udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 46 találat lapozás: 1-30 | 31-46
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szabó Péter

1993. szeptember 17.

Temesváron az elmúlt évbe Katolikus Líceum létesült. Idén már két líceumi osztály indult. A most induló IX. osztály két csoportot alkot: a magyar csoportba 16, a románban 14 tanuló jár. Az iskolai tanévnyitón Szabó Péter igazgató növendékei püspöki áldásban részesültek. Krauter Sebestyén püspök mondott beszédet. /Sipos Erzsébet: Ünnepélyes tanévnyitó a temesvári Katolikus Líceumban. = Temesvári Új Szó (Temesvár), szept. 17./

1993. december 8.

A nagyváradi szeku félelmetes verőembere a negyvenes évek végén Friedman volt, aki írni, olvasni sem tudott, őrmesteri rangot kapott. Parancsnokuk. Cellér Lajos azelőtt italügynök volt, a Securiatate szolgálatában alezredesi rangig vitte. Biharon a kifosztott nép kenyeret követelt. Erre megjelentek a szekusok, összeszedtek több tucat embert és bevitték őket Nagyváradra. Kiválasztottak közülük két gazdát, Szabó Pétert és Darabont Ferencet. Visszavitték őket Biharra. Útközben kínozták őket, majd a faluba érve agyonlőtték a két gazdát. Ez 1949. aug. 11-én történt. A két halottat 48 óráig nem engedték elszállítani. Amikor ezt meghallották hodosi és biharfélegyházi fiatalok, elhatározták, hogy bosszút állnak a szeku emberein. 1950. ápr. 19-én hat fiatal " mindegyiknél volt fegyver " lesben álltak, várták a szekusok autóját. Amikor megérkezett az autó, három fiú tüzet nyitott, majd mindnyájan elszaladtak. Később kiderült, hog az autóban ülők közül nem sérült meg senki. Még akkor éjjel ellepte a szekus a környékbeli falvakat. Az elfogottakat kegyetlenül vallatták, 35 embert letartóztattak. Végül a kolozsvári hadbíróságon 18 főt ítéltek el 5-15 év börtönre, a fegyveres támadásért letartóztatott 15 fiatalt 10-25 év kényszermunkára. Különválasztották a többitől a 24 éves Oláh Lajos hodosi, a 24 éves Uri Imre biharfélegyházi és a 2 éves Kiss József hodosi lakos ügyét. Hármukat halálra ítélték, majd 1950. aug. 1-jén kivégezték őket. Elvitték őket a Nagyváradon a Rulikovszki temető melletti katonai gyakorlótérre és őt lőtték őket agyon. A volt politikai elítéltek közül többen nyomoztak sírjuk után, de eredménytelenül. /Körösvölgyi Iván: Gyilkosságok a szeku poklában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 8./

1995. július 31.

Júl. 29-30-án zajlott le Székesfehérváron egy kétnapos konferencia, amelynek szervezői a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör /SMIKK/, a temesvári Interconfessio Társaság és a székesfehérvári Vörösmarty Társaság. B. Szabó Péter, a SMIKK elnöke megnyitó beszédében jelezte, hogy ez tanácskozás a tavaly Kolozsváron "Magyar paradigma és a posztmodern jövőkép" című eszmecsere folytatása. Egy lehetséges, dinamikus magyar paradigma körvonalait szeretnék megfogalmazni. Borbély Imre, az Interconfessio elnöke vitaindítójában hangsúlyozta, hogy az új magyar paradigma /léthelyzetfelfogás/ kidolgozása politikusok feladata. Borbély Imre reális célként a tudásközpontú - de a jelenlegi "hatalmi elit" által nem az államprioritás szintjére emelt - nemzetfejlesztést jelölte meg a magyarság felemelkedésének útjaként. A nemzetnek tudástöbbletre kell törekednie, s igazodnia kell az informatikus robbanás követelményeihez. Duray Miklós előadásában sűrűn előfordult a nemzethalál gondolata. Hegedűs Lóránt református püspök az agónia népének nevezte a magyart. Szőcs Géza a megmaradás módozatait vizsgálta. Dr. Lázár Imre budapesti pszichológus szerint az elmúlt ötven esztendő kommunista családpolitikája mind emberileg, mind társadalmilag olyan károsodást okozott, amely nemzedékek sorát tette tönkre. Ferencz Szabolcs szociológus szerint a kommunikáció nemcsupán nemzettestek között szükséges, hanem ház és ház, család és család között. / /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1., Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 2./ Az eszmecsere jelentőségét jelzi, hogy Csoóri Sándor vállalt védnökséget a konferencia rendezése felett, Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének /KMKSZ/ elnöke is megjelent az eszmecserén. B. Szabó Péter bejelentette, hogy az eszmecserét folytatják, szeptemberben a Vajdaságban, jövőre Zürichben, illetve Szlovákiában, azt követően ismét Székesfehérváron. /MTI/ Előzmény: 1994. nov. 19-én tartották Kolozsváron a tanácskozást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. nov. 26-27./

1995. október 17.

Temesváron 1992-ben indult a Szent Gellért Római Katolikus Szemináriumi Líceum, de most sem rendelkezik önálló iskolaépülettel, ismertette helyzetüket Szabó Péter iskolaigazgató, paptanár. Párhuzamosan magyar és román osztályokat indítottak, mert az egyházmegye híveinek többsége, 60 %-a (100 000 lélek) magyar, de van még 20-30 000 német, 18 000 bolgár, 18 000 román, 15 000 horvát és szlovák, továbbá 2500 cigány nemzetiségű katolikus hívő. Idén mindössze négyen jelentkeztek magyar osztályba, így most nem indult magyar osztály. A román osztályokban is tanulják a magyar nyelvet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

1995. november 1.

A közelmúltban Zentán rendezett konferenciát a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség /VMMSZ/, az erdélyi Interconfessio Társaság és a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör /SMIKK/. A téma: Magyar médiastratégia a harmadik évezred küszöbén. A konferencia a Magyar paradigmák /létmodellek/ eszmecsere-sorozat harmadik állomása volt Kolozsvár, illetve Székesfehérvár után. A résztvevők valamennyi találkozón a magyarságnak a világban, illetve a Kárpát-medencében elfoglalt helyéről, a kisebbségbe szorult nemzetrészek kilátásairól folytattak eszmecserét. A jelenlegi találkozón a felszólalók kifejtették, hogy a mai magyarországi írott és beszélt sajtó továbbra is a hatalom szolgálatában áll, ez a hatalom pedig nem képviseli az egyetemes magyarság érdekeit, nem képes meggyőző célt kitűzni a nemzet elé. Vass Csaba szociológus szerint a tájékoztatás a hatalom nyelvén beszél. Esztergály Előd a kölni Magyar Nemzeti Hírszolgálat képviseletében elmondta, hogy a tájékoztatás túlnyomó többségében nemzetidegen, kozmopolita erők kezében van, akik az információs hatalommal visszaélve manipulálják a tömeget. Pokol Béla politológus szerint a magyar tömegtájékoztatás alig néhányszáz kulcspozíciója át tudja venni a korábbi pártközponton keresztüli irányítást, különösen ha a pénzt és a bankokat irányítók birtokosai ugyanahhoz a politikai erőcsoporthoz tartoznak. Borbély Imre három célkitűzést szorgalmazott: a/ tudásközpontú nemzetfejlesztést, amelyet főleg az anyaországban állampolitikai szintre kellene emelni. b/ Szubszidiáris /önálló kiegészítő/ nemzetstruktúra- és tudat kialakítása, amely valamennyi nemzetrész önálló fejlődését jelentené. c/ Szervesítő algoritmusok felépítése, vagyis a közösségen belül közösségerősítő, szervesítő struktúrákat kell létrehozni. A résztvevők megalakították saját médiastratégiai műhelyüket, amely átfogó tanulmányban összegezi az elhangzott javaslatokat. B. Szabó Péter, a SMIKKE elnöke elmondta, hogy nem kívánnak új sajtóterméket megteremteni. A konferenciasorozat lényege az együttgondolkodás, felkészülés a Magyarok IV. Világkonferenciájára, melynek napirendjén szerepel a nemzettudat és nemzetstratégia. A konferencia résztvevői pártok fölöttiek, nem elkötelezettek egy ideológiának. Nemzetstratégiáról olyan társadalmi erőnek kell gondolkodnia, amely magába tudja foglalni az egész megosztott nemzetet. Ez ebben a pillanatban ilyen kizárólag a Magyarok Világszövetsége. - A hallgatag többséget kell megszólítani. - Az eddigi tanácskozásokon kikristályosított célkitűzés például a tudásközpontúság, amely nemzeti feladat. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 1./ Előzmény: kolozsvári tanácskozás: 1994. nov. 19. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. nov. 26-27./, székesfehérvári tanácskozás: 1995. júl. 29-30.: 1551. sz. jegyzet.

1995. november 1.

Tempfli József és Tőkés László nagyváradi püspökök okt. 21-e és 26-a között a Svájci Magyar Egyesületek Szövetségének /SMESZ/ meghívására Svájcban ökumenikus szolgálati körutat tettek, több városban jártak. Ismertették egyházaik és a romániai magyarság nehéz helyzetét, az etnikai diszkrimináció tényeit, a svájci egyházak erkölcsi, politikai és anyagi támogatását kérték. Interjúkat adtak a lapoknak, hitet tettek a nemzeti és vallási megbékélés mellett. Svájci útjukon a püspököket vendégül látták dr. Benczédi Pál és dr. Sasvári László, a SMESZ elnöke és főtitkára, dr. Bagi Lajos, a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ nyugati alelnöke, valamint B. Szabó Péter, az MVSZ svájci szervezetének elnöke. Okt. 26-án a püspököket fogadták John Pace, az ENSZ Emberjogi Központja Technikai Együttműködési Osztályának igazgatója, továbbá Lee Swepston és Jane Hodges-Aeberhard, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főtisztviselői. A két püspök nemzetközi sajtóértekezletet tartott, majd fogadta őket az Egyházak Világtanácsának főtitkára. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

1996. szeptember 14.

Kovács László külügyminiszter a külügyi bizottság ülésén ismertette Teodor Melescanu román külügyminiszter levelét, amely az elkobzott magyar egyházi és kisebbségi javak ügyének rendezésében tett lépésről tájékoztatta a magyar felet. A magyar kisebbség által többször megkérdőjelezett legitimitású Kisebbségek Tanácsa tervezetet készít az elkobzott vagyon rendezéséről. Csóti György /MDF/, a külügyi bizottság alelnöke vitába szállt Tabajdi Csaba államtitkárral, aki azt állította: "Nincs olyan RMDSZ-állásfoglalás, amely szerint számukra nem elfogadható az alapszerződés. Csóti György nemcsak ezt tartotta valótlannak, hanem azt is kifogásolta, hogy a külügyi bizottság nem hívta meg ülésére az RMDSZ-t. Az, hogy néhány szenátor nyílt levelet ír, nem azonos az RMDSZ állásfoglalásával, jelentette ki Kovács László. /Kárpótlás helyett levélváltás. = Új Magyarország, szept. 14./ Az ellenzéki képviselők kifogásolták, hogy az aláírás helyszínéül Temesvárt választották, Tabajdi Csaba szerint viszont a város az interetnikai megbékélés szimbóluma. /Népszava, szept. 14./ A külügyi bizottság résztvevői kézhez kapták a Magyar Hírlap aznapi /szept. 13-i/ számában megjelent, a Magyar Hírlap és a Curierul National bukaresti napilap megbízásából a Román Közvélemény-kutató Intézet által közölt felmérést. Eszerint mind a magyar, mind a román polgárok többsége úgy véli, hogy az alapszerződés kedvezőlen hat a két ország közötti kapcsolatokra. A Curierul National a román kormányhoz közelálló nacionalista lap, amelyet nem jellemez a magyar kisebbség iránti lojalitás. A romániai közvélemény-kutatás adatainak - amelyek nem erősítik az alapszerződés jelenlegi formájában történő aláírását nem támogató RMDSZ pozícióit - fenntartások nélküli közlésével kapcsolatban az Új Magyarország munkatársa szerette volna megkeresni a Magyar Hírlap nemrég kinevezett új főszerkesztőjét, Gazsó L. Ferencet, de nem sikerült. Helyettese, Martin József elmondta: úgy tudja, a Curierul National üzleti lap, azért esett rá a választásuk. Hozzátette: ez csak egy felmérés. /udvardy)[Udvardy Zoltán]: Csak egy felmérés... = Új Magyarország, szept. 14./ A Magyar Hírlapban Martin József foglalkozott ezzel a felméréssel, amely szerint a romániai magyarok 74 százaléka előnyösnek látja az alapszerződést. Ebből levonja a következtetést: a magyar etnikumban nem alapszerződés-ellenes a hangulat, szemben az RMDSZ vezérkarával. Martin József kiállt az alapszerződés mellett: "a Horn kormány azt tette, amit minden felelős magyar kormány tett volna". /Martin József: Mágikus vonzerő nélkül. = Magyar Hírlap, szept. 14./ Szentmihályi Szabó Péter is hozzászólt ehhez a felméréshez, amely szerint a magyarok 74 százaléka kedvezően ítéli meg az alapszerződést. A két lap felméréséből csak az nem derül ki, hogy a kérdezőbiztosok közül hány román és hány magyar volt. "Volt-e rajtuk egyenruha, vagy civilben voltak, románul kérdeztek vagy magyarul..." /Szentmihályi Szabó Péter: Szoborcsoport. = Új Magyarország, szept. 16./

1997. július 7.

Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői júl. 7-én Kolozsváron találkoztak az RMDSZ vezetőivel. Meghívottként jelen volt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége erdélyi elnöke, P. Szabó Péter, a Romániai Máltai Segélyszolgálat főtitkára. Mikó Lőrinc és Tőkés Elek beszámolt a vallásügyi államtitkárságon, Bukarestben megtartott gyűlésről, majd elmondták aggályaikat az egyházi javak visszaadásával, az iskolák ügyével kapcsolatban. A politikusok a reális lehetőséget ismertették, illetve a törvényes utak bonyolultságát. A csereháti ügyről is tárgyaltak. A jelen levő Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere hitelesen objektívnek nevezte az RMDSZ tájékoztatását a kialakult helyzetről. /Összefogtak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

1997. október 30.

A Magyarok Világszövetsége Nemzeti Együttműködési Bizottsága azt kérte a civil szervezeteket, hogy vitassák meg, majd állítsák össze azok névsorát, akik bizalmat szereztek a magyar társadalom előtt és magatartásukkal megőrizték erkölcsi tisztaságukat. Mintegy 120 szervezet 2500 személyt jelölt. A bizottság közülük választotta ki azt a száz főt, akiknek a neve az egymástól független jelölésekben a legjobban összecsengett. A pártok vezetői, funkcionáriusai nem szerepelhettek a listán. Az Új Magyarország hozta névsorukat. Köztük van Albert Gábor, dr. Andrásfalvy Bertalan, Balczó András, Bíró Zoltán, dr. Bolberitz Pál, Csete György, Csoóri Sándor, Czakó Gábor, Czine Mihály, Dénes János, Fekete Gyula, dr. Fekete Gyula, dr. Gidai Erzsébet, Görömbei András, dr. Gyulay Endre püspök, Halász Péter, dr. Hegedűs Lóránt püspök, Jankovich Marcell, dr. Jobbágyi Gábor, Kádár Béla, Kiss Dénes, Kocsis István, Kósa Ferenc, Kozma Imre, Kunszabó Ferenc, László Gyula, Lovas István, Macskássy Izolda, Makovecz Imre, Medvigy Endre, Nagy Gáspár, Nemeskürthy István, dr. Papp Lajos,. Pokol Béla, Pongrácz Gergely, Pozsgay Imre, dr. Pungor Ernő, Püski Sándor, Rácz Sándor, dr. Raffay Ernő, Sánta Ferenc, Sára Sándor, Sinkovits Imre, Somogyi Győző, Szentmihályi Szabó Péter, Szervátiusz Tibor, Szokolay Sándor, Szörényi Levente, Tőkéczki László, Varga Domokos, Zacsek Gyula, dr. Zétényi Zsolt. /Új Magyarország, okt. 31./ Ez a száz ember először okt. 30-án ült össze. Elhatározták, hogy a jövőben Százak Tanácsaként működnek és teszik meg észrevételeiket az ország jövője szempontjából legfontosabb kérdésekben. Dr. Csáth Magdolna, a "százak" egyike a tömegtájékoztatás antidemokratikus voltát elemezte, mondván, az írott és elektronikus sajtó - kevés kivételtől eltekintve - nem a valós helyzetet fogalmazta meg. /Új Magyarország, nov. 1./

1998. július 13.

Kolozsvári Erkel-bemutató Gyulán. Sorozatban az ötödik Erkel-dalművet mutatja be Gyulán a kolozsvári magyar operatársulat; a bemutatója egyben az előadás premierje is, mely után ősztől Kolozsvárt játsszák a Névtelen hősök című népies daljátékot - tájékoztatta az MTI-t Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója.Erkel Ferenc szülővárosában, Gyulán 1991 óta szerepel évről évre a kolozsvári Állami Magyar Opera. Az erdélyi dalszínház a nagy romantikus zeneköltő műveiből eddig a Hunyadi László-t, a Brankovics György-öt, a Bánk bán-t, valamint az István király-t játszotta el Gyulán is. A most színre kerülő Névtelen hősök az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyszerű katonáinak állít emléket, a többi Erkel-operától eltérő, a verbunkos hagyományokat fölelevenítő operettes hangzással. A népies vígopera első bemutatója 1880-ban volt Budapesten a Nemzeti Színházban, a mostani előadás az 1881-es kolozsvári s az 1916-os budapesti bemutató alapján készült. A kolozsvári társulat Dehel Gábor rendezésében játssza a darabot, amelyet Hary Béla karmester és Simon Gábor igazgató zenedramaturgi közreműködésével állítanak színre. A főbb szerepekben Szeibert Istvánt, Szabó Pétert, B. Vass Évát, Marton Melindát, Szakács Leventét és Molnár Jánost láthatja a közönség. A díszletet és a jelmezt Starmüller Katalin tervezte. A kolozsváriak idei gyulai vendégszereplését a társulat Carmen-előadása zárja: a Bizet-művet Ionel Pantea, a luxemburgi opera igazgatója rendezésében láthatják-hallhatják az operabarátok, vezényel Selmeczi György (Budapest). /MTI/

1998. október 16.

Mózes Edith felvetette, hogy mostanában "szinte egyébről sem beszélnek Romániában, mint a multikulturalizmusról." Kezdve "az államelnöktől, a kissé ?toleránsabb? román politikusokon át, egészen egyes RMDSZ-tisztségviselőkig - egy úgynevezett multikulturális egyetem lehetőségeit latolgatták bőbeszédűen. Közben szünet nélkül folyt a magyarellenes kampány, a képviselőház oktatási bizottságában olyan szavazatok születtek, hogy még az eddig biztosított jogokat is csonkították, az RMDSZ a kormányból való kilépéssel volt kénytelen fenyegetőzni. Így jutottak el idén, szeptember 30-án, Radu Vasile miniszterelnök határozott kívánságára, illetve az RMDSZ kormánykoalícióból való kilépését megakadályozandó, hogy egy magyar-német, a Petőfi-Schiller nevet viselő multikulturális egyetemet hoznak létre Marosvásárhelyen és Szebenben. Gyorsan kiderült, hogy ez a nesze semmi kompromisszum is jó lehetőség a magyarellenes kampány folytatására." Arról, hogy mi is a multikulturalizmus, soha senki nem beszélt még Romániában. Az újságírónő értelmezte a fogalmat, Szentmihályi Szabó Péterre hivatkozva. A "a multikulturalizmus az egymás mellett élő kultúrák sokszínű egyenjogúságát tartja szem előtt, függetlenül attól, hogy az a kultúra ezer éve egy helyben élő népek közösségének kifejeződése-e vagy néhány ezer bevándorlóé. Vagyis nyugodtan megférhetne egymás mellett mondjuk 50 román egyetem és egy tiszta magyar tannyelvű, mert mindenkinek egyformán joga van saját kultúrája fejlesztéséhez. Csakhogy nálunk nem megy olyan könnyen." "A sajtó egy bizonyos része, illetve egyes politikai pártok a legnyíltabb magyarellenes uszítással fogják mérgezni a romániai közvéleményt. Nos, ha így van, márpedig így van és így lesz, akkor a multikulturalizmus, azaz a nyelvek, kultúrák, szokások, vallások békés egymás mellett élése és kölcsönös tisztelete minálunk csupán utópia marad." /Mózes Edith: Multikulturalizmus román módra. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./

2000. szeptember 7.

A Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum központi irattárában 1988 tavaszán olyan páratlan értékű második világháborús dokumentumok kerültek napvilágra, amelyek feldolgozása után viszonylag tiszta képet lehetett kialakítani a keleti hadszíntéren létesített magyar katonatemetőkről. Külön érték, hogy a legtöbb hősi és munkaszolgálatos temetőhöz, az eltemetettekhez számos személyes emlék, adat kapcsolódik. A Béke poraikra... című dokumentum-emlékkönyv közel 800 oldalon számol be a II. világháborúban a keleti hadműveletek során elesett magyar katonákról és munkaszolgálatosokról. A könyv írója és szerkesztője, dr. Bús János kandidátus, levéltáros, a központi irattár igazgatója; társszerzője, dr. Szabó Péter kandidátus, hadtörténész. Az emlékkönyv 308 haditemetőt ismertet, sok térképvázlatot, katonák leveleit, haláleseti jegyzőkönyvek részleteit, eredeti fényképeket mutat be, tartalmazza 28 ezer magyar katona és munkaszolgálatos személyi adatait, haláluk körülményeit és eltemetésük helyét. Jelenleg készül a második kötet, amely a történelmi Magyarország területén elesettekről és meghaltakról emlékezik meg, nagy segítséget, szolgálatot nyújtva a róluk megemlékezni kívánó településeknek is abban, hogy megtudják, hol vesztek oda fiaik, illetve az ő területükön kik vannak eltemetve. A napokban érkezett meg munkacsoportjuk, dr. Bús János, Illésfalvi Péter muzeológus és Maruzs Roland kutató-történész. Bejárták a csíki, a gyergyói és a szomszédos moldvai tájakat, hogy azonosítsák a nyilvántartásukban szereplő hősi halottak sírhelyeit, régi térképváltozatok alapján megkeressék a hantokat, amelyeken még vannak vagy már nincsenek jelek. /Ferencz Imre: Honvédsírok nyomában. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 7./ Több olvasó érdeklődött, hol vásárolható meg a Béke poraikra... című könyv, másrészt a vidéken elesett honvédek és katonatemetők kapcsán jelezték, hogy információkkal, dokumentációs jellegű iratokkal, fényképekkel stb. szolgálnának. A Hargita Népe teret biztosíts azoknak, akik az áldozatokról információval, fényképekkel, levelekkel, stb. rendelkeznek. A Béke poraikra... sorozat első kötete 1999-ben jelent meg. A közel 2,5 kilogrammos súlyú munkának Magyarországon postai utánvéttel 4900 forint az ára. /Ferencz Imre: Honvédsírok nyomában. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

2000. december 22.

A napokban Marosvásárhelyen bemutatták egy 16 éves szerző, Szabó Péter Tűzsugár, avagy amikor nem megy le a nap c. tudományos fantasztikus regényét. Az ifjú szerző szülei erkölcsi és anyagi támogatásával jelentethette meg élete első kötetét. Szabó Péter Gyergyóalfaluból származik, ezért a bemutatón megjelent a népes gyergyóalfalui küldöttség is. /(Máthé Éva): Szerzőavatás a Bernády Házban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

2001. június 11.

Jún. 7-én Kolozsváron három helyszínen nyílt meg Tab címmel a képzőművészeti kiállítás. A kiállító művészek: Miklósi Dénes, Yvette Martini, Cosmin Pop, Szabó Péter és Csiki Csaba. /Öt művész alkotásai három helyszínen. Tab címmel szerveztek képzőművészeti kiállítást Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), 2001. jún. 11./

2001. augusztus 14.

Aug. 12-én, vasárnap mártírokra emlékeztek Bihar község református templomában: 52 esztendő telt el azóta, hogy a titkosszolgálat emberei megölték a község két szülöttét, Szabó Pétert és Darabont Ferencet. 1949 augusztusában a bihariak fellázadtak a kommunista rezsim intézkedései, a sok beszolgáltatás, a kollektivizálás ellen. A titkosszolgálat emberei levegőbe leadott lövésekkel oszlatták szét a tömeget. A lázadást a kulákoknak tulajdonították, és az aug. 11-ről 12-re virradó éjszakán Biharon agyonlőtték Darabont Ferencet és Szabó Pétert. A két ember holttestét három napig az utcán tartották, hogy elrettentsék a bihariakat a további lázongástól. Családjukat, öt másik bihari családdal együtt, Dobrudzsába deportálták. A bihari református templomban tartott megemlékező istentiszteleten részt vettek a Bihar megyei Deportáltak és a Kommunista Elnyomás Áldozatai Egyesületének képviselői, az országból és külföldről érkezett gyászoló hozzátartozók és a falubeliek is. Az egyesület elnöke, Aurel Brazda röviden ismertette a tragikus éjszaka eseményeit, zárszavában kifejezve: "Szent kötelességünk, hogy fejet hajtsunk a mártírok emléke előtt." Az istentisztelet után a megemlékezés koszorúit és virágait helyezték el a mártírok sírján. /T. M.: Hajtsunk fejet emlékük előtt! = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 14./

2002. május 10.

Tízéves a  Gerhardinum, a Temesvári Római Katolikus Líceum. Ebből az alkalomból tart máj. 9–12. között a rendezvénysorozat. Heinrich József igazgató reménykedik: a következő évben újabb épületrészeket kap vissza az egyház a Műszaki Egyetemtől, s meg fognak oldódni a tanterem-  és a bentlakásgondok. Eddig ugyanis az iskola a leromlott állagú épület első emeletének néhány termét használhatta csupán, bentlakása pedig az Emil Ungureanu Szaklíceummal közös volt. Szabó Péter plébánost, az intézményt alapító első igazgatót beszélt az iskola történetének kezdeteiről. 1992 őszén nemhogy épülete lett volna az induló iskolának, hanem a felvételire jelentkező diákok is matracokon aludtak mások jóindulatából kapott termekben. Végül a tanfelügyelőség egy óvodát engedett át a Katolikus Líceumnak, ahol két tanteremben tíz magyar és tíz  román nyelven tanuló kilencedikessel megindult az ország nyugati régiójának egyetlen katolikus oktatási intézményében a tanítás. 1994-ben a Gerhardinum beköltözhetett a piaristák egykori iskolája első emeletének néhány termébe. Németországi támogatással jutottak iskolai bútorzathoz, onnan kapott a líceum egy autóbuszt is. A tanulók létszáma a kezdeti 20-ról mára 178-ra emelkedett. /Szekernyés Irén: Az államosítás óta először imádkoztak nyilvánosan az egykori piarista iskola második emeletén. Tízéves a  Temesvári Római Katolikus Líceum. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./

2002. augusztus 9.

Aug. 8-án Csíkszeredában, a Corvina Könyvesházban a Béke poraikra... II. dokumentum-emlékkönyv bemutatójára került sor, amelyet dr. Bús János és dr. Szabó Péter szerzők ismertettek. A második kötet a történelmi Magyarország területén elesett és meghalt magyar katonákról és munkaszolgálatosokról készített leltárt, a csaták és katonatemetők színhelyeiről közölt gazdag anyagot. A könyv folytatása az előzőleg megjelent gyűjteménynek, amely a keleti frontokon elesetteket vette számba; a harmadik gyűjtemény majd a nyugati fronton elesett katonáknak állít emléket. A vaskos dokumentumgyűjtemény előkészítésekor a szerzőknek a Hargita Népe is segítséget nyújtott, Honvédsírok nyomában címmel közöltek idevágó cikkeket olvasóink közreműködésével. /Ferencz Imre: Könyvbemutató a csíkszeredai Corvinában. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./

2002. szeptember 28.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a történelmi egyházak tagjaiból nemrég alakult héttagú emlékbizottság kutatást és megemlékezést indítványoz az 1943. január 12-én kezdődött doni offenzívában elhunyt honvédek emlékére. Fiatal történészek, Berekméri Róbert és László Márton a Don-kanyarban maradt sokezer katona névsorából megjelölték azokat, akiket Maros megyéből vitt el végzetük. Felkutatták és meséltették azokat, akik a 27. Székely Hadosztály vagy más egység katonájaként túlélték az orosz áttörést. Az összegyűjtött anyagból a fiatal szakemberek könyvet szándékoznak kiadni. A 2. magyar hadsereg teljes levéltári anyaga elveszett, a történészek kérik azokat a Don-kanyart megjárt férfiakat, illetve özvegyeiket, ha akad mondandójuk, netán naplót, emlékiratot őriznek, szíveskedjenek a marosvásárhelyi unitárius egyházközség irodájában jelezni. Az emlékbizottság szervezi a megemlékezést, a rendezvény védnöke lesz dr. Szabó Péter, a budapesti Hadtörténeti Múzeum munkatársa és dr. Bús János alezredes, a történeti irattár vezetője, akik előadást tartanak Marosvásárhelyen. /(lokodi): A Don-kanyarban elesettek emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

2003. december 30.

Dec. 19-21. között szervezték Marosvásárhelyen az Irodalmi Kreativitás Verseny országos döntőjét. Az 1993-tól szervezett versenysorozatnak négy évvel ezelőtt váratlanul vége szakadt. A most felélesztett verseny megfelelt a korábbi színvonalnak. A versenynek a Bod Péter Diakóniai Központ adott otthont. Jakab Orsolya szervező közölte: A MAKOSZ (Magyar Középiskolások Országos Szövetsége) minden évben szervez irodalmi vetélkedőt. Simon György magyartanár, az egykori versenyek motorja sokat segített. Volt helyi, megyei szakasz, végül az országosat is sikerült megszervezni, és a díjak sem voltak szegényesek. A Lyra Kiadó, a Corvin Kiadó, a Dr. Bernády György Alapítvány, Szabó Péter költő és a Transindex állta a jutalmakat, a versenyt az Illyés Közalapítvány, a Communitas Alapítvány és a Maros-mezőségi Esperesi Hivatal támogatta. /Nagy Botond: Írni csak szabadon, szépen... = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./

2004. április 28.

Elkészült az első erdélyi magyar, kimondottan csak szépirodalommal, azon belül is leginkább lírával foglalkozó internetes honlap, a Múzsa.net /www.muzsa.net /- egy lelkes, fiatal marosvásárhelyi csapat munkája. Magyarországon találunk már példát hasonló internetes megnyilvánulásokra (pl. Litera.hu). A honlapon ismert erdélyi költőkkel, írókkal lehet majd interjúkat olvasni, valamint irodalmi irányzatokról, versformákról, kezdő és kevésbé kezdő versírók közölhetik műveiket. Van könyvajánló és külön keresés funkció is tartozik a honlaphoz, amely akár szavak alapján is képes kikeresni a hiányolt verset, költőt, alkotót az archívumból. Három moderátor foglalkozik a versanyaggal: Szabó Péter költő, Fekete István és Nagy Botond végzős dramaturgok. /n. b.: Erdélyi versek világhálón. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 28./

2004. november 6.

A 2004–2005-ös tanévtől ismét az iskola alapítója, Szabó Péter, jelenlegi józsefvárosi plébános igazgatja Temesváron a Gerhardinum Római Katolikus Líceumot. Tizenkét évvel ezelőtt egy óvodát kellett rekordidő alatt iskolává varázsolnia, amit sikeresen meg is oldott, de az akkori legnagyobb gond: a megfelelő bentlakás biztosítása máig nem nyert megoldást. Közben elköltöztek az egykori Piarista Főgimnázium épületébe, az egyház jogos tulajdonába, mégis a Műszaki Egyetemtől bérelik a tantermeket. A Temesvári Püspökség fizeti a költségeket, a volt Elektromotor (Grigore Moisil) Iskolacsoport bentlakásában. Mindenért közelharcot kell vívni. A négyágyas szobákba öt főt zsúfoltak be, tanulószobát, bár ez minden kollégiumban jár, nem kaptak, az esti közös imára kért kis szobát olyan költséggel számolják, mintha laknának benne. A komfort sem megfelelő. Évek óta kérnek egy külön épületet/épületrészt, de nem tudtak eredményt elérni. Vannak üres bentlakások, de azokat nem adják át, ezért is érezhetik a tanügy mostoha gyermekének magukat.  A püspökség visszakapta az Aradi úton egy ingatlanját, rengetegbe kerül a rendbetétele. Amikor majd elkészül, odaköltöztetik a bentlakókat. A Gerhardinumban újdonság a három évesre tervezett kántorképzés, az ének-zeneoktatás megerősítése. Tóth Flóra, a Zenekollégium tanárnője vezeti az énekkart. /(Sz. I.): Még mindig “mostohagyermek” az egyházi iskola. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./

2005. január 17.

A doni katasztrófa kezdetének 62. évfordulóján tartott megemlékező találkozót az EMKE Maros megyei szervezete. Marosvásárhelyen január 15-én a budapesti Hadtörténeti Intézet fiatal kutatói /Szabó Péter, Illésfalvi Péter és Babucs Zoltán/ tartottak előadást. 1943. január 12-én indult meg a szovjet hadsereg ellentámadása a Don vonalán, melynek nyomán 125 ezer honvéd esett el, sebesült meg vagy került fogságba. A 2000-es évek elején két kötetben adták ki 45 ezernyi elesett honvéd és munkaszolgálatos személyi adatait, a halál körülményeit és az elhantolás helyét. Berekméri Árpád Róbert marosvásárhelyi levéltáros, hadtörténeti kutató vetítettképes előadásán bemutatta Bárkány Zoltán főhadnagynak a fronton és a visszavonuláskor készített fényképeit. /B. Z.: Egy eltűnt hadsereg nyomában. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

2005. március 16.

Temesváron a március 15-i megemlékezések főrendezvénye hagyományosan a szabadfalui Petőfi-emlékműnél zajlik. A történelmi egyházak képviselői, illetve a politikusok és az ifjúság képviselője egyaránt a magyarság és a magyarságtudat megőrzésének fontosságáról – és annak olykor nehézségeiről beszélt. Beszédet mondott Toró T. Tibor parlamenti képviselő, Szabó Péter, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Középiskola igazgatója, Czapp István igazfalvi református lelkész, Bíró József, a Temesvári Magyar Diákszövetség alelnöke. Közreműködött az Új Ezredév református gyülekezet énekkara, a Bartók Béla és Szabolcska Mihály összevont kórus, a Csiky Gergely Állami Színház művészei közül fellépett Téglás István, Kiss Attila és Balázs Attila. /P. L. Zs.: A főrendezvény Szabadfalun. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

2005. március 26.

Március 21-én Roos Márton megyés püspök, Böcskei László általános helynök és Szabó Péter plébános, a Gerhardinum Katolikus Líceum igazgatója Temesváron találkozott Ovidiu Virgil Draganescu prefektussal, Marossy Zoltán alprefektussal, valamint Alexandru Chirila főjegyzővel. A megbeszélésen az egykor elkobzott egyházi ingatlanok jelenlegi helyzetének ismertetése szerepelt. A temesvári római katolikus püspökség képviselői azokról a nehézségekről is beszámoltak, amelyek a visszaszolgáltatás végrehajtását akadályozzák. Szó volt a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Líceum megoldatlan helyzetéről. A püspökség képviselői javasolták, hogy a líceum tanulóit más, ugyancsak visszaigényelt épületben helyezzék el. /Megbeszélés a visszaigényelt egyházi ingatlanokról. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 26./

2005. április 12.

Temesváron megyeközi szavalóversenyt rendeztek a Gerhardinum Római Katolikus Líceumban, József Attila születésének 100. évfordulója tiszteletére. Aradról, a Csiky Gergely Iskolacsoportból, Pankotáról, Végvárról és több temesvári iskolából sereglettek össze a versenyzők. Szabó Péter igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd a rendezvény szervezője, Tácsi Erika magyartanár szólította dobogóra a versmondókat. / (Sz. I.): Versünnep a Gerhardinumban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./

2005. április 22.

Három művész, Csiki Csaba, Martini Yvette és Szabó Péter Kolozsváron találkoztak, és lettek barátok a kilencvenes évek végén. Később mindhárman Budapestre költöztek, és ma is ott élnek. Kétlakiságukat e projekt is alátámasztja, amelynek Kolozsvár az első állomása. Egy olyan vándorkiállítást képzeltek el, amelyben az utazás valóságos, és a projekt része. Az első megálló Kolozsváron az Atelier 169 Galéria, ahol az ápr. 22-én megnyíló kiállításuk egyben galériaavató is. /Utazás az Atelier 169 Galériába. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

2005. június 17.

Temesváron hálaadó szentmisével ért véget a Gerhardinum Római Katolikus Líceumban a tanév. A tanév elején énekkar jött létre, a negyventagú kórus megalakulását maga az igazgató, Szabó Péter szorgalmazta. A több nyelven éneklő kórus tagjai háromnapos jutalomkirándulással kezdik a vakációt. /(Sz. I.): Elmúlt egy tanév, megszületett egy kórus. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 17./

2005. szeptember 24.

Szeptember 23-án Temesváron, a Gerhardinum Római Katolikus Líceum dísztermében a tanintézet diákjai Szent Gellért-emlékműsorral tisztelegtek az egyházmegye védőszentjének emléke előtt, püspökké szentelésének 975. évfordulóján. Roos Márton megyés püspök, valamint Szabó Péter, a líceum igazgatója meghívására az előadáson megjelent Jean-Claude Périsset pápai nuncius is. /,,Szent Gellért hite legyen a ti hitetek is”. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./

2005. október 31.

Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes október 29-én Kolozsváron az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel találkozott. – Az egyházak esetében is sürgetni kell a romániai restitúciós folyamatot, mivel eddig az erdélyi magyar történelmi egyházak nagyon kevés ingatlant vehettek ténylegesen birtokba –jelentette ki Markó. A megbeszélésről hiányzott Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki a találkozó előtt kifejtette: részben sűrű elfoglaltsága, részben pedig az RMDSZ-nek az egyházakkal szembeni magatartása miatt nem vesz részt a találkozón. Markó a püspökökkel tartott megbeszélés után elmondta: gyakran a helyi önkormányzatok a szükséges iratok kibocsátásának megtagadásával késleltetik a visszaszolgáltatást. Az erdélyi magyar történelmi egyházak által benyújtott 1800 kérelem közül 400 esetében született elvi döntés a központi restitúciós bizottság részéről, 300 ingatlan már telekkönyvileg is egyházak nevén szerepel, ezek közül azonban csak nagyon keveset tudtak ténylegesen birtokba venni az egykori tulajdonosok. Markó reméli, hogy egy éven belül legalább elvi szinten sikerül tisztázni az erdélyi magyar történelmi egyházak kérelmeit. Az egyházvezetők korábban elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy a parlament előtt levő kultusztörvény eredeti tervezetében csak feltételes módban fogalmaz a felekezeti oktatás finanszírozásáról, és emiatt az államot nem kötelezi arra, hogy hozzájáruljon az egyházi iskolák fenntartásához. Markó közölte, hogy ezt a kitételt a szenátus szakbizottságában sikerült módosítani az erdélyi magyar történelmi egyházak által kért módon. A sajtótájékoztatón szóba került az önálló magyar egyetemért tíz nappal ezelőtt szervezett tüntetés kérdése is. Markó kifejtette: a diákoknak igazuk van, amikor az önálló egyetemet kérik, de ezért nem feltétlenül szükséges szétválasztani a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet. Itt elsősorban az önálló tanszékek és karok létesítése szükséges. Arra a kérdésre, hogy gondoltak-e arra, legyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a román állam által finanszírozott önálló egyetem, Markó elmondta: ez a kérdés még nem vetődött fel, nem tudja, hogyan lehetne megvalósítani, de elsősorban az alapító erdélyi magyar történelmi egyházaknak kell eldönteniük, alkalmasnak tartják-e ezt a megoldást. /B. T.: Markó: sürgetni kell a restitúciót. Kevés visszaszolgáltatott ingatlant vehetett birtokba az egyház. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./ Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel találkozott Markó Béla. A tanácskozáson jelen volt Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Szabó Árpád unitárius püspök, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Adorjáni Dezső, az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Borzási István, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének vezetője, Tempfli József, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője, Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök és Szabó Péter, a Temesvári Római Katolikus Püspökség küldötte. /Lassú a restitúciós folyamat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

2005. november 8.

Országos viszonylatban a tanügyben dolgozók kéttizede nem szolidarizált a sztrájkolókkal. Nagyváradon számos iskola határolódott el a tanügyi dolgozók sztrájkjától. A munkabeszüntetés spontán elmaradását elsősorban az okozta, hogy a tanárokat nem fizetik a tiltakozó megmozdulás ideje alatt. Csíkszeredában csak a Nagy István Művészeti Gimnáziumban volt tanítás. Kovács János igazgató elmondta, hogy november 8-tól ők is sztrájkolnak. A pedagógusok körében felháborodást váltott ki, hogy Hargita megyében a tanfelügyelőség éppen a sztrájk idejére szervezett módszertani napokat. Temes megye egyetlen magyar nyelvű középiskolájában, a Bartók Béla Líceumban a diákokat előre értesítették a „kényszervakációról”. A magyar tagozatot is működtető Gerhardinum Katolikus Líceumban viszont folyt az oktatás. Szabó Péter igazgató elmondta, hogy az intézményben négy megyéből származó diákok tanulnak kollégiumi rendszerben és emiatt nem küldhetik őket haza a sztrájk idejére. A többi temesvári középiskolában és felsőoktatási intézményben sem általános a sztrájk. /Sztrájktörők színesítik az oktatók tiltakozó megmozdulását. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./


lapozás: 1-30 | 31-46




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998