udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 42 találat lapozás: 1-30 | 31-42
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szabó Miklós

1994. május 29.

Máj. 29-én ünnepelte fennállásának 675. évfordulóját a Maros megyei Sáromberke község. Erre az alkalomra jelent meg Sáromberke történetéről egy kötet /Sáromberke 1319-1994, kiadja a Sáromberki Református Egyházközség/ szerzője Szabó Miklós, a Román Akadémia Társadalmi és Humán Tudományi Marosvásárhelyi Intézetének főkutatója. Ez az ünnepi alkalom egyben tisztelgő főhajtás volt a településhez kötődő Teleki család emléke előtt. Leleplezték Teleki Sámuel kancellár emlékére a református templomban elhelyezett emléktáblát a következő szöveggel: "Római Szent Birodalmi Gróf Széki Teleki Sámuel /1739-1822/ kancellár, a marosvásárhelyi Téka alapítója, az erdélyi magyar tudományosság, egyházak és iskolák pártfogója emlékére állították a falu lakói 1994 május havában". Felolvasták a külföldre kényszerült gróf Teleki Károly üzenetét, majd tudósok emlékeztek Teleki Sámuelre. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./ Szabó Miklós Sáromberkéről szóló munkájával elnyerte az Erdélyi Múzeum-Egyesület honismereti pályázatának harmadik díját. Az ünnepi emlékezésen előadást tartott még dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, az EME országos alelnöke, dr. Deé Nagy Anikó, a Teleki-Bolyai Könyvtár főkutatója. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

1996. szeptember 12.

Szabó Miklós SZDSZ-es országgyűlési képviselő támadást intézett az RMDSZ vezetése és a magyar ellenzéki pártok ellen /az utóbbiakat egyszerűen nacionalista pártoknak nevezve/, írásában elutasította a magyar nemzeti egység, az egységes magyar önazonosság gondolatát. Írásában tbbször a román nacionalista pártok érvelését visszhangozta. Cikkét a Magyarok Világszövetsége elleni támadással kezdte. Szabó Miklós értelmezésében a magyar-magyar csúcsértekezleten "a magyar nacionalista pártok és a velük szövetkezett szomszédos országokbeli magyar szervezetek összpontosított rohamot intéztek annak kikényszerítésére, hogy meghatározó szerepet kapjanak a magyar állam szomszéd országokkal kapcsolatos politikájának alakításában." Szabó Miklós elveti az összmagyar nemzetkoncepciót. Szerinte a világ magyarsága csak egyetlen program jegyében alkothat átmeneti cselekvési közösséget, amennyiben nemzeti feladat a területi revízió lehet. Szabó Miklós titkos budapesti központot feltételez, amikor azt írja, hogy "természetesen" autonómiamodellt "a budapesti 'nemzeti élcsapat' dolgoz ki és tesz kötelezővé az összmagyar nemzet minden tagja számára." Elveti azt, hogy a magyar önazonosság "az anyanemzethez való tartozás" érzését jelenti. Szerinte a jövő útja: sajátos magyar öntudat, "nem rendelve maga fölé mércének az 'összmagyarságnak' valamely konformizált eszményképét". A szomszédos országok nacionalista pártvezetőinek szavait visszhangozza: "A kisebbségek sorsa valóban saját országukban dől el és nem Budapesten. Ennek javításáért elsősorban tenni nekik van lehetőségük, nem a magyar államnak." Támadta az RMDSZ vezetőségét: "egészségtelen helyzet, ha egy kisebbségi politikai képviselete az intranzigens irányzat kezében van." "Az RMDSZ minimális követelésként adja elő azokat a követeléseket, amelyek az adott helyzetben csak maximális követeléseknek tekinthetők, és ezzel egységbe kovácsolja maga ellen az egész román politikai világot." Szabó Miklós szerint: a "romániai monopolhelyzetű magyar szervezet cselekvési elvként akarja a nacionalista magyar pártok nyomása által a magyar államra erőltetni azt, hogy a magyar állam vegye át sérelmi politikájukat, és gyakoroljon állandó nyomást a román államra." A cikkíró szerint az RMDSZ válságba került, a hazai nacionalista pártok segítenek rajta: a magyar kormány hiányzó támogatására fogják a kisebbségi szerveztek további kudarcát. "Be akarják betonozni őket az itteni magyar politikába..." Az "állandósuló 'magyar-magyar' csúcsértekezletek afféle összmagyar nemzetpolitikai felsőházzá kell hogy váljanak az alkotmányos magyar parlament mellett és nyakán. Mindezzel pedig a magyar nacionalista pártok saját felszínen maradásukért is küzdenek. Két fuldokló egymásba kapaszkodik." - vonta le a következtetést a cikkíró. /Szabó Miklós: Adj szállást az összmagyarnak... = Népszava, szept. 12./

1996. november 14.

Szabó Miklós /SZDSZ/ országgyűlési képviselő eddig nem foglalkozott az RMDSZ-szel, most azt írta, hogy az RMDSZ feladta "az Antall-kormány óta Magyarországról sugalmazott stratégiát, amellyel lényegében lemondott arról, hogy Romániában, a romániai pártok körében tényező legyen, és arra törekedett, hogy a magyar jobboldali pártok társaként Magyarország belpolitikai életében váljon tényezővé." /!/ Ezzel "leszakadt a magyar nacionalista jobboldal járszalagjáról." Szabó Miklós megismétli eddig nem hallott vádját az RMDSZ-ről: "Szakított az Antall-rezsim és örökösei által rájuk erőltetett nosztalgiás és sérelmi magatartással." Szerinte az RMDSZ példát mutat a magyarországi jobboldalnak, hogy van kiút a "keresztény nemzeti" politika útvesztőiből. Az RMDSZ-nek, írja, szakítani kell Antall örökségével. /Szabó Miklós: Az RMDSZ utat mutat. = Népszava, nov. 14./

1996. november 16.

Hajdú János, az MSZP országgyűlési képviselője szerint: "Amikor a magyar társadalom 1994-ben nemzeti történelmünkben korában még soha nem tapasztalt józansággal és éberséggel a hatalomból nem kiszavazta az Antall-Csurka-Boross-Lezsák-Giczy-Csoóri-féle politikai sarlatánokat, illetve részben kalandorokat, hanem a szó szoros értelmében elzavarta őket az államügyeknek a közeléből is, akkor az emberek voltaképp azt juttatták kifejezésre, hogy értik a veszélyt." /Hajdú János: Quo vadis, MSZP? = Népszava, nov. 16./ Hajdú Jánosnak volt egy hírhedt cikke: Utószó egy előszóhoz /Élet és Irodalom, 1983. szept. 16./, ebben feljelentette Csoóri Sándort, mert előszót írt Duray Miklós Kutyaszorító című könyvéhez. Durayt "önjelölt kisebbségi érdekvédőnek" nevezte, továbbá Hajdú szerint Duray neve "teljességgel érdektelen". Tudni kell, hogy Duray ekkor már börtönt szenvedett, éppen kisebbségi érdekvédő kiállásáért /1982. nov. - 1983. febr./ Mindezt tudva írta Hajdú János - ha felkérésre is - 1983-ban ezt a cikket. Hajdú feljelentésének hatására Csoóri Sándort egy éves publikációs tilalommal sújtották. Duray Miklós kálváriája sem ért véget, 1984. máj. 10-én újból letartóztatták. Jelenleg a Népszava főmunkatársa Ungvári Tamás, rendszeresen publikál a lapban Szabó Miklós, Eörsi István és Tamás Gáspár Miklós.

1998. június 29.

Királydaróc Szatmárnémeti és Tasnád között fekvő falu, az 1992-es népszámlálás szerint 1083 lakosa volt, nemzetiségi megoszlásuk: 548 román, 372 magyar, 90 /magyar anyanyelvű/ cigány és 65 /magyar anyanyelvű/ magát svábnak valló ember. Mind a magyar, mind a román elemi iskola két tanerős, az óvodának magyar és román tagozata van. Királydaróc legmagasabb lélekszámát 1917-ben érte el, akkor háromezren éltek a faluban, közülük kétezren magyarok voltak. A faluról szól Mándi Szabó Miklós református lelkész könyve: A királydaróci református egyház története /Debrecen, 1917/. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 29./

1999. szeptember 30.

A hatvanéves Pál-Antal Sándor /sz. Karcfalva, 1939. szept. 26./ történelemtanári képesítést szerzett Kolozsváron. Első önálló munkája A papirosmalmok története /1967/. Társszerzője számos kötetnek, ezek között van: A székely felkelés 1595 - 1596 /Bukarest, 1979/, Levéltári útmutató /Bukarest, 1984/. Tudományos tevékenysége az 1990-es évtől bontakozott ki: Backamadaras 600 éve (szerk. és a történeti, népmozgalmi fejezeteket írta, Székelyudvarhely, 1992); Csíkmadaras. Egy felcsíki falu hat évszázada (koordinálta, a történelmi, népmozgalmi és névtörténeti fejezeteket írta, Marosvásárhely, 1995); Marosvásárhely helynevei (1996), Marosvásárhely utcanévtörténete (1998). Szerkesztette Szabó Miklóssal A Maros megyei magyarság történetéből című tanulmánykötetet (1997) és a Marosvásárhely történetéből című tanulmánykötetet (1999). Pál-Antal Sándor az országos levéltáros szakosító iskola tanára 1981-től. Itt magyar paleográfiát (régi magyar írástörténetet) ad elő. A román levéltárosokat készítik fel Kiss Andrással és Zsemlyei Jánossal a magyar nyelvű dokumentumok tanulmányozására. - A levéltárosképzést a belügyminisztérium irányítja, oda magyart nemigen vettek-vesznek fel. Pál-Antal Sándor szakmájának utolsó mohikánja. Nemcsak levéltáros, elsősorban a helytörténetkutatás, a székelység, a magyarság történetének a kutatása izgatja. Pál-Antal Sándor összeállította a romániai magyar történészeknek, az aktív történészeknek a lajstromát: azt vette számításba, akinek legalább egy tudományos dolgozata megjelent szakkiadványban. 83 személy került ebbe a keretbe. A kutatóknak több mint 43 százaléka nyugdíjas. A jelenlegi aktív, fiatal történész gárda még nagyon halvány; csak három személyt találtam, aki már közölt is valamit. Az aktív történészek zöme: a hatvan-hetvenéveseké. Az idős történészeknek nem is volt alkalmuk utánpótlást nevelni. Most pedig, egyszerűen nincs kit. Az utánpótlás most kezd kialakulni. A falura került történelemtanár, az rendszerint eltűnt a süllyesztőben. A falutörténetek zömét nem történelemtanárok írták meg. Jobbára tanítók, irodalomtanárok, lelkes lokálpatrióták, közöttük biológiatanárok is. /Bölöni Domokos: A szakma utolsó mohikánja. Beszélgetés a hatvanéves Pál-Antal Sándorral. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./

1999. október 9.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és marosvásárhelyi fiókegyesülete közös rendezésében okt. 8-án Marosvásárhelyen tartotta 1999. évi vándorgyűlését. A rendezvény témája az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc Erdélyben, annak előzményei, lefolyása és következményei. Egyed Ákos kolozsvári történész köszöntötte a megjelenteket. Fodor Imre polgármester külön köszöntötte a város díszpolgárát, a vándorgyűlés korelnökét, főtisztelendő Léstyán Ferenc érseki helytartót. Benkő Samu professzor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy nem a nemzetiségek egymásnak feszülése a negyvennyolcas idők lényege, hanem az, hogy vége szakadt a több száz éves feudalizmusnak, a forradalom szabad utat nyitott a modern polgári törekvéseknek. Az utolsó erdélyi rendi országgyűlésről Egyed Ákos (Kolozsvár), Széchenyi Stádiumáról és Vörösmarty Szózatáról Murvai Olga (Bukarest), a forradalom és szabadságharc erdélyi akadémiáiról Szabó Miklós (Marosvásárhely), az erdélyi katolikus papság áldozathozataláról Léstyán Ferenc (Gyulafehérvár), a székelységtudat változásairól Hermann Gusztáv Mihály (Székelyudvarhely), az ideiglenes közigazgatás bevezetéséről Tóth Béla (Budapest), a szabadságharc utáni erdélyi magyar közgondolkodásról Csucsulya István (Kolozsvár) tartott előadást. A Történelemtudományi Szakosztály ülésszakán Demény Lajos, Ábrám Zoltán, Tófalvi Zoltán, Cserey Zoltán, Bíró Dónát és Sebestyén Mihály, míg a Nyelv-és Irodalomtörténet, Néprajz Szakosztály ülésén Egyed Emese, Gaál György, Nagy László, Adorján Károly, Olosz Katalin, Bónis Johanna, Pál Judit és Pál-Antal Sándor voltak az előadók. Okt. 9-én a Történelemtudományi Szakosztály tovább folytatja tudományos ülésszakát. /(lokodi): EME-vándorgyűlés. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 9./

2000. január 18.

A magyar államiság ezredik évfordulójának megünneplésére készülnek, emlékeztetett dr. Szabó Miklós. E rendkívüli eseményt egy marosvásárhelyi értelmiségi kezdeményező csoport elgondolásai szerint úgy lehetne megünnepelni a falvakban, hogy a helység értelmisége - lelkészek, tanárok, tanítók stb. - felkarolják a falu történetének megírását. A szakemberek és műkedvelő történészek ezzel rendíthetetlen alapot biztosíthatnak a nemzettudat kialakításához. A falutörténet írásában marosvásárhelyi szakemberek szívesen adnak tanácsot, segítséget. Szabó Miklós tanácsot adott, hogyan kell kezdeni a munkát. /Dr. Szabó Miklós: A falutörténet íróihoz. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

2000. február 24.

Február 19-27-e között egyhetes rendezvénysorozat keretében emlékeznek meg Nyárádszeredában arról, hogy 395 évvel ezelőtt az erdélyi rendek a helybéli református templomban Bocskai Istvánt kiáltották ki Erdély fejedelmévé. Bocskai 1606. december 17-én kelt végrendeletében ez áll: "Meghagyom, s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyar Országi Híveinket és egymás között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az Erdélyieket, hogy Magyar Országtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A Magyar Országiakat, hogy az Erdélyieket töllök el ne taszítsák, tartsák ő atyafioknak, és ő véreknek, tagoknak." A nyárádszeredai Bocskai Napokat febr. 19-én dr. Szabó Miklós magyarországi történész péntek esti előadása nyitotta meg, majd 21-én ünnepélyes istentiszteletet tartottak a református templomban. Dászkel László, Nyárádszereda polgármestere kifejezte reményét, hogy sikerül hagyományossá tenni ezt az ünnepet. Patrubány Miklós MVSZ-alelnök és VET-elnök, az idei Bocskai Napok fővédnöke szólott az egybegyűltekhez, hangsúlyozva: bár Bocskai, miként Mátyás király is, Kolozsvárott született, a nagy király szülőházától nem messze, szülővárosában a mai napig sem jelzi emléktábla ezt a helyet, s kezdeményezte egy majdani emléktábla elhelyezését. Bocskai István szobortalapzatára a következő szervezetek helyezték el a kegyelet koszorúit: a Bocskai Szövetség Hajdúszoboszlóról, az Erdélyi Vitézi Rend Marosvásárhelyi Székkapitánysága, a megyei RMDSZ, az MVSZ, a Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal és képviselőtestülete, a nyárádszeredai Bocskai Alapítvány, a helyi Bocskai Szövetség, valamint a református, unitárius és a katolikus egyházak. Febr. 21-én a Civil szervezetek szerepe társadalmunkban címmel Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere tartott előadást, febr. 22-én középiskolások számára Bocskai Istvánról szóló történelmi vetélkedőre került sor. A gazdag programban szerepel még a Bocskai Női Dalkör és a Bekecs Táncegyüttes műsora, táncház, irodalmi vetélkedő általános iskolásoknak, farsangi játékok, versek, álarcosbál, Bocskai-bál, farsangi kosaras mulatság végül febr. 27-én Buksa Éva Bocskai című történelmi drámájának bemutatása. /"Igazán tudjak reményleni". Bocskai Napok Nyárádszeredában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

2001. március 9.

Az osztrák-magyar Forum Verlag Kiadó ügyvezető igazgatói Josef Kogler és Kovács Géza márc. 8-án bejelentették, hogy cégük tulajdonába kerültek a Bihari Napló és a Jurnal Bihorean nagyváradi napilapok. Többen leépítéstől tartanak. Arról tájékoztatták a két lap újságíróit, hogy a Bihari Napló szerkesztőségét a továbbiakban is Rais István vezeti, míg a Jurnal Bihorean főszerkesztőjévé Mircea Jacant nevezték ki. Kovács Géza elmondta, hogy mindkét napilapot családi lapként képzelik el, amelyek a helyi közéletről, helyi emberekről tájékoztatják az olvasókat. Szándékaik szerint a tájékoztató anyagok lesznek túlsúlyban, nem akarnak ugyanis véleményt alakítani. Az ügyvezető szerint szükség van a szerkesztőség karcsúsítására. Rais István kifejtette, hogy véleményanyagok is helyet kapnak majd a lapban, nem kívánják feladni a nagyváradi újságírás hagyományait. A Bihari Naplónál fájlalják, hogy külföldi kézre került a kiadó. /Simon Judit: Elbizonytalanodtak az alkalmazott újságírók. Osztrák tulajdonba került két nagyváradi napilap. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./ Nagyváradi lapokat vásárolt a debreceni központú Inform Média Kft. - jelentette be Szabó Miklós, a cég helyettes ügyvezető igazgatója, a megállapodást március 7-én írták alá. Százszázalékos tulajdonukká vált a román nyelvű Jurnal Bihorean című lapot megjelentető Multiprint Részvénytársaság és a lapot értékesítő Floris Kft., 95 százalékos tulajdonosi részesedést szereztek a magyar nyelvű Bihari Naplót kiadó cégben is. A két megyei lap eddigi tulajdonosa, Kiss Sándor nagyváradi vállalkozó tavaly augusztusban vette meg a lapokat kiadó társaságok részvényeinek többségét, de az év végén már új vevő után nézett. Az 1990. januárjától megjelenő Bihari Napló az egyik legnagyobb példányszámú magyar nyelvű napilap Romániában. - A magyarországi tőke 1999 végén jelent meg a romániai magyar sajtóban, amikor egy magyar pénzügyi befektető csoport 1,2 millió dolláros beruházással útjára indította a kolozsvári székhelyű, országos terjesztésű Krónika című napilapot. /Erdélyi lapokat vásárolt a debreceni Inform Média. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

2001. augusztus 14.

A magyar államiság ezeréves fennállását köszöntő-ünneplő rendezvényeket az aug. 15-i esztergomi ünnepség zárja. A magyarság, Magyarország mellett, a környező államokhoz tartozva, nemzetrészként élte meg az eseménysorozatot. E nemzetrésznek további életképessége függ attól is, hogy képesek vagyunk-e e helyzetnek megfelelő nemzettudatot kialakítani. A rendezvények végén Dr. Szabó Miklós kitért a falutörténet-írás időszerű kérdéseire. 1992-ben Pál-Antal Sándor kiadta Backamadaras 600 éve c. kötetet, illetve Nagy Géza, akkori sáromberki lelkipásztor, Berekméri D. István, Tonk Sándor és dr. Szabó Miklós megírták a Sáromberke 1319-1994 c. kötetet, más helységekben is elindult az érdeklődés az erdélyi falu, a szülőfalu történeti múltja iránt. Kiemelkedő szellemi alkotóműhely Péterfy László lelkipásztoré, aki egyház- és falutörténet sajátos ötvözetében mutatta be sikeresen, vagy fogja bemutatni Balavásár, Bonyha, Gyulakuta, Héderfája, Kend, Kibéd és Siklód történeti múltját. - A néhány oldalas kiadványoktól kezdve a több száz oldalasig, az alábbi falvakról jelentek meg "falumonográfiák" vagy valami egyebek: Abosfalva, Ákosfalva, Bólya, Csittszentiván, Disznajó, Kibéd (nem a Péterfy László írása), Mezőkölpény, Mezőpanit, Mezősámsond, Nagyernye, Nyárádszereda, Póka, Rava, Szederjes, Székelycsóka, Tancs. A nem szakember, vagyis műkedvelő falutörténet-kutatói gárda ma már igen nagyszámú mind Maros megyében, mind más vidékeken. A műkedvelő történészek nem rendelkeznek kellő tudományos felkészültséggel, gyakorlattal, tapasztalattal, akik gyakran azt sem tudják, mi a falumonográfia és mi a falutörténet. Szabó Miklós azt tanácsolta, hogy kutassák a szülőfalu történeti múltját, de nagyobb gonddal, alapossággal. /Dr. Szabó Miklós: A falutörténetről a millenniumi év végén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

2001. augusztus 16.

A szovátai Teleki Oktatási Központban aug. 12. és 19. között zajlik a Bolyaiak hagyatéka című rendezvénysorozat, amelyre a jövő évi Bolyai-vetélkedőre benevezett iskolák vezetőtanárait hívták meg. Az előadások színvonalát a következő nevek garantálják: Kiss Elemér, Weszely Tibor, Benkő Samu, Toró Tibor, Tonk Sándor, Balás Árpád, Oláh Gál Róbert, Miholcsa Gyula, Szabó Miklós. /(lokodi): Előadások a szovátai TOK-ban. A Bolyaiak hagyaték. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 16./

2001. augusztus 18.

Előreláthatólag 2002. szeptemberében, Marosvásárhelyen kerül majd sor annak az iskolás csapatok közötti Bolyai-vetélkedőnek a döntőjére, melyben a Kárpát-medence magyar tannyelvű iskoláinak, részlegeinek a tanulói vesznek majd részt. A csapatvezető tanárok felkészítése aug. 12-19-e között történik Szovátán, a Teleki Oktatási Központban. Dáné Károly marosvásárhelyi matematikatanár, tanfelügyelő, a vetélkedő fő szervezője kifejtette: a mostani találkozón a vendéglátó a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Az előre fénymásolt ezer oldalnyi bibliográfiát kiosztották a tanároknak. A versenyre 41 iskola nevezett be. - Lesz egy iskolán belüli szakasza, majd lesz egy régiónkénti szelektálás. Az iskolák korábban kaptak egy címlistát, az ebben szereplő könyvek, újságcikkek jelentős részéhez könnyen hozzá lehet férni. A ritkaságok másolatát átadták a tanároknak. A mostani alkalommal előadást tart Kiss Elemér tanár, Miholcsa Gyula, Benkő Samu történész, Tonk Sándor, Szabó Miklós, Balázs Árpád, Weszeli Tibor Bolyai-kutató és Toró Tibor egyetemi tanár. /Máthé Éva: A Bolyai János Emlékév előkészületei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

2001. szeptember 13.

Az utóbbi tíz esztendő romániai magyar könyvtermésének a felét a falumonográfiák teszik ki. A felületesen készült munkák többet ártanak, mint használnak az erdélyi történetírásnak. Minderről dr. Szabó Miklós történész fejtette ki nézetét. A falumonográfia egy teljes, részleteiben is kidolgozott, véglegesen elkészített munka, amely feltételezné azt, hogy tudósokból álló kutatócsoport munkálja ki, geológiai, földrajzi, természetrajzi, történelmi, népismereti, művelődéstörténeti, szociológiai anyakönyvi-népesedési, tulajdonviszonylati és más szempontok alapján. Aki felvállal egy falumonográfiát, mindezekről írnia kell. Egy hatvan-nyolcvan oldalon megírt könyvet falumonográfiának nevezni enyhén szólva tájékozatlanságról árulkodik. Van más eset is. Csittszentivánon például érdekes kis füzetecskét adtak ki, amelyben a falu bemutatkozik. Egyféle kalauzszerű kis kiadvány. Aki falutörténettel foglalkozik, annak óhatatlanul bele kell vágnia az egyháztörténetbe is, mellőzni nem lehet. Falumonográfia megírásánál először ajánlatos felkutatni a falu nevének az eredetét. Azután jöhet a Székely Oklevéltár, más esetben a vármegyei főnemes levéltárának kutatása, következhetnek az egyházi levéltárak. A csoportmunka hasznosabb, csak alaposan meg kell válogatni a munkatársakat. A falutörténethez érdemes csatolni az élő falunévsort. /Lokodi Imre: Mit nevezünk falumonográfiának? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

2001. november 2.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) orvosi szakosztálya és az EME marosvásárhelyi fiókegyesülete a Magyar Tudomány Napja alkalmából november 6-án tudományos értekezletet tart Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Ház előadótermében. Az érdeklődők dr. Szabó Miklós, dr. Ábrám Zoltán, Balás Árpád és Spielmann Mihály értekezését hallgathatják meg. /Megemlékezés a Magyar Tudomány Napjáról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

2001. november 9.

Hézagpótló könyv a levéltáros-történész Pál-Antal Sándor Marosszék és Marosvásárhely az 1848- 1849-es forradalom és szabadságharc idején című munkája. A vaskos, ötszáz oldalnyi kötet rövid bevezetővel 208 korabeli, döntő többségében kiadatlan iratot, jegyzőkönyvet és lajstromot tartalmaz. A szerző munkásságát falutörténeti munkái, a Maros megye magyarságának történetét tárgyaló két kötet, illetve a Marosvásárhely történeti múltjának szánt tanulmánykötet, a székely kérdést tárgyaló számos írása stb. jelzik. A könyv Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Alapítvány által kiadott Múzeumi Füzetek 19. köteteként jelent meg. /Dr. Szabó Miklós: Pál-Antal Sándor új könyve. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

2002. október 10.

A bázeli székhelyű Teleki Téka Alapítvány és a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár szervezésében október 11-12-én kiállítással, előadásokkal, ülésszakokkal emlékeznek a Teleki Téka két évszázados fennállására. A Téka mint közkönyvtár, 1802-ben nyitotta meg kapuit. A Teleki család a Téka megsegítésére hozta létre Bázelben a Teleki Alapítványt. Az alapítvány anyagi felajánlásával vízmentesítették a Téka falait. Az emlékünnepségre eljönnek a Teleki család tagjai. Az emlékünnepségen megnyitóbeszédet tart dr. Deé Nagy Anikó, a kétszáz év jelentőségéről dr. Tonk Sándor, a Sapientia Egyetem rektora, a Téka jövőjéről Spielmann Mihály főkönyvtáros beszél. Bemutatják a Mentor kiadásában megjelent, 21 tanulmányt tartalmazó Teleki Téka Emlékkönyvet. Okt. 12-én lesz a tudományos ülésszak. Az előadások angol, német, francia, román és magyar nyelven folynak. A három részlegben zajló tudományos ülésszakon a könyvtár, a nyomda és a művelődéstörténet kiváló hazai, magyarországi és nyugati tudósai vesznek részt. Benkő Samu akadémikus Kolozsvárról, Somkuti Gabriella Budapestről, Deé Nagy Anikó, Spielmann Mihály, Kimpián Annamária, Szabó Miklós, Carmen Muntean, Ambrus Hedvig Mária, Grigore Ploiesteanu, Zsigmond Irma, Vakarcs Szilárd, Ovidia Mesaros és Fülöp Géza Marosvásárhelyről, Ferenc Postma Amszterdamból, Demény Lajos Bukarestből, Egyed Emese, Kovács Kiss Gyöngy és Sipos Gábor Kolozsvárról, eljön Budapestről továbbá Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, Csíkszeredából a csíksomlyói ősnyomtatványok felfedezője, Muckenhaupt Erzsébet és Oxfordból Gömöri György. A rendezvény fő támogatói: Teleki Téka Alapítvány, Határon Túli Magyarok Hivatala, Illyés Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Communitas Alapítvány. /Lokodi Imre: 1802-2002. Pénteken Teleki Téka- emlékünnepség. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

2003. január 14.

Fellendülőben a helytörténet iránti érdeklődés. Bizonyítják ezt az utóbbi években megjelent falumonográfiák, különböző településeket, egyházközségeket, templomokat bemutató kötetek, tanulmányok sokasága. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudomány Szakosztálya ebben a témakörben rendez konferenciát jan. 18-án, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. Előadások hangzanak el: Balázs Lajos Hogyan készítettem el Csíkszentdomokos monográfiáját; Szabó Miklós A falutörténet-kutatás kérdései Maros megyében; Sipos Gábor Református egyházi helytörténet 1990 után; Marton József A római katolikus hittudomány alakulása 1990 után; Keszeg Vilmos "Üzenet a maradéknak" - A protestáns templomok toronygombjába elhelyezett emlékiratokról; Pál Judit A várostörténetírás helyzete 1989 után; Fleisz János A romániai magyar várostörténeti kutatások elméleti-módszertani kérdéseiről napjainkban; Bura László Szatmár múltja és jelene egy évtized helytörténelmi monográfiáiban; Gaal György Kolozsvár magyar helytörténeti irodalma 1990 után; Tonk Sándor Marosvásárhely demográfiai állapota a XVII. században; Pál Antal Sándor A levéltár a helytörténet kutatásban; Kovács András helytörténet és művészettörténet; Szabó Bálint Épített örökség és regionális (lokális) történelem. A helyszínen Pozsony Ferenc szervezésében kiállítás nyílik falumonográfiákból, helytörténeti munkákból, forráskiadványokból. /Lokális és regionális történelmek. Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudomány Szakosztályának konferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2003. január 20.

Jan. 18-án Kolozsváron, az Apáczai Líceumban Lokális és regionális történelmek címmel rendezett konferenciát az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztálya. Keszeg Vilmos szakosztályi elnök kifejtette, a konferencia céljául tűzte ki az 1990-től napjainkig megjelent helytörténeti művek számbavételét, a legújabb elméleti-módszertani szakirodalom megismertetését. Sok értékes előadás hangzott el. Az előadók között volt többek között Szabó Miklós, Sipos Gábor, Fleisz János, Bura László, Gaal György és Pál-Antal Sándor. A teremben kiállították a falumonográfiákat, helytörténeti munkákat és forráskiadványokat. /Ördög I. Béla: Helytörténetírási konferencia városunkban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

2003. április 9.

Tízéves a Mentor Könyvkiadó /Marosvásárhely/. Káli Király István, a kiadó igazgatója közölte, a tízéves mérleg: 290 kötet. 1995-től a Mentor felvállalta a Forrás sorozat folytatását. Olyan írók kezdték nálunk pályafutásukat, mint Papp Sándor Zsigmond, Demény Péter, Sebestyén Mihály, Vida Gábor, Balázs Imre József, Fazakas Attila, Domokos Johanna. A Mentor egyik kiadványát, Jánosházy Shakespeare-fordításait a magyarországi bölcsész tanszékeken referencia-fordításként tartják számon. Kicsit segíti más irodalom eltartását a Wass Albert életmű-sorozat. Egy szépirodalmi vagy más jellegű könyv Erdélyben körülbelül két és félszer, vagy háromszor annyiba kerül, mint amennyit a piacon kérni lehet érte. Azt a veszteséget, pótolják a támogatások. Három éve négy forrásból jön támogatás, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától /pályázatok/ és a román Kulturális és Vallásügyi Minisztériumtól /pályázatok/, illetve a Communitas-pályázatok. Az erdélyi könyvkiadás gyakorlatilag ebből a négy forrásból táplálkozik. A négy forrásból Erdélyben évente 200-220 könyvet lehet megjelentetni. Az évfordulós ünnepségre időzítették három könyvük megjelenését. Kettőt az Erdély emlékezete sorozatban: Szabó Miklós Művelődés és gazdálkodás az újkori Erdélyben című kötetét, illetve Pál-Antal Sándor A Székelyföld és városai című könyvét. A Bolyai János Emlékév alkalmából kiadott A tér úttörője című könyve a harmadik. /Lokodi Imre: 10 éves a Mentor Könyvkiadó - Évfordulós ünnepség. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 9./

2003. április 12.

Ápr. 11-én Marosvásárhelyen a Bernády Házban a tizedik születésnapját ünneplő Mentor Könyvkiadó rendezvénysorozatának első könyvbemutatóján Káli Király István és Spielmann Mihály mutatta be Pál-Antal Sándor A Székelyföld és városai, valamint Szabó Miklós Művelődés és gazdálkodás az újkori Erdélyben című hiánypótló történelmi munkáit. /Lokodi Imre: Évfordulót ünnepel a Mentor Kiadó. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

2003. augusztus 16.

Tonk Sándor két évvel ezelőtti vallomása életútjáról. Azt szeretném, ha a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemen képzett fiatalok jó mérnökök, jó tanárok, jó közgazdászok, de egyben jó magyarok is lennének - jelentette ki az egyetem indulásakor adott interjúban Tonk Sándor. Az akkor rögzített beszélgetés mindeddig nem jelent meg nyomtatásban. Kolozsváron élte le életem talán legfogékonyabb időszakát, mely életét is meghatározta. Jakó Zsigmond professzorral való találkozása élete meghatározó találkozása volt. A hatvanas években a Babes-Bolyai Tudományegyetemen még kiváló tanárok tanítottak. Jakó Zsigmond, Pataki József, Csetri Elek, Imreh István vagy a román professzorok közül Francisc Pal, aki a legkiválóbb bizantológus középkorkutató volt. Amikor végzett, 1969-ben üresedett meg Marosvásárhelyen a Teleki Téka könyvtárosi állása, meghalt Fick László. Három esztendőt dolgozott ott, aztán pedig húsz esztendőt a Román Akadémia marosvásárhelyi Társadalomtudományi Intézetében. A Marosvásárhelyen töltött közel harminc esztendő volt élete legnyugodtabb korszaka. A Román Tudományos Akadémia intézetében maga tűztem ki saját maga számára a célokat, ő alakította ki a tudományos tervet. Jakó Zsigmond befolyása döntő volt abban, hogy az oklevéltan, a középkori írásosság történetével kezdett foglalkozni. Már a szakvizsgadolgozata, az első igazi kutatása az erdélyi középkori közjegyzőség történetéről szólt. Jakó Zsigmond fogalmazta meg egy tanulmányában: el kell készíteni az erdélyi magyar társadalom értelmiségi kataszterét a középkortól napjainkig. Tonk erre vállalkozott. Tíz évig tartott a kutatás első szakasza, 1979-ben jelent meg az Erdélyi diákok középkori egyetemeken című kötete. A munkát Szabó Miklóssal folytatta, és közösen adták ki az 1520-1700 közötti időszak feldolgozását. Ennek az anyagából készült a doktori disszertációja is, amelyet 1992-ben védett meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A 90-es változás után elindult Kolozsváron a magyar nyelvű egyetemi oktatás. Súlyos volt a tanárhiány. 1989-ben mintegy 80 magyar egyetemi oktató dolgozott Kolozsváron. Ma (2001-ben) körülbelül 350 él és dolgozik.Tonk Sándornak is tanítania kellett. Keserves évek voltak ezek, jegyezte meg, egyik napról a másikra három tantárgyat kellett tanítania. Három olyan tantárgyat, amit annak idején három nagyformátumú egyéniség: Jakó Zsigmond, Francisc Pal és Pataki József tanított. Egy időben kellett az egyetemes középkor történetének a kurzusát, Bizánc történetének a kurzusát, és a történelmi segédtudományokat leadnia. Hajnalban 3-kor, 4-kor kelt, készült az előadásaira, ráadásul ingázott Kolozsvár és Marosvásárhely között. Bekapcsolódott az egyetemszervezés munkájába. Amikor látták, hogy ellenállásba ütköznek az önálló állami egyetem visszaállítását célzó tervek, egyéb megoldási lehetőségeken is kezdtek gondolkozni. Valamikor 96- 97-ben néhányan papírra is vetették az elképzeléseiket. Tonk álmaimban mindig a budapesti Eötvös Kollégium lebegett. Jogos a kérdés, szükséges-e anyanyelven tanulni a globalizálódó világban? Jó szakembert bármilyen nyelven lehet képezni. "Csakhogy az egyetem mindenkor többet vállalt, mint a szakemberképzés. Az erdélyi magyarság számára az egyetem léte nemcsak azt jelenti, hogy anyanyelven lehet szakmát tanulni, hanem azt is, hogy van egy meghatározó szellemi centruma a közösségnek. Azt szeretném, ha a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen képzett fiatalok jó mérnökök, jó tanárok, jó közgazdászok, de egyben jó magyarok is lennének. Ehhez pedig nem elég a szakma ismerete. Az egyetem szellemisége kell hozzá."/Gazda Árpád: Az egyetemnek lelki, erkölcsi tartást is kell nyújtania. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

2003. szeptember 1.

Sáromberkén aug. 30-án felavatták a Néprajzi-Falutörténeti Múzeumot. Vajda András és Orbán János megálmodták és megvalósították álmukat a református egyház által felajánlott egykori iskolaépületben, amelyet a helybéliek segítségével rendbehoztak. Dr. Keszegh Vilmos tanszékvezető egyetemi tanár mondott beszédet. A megnyitót követően Lokális történelmek elnevezéssel konferenciára került sor a sáromberki kastély dísztermében. Itt számos kiváló előadás hangzott el Teleki Domokos levelezéséről (dr. Viczián István, Budapest), A sáromberki Teleki kriptáról (Orbán János, Sáromberke), A sáromberkiek részvételéről a szabadságharcokban (dr. Szabó Miklós, Marosvásárhely), Az 1868-as oktatási törvény hatásairól a helybeli felekezeti oktatásra (Berekméri István, Sáromberke), a helybéli Köblös Elek pártvezér vitatott egyéniségéről (Nagy Domokos, Sáromberke), A Maros menti harcokról 1944-ben (Berekméri Árpád Róbert, Marosvásárhely) valamint az első és második világháborús dokumentumok néprajzi vonatkozásairól (Vajda András, Sáromberke). Szeretnének a frissen létesült múzeumban egy régiós kutatóműhelyt létrehozni. /Korondi Kinga: Múzeumavatás és konferencia Sáromberkén. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./

2005. június 4.

Magyarország legégetőbb nemzeti problémája a szomszéd országokban élő több millió magyar helyzete. Szabó Miklós 1999-ben publikált írása szerint Trianonhoz a történelmi Magyarország fenntarthatatlanná válása vezetett. A magyar államkeretben élő népek: románok, szlovákok, szerbek, horvátok, ruszinok, sőt a németség többsége ki akart válni a történelmi magyar állam kötelékéből. A felsorolt népcsoportok nemzeti öntudatot kialakító, véleményformáló elitjei minden esetben magyarellenesek voltak. Magyarországon 1867 és 1918 között a nemzetiségi politika megfelelt az Osztrák-Magyar Monarchia szintjének. Ennél többet a polgári jogállam sehol a világon nem teljesített. A román nemzetiségi mozgalom nagy szellemi ébresztője, Aurel Popvici terve a románság egy államban való egyesítése volt, de nem arra gondolt, hogy az erdélyi románok elszakadnak a birodalomtól és a balkáni királysághoz csatlakoznak, hanem arra, hogy a királyság fog betagolódni a Monarchia kötelékébe. Trianonnál szempont csak az volt, hogy románok, szlovákok, horvátok, szerbek, ruszinok ki akartak válni a magyar állam kötelékéből. Azt viszont, hogy több millió magyar az elcsatolásra szánt területeken a magyar állam kötelékében akart volna maradni, már nem vették figyelembe. A két világháború között a magyar politika számára a területi revízió nem csupán retorika volt, hanem valóságos cselekvési irányelv. A magyar kormányok nem tartották lehetetlennek, hogy legalábbis részleges területi revíziót végrehajtsanak. A legellenségesebb utódállam Románia volt, nemcsak ott élt a legnagyobb számú magyar kisebbség, hanem helyzetük is a legrosszabb volt. A felelős magyar politikai tényezőknek világossá kell tenniük a magyar politikai közvélemény számára, hogy a szomszéd országokban élő magyar kisebbségek helyzete nem értelmezhető és nem kezelhető Trianon aspektusában, írta Szabó Miklós. /Szabó Miklós, (Rubicon 1999/9–10): Trianon múltja és jelene. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

2005. június 25.

Június 25-én tartják ötvenéves találkozójukat a sepsiszentgyörgyi Technikai Textil Középiskola 1955-ben végzett növendékei. A fél évszázaddal ezelőtt készített érettségi tabló miatt egykori osztályfőnöküket, Szabó Miklós fizikatanárt kicsapták a tanügyből. Szabó Miklós Kosztándi Jenő festőművészre bízta a tabló elkészítését, mely a háttérképen szereplő Kós Károly által tervezett iskolaépület miatt nagy bonyodalmakat okozott. A pártbizottság és a Szekuritáté emberei a tabló megsemmisítése mellett döntöttek. Az éj leple alatt az osztályfőnök négy fiúval kilopta a tablót az iskolából, és eldugták. A szekusok hiába nyomoztak, senki nem árulta el a rejtekhelyet. A négy fiú szerre rejtegette az érettségi tablót 1989-ig, a tabló ma a Kós Károly Iskolaközpont folyosóján látható. Szabó Miklóst emiatt kitették a tanügyből, és kényszerlakhelyként Csíkszeredát jelölték ki számára, ahol nyugdíjazásáig tisztviselőként az egyik bányavállalatnál dolgozott. /(Iochom): Ötvenéves érettségi találkozó (Sepsiszentgyörgy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./

2005. július 4.

Először tartottak Székelykálon falutalálkozót, a csepergő eső nem zavarta a falu központjában összegyűlt nemzedékek sokaságát. Új kopjafa-emlékművet avattak a két világégés áldozatainak adózva. Az emlékmű Lukácsi Szilamér református lelkész és Mihály József munkája. A helyi iskola diákjai felléptek a találkozón. Megnyílt a székelykáli Osváth Zsolt leendő képzőművész grafika- kiállítása. A jelenleg harmadévet végzett grafikus tárlatát ifj.Molnár Dénes méltatta. Ezután Tamási Zsolt mutatta be dr. Marton József egyetemi tanár, egyháztörténész kiállított könyveit, eddigi munkásságát. A nemrég megjelent A keresztény ókor című könyve egy leendő, négykötetes sorozat első darabja. Dr. Szabó Miklós történészprofesszor, a falu szülötte a szintén innen származó dr. Marton József katolikus egyháztörténésszel, Csatlós Izabellával, Molnár Attilával és Lukácsi Szilamérral egyetemben megírta Székelykál 800 éves történetéből című munkát. Szeretnék, ha a fiatalok folytatnák a munkát, és a mű monográfiává teljesedhetne. /Találkozás a nyíló ég alatt. Székelykáliak ünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./

2005. szeptember 27.

,,Kegyetlenül meg lesz torolva a magyaroknak a múltban elkövetett minden gyilkossága és bűne… csak a halál és a vérontás jelenthetnek igazságos elszámolást köztünk és a puszták barbárjai között; most tudjuk, hogyan kell megfizetni az ezer éve ellenünk elkövetett minden gyilkosságért és rablásért. Végső megoldásként a magyarokat vagy meg kell semmisíteni, vagy vissza kell küldeni Ázsiába” – mondotta Gavrila Olteanu, a Iuliu Maniu önkéntes zászlóalj parancsnoka 1944. szeptember 26-án. Szárazajta népe most a 61 esztendeje történt vérfürdőre és a tizenhárom, mártírhalált halt áldozatra emlékezett Bartalis Sz. Pál református lelkipásztor így fogalmazott: ,,Sajnos, akadtak olyanok, akik odáig süllyedtek, hogy saját falustársaikat keverték bajba, vagy küldték a halálba. Mégis keresztényi kötelességünk, hogy megbocsássunk, hogy a jót keressük, hiszen ha Isten akkor nincs velünk, az áldozatok száma nagyobb is lehetett volna. Mindezek ellenére ne feledjük, hanem keressük, s mondjuk el a világnak a való igazságot”. Az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola igazgatója, Péter Attila a történteket gyászos pillanatnak, a tizenhárom ártatlan áldozat nevét pedig kiáltó szónak nevezte, s reményét fejezte ki, hogy ilyen soha többé nem történik meg. A szárazajtai iskola volt növendékeinek versből és énekből összeállított rövid műsora után a Bardoc-miklósvárszéki Székely Nemzeti Tanács elnöke, Szabó Miklós kifejtette: a székely nép kész megharcolni az évszázados hagyományokra visszatekintő autonómiáért, s kész a nemzetközi fórumok segítségét is kérni e tekintetben. Hoffmann István, a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnöke a mártírok – Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László – életének utolsó pillanatait elevenítette fel, majd kijelentette: ,,Az igazság elhallgatása vagy kimondása nélkül itt, Székelyföldön, a Kárpát-medencében soha nem rendeződhet a magyarság sorsa, hiszen napjainkban is folynak a magyarverések, a magyarölések, például Délvidéken. A politikusok a parlamentben ma is elutasítják a székely szabadságot szavatoló autonómiát, a Csonka-Magyarország szocialista vezetői pedig megtagadják a határon kívül rekesztett nemzettársaikat.” Az 1944 szeptemberében történteket Benkő Emőke Benkő Levente Szárazajta című, készülő bővített és javított kötete egy részletének felolvasásával idézte fel. /Hecser László: A szárazajtai ártatlan áldozatokra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

2005. október 13.

Múlt hét végén hatodik alkalommal került sor Baróton az erdővidéki második világháborús öreg katonák és a volt földvári foglyok bajtársi találkozójára. Az eseményen az elhunytak özvegyei és a leszármazottak is nagy számban megjelentek. Szabó Miklós, az SZNT erdővidéki szervezetének elnöke beszédében kifejtette, a székelység nem fog addig nyugodni, míg az önrendelkezést Erdélyben, az emberi jogok és az egyházi egyenlőség bölcsőjének hazájában el nem éri. Barót polgármestere, Nagy István beszédében kijelentette, hogy az elődök példája hitünk és nemzetünk megtartására sarkall. Dr. Szőcs Dániel volt Úz-völgyi katona a hatvan esztendővel ezelőtti csatáról elmondta, hogy most az irattárak kutathatósága egyértelműen bizonyíthatóvá tette, hogy mind a magyar, mind a német vezetőség komoly hibákat követett el, így azok a bajtársak, akik átmentek az orosz csapatokhoz, vagy más megoldást választottak, nem elítélendőek. Bayer Zsolt újságíró kijelentette: ,,Minden kor megszüli a maga hőseit. Vannak, akik hittel és tisztességgel, fegyverrel a kézben harcolnak, meghalnak a hazáért, s tettükkel alkotnak maradandót. Magyarországon, a mostoha anyaországban, de Erdélyben is sok helyen ma megalkuvásban és képmutatásban alkotnak maradandót. Ha valaki rájuk mutat, rásütik a radikalizmus vádját, s elzavarják, még tiszteletbeli elnöknek sem jó” – fogalmazott. Végezetül emlékeiket osztották meg az Úz völgyét, a Don-kanyart megjárt s megannyi csatát megvívott öreg katonák. /(hecser): Bajtársak emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

2005. november 17.

Tudományos ülésszakot szervezett Marosvásárhelyen az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A magyar tudomány napja Erdélyben alkalmából az előadások dr. Péter Mihály értekezésével kezdődtek. A nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA külső tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesület az erdélyi magyar értelmiség szolgálatában című előadásában felvázolta az EME történetét. Ha nincs Kolozsváron EME, valószínűleg a korabeli Magyarország második egyetemét sem ott alapítják, hiszen az Egyesület könyvtára fontos tényező volt, ezért is lett Kolozsvárnak egyeteme 1872-ben. Az EME az évkönyvek kiadását 1861-ben kezdte, 1874-ben pedig megjelent az EME negyedévenkénti folyóirata, az Erdélyi Múzeum, amely napjainkban is aktív. 1878-ban alapították a szakosztályokat, 1906-tól pedig vándorgyűlésekkel járták az országot. 1950-ben betiltották az EMÉ-t, amely 90-ben alakult újra, jelenleg hét szakosztállyal működik. Dr. Szabó Miklós nyugalmazott tudományos főkutató, számos falumonográfia szerzője tartott helytörténeti munkákkal kapcsolatos előadást A helytörténet-kutatás kérdései címmel, majd Simén Domokos nyugalmazott unitárius lelkész értekezett Báthori Zsigmondról és a tragikus, erdélyi keresztes hadjáratról. /Nagy Botond: Egykori vándorgyűlések kései utóda. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

2006. március 27.

A baróti református egyház Bardoc-Miklósvárszék Székely Széki Tanácsa csatlakozott a gyulafehérvári római katolikus érsekség által meghirdetett imaközösséghez, és a család és a hit megújulásának érdekében hálaadó istentiszteletet tartott. Az eseményen felszólalt az SZNT széki elnöke, Szabó Miklós és a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnöke, Hoffmann István is.   Krizbai Imre református lelkész Istentől erőt kért a hitében és bizodalmában megroppant magyarság megerősítéséhez. /(hecser): A család és a hit megújulásáért imádkoztak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./


lapozás: 1-30 | 31-42




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998