udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 35 találat lapozás: 1-30 | 31-35
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szabó György Pál

1991. június 7.

Újraindítják a Bolyai Szabadegyetem előadássorozatát Kolozsváron, Erdély történelme, művelődéstörténete, irodalomtörténete, néprajza, valamint egyház- és vallástörténet témakörökben. Az előadók között ismert tudósok és irodalomtörténészek vannak: Bodor András, Jakó Zsigmond, Bitay Ilona, Csucsuja István, Magyari András, Imreh István, Egyed Ákos, Csetri Elek, Kovács András, Murádin Jenő, Benkő András, Szabó György, Székely Erzsébet, Mózes Huba, Egyed Emese, Antal Árpád, Kozma Dezső, Cs. Gyimesi Éva, Kántor Lajos, Erdő János és Buzogány Dezső. /Szatmári László: Bolyai Szabadegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

1991. augusztus 9.

Marosvásárhely szaklíceumaiban és szakiskoláiban idén egyetlen magyar osztályt akarnak engedélyezni. Megdöbbentő hír, mert a diktatúra legsötétebb éveiben évente legkevesebb 18 osztály indult. Mindezt úgy érték el, hogy az összes helyekre a jelöltek anyanyelvi különbség nélkül felvételiznek román nyelv és irodalomból, valamint mennyiségtanból. A román dolgozat megírásakor a román tanuló anyanyelvén nyilván jobb jegyet ér el, ezzel sikerül elérni, hogy minél kevesebb magyar tanuló kerüljön szakiskolába. A cikkíró szerint vissza kell vonni ezt a rendelkezést és biztosítani kell az anyanyelven történő felvételit. /Szabó György Pál: Marosvásárhely szakiskoláiban idén egyetlen magyar osztályt akarnak indítani? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

1992. március 10.

Két évvel a rendszerváltozás után a romániai magyar oktatás helyzete egyre nyomasztóbb. Az ultranacioanlista asszimilációs iskolapolitika folytatódik. Az 1991/92-es tanévben például Maros megye szaklíceumaiban feleannyi magyar nyelvű osztály van, mint volt a Ceusescu-diktatúra idején. Nem sikerült a marosvásárhelyi Bolyai Líceumot sem visszaszerezni, sőt több román osztályt helyzetek ide, mint korábban bármikor. Jellemző, hogy a nemrég függetlenné vált Moldovai Köztársaságban az ottani kormány első rendelkezéseivel szétválasztotta az erőszakosan egyesített iskolákat, mert azok voltak az oroszosítás leghatékonyabb eszközei, miközben Erdélyben szeparatizmusnak nevezik a hasonló magyar követelést. Maros megyében továbbra sincs nemhogy magyar tagozat, de még magyar osztály sem az egészségügyi, kereskedelmi, gazdasági, erdészeti és más keresett szaklíceumokban. Nincs magyar műegyetem, nem engedik visszaállítani a világhírű magyar nyelvű Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemet, ellenkezőleg, minden utánpótlás nélkül kényszernyugdíjba küldték az utolsó magyar egyetemi orvosprofesszorokat. Nem adják vissza a Bolyai Tudományegyetemet. Beszivárognak a magyar tagozatokra is a román tanárok, akik csak román nyelven oktatnak. /Szabó György Pál (Marosvásárhely): Kulturális népirtás. = Ring (Budapest), márc. 10./

1993. december 11.

Jeszenszky Géza külügyminiszter szeptemberi látogatásakor Nicolae Vacaroiu miniszterelnök kijelentette, hogy Romániában megoldották a magyar nyelvű oktatás kérdését, mivel a magyar nyelvű iskolák száma meghaladja a magyar lakosság arányát. Ez emlékeztet a néhai diktátor, Ceausescu szavaira: a nemzetiségi kérdés megoldott. Valójában például Maros megyében a magyar lakosság részaránya a hivatalos 1992-es adatok szerint 40,3 %, ugyanakkor a megye magyar nyelvű IX. osztályainak az aránya 20,7 %, tehát minden második gyermek nem anyanyelvén tanul. /Szabó György Pál: Ő ne tudná? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

1994. február 12.

Nyárádszeredában is megalakult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ helyi fiókja. Az alakuló ülésen részt vett Szabó György Pál, a Maros megyei szervezet elnöke és Tófalvi Zoltán területi alelnök. Nyárádszeredában ideiglenes vezetőséget választottak, elnök Kádár Gyöngyi. /Népújság (Marosvásárhely), febr 12./

1994. május 11.

Szabó György Pál az RMDSZ egységéért állt ki, a közös munkáért. "Nekünk egyetlen fegyverünk az egységes és cselekvő fellépés!"- írta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

1995. december 15.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ év végi közgyűlést tartott dec. 15-én Marosvásárhelyen Dávid Gyula országos elnök, Kötő József főjegyző, valamint az EMKE megyei elnökei jelenlétében. Az EMKE Maros megyei szervezete ugyanezen a napon tisztújító közgyűlést tartott. Szabó György Pál elnök ismertette az elmúlt évi tevékenységet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

1996. november 10.

Nov. 10-én Nyárádszentmárton unitárius közössége ünnepelte a honfoglalás 1100. évfordulóját. Beszédet mondott többek között Szabó György Pál, a Maros megyei EMKE elnöke. Millecentenáriumi emléktáblát avattak a 725 éves kazettás mennyezetű műemlék-templom falán, majd megnyitották az EMKE millecentenáriumi, történelmi címereket bemutató vándorkiállítását és megtekintették Sándor János népművész fafaragásait. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

1997. augusztus 1.

Felértékelődik az EMKE: Az RMDSZ helyett ugyanis a jövőben az EMKE fogja kapni a kisebbségeknek járó kormánytámogatást. Júl. 21-én Marosvásárhelyen az RMDSZ székházában Szabó György Pál Maros megyei EMKE-elnök és Nagy Pál alelnök hívott össze tanácskozást. A megjelentek között volt Virág György, a megyei tanács alelnöke, dr. Deé Nagy Anikó megyei elnökségi tag, tudományos főkutató. Szabó György Pál beszámolt az EMKE megyei helyzetéről. Az EMKÉ-nek 32 művelődési egyesülete van a megyében, száznál több létesítmény, kórusok és csoportok csatlakoztak hozzá. A hálózat kiépítése sikerült, de anyagilag csőd szélén áll az EMKE. Székháza nincs, képviselete az országos román művelődési szervekben nincsen, tehát eddig úgyszólván nemlétezőnek tekintették. - Nagy gond a Kultúrpalota kihasználtsága: figyelmen kívül hagyják, hogy a megyében fele-fele arányban élnek magyarok és románok. A Teleki Téka sorsa máig tisztázatlan. - Marosvásárhelyen nincs EMKE-könyvtár. /Bölöni Domokos: Nincsen székház, nincsen pénz, nincsenek könyvtárak. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

1998. augusztus 18.

Fehéregyházán a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület minden évben július utolsó vasárnapján emlékezik Petőfire. Idén júl. 26-án tartották meg az ünnepséget, melyen jelen volt Fehéregyháza testvérvárosának, Kiskunfélegyházának küldöttsége, de eljöttek Kecskemét, Barót, Székelyudvarhely, valamint az RMDSZ és az EMKE képviselői is. Gábor Dénes, az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott beszédet. Petőfi Erdélyt választotta, élete utolsó napján ugyanis feleségének azt írta, hogy Sepsiszentgyörgyöt kinézte lakhelyül. "Minket választott Petőfi", hangzott el Markó beszédében. "Minket, erdélyi magyarokat. Hiszen Petőfi Sándor megfutamodhatott volna, menekülhetett volna, neki nem volt kötelessége abban a csatában jelen lenni, s ezzel a választással utódokat is választott magának: mi vagyunk az őrzői, a legfőbb letéteményesei Petőfi Sándor emlékének és emlékhelyének." Petőfire emlékezett Dávid Gyula, az EMKE elnöke és Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke, aki kifejtette, hogy a Németh László-i "minőség forradalmának" végbe kell mennie Erdélyben is, a tehetséggondozásban, hogy felváltsa a trianoni tragédiát követő önpusztítást, amelynek következtében "fogyunk, beolvadunk, szórványosodunk és széledünk". Két kiadvány is köszöntötte az eseményt: megjelent Petőfi Sándor Összes műveinek kétkötetes kiadása a marosvásárhelyi Mentor és a kolozsvári Polis Kiadó közös gondozásában, ez egyébként a Romániában kiadott harmadik Petőfi-összes. A Fehéregyházi emlékeztető című füzet pedig előkészíti a jövő esztendei nagy ünnepséget. /Balázsi Ildikó: Fehéregyháza. . "Minket választott Petőfi Sándor!". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18./

1998. november 17.

Egyre inkább nyilvánvaló - legalábbis számunkra, erdélyi magyarok számára, hogy még a második évezred végén is - a közélet minden területén - alapvetően és általánosan érvényes nemzetstratégia csak a magyarként és magyarnak való megmaradásért folyó élethalálharc maradt. - olvasható Szabó György Pálnak az erdélyi magyar közművelődésről írott eszmefuttatásában. "Megette a fene az olyan "megtartó" közművelődést, amely csak eseményekben, rendezvényekben és megemlékezésekben gondolkodik - csak ezek érdekében hajlandó anyagi áldozatokra - és nem az élet minél több területére kiterjedő, folyamatos, természetes és hagyományos népéleti alaptevékenységben." A századvégen Romániában azt, hogy a huszadik századvég Romániájában élő nem román nemzetrészek s így a magyarság számára is csak a szimpla megmaradásért folyó küzdelem lehet és kell legyen az alapvető és mindent meghatározó nemzetstratégia...", hangsúlyozta, ezt a román alkotmány első mondata Románia egységes nemzetállam. Valójában az ország egynegyede más nemzetiségű, illúzió tehát nem lehet. "A megmaradás azonban mindenekelőtt ifjúságot jelent. Ifjúságot, mert a nemzet számára az ifjúság jelenti a folytatást és a jövendőt egyaránt. Amilyen egy nemzet ifjúsága, olyan lesz a jövendője is." "Nem elég csak köldöknéző előadásokat tartani róluk a legkülönbözőbb elit értelmiségi körök svédasztalai körül. Tenni is kell gyakorlatilag valamit ezen a területen." "Ösztöndíjak százezreit kell létrehozni a nemzet számára annak érdekében, hogy minden magyar fiatal minden szakon és minden fokon továbbtanulhasson, képezhesse magát, tehetsége vonalán bajnokká, egyéniséggé válhasson. Ne hagyjuk elkallódni ilyen értelemben többé egyetlen magyar gyermeket sem!" /Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke: Az erdélyi magyar közművelődés stratégiája és prioritásai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

1999. január 8.

Az asszimilációs program "most már sajnos a mi kormánykoalíciós asszisztálásunkkal" folytatódik, állapította meg Szabó György Pál, áttekintve Maros megye oktatási helyzetét. Miközben az RMDSZ az önálló magyar nyelvű egyetem visszaállításáért küzd, addig megállás nélkül halad előre a román nacionalizmus aknamunkája a magyar elemi és középiskolai oktatás ellen. A 3703-as oktatási minisztériumi rendelet közölte az 1998-99-es iskolaévre a Maros megyei beiskolázás tervszámokat, anélkül, hogy közölné a VIII. osztályt végzettek, ezen belül nemzetiségenként a létszámadatokat. Így azután nem lehet ellenőrizni, hogy megfelelő-e az engedélyezett osztályok száma. Maros megyében az új tanévben a IX: osztályban román tagozaton 3775 /75,1 %/, magyar tagozaton 1175 /23,4 %/, a németen 75 /1,5 %/ hely biztosított. A hatvanas években még 50 %-os volt a magyar tanulók részére megadott arányszám. A felvételi vizsgákon azután ezt a keretszámot sem tudták betölteni a magyar jelentkezők, így végül 1175 helyett csak 936 magyar diák tanulhat anyanyelvén a IX. osztályban. /Szabó György Pál: Beiskolázási diagnózis 1998-99 /Maros megye/. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

1999. június 14.

Jún. 14-én mutatta be Benkő József Transsylvania specialis /Kriterion/ című könyvét Kolozsváron, az EME-házban Benkő Samu, valamint a kötet fordítója és gondozója, Szabó György. Benkő József: Transsylvania specialis című, 1777-ben latinul írt történelmi, filológiai, botanikai munkáját Szabó György fordította le. Benkő Samu, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke méltatta Szabó György következetes, kitartó munkásságát, melynek során feltérképezte Benkő József (1740-1814) egész életművét. Benkő József az egyetemes magyarság és azon belül az erdélyi magyarság tudományának egyik élenjárója volt. Szabó György 1977 szeptemberében kezdte el a fordítást és 1980. januárjában fejezte be, de a Kriterionnál a kiadást felsőbb utasításra letiltották. A fordításnak tizenkilenc évet kellett várnia a megjelenésére, amikor mégiscsak a Kriterion Kiadó jóvoltából látott most napvilágot. Benkő József kétkötetes műve újító jellegű, főként a gazdaságtörténet és a numizmatika tekintetében, a szerző kritikai érzékkel igyekezett visszamenni a forrásokig, botanikai vonatkozásban pedig úttörő: Linné rendszerét elsőként ő vezette be Erdélyben. /19 évi kényszervárakozás után Klasszikus történelemkönyvvel gazdagodtunk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

1999. december 4.

Beke Sándor Erdélyi homály /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999), című verseskötetét méltatta elismeréssel Szabó György. /Szabó György: Egy új verseskötetről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2001. március 1.

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör legutóbbi ülésén Puskel Péter újságíró Szántó Györgyről és aradi kapcsolatairól tartott előadást. Szabó György Aradon szerkesztette irodalomtörténeti jelentőségű művelődési szemléjét, a Periszkopot /öt számából négy Nagyváradon látott napvilágot, csak az utolsót adták ki Aradon/ és húsznál több regényt írt. Szántó György 28 évesen, szinte teljesen vakon költözött Aradra. A műépítésznek készülő fiatalember végül a festészet és grafika mellett döntött. Betegsége miatt le kellett mondania a képzőművészetről. Cikkeit, regényeit feleségének mondta tollba. Szántó György később Budapestre költözött. /Tóth Árpád Irodalmi Kör. Szántó György és Arad. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 1./

2001. március 13.

Márc. 4-én, vasárnap Mezőkölpényben, a református egyház gyülekezeti otthonában könyvtárat avattak. 400 kötettel alakult meg a könyvtár. Az adományozók között van a falu szülötte, Nagy Pál irodalomtörténész és Szabó György Pál, az EMKE Maros megyei elnöke, dr. Orosz Albert (a falu gyerekorvosa volt), a kolozsvári Byblos Alapítvány és a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtáralapítvány. Napjainkban a falvakban anyagi problémák háttér miatt sorra szűnnek meg a könyvtárak. Ezért is örvendetes hír, hogy Kölpény kis közössége - mindössze 226 református lélek - olvashat, művelődhet. /Könyvtáravatás Mezőkölpényben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./

2001. október 23.

Okt. 21-én, vasárnap szüreti Gyöngykoszorú Találkozót szerveztek Nyárádszeredában. A rendezvény megálmodói - Szabó Éva néprajz szakos pedagógus és férje, Szabó György Pál, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei elnöke - kifejtették, a fesztivál nem versenyjellegű. A felvonulással kezdődött ünnepi rendezvényen hat néptáncegyüttes, valamint a Bocskai Dalkör lépett színpadra a község művelődési otthonában. 1991 márciusában tartották az első Gyöngykoszorú Találkozót. Szabó Éva minden találkozót lefilmezett. Mára 54 darab háromórás kazetta gyűlt össze, amelyből rövidesen CD készül. Ezelőtt tíz évvel Nyárádszeredából indult a Gyöngykoszorú-mozgalom, amely azóta nem lankadt. Szabó György Pál rámutatott: "Amikor elkezdtük, Maros megyében mindössze két-három műkedvelő néptánccsoport létezett. Ma több mint 120 tánccsoport működik, hetente találkoznak, és jól érzik magukat a néptánc- és népviselet világában. Újra visszafoglaljuk édes anyanyelvünket dalban, táncban, viseletben." Többek között a nyárádszeredai Bocskai Dalkörnek és a Bekecs Tánccsoportnak, az ákosfalvi Forrás Együttesnek, a nyárádmagyarósi, hármasfalui, makfalvi és szentgericei hagyományőrző néptánccsoportoknak tapsoltak a jelenlevők. /Antal Erika: Szüreti Gyöngykoszorú Találkozót tartottak Nyárádszeredában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

2001. december 10.

Ötödszörre gyűltek össze a megyeszékhelyen, Marosvásárhelyen a magyar néptánc-együttesek dec. 9-én, vasárnap. Ez a Karácsonyi Gyöngykoszorú a Szabó házaspár búcsúzása egyben, és Szabó György Pál meg is kapta a vastapsot. Tíz csoport vagy együttes lépett fel. A marosludasi Hajdina csoport a Borókával "összekapcsolva" mutatkozott be, miután előzőleg Ludason és Magyarózdon szerepeltek nagy sikerrel. Marosmagyaró az ifjúsági csoportot küldte el, Mezőpanit három nemzedéket képviselő 28 párral lépett színpadra. Felléptek többek között a vajdaszentiványiak, a nyárádszeredai Bekecs táncegyüttes, a mezőbándi Komlód, a szentgericeiek pedig harminc táncost vittek színpadra. /B.D. [Bölöni Domokos]: Nem parancsol senki most? ! = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

2001. december 27.

Megalakulásának 10 éves évfordulója alkalmából a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) elismerése jeléül nem csak életműdíjjal jutalmazta a tanerőket, hanem kitüntetésben részesítette a kiváló pedagógusokat. Tőkés András, a Maros megyei RMPSZ elnöke a díj fontosságát hangsúlyozta. Maros megyében Ezüst Gyopár-díjat vehetett át Donáth Árpád - főtanfelügyelő-helyettes, Kovács Júlia - szaktanfelügyelő, RMPSZ- ügyvezető elnök, Horváth Gabriella - a Bolyai Líceum aligazgatója, RMPSZ-ügyvezető elnök, Ábrám Noémi - tanítónő, Mihály István - tanár, Bocskai László - a segesvári pedagógus-szövetség elnöke, ugyanakkor díszoklevélben részesült Szabó György Pál - tanár, Mánya Béla - tanár, Farkas Ernő - szaktanfelügyelő, Csegzi Sándor - alpolgármester, tanár, Borsos Szabolcs - tanár, Andrási Árpád - marosludasi pedagógus- szövetség elnöke, Kun László - a régeni pedagógus-szövetség elnöke, Pataki László - a dicsőszentmártoni pedagógus-szövetség elnöke. /Kovács Orsolya: Ezüst Gyopár- díjak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 27./

2002. június 26.

Marosvásárhelyen zajlottak a Katolikus Napok. Jún. 23-án a Marosvásárhelyen élő katolikus öregdiákok ünnepelték meg, hogy 300 éve indult újra a városban a katolikus oktatás. Az ünnepség fő szónoka dr. Péter Mihály akadémikus orvosprofesszor volt. Az öregdiákok jól dokumentált emlékkönyvet jelentettek meg a Lyra Kiadó gondozásában. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen neves tanárai, diákjai voltak a gimnáziumnak, például dr. Gáspár Lóránd, Apollinaire-díjas, Franciaországban elő költő, aki 1995-ben elnyerte a Francia Akadémia költészeti nagydíját, és akit a héten a Marosvásárhelyi Napok keretében Pro Urbae-díjjal tüntetnek ki; Gergely Géza színházi rendező; Gherasim Emil Áron szerkesztő, költő, műfordító; dr. Horváth Ágoston latin-francia szakos író, tanár; dr. Horváth Attila vegyész, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem gyógyszerészeti karának a megalapítója; Kacsó Sándor író; Kozma Géza gordonkaművész, a Marosvásárhelyi Filharmónia lapító tagja; Kozma Mátyás orgonaművész; Mikó László jogász, gazdasági szakíró; Murádin László nyelvész; dr. Szabó György egyetemi tanár; Szász Endre képzőművész, a híres hollóházi porcelángyár stúdiójának megalapítója; Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutató és sokan mások. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az ünnepség alkalmából levelet intézett az öregdiákokhoz, melyben emlékeztetett: tizenkét év szabadság ellenére sem állíthatták vissza hitvallásos iskoláikat. /Máthé Éva: Katolikus Napok - Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

2002. július 22.

Júl. 20-án harmadik alkalommal került sor Görgényüvegcsűrön a Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népviselet- és hagyományőrző találkozóra a helyi Csalogány néptáncegyüttes és a római katolikus egyház szervezésében. Két évvel ezelőtt megtartották az első seregszemlét. A III. görgényüvegcsűri Gyöngykoszorú- találkozó a megjelentek felvonulásával kezdődött. Az ökumenikus istentiszteletet után beszédet mondott többek között dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke és Szabó György Pál tiszteletbeli EMKE-elnök, a Gyöngykoszorú-mozgalom elindítója. Felléptek az erdőcsinádi, gernyeszegi, magyarói, marossárpataki, maros-szentkirályi, mezőpaniti, vajda-szentiványi, görgényszentimrei együttesek, valamint az üvegcsűri Csalogány néptáncegyüttes négy csoportja. /Gyöngykoszorú-találkozó Görgényüvegcsűrön. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./

2002. augusztus 2.

Megjelent Szabó György /nyugdíjasként az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkatársa/ Antik formában című, válogatott verseit tartalmazó kötete. A versek disztichonban íródtak. /S. Muzsnay Magda: Antik formában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

2002. december 18.

Dec. 17-én Kisebbségekért Díj magyar állami kitüntetésben részesült az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkaközössége. Laudációjában Péntek János professzor rámutatott: a legfrissebb, 2002-es megjelenéssel XI. kötetéhez érkezett el az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, ez a legterjedelmesebb és talán legjelentősebb magyar szótári munka ma már egyaránt hozzátartozik Erdély modern mítoszához és a magyarságtudomány élő valóságához. A szótár nyersanyagát 1925-től kezdte el gyűjteni Szabó T. Attila. Mintegy negyven évvel később elkészült az első kötet, 1975-ben jelent meg a Kriterion Kiadónál. A II. kötettől munkatársak önfeláldozó csapata vette át a szócikkek szerkesztésének nehéz munkáját. A IV. kötet 1984-es megjelenése után politikai, ideológiai tiltások nyomán a szótár további köteteinek kiadása megszakadt. Ezt tetézte a gyűjtő és főszerkesztő Szabó T. Attila hirtelen halála 1987-ben. A most megjelent kötetet még Vámszer Márta szerkesztette. Szerkesztő-munkatársai: Daly Ágnes, P. Dombi Erzsébet, Fazakas Emese, B. Gergely Piroska, Kádár Edit, Kósa Ferenc, Kürti Miklós, T. Szabó Csilla, Szabó György, K. Tichy Magdolna, Zsemlyei János. A szócikkeket románul Szász Lőrinc, németül Dorka-Fábián Beáta és Szabó Csilla értelmezte, a kötet lektora pedig Kiss András volt. A Szótörténeti Tár igazi értelme nem az, hogy megörökíti Erdély gazdag nyelvi múltját, hanem az, hogy a feltárt, feldolgozott források hozzáférhetővé váltak a magyarságtudomány művelői számára. Már 2000-ben több mint félszáz olyan nyelvészeti, névtani, néprajzi, művelődéstörténeti monográfiát, tanulmányt lehetett számba venni, amelyeknek a Tár volt a fő forrásuk. A szótár anyagából már két nyelvtörténeti doktori dolgozat készült Kolozsváron. /Kisebbségekért Díj a Szótörténeti Tár munkaközösségének. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

2003. október 25.

Okt. 22-én székházavatót tartott az EMKE Maros megyei szervezete. A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciójának támogatásával jutottak hozzá két helyiséghez, amelyet rendbe tettek és berendeztek. Dr. Ábrám Zoltán orvos, az EMKE Maros megyei elnöke kitért arra, hogy évekig a közművelődési palota egy kis, eldugott helyiségében tűrték meg őket. Fodor Imre alpolgármester hangsúlyozta, hogy az EMKE újjáalakulása óta mindig példát mutatott a Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népzene-találkozók, a népművészeti kiállítások, népfőiskolai tevékenységek megszervezésével. Szabó György Pál volt EMKE-elnök pedig fontosnak tartotta megjegyezni, hogy amióta az új vezetőség dolgozik, sokrétűbb, dinamikusabb lett a szervezet tevékenysége. /(mezey): Új székházban az EMKE. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./ Szabó György Pál tanár kijelentette: az EMKÉ-nek nem szabad lemondania arról, hogy a város gyönyörű Kultúrpalotában kapjon rangjához méltó székhelyet, hisz Bernády György egykori polgármester ugyanarra a célra építette a palotát, mint ami az EMKE célkitűzése: a magyar közművelődés éltetésere, felvirágoztatására. A székházavató ünnepségen Demeter András, a Sapientia Egyetem diákja Székely János verset szavalt, Wilhelem András, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákja gordonkázott. /Falásnyi székház, de az övék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

2005. január 12.

Hirtelen elhunyt Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ tanár, művelődésszervező, a Maros megyei EMKE-szervezet tiszteletbeli elnöke. 1990-1991-ben az RMDSZ megyei alelnöke, majd elnökségi tagja. 1991-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapítója, 2001-ig a Maros megyei szervezet elnöke, 2001-től tiszteletbeli elnöke. A közművelődésben szerzett érdemeiért 1995-ben Kún Kocsárd-díjban részesült. Az EMKE Maros megyei elnökeként a kilencvenes évek elején kezdeményezte a Gyöngykoszorú népzene- és néptánc-találkozók sorozatát. Cikkei, tanulmányai jelentek meg a lapokban. /Elhunyt Szabó György Pál tanár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./ Szabó György Pál a legmegbízhatóbb, legfáradhatatlanabb, legsegítőkészebb munkatársnak bizonyult. Sohasem kellett munkára biztatni. Igényes értelmiségi volt, emlékeztek rá Csirák Csaba és dr. Kiss László, a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Társaság társelnökei. /Az Igen embere. Szabó György Pálra emlékezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

2005. január 25.

A már hagyományossá vált óvodások és kisiskolások karneválját Fejér Erzsébet óvónő és Orbán Erzsébet tanítónő január 22-ére hirdette meg Székelyhodoson. A karnevál gyönyörűen sikerült. Több mint harminc gyermek vonult fel ötletesebbnél ötletesebb maszkokban. A díjazások után a Guzsalyvirág hagyományőrző tánccsoport mini szakosztálya, a Kikerics lépett fel. /Szabó György ny. tanár: Kistérségi karnevál Székelyhodoson. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 25./

2005. április 18.

A tízéves Napsugár néptáncosait ünnepelték április 15-én Marosvásárhelyen. Felléptek az ünnepeltek a vendég törökszentmiklósiakkal, marcaliakkal, soproniakkal, ürömiekkel. Füzesi Albert, Fazakas János munkatársi csoportja, egykori vagy mai táncosok irányították a picinyeket. Jelenleg 110 gyermek tanul a napsugaras oktatóktól anyanyelvi kultúrát, dalt, táncot, viseletet. Lukácsy Szilamér erdőcsanádi református lelkész kezdeményezte a kapcsolatot a „csanádosok” között, akik most eljöttek, hogy együtt hozzák tető alá szövetségüket: (egyelőre) Csanádalberti, Csanádapáca, Csanádpalota, Érsekcsanád, Magyarcsanád testvériesülését Erdőcsanáddal. A moldvai csángómagyarok oktatását segítő gyűjtés erdőcsinádi akciójának eredménye: 2,8 millió lej értékű téglajegy. Az ünnepségen mezőcsávási fúvósok és a marossárpataki huszárok mellett népviseleti felvonulás is volt. A kultúrházban 34 néptánc-csoport és együttes lépett fel, összesen 738 személy táncolt Erdőcsinádon. A megjelentek láthatták Puskás György népi ihletésű fotótárlatát is. Erdőcsinád 1989 előtt világvégi helynek számított, azóta egy lelkésznek és a terveit felkaroló közösségnek köszönhetően ifjúsági ház működik, csángómagyar gyermekek tanulják anyanyelvüket, régiós találkozók zajlanak, továbbá az eredeti néptánc olyan fórumává nőtte ki magát, amelyet a nemzetközi „folklórbörzén” is jegyeznek. Mindez néhai Szabó György Pál EMKE-elnök és özvegye, Szabó Éva konok, kitartó munkálkodásának a beérő gyümölcse is. /Bölöni Domokos: Táncos hétvége. Erdőcsinád – Erdőcsanád. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

2005. október 11.

Október 8-án a hagyományőrző táncosok, dalosok hetedik alkalommal találkoztak Kibéden. A népviseleti parádé ezúttal sem maradt el. Emlékeztek Szabó György Pál tanárra, aki újból életre hívta a Gyöngykoszorú mozgalmat. Barabási Attila-Csaba feleségével, Zsuzsánna igazgató asszonnyal a Sóvidék művelődésének zászlóvivői közé léptek. A Kenden élő Magyarosi Erzsébet tanárnő az erdőszentgyörgyi iskolaközpont igazgatójaként Kibéden is otthon érzi magát, ugyanúgy a mindig alkotási lázban égő Ráduly János néprajzkutató. A kultúrházban Ferenczi Ernő ny. kántortanító festményeiből nyílt alkalmi kiállítás. A csávásiak nyitómuzsikája után egymást követték a fiatalok: a helybeliek Madaras Gábor nevét viselő csoportja, aztán a koronkaiak, a szovátai Mezőhavas zenekar, ott voltak Dicsőszentmárton, Holtmaros, Csíkszereda, Makfalva, Gernyeszeg, Mezőmadaras, Szászváros, Hármasfalu, Parajd táncosai és énekesei. /Bölöni Domokos: Derű és reménység Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

2005. november 1.

Mindenki hiányzik valakinek. Végső búcsút kellett venni többektől, köztük van Fülöp G. Dénes, a felejthetetlen marosvásárhelyi vártemplomi lelkipásztor, Kövesdi Kiss Ferenc, a Mezőség szórvány-magyarjainak fáradhatatlan istápolója, Illyés Kinga előadóművész, Izsák József irodalomtörténész, Ferenczy István, az erdélyi magyar színjátszás kiemelkedő alakja, Szabó György Pál, a mindenes EMKE-elnök és pedagógus, Imreh Ernő jogász, Sipos Lajos, Vásárhely házainak, hajdani nagyjainak szenvedélyes ismertetője, Ágoston Albert, a kollégium ügyét védelmező öregdiák... néhány név a hiányzók hosszú névsorából. Folytatni lehet a korábban eltávozottakkal, akik a kultúra különböző ágazataiban nagy betűkkel írták be nevüket Marosvásárhely újkori történelmének könyvébe: Molter Károly, Tompa Miklós, Kovács György, Bözödi György, Gagyi László, Csorba András, Erdős Irma, Gyarmaty István, Kabós Éva, Székely János, Tóth István, Oláh Tibor. /Nagy Pál: Akik hiányoznak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

2006. június 22.

A X. Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében június 21-én a Kultúrpalotában adták át a díszpolgári címeket és a Pro urbe-kitüntetéseket. Idén a díszpolgári címet két magyar /Szalman Lóránt, Kiss Elemér/ és két román, illetve post mortem Szabó György Pálnak és egy románnak adományozták, Pro urbe-kitüntetést Sepp Rieder, Eric Hayes és dr. Gyimesi Endre vehetett át. Szalman Lóránt /sz. Kolozsvár, 1929. szept. 11./ Kolozsváron végezte a zenekonzervatóriumot. Marosvásárhelyen kezdetben kórusvezető, majd a Marosvásárhelyi Székely Ének- és Táncegyüttes igazgatója. Karvezetőként folytatta tevékenységét, majd a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója, számos hazai és külföldi turnén vett részt zenekarával. 1989. december 1-től nyugdíjas, megalapította a Musica Humana női kórust. Kiss Elemér Kolozsváron végzett matematika-fizika szakon, 1974-ben doktorált matematikából. 1951-1961 között a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára, 1961-1978 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet tanára, 1978-1990 között a marosvásárhelyi almérnöki intézet előadótanára, 1990-1999 között pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem professzora. 2001-től a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Tudományegyetemen előadótanár, jelenleg is itt tanít. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több könyvet és egyetemi jegyzetet adott ki. Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizikát végezte el. 1952-1955 között a bukaresti Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd hazatért, általános iskolákban tanított. Nyugdíjazása után gazdag szociális és kulturális tevékenységet fejtett ki, tíz éven át töltötte be az EMKE elnöki tisztségét, 2001-től az EMKE tiszteletbeli elnöke. A népzene- és néptáncmozgalom kezdeményezője Maros megyében. 1995-ben Kun Kocsárd-kitüntetést kapott. Dr. Gyimesi Endre /Keszthely, 1952. okt. 20./ az ELTE irodalom szakán doktorált, Keszthelyen a könyvtár igazgatója, 1988-tól pedig a megyei levéltár igazgatója. 1994-ben választották a Marosvásárhellyel testvérváros Zalaegerszeg polgármesterévé, majd országgyűlési képviselővé. /Antalfi Imola: X. Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárok és Pro urbe-kitüntetettek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./


lapozás: 1-30 | 31-35




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998