udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1 találat lapozás: 1-1
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szemere Miklós

2007. június 16.

1797. június 15-én született Torockószentgyörgyön Brassai Sámuel akadémikus, az utolsó magyar polihisztorok egyike. Unitárius pap apja és anyja is állandóan olvasott, utóbbinak még főzés közben is egyik kezében a könyv, másikban a fakanál volt, a szülők olykor latinul beszéltek egymással. Brassai zongorázni is otthon, zongora nélkül tanult meg az asztal szélére felrajzolt billentyűkön. 1818-tól a Makrai, majd a Bethlen családnál lett házitanító és zongoratanár, az 1830-as években Zsibón a Wesselényiek könyvtárosa volt. Kolozsvárott Bölöni Farkas Sándor támogatásával megindította a liberális szemléletű Vasárnapi Újságot, melynek egy személyben volt írója, szerkesztője és korrektora. 1837 és 1848 között a kolozsvári unitárius kollégium földrajz- és történelemtanára volt, magyar nyelvű beköszöntőjében sürgette, hogy az iskolában magyar legyen az oktatás nyelve. 1839-ben az Akadémia levelező tagjának választotta. 1848-ban belépett a nemzetőrségbe. A szabadságharc leverése után bujdosnia kellett. 1859-ben tért vissza Kolozsvárra, ahol részt vett Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításában. A múzeumba költözött, ahol kedvére hódolhatott botanikai szenvedélyének és az egész kertet füvészkertté változtatta. 1865-ben az Akadémia rendes, 1887-ben tiszteletbeli tagjává választotta. 1872-től 1884-ig, nyugalomba vonulásáig, a kolozsvári egyetemen a matematika professzora, majd a természettudományi kar dékánja volt. Nyugdíjba vonulása után is tanított általános nyelvtudományt és szanszkrit nyelvet. Elsőként írta le a később kommunikatív mondatszerkezetnek, témarémának nevezett elméletet. Számos irodalmi vitát kezdeményezett, amelyek főként kritikái miatt indultak: vitatkozott Gyulai Pállal a nőírókról, Jókaival a római nőnevekről, Szemere Miklóssal, Mentovich Ferenccel és Szarvas Gáborral. Foglalkozott földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, a zeneelmélet kérdéseivel, a természettudományok majd minden ágával, az esztétika, műkritika, a nyelvészet és az irodalomtörténet problémáival. Brassai beszélt görögül, latinul, németül, franciául, angolul, olaszul, oroszul és törökül, de a szanszkrit és a héber nyelvnek is mestere volt. Jókai írta róla, hogy minden hajszála más-más tudományban őszült meg. Bár szerette a hölgyek társaságát, soha nem nősült meg. Számos hölgy ismerőse, de csak egyetlen szerelme, Barra Gábor könyvkereskedő szép özvegye volt. 1897, június 24-én hunyt el. Szellemi hagyatéka felbecsülhetetlen forrás az őt követő nemzedékek számára. /Zsikai Mária 210 éve született Brassai Sámuel. = Népújság (Marosvásárhely), 2007. jún. 16./


lapozás: 1-1




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998