udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 79 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-79
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Sas Péter

1998. február folyamán

Sas Péter /Budapest/ kutató Bíró Vencel és Balanyi György, a két piarista történész életútját vázolta fel, mindketten Kolozsváron professzorai voltak az egyetemnek 1943 és 1948 között. Bíró Vencel /Vértessomló, 1885. aug. 9. - Kolozsvár, 1962. dec. 2./ teológiai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, 1908-ban pappá szentelték, ugyanebben az évben summa cum laude minősítéssel bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Kolozsváron tanított a gimnáziumban és rendre írta történelmi tanulmányait. 1925-ben a kolozsvári főgimnázium igazgatója és az önállósult romániai piarista provincia rendfőnökének, Patay Józsefnek az asszisztense lett. Bíró Vencel kutatómunkájának eredménye Altorjai gróf Apor István és kora című monográfiája. Bíró Vencelt 1934-ben a piarista rend főnökévé választotta. Sok gonddal kellett megküzdenie, a román állam nem ismerte el a rend jogi személyiségét, sőt Onisifor Ghibu kolozsvári egyetemi tanár címbitorlás és államellenesnek nyilvánított rendi címer használata miatt bírósághoz fordult. Végül az ügyben felmentő határozat született, 1938-ban. 1940-ben a visszaállított Ferenc József Tudományegyetem Erdély és Kelet-Európa története tanszékén lett rendes tanár, egyben munkatársa az újonnan felállított Erdélyi Tudományos Intézetnek. Az MTA tagjának választotta. Bíró Vencel munkássága összefoglalásaként megírta Erdély története című munkáját. 1945-48 között a Bolyai Tudományegyetem dékán-helyettese volt, akkor nyugállományba küldték. 1946-ban ismét őt választották a romániai piarista rendtartomány főnökének. 1949. aug. 1-jén megszüntették a szerzetesrendeket, így a piarista rendet is. Bíró Vencel Kolozsváron, a Szent Mihály plébánián kapott szálláslehetőségeket. Tovább írta történelmi tanulmányait. Balanyi György /Kecskemét, 1886. febr. 10. - Budapest, 1963. máj. 4./ piarista történész 1824-től tanított a budapesti tudományegyetemen, majd 1943 és 1948 között Kolozsvárott volt a Bolyai Tudományegyetemen a történelem tanszék professzora. 1948-ban vissza kellett térnie Magyarországra. /Sas Péter: Bíró Vencel, a piarista rendfőnök és történetíró. = Művelődés (Kolozsvár), febr./

1997. augusztus 22.

Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum volt a házigazdája a II. összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpóziumnak, melynek rendezői közé tartozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Az első találkozót 1996-ban tartották, és akkor úgy döntöttek, hogy a következő öt évben minden alkalommal másik magyar kisebbség ad otthont a tanácskozásnak. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet- Nyelv és Történelemtudományi Szakosztályának elnöke nyitotta meg a szimpóziumot. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója a város történetéről, Popély Gyula, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatója a csehszlovák nemzetállam megteremtéséről beszélt, elmondta, hogy 1918 őszétől 1920 decemberéig több mint 106 ezer magyart űztek el. Bárdi Nándor /Budapest/ Javaslatok, tervek, dokumentumok az erdélyi kérdés rendezésére 1918 és 1940 között című előadásában a korabeli határrevíziós törekvésekről közölt adatokat. Szarka László /Budapest/ a magyar kisebbségek ügyének az 1946. évi párizsi békekonferencián való tárgyalásáról értekezett. Molnár Imre /Budapest/ Csehszlovákia egyházpolitikájáról szóló dolgozatát ismertette. Több előadó szerepelt még az első napon, köztük Mirnics Károly a Vajdaságból, Vincze Gábor Szegedről, Bíró A. Zoltán Csíkszeredáról. Másnap a kisebbségi múlt a helytörténetírásban gyűjtőcímmel folytatódott a tanácskozás. Többek között B. Kovács András: A Gömör-kutatás múltja és jelene, Mák Ferenc /Budapest/: A vajdasági honismeret kialakulása című előadása hangzott el. Végül a magyar kisebbségek történeti forrásai témakört tárgyalták. Hermann Gusztáv a székely nemzeti láda mítoszával foglalkozott, Sass Péter /Budapest/ az Erdélyi Katolikus Státus, a kolozsvári egyházi levéltárak helyzetét mutatta be, Vadkerty Katalin a "hontalanság éveire" vonatkozó szlovákiai forrásokról, Oláh Sándor az ötvenes évek székelyföldi átalakulásának helyi forrásairól, Páll Antal Sándor a három székelyföldi levéltárról beszélt. Vékás János ismertette munkáját /vajdasági magyar kisebbségi kronológia/, végül Dippold Péter munkahelyét mutatta be: Teleki László Alapítvány könyvtára, Közép-Európa adatbank. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 26., Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./

1997. december 18.

A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság Kós Károlyra emlékezett dec. 18-án Kolozsváron, az író és építész halálának 20. évfordulóján. Balogh Ferenc KLMT-elnök tartotta a bevezetőt, majd Lászlóffy Aladár beszélt a transzilvanizmus szülőatyjáról. Kötő József azt hangsúlyozta, hogy Kós Károly egész életműve transzilván modell. Országépítő stratégiájának célja az erdélyi magyarság átmentése volt a trianoni traumán. Sas Péter /Budapest/ Kós Károly levelezését gyűjtötte össze, most kiadásán munkálkodik. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

1998. szeptember 30.

Megjelent Sas Péter A kolozsvári Szent Mihály /Gloria, Kolozsvár, 1998/ templom című könyve, amelyben több eddig kiadatlan levéltári anyagot is tartalmaz. /Asztalos Lajos: Kötet a Szent Mihály templomról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

1999. július 17.

Nagyváradon idén hatodik alkalommal rendezték meg júl. 16-án a népművészeti vásárt. Mintegy hetven népművész jött el Nagyváradra az ország különböző településeiről, hogy három napon át eladásra kínálja az általa készített tárgyakat. A Bihar megyéből érkezettek között volt Hasas Péter, az utolsó révi fazekas, és Sallai Péter /Nagyvárad/ ikonfestő, üvegre festett ikonjaival. A nagyszebeni Szegedi testvérek olyan "kisplasztikákat" is készítenek, amelyek szellemességükkel válnak rokonszenvessé. A korondi Tóth Ferencnél bő az áruválaszték: az egy centiméteres bögrétől a méteres padlóvázáig sokféle cseber, csupor, tányér kapható. /Kettőn áll a vásár. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 17./

1999. szeptember 12.

Szeptember 12-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában a magyar tudományosság képviselői köszöntötték Imreh István professzort 80. életéve betöltése alkalmából. Az EME nevében Benkő Samu elnök méltatta Imreh professzor történettudósi kvalitásait és a kiemelkedő alkalmakkor használatos Mikó-serleggel köszöntette fel az ünnepeltet. A román tudományosság nevében Camil Muresan egyetemi tanár szólt Imreh István érdemeiről. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója tolmácsolta Glatz Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének üdvözletét és biztosította az erdélyi magyar tudós társadalmat: a magyar akadémia a jövőben is mindent megtesz az együttműködésért és a szakmai jellegű segítség megadásáért. Átadták az ünnepeltnek az Imreh István emlékkönyvet, mely tanítványai, barátai és tisztelői írásait, tanulmányait tartalmazza. /Sas Péter: A 80 esztendős Imreh István köszöntése. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

1999. október 27.

A Frankfurti Könyvvásáron részt vett a kolozsvári Gloria Kiadó is. A kiadó igazgatója, Hoch Sándor elmondta, hogy kiállították Jakab Gábor Mindannyiunk hitvallása, Czirják Árpád Erdélyi magyar breviárium című munkáit, Sas Péter két könyvét, A kolozsvári Szent Mihály-templom és A kolozsvári Piarista-templom címűeket, továbbá Botár Edit 101 kolozsvári akvarelljét bemutató albumát. /Ördög I. Béla: Gloria az 51. Frankfurti Könyvvásáron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

1999. december 10.

Dec. 10-én mutatták be Sas Péter A kolozsvári ferences templom /Gloria Nyomda, Kolozsvár, 1999/ című művét, alapos kutatómunkája eredményét. A könyvbemutatót Hoch Sándor, a Gloria Nyomda igazgatója nyitotta meg. /A Ferenc-rendi barátok temploma. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

1999. december 17.

Dec. 20-án nyitják meg Csíkszeredán Siklódy Ferenc tárlatát. A festőművész elkészíti Székelyföld képzőművészeinek arcképcsarnokát. Nemcsak a közismertek, hanem a kevésbé ismertek, továbbá a reformkor és az azt megelőző korszak művészei isis helyet kapnak benne. Siklódy folyamatosan készíti a portrékat. A háttéranyagok /fotók, önarcképek, életrajzok, bibliográfiák/ összegyűjtésében segít Murádin Jenő művészettörténész, Banner Zoltán művészettörténész, Gábor Dénes bibliográfus, Sas Péter művelődéstörténész és Gazda József műkritikus. /Székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 17./

2000. február 19.

Hoch Sándor a Gloria Nyomda és Kiadóvállalat /Kolozsvár/ igazgatója nehezen tudta felsorolni az 1999. évben megjelent huszonöt könyvkiadványa közül a legsikeresebbeket. Végül összeáll a lista: Sas Péter: Piarista templom; dr. Jakubinyi György: Szent József tisztelete; Isten népének kis zsolozsmáskönyve III.; Jakab Gábor: Mindannyiunk hitvallása; Botár Edit albuma 101 kolozsvári képpel; dr. Marton József, Jakabffy Tamás: Az erdélyi katolicizmus századai; Vasárnap évkönyv 2000; dr. Jakubinyi György: Jubileumi Katolikus Imakönyv; Sas Péter: A kolozsvári ferences templom; Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek (I-II. kötet); Oláh Dénes: Erdélyi karácsony; Vencser László: Egy a Ti Atyátok. A Gloria kiadó és egyben jól felszerelt nyomda is. A gyulafehérvári római katolikus érsekség teljes kiadói szabadságot biztosít a Gloriának. /Ördög I. Béla: Gloria = könyvkiadói szabadság és dicsőség. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

2000. október 10.

Kolozsvár 1000 éve címmel szervez konferenciát okt. 13-14-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és az EMKE. Az ülésszakot Egyed Ákos, akadémikus nyitja meg. Többek között, dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, Csetri Elek akadémikus, dr. Kiss András főlevéltáros, dr. Pozsony Ferenc docens, dr. Vekov Károly történész, dr. Kovács András docens, dr. Kovács Kiss Gyöngy történész, dr. Balázs Mihály egyetemi tanár (Szeged), dr. Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros, dr. R. Várkonyi Ágnes egyetemi tanár (Budapest), Bíró Gyöngyi doktorandus (Szeged), dr. Magyari András egyetemi tanár, dr. Egyed Emese docens, Benkő Samu akadémikus, Egyed Ákos akadémikus, dr. Kötő József színháztörténész, Pölöskei Ferenc akadémikus (Budapest), dr. Sas Péter levéltáros, dr. Gaal György irodalomtörténész, Balogh Ferenc építészmérnök, dr. Benkő András egyetemi tanár, dr. Dávid Gyula irodalomtörténész, dr. Csucsuja István egyetemi tanár, dr. Vincze Gábor docens (Szeged), Pillich László író, Wanek Ferenc tudományos kutató tart előadást. /Kolozsvár 1000 éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

2000. október 16.

Okt. 14-én véget ért a Kolozsvár 1000 éve címet viselő értekezlet. A nagy érdeklődés miatt elképzelhető, hogy jövőre vagy két év múlva ismét megrendezik. A szervezők célja az volt, hogy a millennium jegyében tudományos kutatások által felhívjuk a közvélemény figyelmét Kolozsvárra, azaz a város történelmi, kulturális értékeire - mondta a rendezvény után Egyed Ákos professzor. Mind a 30 kutató (ebből heten magyarországiak) eljött, illetve szakdolgozatával képviseltette magát a fórumon. Elfogadta a meghívást R. Várkonyi Ágnes, az ELTE egyetemi tanára is, akinek könyvei Erdélyben is rendkívül népszerűek. A magyarországi középnemzedéket a fiatal egyetemi tanár, dr. Balázs Mihály és dr. Vincze Gábor docens képviselte, mindketten a szegedi JATE-ról. A konferencia szerzői névsora: dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, Csetri Elek akadémikus, dr. Kiss András főlevéltáros, dr. Pozsony Ferenc docens, dr. Vekov Károly történész, dr. Kovács András docens, dr. Kovács Kiss Gyöngy történész, dr. Balázs Mihály egyetemi tanár, dr. Pap Ferenc muzeológus, Jeney-Tóth Annamária, dr. Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros, R. Várkonyi Ágnes egyetemi tanár, Bíró Gyöngyi doktorandus, dr. Magyari András egyetemi tanár, dr. Egyed Emese docens, Benkő Samu akadémikus, dr. Tóth Béla főlevéltáros, dr. Kötő József színháztörténész, Pölöskei Ferenc akadémikus, dr. Sas Péter levéltáros, dr. Gaal György irodalomtörténész, Balogh Ferenc építészmérnök, dr. Benkő András egyetemi tanár, dr. Dávid Gyula irodalomtörténész, dr. Csucsuja István egyetemi tanár, Nagy Mihály Zoltán doktorandus, dr. Vincze Gábor docens, Pillich László író, szociográfus, Wanek Ferenc tudományos kutató. /Szabó Csaba: Rendkívüli sikere volt a Kolozsvár 1000 éve értekezletnek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

2001. május 22.

Budapesten május 8-10 között rendezték meg a nemzetközi Kós Károly konferenciát. A szervezők célja: ráirányítani a figyelmet Kós Károly örökségére. A nemzetközi konferencia munkálatai három szekcióban zajlottak: Építészet, műemlékvédelem - Művészet, néprajz - Irodalom. Az Egyed Ákos történész, akadémikus (Kolozsvár) vezette plenáris záróülésen a művészeti-néprajzi szekció munkájáról Gráfik Imre néprajzkutató (Budapest-Szombathely) számolt be, az irodalmi szekcióéról Sas Péter művelődéstörténész (Budapest) és az építészeti-műemlékvédelmi szekcióról Ritoók Pál építész (Budapest). Az előadások kötetben is megjelennek. - A konferencia szervező bizottsága elnöke, Visy Zsolt régész záróbeszédében Kós Károly életművét így foglalta össze: ő volt AZ ÉPÍTŐ, a szó legtágabb értelmében. Az anyag, amiből építkezett: az a sok száz éven keresztül kialakult erdélyi kultúra. Egyed Ákos kiemelte: Kós Károly értékmentő és értékteremtő. - A konferencia végén a résztvevők meglátogatták a budapesti Wekerle-telepet (Kispest), melynek megépítésében, a múlt század elején Kós Károlynak jelentős szerepe volt. Főtere Kós Károly nevét viseli, 1987-ben itt állítottak neki szobrot. A szobor megkoszorúzásánál beszédet mondott dr. Boross Péter, a miniszterelnök főtanácsadója és Tímár Béla polgármester. - Az Anthony Gall szerkesztette - Kós Károly műhelye című - életműalbum csak júniusban jelenik meg. Anthony Gall építész, aki egész munkásságát Kós Károly építészeti életművének kutatására tette fel, betegség miatt nem vehetett részt a tanácskozáson. Ezt az angol embert Kós Károly bűvölete hozta Magyarországra, Erdélybe, jelenleg Budapesten él családjával, magyar feleségével. /Guther M. Ilona: Kós Károly konferencia. Az Építő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

2001. november 30.

1908-ban indult a római katolikus polgári leányiskola, első és második osztályával. A Miasszonyunkról (Notre Dame) nevezett szegény iskolanővérek jelszava volt: "Magyar katolikus nőket akarunk nevelni". Ebből a szerény iskolából fejlődött ki a Marianum elegáns otthona. 1911. dec. 8-án szentelte fel Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök Marianumot, a Római Katolikus Leánynevelőintézetet. Az épület Kolozsvár büszkesége lett. A 120 helyiségből álló iskolakomplexumban négyosztályos elemi, négy párhuzamos osztályú polgári leányiskola, egyéves női kereskedelmi szaktanfolyam, hároméves női felső kereskedelmi iskola, háztartási iskola és a leánygimnázium működött. A lelki nevelés mellett az itt tanuló leányok testi fejlődésére is gondoltak: tenisz- és korcsolyapályát létesítettek. Az érettségi után továbbtanulhattak a kereskedelmi akadémiákon és a kereskedelmi iskolai tanárképzőben. Az iskolaalapító főpap, Hirschler József a kolozsvári római katolikus egyházközség iskolaszéke elnökeként segítette az oktató-nevelő munkát. A hatalomváltozás után, 1923-ban az egyéves kereskedelmi tanfolyam megszűnt, a hároméves kereskedelmi iskola négyévesre bővült, a polgári iskola és a leánygimnázium pedig líceummá egyesült. A Marianumot 1948-ban államosították. Az elvétel után költözött ide a Bolyai Tudományegyetem. Ma az egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Kara (Filológia) működik itt. /Sas Péter: 90 éves a Marianum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

2001. december 10.

1910. dec. 10-én nyílt meg a Római Katolikus Leánynevelő-intézet, a Fehér Madonna nevére keresztelt Marianum. Az évfordulóra meghitt ünnepség keretében emlékeztek dec. 9-én, vasárnap a marianumi öregdiákok és egykori tanárok. A Házsongárdi temetőben koszorút helyeztek el a Marianum alapítójának, dr. Hirschler Józsefnek a sírjánál. Ezt követően az emlékezők a Szent Mihály-templomban tartott ünnepi szentmisén vettek részt, majd néhány órára ismét visszatértek az egykori iskolájába, a volt Marianum Horea út 31. szám alatti épületébe, amely jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Filológia Karának ad otthont. A Marianum-alapító dr. Hirschler József prelátus-kanonokról, Erdély egyik legkiválóbb kultúrmunkásáról Sas Péter művelődéstörténész emlékezett meg. Az egykori intézmény rövid történetét Macsek Ida tanárnő ismertette. 1948-ban a többi egyházi iskolákhoz hasonlóan a Marianumot is államosították. 1949. aug. 29-én miniszteri rendeletet adtak ki a szerzetes rendek feloszlatásáról, így a szegény iskolanővéreknek a rendházat huszonnégy órán belül el kellett hagyniuk. 1993 februárjában ismét engedélyezték a rend újraalakítását, a Miasszonyunkról elnevezett Iskolanővérek (Notre Dame) elnevezéssel. /Papp Annamária: 90. évét ünnepelte a Marianum. Kitörölhetetlen emlék a lelkekben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

2002. január 5.

A Művelődés (Kolozsvár) októberi számában többek között az erdélyi magyar szociográfiai irodalom első korszakára Pomogáts Béla emlékezett Megelevenedett a lap hasábjain a temesvári színház és az Amaryllis együttes története, a hatodik Minimum Party, a harmadik Zurboló Táncfórum és a torockói közgazdásztábor rendezvénysorozata és Harmath István Szent György szobrának sepsiszentgyörgyi fogadtatása. A novemberi lapszám Balázs Ferenc központú. A mindössze 36 évesen elhunyt unitárius lelkészről, íróról, ifjúsági egyletvezetőről, szövetkezet-alapítóról szóltak az írások. A decemberi számban Szabó Zsolt főszerkesztő összegezte a 2001. év eseményeit. Gábor Dénes Ipó László festőművészről, Kovács Ferenc Szentimrei Jenőről, Sas Péter gróf széki Teleki Ernőről, Simon Gábor Brassai Sámuelről írt. /Év végi Művelődések. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

2002. február 15.

A millecentenárium alkalmából az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv-, és Történettudományi Szakosztálya és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közösen tudományos konferenciát rendezett Kolozsváron 2000. október 13–14-én, amelyen harminc Kolozsvár-központú szakdolgozatot mutattak be neves történészek, irodalomtörténészek és más kutatók. Az akkor elhangzottak kötet formájában is megjelentek: Kolozsvár 1000 éve. Kiadja az EME és az EMKE, 2001, Kolozsvár. A Kolozsvár 1000 éve szerzői névsora: Egyed Ákos, Csetri Elek, Kiss András, Pozsony Ferenc, Vekov Károly, Kovács András, Kovács Kiss Gyöngy, Balázs Mihály, Papp Ferenc, Jeney-Tóth Annamária, Sipos Gábor, R.Várkonyi Ágnes, Bíró Gyöngyi, Magyari András, Egyed Emese, Benkő Samu, D. Tóth Béla, Kötő József, Pölöskei Ferenc, Sas Péter, Gaal György, Balogh Ferenc, Benkő András, Dávid Gyula, Csucsuja István, Nagy Mihály Zoltán, Vincze Gábor, Pillich László, Wanek Ferenc. /Szabó Csaba: Emlékhatáresetek. Kolozsvár 1000 éve. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

2002. június 22.

25 éve hunyt el Baráth Béla /Budapest, 1893. nov. 3. - Kolozsvár, 1977. jún. 16./ a művelődéstörténész kanonok-plébános. Baráth Béla teológiai tanár volt először Gyulafehérváron (1921–1940), majd Kolozsvárt (1942-ig). A gyulafehérvári Batthyaneum igazgatójaként (1928 és 1942 között) ősnyomtatvány-történeti kutatásokkal és feldolgozásokkal foglalkozott. Kutatásai szempontjait és részeredményeit Erdélyi könyvtáraink ősnyomtatványai című füzet alakú publikációjában tette közzé (Kolozsvár, 1941.) Gyűjtésének eredményeit az Erdélyi Tudósító részletekben közölte (1941. 1–10., 1942. 2.) A teljes anyagot a berlini Staatsbibliotheknek adta át, hogy felhasználhassa a Lipcsében megjelentetett Gesamtkatalog der Wiegendrucke című kiadványban. Kolozsvárt a Szent Mihály-templom plébánosaként is maradandó értékteremtéssel tette nevezetessé szolgálatát. Bágyuj Lajos építőmester irányításával az 1950-es évek végén felújította a templomot. Márton Áron püspök úr jóváhagyásával és elnökletével a kolozsvári Szent Mihály plébánia székhellyel életre hívta a Római Katolikus Egyházművészeti Bizottságot, melyben alelnöki tisztséget vállalt. Ebbe olyan szakembereket vont be, mint Kelemen Lajos ny. levéltári főigazgató, Bíró Vencel ny. egyetemi tanár, Köpeczi Sebestyén József ny. egyetemi könyvtárnok, heraldikus. Úgynevezett "békepapi" tevékenysége nem homályosíthatja el az általa elért és létrehozott eredményeket. /Sas Péter: 25 éve hunyt el Baráth Béla, a művelődéstörténész kanonok-plébános. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

2002. július 4.

Herepei János könyve /Kövek tanúsága, Kolozsvár, 2001/ csupán töredéke egy, a világháború martalékává vált gazdag anyagnak. A szerző évtizedeken át végzett gyűjtőmunkája a tizenhatodik és tizennyolcadik század közé eső időszak erdélyi viszonyaiba nyújt betekintést. A kötetet Sas Péter szerkesztette. /Németh Júlia: Kövek tanúsága. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

2002. szeptember 23.

Kós Károly halálának 25. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak Bánffyhunyadon, szept. 22-én, vasárnap. A református templomban lezajlott ökumenikus istentiszteleten a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke, Sztrága Zoltán ismertette a gyülekezettel az ünnepelt életútját, ezt követően pedig a Ravasz-házban folytatódott a megemlékezés. A Kós emlékére készített tábla előtt köszöntő beszédet mondott Kötő József, az EMKE elnöke. Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke beszédében az erdélyi politika Don Quijotéjának nevezte az ünnepeltet. Sor került az emléktábla leleplezésére. Pomogáts Béla író Erdély három csillagát, Ady Endrét, Reményik Sándort és Kós Károlyt méltatta, kifejtve: ők mindhárman egyszerre voltak otthon Európában és a szülőföldön is, és csak példájukat követve érhetjük el azt, hogy otthon legyünk magyarságunkban és történelmünkben. A következőkben Kántor Lajos irodalomtörténész, Makhul Mihály építészmérnök és Sas Péter történész előadása az író, az építész és a politikus Kós Károlyról szólt. /Sándor Boglárka Ágnes: Otthon a szülőföldön és Európában. Kós Károlyra emlékeztek Bánffyhunyadon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

2002. október 26.

Kevesebb szó esik Kelemen Lajosról, az erdélyi történetírás 20. századi mentoráról. Neki kellett volna megírnia Erdély történetét. Kolozsvár históriája, az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltára családi levelezéseinek ismertetése, az erdélyi kastélyok és udvarházak, az unitárius egyházközségek története, az erdélyi karzat- és mennyezetfestmények, a Székely Oklevéltár folytatandó kötetei mind-mind olyan témák, amelyekhez az ő tudása és tolla szükséges. Nevezetes városnéző sétái élményszámba mentek. A nagytudású történész-levéltáros élete javarészét a Monostori út 16. szám alatti kicsi lakásban élte le. Érdemes lenne itt egy emléktáblát elhelyezni. Az 1986-ban elhunyt Debreczeni László műtörténész, grafikusművész örökölte Kelemen Lajos íróasztalát. Debreczeni László gyakran meglátogatta Kelemen Lajost és leírta, milyen festmények és metszetek díszítették szobájának falát. Szellemi öröksége egyébként idestova négy évtizede ismert kell(ene) hogy legyen. Erdély érdek nélküli szolgálata - mert ez Kelemen Lajos igazi hagyatéka, szögezte le Sas Péter. /Sas Péter: Kelemen Lajosról tárgyai tükrében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

2002. december 18.

Szilágysomlyón megrendezték a karácsonyi könyvvásárt a Báthory István Alapítvány szervezésében. A rendezvénnyel egy időben nyílt meg az Ipp Art Társaság tárlata, és lépett fel műsorral a Szilágybagosi Általános Iskola mandolinzenekara. A könyvvásár meghívottja Egyed Emese költő volt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem irodalmi tanszékének munkatársa, aki a régi magyar irodalmat tanítja. Magával hozta egy-két év termését, közte a napokban megjelent Levélajándék /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ című mesekönyvét. Beszámolt irodalomtörténeti kutatásairól, Barcsayról három könyvet is írt, majd Hajnali ének című verseskötetét dedikálta. Szabó Zsolt, a Művelődés kiadásában megjelent kötetek gondozója, terjesztője. Többek között harmincévi munkája, a Benedek Elek levelezését tartalmazó IV. kötet mellett bemutatta Balaskó Nándor Akt című könyvét, amely bő válogatást nyújt szobrainak grafikusi előzményeiről. Nemrégiben jelent meg Herepei János A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből című monográfiája Sas Péter szerkesztésében. Bemutatták a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (RMIL) IV., N-R kötetét, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a Kriterion Könyvkiadó gondozásában. /Fejér László: Új könyvek Szilágysomlyón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

2003. február 5.

Napvilágot látott P. Benedek Fidél (1907-1979) Az Erdélyi Ferences Rendtartomány /Kolozsvár, 2002/ című munkája. A szerző egész életében gyűjtötte a rendtartomány történetéhez kapcsolódó emlékeket, dokumentumokat a kezdetektől napjainkig. A kéziratokat összegyűjtötte, válogatta, sajtó alá rendezte Sas Péter művelődéstörténész. Páll Leó szerzetes az előszóban beszámolt arról, hogy Erdélyben a rendtartomány 25 fiatal szerzetessel gazdagodott, és újabb 19 fiatal készül a szerzetesi életre. A könyv bemutatta az első magyar provinciát, az Erdélyi Őrség 1447-től 1526-ig tartó virágkorát és az utána következő viharos évtizedeket, elvett kolostorokkal és vértanúkkal, az 1600-as évekbeli mélyponttal, majd az ezt követő felemelkedéssel. A mű kitér a kommunista diktatúra idejére, a szerzetesek üldözésére is. /Németh Júlia: A Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány története. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

2003. június 12.

Jún. 14-én Dicsőszentmártonban, a Magyar Közművelődési Központban (volt zsinagóga) könyvbemutatót tartanak. A Művelődés című kolozsvári folyóirat kiadásában jelent meg Kelemen Lajos történettudós, művészettörténész dr. Gidófalvi István című életrajza (Művelődés Kolozsvár, 2002). A gyógynövénykutató gróf Gidófalvi István munkásságát és a könyvet a szerkesztő, Sas Péter ismerteti. Ugyanaznap tárlat nyílik az 1898. május 28-án Dicsőszentmártonban született, magyarsárosi kötődésű Gidófalviné Pataky Etelka tájképfestő műveiből. Jún. 15-én a felújított magyarsárosi művelődési otthon ünnepi megemlékezés keretében fölveszi Gidófalviné Pataky Etelka nevét. /döme: Tárlat és művelődésiház-avatás. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12./

2003. augusztus 15.

A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ új számában olvasható tanulmányok között van Máthé Dénes: A költői kép strukturalista és generatív megközelítésének néhány sajátossága; Csomortáni Magdolna: A csíki víznevek nyelvi elemzése; Kádár Edit: Etnolingvisztikai vitalitás a szórványban (Oltszakadát) ; Murádin László: Az összefoglaló fogalmak megnevezéseinek hiánya a moldvai csángó nyelvjárásban. Az Adattár rovatban Sas Péter a Székely Nemzeti Múzeum történetéből közölt dokumentumokat, a folyóirat a nyolcvanéves Janitsek Jenőt köszöntötte. /A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XLIV. évfolyam 1-2. számának tartalmából. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

2003. augusztus 21.

Aug. 15-én ünnepélyes keretek között adták át a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézete által létrehozott Erdélytörténeti Alapítvány 2003-as pályázatának díjait. Egy nagyobb lélegzetű, székely falumonográfia elismerésére szánt I. díjat, pályázó hiányában, nem adták ki. A II. díjat az eddig publikálatlan forrásokat feldolgozó kéziratok szerzői kapták. III. díjban részesült Sas Péter, az Erdély és főleg Kolozsvár szellemi kincseinek kutatásán és bemutatásán munkálkodó, Budapesten élő művelődéstörténész. A tudományos kutató a Művelődésben, a Keresztény Szóban és a Szabadságban megjelent írásaival, főleg kolozsvári templomtörténeti monográfiáival, valamint P. Benedek Fidél és az erdélyi ferencesség hagyatékának közreadásával jelentkezett. Pályadíját - Kós Károly, a politikus című dolgozatáért - Bitskey István professzor, a tudományegyetem rektora adta át. Sas Péter művelődéstörténész már eddig is nagy figyelmet szentelt Kós Károly élete és munkássága bemutatásának. Nevéhez fűződik az építész-író születésének 100. évfordulójára - 1983-ban - megjelent Kőből, fából házat... igékből várat, majd a Nem spekuláltam, éltem... és a Kós Károly emlékezete (1984), valamint a Kós Károly Képeskönyv (1986) összeállítása, szerkesztése. Nemrégen fejezte be Kós Károly összegyűjtött levelezésének kötetté formálását, megszerkesztését. A több mint 700 levelet tartalmazó kiadvány a könyvkiadás egyik őszi slágerének ígérkezik. /Fodor György: Erdélytörténeti Alapítvány-díjas Sas Péter művelődéstörténész. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

2003. november 25.

A 19. századi kolozsvári hangulatot örökítette meg az erdélyi fotóművész, Veress Ferenc. Ezekből az immár fotótörténeti emlékekből nyújt ízelítőt Sas Péter kötete: A Szamos-parti Athén. /Képek a Szamos-parti Athénról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

2003. november 29.

A Kolozsváron összesereglett Kelet-Magyarországnak "különböző vallású és fajú népei" a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelentette továbbá a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak 1918. december 18-án megalakult választott központi Kormányzótanácsot (Ellenzék, 1918. december 20.). Két nappal később, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv polgármester fogadta őket. Kolozsvár megszállását követően Neculcea tábornok kilenc pontot tartalmazó rendeletet tett közzé: minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétől hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták működésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, három nap alatt kötelesek voltak elhagyni a várost (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., Kolozsvár, 1930). Erdély fővárosának megszállása után a szövetséges hatalmak gyakorlatilag egész Erdélyt a román hadsereg kezére adták. 1919. január 8-án a szász népszervezet bővített központi választmánya Medgyesen kimondta a Romániával való egyesülést: "a határozat fontosságának teljes tudatában a szász nép a mai naptól kezdve a román birodalom tagjának tekinti magát, fiait és leányait a román állam polgárainak. Kéri Istent, hogy vezesse jóra és adja áldását ehhez a felelősségteljes lépéshez, melyet megtenni kötelességüknek érezték". (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf., Kolozsvár, 1930.) A gyenge szótöbbséggel hozott határozat azonban hamarosan válságba sodorta az erdélyi szászokat, amelynek legnagyobb társadalmi egyesülete emlékiratban tiltakozott Erdély elszakítása ellen, leszögezvén, hogy a szász nép túlnyomó többsége nem azonosítja magát a medgyesi határozattal, és Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). A tenniakarók a Wilson-féle önrendelkezés elv alapján köztársaságokat alapítottak: Udvarhely megyében a volt alispán, dr. Paál Árpád vezetésével, Kalotaszegen pedig Kós Károly író, építész irányításával alakultak köztársaságok (Sas Péter: Az erdélyi magyarság politikai szervezkedése. Kézirat). Ugyanakkor 1919. január 14-én dr. Grandpierre Emil főispán, dr. Papp József ügyvédi kamarai elnök, dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár, dr. Kertész Jenő ügyvéd, br. Jósika János birtokos és Jordáky Lajos nyomdász Nagyszebenbe utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak a román Kormányzótanáccsal. Azt javasolták Maniunak: a közigazgatás Erdély magyar területein legyen magyar, a románokon román, a vegyeseken vegyes, a tisztviselőktől pedig ne követeljenek esküt, hanem elégedjenek meg fogadalommal. A tanács azonban hallani sem akart a kezdeményezésről, és amikor a javaslattevők visszatértek Kolozsvárra, Apáthy Istvánt már börtönben találták (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941).

2003. december 13.

Értékes igényes könyv jelent meg: A Szamos- parti Athén. A 19. századi Kolozsvár és lakói Veress Ferenc felvételein. Szerkesztette: Sas Péter. A könyv a román Művelődés- és Egyházügyi Minisztérium, a zilahi Colorprint, a Koós Ferenc Alapítvány és az Illyés Közalapítvány támogatásával készült. Kolozsváron, az album bemutatásán Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, a könyv felelős kiadója köszöntötte a megjelenteket. Ónodi Veress Ferenc 1852 nyitotta meg Kolozsváron fényképészműhelyét. Veress Ferenc képei olyan Kolozsvárt mutatnak be, amely ma már sajnos, nem létezik. Sas Péter elmondta, nem kolozsvári, Budapesten született, de szíve ide húzza. /Csomafáy Ferenc: Erdélyi fényképészek nesztora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./

2003. december 13.

Sas Péter monumentális képeskönyve, a Mesélő képeslapok - Kolozsvár 1867-1919 című illeszkedik a mintegy két tucatnyi, Kolozsvárról szóló könyv sorába, viszont nem részleteiben, hanem szintézisben hoz újat. /Sándor Boglárka Ágnes: Kolozsvár újabb arca. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-79




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998