udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 34 találat lapozás: 1-30 | 31-34
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szent Péter /apostol/

1995. július 27.

Az ország egyik legrégibb térszobra, a Mária-szobor, amelyet az 1738-1744 között Kolozsváron dúló pestisjárvány megszűnése alkalmából emeltek, jelenleg a Szent Péter templom mögött van. A szobor megrongálódott. A leszakadt kőváza a talapzati lépcsőt is megrongálta. /Sz. Cs.: Tovább rongálódnak szobraink. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

1996. február 15.

Febr. 12-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban volt a megemlékezés Márton Áron püspökre. Jelen volt dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, aki febr. 13-án töltötte be ötvenedik évét. Márton Áron püspök "Rómához való hűségében, hitéhez való ragaszkodásában és a minden nép iránti szeretete mellett: magyarságában megingathatatlan volt" írta róla Fodor Sándor. Ebben követték őt utódai. Jakab Antal püspök ellenszegült a Kolozsváron lévő Szent Péter-i templom lebontásának a diktatúra utolsó, kemény éveiben, és nem volt hajlandó figyelembe venni a teológiai felvételeknél az állam által szabott keretet, és levélben figyelmeztette egyik főpap társát, hogy ne tegyen napi politikai (ezúttal a diktátornak hízelgő) nyilatkozatot. Ugyanezen az úton indult el Bálint Lajos püspök, majd érsek is. Korán megrendült egészségi állapota akadályozta meg abban, hogy folytassa munkáját, ezért nyugalomba vonult. Ezután a Szentszék dr. Jakubinyi György segédpüspököt, a tudós teológiai professzort nevezte ki a főegyházmegye élére. A több nyelven tudó fiatal érsek szintén távol tartja magát a napi politikától, azonban felemeli szavát hívei és nemzete sorskérdéseiben. /Fodor Sándor: Az ötvenéves érsek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15/

1996. december 6.

A romániai katolikus püspökök ad limina látogatásra utaztak Rómába, a katolikus püspököknek ugyanis ötévenként kötelező megjelenni a pápa előtt, hogy beszámoljanak tevékenységükről. A püspökök dec. 6-án a Szent Péter bazilika altemplomában szentmisét mutattak be. A román nyelven végzett szertartáson egyetlen magyar szó nem hangzott el, kivéve azt, hogy a szentmise végén magyarul is elénekelték a pápai himnuszt. Dec. 6-án fogadta a pápa az erdélyi magyar főpásztorokat. Dec. 7-én II. János Pál pápa egyszerre fogadta az összes romániai püspököt. A pápa örömmel emlékezett vissza a romániai főpapok 1991-es ad limina látogatására, amikor 43 év után először érkezhettek Rómába. Románia püspöki konferenciáját különböző szertartású közösségek főpásztorai alkotják. Feladatuk, hogy közösen hirdessék az evangéliumot. A különféle szertartások nem vetélkedhetnek egymással az egyetlen katolikus egyházon belül. A pápa örömmel állapította meg, hogy egyre nagyobb az együttműködés a különböző rítusok hívei között. II. János Pál pápa utalt azokra nehézségekre, amelyekkel számolniuk kell: nincs megfelelő oktató személyzet, hiányoznak a taneszközök, könyvtárak és épületek. Figyelmeztetett, hogy a főpásztorok fordítsanak nagy gondot a papok állandó továbbképzésére is. Szükséges, hogy a fiatalokkal megismertessék a hitet, mert Romániában is terjednek a káros erkölcsi magatartásformák. Az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az abortusz súlyosan veszélyeztetik a közösséget. A pápa utalt az egyházi javak visszaadásnak problémájára is. /Magyar Kurír (Budapest), dec. 9., 268. sz./

1997. november 9.

Nov. 9-én a pápa a Szent Péter bazilikában boldoggá avatta Apor Vilmost, aki 1945-ben győri püspökként élete árán védte meg a püspöki palotába menekült nőket a szovjet katonák elől. Apor Vilmost a nagyváradi egyházmegyében szentelték pappá, ezért a boldoggá avatási pápai misén koncelebránsként ott volt Jakubiniy György gyulafehérvári érsek és Tempfli József nagyváradi püspök. /Magyar Nemzet, nov. 10./ "Tavaly Kassán, őszentsége II. János Pál pápa az erdélyi Alvincen született Pongrác István vértanút avatta szentté. Apor Vilmos püspök boldoggá avatásával újból erdélyi magyar ember életútját mutatják fel az egész keresztény világ számára." Apor Vilmosra "büszke lehet népe, amelyből vétetett, a székely nép." /Patrubány Miklós: Székely csillag. = Magyar Nemzet, nov. 10./

1998. április 19.

Idén virágvasárnap, ápr. 5-én immár harmadik alkalommal láthatta a közönség a Csíksomlyói passiót. A csíkszeredai Segítő Mária és Márton Áron Gimnázium diákjai a csíksomlyói fiatalokkal együtt mutatták be a misztériumjátékot. A körmenet Csobotfalváról, a Szent Péter templomból indult, majd a csíksomlyói kegytemplom előtti téren következtek a keresztút állomásai. A Csíksomlyói passiónak közel 200 éves története van. Első ízben 1721-ben mutatták be Csíksomlyón. Az előadást az 1774-es betiltásáig évente megismételték. Felújítására csak 170 év múlva, 1946-ban került sor. Ezután újra 50 évek kellett eltelnie, hogy felelevenedjen az előadás: 1991 és 1995 között Gergely István plébános vezetésével a csobotfalviak emlékeztek Jézus jeruzsálemi bevonulására. Ezt egészítették ki 1996-ban a lelkes fiatalok. /Csúcs Mária: Passió az idén is. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 19./

1999. március 24.

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága, a VET, melynek Országos Tanácsában a tagok mintegy felét a négy erdélyi történelmi magyar egyház - római katolikus, református, unitárius, evangélikus - papjai alkotják, közöttük hat püspöki rangú főpap, nyílt levelet intézett II. János Pál pápához. Arra kérték, hogy tervezett romániai látogatása során látogasson el Erdélybe is. Amennyiben a pápa romániai útja során nem látogatna el Erdélybe, inkább maradjon el a tervezett pápai út, javasolta a VET. /Nyílt levél Õszentsége II. János Pál pápához, Szent Péter utódjához. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./

1999. május 22.

A legmagasabb román állami kitüntetést adományozta Teoctist pátriárkának, a román ortodox egyház fejének és Alexandru Todea görög katolikus bíborosnak Emil Constantinescu államfő. A Románia Csillaga érdemrenddel az államfő "a pápa bukaresti látogatásával megkezdett út elismerését és folytatásának ösztönzését kívánta hangsúlyozni", illetve Todea bíboros esetében az államfő külön is elismeréssel kíván adózni annak az embernek, akinek a kommunista rendszer idején elviselt szenvedéseit II. János Pál pápa Péter apostol kínszenvedéseihez hasonlította. A kitüntetést Teoctist pátriárka máj. 21-én vehette át, a mozgásképtelen Todea bíborosnak pedig az államfő személyesen viszi el Besztercére. /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

1999. július 3.

A június 28-án megtartott Csomafalvi Értelmiségi Fórum már a község búcsúünnepéhez kötődött, június 29-e, Szent Péter és Pál napja ugyanis Gyergyócsomafalva legnagyobb ünnepe. Az idén a búcsút megelőzően új községházat avattak a faluban, azt követte a körmenet, majd az ünnepi szentmise, végül a piactéren megtartott kultúrműsorral folytatódott az ünnepnap. /Búcsúünnep és új községháza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2000. július 24.

Júl. 22-én ünnepi istentisztelettel és a reformáció emlékművének megkoszorúzásával zárult Genfben a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök, a rendezvény fővédnöke is részt vett. A genfi Szent Péter-katedrálisban Tőkés László püspök emlékeztetett, hogy a magyar reformátusok 1938-ban tartották első világtalálkozójukat, a folytatást azonban csak az 1989-es fordulat tette lehetővé Magyarországon és a határokon túl. Helyre kell tenni múltunkat és jelenünket, és emberközpontú világunkban Isten mindenhatóságát kell újra felismerni - mondotta. Orbán Viktor megjegyezte: "Mi, magyarok kalandozó nép vagyunk, a reformátusok is különösen azok". A magunkról alkotott képnek fontos vonása ez a vándorló, de mindig hazatérő, közösséget gazdagító magyar - mondta. Rámutatott, hogy a 20. században a Don-kanyarban elesettek, az odaveszett zsidó honfitársak, a kitelepített német származásúak, a szovjetunióbeli kényszermunkára hurcoltak és végül az 1956 után az országot elhagyó 200 ezer menekült együtt több mint egymillió embert jelent, ami szinte pótolhatatlan veszteség egy 10 milliós ország, de még egy 15 milliós nemzet számára is. - Bár ma is gyakrabban zúg a harang temetésre, mint keresztelőre, az utóbbi 10 évben visszaköltözött szívünkbe egy boldog családot építő, emelkedő magyarság és magyar nemzet reménye - mondta. Figyelmeztetett, hogy a külső szabadság aligha ér valamit belső szabadság nélkül. Aki megelégszik a jólét és a szabadság külső jegyeivel, az könnyen elveszítheti az emberi életet összetartó belső meggyőződését. A reformátusok kötelessége újra és újra emlékeztetni, hogy semmiféle szabadság sem segít a morális romlottság ellen - jelentette ki. Szent Ágoston, Szent Ferenc, Kálvin és a magyarságra gyakorolt befolyásuk jól példázza: az evangélium tanítása nélkül nincsenek életképes gyökerei a magyar összetartozásnak - mondta a miniszterelnök. Az ünnepi rendezvény résztvevői az istentisztelet után átvonultak a reformáció genfi emlékművéhez, ahol Péter Iván, a berni magyarok lelkésze emlékeztetett arra, hogy 1944-ben e helyen tüntetett mintegy 30 Svájcban tanuló magyar fiatal Magyarország német megszállása ellen. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár a domborművek és a reformáció nagyjait, köztük Bocskai István fejedelmet ábrázoló állószobrok előtt szólva utalt arra, hogy annak idején a magyarok a svájciak után a második legnagyobb adománnyal, 40 ezer koronával járultak hozzá az 1917. október 31-én felavatott "reformátorok fala" megépítéséhez. Végezetül az egyház és a kormány képviselői elhelyezték a megemlékezés virágait az emlékmű Bocskai Istvánt ábrázoló szoboralakja előtt. /Véget ért a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója. Koszorúzás a reformáció genfi emlékművénél. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

2000. november 12.

Okt. 6-9. között a Kárpát-medencéből és a világ más tájairól magyarok ezrei zarándokoltak Rómába. A magyar nemzeti jubileumi zarándoklaton az anyaországból, az utódállamokból a magyar püspökök szinte kivétel nélkül mind ott voltak. Okt. 7-én a Szent Pál bazilikában tartott magyar szentmisén egy utódállambeli magyar püspök /dr. Jakubinyi Görgy érsek/, majd az ezeréves határon túli magyarok püspöke /Miklósházy Attila/ mondott szentbeszédet. A pápa külön kihallgatáson fogadta a Szent Péter bazilikában a magyar jubileumi zarándokokat. - Okt. 25-én az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői találkoztak az RMDSZ vezetőivel. A cél az volt, hogy a választások előtt tisztázzák az RMDSZ és a történelmi egyházak kapcsolatát. A megbeszélés eredményes volt, mert a magyarság ügyét - s benne az erdélyi történelmi egyházak érdekeit - az RMDSZ képviseli. A püspökök leszögezték, hogy a novemberi választásoknál kettőt kérnek a hívőktől: vegyenek részt a választásokon, mert hívő nem maradhat közömbös, amikor törvényhozókat kell megválasztani, szavazatukat csak olyanra adják, akiről tudják, hogy egyházukat és népüket szolgálják. /Schuller Mária: Római élmények és kolozsvári tanácskozás. Interjú dr. Jakubinyi György érsekkel. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 12./

2001. június 19.

Csíksomlyón a pünkösdi búcsú alkalmából megtartották a csángó misét. A Szűzanya mellett még a Kárpátok koszorúján belüli nemzettel való találkozás vonzza ide a csángókat, és sokan közülük csak itt hallanak üdvözítő szavakat magyarul. Tizenkét év után most tartották először a Szent Péter-templom udvarán a csángó misét, melyre mintegy félezer csángó jött el. Öreg csángó néni mondta: Itt lehet érezni a Szűzanyát, az ember mintha egészen elmásulna. Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter történelmi csodának nevezte azt, hogy az Európa Tanács "egy papírral a világ szemébe kimondja, hogy a csángóság egy olyan archaikus csoportját alkotja a magyarságnak, akik a középkor óta élnek a Románia keleti részén fekvő Moldvában". Dávid Ibolya hangsúlyozta, hogy a dokumentum leszögezi azt is: a csángó a magyar nyelv egyik formája. Bebizonyosodott, hogy békediktátumokkal lehet a határokat tologatni, de a magyar nemzet és kultúrája egy és oszthatatlan. Dávid Ibolya elmondta, hogy minden évben elzarándokol ide, és ennek semmi köze sincs a közéleti tevékenységéhez. Nekem ez mint hívő katolikusnak a vallásomhoz kötődő évi szertartás, ezért semmilyen hatóságtól nem tartok, sem a beszédem, sem az ittlétem miatt - jelentette ki. A csángó mise alatt a Magyar Igazság és Élet Pártja tagjai a csíksomlyói csodatevő Szűzanyát, a Babba Máriát ábrázoló szórólapokat osztogattak, melyeknek a hátlapjára a Magyar imádságot követelést nyomtatták, alája pedig a párt jelvényét. A templomkapun kilépő magyar igazságügy-miniszter visszautasította a feléje nyújtott papírt. Dávid Ibolya elmondta, van hallgatólagos megállapodás, melyben egyházi és világi személyiségek egyetértettek: elkerülik a politikát bizonyos helyzetekben, alkalmakkor. Ide mindannyian azért jövünk, mert a Csíksomlyói Szűzanya a gyermekeit hazavárja. /Kristály Lehel: Csángó mise. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 19./

2001. december 18.

II. János Pál pápa dec.17-én fogadta a Vatikánban Ion Iliescu államfőt, aki elhozta a katolikus világ központjába országa ajándékát, a Szent Péter téren felállított nagy fenyőfát. Iliescut a pápánál tett látogatására elkísérte Ioan Robu, Bukarest katolikus püspöke, illetve Vicientu Ploiesteanu ortodox püspök, valamint Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke. Iliescu délután a Szent Péter téren ünnepélyesen átadta azt a fenyőfát, amelyet az idén Románia ajándékoz a Vatikánnak karácsony ünnepére. A román köztársasági elnök dec. 18-án az olasz politikai vezetőkkel találkozik, így Carlo Azeglio Ciampi államfővel és Silvio Berlusconi miniszterelnökkel. /Iliescu a pápánál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

2002. október 27.

Teoctist pátriárka egyhetes római látogatása során részt vett az október 13-án tartott igeliturgián a Szent Péter bazilikában. A 82 éves pápa és a 87 éves pátriárka egymás kezét fogták, az oltártól megáldva az egybegyűlteket. Az evangéliumot latin és román nyelven énekelték, ezután a pápa "szeretett testvérünk"-ként mutatta be a pátriárkát, és a látogatással kapcsolatban elmondta: "ő azért van itt, hogy együtt emeljük szívünket a mi egyetlen Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, és buzgón imádkozzunk a keresztények egységéért". A pátriárka hangsúlyozta: "sok szellemi és anyagi akadály lassítja ma a keresztény egység helyreállítását". Kiemelte, hogy az egységre törekvés útján az első lépésnek "a hibáink beismerésének és az ezekért való bocsánatkérésnek kell lennie". A pápa homíliájában emlékeztetett: az Úr meghívott bennünket, hogy az egy, szent, egyetemes és apostoli anyaszentegyház tagjai legyünk és "egy napon számon fogják kérni, mit tettünk a keresztény egységért". A szentmisén az eukarisztikus ima előtt a pápa és a pátriárka együtt mondta el a Hiszekegyet román nyelven. Találkozásukon a két egyházi vezető egyetértett abban, hogy kulcsszerepet kell vállalniuk a katolikus-ortodox párbeszédben a világ minden részében, de különösen Oroszországban. A pátriárka felszólalásaiban a prozelitizmus fogalmat csak a mormonok és a Jehova Tanúi csoportok tevékenységét illetően használta, ám kritizálta a katolikusok olyan ténykedését, amely nem veszi figyelembe sok kelet-európai ortodox identitását. A misszió, hangsúlyozta a pátriárka, a helyi egyház feladatkörébe tartozik, azaz a nemzeti ortodox egyházéba, amelyhez a lakosság többsége tartozik. Az ortodox egyház gyakorlata szerint nem létesítenek új egyházmegyét olyan területen, ahol már egy másik ortodox egyházi struktúra jelen van. Az ortodox egyház azzal vádolta a Vatikánt, hogy ezeket az elveket figyelmen kívül hagyta februárban, amikor a pápa négy katolikus egyházmegyét hozott létre Oroszország területén. A pápa válaszában kifejtette: "a katolikus egyház elismeri, hogy a missziók azokban az országokban, ahol az ortodoxiának gyökerei és hagyománya van, az ortodox egyház feladatköre, a katolikus egyház nem beavatkozni kíván, csak segíteni ennek megvalósításában." Ugyanakkor a katolikus egyháznak teljesítenie kell pasztorációs kötelességeit hívei és mindazok felé, akik szabadon döntenek a katolikus egyház mellett. A katolikusok anyagiakkal és lelkiekkel segítették az ortodoxokat Kelet-Európában - tette hozzá a pápa -, és a többségében katolikus nyugat-európai országokban is. "Mindazonáltal, ha problémák és félreértések adódnak, testvéries és őszinte párbeszédben kell tisztáznunk azokat"- ajánlotta a pápa. /A román ortodox pátriárka a pápánál. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 27./

2002. november 12.

A csobotfalvi Szent Péter és Pál plébániatemplomban értékes felfedezésre jutottak a csíkszeredai múzeum régészei. Gombásodás miatt fel kellett szedni a padlót, alatta felfedezték a régi gótikus sekrestyét a támpillérekkel együtt. Eddig nem tudták, hogy a mostani, 1800-ban elkezdett új barokk templom ezek maradványaira épült. E maradványok alól még korábbi, késő Árpád-kori kisebb templom töredékei kerültek elő. Két korabeli sírhely maradványait is feltárták a régészek. Egyik az Árpád-kori templom maradványai alól került elő. /Kristó Tibor: Értékes lelet feltárása Csobotfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./

2002. december 9.

Erdő Péter székesfehérvári segédpüspököt nevezte ki a pápa az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye élére. A szentszéki közlemény hangsúlyozza, hogy a 75. életévét betöltött Paskai László bíborosnak az egyházjogi szabályozás szerint kötelezően fel kell ajánlania lemondását. Erdő Péter kinevezett bíboros 1977 és 1980 között az Örök Városban végezte teológiai és egyházjogi tanulmányait, 1986-ban a tekintélyes Gregoriana Pápai Egyetem megbízott professzorának nevezték ki. Erdő Pétert 2000. jan. 6-án II. János Pál pápa avatta püspökké a római Szent Péter Bazilikában. /Erdő Péter az új esztergomi bíboros. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./ Idén októberben Erdő Pétert a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a Jogi Kar és a Római Katolikus Teológiai Kar javaslatára díszdoktorrá avatták. Az eseményen dr. Csucsuja István professzor, a BBTE Történelem Karának dékán-helyettese mondott laudációt, amelyben kiemelte: Erdő Péter professzor hatalmas műveltsége és tudományos munkássága biztos, alapos képzésre épül. 1952-ben született Budapesten. Teológiai és kánonjogi doktorátust, majd egy második PhD fokozatot szerzett teológiából. További tanulmányokat és kutatásokat végzett a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben. Legfőbb területe az egyházjog és a jogtörténet. Munkásságát több mint 200 tanulmány és 16 monográfia jellegű könyv foglalja össze. Könyvei és monográfiái között van a Bevezetés a kánonjogba, az Egyházi törvénykönyv fordítása és kommentárja. Az egyházjog teológiája intézménytörténeti megközelítésben vagy az Egyházi alkotmányjog című munkai olyan alapművek, amelyek a szakemberek számára nélkülözhetetlenek. Az egyházjog teológiája és a Bevezetés a kánonjogba megjelent magyarul, németül, angolul, olaszul és ukránul, A kánonjogi tudomány története latin, német, magyar, olasz, spanyol, angol nyelven, az Egyházi alkotmányjog magyar, német, ukrán nyelven, Az egyházjog forrásai olaszul, magyarul, németül és angolul. Könyvei Budapesten, Rómában, Vatikánban, Torinóban, Buenos Airesben, Münsterben, Würzburgban, Lvovban, Pisában, Párizsban és Firenzében jelentek meg. Erdő Péter több, nemzetközileg elismert szakfolyóirat és jól ismert tudományos sorozat főszerkesztője; tanulmányait folyamatosan publikálja nemzetközi és magyarországi folyóiratokban, de gyakran közreműködik a Bari-i, Ljubljana-i, krakkói, lublini püspöki és érseki kiadványokban is. Számos kánonjogi és jogtörténeti forrásművet, kéziratot, és kódexet adott ki. Ezek legjelentősebbike Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés, amely 1999-ben jelent meg Budapesten. Több más forrásmunkát és dokumentumot jelentetett meg az "Archív für Katolisches Kirchenrecht"-ben, az "Österreichisches Archív für Kirchenrecht"-ben és másutt. Munkásságának kiemelkedő területe az ökumenizmus, valamint az egyház és állam viszonyának kérdésköre. 1993 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora; itt egymás után tanszékvezető, a hittudományi kar dékánja volt, majd 1998 óta az egyetem rektora. 2000. jan. 6-án, II. János Pál pápa Rómában püspökké szentelte, azóta székesfehérvári segédpüspök. Három szentszéki kongregáció, ill. Tanács: a Katolikus Nevelés és a Megszentelt Élet Intézményei Kongregációja, valamint a Pápai Törvényhozó Tanács tagja. /Erdő Péter - új esztergom-budapesti érsek. Műveltsége, munkássága biztos, alapos képzésre épül. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

2003. április 24.

A Csíki Székely Múzeum kiváló fiatal régészgárdával dicsekedhet. A triót Botár István, Darvas Lóránt és Tóth Boglárka alkotja. Újszerű ásatási módszereik, melyeket már tavaly a csíkszenttamási Csonka-torony, valamint a csobotfalvi Szent Péter és Pál-templom feltárási munkálatainál alkalmaztak, meglepő eredményekre vezettek. Sokáig úgy tudtuk, hogy templomépítészetünk a gótikával kezdődik, mára megdőlt ez az elmélet. Idén folytatni fogják a megkezdett feltárási munkálatokat a csobotfalvi templom északi kápolnájában, ahol már megtalálták a középkori sekrestye falát. Feltevésük, miszerint a gótikus templom előtt létezett még két másik templom is, igazolódni látszik. Ezután a csíkszenttamási Csonka-toronynál szintén folytatják a tavaly megkezdett munkát. Eddig rábukkantunk a gótikus templom déli falára, valamint feltártuk az Árpád-kori templom déli hajófalát és szentélymaradványait is. Még ebben az évben elkészítik a települések régészeti lelőhelyeinek listáját. /Kristó Tibor: Csíki Székely Múzeum. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./

2003. június 10.

Tavaly szenzációszámba menő feltárást végeztek a Csíki Székely Múzeum régészei: Botár István, Darvas Lóránt és Tóth Boglárka Csobotfalván, a Szent Péter és Pál plébániatemplom kápolnájában. Kiderült, hogy a régi templomot nem bontották teljesen el, freskótöredékek és rovásjeles kő került elő. A templom feltételezésük szerint már a 12. században létezett, s a kor szokása szerint temetkeztek mellette. Mindez annak bizonyítéka, hogy a Csíki-medence a 12. században az Árpádok királyságának részét képezte. Idén feltárták az Árpád-kori szentély alapfalainak részletét, tovább folytatják az ásatásokat. /Kristó Tibor: Ásatások Csobotfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

2004. május 15.

Tavaly a Csíki Székely Múzeum régészei: Botár István, Darvas Lóránt és Tóth Boglárka a csobotfalvi Szent Péter és Pál-templom északi kápolnájában felfedték egy középkori sekrestye falát. Ez igazolja azt a feltevésüket, hogy a gótikus templom előtt létezett még két másik templom is. Ezáltal megdőlni látszik az a tévhit, miszerint templomépítészetünk a gótikával kezdődik. Újabb leleteket találtak. Csík Árpád-kora immár nem tekinthető prehistorikumnak. Tavaly két olyan XII. századi sírt tártak fel, melyekben négy darab S-végű hajkarika (általános köznépi viselet) volt. Azóta 60 sírt találtak, koruk a XII. és XVIII. századok közé iktatható. /Kristó Tibor: Feltárták a Sándor-kriptát Csobotfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./

2005. április 4.

Április 2-án rendezték a csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplomban a 11. Felcsíki egyházi kórustalálkozót. A találkozón részt vettek a rákosi, szentdomokosi, gyimesbükki, szépvízi, madarasi, gyimesközéploki, gyimesfelsőloki, dánfalvi, csíkszeredai, taplocai, csicsói, delnei, szenttamási, karcfalvi, madéfalvi egyházi kórusok, valamint a kegytemplom kórusa. /(Takács Éva): Felcsíki egyházi kórustalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

2005. július 17.

A csángó és magyar kórusok találkozóját első alkalommal rendezték meg Zernyesten. A program megvalósításában jelentős szerepet vállalt a zernyesti római katolikus plébános, Biró József, aki a találkozó helyszínét biztosította. A találkozón öt kórus vett részt: a brassói Szent Kereszt plébánia kórusa, a brassói Szent Péter és Pál plébánia kórusa, a brassói Magyar Dalárda, a sepsiszentgyörgyi Laudate kórus, valamint a barcarozsnyói csángó kórus Lázár Miklós vezetésével. A rendezvény célja nem a versengés volt, hanem a közös és az egyéni éneklések, a kórusok közötti kapcsolatteremtés és a közösségi tudat erősítése. /Főcze Edit: Csángó és magyar kórusok találkozója Zernyesten. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 17./

2005. szeptember 29.

Huszonöt éve hunyt el Márton Áron püspök, életművére emlékezett a lap. Ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. A legkeményebb időkben, az ötvenes és hatvanas években is valamiféle biztonság hatotta át (a börtönben sínylődő, illetve háziőrizetbe kényszerített) Márton Áron egyházkormányzását. A kormányzására bízott egyházmegyék életét rendíthetetlenül a megtartás jegyében irányította, római egyházpolitikai kapcsolataiban a „régebbi évjáratot” képviselte. Megőrizte a Róma iránti engedelmességet, a II. vatikáni zsinat (1962–1965) utáni sajátos „keleti politikával” nem tudott maradéktalanul azonosulni. „A Szentszékről mindig a legmélyebb fiúi tisztelettel nyilatkozott, sohasem bírálta mások előtt – írja róla Jakubinyi György, Márton Áron harmadik püspök-utóda. – De élt a szentpáli evangéliumi szabadsággal: az illetékeseknek mindig megmondta, ha szerinte tévesen mérik fel helyzetünket. Egy esetnek tanúja voltam, amikor egy Gyulafehérvárra látogatónak fordítottam. Ezzel magyarázom azt is, hogy élete végén Márton Áron hatszor lemondott, de a Szentszék – a segédpüspök kérésére – nem fogadta el lemondását. Dr. Jakab Antal segédpüspök érvelése az volt, hogy a jelen helyzetben még mindig szükség van a kommunista állammal szemben Márton Áron nevére és tekintélyére. Amikor 1980. február 5-én utolsó lemondását szerkesztette, fordítónak engem hívott át – folytatja vallomását Jakubinyi érsek. – Kijelentette: azért mond le, mert betegsége miatt már nem látja át az ügyeket; nevében más ne intézkedjék, hanem mentsék fel a püspökség alól és az utód majd intézkedjék a saját nevében. Ezúttal elfogadták lemondását. Ekkor mutatkozott meg előttem teljes emberi és életszentsége nagyságában – a betegágyban fekvő – Márton Áron: súlyos lelki szenvedést okozott neki a személyes meggyőződése és az Ostpolitik által rá kényszerített magatartás ellentéte, de »sorkatonaként« engedelmeskedett a mindenkori »hadiparancsnak«. Márton Áron mindvégig hű maradt papszentelési, püspökszentelési ígéretéhez, engedelmeskedett Szent Péter mindenkori utódának.” /Jakabffy Tamás: Márton Áron huszonöt éve „otthon”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./ 1980-ban az utolsó pillanatban mondták vissza a temetésre megrendelt autóbuszokat, hogy Székelyföld, a szülőföld küldöttsége ne vehessen végső búcsút püspökétől. Erdély nagy püspöke egész életútjával, helytállásával, hitéhez, elveihez való hűségével érdemelte ki az emberek tiszteletét, szeretetét. Az emberekét, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Márton Áron 1932-től Kolozsváron egyetemi lelkészként dolgozott, és nemsokára útjára indította az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratot. 1938. augusztus 14-én lett a gyulafehérvári egyházmegye apostoli kormányzója, XI. Piusz pápa 1938. december 24-én Gyulafehérvár püspökének nevezte ki. Rövid idő után egyházmegyéje kettészakadt, a püspök Gyulafehérváron maradt. A II. világháború idején bátran kiállt a zsidóüldözések ellen. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban, papszentelés alkalmával mondott beszédében felemelte szavát a deportálások ellen, másnap írásban is megtette tiltakozó nyilatkozatát. A háború után a vallásellenes intézkedéseket, a zárdák, kolostorok, egyházi iskolák államosítását Márton Áron nem hagyta szó nélkül, tiltakozó leveleire azonban sohasem kapott választ. Hívei testükkel óvták, élő láncot alkotva körülötte bérmaútjain. 1949-es felcsíki bérmaútjáról és a somlyói búcsún való részvételéről ma is legendákat mesélnek. Nemsokára azonban letartóztatták, és hat év börtön, majd tizenegy év házi őrizet következett. A felajánlott kompromisszumokat nem fogadta el. /Takács Éva: 25 éve halt meg Márton Áron. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./ Van-e ma olyan meghatározó, nagy alakja az erdélyi magyarságnak, akire egyszer majd úgy lehet emlékezni, mint Márton Áronra? – tette fel a kérdést Gazda Árpád. Márton Áron megítéléséhez nem kellettek a távlatok. Ő már életében szimbólummá vált. Szólt a fasizmus és a kommunizmus ellen, a nemzeti elnyomás ellen. A püspök áldozatok árán emelkedett ki a korából. /Gazda Árpád: Márton Áronok híján. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

2006. június 16.

Dr. Barta Tibor, Kolozsvárról elszármazott, Budapesten élő ortopédsebész, orgonaművész a romániai mozgássérültek javára tartott jótékonysági orgonakoncertet június 11-én a bühli (Németország) Szent Péter és Pál-székesegyházban. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

2006. július 6.

A csíksomlyói Szent Péter és Pál-plébániaépület előtt július 5-én az ősi lovas magyar idők elevenedtek meg. Május 27-én ültek lóhátra Dobogókőn, és azóta vágtáznak, ügetnek, poroszkálnak végig az egykori Nagy-Magyarország területein. Az ősi időket idéző korhű, magyaros motívumú ruhákat, bőröket viselő lovas csapat először északra, Felvidék felé vette útját. Ott csatlakozott hozzájuk a hatodik társ, aki mostanáig nyereg nélkül tett meg 800 km-t. Régi magyar fegyverek: íj, szablya, bőrrel vont vesszőfonatos pajzs is a felszerelésükhöz tartozik. A tervbe vett útjukat, a mintegy 3800–4000 km-es távot vélhetően szeptember közepére sikerül teljesíteni, akkor érnének vissza kiindulópontjukra. A hat lovas – köztük egy lány – nyolc lóval poroszkálja végig a Kárpát-medencét. /Antal Ildikó: Patanyomok jelölik újra az ezeréves határt. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./

2007. január 26.

Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.

2007. április 21.

Nem csak Sepsiszentgyörgy ünnepel ezekben a napokban, hanem a város, Székelyföld szellemi arcélét meghatározó Vox Humana kamarakórus is. A harmincöt fős művészegyüttes harmincötödik születésnapját ünnepli, Szilágyi Zsolt mesterkarnagy és magánénekes csapatával ugyanis 1972 óta szolgál követhető példával. A Vox Humana nemzetközi elismertsége a hetvenes évek közepétől töretlen. A diktatúra idején, 1982-ben a római Szent Péter téren néhai II. János Pál pápa magyarul áldotta meg a Vox Humana kamarakórust, ennek következménye az volt, hogy Szilágyi Zsolték a rendszerváltásig, azaz 1990-ig ki sem tehették lábukat az országból. Azóta viszont újra nemzetközi fesztiválok, versenyek rangos meghívottai. A kórus tagjai legutóbb Norvégiában vendégszerepeltek, idén pedig Rómába, egy kastélyfesztiválra készülnek. /Mózes László: A Vox Humana születésnapjára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

2007. július 2.

A 2005 decemberében önállósult Esztelnek község önkormányzata a hét végén nyolcadik alkalommal szervezett faluünnepet. A rendezvény június 29-én Kurtapatakon a kis kápolnában Szent Péter és Pál tiszteletére celebrált búcsús szentmisével kezdődött. Este a művelődési otthonban Varga Attila polgármester és Kozsokár Attila közgazdász, az esztelneki nadrággyár igazgatója mondott ünnepi beszédet. A következő két napon a falunapok rendezvényei az esztelneki felső iskola udvarán zajlottak. A falunapok fénypontját a Bak János által irányított nyíradonyi Ligetalja Néptáncegyüttes fellépése jelentette. Július 1-jén a kegyelet virágait helyezték el a millenniumi emlékkeresztnél, a kopjafáknál és a világháborús hősök emlékművénél. /Iochom István: Esztelneki falunapok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 2./

2007. augusztus 18.

Németszentpéter egyike azon kevés Arad megyei falvaknak, amelyek köztéri szobrokkal rendelkeznek. Azaz lassan csak múlt időben lehet beszélni róluk. A katolikus templom mellett lévő Szent Péter-szobor felújításra szorul, a főutca túloldalán áll egy megcsonkított Mária-szobor, amelyikhez valamikor angyalkák is tartoztak, de azoknak lábuk kelt. A főutcán áll egy talapzat, amelyikről olyan régen elvitték a szobrot, hogy immár az idősek sem emlékeznek, melyik szent tiszteletére emelték. Ugyancsak a főutcán látható az egyetlen épen maradt szobor: Szent Flórián tiszteletére emelték. A temetőnél lévő kicsiny kápolna valamikor egy zománcozott, színes Mária-szobornak adott otthont. A műalkotást azonban néhány évvel ezelőtt ellopták, a helybeli hívek egy kevésbé értékes Mária-szobrot állítottak a helyére, de hamarosan annak is nyoma veszett. Még áll két útkereszteződésben egy-egy kápolna, amelyeket a tősgyökeres németszentpéteriek ápolnak. Ameddig azokat is meg nem csonkítják. Télen a katolikus temetőből levágtak és elvittek tíznél több, díszmű-kovács által készített keresztet, illetve a papok sírkertjéről elloptak egy jókora vaskerítést. /(balta): Szabad rablás Németszentpéteren. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

2008. május 19.

Kolozsváron a Barokk Napokat a Katolikus Egyetemi Lelkészség szervezte. A főtéri Szent Mihály-templomban vokál-szimfonikus hangversenyre került sor. Kovács Zsolt művészettörténész a Barokk arcok fotópályázatra beérkezett alkotásokat mutatta be. A hangversenyek mellett számos előadás és fotókiállítás várta az érdeklődőket. Kovács Zsolt előadást tartott a kolozsvári Mária oszlopról. A város első köztéri emléke eredetileg a piarista templom előtt állt, most pedig a Szent Péter és Pál templom mögötti részen található. A szobrot 1744-ben állíttatták, az 1738 óta tartó pestisjárvány elmúltakor. /Dézsi Ildikó, Nagy-Hintós Diana: Negyedszerre rendeztek Barokk Napokat Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

2009. március 29.

Örvendetes, az erdélyi katolikus lelki irodalom újjászületése. Oláh Dénes új könyve /Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon (119. zsoltár 105). Vasárnapi elmélkedések az A év szentírási szakaszai alapján, Verbum, Kolozsvár 2009) is ezt erősíti meg. Oláh Dénes, a korondi születésű író-lelkipásztor, a kolozsvári Szent Péter-templom médiaapostola nem először ad ki könyvet. /Sebestyén Péter: Szavad fáklya a lábam elé… = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 29./

2009. április 9.

Születésének századik évfordulója alkalmával a Kolozsváron is szolgáló Jakab Antal püspökre emlékeztek, Marton József pápai káplán, egyetemi professzor tartott előadást a püspök életútjáról. Jakab Antal 1929-ben kerül a gyulafehérvári szemináriumba, 1934-ben Majláth Gusztáv Károly megyéspüspök pappá szentelte. Jakab Antal Rómában egyházjogon végzett. 1951-től titkos ordináriusként, azaz egyházmegyei kormányzóként tevékenykedett, majd letartóztatták, s tizenhárom évet raboskodott. 1964-ben történt szabadulása után egy évig nem juthatott lelkészi munkához, s csak 1967-től térhetett vissza a teológiára tanárnak. A román állam nem engedte meg, hogy Gyulafehérváron szenteljék püspökké, ezért VI. Pál pápa a római Szent Péter Bazilikában szentelte. A megemlékezési rendezvényen Laczkó Vass Róbert színművész ez alkalomra írt beszédét olvasta fel. Jakab Antal 1980–1990 között vezette püspökként a gyulafehérvári egyházmegyét, majd nyugalomba vonulása után, 1993-ban hunyt el. /N. -H. D. : Jakab Antal püspökre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./


lapozás: 1-30 | 31-34




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998