udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 19 találat lapozás: 1-19
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Sorbán Attila

1992. június 25.

Dr. Moses Rosen főrabbi nemrég érkezett meg az Egyesült Államokból, eleget téve egy minisztériumi meghívásnak, hogy beszámoljon a romániai zsidóság helyzetéről. A főrabbi élesen elítélte Antonescu rehabilitálását, továbbá azt, hogy utcát neveztek el a diktátorról Nagyváradon. Több fasiszta lap van Romániában, az országban fenyeget a nyílt antiszemitizmus, a televízióban antiszemita szövegeket sugároznak, állapította meg. "Ma hol van az a demokratikus erő, amelyik a fasizálódás veszélyére figyelmeztet, s tesz is valamit?" - tette fel a kérdést. Még egyszer nem szeretné megélni, "hogy a zsidó népet ebben az országban vágóhídra viszik." /Sorbán Attila: "Én nem hallgathatok". = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 25./

1992. július 24.

Ismertetés Gyanta faluról, ahol 1944. szept. 24-én a bevonuló román katonák 43 magyart - köztük asszonyokat és gyermekeket - lőttek agyon. /Sorbán Attila: Ahol már senkinek sem hisznek. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 24./

1993. szeptember 16.

Fischer Fülöp Ildikó, az RMDSZ oktatás-és ifjúságügyi főosztályának vezetője elmondta, hogy Bihar megyében 4, Szatmár, Kolozs és Brassó megyékben 1-1 magyar tanfelügyelőt leváltottak. Nagyváradon, Székelyhídon és máshol is magyar iskolaigazgatókat váltottak le. A leváltások adatait összegyűjtik, hogy nemzetközi fórumokon bemutathassák a helyezet. - Sokan nem tudnak arról, hogy vannak főiskolai anyanyelvi képzési lehetőségek /nagyváradi Sulyok István Főiskola, Pro Agricultura Hungariae Alapítvány, Pro Agricultura Hargitae Alapítvány távoktatási formája./, de arról sem, hogy van Örökségápolás Tanulmányi Alap, a Miskolczi Dezső Alapítvány, a Pro Universitate Alapítvány, a Talentum Alapítvány, továbbá a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Utóbbinak célja az erdélyi magyar nyelvű oktatás színvonalának emelése, tantervek kidolgozása, tankönyvek írása. A nagyfokú tanárhiányt a Pro Agricultura Hungariae Alapítvány távoktatással próbálja enyhíteni. /(simon): Nem kell aggódnunk. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./ Bihar megyében összesen négy magyar tanfelügyelő volt, mindnyájukat leváltották. A megy magyar lakosságának aránya 37,5 százalék. /Sorbán Attila: Puskaporos tanévkezdés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./

1993. december 22.

A Krisztusért és Egyházért - rövidítve: CE - mozgalom és a református egyház között feszültség van. Erről kérdezte a hetilap Csiha Kálmán és Tőkés László püspököt. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elismerte, sokan gondolják, hogy ebből egyházszakadás lesz, de ő ezt nem szeretné. A CE nagyon hangsúlyozza, hogy önállóan akar dolgozni, de nem akar elszakadni a református egyháztól. Csiha Kálmán elment a CE Szövetség okt. 3-i konferenciájára és kérte a vezetőket, az egyházon belül működjenek. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke sem akar egyházszakadást. Szerinte a legnagyobb hiba, hogy a CE külön akar megoldani kérdéseket. Az lenne jó, ha integrálódnának az egyházba. A CE a hagyományos református kereszténységet lebecsüli. /Magyari Tivadar, Sorbán Attila: Krisztusért és Egyházáért. Egyházszakadás vagy purifikáció? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 22./

1994. június 1.

A Timerana 1994. máj. 13-19-i száma "Tőkés László nem valódi püspök. A főpap státusát Cotroceni folyosóin tárgyalják" címmel aláírás nélküli cikket közölt, melyet átvett a nagyváradi Crisana. A cikk idézte "lugosi reformátusok egy csoportjának" levelét. Ebben azt kérték, hogy Iliescu elnök küldje el a másolatát annak az okmánynak, amelyben kinevezte Tőkés László a temesvári református egyházközségbe. A lugosiak nevében az aláírók: Higyed István lelkész, Kiss Bálint főgondnok és Császár István gondnok. Az Erdélyi Napló megszólaltatta az érintetteket. Higyed István református lelkész végül elismerte, hogy szembenáll Tőkés László püspökkel. Tőkés László kifejtette, hogy Higyed István a szekuritate által szervezett diverzióban vesz részt. A belső diverzió egyik mozgatója Higyed István. Tunyogi Csapó Gyula rágalmaival kezdődött, ezt követte Magyari Csaba akciósorozata, majd Kertész László, s végül Higyed István tevékenysége. Tőkés László úgy látja, hogy Csiha Kálmán püspök részt vesz az ellene folyó akciókban. Higyed nem véletlenül ment el a vasgárdista I. C. Dragan olaszországi rezidenciájába. /Sorbán Attila: Tőkéssel vagy Tőkés nélkül? - ez itt a kérdés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 1./

1995. augusztus 19.

Augusztus 20-a alkalmából Budapesten, a Parlamentben Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke aug. 19-én fogadta a határon túli magyarok és a magyarországi kisebbségek képviselőit. A kisebbségi kérdésben nem ismerünk kettős mértéket, hangsúlyozta Gál Zoltán. Dunai hajókirándulással egybekötött kötetlen beszélgetést szervezett aug. 19-én a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/, szlovákiai, romániai, vajdasági magyar politikai személyiségekkel. "Augusztus 20-a jellegében, szellemiségében a nemzet, a 15 milliós magyarság ünnepe, ezért természetes, hogy a hivatalos rendezvényekre a határon túli magyar politikusok, egyházi személyiségek is - egyenrangú félként, mint bárki a hazai közéletből - meghívást kapnak" - jelentette ki Lábody László, a HTMH elnöke az MTI-nek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./ "Habár a HTMH cáfolta, hogy ennek a rendezvénynek bármi köze lenne az augusztus 20-i nemzeti ünnephez, a cél mégis egyértelmű volt: a magyar kormány által kritikus időben magára hagyott határon túli magyarság képviselőit valamiképpen bevonni a Szent István-ünnep szikár protokolljába. A kisebbségi politikusok hasznosnak ítélték ezt a rendezvényt, s úgy érezték, talán utoljára szólhatnak annak érdekében, hogy a magyar kormány változtasson kisebbségi politikáján." - olvasható Sorbán Attila beszámolójában. A hajón a határokon túliak közül jelen voltak: Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Tempfli József nagyváradi püspök, Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés elnöke, Csubela Ferenc, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, rajtuk kívül néhányan a nyugati országokban élő magyarok közül. Duray Miklós kemény szavakkal illette a magyar kormány passzivitását. Csubela Ferenc elmondta, hogy az albán kormány heves tiltakozása sikeresnek bizonyult a szerb menekültek Koszovóba telepítése ellen. Ezzel szemben a magyar diplomácia vérszegény tiltakozása: teljes csőd. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 23./

1995. augusztus 19.

Augusztus 20-a alkalmából Budapesten, a Parlamentben Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke aug. 19-én fogadta a határon túli magyarok és a magyarországi kisebbségek képviselőit. A kisebbségi kérdésben nem ismerünk kettős mértéket, hangsúlyozta Gál Zoltán. Dunai hajókirándulással egybekötött kötetlen beszélgetést szervezett aug. 19-én a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/, szlovákiai, romániai, vajdasági magyar politikai személyiségekkel. "Augusztus 20-a jellegében, szellemiségében a nemzet, a 15 milliós magyarság ünnepe, ezért természetes, hogy a hivatalos rendezvényekre a határon túli magyar politikusok, egyházi személyiségek is - egyenrangú félként, mint bárki a hazai közéletből - meghívást kapnak" - jelentette ki Lábody László, a HTMH elnöke az MTI-nek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./ "Habár a HTMH cáfolta, hogy ennek a rendezvénynek bármi köze lenne az augusztus 20-i nemzeti ünnephez, a cél mégis egyértelmű volt: a magyar kormány által kritikus időben magára hagyott határon túli magyarság képviselőit valamiképpen bevonni a Szent István-ünnep szikár protokolljába. A kisebbségi politikusok hasznosnak ítélték ezt a rendezvényt, s úgy érezték, talán utoljára szólhatnak annak érdekében, hogy a magyar kormány változtasson kisebbségi politikáján." - olvasható Sorbán Attila beszámolójában. A hajón a határokon túliak közül jelen voltak: Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Tempfli József nagyváradi püspök, Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés elnöke, Csubela Ferenc, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, rajtuk kívül néhányan a nyugati országokban élő magyarok közül. Duray Miklós kemény szavakkal illette a magyar kormány passzivitását. Csubela Ferenc elmondta, hogy az albán kormány heves tiltakozása sikeresnek bizonyult a szerb menekültek Koszovóba telepítése ellen. Ezzel szemben a magyar diplomácia vérszegény tiltakozása: teljes csőd. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 23./

1995. szeptember 6.

Eckstein-Kovács Péter hevesen támadta Sorbán Attilát Álomhajó című riportjáért, mert abban "a hazai politikai újságírásban példátlan hangnemet üt meg a magyar kormányzattal és annak kisebbségpolitikájával szemben." Sorbán szerint a magyar kormány magára hagyta a magyarságot, Eckstein-Kovács azt vallja, hogy ez a kijelentés súlyos aránytévesztés és sorra elítéli, visszautasítja Sorbán megállapításait, azzal zárva, hogy az Erdélyi Napló "nem hozhat le egy ennyire elfogult, pontatlan és egyoldalú tudósítást." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 6./ Stanik István főszerkesztő reagált Eckstein-Kovács Péter elutasító kritikájára, mondván, Sorbánnak joga van a maga látásmódjához, továbbá "példátlan hangnemet ütött meg a témával kapcsolatban " Csubela Ferenc, Duray Miklós, Tőkés László és a többi határon túli magyar vezető. Ők megfogalmazták fenntartásaikat a magyar kormányzattal és annak kisebbségpolitikájával szemben. Csubela Ferenc mondta ki a "magára hagyta" kulcsszót. Sorbán Attila cikkében szó sincs vádaskodásról. Stanik István félve megkérdezi Eckstein-Kovács Péter képviselőt, a Szabadelvű Kör vezetőjét: "Mi a helyzet a híres liberális toleranciával, a másság tiszteletével, a gondolati és véleményszabadsággal?" Leveléből úgy érzi, hogy Eckstein-Kovács Péter a magyar kormány fogadatlan prókátoraként érvel. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 6./

1995. október 31.

A Bihari Napló okt. 30-tól a hétfői napon is megjelenik Hétfői Napló néven. Ebben az első számban beszámolnak arról, hogy az Erdélyi Naplónál (Nagyvárad) 1995-ben több változás történt, előbb az egyik főszerkesztő-helyettes, Dénes László mondott le, most pedig Stanik István főszerkesztő és Adonyi Nagy Mária, a másik főszerkesztő-helyettes. Nyugdíjazását kérte Mihálka Zoltán és Sólyom László. Novembertől az Erdélyi Naplót nem a nagyváradi Analog, hanem a kolozsvári Erdélyi Híradó adja ki. A főszerkesztő a felelős kiadó, Szőcs Géza költő lesz, helyettese Sorbán Attila. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4-5./

1995. november 8.

Az Erdélyi Naplónál bekövetkezett vezetőváltásról Sorbán Attila számolt be. A lapot eddig kiadó Analog Kft. gazdasági tevékenységét szakemberekkel átvilágíttatták és akik hiányosságokat tapasztaltak, ezért november hónaptól a hetilapot a kolozsvári Erdélyi Híradó Kft. adja ki. A szerkesztőség továbbra is Nagyváradon működik. Az Erdélyi Napló főszerkesztője /Stanik István/ és helyettese /Adonyi Nagy Mária/ lemondott, ezért a lap többségi tulajdonosa, Szőcs Géza maga vállalta a főszerkesztői posztot, helyettesévé /főszerkesztői joggal felruházva/ Sorbán Attilát tette meg. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 8./ Stanik István, az eddigi főszerkesztő reagált erre a bejelentésre a következő számban: azért távozott a laptól, mert ott nem történtek megfelelő változások. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 15./

1996. január 24.

Az Erdélyi Naplóban Sorbán Attila készített interjút Tőkés Lászlóval, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. - A kisebbségi kérdést nem lehet megkerülni: ha ezt az alaptételt a magyar politika mint aranyszabályt fogadná el, akkor az egész román-magyar viszony új megvilágításba és az eddigieknél helyesebb összefüggésbe kerülne. Úgy hiszem, a kiindulásnál van a hiba - hangsúlyozta Tőkés László. A püspök jellegzetesnek nevezte Kovács László külügyminiszternek a román tanügyi, illetve a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos álláspontját. Ezt abban foglalta össze: hiú ábránd lenne feltételezni, hogy az illető kormányok lemondanak róluk, inkább arra kell törekedni, hogy alkalmazásuk minél kisebb mértékben érintse az ott élő kisebbségeket. Tőkés László kifejtette: "Ha a magyar külpolitika eleve nem tart lehetségesnek egy politikai célt, s arról önként lemond, akkor nyilvánvaló, hogy azt a célt soha nem fogja elérni. Ezért szinte károsabbnak tartom a magyar külpolitika ezen álláspontját, mint a szlovák vagy a román politika öntörvényű magatartását... Joggal várhatnánk el, hogy a magyar kormánynak a román és a szlovák politikai célokat meghaladó célkitűzései legyenek. Ilyen formában a magyar külpolitika az elbizonytalanodás és a belső meghasonulás irányába mutat... A magyar kormány elfogadja a románok, illetve a szlovákok diktálta minimális mozgásteret. Márpedig ezeket a kereteket a magyar kormánynak tágítania kellene, s erkölcsi kötelessége nem alább engedni, mint amennyire azt a határon túli magyar népközösségek érdekei és politikai célkitűzései megfogalmazzák". Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szerint a Határon Túli Magyarok Hivatala jelenleg "sokkal szélesebb körű befolyást gyakorol a romániai magyarság életére, mint az Antall-kormány idején". "Mi jó néven vesszük, sőt elvárjuk a HTMH jelenlétét, vagy a magyar kormány érdeklődését ügyeink iránt. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy adott esetekben erőteljesen meg akarják szabni politizálásunkat, s hogy előnyben részesítsenek egyes RMDSZ-en belüli politikai felfogásokat más nézetekkel szemben. Állítom, az Entz Géza által vezetett HTMH kevésbé avatkozott bele az RMDSZ politizálásába, mint a mostani" jelentette ki Tőkés László. Emlékeztetett: a tavaly december 18-án a HTMH-ban a Kisebbségi Nap alkalmából rendezett találkozó "a régi típusú kioktató gyűlések" módján zajlott le. "Kisebbségi önérzetünkben sértett az a fogadtatás, amelyben ott részünk volt." Az RMDSZ-politikus azonban "elemi félreértésnek" tulajdonította, hogy Lábody Lászlóval, a HTMH elnökével Nagyváradon az előre tervbe vett találkozó elmaradt, ezt azóta tisztázták mondotta. - Iliescu elnök a román politika kényszerhelyzetéből, amely az alapszerződés kudarca nyomán alakult ki, elterelő hadművelettel akarta kivágni magát, így értékelte megbékélési indítványát Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, hozzátéve, hogy ezt a nyitási lehetőséget nem használta ki a magyar politika, legkevésbé Göncz Árpád elnök, aki nem is válaszolt a püspök 1995. okt. 31-én kelt első levelére, majd a későbbiekre udvarias, baráti szavakat küldött válasz gyanánt. Tőkés László javaslata bevonta a romániai magyar nemzeti közösséget is az egyezség körébe. A Katona Ádám üggyel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy "Katona Ádám nemzetféltésével mindenki egyetért, még azok is, akik keményen bírálják megnyilatkozásait... Amitől azonban nekünk igazán tartanunk kell, az nem az úgynevezett vegyes házasság, hanem a háromnegyed évszázad óta tartó mesterséges asszimilációs politika." Az RMDSZ-en belüli hatalmi harcokra utaló kérdésre válaszolva kifejtette: "Olyan mozgásteret kell biztosítani a romániai magyarságon belüli pluralizmusnak, hogy az egyazon szervezet keretén belül nyilvánulhasson meg". A püspök véleménye szerint nem fenyeget belső szakadás. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 24./

1996. április 28.

Ápr. 28-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ elnöki irodájában tanácskozott Markó Béla szövetségi elnök a romániai magyar sajtó képviselőivel. A találkozón az RMDSZ vezetőin kívül részt vettek: Szilveszter Mária és Soltz Anna /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), Fazekas István felelős szerkesztő /Besztercei Híradó (Beszterce)/, Szűcs László főszerkesztő /Bihari Napló (Nagyvárad), Gellérd Lajos igazgató (Brassói Lapok (Brassó), Sorbán Attila főszerkesztő-helyettes /Erdélyi Napló (Nagyvárad)/, Borbély László /Hargita Népe (Csíkszereda), Benkő Levente /Háromszék (Sepsiszentgyörgy)/, Makkai János főszerkesztő /Népújság (Marosvásárhely), Gyarmath János főszerkesztő /Romániai Magyar Szó (Bukarest)/, Tibori Szabó Zoltán /Szabadság (Kolozsvár)/, Veres István főszerkesztő /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), Mandics György /Heti Új Szó (Temesvár), Stanik István és Bércesi Tünde /Scripta Kiadó/, Jászberényi Emese /Marosvásárhelyi Rádió), Gáspár Sándor /MÚRE/. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 29., 769. sz./

1996. május 22.

Az Erdélyi Napló kilenc munkatársa máj. 22-én benyújtotta lemondását és azt a kiadó elfogadta. Szőcs Géza kijelentette, hogy nem mond le a lap kiadói jogáról, sem főszerkesztői státuszáról. A kilenc távozó újságíróhoz csatlakozott Sorbán Attila főszerkesztő-helyettes is. /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24., Magyar Nemzet, máj. 23./

1996. december 18.

Több mint fél év telt el a romániai magyar sajtóban talán egyedülálló, az Erdélyi Napló főszerkesztője-kiadója, Szőcs Géza ellen irányult puccskísérlet óta. Mint ismeretes, a lap kilenc munkatársa ultimátumot intézett a lapvezetéshez: követelve, Szőcs Géza mondjon le tulajdonosi jogköréről. Ezután hetekig visszhangzott az erdélyi média a "kilencek" protestálásáról. Cikkek jelentek meg a lap szubjektivitásáról. A felszíni hullámzás által eltakart mozgatórugókat a közönség nem ismerhette meg. Németh Tünde megkereste az Erdélyi Napló májusban kilépett munkatársait, most hogyan látják a történteket. Simon Judit, aki most a Brassói Lapokban publikál és Kinde Annamária, aki jelenleg a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium programszervezője, nem kívántak nyilatkozni, T. Szabó Edit nem hajlandó közétenni álláspontját. Varga Eleonóra szerint Sorbán Attila akkori főszerkesztő-helyettes miatt mentek el. Az kellett volna, hogy akkor Szőcs Géza eljöjjön és elbeszélgessenek, de erre nem került sor. Ferencz Zsuzsanna szerint a kilépésük utáni időben a romániai magyar sajtó megszűnt. "Atomizálódott minden." Papp Sándor Zsigmond szerint gazdasági okok miatt történtek meg a kilépések, minden politikai színezet nélkül. Szőke Mária úgy látja, hogy tranzakció áldozatai lettek. Azok, akik a konfliktus kirobbanásakor vállon veregették őket, nem törődtek a kilépettekkel, sem a lappal. Számukra csak az volt fontos, hogy nagyot üssenek Szőcs Gézán. A kilencek lázadása intrikákra épülő konfliktussorozat volt, melyet a megbízott lapvezetőség aljas módon csiholt ki a szerkesztőségben. Ő is sajnálja, hogy nem volt köztük Szőcs Géza. Azt kevesen tudják, hogy Boros Zoltán a magyar tévéadástól már május elején, a Varadinum alatt javasolta, hogy pakoljanak ki bátran Szőcs Géza ellen. A konfliktus idején pedig ott volt a bukaresti tévé adásának magyar stábja, hogy idejében rögzítsen. Ezután viszont senki sem foglalkozott azzal, hogy mi lett a kilépett újságírókkal. "Ekkor már nem voltunk fontosak nekik." A MÚRE /Magyar Újságírók Romániai Egyesülete/ nem igazi érdekvédelmi szervezet, hanem belterjes társaság, tőlük akár éhen is halhattak volna. Szőcs Géza is megszólalt. Szerinte az Erdélyi Napló megsemmisítésére szervezett kísérlet a sajtószabadság elleni legszégyenletesebb merényletként fog fennmaradni. "Amire az Iliescu-rezsim nem mert vetemedni -szétverni az erdélyi magyar sajtó legjelentősebb szerveződését -, arra a budapesti és marosvásárhelyi elvtársak egy csoportja feljogosítva érezte magát." - Az Analog /az Erdélyi Napló, a Kelet-Nyugat, a Családi Tükör, a Cápa, a Média, a Szemfüles kiadója/ 1993 tavaszára fizetésképtelenné vált. Ekkor adta át a részvénytöbbséget Szőcs Gézának Stanik István. Valójában csődtömeget vett át. Az újságírók nem értették meg, hogy a túlélésért kell küzdeni. Szőcs Géza a legfontosabbnak az Erdélyi Napló megtartását tartotta, akár a többi lap kárára. Teljes magánvagyonát a lapra fordította. Amikor támogatást kért a hetilap számára, elutasították. Kidolgozott egy konstrukciót a kárpótlási jegyekkel kapcsolatban, ezt elfogadták: javasolta, hogy az Erdélyi Naplóban és máshol is hirdessék a lehetőségeket a kárpótlási jegyek felhasználására vonatkozóan. - A "kultúra és a sajtó finanszírozása az eszköz, amivel egy közösség a legjobban befolyásolható kívülről. A román állam nem volt hajlandó tudomásul venni az erdélyi magyar közösség kulturális igényeit, ily módon "az egész kulturális felépítmény a budapesti köldökzsinórról kezdett táplálkozni." Ezzel azok, akik a pénzcsapoknál állnak, erdélyi klientúrájukkal együtt totális monopóliumhoz jutnak. Egy centralizált struktúra jött létre, amely nem tűri a kritikát, az ellenvéleményt, a másságot. - Amikor a Hungária Közalapítvány kuratóriumába javasolták Szőcs Gézát, akkor figyelmezették, hogy tönkreteszik. "Tabajdi Csaba felhívta telefonon Markó Bélát és utasította, hogy tiltakozzon a magyar országgyűlésnél." Markó Béla ezt megtette, tiltakozott Szőcs Géza jelölése ellen. Tabajdi és Markó kérte Szokai Imrét, az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnökét, hogy szüntesse be az Erdélyi Napló finanszírozását /vagyis hirdetéssel való ellátását/. Ezután a hetilapnál hatalomátvételt készítettek elő. A cél az volt, hogy szétverjék a szerkesztőséget. - Változás várható a közeljövőben: a tulajdonjogot a Dialog Nyomdára átruházza, ebben az Erdélyi Híradónak van részesedése, a Dialog pedig az Erdélyi Híradót bízza meg a lapkiadással. Gazda Árpád lesz a főszerkesztő. - Szőcs Géza elmondta még, hogy a laptól eltávozott szerkesztők is közölhetnek az Erdélyi Naplóban. /Németh Tünde: Ultimátum és puccs. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 18./

2002. december 10.

Titokzatos görög katolikus karitatív szervezet kezdett titokzatos építkezésbe a Bihar megyei Mezőtelkiben. A három román településsel egyetlen magyar faluként községet alkotó Mezőtelki lakosai egyik pillanatról a másikra arra ébredtek, hogy falujukban bentlakásos gyermeknevelő intézet épül. Egyesek szerint ez Mezőtelki tudatos elrománosítását szolgálja. Gabriel Buboi görög katolikus esperes szerint nincsenek titkaik. Azért építkeznek Mezőtelkiben, mert itt találtak eladó telket és házat. Mezőtelki negyven kilométerre van Nagyváradtól. A folyamat a falu románokkal és cigányokkal való benépesítésével kezdődött. A hétszáz lelkes település lassan elöregedett. Az építőtelep munkavezetője közölte, ha ezt befejezik, akkor kezdik a másikat. Szintén magyar faluban. /Sorbán Attila: "Csereháti" építkezés Mezőtelkiben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

2002. december 19.

Dr. Indig Ottó irodalomtörténész számos színház-, irodalom- és sajtótörténeti könyv szerzője, nevéhez fűződik több Ady-monográfia, Juhász Gyula váradi éveinek rendszerezése, a Kelet-Nyugat és a Várad című irodalmi lapok indítása és a Nagyváradi Ady Társaság alapítása. Indig Ottó 2002-ben Magyar Kulturális Örökség Díjat kapott. 1961-től 1991-ig magyar irodalmat tanított nagyváradi középiskolákban. 1993-tól a Partiumi Keresztény Egyetemen irodalomtörténetet és irodalomelméletet ad elő. Indig Ottó elkészítette az 1870-1914 közötti nagyváradi sajtó irodalmi anyagának bibliográfiáját, ez a munkája négy kötetből állt. A jelzett fél évszázad alatt Nagyváradon több mint 15 lap jelent meg. 1990. februárjában indult a Kelet-Nyugat című irodalmi lap /Indig a munkatársa volt/. Ez volt Nagyvárad első irodalmi hetilapja. A lapot 26-28 ezer példányban jelentették meg, s mindegyik példány el is kelt. Később ez az érdeklődés lanyhult. Elfogyott a pénz, és vele együtt a Kelet-Nyugat is megszűnt 1996-ban. Ebben az évben viszont megszületett a Várad folyóirat. A példányszám szerényebb: 300 példányban jelenik meg. Egy szűk réteg mindig igényelni fogja a színházat, a könyvet, az irodalmi lapokat. Indig Ottó nagy gondnak tartja, hogy a kortárs irodalom egyre inkább beszorul a megyehatárok közé." /Sorbán Attila: A váradiság már senkit sem érdekel. Beszélgetés dr. Indig Ottó irodalomtörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

2003. január 28.

Közel egy esztendeje jött létre Nagyváradon a Mecénás Alapítvány, hogy gátat vessen a bihari fiatalság kivándorlási szándékának. Létrehozásának ötlete Kiss Sándortól, a megyei tanács alelnökétől származik, s működtetése is az ő nevéhez fűződik. A Mecénás Alapítványt öttagú kuratórium irányítja, a kuratóriumi tagok az RMDSZ megyei szervezetének is tagjai. Az alapítvány 250 millió lejből gazdálkodik, s havi kétmillió lejes tanulmányi támogatást nyújt, jelenleg tíz egyetemistának. A támogatás folyósítása előtt a fiataloknak szerződést kell aláírniuk az alapítvánnyal, melynek értelmében egyetemi, vagy főiskolai tanulmányaik után legalább öt évig itthon dolgoznak. Ellenkező esetben az alapítvány által támogatottaknak a kapott összeg ötszörösét kell visszafizetniük. Az alapítvány a tanulmányi időszak lezártával munkahelyhez próbálja juttatni az általa támogatottakat. /Sorbán Attila: Alapítvány az itthonmaradásért. Tanulmányi támogatást biztosít a Mecénás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

2003. január 28.

Az anyanyelven történő oktatás volt a témája annak a szakmai fórumnak, amelyen Nagyvárad egyik általános iskolájának magyar pedagógusai, valamint különböző magyarországi iskolák tanítói, igazgatói vettek részt. Elsősorban a magyarországi pedagógusok akartak megismerkedni a romániai anyanyelvi oktatással, mivel az oda kikerült diákok tanulmányi eredményei nagyon jók./Sorbán Attila: Tanítani tanultak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

2003. december 9.

Sorbán Attila Burleszk, avagy fekete-fehér némafilm kópiája öt dobozban című prózakötete után ismét verskötettel jelentkezett. A Levelek Isonzóból /Literátor Könyvkiadó, Nagyvárad/ című kötetében az első világháborúból ismert harctérről egy katona "verses leveleit" küldi haza, a kilátástalanságról ír, túlélésre alig mutatkozik remény. /Levelek Isonzóból. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./


lapozás: 1-19




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998