udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szentimrei Judit

1998. március 2.

A Mátyás Napok keretében rendezte meg a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén, Kolozsváron a Corvineum Alapítvány a csángó estet. Megnyitották a moldvai és gyimesi csángók életmódjáról és népművészetéről összeállított kiállítást. Szentimrei Judit mondott bevezetőt, majd a házigazdák nevében Pozsony Ferenc egyetemi tanár beszélt a csángókról. Változó életük eltűnésük veszélyét hordozza magában, és ezt a folyamatot kell tudatosan késleltetni. A megjelentek videofilmet tekinthettek meg. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

1999. szeptember 24.

A Művelődés /Kolozsvár/ legújabb, június-július-augusztus-szeptemberi összevont száma válogatás az 1976-tól 1989-ig terjedő tizennégy esztendő anyagából. Az antológia ismeretterjesztő írásait, a Galéria, Enciklopédia és Vadrózsa rovatokban megjelent cikkeket olyan szerzők neve fémjelzi, mint Kányádi Sándor, Egyed Ákos, Imreh István, Benkő Samu, Fodor Sándor, Farkas Árpád, Molnos Lajos, Kántor Lajos, Jakó Zsigmond, Nagy Olga, Nagy Géza, Kiss András, Szentimrei Judit, Benkő András, Faragó József, Almási István, Keszeg Vilmos, Kallós Zoltán, Gábor Dénes. /Szűkülő erek és terek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

1999. november 16.

Nov. 12-14-e között csángó konferenciát rendezett Szamosújváron a Lakatos Demeter Egyesület, a Kallós-alapítvány, a Magyar Művelődési Intézet, az Ipolyi Arnold Népfőiskola és a helyi Téka Alapítvány "A gúnyánkról isz teccődik, hogy magyarok vagyunk..." címmel. A konferencián Gazda Klára, Lőrincz Etel, Pozsony Ferenc, Szentimrei Judit, Táncos Vilmos, Kallós Zoltán és Halász Péter, a Duna Televízió szerkesztője tartott előadást. Vendégek: Duma András, Csicsó Antal és balusesti, bogdánfalvi, jugáni, kelgyesi, szabófalvi hagyományőrzők. A program védnökei: Halász Péter, Kallós Zoltán néprajzkutató és Harangozó Imre, az Ipolyi Arnold Népfőiskola tanára. /"A GÚNYÁNKRÓL ISZ TECCŐDIK MAGYAROK VAGYUNK..." = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10., Erkedi Csaba: Szamosújvár. Csángó konferencia Rangos néprajzkutatók fóruma. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

2001. szeptember 8.

Tavaly februárban hunyt el Jeney Lám Erzsébet /Kolozsvár, 1931. szept. 14. - Kolozsvár, 2000. febr. /, aki most lenne 70 éves. Édesapja Lám Béla mérnök, író, Áprily Lajos és Reményik Sándor szellemi köréhez tartozó jó barát. Jeney Lám Erzsébet a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textiltervezői szakát végezte, részt vett a Román Tudományos Akadémia néprajzkutató csoportjának munkájában. 1954-ben Moldvában a Szentimrei Judit, Nagy Jenő, dr. Kós Károly vezetése alatt dolgozó diákcsoport tagjaként készített illusztrációkat az 1981-ben megjelenő Moldvai csángó népművészet című kötethez. Vásznain megörökítette a Csíki-havasok szépségét és Torockó környékét. A Babes-Bolyai Tudományegyetem gyógypedagógiai szakán tanított ábrázoló rajzot, végül a Lélektan és Pedagógiai Intézet munkatársaként ment nyugdíjba. Társtalan volt, de nem magányos. Tág, értékes baráti köre volt. Orosz származású édesanyja által adományozott becenéven (Koszinka) szólította mindenki. Képeivel 14 alkalommal lépett a tárlatlátogató közönség elé. Utolsó gyűjteményes kiállítására 1999 júniusában került sor Kolozsváron. /H. L. I.: Jeney Lám Erzsébet emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

2002. július 10.

Pozsony Ferenc néprajzkutató a hét végén Jászvásáron megrendezett, a csángók eredetét, nyelvét vizsgáló nemzetközi konferenciának egyik résztvevője volt. Pozsony Ferenc nemrég kiadta a csángókról szóló román nyelvű kötetét. Ahogy a dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenő szerzőhármas által 1981-ben megjelentetett A moldvai csángók népművészete című kötet elhagyta a nyomdát, csakhamar átírták és 1985-ben nagy példányszámban kiadták Dumitru Martinas csángókról szóló munkáját. A dilettáns szerző művében azt próbálta bizonygatni, hogy a moldvai csángók ősei voltaképp Délkelet-Erdélyben félig-meddig elmagyarosított románok. A római katolikus egyház közreműködésével forgalmazott kötet tételeit a hivatalos propaganda csakhamar dogmává merevítette, majd 1990 után angol és olasz nyelven is megjelentette. A Benda Kálmán történészprofesszor által vezetett munkacsoport kutatásaiból megszületett Moldvai Csángó-Magyar Okmánytár című munka vitathatatlanul alátámasztja az erdélyi magyarság folyamatos kitelepedését a Kárpátok és a Szeret folyó közötti területre. A csángók anyanyelve tükrözi a moldvai magyar közösségek folyamatosságát is, hiszen közöttük találunk középkori nyelvjárásban beszélőket, mások pedig éppen a 18-19. századi Székelyföld nyelvállapotát őrizték meg. A hatalmas mennyiségben összegyűjtött magyar nyelvű folklóralkotásaik szintén magyar eredetüket és kultúrájukat támasztják alá. A kutatók csupán Klézsén az utóbbi másfél száz év alatt több ezer magyar népköltészeti alkotást gyűjtöttek össze, ami egész Európában páratlanná és híressé teszi ezt a moldvai falut. A konferencia légkörét tükrözi, hogy Tánczos csak háromperces felszólalási lehetőséget kapott, ő a moldvai csángóság nyelvi asszimilációjának a tényét igyekezett nyomtatott szöveggel dokumentálni. Felolvasta az 1880-ban, Szamosújváron megjelent Amicul Familiei-ből egy szövegrészt, amelyben Ioan Polescu helybéli író a kéthetes moldvai útján tapasztaltakról számolt be. Az erdélyi román értelmiségi megrökönyödve tapasztalta, hogy Moldvában az erdélyinél is rosszabb a helyzet, mivel kéthetes utazása alatt román nyelven még vizet sem tudott kérni a helybéliektől. Sokatmondó, hogy a 19. század végén a csángó gyerekek még jó napotot sem tudtak köszönni románul. Az író levélben tájékoztatta az akkor bukaresti román kultuszminisztert, akit felszólított a román nemzeti érdek által megkövetelt gyors románosítás végrehajtására. A szamosújvári író a leghatékonyabb asszimilációs eszközként a román nyelvű iskolai tanítás és liturgia bevezetését jelölte meg. - Az 1992-es népszámlálás szerint Moldvában összesen 239 938 római katolikus élt. Tánczos Vilmos terepkutatásai szerint a kilencvenes évek közepén a moldvai katolikusok 25,8 százaléka beszélte még ősei anyanyelvét, a magyart. A néprajzkutató a magyarul beszélők számát, különböző terepmódszerek segítségével 62 ezerre becsülte. A tizenkilencedik század végén a moldvai csángóknak több mint 70 százaléka magyar anyanyelvű volt. Bő száz év alatt a csángóság háromnegyede veszítette el anyanyelvét. - Az idei népszámlálás torz, mert számos megfélemlítési és manipulálási technika érte a moldvai csángókat. Például a jászvásári püspök körlevélben igyekezett befolyásolni a csángók identitásválasztását, amit a papok minden templomban tovább magyaráztak. Többek között azzal is győzködték híveiket, hogy ők azért románok, mert "sunteti romano-catolici", tehát a felekezet megnevezésében római szó voltaképpen a román eredetükre utal. Ezt csak betetőzték a számlálóbiztosok által elkövetett csalások is, amit akkor részletesen tálalt a magyar nyelvű sajtó. /Borbély Tamás: Az anyanyelvű mise esélye a csángóknál. Beszélgetés Pozsony Ferenccel, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

2002. augusztus 30.

Aug. 28-án Torockón bemutatták dr. Kós Károly, Szentimrei Judit, dr. Nagy Jenő, F. Halay Hajnal és Furu Árpád Torockói népművészet című tanulmánykötetét. A kötet egyes tanulmányai a XX. század 40-es éveiben elkezdett kutatások eredményeként évtizedek óta várnak a közös megjelenésre. A kötet megjelenését dr. Kós Károly és dr. Nagy Jenő már nem érte meg. /(d): Torockói könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

2004. március 24.

Annak idején a Jóbarát gyermeklap meghirdette a Varrj ruhát Zsuzsi babának népviseletvarró versenyt. A verseny lázba hozta a falvakat, iskolákat, 160 népviseletbe öltözött baba gyűlt össze. A kollekció azóta is szaporodik, főleg, hogy utána az Andris babákat is felöltöztették, újabb kiírás keretében, emlékezett Szentimrei Judit /Kolozsvár/ 83 esztendős nyugalmazott néprajzkutató, főiskolai tanár. Szentimrei Judit Budapestre ment tanulni, a Néprajzi Tanszékre. A tanszékvezető, Györffy István mondta: akit ennyire érdekel a néprajz, az menjen Finnországba. Szentimrei Judit el is ment. Délelőttönként szőtt, délután a múzeumban dolgozott. 1939-ben haza kellett jönnie. Négy gyermeke volt, amikor tanítani hívták a Képzőművészeti Főiskola textil szakára. Azután 1952-ben megalakult a Népművészeti Kutatócsoport, Szentimrei Judit velük járt Kászonban, majd Moldvában a csángóknál, Szilágyságban és a Kis-Küküllő mentén. Később Szentimrei Juditot a román kutatócsoportba hívták. Meghívták előadást tartani: 1980-ban bejárta Nyugat-Európát. /Sándor Boglárka Ágnes: "Megfutamodtam a székely festékes nyomán…" Életéről mesél Szentimrei Judit néprajzkutató. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

2004. augusztus 30.

A bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület háromnapos rendezvénysorozattal emlékezett Kós Károly építészre, íróra. Bánffyhunyadon Szentimrei Judit néprajzkutató valamint Essig Kacsó Klára, a zsoboki alkotótábor vezetője tartott előadást. Kerekasztal-beszélgetést tartottak azokkal, akik személyesen ismerték Kós Károlyt, melyen részt vett Kötő József, az EMKE elnöke, Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője, S. Muzsnay Magda rádióriporter. Szrága Zoltán, a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke ismertette az egyesület tervét, Kós Károly Művelődési Központ építését Bánffyhunyadon. Banner Zoltán megnyitotta a zsoboki alkotótábor műveiből rendezett kiállítást. /Péntek László: Kós Károlyra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

2005. január 26.

A rendszerváltás után Kolozsváron, a Szent Mihály Plébánián megalakultak a jótékonysági szervezetek. Elsők között alakult meg a Nőszövetség Szent Rafael köre, melynek mostani vezetője Balogh Gizella nyugalmazott tanár. Az evangelizáción kívül feladatuknak tekintik a karitatív szociális gondozást. Szakosztályaik: hitéleti szakosztály, szociális szakosztály és kulturális szakosztály. Az utóbbinak néhány összejövetelét vázolta fel a tudósítás. Találkozás Jókai Anna műveivel volt a témája egyik emlékezetes összejövetelüknek. Babák népviseletben címmel előadást tartott dr. Szentimrei Judit néprajzkutató. Woth Imre Szentkorona-kutató A Szent Korona a legújabb ötvöskutatások tükrében címmel beszélt. Bemutatták Jakab Gábor Isten vasár- és ünnepnapi igéinek breviáriuma című könyvét. Boér Ferenc színművész lebilincselte közönségét Babits Jónás könyvének részleteivel. Nevezetes előadás volt Éljük meg újra a Krisztus-várás örömét, melynek előadói Balogh Gizella és Schuller Hajnal voltak. /Csomafáy Ferenc: Cselekvő felebaráti szeretet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

2006. június 6.

Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban néhány nappal ezelőtt nyílt meg a Dr. Kós Károly öröksége című időszaki kiállítás. A tárlat a tíz éve elhunyt dr. Kós Károly emléke előtt tiszteleg. A néprajzkutató, muzeológus, tanár, szerkesztő dr. Kós Károly /Sztána, 1919. aug. 31. – Kolozsvár, 1996. febr. 29./ az egyetemen a néprajz mellé mellékszakként az ősrégészetet és az antropogeográfiát választotta. 1945–1950 között az egyetem Ősrégészeti, majd Néprajzi Intézetének tanársegéde, rövid ideig a teológia, illetve a Bolyai Tudományegyetem történelem katedrájának felkért előadója. Ezzel egyidőben az Erdélyi Múzeum-Egyesület kinevezett őre is. 1950-ben, a néprajzi katedra megszűnése után kinevezték a Romulus Vuia által létrehozott, mintegy tízezres nagyságú gyűjtemény gondozására. Ez időtől, a magyar és a román anyag egyesítésével létrehozott Erdélyi Néprajzi Múzeum tudományos intézetté alakításán fáradozott. 1984-ig, nyugdíjazásáig az Erdélyi Néprajzi Múzeum munkatársa volt. 1951–1956 között a magyar népművészet tanulmányozására kutatócsoportot szervezett, ennek termései a Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel közösen írt kászoni, szilágysági, Kis-Küküllő vidéki és moldvai magyar népművészeti kötetek. Emellett nyolc önálló kötetet és mintegy háromszáz szakcikket írt. /Molnár Noémi, Luka Zsuzsa: Dr. Kós Károly öröksége. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

2006. december 21.

December 19-én két néprajzi vonatkozású kötetet mutattak be Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában: a társaság 14. Évkönyvét, melyet a 85. születésnapját ünneplő Szentimrei Judit, az erdélyi és az összmagyar néprajztudomány nagyasszonya iránti tisztelgés jegyében szerkesztettek, emellett Gazda László sepsiszentgyörgyi kutató Codex című helytörténeti munkáját. Az évkönyv kapcsán Gazda Klára, a kötet egyik szerkesztője meleg szavakkal méltatta Szentimrei Judit néprajztudós emberi és kutatói magatartását, aki a népi textília kutatójaként tanítványait is gyakran magával vitte útjaira, amelyek során 12 könyvnyi terjedelmű tudományos mű (monográfia, tanulmány stb.) született. Mindezek mellett különböző lapok szerkesztője volt és pályázatokat irányított. Gazda László könyve 35 magyar vonatkozású moldvai csángó település leírását tartalmazza. A méltató felhívta a figyelmet arra, hogy a helytörténetírás csak látszólag szerény műfaj, valójában azonban nagyon alapos, minden apró részletre kiterjedő kutatómunkát igényel. Gazda László már a diktatúra évei alatt szervezett kutatóutakat diákjaival a csángó falvakba. /Sándor Boglárka Ágnes: Ünnepi könyvbemutató a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

2007. február 23.

Nagyváradon, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület székházának dísztermében február 25-én megemlékezést tartanak a kommunizmus áldozatairól. Bemutatják az 1956 emlékezete Biharban című könyvet, a Partiumi füzetek 45. számát. A 182, Bihar megyei 56-os meghurcoltatásait, életrajzát ismertető könyv gazdag dokumentációs és fényképmelléklettel jelent meg, Dukrét Géza és Kupán Árpád szerkesztésében. Legújabb kiadványait mutatta be február 22-én a Kriza János Néprajzi Társaság a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum szervezte közönségtalálkozón. Az érdeklődők a Kriza János Néprajzi Társaság 14. Évkönyvét vehették kézbe, ezenkívül a Tanulmányok Szentimrei Judit 85. születésnapjára című emlékkönyvet, Gazda Klára és Tötszegi Tekla szerkesztésében, Pávai István Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben című munkáját, valamint Tánczos Vilmos Folklórszimbólumok és Pozsony Ferenc Erdélyi népszokások című könyvét. A marosvásárhelyi Bod Péter Napok keretében a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban Csép Sándor Egyetlenem és Áldás, népesség című filmjeit vetítették. /Kultúr hírek. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

2007. február 23.

Tizenegy könyvét mutatja be a Kriza János Néprajzi Társaság. Marosvásárhelyen kezdődött február 22-én az a rendhagyó erdélyi könyvbemutató-sorozat, amelyre a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) vállalkozott – a körút következő állomása Csíkszereda lesz. „Ma már nemcsak reprezentatív munkákat adunk ki. Újabban lehetőséget biztosítunk a néprajz szakos tanárainknak és diákjainknak, hogy értékesebb jegyzeteiket könyv formájában közölhessék” – emelte ki bevezetőjében Szabó Árpád Töhötöm, a társaság alelnöke. A sorozatot a műfaj két kiváló erdélyi képviselője kezdte: Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc. Utóbbi, aki a társaság elnöki tisztségét is betölti, Erdélyi népszokások című kötetében a népszokásokat egy dinamikusan alakuló kultúra elemeiként mutatta be. A társaság évkönyve egyfajta fórumnak tekinthető, ahol előre meghirdetett tematika mentén Budapesttől a Székelyföldig mindenki megszólalhat. A Kriza János Néprajzi Társaság külön kötetet szentelt a 80 éves Kallós Zoltánnak. A kötetben szemelvények találhatók abból a gazdag levelezésből, amelyet a néprajzkutató folytatott a szakma képviselőivel. A moldvai csángók bibliográfiája, mely 5376 bibliográfiai tételt tartalmaz, hamarosan digitalizált formában a szervezet www.kjnt. ro című honlapján is olvasható lesz. /Szucher Ervin: Néprajzi könyvzápor. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./ A tavalyi évkönyvben dr. Gazda Klára egyetemi docenst, az idei 14. évkönyvben Szentimrei Judit néprajzost köszöntötték. A Kriza Könyvek sorozatban a 27. kötetnél tartanak, a sorozatnak célja, hogy fiatal, pályakezdő kutatók elemző munkáinak biztosítsanak helyet. Az egyetemi jegyzetek kiadványainak sorozatában két kötet látott napvilágot, Táncos Vilmos Folklórszimbólumok és Pozsony Ferenc Erdélyi népszokások című egyetemi jegyzetei. A moldvai csángók bibliográfiája lengyel, olasz, német és magyarországi összefogással készült Ilyés Sándor összeállításában. Ehhez a témához kapcsolódik Pávai István Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben című kötete, amely a szerző összegyűjtött írásait tartalmazza. A bemutató végén Pozsony Ferenc a társaság 10 ezer kötetes szakkönyvtáráról, archiváló adattáráról és a 20 ezer alkotást őrző fotótáráról tartott ismertetőt. /(berekméri): Bemutatták a KJNT legújabb kiadványait. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998