udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Sebestyén Kálmán

1996. október 27.

Megpezsdült Kőrösfő közösségi élete. Az egy éve felállított Vasvári-emlékoszlop miatti hivatalos ellenkezés, a felállítás miatt az RMDSZ perbe fogása, továbbá az, hogy a falu élére Ferencz László tiszteletes került, aki részt vállal a faluközösség építésében, mindez összefogta Kőrösfő lakóit. Megszervezték a falutalálkozót, meghívták a faluból elszármazottakat. A falutalákozón /okt. 26-27/ ünnepelték Kőrösfő első írásos említésének 720. évfordulóját. Okt. 26-án a művelődési otthonban tartott előadást Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszor, Kőrösfő fia és Sebestyén Kálmán, aki kőrösfőiek nemzedékét nevelte tanárként-igazgatóként, jelenleg Magyarországon él. Az előadások után hajnalig tartó mulatság következett. Okt. 27-én a református templomban gyűlt össze az ünneplő sokaság, ahol Kovács Kurucz János ismertette a kőrösfői egyház és templom történetét. Az elszármazottak kérésére megalakították a Kőrösfői Baráti Társaságot, majd leleplezték a templom közkertjének mészkőfalán a Kiss Gergely által készített emléktáblát ezzel a felirattal: "896-1276-1996. Ezen emléktábla állíttatott Kőrösfő első írásbeli megemlítésének 720. évfordulóján. A honfoglalás utáni 1100. esztendőben. Anno Domini: 1996. október 27." Ünnepi istentisztelet, közös ima, majd a templomkerti szeretetvendégség tette teljessé az ünnepet. /Miklós László: Kőrösfői Riszeg alatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2-3., Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

1999. június 29.

A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Egyetemért Alapítvány július 3-án, emlékülést rendez a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján rendezett emlékülésen Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemzeti és etnikai kisebbségek főosztályának vezetője a kolozsvári Magyar Tudományegyetem szerepéről és jelentőségéről tart előadást, majd a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári felszámolásának történetéről, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem létesítéséről, a Bolyai Tudományegyetem tudományos és oktatási eredményeiről a filozófia, társadalomtudományok, történettudományok, jog- és közgazdaságtudományok, irodalom- és nyelvészet, néprajz, nemzettudat építése, természettudományok, matematika, fizika és orvostudományok terén, a diák- és ifjúsági mozgalmakról, az egyetem utolsó évéről (1959), valamint a magyar nyelvű oktatás helyzetéről és távlatairól a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen témákról lesz szó. Az előadásokat jeles kolozsvári és magyarországi tudományos kutatók, egyetemi tanárok tartják: Antal Árpád irodalomtörténész (Kolozsvár); Faragó József etnográfus (Kolozsvár), a MTA tiszteletbeli tagja; Gábos Zoltán fizikus (Kolozsvár), a MTA külső tagja; Incze Miklós történész, akadémiai doktor, a Bolyai Egyetemért Alapítvány elnöke; Katona Szabó István író, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete elnöke; Maurer Gyula matematikus, egyetemi tanár; Maros Tibor orvos, egyetemi tanár, akadémiai doktor (MTA), a Román Orvostudományi Akadémia tagja (Debrecen); Sebestyén Kálmán történész, kandidátus; Szilágyi Pál matematikus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora; Szögi László történész, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója; Vincze Gábor kutató (Szeged); Wanek Ferenc geológus, egyetemi tanár, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke. /Emlékülés a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

1999. szeptember 10.

A IV. Magyarbikali Napok a 750. évforduló jegyében zajlottak. Az 1249 óta ismert település, Magyarbikal ugyancsak sokat hallatott magáról az évszázadok folyamán. Erről is szól dr. Sebestyén Kálmán Magyarbikal története című falumonográfiája, amelyet a szerző mutatott be a falu lakóinak. A második napon Turánitz J. Lajos bemutatta alkotását, Magyarbikal címerét. Majd a Zsoboki Alkotótábor művész-szervezője, Essig Klára megnyitotta a táborban készült alkotásokból rendezett, és Kolozsváron is nagy sikert aratott képzőművészeti tárlatot. /Németh Júlia: IV. Magyarbikali Napok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

2002. június 1.

Két évvel ezelőtt hunyt el dr. Ferenczi István történész, egyetemi tanár /Kolozsvár, 1921. ápr. 15.- Kolozsvár, 2000. máj. 8./, a Posta Béla által alapított neves régészeti iskola hagyományainak, Roska Márton, Kovács István, László Gyula munkásságának folytatója, az erdélyi magyar régészet kiemelkedő képviselője. Ferenczi István a történelmi múlt kutatásának szeretetét, szenvedélyét édesapjától, Ferenczi Sándor régésztől örökölte. 1949-ben László Gyula Kolozsvárról való kényszerű távozása után Ferenczi átvette neves professzorától a régészeti előadásokat és azokat ő tartotta mindaddig, amíg ezt a diszciplínát magyar nyelven lehetett előadni. 1959-ben a Bolyai Tudományegyetem lejáratási kampánya keretében Ferenczi István Bevezetés a régészetbe című kurzusát románellenesnek minősítették és nyilvánosan megbélyegezték. Később megfosztották egyetemi katedrájától, és az Erdélyi Történelmi Múzeumba helyezték át, ahol 1982. évi nyugdíjazásáig osztályvezető volt. Nemzetközi elismertséget az erdélyi római limes kutatásával szerzett. Átfogó régészeti terepbejárásai, kiegészítő ásatásai Erdély legkorábbi keleti védelmi rendszerének alaposabb megismeréséhez vezettek (ezeket a kutatásokat többnyire testvérével, Ferenczi Géza régésszel közösen végezte). Feltárta, hogy ez a védelmi rendszer a Keleti-Kárpátok vonalát belső oldalról követte, és az ún. "égett cserépfalú várak" sorából állt Krasznától Kozárváron (Dés), Besztercén, Dobokán, Küküllőváron át Fogarasig, illetve Brassóig. Megállapítása szerint ezek a földvárak a X. század második felében és a XI. század elején épültek, mélységben tagoltak voltak, és a folyóvölgyeket, kora középkori utakat védték. Legjelentősebb kora középkori kutatása a Szent László király (1077–1095) által megkezdett erdélyi védelmi rendszer fölfedezésével és igazolásával végződött. (Székelyföldi gyepük. Korunk, 1972. 2.) Ferenczi István e várrendszer létezését a Rapsonné (Parajd), Tartód- (Székelyvarság), Firtos- (Korond), Budvár (Székelyudvarhely), Kustaly (Homoródoklánd) stb. várakban folytatott ásatásaival igazolta. Egyik kedvenc kutatási területe Kalotaszeg volt, az itt végzett régészeti megfigyeléseinek, ásatásainak eredményeit Régészethelyrajzi kutatások Kolozsvárott és környékén című tanulmányában közölte (Studia Universitatis Babes–Bolyai, 1962. 2.). Ferenczi István fontosnak tartotta a századok folyamán eltűnt erdélyi falvak régészeti vizsgálatát, ebből a célból 1977-ben a kalotaszegi Kőrösfő határában az elpusztult Ordományos középkori település feltárásába kezdett. László Gyula "kettős honfoglalás" elmélete tekintetében Ferenczi egykori professzora véleményét osztotta. Meggyőződése szerint a 670–680-as években a Kárpát-medencébe ősmagyar népcsoport települt, amelyet onogur–bolgár uralkodó réteg vezetett. A több mint két évszázados együttélés során az ősmagyar tömeg beolvasztotta a türk nyelvű uralkodó réteget. Árpád népének beköltözésekor tehát az onogur ősmagyar ötvözésű népesség már jelen volt a Kárpát-medencében. /Sebestyén Kálmán: In memoriam dr. Ferenczi István. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

2002. július 25.

A Kalotaszeg új, május-júniusi számban Kusztos Tibor a jún. 7-i kalotaszegi értelmiségi találkozóról írt. Ami Kalotaszeg bibliográfiájából kimaradt a címe Sebestyén Kálmán írásának. A lap közölte Gráfik Imre és Vízy László Néprajzi örökség, tárgyi műveltség Kós Károly életművében, illetve Aki tudott magyarul építeni című tanulmányait. /Megjelent a Kalotaszeg legújabb száma. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

2005. április 16.

Magyarbikal közigazgatásilag Bánffyhunyadhoz tartozik, választóvonalon van, s ez meghatározta a falu sorsát. Magyarbikalon, a 2003-ig színmagyar faluban véget érnek az utak. A virágkorában (1968–69) még 1200 lakosú faluban a hetvenes években 800-an, 2002-ben csupán 400-an éltek. 1989 előtt a lakosság nagy része Bánffyhunyadon dolgozott, ott könnyen jutottak tömbház-lakáshoz. A kilencvenes években jelentkező munkanélküliség, a nyugdíjazás több családot visszahozott a kiöregedőben levő Magyarbikalra. A falu egyetlen intézménye a református egyház. A falunak nincs „állami” óvónője, Magyarbikalon hét gyermekkel, mégis működik óvoda, ezt az egyház szervezi. 2004 januárjában kormányhatározat született a magyarbikali egyházközség hajdani felekezeti iskolájának visszaszolgáltatásáról. Azóta felújították az iskola tetőszerkezetét. A magyarbikali templomtorony a korábbi lelkipásztor, Ferencz Miklós idején, 1981-ben vált egy múzeum otthonává. Az emberek a padlásokról előkerülő régi tárgyakat előszeretettel hozták a parókiára. 1996-ban jelent meg Magyarbikal monográfiája, Sebestyén Kálmán történész tollából. A hosszú évekig fiókban rejtegetett monográfia kinyomtatása dr. Ferencz Árpád lelkésznek köszönhető. /Kerekes Edit: Magyarbikal – tetterős közösség a határvonal átka alatt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

2007. július 9.

Tizenkettedik alkalommal gyűltek össze Kalotaszegen a Vasvári Pálra emlékezők a hét végén. A szabadságharcos születésének 181., halálának pedig 158. évfordulója tiszteletére megszervezett emlékünnepség három helyszínen zajlott: Kőrösfőn, Magyarvalkón és a jósikafalvi gyűjtőtónál. Péntek László, a kőrösfői Rákóczi Kulturális Egyesület elnöke mondott beszédet. Magyarvalkón a cintermi kopjafa-koszorúzás előtt Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kiss Péter elmondta, a Rákóczi Szövetség alapítványának célja a határon átnyúló nemzetegyesítés. A szövetség már 200 tagszervezetet számlál 9000 taggal az egész Kárpát-medence területén. Július 9-én Kőrösfőn a Vasvári Pál Emlékház falán elhelyezett Bartók Béla emléktáblát leleplezték, annak emlékére, hogy Bartók száz éve kezdte el a népdalgyűjtést Kőrösfőn. Az idei Vasvári Pál-díjat Tóth Zoltán nyírvasvári polgármester kapta, továbbá ketten kaptak díszpolgári címet: Péntek János, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára és Okos Márton újságíró. A Művelődési Házban Péntek János Kőrösfő (Kalotaszeg) szerepe a népművészet felfedezésében, a magyar kultúra gyarapításában címmel tartott előadást. Sebestyén Kálmán történész bemutatta Kőrösfői Részeg alatt avagy Egy kalotaszegi település évszázadai című frissen megjelent könyvét. Kovács Pali Ferenc bútorfestő Kalotaszegi festett népi bútorok című előadása zárta a sort. Este kalotaszegi néptáncokkal léptek fel a Kalotaszegi Rákóczi Hagyományőrző Néptánccsoport fiataljai. /Dézsi Ildikó: Vasvári Pálra emlékeztek Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

2007. július 28.

Sebestyén Kálmán Kőrösfői Riszeg alatt avagy Egy kalotaszegi település évszázadai című, sok évtizedes tudományos kutató-munkájának kézirata több mint tíz éve várt kiadásra, mígnem a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének vezetői tudomást szereztek róla. A monográfia a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent az Akadémiai Kiadónál. Kőrösfő fafaragását, varrottasait a Gyarmathy család, Bartók és Kodály a népdalait, Edvi Illés Aladár és Körösfői Kriesch Aladár csodálatos népművészetét fedezte fel. A szerző, Sebestyén Kálmán 1977-ben dr. Ferenczi Istvánnal régészeti mentőásatásokat végzett. /Péntek László: Kőrösfői Riszeg alatt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

2008. február 16.

A feljegyzések szerint Kalotaszegen már a XVI–XVII. században létezett iskolai oktatás, Kőrösfőn már 1652-ben, olvasható Sebestyén Kálmán könyvében /Körösfői Riszeg alatt, Akadémiai Kiadó, 2007./ Klein György iskolaigazgató munkáját dicséri az 1962–1965 között épült nyolc tantermes, emeletes modern iskola, ehhez 1974-ben fafaragó műhelyt építettek. Az elmúlt két évben hatalmas összegeket utaltak ki a költségvetésből iskolák, óvodák, bölcsődék felújítására. Antal István iskolaigazgató szervezte és irányította az iskola teljes felújítását. Beszerelték a központi fűtést, kicserélték a nyílászárókat, az informatikai laboratóriumba húsz számítógép került. Jelenleg több mint nyolcvan diák tanul itt, őket két tanítónő és tizenkét tanár tanítja, a pedagógusok átlagéletkora harminc év alatt van. A helyi Rákóczi Kultúregylet támogatásával minden nyáron honismereti táborban ismerkedhetnek az anyaországból érkező diákokkal, de ők is részt vesznek nemzetközi táborokban, fesztiválokon. /Péntek László: Kőrösfő – Egy iskola túlélése és fejlődése. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998