel végezzünk számvetést, beszéljünk Trianonról? Egyáltalán lehetséges-e ezt a történelmi eseményt érzelemmentesen végiggondolni nekünk, magyaroknak? Ezekre a kérdésekre kerestek választ Kőszegen, a Fesztivál a határon rendezvénysorozaton a téma iránt érdeklődő résztvevők. A közös gondolkodásban Bárdi Nándor, Romsics Ignác, Zeidler Miklós történészek és Pál József irodalomtörténész, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára voltak a fiatalok segítségére. Trianont évtizedek múltán is nehéz érzelmek nélkül szemlélni, de a történészeknek és politikusoknak valószínűleg nincs más választása, hiszen a máig érezhető feszültségek feloldása csak a történelmi folyamatok, ok-okozati viszonyok megértésén keresztül lehetséges - hangzott el a fórumon. /Trianon és a megbocsátás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

2001. május 28.

Budapesten ünnepelték a 75 éves Korunk (Kolozsvár) folyóiratot az Erdélyről Európában - mítosztalanul című rendezvényen, amelyet a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Friedrich Naumann Alapítvány és az Apáczai Sajtóhíd Alapítvány támogatásával tartottak meg. Kántor Lajos főszerkesztő köszöntője után Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke beszélt a lapról, annak marxista, majd reformkommunista, 1990 után pedig nemzeti liberális szellemiségéről. R. Várkonyi Ágnes a fejedelemkori Erdély történetéről, Marosi Ernő a prágai Szent György szobrot alkotó kolozsvári fivérekről, Benkő Samu a marosvásárhelyi Bolyai Jánosról, Romsics Ignác pedig a független Erdély gondolatának a nemzetközi politikában való jelenlétéről tartott előadást. Láng Gusztáv Németh László és a német filozófia kapcsolatáról, Salat Levente pedig az évezred eleji erdélyi multikulturalitásról beszélt. /Budapesti ünnepség a Korunk 75. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

2001. június 21.

Üzleti szempontból sikeres volt az erdélyi könyvkiadók és könyvkereskedők szereplése a budapesti könyvhéten - jelentette ki Ferencz Kornélia, a csíkszeredai Corvina könyvkereskedő cég vezetője. Bencze Tibor, az Erdélyi Magyar Könyvklub igazgatója hasonlóan vélekedett. Ekkora érdeklődés még sosem volt. A legkeresettebb könyvek a helytörténeti kiadványok, a gyermekkönyvek, a szakácskönyvek és a vadászkönyvek voltak. Idén szűknek bizonyult az erdélyi kiadók két sátra. - - A mi forgalmunk idén 1 millió Ft fölött volt, s ez többnyire a két csíkszeredai kiadó, a Pro Print és a Pallas-Akadémia kiadványaiból származott - hangsúlyozta Bencze Tibor. - Ferencz Kornélia külön kitért a Harry Potter-sorozat kiadójával folytatott beszélgetésre, amelyből kiderült, hogy a sorozat négy kötete több mint 300 ezer példányban kelt el eddig, a legújabb kötet példányszáma is meghaladta a 30 ezret. A két csíkszeredai könyvkereskedő kitért arra, hogy a rendezvény sikeréhez nagymértékben járult hozzá a Kossuth Rádió. /Erdélyiek a legsikeresebb könyvhéten. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./ A könyvhéten jelen voltak könyveikkel az erdélyi s az Erdélyből elszármazó írók, s jelen volt a régió történetével. Ilyen volt Balogh László Románia története című nagy összefoglaló munkája (Aula Kiadó) vagy Romsics Ignác A trianoni békeszerződés (Osiris Kiadó). Szilágyi István nagyregénye a Hollóidő (Magvető), amely a török hódoltság korában játszódik, az Erdélyből elszármazott Bartis Attila önéletrajzi motívumokból építkező A nyugalom (Magvető), című regénye, Vári Attila Cselédfarsang (Palatinus) regénye. Kovács András Ferenc új verseskötete a Téli prézli (Jelenkor), a felismerhető jellegzetes KAF-hangvétellel. Sütő András Erdélyi változatlanságok (Kossuth Egyetemi Kiadó), címmel új esszégyűjteménnyel jelentkezett, Kányádi Sándor Virágon vett vitéz (Holnap Kiadó) című, gyermekeknek szóló gyűjteményével volt jelen. Új tanulmánygyűjteménnyel jelentkezett Kántor Lajos (Felnőnek a legkisebb fiúk, Polis), sikere volt Gaál György Kolozsvár című kultúrtörténeti kalauzának (Polis). A Mentor jelentette meg Egyed Emese monográfiáját Bartsay Ábrahám testőríróról (Adieu, édes Bartsaym), érdeklődést keltett a Molter Károly-levelezés második könyve (Argumentum-Polis) és Láng Gusztáv Dsida Jenő-monográfiája (Kriterion), valamint a Vissza a forrásokhoz című interjúgyűjtemény, amelyben fiatal kritikusok, irodalomtörténészek faggatják a Forrás első nemzedékének tagjait - életről, irodalomról. Az Erdélyi Híradó öt kötetben jelentette Méhes György válogatott műveit. A mese- és színműíróként számon tartott Méhes nemrég töltötte be nyolcvanötödik esztendejét. /Erdélyi vonatkozások a könyvhéten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./

2003. december 23.

József Álmos sepsiszentgyörgyi helytörténész-tanár Amire a levelek lehullnak /T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2003/ címmel első világháborús archív fotókból, néhány tábori postai levelezőlapból és zubbonynoteszbe jegyzett emlékekből összeállított egy karácsonyi ajándék könyvet. Romsics Ignác történész adatai szerint - Magyarország története a XX. században, Osiris Kiadó, Budapest, 1999 - az első világháború alatt az Osztrák-Magyar Monarchia összesen 9 millió embert állított fegyverbe, közülük 3,4 milliót Magyarország és Horvátország területéről. A 9 millióból 1,1 millió esett el, csaknem 3,6 millió sebesült meg, s több mint 2 millió került hadifogságba. A magyarság ezt a csapást, egykori országa háromnegyedének elvesztését többé már nem tudta kiheverni. József Álmos könyve a magyarság pusztulásának a kezdő éveit idézte fel. /Sylvester Lajos: Csináltunk szép karácsonyfát...= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

2004. augusztus 16.

A hét végén – akárcsak az előző esztendőkben – a Maros megyei Gernyeszegen tartotta meg találkozóját a Castellum Alapítvány, melyet az erdélyi nemesi családok leszármazottai hoztak létre. A Csép Sándor újságíró, rádió- és tévériporter vezetésével zajló ünnepségen a helyi református templomban a házigazda, Szász Attila református lelkész és Papp László marosvásárhelyi római katolikus lelkész köszöntötte a vendégeket. Haller Béla, a Castellum Alapítvány elnöke mondott üdvözlő beszédet, és dr. Romsics Ignác budapesti történész tartott előadást Erdély a magyar és a nemzetközi politikában 1919 és 1945 között címmel. Ezután dr. Kovács András kolozsvári történész Az én házam – az én váram címmel szólt a nemesi családok történelemformáló szerepéről, életéről, hányattatásairól. Megnyílt Polgár Marianne budaörsi grafikus Magyar családi címerek című kiállítása. A találkozó résztvevői meglátogatták a paszmosi Teleki kastélyt, a nagysajói Kemény kastélyt, az árokaljai Bethlen kastélyt, és más olyan nevezetességeket, amelyek a régi nemesi családokhoz kapcsolódnak. /(Máthé Éva): „Az én házam – az én váram” = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

2005. november 12.

November 11-én a Korunk folyóirat szervezésében kétnapos történésztanácskozás kezdődött Kolozsváron Társadalomalakító elképzelések és a hatalom mechanizmusai a Kárpát-medencében 1944/45–1968 között címmel. Kántor Lajos főszerkesztő megnyitója után L. Balogh Béni (Komárom-Esztergom Megyei Levéltár) az 1940–1944 közötti magyar–román viszonyról és az erdélyi kérdésről értekezett. Dr. Romsics Ignác (ELTE, Budapest) Magyar békeelképzelések a II. világháború végén című előadásában számba vette az Erdélyt érintő terveket is. Dr. Gyarmati György, dr. Ormos Mária (Pécsi Tudományegyetem) és dr. Stefano Bottoni (Bolognai Egyetem) tartott előadást, majd levetítették és kiértékelték Zágoni Balázs (Kolozsvár) Az elképzelt forradalom című dokumentumfilmjét. /Ördög I. Béla: Történészkonferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

2005. november 14.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület történészkonferenciája alkalmából Kolozsváron járt Romsics Ignác, a budapesti ELTE professzora. Az autonómiával kapcsolatban kifejtette, az EU alkotmánya erre vonatkozóan nem tartalmaz szankciókat, csak ajánlásokat. A professzor teljes mértékben összeegyeztethetőnek tart egy ilyen követelést az európai uniós együttléttel. Ilyenekre vannak példák Európában. Az erdélyi meg a többi határon túli magyar kisebbségnek teljes joga van Magyarországra úgy tekinteni, mint a támogató anyaországra, szögezte le. /Ördög I. Béla: Indokolt az autonómiatörekvés. Beszélgetés Romsics Ignáccal, az ELTE professzorával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

2005. december 15.

A Habsburg Történeti Intézet Mi a magyar ma? című tanulmánykötetét mutatta be december 14-én Budapesten Gerő András, az intézet igazgatója és Romsics Ignác történész, a könyv egyik szerkesztője. Gerő András elmondta, hogy Szekfű Gyula szerkesztésében 1939-ben jelent meg hasonló címmel tanulmánykötet, amelyet az akkori szellemi élet 13 vezető képviselője írt a magyarság múltjáról, kultúrájáról azzal a céllal, hogy „öntudatossá tegye az emberekben magyarságukat”. Romsics Ignác és a kötet másik szerkesztője, Szegedy-Maszák Mihály 14 szerző – történész, társadalomtudós, művészettörténész, régész – köztük négy író, a magyarországi Esterházy Péter, a romániai Kányádi Sándor, a szlovákiai Grendel Lajos és a szerbiai Végel László – anyagát formálta kötetté. Romsics Ignác elmondta, kiderült, hogy nincs jó és jobb magyar. Ormos Mária történész szerint egy embernek többféle nemzeti identitása lehet. Példaként említette a hazai cigányságot, a zsidóságot vagy a németeket, akik lehetnek hű magyarok és egyúttal őrizhetik német nyelvüket, kultúrájukat, mint az erdélyi magyarok is, akik egyúttal román állampolgárok. /Mi a magyar ma? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

2006. január 27.

Magyarország végzetesen kettészakadt, mondják sokan. Nincs két Magyarország, állítja Gombár Csaba politológus abban a tanulmánykötetben, amelynek társszerzője Enyedi Zsolt, Kende Péter, Romsics Ignác, Szilágyi Ákos és Vásárhelyi Mária. Lokodi Imre, a lap munkatársa szerint meggyőző nevek, hiteles ország- és társadalomismerők. A huszadik században háromszor fordult elő, hogy Magyarországot a kettészakadás veszélye fenyegette: 1919-ben, 1944-ben, és 1956-ban. Ma ez nincs így, még akkor sem, ha ez szavakban néha felvetődik, hangsúlyozta Gombár Csaba. /Lokodi Imre: Egy vagy kettő? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./

2006. november 24.

Örvendetes, hogy az embereket érdekli, foglalkoztatja Trianon kérdése, és azzal sincs semmi baj, hogy léteznek legendák körülötte. Semmiképp sem vezet jó irányba viszont, ha történelmi magyarázat épül rájuk – mondta dr. Ablonczy Balázs történész, a budapesti Teleki László Intézet tudományos főmunkatársa. A kutató A történelmi emlékezet furcsaságai címmel tartott előadást november 22-én Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány székhelyén. Az Ablonczy által írt Trianon-legendák című tanulmány a 2002-ben, Romsics Ignác Mítoszok, legendák, tévhitek a XX. századi magyar történelemről című kötetben jelent meg. A történész szerint Trianon súlyos nemzeti csapásnak minősíthető, amely kihat a mai társadalomra, és nagyban meghatározza azt. A Glatz Ferenc szerkesztésében és vezetésével, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársai által készített Magyarok krónikája című lexikon jó példa erre a tévedésekre. A kiadvány a trianoni szerződés aláírásának helyeként a Kis- és Nagy Trianon közötti folyosót nevezi meg, annak ellenére, hogy a két épület távol esik egymástól, folyosó pedig nem létezik. Hibásak azok a megállapítások is, amelyek szerint a Kis Trianon adott otthont az eseménynek, valójában a Nagy Trianon folyosója, amely a XIV. Lajos által építtetett kastély két szárnyát köti össze. Apponyi Alberttel kapcsolatban született a másik legendárium: kiváló szónoklatával hívta fel magára a figyelmet. A legendárium szerint Apponyi 1920. január 16-án három nyelven (franciául, angolul, olaszul) elmondott beszédében „vette védelmében” Magyarországot. Apponyi beszéde valójában franciául hangzott el, angolul csupán az egyes fejezeteket foglalta össze röviden, olaszul pedig a végén szólt néhány mondatot. Az idős miniszter tevékenysége és beszéde Ablonczy szerint is bámulatos, Apponyi elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy már életében tereket és utcákat neveztek el róla. Egy másik legenda szerint Georges Clemenceau miniszterelnök magyar menye, Mihnai Ida iránt érzett gyűlölete testesült meg tulajdonképpen a trianoni döntésekben. Habár Clemenceau felelőssége és elfogultsága vitathatatlan a békeszerződés megalkotásában – a fiatalok válása egyáltalán nem befolyásolta a miniszter politikai döntéseit. Franciaország vélt vagy valós érdekei szerint cselekedett. /Ferencz Zsolt: Trianon-legendák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

2006. december 9.

Romsics Ignác történész legújabb könyvében az 1947-es párizsi békeszerződés előzményeit, a tárgyalások folyamatát elemzi, amelynek eredményeként gyakorlatilag helyreállították Magyarország 1938 előtti, trianoni határait. Az 1947-es párizsi békeszerződés /Osiris Kiadó, Budapest/ című kötete részben egy döntéshozatali folyamatot rekonstruál, azt elemzi, miként jut el oda a világ, hogy három falutól eltekintve helyreállítsa a trianoni határokat – mondta Romsics Ignác. Washingtonban olyan irat-együttesre bukkant, amelyben a háború utáni Kelet-Európát és ezen belül Magyarország sorsát vázolták fel úgy, hogy a döntés valamilyen mértékben az igazságosság elvének is megfeleljen. Hasonlóan kedvező elgondolásai voltak Nagy-Britanniának is Magyarországról. ,,Az érdekelt, hogy mi történhetett 1944 és 1947 között, hogy feladták ezeket az elgondolásokat, és végül hozzájárultak Trianon megismétléséhez” – tette hozzá az akadémikus. Közlése szerint szerepet játszott Besszarábia kérdése is, a szovjeteknek ugyanis rendkívül fontos volt, hogy visszaszerezzék Romániától az 1920-ban elcsatolt területet. Ennek fejében viszont odaígérték Romániának Erdélyt. /Könyv a párizsi békeszerződésről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

2007. március 3.

Utolsó könyvét már nem vehette kezébe Sütő András, a Létvégi hajrában című szövegösszeállítás halála után, nemrég jelent meg Debrecenben a Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában. (Szerkesztette, a jegyzeteket írta Ablonczy László és Cs. Nagy Ibolya.) A vaskos kötetben olvasható esszék, interjúk, születésnapi köszöntők, laudációk, levelek döntő többségükben az utóbbi években keletkeztek, mikor a testet-szellemet bénító gyilkos betegség nagyobb vállalkozásba való bocsátkozást immáron nem engedélyeztek Sütő András számára. A Létvégi hajrában darabjai Sütő András mindig eleven szellemi érdeklődésének, tájékozódásának dokumentumai. Újból meg újból figyelmeztetett a feledhetetlen szülőföld, a létükben s anyanyelvükben olyannyira fenyegetett mezőségi magyar szórványok gondjaira. Hittel vallotta, hogy mifelénk, ezeken a tájakon az íróembernek nagy hagyományokban gyökerező erkölcsi kötelezettsége a közügyek teherviselése tollal és szóval, azonosulással idézvén Németh Lászlót: ,,Nem akarok csak művész lenni. Egy író, aki csak szép: szajha. ” 2002-ben mondta Sütő egy interjúban: ,,Az írástudó nem fordíthatja el fejét a saját népétől. Ez itt olyan világ, amelyben író, költő, színész, művész maga is felelős azért, hogy olvasóinak, közönségének tömege megmarad-e, vagy megsemmisül a történelem olvasztókemencéiben. Ez itt olyan világ, amelyben vissza kell szereznünk mindazt, amit 80 év alatt elvettek tőlünk. Ez itt olyan világ, amelyben először közösségileg kell átvészelnünk a viharos időket, hogy azután majd jobban őrizhessük az individuum szentségét is. ” Sütő András soha nem rejtette véka alá eszményeit, néphez-nemzethez való szoros kötődését. A kötetben a szóban forgó nevekkel érzékeltethető Sütő András írói műhelyének légköre. A recenzens, Nagy Pál sorolta a könyvből: Illyés Gyula, Czine Mihály, Kemény János, Bözödi György, Horváth István, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Görömbei András, Beke György, Domokos Géza, Farkas Árpád, Sára Sándor, Romsics Ignác, Szekér Endre, Pintér Lajos, Sylvester Lajos, Magyari Lajos, Bogdán László többek között, de Antall József is. 2002-ben, a 75. születésnapja alkalmával rendezett soproni ünnepségen többek között így szólt a jelenlévőkhöz Sütő András: ,,Azzal vigasztalom magam, hogy az erdélyi magyarság eszméletében én is őrző lehettem a strázsán. ” /Nagy Pál: Aki őrző lehetett a strázsán (Olvasólámpa). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

2007. március 3.

A budapesti Rubicon című történelmi magazin idei első (összevont) száma több mint száz oldal terjedelmet szentel a második Trianonnak is nevezett 1947-es párizsi békekötés népességmozgásának, kezdve térségünk 1939-től számított s mintegy egy évtizedet átölelő etnikai átrendeződésétől a tudatos népirtáson át a ki- és áttelepítések eredményezte hontalanság-állapotig. A hatvan évvel ezelőtt aláírt párizsi békeszerződés (Romsics Ignác tanulmánya) képezi a lap törzsanyagát. A szlovák revíziós tervek (Janek István elemzése) és a csehszlovák revizionista szándékok és törekvések (G. Vass István), kiegészítve a jugoszláv területi követelésekkel és hátterükkel (Hornyák Árpád), valamint a román háborús és háború utáni jövőképpel (L. Balogh Béni és Olti Ágoston) árnyalják az összképet. Mindszenty bíborosnak a csehszlovákiai magyarok védelmében kifejtett tevékenységét Janek István értékeli, az erdélyi magyarság számára hasonló jelentőségű Márton Áron püspökét Nagy Mihály Zoltán. Stark Tamás tanulmánya a Kelet-Közép-Európában lezajlott tisztogatások és telepítések összefoglalójaként a népirtás, a kitelepítések és deportálások országonként eltérő gyakorlatát mutatja be. A szlovákiai magyarok kálváriáját Popély Árpád írja le (Deportálás Csehországba). A lakosságcsere a magyarországi szlovákok szemszögéből – ez Kugler József dolgozatának témája, míg Végső István azoknak a különleges mentőakcióknak a körülményeit és ellentmondásos szereplőit mutatja be, melyek során jelentős összegekkel és áruval korrumpált SS-tisztek által vált lehetővé zsidók ezreit kimenekíteni a biztos halálból. /Nemzetrészek kényszersorsa. = Új Szó (Pozsony), 2007. márc. 3./

2007. március 8.

Romsics Ignác Az 1947-es békeszerződés című monográfiájában kitért az 1946-os közvélemény-kutatásra. A magyar lakosság körében a megkérdezettek 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a trianoni határoknál kedvezőbbeket fog kapni, és csak 22 százalék gondolta úgy, hogy a békekonferencia az 1938-as határokat állítja vissza. Romsics könyvében a kisebbségi magyarságnak szentelt fejezetben kitért arra, hogy Erdélyben az impériumváltás utáni hatalom nem idegenkedett a kisebbségellenes atrocitásoktól, csak nyilatkozataiban emlegetett megbékélést. Délvidéken ennél is súlyosabb a helyzet, vérfürdők után ébredt rá a szerb-jugoszláv hatalom, hogy az atrocitásoknál célravezetőbb a megbékélés, Csehszlovákia területén ráütötték a magyarra, németre a kollektív bűnösség bélyegét. /Lokodi Imre: A gyakorló olvasó fizetése. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

2007. október 10.

A Sapientia–EMTE szervezésében Romsics Ignác történész professzor, akadémikus tart előadást Trianontól Párizsig. Az új Magyarország születése, 1920–1947 címmel október 12-én Csíkszeredán, az egyetemi aulában. /Trianontól Párizsig. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 10./

2007. október 15.

Telt házas előadást tartott október 13-án Sepsiszentgyörgyön Romsics Ignác magyarországi történész, egyetemi tanár. A Trianonhoz vezető útról, az akkori politikai helyzetről, a következő évekről szóló történelmi visszatekintő megvilágította azokat az eseményeket, amelyek jelentős változásokat hoztak, és elvezettek a jelenkori Magyarország kialakulásához. A történész célja a téveszmék lebontása volt.,,Mint minden nagy történelmi átalakulást, a trianoni békeszerződést sem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni, különösen nem a meseszerű véletlenre” – hangsúlyozta Romsics. Érvelése szerint négy alapvető tényező találkozása vezetett egy vesztes háború végén a trianoni békeszerződéshez. Ezek közül a legmélyebben fekvő ok az Osztrák–Magyar Monarchia soknemzetiségű összetétele volt, az a tény, hogy ez a nagyhatalom nem tudta megfelelően kezelni az itt élő népek jogait és követeléseit. Második okként sorolta a környező kisállamok – Románia, Szerbia – egyre tágabb teret nyerő irredenta törekvéseit, harmadikként pedig, hogy kialakult a nagyhatalmak két, egymással szemben levő frontja. A háborúban részt vevő államok, nemzetiségi csoportok területi célokat fogalmaznak meg, és ezek a célok már pontosan előrevetítik azt, ami a világháború végén Magyarországgal történik – fejtette ki a történész. Romsics Ignác előadása a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja által Történetek Magyarországról címmel kezdeményezett előadás-sorozat első állomása volt. /Farkas Réka: Történelem és téveszmék (Romsics Ignác Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

2007. november 30.

Romsics Ignác magyarországi történész a 20. század magyar politikatörténetével foglalkozik. A 20. századdal az a probléma, hogy olyan irtózatos mennyiségű forrásanyag áll rendelkezésre, amit lehetetlen áttekinteni. Romsics kifejtette, hogy a történelemben abszolút objektivizmus nem létezik, mégis törekednek rá. Az ő szubjektivitása elsősorban abban áll, hogy magyar, második forrása a szocializációja, paraszti közegből indulva vált értelmiségivé. Egészen biztos, hogy a trianoni békeszerződésről egy magyar történész másképp ír, mint egy román. Ugyanakkor, ha a szakmáját komolyan veszi a magyar, a román vagy a szlovák történész, ha ugyanazokat a dokumentumokat tanulmányozza, akkor nagyjából ugyanazokat kell megállapítania. Tudomásul kell venni, hogy 1918. december 1-jén Gyulafehérváron volt egy román nemzetgyűlés, ahol határozatot hoztak Románia és Erdély egyesüléséről. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy ez önmagában még nem lett volna elég ahhoz, hogy Erdély Romániához kerüljön. Ehhez a nagyhatalmak akarata és az Erdélybe bevonuló román hadsereg is kellett. Itt jön be a szubjektivizmus: a román történész ezt történelmi igazságtételként és pozitív fejleményként értékeli, míg a magyar tragikus eseményként értelmezi. Romsics munkáiban cáfolja, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződések a nagyhatalmak tájékozatlanságának következményei lennének. A nagyhatalmak a magyar statisztikák alapján dolgoztak. Nem azért hoztak etnikai szempontból igazságtalan döntéseket, mert nem tudták, hogy a Székelyföldön vagy a Csallóközben magyarok laknak, hanem mert az etnikai szempontokat mindig másokkal is társították. Például közlekedési, gazdasági és stratégiai szempontokkal, sőt bevallottan azzal, hogy ki a győztes és ki a vesztes. –A két háború között jobb feltételek között működtek a magyarság kisebbségi szervezetei, mint az államszocializmus időszaka alatt. Az 1920-as és 30-as években voltak gazdasági szervezeteik, nem koboztak el minden földbirtokot, ingatlant, az egyházi autonómia nem csorbult, és ez bizonyos fajta védettséget, biztonságot nyújtott a magyar kisebbségnek. Az államszocializmus korában az egyén teljesen kiszolgáltatottá vált, az egyházak működését is korlátozták, a magánvagyon megszűnt. Ez volt a legrosszabb időszak a magyar kisebbség szempontjából. A rendszerváltás utáni évek ismét sokkal több lehetőséget biztosítanak a nemzeti identitás megőrzése, fejlesztése. Romsics Ignác /sz. Homokmégy, 1951/. 1977–1985 között az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1986–1991 között a Magyarságkutató Intézet igazgatóhelyettese. 1991 óta az ELTE-n tanít, 1996 óta a történettudomány habilitált doktora, 1998 óta az Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora. 1993–2003 között megszakításokkal az Indiana University (USA) Magyar Tanszékén volt vendégtanár. Fő kutatási területe a 20. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra (Trianon, Horthy-korszak). /Bíró Blanka: A történelem nem újrajátszható. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

2007. december 17.

Kaput nyitott Budapesten a Korunk folyóirat: ez a Korunk – Budai Porta, ez is része a magyar–magyar kapcsolatoknak, a kölcsönös tájékoztatásnak, hogy közvetlenebbé váljon az átjárás tudományban, irodalomban, művészetekben. A legmagasabb, a bukaresti minisztérium által nemrég megítélt B+ tudományos minősítés birtokában a Korunk vállalta ezt a lépést, állandó képviselet megteremtését Budapesten (a Margit körút 5/a szám alatti Bem moziban). A kezdemény komolyságát egy héttagú grémium jelzi: két akadémikus, az irodalomtörténész Poszler György és a történész Romsics Ignác; az ugyancsak neves irodalomtörténész, számos erdélyi tárgyú könyv szerzője, Pomogáts Béla; a Szegeden élő, messze földön méltán népszerű egyetemi tanár Ilia Mihály, az író Csiki László és Zalán Tibor, a kiváló grafikus Tettamanti Béla – valamennyien a folyóirat régi, megbecsült szerzői. A Korunk – Budai Porta keretében mutatták be a Közép-Európa vándora (Korunk-dosszié, 1957–2007) című, közel 900 oldalon, két kötetben esszét, tanulmányt, verset, prózát, grafikát újra összegyűjtő rangos kiadvány. Ugyanitt találkozhattak az olvasók Szabédi László kiadatlan írásainak (naplójának, levelezésének) gyűjteményével és egyéb Korunk-kiadványokkal. /S. L. : Könyvek a Portán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

2008. október 17.

A Korunk Akadémia felvételit hirdet 2008 novemberében induló képzéseire. A Korunk Akadémia 2007 októberétől működik, előadói neves akadémikusok, szakemberek (Romsics Ignác, Gyarmati György, Balla Bálint, Marosi Ernő és mások) voltak. A 2008/2009-es egyetemi év első félévében induló programok: 1. Folyóiratszerkesztés és könyvszerkesztés. Programvezető: Kántor Lajos irodalomtörténész, az MTA doktora. 2. Kreatív írás műhely. Programvezető: Balázs Imre József egyetemi adjunktus. /Korunk Akadémia 2008/2009 – felvételi. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./


lapozás: 1-24




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998