udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 30 találat lapozás: 1-30
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Schreiber István

1996. augusztus 31.

A Hunyad megyei Csernakeresztúron rendezték meg az emlékünnepséget a bukovinai székelyeknek a faluban való letelepedésének 85. évfordulója alkalmából. Ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd a meghívottak: Schreiber István, a Hunyad megyei EMKE elnöke, Balogh Ferenc, az RMDSZ művelődési és egyházügyi főelőadója, továbbá a helyi ortodox lelkész méltatták az eseményt. A templom előtt emlékkeresztet állítottak föl. Az ünnepségen ott volt Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Borbély Márton, Hunyad megyei RMDSZ elnök is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 3., 858. sz./

1996. augusztus 31.

A Hunyad megyei Csernakeresztúron rendezték meg az emlékünnepséget a bukovinai székelyeknek a faluban való letelepedésének 85. évfordulója alkalmából. Ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd a meghívottak: Schreiber István, a Hunyad megyei EMKE elnöke, Balogh Ferenc, az RMDSZ művelődési és egyházügyi főelőadója, továbbá a helyi ortodox lelkész méltatták az eseményt. A templom előtt emlékkeresztet állítottak föl. Az ünnepségen ott volt Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Borbély Márton, Hunyad megyei RMDSZ elnök is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 3., 858. sz./

2000. október 10.

Okt. 8-án Déván a Melite házban megnyílt Mátyás József dévai festőművész, grafikus tárlata. A kiállításon Schreiber István EMKE-elnök és Winkler Gyula, a napokban leköszönő alprefektus köszöntötte a művészt. /Gáspár-Barra Réka: Mátyás József-kiállítás a Melite házban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./

2001. február 9.

Febr. 9-én ünnepélyesen megkoszorúzzák a piski római katolikus templom kertjében felállított 1848-as emlékművet. A polgármesteri hivatalban tartandó ünnepi megemlékezésen Schreiber István, a Hunyad Megyei EMKE elnöke fog beszédet mondani, majd irodalmi összeállítás következik. Az ünnepség utáni lakossági fórum célja a piski magyarság számbavétele, gondjaiknak, problémáiknak megismerése. /Ünnepélyes megemlékezés a piski csatáról. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

2001. április 19.

Megjelent a Hunyad megyei magyarok nemrégiben indult folyóiratának, a Hunyad Megyei Hírmondónak a harmadik száma. A kiadvány a Hunyad és Krassó Szörény megyei magyarok életébe enged betekintést, olyan települések eseményeit villantva fel, ahol hosszú évekig nem lehetett magyar nyelvű újságot olvasni. Egymás után sorakoznak a kiadványban a végvári magyarság településeinek hírei: csernakeresztúri, szászvárosi, vajdahunyadi rendezvények, dévai, petrozsényi, boksánbányai intermezzók. A Hunyad Megyei Hírmondóban tapasztalt újságírók (Makay Botond), megyei tanácsosok (Hauer Erich), parlamenti képviselők (Winkler Gyula), helytörténészek (Schreiber István) egyaránt közölnek. /Sok sikert, Hunyad megyei hírmondó! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

2002. február 16.

Febr. 15-én kezdődött a Heltai Alapítvány székházában az alapítvány tízéves születésnapja alkalmából szervezett előadássorozat, amelyen Erdély, Magyarország és a régió művelődési életének jelentős személyiségei vesznek részt, A könyvtár szerepe a polgári önszerveződésben címet viseli. Pillich László, az alapítvány ügyvezető elnöke elmondta: a tíz év alatt az alapítvány Erdély egyik jelentős polgári intézményévé vált. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke méltatta a Heltai tevékenységét: "Itt minden romjaiban volt a rendszerváltáskor, mindent a semmiből kellett megteremteni. Szerencsére voltak emberek, akik saját erejükből és pénzükből vállukra vették ezt a terhet. A Heltai Alapítvány hatalmas könyvtárat hozott létre, ezenkívül tanfolyamokat, idegen nyelvű oktatást szervez." Az előadássorozat febr. 16-án folytatódik, bemutatkoznak az erdélyi kisrégiós központok /Dr. Szémán Péter, a Báthory Alapítvány elnöke — Szilágysomlyó, Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egyesület elnöke — Máramarossziget, Bauer Ilona, a Reményik Sándor Kulturális Egyesület elnöke — Óradna, Jakab Mihály, a Beszterce Művelődési Alapítvány elnöke — Beszterce, Soós József, Református Gyülekezeti és Szórványközpont vezető lelkésze — Medgyes, Farkas Miklós, a Gaudeamus Alapítvány elnöke — Segesvár, Fülöp Zsófia, a Teleki Oktatási Központ könyvtárosa — Szováta, Borbély Emma — a Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke — Kibéd, Sebestyén Sándor, az Apáczai Közművelődési Egyesület könyvtárosa — Brassó, Schreiber István, a Hunyad megyei EMKE elnöke — Déva, Soós József Tamás, a gyantai Református Ifjúsági Központ vezető lelkésze — Gyanta, Balogh Zoltán, a dési EMKE elnöke — Dés/. /Balázsi-Pál Előd: Évfordulós rendezvények a Heltainál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

2002. június 10.

Jún. 8-án immár másodszor rendezték meg Déván a Segesvári Miklós Pál helytörténeti vetélkedőt. A szervezők idén magas Déva várának történetét, a hozzá fűződő legendákat választották alaptémának. A dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégiumban zajló rendezvényre a megye minden magyar tannyelvű tagozata elküldte képviselőit. /Schreiber István: Helytörténeti vetélkedő Déván. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./

2002. július 2.

Június 27-én a Mátyás József-emléktárlat nyílt Déván, születésének 72. évfordulóján. Ez életműtárlat, Mátyás József ugyanis örökre eltávozott január 14-én. Mátyás József rendkívüli tehetséggel és hatalmas alkotóerővel alkotott egy életen át. 1960-ban részt vett a velencei biennálén, 1980-ban a besztercebányai grafikai biennálén, 15 egyéni kiállítása volt. Monumentális alkotásai közül megemlítendők a petrozsényi (1968), a brádi (1972) és a hajdúhadházi (1994). Kiállított alkotásait megtaláljuk Moszkvában, Genfben, Milánóban, Bécsben, Buenos Airesben, Pekingben, Hyvinkaaben, Schwetingenben, Helsinkiben. Csíkszentmártoni szülőházában állandó Mátyás József festészeti és grafikai kiállítást nyitottak. /Schreiber István: Mátyás József-emléktárlat Déván. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 2./

2002. november 27.

Nov. 22-én a Magyar Napok keretében egyházi kórustalálkozót tartottak Déván, a Nagyboldogasszony templomban. A kórusok közös szentmisén vettek részt. Fellépett a vajdahunyadi római katolikus templom vegyes kara, a dévai Szent Antal templom vegyes kara és a Magyarok Nagyasszonya Kollégium Patrona Hungarorum Devaensis nevű kórusa. /Schreiber István: Dévai Magyar Napok. Egyházi kórustalálkozó. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./

2003. február 14.

Az újraszerveződött Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Kör Déván február 12-én megtartotta első találkozóját. Lelkes magyar értelmiségiek ezzel felelevenítik a hajdani Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társaság munkásságát. Az első találkozón Schreiber István megyei EMKE-elnök emlékezett dr. Torma Zsófia szászvárosi régésznő munkásságáról, a világviszonylatban is nagy jelentőséggel bíró tordosi és alsótatárlaki leletekre támaszkodó régészeti megállapításairól. Javaslatok is elhangzottak. Többek között a magyar történelmi egyházak temetőiben nyugvó neves emberek sírjainak a rendbetételét, rendszeres gondozását szorgalmazta Deák Piroska magyartanár. Hasznos ötlet volt a régi folyóiratok, esetleg könyvek, újságok begyűjtése, megőrzése. A régi polgári házak felszámolásakor rengeteg régi könyv, újság kerül a hulladékgyűjtőkbe. A régészeti kör felvállalta, hogy ezeket megpróbálja összegyűjteni, rendszerezni, megőrizni a következő nemzedékeknek. /Schreiber-Gáspár: Helytörténeti kör indult Déván. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

2003. március 15.

Márc. 14-én Déván, a Magyarok Nagyasszonya Kollégium emlékünnepélyén a diákok dallal, verssel hajtottak főt a szabadság eszméje, hősei előtt. Hunyad megyében az emlékezések sorát a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségében tartott helytörténeti kör nyitotta meg, melyen Schreiber István megyei EMKE-elnök tartott előadást az 1848-49-es szabadságharc helyi eseményeiről.Március 13-án a dévai Traian Elméleti Líceum diákjai zenés-irodalmi műsorral emlékeztek a márciusi ifjakra. Különleges dolog a szabadság - mondta köszöntő beszédében Hauer Erich aligazgató. /Gáspár-Barra Réka: Emlékünnepségek Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

2003. április 25.

A Hunyad megyei román nyelvű napilap, az Actual csatlakozott a megyei hatóságok Szent Ferenc Alapítvány ellenes kampányához. Elferdített adatokkal, rosszindulatú következtetésekkel támadta Böjte Csaba mindenki előtt elismert intézményeit. Az egyik lapszám "Magyarosítás a Hunyad megyei tanács pénzéből" című cikkhez elég annyit hozzátenni, hogy az alapítvány több mint egymilliárd lejes havi költségvetéséhez az állami támogatás csupán tizenhat millió lej. /Schreiber István: Támadják a hatóságok Szent Ferenc Alapítványt. = Heti Új Szó (Temesvár), ápr. 25./

2003. augusztus 6.

A Csernakeresztúri Hagyományőrző Népi Együttes hazatért a dél-bukovinai Campulung Moldovenescben júl. 26-27-én tartott "Bukovinai találkozások" nemzetközi folklórfesztiválról, ahol az Erdélybe áttelepült bukovinai székelyeket képviselték a csernakeresztúriak. Dalcsoportjuk ősi népi dallamokat, Kodály által is nagyra becsült, máshol talán már el is felejtett székely népdalokat mutatott be. Nagy sikert aratott tánccsoportjuk: a bukovinaiak mellett erdélyi táncokat is műsorra tűztek. - Erőt vett rajtunk a nosztalgia - meséli Szabó Juliánna, a Hagyományőrző Egylet elnökasszonya. A rendezők ugyanis lehetővé tették, hogy meglátogassák Hadikfalvát (Dornesti), őseik szülőfaluját. Kimentek a temetőbe. Már csak három sírkő áll az elhagyott sírkertben. Két kopjafát pár évvel ezelőtt a Magyarországró1 jöttek állítottak fel. Már nincsenek magyarok a faluban. A régi római katolikus templom rendbe van téve, most a görög katolikus egyházé. Csupán egy emléksarok utal a múltra: Szűz Mária szobra és két kép - Jézus és Mária szíve. A falu múzeumában néprajzi sarok emlékeztet a magyar múltra. Valamikor a falu etnikai képét a 6-os szám jellemezte: 600 magyar, 60 román és zsidó élt a faluban. Augusztus végén a szerbiai Hertelendyfalván lesz a Bukovinai Székely Világtalálkozó. Oda is lázasan készülnek, adta hírül Szabó Juliánna. /Schreiber István: Bukovinai találkozáson. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 6./

2003. szeptember 24.

A csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület bukovinai székely népi együttese immár harmadszor volt vendége a Tatros forrásánál nevet viselő gyimesi csángófesztiválnak. A Gyimesfelsőlokon rendezett csángótalálkozón a népes gyimesi, bákói táncegyüttesek, népművészek és hagyományőrző csoportok mellett a csernakeresztúriak és a Hargita népi együttes meghívott díszvendégként szerepelt. Gyimesfelsőlokon a fesztivál idején népviseletbe öltözött a falu apraja-nagyja. /Schreiber István: Csernakeresztúriak a Tatros forrásánál. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./

2003. október 14.

Megnyílt Fazakas Tibor grafikusnak a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségében rendezett tárlata. A Vasarely-követőként ismert vajdahunyadi grafikus barcasági, olasz, és német tájakat ábrázoló tusrajzait mutatta be. A megnyitón Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei szervezetének elnöke mutatta be a Barcaújfaluban született alkotó életútját. Tanulmányait a kolozsvári Pedagógiai Főiskolán, majd a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézetben folytatta. Fazakas Tibor elmondta, hogy a kilencvenes évek derekán kezdte el megrajzolni neves emberek portréit. Előbb 16 magyar, aztán 16 román írót, majd 32 zeneszerzőt, 20 magyar tudóst. Művészként 30 országos, 6 nemzetközi kiállításon vett részt és 28 egyéni tárlaton mutatta be alkotásait. /Gáspár-Barra Réka: Fazakas Tibor grafikus tárlata Déván. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 14./

2004. február 18.

Február 11-én a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségében székelő helytörténeti kör megemlékezést tartott a szabadságharc február 6–9-i Hunyad megyei eseményeinek 155. évfordulójáról. Deák Piroska tanárnő és Schreiber István, megyei EMKE-elnök a piski csatát megelőző eseményekről tartott rövid előadást. A helytörténeti kör kidomborította a piski csata jelentőségét. /Sch. I.: A csaták 155. évfordulóján. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./

2004. március 16.

,,15 millió magyar fohásza száll ma az ég felé, ehhez csatlakozunk mi is, maroknyi piski magyarság.”  E szavakkal nyitotta meg a márc. 15-i emlékünnepséget Albert István református lelkész a piski csata emlékére újraállított obeliszk tövében. Winkler Gyula parlamenti képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke emlékeztetett: 15 évvel ezelőtt a piski csata emlékére állított obeliszk széttörve hevert, ma pedig újraállított emlékoszlopként hirdeti a hősök emlékezetét. Vajdahunyadon pedig Petőfi-szobrot állítottak. Felújították a templomot, építettek iskolát és Magyar Házakat. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnök beszédében hangsúlyozta, hogy itt, a végeken, ahol a hivatalos mosoly és kéznyújtás mellett még mindig meggyalázhatják nemzetünk és a szabadság hőseinek emlékét, emelt fővel kell helytállni a szórványban is, a piski hídnál, ahol a maroknyi sereg ünneplése is bizonyítja, hogy még nem veszett el Erdély. A piski ünnepségen Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke röviden ismertette az 1999-ben újraállított emlékmű történetét. Vajdahunyadon, a református templomkertben felállított Petőfi-mellszobornál ünnepeltek. Petrozsény magyar közössége Várpalota testvérváros küldöttségével együtt emlékezett a szabadságharc hőseire. Déván a Művelődési Ház nagytermében Magyar Március címmel tartott nagysikerű előadást a Magyarok Nagyasszonya Kollégium Turul együttese. /Gáspár-Barra Réka: Az emlékezés és az öröm ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

2004. március 17.

1889. nov. 3-án, ünnepélyes keretek között leplezték le az 1849. febr. 9-i piski hídi csatában elesett honvédek emlékére állított hatalmas andezit obeliszket. Később azután ledöntötték a csatában elesettek emlékére állított emlékoszlopot. Darabjainak egy része sokáig a helyszínen szétszórva hevert. Oldalainak feliratos fémlapjai eltűntek. 1999. aug. 22-én, a piskitelepi Szent István király-napi búcsú alkalmával dr. Jakubinyi György érsek felszentelte a templomkertben újra felállított 5,5 méter magas emlékoszlopot. /Schreiber István: A kegyelet oszlopa. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

2004. június 4.

A Fehér-Körös vidékére utaztak a dévai helytörténeti kör tagjai. Jelenlegi román népessége ellenére a Mócföld történelme gazdag magyar vonatkozású eseményekben. A török időkben a Kőrösbánya felé vezető út kötötte össze Erdélyt Nagyváraddal. 1849-ben erre menekültek a piski csata sebesültjei, amikor a helyiek rájuk támadtak. Pusztafalu fogadója Mártonffy József római katolikus püspök és Barcsay Ábrahám költő emlékét őrzi. Brád, az Érchegység központja sokáig a tragikus sorsú Brády család székhelye volt. A család már 1784-ben, Horea felkelése idején is sokat szenvedett, a drámai fordulat mégis 1848. október 25-én történt. Ekkor a Kőrösbányára menekült nemesi család 19 tagját azzal hitegetve, hogy hazaszállítják, fegyvereiktől megfosztották s iszonyú kegyetlenséggel lemészárolták. Brádot szinte elhamvasztotta Horea felkelő serege. Kristyortól a Fehér-Körös völgyén le Arad megyéig minden magyar birtokot felperzseltek, s minden kézügybe került magyart felkoncoltak. A római katolikus és a református templom azonban megmenekült. Kőrösbánya határában, az út baloldalán két kőkereszt. Az egyik felújított, amelyre egy emléktáblát helyeztek az állítólagos renoválók nevével. Tulajdonképpen a legyilkolt Brády család valamikori sírját jelzi. Kőrösbányán van a XIV. században épült ferences templom és zárdaépület, valamint az új tetőzetű, XIX. században épült református templom. Kőrösbányán, Zaránd megye egykori székhelyén ma már alig vannak magyarok. Kristyort még Zsigmond király adományozta 1404-ben a Kristyori család ősének tartott Boaknak és fiának, Boalyának, albán eredetű vajdának. A templomot a római katolikus püspökség építtette a XIV. században a hegyvidék görögkeleti jobbágyai számára. A falfestményén Szent István király, Szent László király, illetve Szent Imre herceg láthatók. A Kristyori család által emeltetett református templom romos állapotban van. Harangját Dévára szállították. /Schreiber István/CH. A.: Helytörténeti túra a Fehér-Körös völgyében. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

2005. január 24.

Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte január 22-én Déván az RMDSZ Hunyad megyei szervezete. Ez alkalommal 70 emlékplakettet és díszoklevelet osztottak ki a megyében működő történelmi magyar egyházak és felekezetek lelkipásztorainak, illetve a magyar szakmai és civil szervezetek vezetőinek. A rendezvényen részt vett Winkler Gyula tárca nélküli miniszter, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke. A köszöntések során felszólalt valamennyi Hunyad megyei történelmi egyház és felekezet képviselője. Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke és Eőry László tiszteletbeli megyei RMDSZ-elnök emlékezett az 1989-es eseményekre. – A kilencvenes évek elején még saját Trabanttal kampányoltunk és 18 000 RMDSZ-szavazat gyűlt össze Hunyad megyében. Ilyen eredménnyel tavaly talán szenátort is küldhettünk volna a parlamentbe – fogalmazott Eőry László. /Gáspár-Barra Réka: Évfordulós RMDSZ-megemlékezés. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

2005. március 3.

Az EMKE és a Nyugati Jelen szerkesztőségének közös szervezésében működő dévai helytörténeti kör, a valamikori Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat célkitűzéseit követve hangsúlyt helyez arra, hogy tudatosítsa a helyi magyarságban, hogy Hunyad ősi földjén nem idegenek, a magyarságnak itt van múltunk, jelene és jövője is lesz. Februárban Deák Piroska tanárnő előadása révén a Hunyadiak dicsőségére emlékeztek. Kóka Rozália magyarországi előadóművész “Mátyás király rózsát nyitó ostornyele” című, gyermekeknek szóló mesés délutánjai sikeresek voltak. /Schreiber István: Mátyás király születése kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./

2005. március 16.

Hunyad megyében az 1849-es piski csata emlékére felállított obeliszknél kezdődött el a március 15-i rendezvénysorozat. A Magyarországról érkező Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat díszőrséget állva tisztelgett a szabadságharcosok emléke előtt. A maroknyi piski magyarságot elsőként Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke köszöntötte. Az ünnepség történelmi gyökereiről szólt Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök. Az ünnepségsorozat Vajdahunyadon, a református templomkertben felállított Petőfi-mellszobornál folytatódott. Déván népes gyülekezet vett részt a református temetőben kezdődött ünnepségen. Az ünnepi beszédet mondók sorában jelen volt Cristian Vladu prefektus is. Petrozsényban az ünnepségen szintén részt vett Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. /Gáspár-Barra Réka: Ami örök, azt nézem én: a szellemet. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

2005. március 31.

A dévai helytörténeti kör folytatta az erdélyi nagyasszonyokról elkezdett előadássorozatot. Deák Piroska tanárnő ezúttal az aradi származású, Hunyad megyében is élt legendás nagyasszonyról, a szabadságharc ruszkabányai hősnőjéről, Maderspach Károlynéról tartott előadást. Az előadó, aki részt vett a ruszkabányai jubileumi emlékünnepségen, most beszélt a Ruszka-hegység bányavidékének fejlődéséről, valamint a Maderspachék bánya- és vasműtársulatáról. /Schreiber István: Előadás a szabadságharc legendás nagyasszonyáról. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

2006. január 16.

Hunyadi János-évnek deklarálták 2006-ot, hiszen a híres erdélyi történelmi személyiség 550 évvel ezelőtt, 1456-ban Nándorfehérvárnál (Belgrádnál) világraszóló diadalt aratott II. Mahomed török szultán serege fölött. Az a nap az egyetemes keresztény világ nagy ünnepe volt, s 550 éve minden délben megkondulnak a templomok harangjai az esemény emlékére. Déván a Történelmi és Régészeti Kör múlt heti összejövetelén az EMKE Hunyad megyei szervezete megnyitotta a Hunyadi János-évet a megye területén. Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke tartott előadást törökverő Hunyadi János vitatott eredetéről. Hunyadi Jánost a magyarok, románok, szlovákok és szerbek is magukénak tekintik, két főbb vélemény tűnik valószínűbbnek. A tizennyolcadik századig szinte egyeduralkodó volt az a nézet, miszerint a híres erdélyi hadvezér Luxemburgi Zsigmond magyar királynak törvénytelen fia volt. Később teret nyert az a nézet, miszerint Hunyadi János a havasalföldi eredetű Wayk Buthi fia volt. Az 1993-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában Budapesten megjelent Erdély rövid története így foglalt állást: “Wayk Buthi, Hunyadi János apja, valószínűleg havaselvi bojár eredetű volt, udvari vitézként szolgált Zsigmond királynak, aki 1409-ben Hunyad várát és uradalmát adományozta /Chirmiciu András: 2006 – Hunyadi János-év. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./

2006. január 24.

Erdélyi magyarságunk számára a hagyomány éltető erőt jelent, identitástudatunk, nyelvünk őrzését, ápolását – fogalmazott László Anikó dévai tanárnő a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségen Csernakeresztúron. A csernakeresztúri magyar közösség ápolja hagyományait. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület fiatal táncosai nagysikerű bemutatót tartottak, a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet táncosai sem maradtak le. Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke mondott beszédet. /Gáspár-Barra Réka: Kultúra és hagyomány. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

2006. február 27.

A dévai Szent Ferenc Alapítvány Tusnádfürdő központjában megvett egy szállodát, jelezte Böjte Csaba atya. Az épület felújítása után 80-100 gyermek otthona lesz. Az épületet az amerikai magyarok adományából sikerült megvenni. Csaba atya Szent László lovagi gondjaiba és védelmező szeretetébe ajánlotta e házat és jövendőbeli lakóit. Nagy-nagy szeretettel kér mindenkit, imádkozzon Szent László nemzetépítő királyunkhoz, hogy 2006-ban vonuljon be a Székelyföldre és a mindenható Isten nevében segítse az elesett kicsinyeket, s hogy sikerüljön a bajban lévőknek és a szeretetnek ismét egy új otthont építeni Erdély földjén. /Schreiber István: A dévai Szent Ferenc alapítvány gyermekotthont létesít Tusnádfürdőn. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

2007. február 9.

Idéntől megváltozik a megyék kulturális programjainak finanszírozása, a megyei önkormányzatok az összeg egy részét civilszervezetek, alapítványok benyújtott pályázataira adhatják. Arad megye magyarlakta településein eddig is jobbára a “civilek” vették kezükbe a kulturális programok megszervezését. Az a kérdés csak az, kik fognak dönteni a pályázatokról, mondta Nagy István, a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, biztosra vehető, hogy a döntéseknek politikai töltete lesz. Hunyad megyében nincs hiány a kultúra terén ténykedő magyar civilszervezetekben: 26 alapítványt, társaságot tart nyilván az RMDSZ megyei szervezete. Eddig Hunyad megyében szinte kizárólagosan a Communitas és az Illyés Közalapítvány jelentette a fő pályázati forrást a magyar civilszervezeteknek. Az Illyés átalakulásával ez a csap elzáródott. Az önkormányzati pályázatokat igencsak kevesen vették igénybe az elmúlt években. Doboly Beatrix, a vajdahunyadi EMKE, illetve a szintén kulturális jellegű Hunyadi János Humanitárius Társaság elnöke szerint az állammal nem jó szövetkezni, mert azért a kicsi pénzért, amit adnak, beleszólnak a rendezvényekbe. Schreiber István Hunyad megyei EMKE-elnök szkeptikus a pályázat iránt, mert egyetlen RMDSZ-es sincs a megyei tanácsban. /Gáspár-Barra Réka: Megváltozott kultúrfinanszírozás Arad. Új versenyhelyzet. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Fehér megyében szinte minden magyarlakta településen működik egy-egy művelődési egyesület. A marosújvári Együtt Itthon Egyesületet 2005-ben jegyezték be, elnöke Fekete Magdolna. Eddig két alkalommal pályáztak sikeresen. Székelykocsárdon bejegyzés előtt áll az Élő Forrás Művelődési Egyesület, elnöke, Lukács Réka tud az új pályázási lehetőségről. A színjátszó csoportot újra akarják indítani. A felvinci kultúrotthon a környék legszebb ilyen rendeltetésű épülete. A magyar közösség a Felvinc Egyesületet 2005 júliusában jegyeztette be. Deák Alpár elnök szerint holtvágányon vannak, nem működik az egyesület. /Takács Ildikó: Fehér. Jól jönne a változás. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Temes megyében a jóváhagyott összegből falunapokra, templombúcsúkra, kulturális találkozókra, a tanügy művelődési rendezvényeire is jut. /P. L. Zs. : Temes. Van, de sosem elég. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

2008. április 17.

Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei szervezetének elnöke emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapító közgyűlése 1885. április 12-én Kolozsváron zajlott, a szervezet megalakulásának ötlete azonban a szórványvidéken alakult ki, nevezetesen Hunyad megyében, ahol gróf Kún Kocsárd, Szathmáry György, Sólyom Fekete Ferenc, felismerve a szórványmagyarság körében az asszimiláció veszélyét, erős művelődési, történelmi egyesület létesítését szorgalmazta. Ennek eredménye volt, hogy 1882-ben megalakult a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társaság, amely több évtizeden át fejtett ki jelentős tevékenységet. Az ötletből nőtt ki a Kolozsváron megalakuló EMKE, melynek tiszteletbeli elnöke lett gróf Kún Kocsárd, pár évvel később pedig a szintén Hunyad megyében tevékenykedő gróf Kuún Géza lett az egyesület országos alelnöke. Trianon az EMKE és általában a közművelődés halálát jelentette. 1989 után szembesültek azzal, hogy a XX. század traumái, de különösképpen a második világháború utáni időszak kiölte a cselekvőképességet, a kezdeményezőkészséget az erdélyi magyarságból. Az újraalakuló EMKE többek közt ezt próbálta feléleszteni. 1989 után korán felismerték a decentralizáció fontosságát. Az EMKE mindenütt, de a szórványban különösen arra törekedett, hogy bátorítsa az önálló kulturális civilszervezeteket. Például a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület a helyi EMKE-szervezetből nőtt ki, de számtalan példa van erre a nagyobb városokban Déván, Vajdahunyadon, a Zsil völgyében is. Kezdeményezői voltak a magyarház-láncolat kialakításának. Komoly gond a kisközösségek kérdése. Hunyad megyében ilyen például Brád és Hátszeg környéke, Piskitelep, Haró, ahol annak a maroknyi magyarnak nem sikerül közösséggé szerveződnie. Nincs ember, aki a közösségi életet megszervezné. /Gáspár-Barra Réka: Cselekvő közösségekre van szükség. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./

2008. július 14.

Hunyad megyében szinte egy kézen megszámlálható a még létező történelmi emlékművek száma. Még másfél évtizede sincs annak, hogy máig ismeretlen tettesek összetörték és széthordták a zajkányi buzogányos emlékművet. A Hunyadi János törökök feletti győzelmére emlékeztető buzogányt 1896. szeptember 6-án állíttatta Hunyad megye közössége a vaskapui csata emlékére. Talapzatán a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében. ” Az 1992 júniusában széttört emlékmű rongálóit valószínűleg a felirat utóbbi mondata késztette a durva cselekedetre. Akkoriban a Vatra Romaneascát gyanúsította a közvélemény, hogy ők állnának a dolog mögött – emlékezik vissza Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök, aki kétségbeesetten követte nyomon az ügy minden mozzanatát. A tettes mai napig nem került elő. Azt sem sikerült kiderítenie a rendőrségnek, hogy az első rongálást követően a rendőrőrs udvarába szállított emlékmű-maradványokat ki lopta el. Ma már csupán a hajdani talapzathoz vezető kőlépcső emlékeztet Hunyadi buzogányára. Visszaállítását többen is ígérték – politikusok és civilek. Azonban semmi nem történt. Vaskapui társánál jóval korábban esett a román túlbuzgóság áldozatául a vulkáni hágó alatt, a város akkori főterén szintén 1896-ban felállított buzogány. Ezt már 1918-ban lerombolták, de a szájhagyomány szerint egy magyar grófnőnek és magának az angol királynőnek a közbenjárására 1937-ben újraállították, román nyelvű, módosított felirattal. Az emlékmű zavarónak tűnt a Ceausescu 1986-os Zsil-völgyi látogatását szervezőknek, akik egyszerűen szétverették az emlékművet. Hasonlóan elrománosodva, de legalább megmaradt a szintén törökveréshez kötődő kenyérmezei csata emléke. Igaz, az eredeti, még Báthory által építtetett kápolnát már a 18. században lerombolták, helyén azonban 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emelt három öl magas emlékoszlopot. Ez csupán az 1848-as forradalomig maradt talpon. Az 1479-es csatában elhunyt 30 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantját azonban Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén az 1900-as évek elején br. Orbán Antal bekerítette és újra kápolnaszerű épületet emelt rá Kinizsit és Báthory dicsőítő felirattal. Ezt Trianon után rombolták szét, majd az ötvenes években a szomszédos Alkenyéren (ma Sibot) újabb emléket emeltek, ezúttal a „román hős, Paul Chinezu emlékére”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét őrző emlékművek közül a legszerencsésebb a dicsőséges piski csatára emlékeztető obeliszk, melynek eredetijét ugyan összetörték a birodalomváltás nyomán, ma azonban, ha nem is a hajdani helyén, de új oszlop áll helyette – mondta Schreiber István EMKE-elnök. Az 1995-ben a helybeli római katolikus egyházközség, az EMKE és az RMDSZ összefogásával újraállított obeliszk amúgy az egyetlen olyan Hunyad megyei emlékmű, amit 1989 után állítottak helyre. Talán ide sorolhatnánk még gróf Kun Kocsárd és Kuún Géza mellszobrait, melyek szintén eredeti helyüktől eltérően, de mégiscsak látható helyen állnak. Az obeliszket erős vasráccsal kerítették körül, de a rongálóknak szétverték azt. Megmaradt darabjait kiegészítve, 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a március 15-i ünnepségeknek. Ugyanezen alkalmakkor koszorúzzák meg a Hunyad megyében eltemetett hajdani honvédtisztek sírját. Azaz közülük kettőt, melyek a dévai református és római katolikus temetőben vannak. A két marosillyei síron csupán halottak napján gyúl ki egy-egy gyertya. Az 1848–49-es szabadságharchoz kötődő tragikus Hunyad megyei eseményeket ma már egyetlen sírkereszt sem jelzi. Az Avram Iancu nevével fémjelzett mócvidéki lázadás során ugyanis a felbőszített román lakosság végigdúlta a Maros bal partját, felégetve a magyar nemesi birtokokat, sok száz ártatlan családot gyilkolva le. Míg a szomszédos Fehér megyében több helyütt is emléket állítottak e szomorú eseménynek, Hunyad megyében már csak szóbeszéd szintjén él ezek emlékezete. Kőrösbánya bejáratánál volt egy emlékmű, a Brádi család 19 tagjának legyilkolására emlékeztetve. Ma már nyomára sem bukkanhatunk – mondja Schreiber István. Éppen a Brádiak által nevelt Avram Iancu emberei gyilkolták le a családot. A Brádiak viszont már korábban, a Horea, Closca és Crisan-féle 1784-es parasztlázadást is megszenvedték, amikor a megvadult nép szintén gyilkolni kezdett, pusztítva a közeli Kristyor és Brád magyar nemességét, hírmondó is alig menekülhetett a pusztulásból. November hónap folyamán felperzselték a Josikák branicskai kastélyát, Guraszáda, Marosillye, Zám, Marossolymos, Berekszó, Haró, Kéménd, Bánpatak, Gyertyámos, Arany, Rápolt, Bábolna, Folt, Algyógy, Homoród, Bokajalfalu nemesi udvarait, legyilkolva még a csecsemőket is, 101 nemesi családot irtva ki. Mindennek azonban még az emlékét is eltüntették. Akárcsak a mócok pusztítását, amely szintén Kőrösbányától egészen Algyógyig terjedt a megyében. Ez utóbbi településen 1906-ban gr. Kun Kocsárd kastélyának kútja mellett emlékművet állítottak a kútba gyilkolt algyógyi magyarság, köztük a lelkész és családja emlékére. A hajdani EMKE és a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium által emelt gránitobeliszket azonban Trianon után azonnal szétverték. Trianonnak köszönhetően Hunyad megyében összesen két felirat őrzi e vidék magyar világháborús hőseinek emlékét. Egyik a dévai református temetőben 1995-ben felállított emlékoszlop felirata: „Az 1848–1849-es szabadságharc, az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére állította a református egyház 1995. márciusában. Az igaznak emlékezete áldott. ” Déván ez az obeliszk szolgál az utóbbi években a márciusi megemlékezések helyszínéül is. A világháborúkban elesettek emléke azonban elenyészett. Az egyetlen kimondottan háborús síremlék a római katolikus temetőben van, ahol borostyánnal benőtt kereszt hirdeti három nyelven: románul, magyarul és németül, hogy itt nyugszanak a II. világháborúban elesettek. A szinte földbe süllyedt sírlapon pedig még kibetűzhetők a hősök nevei... A feliratozás újravésése, vagy a szétvert emlékművek visszaállítása azonban egyelőre fel sem vetődik. /Gáspár-Barra Réka: Magyar honvédsírok. Emléküket is irtják. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

2009. március 31.

Idén is a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont biztosított teret a Corvin Kiadó által immár második alkalommal megrendezett Szuperversenynek. A rendezvény a kiadónál megjelenő gyermeklapok: a Kispajtás, Fürkésző és Szemfüles olvasótáborának szól, azaz 5-14 éves korosztálynak. – Összesen 27 csapatot érkezett Erdély minden csücskéből Árkostól Aradig és Szatmártól Brassóig. A versenyre érkezőket sok meglepetés várta. A házigazda Varga Károly, kiadóigazgató volt, szerkesztők, nyomdászok kalauzolták végig a gyerkőcöket a lapkészítés világában. Ezután színes helytörténeti ismertetés következett Schreiber István megyei EMKE elnök és Kun Gazda Gergely előadásában, akik Déva váráról, illetve a tövében húzódó Bethlen kastélyról meséltek a gyermekeknek. /Gáspár-Barra Réka: II. Szuperverseny. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./


lapozás: 1-30




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998