udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Simó Márton

1993. április 17.

Egyed Péter 1991-től Kolozsvárott az egyetem filozófia tanszékének oktatója, jelenleg vendégtanár Szegeden. A magyar egyetemi oktatás helyzetéről adott képet. A magyar oktatás bővítése politikai engedmények tárgya, nem alku, a magyar felet nem tekintik egyenlő partnernek ebben a kérdésben. A Bolyai Társaság nagy beadványokat készített az oktatás témakörében, eljuttatta az egymást váltó oktatási minisztereknek, azonban nem tudott eredményt elérni. Magyari Sándor rektor-helyettes terjesztette fel - Liviu Maior oktatási miniszter kérésére - a magyar beiskolázási keretszámokat, "a bizonyos numerus clausust", tanszékenként. Remélhetőleg ez a létszám nagyobb lesz az egyes tanszékeken levő magyar hallgatói létszámnál. A történelem-filozófia szakon 1991-ben 7, 1992-ben 25 magyar hallgató volt, a szociológián 11, illetve tíz fő. Az egész történelem-filozófia karon mintegy 120 magyar nyelven tanuló hallgató van az első évfolyamon. Jelentős létszámbővülés történt a bölcsésztudományi karon is, ahol 50 fős évfolyamok léteznek, sőt beindult a színművészeti képzés is a karon belül. Viszont a képzőművészeti főiskolán, illetve a Zenekonzervatóriumban alig található magyar hallgató. A történelemtanár utánpótlás nem működik még, a tavalyi éven a második évfolyamon mindössze két magyar hallgató volt, holott legalább ötvennek kellett volna lennie. A magyarság politikai vezetőinek meg kellett volna indítani az önálló magyar egyetemi képzést. A matematika szakon nagyon erős magyar csoportok vannak, évente 40 magyar hallgató van, a fizika karon kevesebb. Az orvosképzésnek változatlanul nagy a persztízse, azonban a végzős hallgatók, szinte testületileg, Magyarországra készülnek. A nagy lelkészhiányra tekintettel Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézetben az utóbbi években 100 fő körül van egy évfolyam. "Az 1945 után indult erdélyi magyar írók 60 százaléka áttelepedett Magyarországra, a képzőművészek derékhada szintén csoportosan hagyta el az országot. A legjobb színészek szintén áttelepültek, illetve meghívottként évek óta különböző magyarországi színházaknál játszanak, Emiatt a szatmárnémeti Északi Színház és a temesvári magyar színház az összeomlás küszöbén áll. A Kriterion összeomlott, ezzel megszűnt a koordinált romániai magyar könyvkiadás. - "A magyar politikai szervezeteknek jól kidolgozott célprogramokra lenne szüksége, saját bankrendszert, a földtulajdonnak a rendszerét, bizonyos jogi intézményeket kellene kiépíteni..." /Simó Márton: Beszélgetés Egyed Péter író-filozófussal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17-18./

1993. május 5.

Demény Lajos történész, volt oktatási miniszterhelyettes, majd RMDSZ-szenátor visszatér íróasztalához, a Székely Oklevéltár további köteteinek összeállítását vállalta el. Magyarországi útja során felkereste azokat az egyetemeket, ahol romániai magyar fiatalok tanulnak. Azt tapasztalta, hogy a mintegy 1800 Magyarországon tanuló egyetemista nagyobb része nem kíván visszatérni. Ezért most mát a magyar minisztériumtól a részképzést kérik a teljes képzés helyett. A lehetőséget, az ösztöndíjakat, a támogatást nem az egyének kapták, hanem a romániai magyarság, állapította meg. /Simó Márton: Félre kellene tenni valamennyit az emberi jogokból? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

1997. január 21.

Bágyi Bencze Jakab Székelyudvarhelyen élt, ott jelent meg első verseskötete /Erdélyi kolosszus, 1992/, öt éve áttelepült Budapestre, második verseskötete már itt látott napvilágot /A vár ingajárata, Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1996/. A szülőföld elhagyása - nem feladása - mély nyomokat hagyott benne. "Székely vagyok, afféle/ magyar király lófője." "...s későre szól a szülőföld:/ édes fiam, gyere haza!/ Haj, mert én is vándorolok,/ felénk mindig akad rá ok./" Nemzetféltő költői tartása látszik minden sorából. /Pintér D. István: Bágyi Bencze Jakab második verseskötete. A vér ingajárata. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 21./ Ugyancsak elismerő recenzió jelent meg a kötetről a Romániai Magyar Szóban is: Simó Márton megállapította, hogy Bágyi Bencze Jakab költészete nem képvisel egyetlen manapság divatos vers-eszményt sem, semmit sem veszített, főleg értékéből nem. /Simó Márton: "Egy ideiglenes balkáni alkony". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./jan. 22., 950. sz./

2001. január 30.

Megjelent az udvarhelyszéki Atyhát bemutató kötet /szerkesztője Simó Márton/, amelyet a helybéli katolikus templom kétszázadik évfordulójára adtak ki Csíkszeredában, a Pro-Print Könyvkiadónál. Az emlékkönyv kísérletet tett a település múltjának felleltározására is. Simó Márton a könyv szerkesztője zárszavában ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben egy még átfogóbb monográfiát nyújt át az olvasóknak. /Postabontás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 30./

2003. február 18.

Románia európai uniós törekvései az Antonescu-kultusznál is erősebbnek bizonyultak. A kormány néhány évvel ezelőtt még egyetértett a háborús bűnös marsall rehabilitálásával, sőt nemzeti hőssé nyilvánításával, most nyugati nyomásra hajlandónak mutatkozik megtépázni Ion Antonescu nimbuszát. A Székelyföld folyóirat januári számának vezéranyaga az Antonescu-per dokumentumait hozta nyilvánosságra. Balogh László a per gyorsírásos dokumentumaiból közölt válogatást. Simó Márton Cselényi László filmrendezővel beszélgetett a kisebbségekről. /Székelyföld. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

2003. szeptember 5.

A római katolikusok lakta Atyha faluban a 317 lakóház közül többet lebontottak. Hadnagy Albert falufelelős megmutatta a kultúrotthont, mellette a világháborús emlékművet. Az 1600-as évekből voltak anyakönyvek az egyháznál, ezeket a megyei levéltárba vitték. 1966-ban 765, 1977-ben 413, 1992-ben 342, jelenleg 250 lakója van a falunak. A hegyen, a temető fölött egy kápolna van, most kb. 100 éves, gyenge állapotú. Egyetlen tanítónő és egy óvónő oktatja az atyhai gyermekeket, múlt tanévben az első osztályban 1, a harmadikban 7 gyerek tanult. Vezetékes telefon nincs a faluban, maroktelefont használnak. Nincs munkaerő, ősszel etédieket is hívnak dolgozni. Az elhunyt Vinczeffy László néprajzi gyűjteményét megmutatják meg a faluba látogatónak. Vinczeffy László 1989. januárjában a magyar tévések előtt beszélt a falurombolásról. Simó Márton munkája a Kétszáz éves az atyhai templom (1999) című emlékkönyv, most meg Az utolsó tanító címmel regénye jelent meg. A szerző áttelepült Magyarországra. Janitsek Jenő és Szőcs Lajos Atyha jelenkori és történeti hely- és családnevei című munkája a Magyar Névtani Dolgozatok 158. füzeteként jelent meg (Budapest, 1998). /P. Buzogány Árpád (Hargita Megyei Kulturális Központ Udvarhelyszéki Iroda): Jóízű emberek és elvándorolt százak faluja - Atyha. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 5./

2004. január 14.

Megjelent az Erdélyi (könyv) Műhely negyedévi folyóirat Romániai magyar könyvszemle alcímmel a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadónál. Simó Márton szerkesztő szerint a kiadvány „arra való lenne, hogy segítsen eligazodni az erdélyi, a határon túli és az anyaországi kiadók háza táján". A Hargita megyei szerzők kötetei közül Simó Márton Az utolsó tanító /Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda/, Sebestyén Péter Készenlétben /Glória Kiadó, Kolozsvár/ és a Csíki Műemlékvédő Egyesület által kiadott „A mi utcánk” címet viselő albumot ismertették. /Sarány István: Új könyves kiadvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

2004. november 8.

Nov. 6-án Aradon, a Jelen Házban tartották az Irodalmi Jelen és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által meghirdetett novellapályázat díjkiosztó ünnepségét. Hat országból (Románia, Magyarország, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Németország, Írország) 126 novella érkezett be. A zsűri elnöke, Bodor Pál beszélt a novellákról: az összes írás közül legalább 70-et a balsejtelem jellemzi. Bodor Pál szerint Böszörményi Zoltánnak, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen főszerkesztőjének, a novellapályázat elindítójának életútja is azt mutatja, hogy az erős akarat, az önbizalom és önismeret átsegít a nehézségeken. Mészáros Sándor, a pozsonyi Kalligram Kiadó főszerkesztője, a zsűri tagja kijelentette: nem biztos, hogy a győztes írások a legjobbak. Az első díjat a gyergyószentmiklósi Gergely Edit költő, újságíró, másodikat a szerbia-montenegrói Nagy Farkas Dudás Erika, a harmadik díjat az erdélyi születésű, Budapesten élő Simó Márton nyerte el. Különdíjban részesült: Cseh Katalin (Kolozsvár), Molnár Vilmos (Csíkszereda), Botházi Mária (Székelyudvarhely), Csender Levente (Pilisborosjenő) és Balogh Róbert (Pécs). /Nagyálmos Ildikó: Az aradi magyar sajtó ünnepén átadták a novellapályázat díjait. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

2006. március 27.

Székelyudvarhelyen író-olvasó találkozót tartottak, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány vendége volt Simó Márton író. A bozgor című regényfolyamának második kötetét mutatta be Szakács István Péter. A regény cselekménye a magyarság Trianon utáni éveinek néhány jelentősebb történetét dolgozza fel. A könyvben sok a valós történet, a szereplők között is rá lehet ismerni több ma élő emberre. /bbj: Egy regény, melynek szereplői köztünk járnak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 27./

2006. május 13.

Május 12-én Kolozsváron bemutatták Simó Márton Bozgor című kétkötetes regényét. A könyv a szerző szerint kísérlet a címbe emelt szó értelmezésére. „Valaha élt, élő és lehetséges személyek téblábolnak e száz esztendőben, amelyre innen visszalátok. A módszer, a témakezelés, a hozzáállás nem véletlen. Az lenne a lényeg, hogy ebben a gyors időben is emlékezetes maradjon valami ezekből a történetekből, túl a szavakon” – vallja a szerző. A bozgor tulajdonképpen hazátlan, mert nem abban a házban él, amelyben bölcsőjét ringatták, hanem „mesterséges hazát” kell teremtenie ott, ahova száműzetett. A szerző harmadik kötetet is ír. Simó Márton 1963-ban született a Zsil-völgyében lévő Urikány városban. Tanulmányait Székelyudvarhelyen, Szegeden és Budapesten végezte. Írásai 1983 óta jelennek meg a romániai sajtóban. 2003-ban jelent meg Az utolsó tanító című prózakötete. /D. I.: Egy bozgorlét történetei. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

2006. május 20.

Simó Márton Urikányban született 1963-ban, szülei a Korond fölötti Atyha székelyei. Székelyudvarhelyen érettségizett, Szegeden folytatott egyetemi tanulmányokat, közben volt géplakatos, helyettesítő tanár, lapszerkesztő, tudósító. Budapesten él. Gyakran jár haza feltöltekezni. Megjelent munkái: Kétszáz éves az atyhai templom (1999), Az utolsó tanító (2003), Bozgor (2004). Ez utóbbi új, némileg áitgazított formában jelent meg: Bozgor – avagy kísérlet egy szó értelmezésére – Második próbálkozás. Erdélyi Műhely Könyvek, Budapest, 2005. /b.d.: Az írott szó értelme és az író hite. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 20./

2006. szeptember 8.

Simó Márton bő esztendővel regényciklusa első kötetének megjelenése a megígért második kötetet /Bozgor, avagy kísérlet egy szó értelmezésére. Második próbálkozás. Erdélyi Műhely Könyvek, Budapest, 2005./ is letette asztalra abból a könyvfolyamból, amit a bozgor szó körbejárására eltervezett. Az első kötetből úgy látszott, hogy a szerző elodázta a válaszadást, s ígéretes kezdés után szinte mindent a jövőre bízott. Beindította a párhuzamosan bonyolított cselekményszálakat – életpályákat –, amelyek során a bozgor létforma alakváltozatait kísérelte meg elénk tárni. „Esetleges és esetlen itt minden, mégis ismerős, olyanforma, mint az életünk, amelynek hétköznapi kulisszái közül leskelődve csak alig látunk némi perspektívafélét, s roppant távol vagyunk attól, hogy képesek lennénk rendszerbe foglalni vagy értelmezni a részleteket” – írta. Tökéletes diagnózis a bozgor-létről. /Cseke Gábor: Bozgor – másodszor is. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

2008. április 9.

Április 8-án Székelyudvarhelyen mutatták be Simó Márton – Bozgor – avagy kísérlet egy szó értelmezésére. Harmadik próbálkozás című könyvét. A szerzőt elmondta, a négy szálon futó eseménysor mellett a narrátori szerepet kihasználva saját véleményét is megfogalmazta. Az atyhai születésű szerző az első világháborútól csaknem napjainkig, az EU-s csatlakozásig követi nyomon a kiszemelt családok életét. A Székelyudvarhely–Budapest autóbuszjáratok utasainak történeteit is hasznosító írásmű dokumentumnak lehet nevezni. Simó Márton olvasói megtudhatták, hogy az ugyanazon élményforrásból származó történetek más szempontú feldolgozása a Tranzit című regényben öltött testet. /P. Buzogány Árpád: Könyvbemutató Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 9./

2008. augusztus 13.

Korond első írásos említésének 675. évfordulója alkalmából képzőművészeti tárlat nyílt a művelődési házban, Benczédi Sándor, Páll Lajos, Józsa Judit, Kedei Zoltán, Láng Eszter, Tóth Ferenc, Venczel Árpád és Vinczeffy László munkáiból. A képzőművészeti galéria első kiállítója a 70 éves Páll Lajos volt, aztán Tóth Ferenc mutatkozott be festményeivel, majd a gyermeknap alkalmából Forró Ágnes, Kuti Botond és Molnos Zoltán mese- és mondaillusztrációival. A tizennyolcadik évét betöltő korondi Hazanéző folyóirat idei második számában tizenöt szerzőt mutat be azok közül, akik alkotásaikkal, kutatómunkájukkal, közéleti tevékenységükkel öregbítették a nagy fazekasfalu hírét-nevét. Az ünnepségen Ambrus Lajos főszerkesztő, a Firtos Művelődési Egylet elnöke köszöntötte az alkotókat és a népes közönséget, vallomásos emlékezést hallhattak Tófalvi Zoltántól, dr. Bíró Á. Zoltántól, dr. Láng Esztertől, Kedei Zoltántól, Majla Sándortól, Ráduly Jánostól, Simó Mártontól, Czegő Zoltántól. A Hazanéző ünnepi számának szerzői: Bölöni Domokos, Kercsó Attila, Ambrus Lajos, Molnos Lajos, dr. Bíró Á. Zoltán, Gergely Tamás (interjúja Bölöni Domokossal), Czegő Zoltán, Józsa Judit, dr. Koncz Gábor (Józsa Juditról), Kedei Zoltán, dr. Láng Eszter, Majla Sándor, Debreczeni József (Páll Lajosról), Ráduly János, Simó Márton, Tófalvi Zoltán, Gáspár Sándor (Tóth Ferencről), Jakobovits Miklós (Vinczeffy Lászlóról). Az egykor Korondon tanárkodó Czegő Zoltán keserű számvetésében írta, a legképtelenebb utat választotta 1988-ban: beállt magyarnak Magyarországon. „A magyar irodalom történetében soha ilyen szolgalelkű írótársadalom nem ügyködött, mint az elmúlt ötven évben” – vallja Czegő. /Damján B. Sándor: Tárlat és lapbemutató Korondon. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./

2009. március 4.

A közel húszesztendős Hazanéző 2008/2-es számát olvasva Nagy Pál irodalomtörténész megállapította: nem sok párja van a Kárpát-medencében egy ilyenfajta magyar folyóiratnak! Székelyföldön, Korondon szerkesztik a folyóiratot, amely tolmácsolja a világnak figyelemre érdemes mondandóját főként ennek az értékteremtő erdélyi régiónak a szellemiségéről. Ambrus Lajos szerepel a lapban, továbbá Benczédi Sándor, Bölöni Domokos, Czegő Zoltán, Páll Lajos és Ráduly János, Simó Márton és Tófalvi Zoltán. De sorolni lehetne az előző évfolyamokban közölt tanulmányok és esszék szerzőinek, a költőknek és prózaíróknak a névsorát is. /Nagy Pál: Ismerős nevek sűrűjében. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

2009. május 30.

Húszéves a Hazanéző! A korondi folyóirat május 21-én tartotta jubileumi számának bemutatóját Budapesten, az Írószövetségben. Jelzésértékű, hogy az Írószövetség adott helyet a jubileumi eseménynek. Mindenki más-más mértékben járult hozzá a folyóirat sikeréhez. A Hazanéző számait Ambrus Lajos főszerkesztő boronálja össze immáron két évtizede. Írás nyilván mindig akad, hiszen Korond és a Sóvidék szép számmal termett írót, azonban mindezt egységbe szerkeszteni nem kis feladat. A lapbemutatón Ambrus Lajos ízesen korondias, anekdotikus stílusban beszélt a Hazanézőről és a folyóirat mögött álló Firtos Művelődési Egyletről. Majla Sándor a felolvasott versein keresztül mutatkozott be. Az est vendége volt Simó Márton is, aki többször publikált a Hazanézőben. Felolvasta az egyik novelláját, amely azt sugallta, hogy bár szerzője az anyaországban él, gondolatai még mindig az őt emberré érlelő Atyha, Korond és általában Erdély körül járnak. Jelen volt még az esten Tófalvi Zoltán, a folyóirat szerzője, egyben szerkesztőbizottsági tagja. Az est végén a Firtos Művelődési Egylet nevében az elnök és a titkár, Ambrus Lajos és Ambrus Judit emléktárgyakat adtak át Korond testvértelepülései baráti művelődési egyesületeinek: a kiskunfélegyháziaknak, a győrieknek, a százhalombattaiaknak. /Deák-Sárosi László: A Hazanéző jubileumi estje az Írószövetségben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 30./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998