udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Olaru, Stejarel

2003. június 5.

Az Aspera Alapítvány, a Román Jelenkori Történeti Intézet és a Történelmi Múzeum szervezésében Amink volt, és nem vesztettük el: az emlékezet címet viselő történelmi vitafórumra került sor jún. 4-én Kolozsváron. Az értekezleten történész-kutatók és a kommunista rendszer egykori ellenzéki személyiségei vallottak arról, hogy a szekuritáté által dominált Románia még mindig él és virágzik. A fórumot Ioan Piso múzeumigazgató nyitotta meg. - Mivel Romániában a kommunizmus és a totalitarizmus pere még mindig várat magára, kétséges számomra az ország erkölcsi jövője - mondta. Mircea Ivanoiu, a Transilvania Tudományegyetem professzora bemutatta a www.memoria.ro oldalt, amelyen az elmúlt rendszer visszaéléseivel kapcsolatban kaphatnak információt az érdeklődők. A Román Jelenkori Történeti Intézet három fiatal kutatójának értekezése: Marius Oprea, Stejarel Olaru és Nicolae Videnie döbbenetes tények sorozatával bizonyította a hallgatóság előtt, hogy mennyire nehéz még mindig hozzájutni azokhoz a dossziékhoz, amelyek a kommunizmus éveinek sötétebb/ismeretlenebb időszakaira deríthetnek fényt. - Még ma sem tudni, hogyan működött a külföldre emigráltak likvidálására alakult Z csoport - jegyezte meg Olaru. Doina Cornea visszaemlékezései után Iulius Filip beszélt múltjáról, akit a nyolcvanas években zártak be rendszerellenes propaganda vádjával, és aki életét az 1965-89 közötti időszak politikai rendőri tevékenységének felderítésére fogja áldozni. Az 1987. évi brassói munkáslázadás két vezetője, Florin Postulachi és Iacob Danut beszámolt arról, de az őket megkínzó szekusok nevét tartalmazó dossziékat még mindig rejtegetik előlük. /Szabó Csaba: A szabadságért naponta meg kell harcolni. Vitafórum Románia vörös közelmúltjáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

2006. január 19.

A Pro TV műsorának két fiatal történész volt a vendége: Marius Oprea és Stejarel Olaru, könyvük megjelenése alkalmából. A téma: a Szekuritáté és a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi kapcsolata. A szerzők világossá tették, hogy az ,,illetékesek” nem vagy csak nagyon ritkán bocsátják rendelkezésükre a dokumentumokat. Valami elképesztő titokmánia uralja ma is az Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/. Amikor kikérték a Stasival kapcsolatos dokumentumokat, több esetben is olyan választ kaptak, hogy ezek nem léteznek vagy titkosak. Ugyanakkor Berlinben a Stasi levéltárában hozzáférhettek román nyelvű dokumentumokhoz is. Mind Gheorghe Gheorghiu-Dej, mind Nicolae Ceausescu uralma alatt a politikai rendőrség, a kémszervezet élénk kapcsolatokat ápolt a ,,testvéri” országok megfelelő szerveivel. A két történész elmondott egy különös esetet: valamikor az ötvenes évek elején letartóztattak és elraboltak Berlinben egy német állampolgárt, Romániába hozták, három évig folyt a kihallgatása. Három év kihallgatás és a verések után váratlanul kiderül a tévedés: a delikvens, akit Berlinből elraboltak és illegálisan tartottak fogva, nem az a személy, akit keresnek. Kiengedték, a családnak azonban meghagyták, hallgassanak az ügyről. Amikor erre a személyre vonatkozó adatokat kérték ki az SRI-től, a hivatal azt válaszolta, hogy számukra a szóban forgó név ismeretlen. Amikor azonban nyomtatásban is megjelent a rémregénybe illő eset, kiderült, mégiscsak létezik a dosszié. /Bogdán László: A szeku és a Stasi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

2006. március 29.

Werner Sommerauer brassói forradalmárt, az 1987-es kommunistaellenes munkástüntetés résztvevőjét és Marius Oprea történészt 2002-ben perelte be becsületsértésért Ristea Priboi volt képviselő. Priboi volt szekustiszt március 28-i fellebbezésének helyt adva az ügyet újratárgyalják. Marius Oprea történész és Stejarel Olaru könyve az 1987-es brassói eseményekről 2002-ben jelent meg. Ebben Werner Sommerauer arról nyilatkozott, hogy Ristea Priboi szociáldemokrata párti képviselőben ráismert hajdani kínzójára. Sommerauer állítását több brassói forradalmár is megerősítette. Priboi ezután lemondott a Külföldi Hírszerző Szolgálat parlamenti bizottságának elnöki tisztségéről. Később Sommerauert és Opreát becsületsértés vádjával beperelte. Bukarest 1. kerületének törvényszéke alapfokon felmentette a vádlottakat, az ügy átkerült Ploiesti-re, ahol március 28-án újratárgyalást rendeltek el. „Számomra világos, hogy ez a per megrendezett színjáték. Meghurcoltak, ráment az egészségem és a családom nyugalma is” – mondotta Werner Sommerauer. Florin Postolachi, a brassói November 15. Egyesület elnöke szerint az ügy azt bizonyítja, hogy a hazai igazságszolgáltatás működésképtelen. /Bartha Réka: Ristea Priboi diadala. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

2006. július 17.

Az Új Magyar Szó kezdeményezésére a fontosabb romániai magyar sajtóintézmények, civil szervezetek vezetőinek neve is szerepel majd azoknak a személyeknek a listáján, akiknek átvilágítására ezen a héten kéri fel a Civic Media Egyesület a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottságot /CNSAS/. A Civic Media már a múlt héten benyújtotta a CNSAS-hoz azt az első, háromszáz személyből álló listát, amely a „romániai közvélemény legfontosabb formálóinak” nevét tartalmazza. Az egyesület listájára magyar újságírók neve nem került fel. Victor Ronceának, a Civic Media elnökének tájékoztatása szerint azért, mert senki nem kereste fel őket ebben az ügyben. Az átvilágító testület válaszát meg sem várva Stejarel Olaru, a miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadója bejelentette: a háromszázas listán több olyan személy szerepel, akik, tudomása szerint, együttműködtek a Szekuritátéval. /Cseke Péter Tamás: „Tiszta hangokat” a magyar sajtóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

2006. július 20.

Bíróság elé állíthatják azokat a volt szekus tiszteket, akik az elmúlt rendszerben kiskorúakat verbuváltak besúgóknak. Stejarel Olaru történész elmondta, a Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet tervei közé tartozik ezeknek a személyeknek az azonosítása és felelősségre vonása. A történész szerint a kiskorúak beszervezése ugyanazzal a módszerrel történt, mint bárki más esetében. Cazimir Ionescu, az átvilágító bizottság /CNSAS/ szóvivője elmondta: a Szekuritáté elsősorban 12–19 éves korú gyermekeket szervezett be, akiknek családjukról, tanáraikról és iskolatársaikról kellett adatokat szolgáltatniuk. Nem egy-két elszigetelt esetről van szó, hanem az ország valamennyi megyéjét érintő, általános gyakorlatról. A bukaresti sajtó szemére vetette a CNSAS-nak, hogy a gyermekbesúgók létét mindeddig elhallgatta. Az egykori gyermekhálózat tagjainak többsége napjainkban a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) alkalmazásában áll. Az Securitate gyermekhálózatához hasonlót a térségben a kelet-német Stasi működtetett. A modellt Kínától vették át, ahol a kulturális forradalom átnevelési lágereibe zárt emberek 70 százalékát saját gyermekeik súgták be. /Felelősségre vonhatják a kiskorúak beszervezőit. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./ „Valamikor 1957-58-ban, a mezőtelegdi iskolában, hatodik osztályos koromban a zöldkabátos, bőrcsizmás szekusok éjjel-nappal gyomroztak. Piros tintával íratták velem a nyilatkozatokat... Engem nem szerveztek be, ez ellenőrizhető, de a velem egyidős 13 éveseket nagy valószínűséggel igen” – így idézte fel Lakatos István olvasó azokat az időket. Stejarel Olaru történész szerint a Szekuritáté ugyanolyan „meggyőzési technikákat” alkalmazott a kiszemelt diákokkal, mint a felnőttek beszervezésekor. Elsősorban a szerény jövedelmű családok gyermekeit környékezték meg, ezen belül is azokat, akik bentlakásokban éltek és jó tanulók voltak. A Szekuritáté minden megyében tartott fenn kiskorúakból álló besúgóhálózatot. /Fenyítés a gyerekspiclik szekus beszervezőinek? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

2006. július 21.

A kommunista rendszerben a titkosszolgálat kiskorúakat is beszervezett. A Kommunizmus Bűneit Kutató Intézet szerint – állította a kormányfő tanácsadója, Stejarel Olaru történész – a Szekuritáténál ,,pszichológiai robotképeket” is készítettek a beszervezett kiskorúakról, ezek alapján a mára már felnövő egykori gyerekinformátorok megzsarolhatóak és akitivizálhatók. Olaru hangsúlyozta, a Román Hírszerző Szolgálat a mai napig nem adta át archívumának teljes anyagát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnak. Így a zsarolás lehetősége mai napig fennáll. Hogy összesen hány százezer személyt szerveztek be, megoszlanak a vélemények, azt viszont Marius Oprea történész, a Kommunizmus Bűneit Kutató Intézet igazgatója tényként közölte Tusványoson, hogy a rettegetett Szekuritáté nem tűnt el, csak ,,privatizálódott”, a tisztek ma a politikában és az üzleti életben tevékenykednek. Oprea szerint ők irányítják mind a politikai, mind a gazdasági életet, számuk körülbelül tízezerre tehető. Oprea leszögezte, a Szekuritáté mindig is nagy érdeklődést szentelt a magyar kisebbségnek, ,,nagy szüksége volt az információkra a kisebbségben élők köréből, ezért közülük is nagy számban verbuvált informátorokat”. Oprea szerint a hírszerző szolgálat többnyire a volt szekuritáté tisztjeit vette át, amiből az is következik, hogy ezek ma is aktivizálhatják egykor megzsarolt informátoraikat. /Bogdán László: Kiskorú besúgók, ­magyar ügynökök. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./

2006. augusztus 29.

A romániai egyházak vezetőit is átvilágítják azt követően, hogy a Legfelső Védelmi Tanács az egyházfőkre vonatkozó titkosszolgálati akták nyilvánosságra hozásáról döntött. Traian Basescu államfő bejelentette: a döntés értelmében a romániai egyházak vezetőinek az aktái immár nem minősülnek államtitoknak, így a papokat is átvilágíthatják. Az egyházi vezetők átvilágítását főként a liberálisok szorgalmazták. Teoctist pátriárka, nevét eddig több, a Securitátéval való együttműködési botrány érintette. Stejarel Olaru történész kijelentette: az iratok azt bizonyítják, hogy a pátriárkát az egykori titkosrendőrség „legkevesebb ügynökként” foglalkoztatta. Ezt a vádat az ortodox egyház szóvivője cáfolta. /Átvilágítják a romániai egyházak vezetőit is. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

2007. május 26.

Tizennyolc évvel a kommunista rendszer romániai bukása után végre konkrét lépések történnek azoknak a felelősségre vonása érdekében, akiknek a kezéhez többezer, politikai okok miatt elítélt ember vére tapad. A kommunizmus bűntetteit és visszaéléseit kutató, 2006-ban kormányhatározattal létrehozott bukaresti intézet vezetője, Stejarel Olaru a napokban közölte: az intézet történészei mintegy nyolcszáz olyan volt börtönőr, börtönigazgató és börtöntábor-parancsnok ügyében folytattak vizsgálatot, akik 1989 előtt, a kommunista rezsim alatt szám szerint mintegy kilencvenezer foglyot bántalmaztak. A mintegy kilencvenezer áldozat nevét az intézet történészei 44 romániai börtön és 72 kényszermunka-tábor foglyainak, rabjainak iratai alapján azonosították. Sokan azonban a börtönökben sínylődő, illetve ott meghalt politikai fogoly közül semmilyen nyilvántartásba nem kerültek be, következésképpen a kommunizmus áldozatainak száma ennél jóval magasabb. A következő lépés a szóban forgó személyek tényleges büntetőjogi felelősségre vonása lenne. Ez függ azonban attól, hogy a vétkesek megbüntetésére egyáltalán lesz-e politikai akarat és szándék, hiszen a kétszáztíz vádlott közül egyesek 1989 után is aktív szerepet vállaltak, az illető személyek pedig jó nyugdíjban részesülve az államtól, jól megvannak. Az intézet vezetője, Marius Oprea elnök elmondta, míg a náci gyilkosokat mai napig keresik az argentínai dzsungelekben, addig a kommunista gyilkosok közöttünk élnek luxusvillákban. /Papp Annamária: Jóvátételt az áldozatoknak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

2008. december 6.

December 5-én életének 81. évében elhunyt Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágítási törvény atyjaként számon tartott volt politikai fogoly, aki a kommunista korszak ellenzékének egyik legismertebb alakja volt. A volt szenátor nevéhez fűződik az a jogszabály, amely a közéleti tisztségeket vállalók kötelező átvilágítására vonatkozik. Constantin Ticu Dumitrescu 2007 februárjában a Magyar Köztársasági Aranyérdemkeresztet is megkapta. A kommunista hatalom már fiatal korában elkezdte üldözni. Politikai okokból kizárták a bukaresti egyetemről, 1949-ben letartóztatták, 1953-ban politikai fogolyként bebörtönözték. Még abban az évben szabadon engedték, de kényszerlakhelyen kellett tartózkodnia. Később ismét letartóztatták hazaárulás vádjával, huszonhárom évi kényszermunkára ítélték. Csak 1964-ben szabadult amnesztiával. 1989. december 22-én részt vett a forradalmi eseményekben, 1991 és 1999 között a Romániai Volt Politikai Foglyok Országos Egyesületének az elnöke volt, 1992 és 2000 között a Romániai Kereszténydemokrata Néppárt szenátora. Erről a posztjáról 2002-ben lemondott, mivel elege lett az átvilágítással kapcsolatos törvényhozási huzavonából. Az általa már 1990-ben kezdeményezett törvénytervezet ugyanis számos megfigyelő szerint egy évtizedes hányattatás után annyira kilúgozódott, hogy az 1999-ben végül megszületett törvény már nem is hasonlított az eredeti tervezethez. Dumitrescu azonban továbbra is kulcsszereplője maradt az átvilágítási folyamatnak, 2006-tól a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács tagja volt. /Elhunyt Ticu Dumitrescu. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./ Stejarel Olaru, a CNSAS igazgatója szerint Ticu Dumitrescu halálával „Románia igazi példaképet” veszített el. Hasonlóan Csendes László, a bizottság elnöke is úgy vélte: nélküle „szegényebbek” lettünk. /Meghalt Constantin Ticu Dumitrescu. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998