udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 2 találat lapozás: 1-2
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szabó Emilné Szoboszlay Alexandra

2003. július 10.

A közvélemény még most sem igazán tudja, hogy az 1956-os magyarországi forradalomnak erdélyi mártírjai és áldozatai is vannak. Az 56-os magyarországi forradalommal kapcsolatos egyik legnagyobb romániai koncepciós per színhelye Temesvár volt. Ebben az ügyben 380-420 embert tartóztattak le rendszerellenes fegyveres szervezkedés vádjával, közülük 57-et elítéltek, a lehető legsúlyosabb büntetést szabva ki rájuk: tíz embert kivégeztek, a többiek több mint 1300 börtönévet kaptak. A Szoboszlay nevével fémjelzett kirakatper történelmi értékelése még várat magára, de egyre több írás, könyv, emlékhely jelzi, hogy az utókor végre helyére akarja tenni ezeket a dolgokat is. Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában az 1956-os erdélyi áldozatok emlékére 1999-ben elkészült az első emlékmű: Fresch Ottó Anya és gyermeke c. alkotásának hátoldalára került az Erdélyben kivégzettek vagy a börtönben elhunytak neve. Az emlékművön 23 név szerepel, közülük 13 a Szoboszlay-per vádlottja. Az erdélyi születésű Erdélyi Zoltán sírköves készítette alkotás felavatására 2003. június 16-án, Nagy Imre volt miniszterelnök kivégzése évfordulóján került sor. Magyarországon tehát már van emlékhelye az 1956-os erdélyi áldozatoknak, illendő lenne valahol Arad vagy Temes megyében is hasonló emléket állítani. Magánszemélyek részéről kezdeményezés is született erre: az első adományozók egy leendő emlékhelyre Stelcz Gyula, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájának gondnoka, Szoboszlay Alexandra (Szoboszlay Aladár húga) és Péterszabó Ilona, az 56 után 57-en a temesvári perben c. könyv szerzője. /Az 1956-os áldozatok emlékének megörökítésére. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./

2009. május 28.

Az 1958. május 30-i bírói ítélet alapján halálra ítélt, majd kivégzett Szoboszlay Aladár egykori római katolikus lelkipásztor ügyében perújrafelvételt kezdeményezett Kincses Előd. A marosvásárhelyi ügyvédet Szoboszlay nővére, a Budapesten élő Szabó Emilné Szoboszlay Alexandra kereste meg, hogy rehabilitáltatni szeretné igazságtalanul kivégzett fivérét, akinek haláláról csak 1989. decemberében szerzett tudomást. Addig sem róla, sem a per többi kivégzettjéről nem tudtak a hozzátartozók semmi bizonyosat, ahogy még most sem tudják, hol vannak eltemetve. A 2007. januárjában elindított perújrafelvételt azzal a magyarázattal utasították vissza, hogy az ország akkori törvényei szerint a bíróság jól döntött, tehát nem indokolt a rehabilitáció. Kincses Előd megfellebbezte a döntést, a fellebbezés tárgyalását a jövő héten tartják. „Ha helyet adnak a perújrafelvételnek, az precendens értékű lesz, hiszen akkor az a Szoboszlayval egy időben halálra ítélt és kivégzett másik kilenc áldozat rehabilitációját, illetve annak a 47 személynek a kárpótlását is maga után vonja, akiket börtönre, illetve kényszermunkára ítéltek ebben a perben” – magyarázta az ügyvéd. Románia az egyetlen ország a posztkommunista államok közül, ahol még nem történt meg a kommunizmus áldozatainak a rehabilitációja, Kincses bizakodik: az Európai Unió tagállamaként Romániában is elérkezett az ideje, hogy szembenézzenek a múlttal. A Szoboszlay-per iratait, a magyarországi 1956-os forradalom romániai visszhangjának áldozatairól az adatokat Tófalvi Zoltán gyűjtötte össze és egy részét a Mentor Kiadónál megjelentette. A szabadságvesztésre ítélteket 1964-ben kegyelemben részesítették, de a büntetés és annak következményei ma is érvényesek. /Antal Erika: Perújrafelvételt kér Kincses. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./ A per újratárgyalását Ana Covrig bíró elutasította. Azzal indokolta döntését, hogy a katonai törvényszék jogosan járt el. „A bírónő ráadásul az 1968-as Büntető Törvénykönyvre hivatkozik, holott az ügy azelőtt tíz évvel történt” – részletezte Kincses Előd. „A vagyonelkobzás ma is érvényes, ami azt jelenti, hogy még a leszármazottak sem kaphatják vissza azt, amitől a kommunista rendszer megfosztotta apjukat, nagyapjukat. Felfoghatatlan, de nálunk ők még mindig bűnösöknek számítanak” – mondta Kincses. Amennyiben Romániában elveszítené a pert, Szabó Emilné és jogi képviselője a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulna. /Szucher Ervin: Szoboszlay Aladár rehabilitálását szeretné a kivégzett testvére. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./


lapozás: 1-2




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998