udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szentimrei Krisztina

1995. október folyamán

Szentimrei Krisztina Törésvonalak az erdélyi magyar politikai mezőben címmel írt összefoglalásában először a "radikális-mérsékelt" ellentétet vette számba, amely visszanyúlik az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusáig /1990. ápr. 21-22./, amelyen jelen voltak az előző rendszer kontraszelektált "hivatalos magyarjai", a mérsékletre intők. A mérsékeltek vezéralakja Domokos Géza volt, Iliescu, akkor még ideiglenes elnök barátja, a radikálisoké pedig Szőcs Géza, az Ellenpontok szamizdat kiadvány szerzője. Tőkés László akkor még nem foglalt állást a kettejük harcában. Domokos Géza hatására a képviselők tartózkodtak az alkotmány azon cikkelyének megszavazásakor, amely kimondta, hogy Románia egységes nemzetállam. Szentimrei Krisztina szerint Domokos Géza elnökségének talán legszégyenletesebb eseménye, hogy Szőcs Géza kénytelen volt saját nevében benyújtani a kisebbségekről szóló törvénytervezetét, melyet Domokos Géza hatására az RMDSZ nem vállalt fel. Ez a tervezet hangsúlyos előképe az SZKT által 1994 decemberében elfogadott törvénytervezetnek. 1992-ben Hargita megyében a képviselő- és szenátorjelöltek kiválasztásakor a küldöttgyűlésen kimaradtak a "mérsékeltek", ekkor elnöki jóváhagyással új gyűlést hívtak össze, amely a Domokos-vonal híveit szavazta meg. 1992 nyarán az RMDSZ vezetősége titkosította Csapó József autonómia-statútumát a közelgő választásokra hivatkozással. Az RMDSZ frakcióvezetői elhatárolták magukat Tőkés László tiszteletbeli elnök etnikai tisztogatásra vonatkozó kijelentésétől, a mérsékeltek prominensei pedig mandátum nélkül tárgyaltak Neptunon a román kormányzattal. Két tanulmány /Borbély Imre: Neptun, Romániai Magyar Szó, 1993. szept., Tamás Sándor: Valahol mi is utat vesztettünk, Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. máj. 17./ taglalta a radikális-mérsékelt ellentétet. A másik a nemzeti/nemzetietlen törésvonal: a/ A nemzet iránt elkötelezett politikai irányzat lefedi a hajdan Szőcs Géza körül csoportosuló tábort, legfőbb szerveződései a Reform Tömörülés és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Az irányzat legfőbb prominense Tőkés László. b/ A nemzet iránt elkötelezett, de baráti kötődései vagy megtéveszthetősége folytán hatalomorientált vonalat erősítő irányzat a Szórvány csoport, a Partium frakció nagy része, de ide sorolható a tanulmány írója szerint Markó Béla és az Ügyvezető Elnökség zöme. c/ A nemzet iránt közömbös, hatalomorientált káderpolitikusok csoportja, reprezentánsaik a neptunisták, így Borbély László. Jellemző, hogy az 1994-es választást követően Magyar Demokrata Frakcióról Szociálliberális Frakcióra változtatta a csoport a nevét. d/ A nemzeti problematika iránt közömbös, gyakran ellenséges doktriner baloldali liberális irányzat, csoportjuk a Szabadelvű Kör és az Ügyvezető Elnökség. Magyari László Nándor például, továbbá Cs. Gyímesi Éva, aki a nemzetellenes liberalizmus mellett áll ki. Egyik vezetője volt az önrendelkezés-ellenes sajtókampánynak és több, a nemzet és nemzet-szeretet fogalmát darabokra szedni igyekvő tanulmány szerzője. Az Ügyvezető Elnökség titkára Kós Anna, aki felelős szerkesztőként jegyezte az RMDSZ IV. kongresszusán megjelenő vicclapnak álcázott kampánykiadványt, melynek legfőbb célpontja Tőkés László az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt. /Kapu, 9. sz. (októberben jelent meg)/ A vicclap címe: Új Helyszín, Új Ezred.

1996. augusztus 15.

Tőkés László politikusi pályaképét rajzolta meg Szentimrei Krisztina tanulmányában. Tőkés László a román forradalmi mozgalom, sőt a közép-kelet-európai rendszerváltozás kulcsfigurájából egyre inkább az összenemzeti ellenállás egyik legfőbb alakjává vált. A taxisblokád idején tett egyértelműen elítélő nyilatkozatai igencsak megtépázták anyaországi nimbuszát." "A megingathatatlanságáról és sziklaszilárd elkötelezettségéről ismert püspök azóta első számú ellensége mind a román sajtónak és politikumnak, mind a magyarországi sajtónak és kormánynak." Az szükségszerű volt, hogy állásfoglalásaival, majd az MSZP-SZDSZ új külpolitikai kurzus elleni fellépésével a "bármiféle keresztény-nemzeti ihletettségű szimbolika és értékrendszer iránt amúgy is negatívan elfogult, értékromboló magyar médiában közellenséggé vált. Az abszurd az, hogy saját pártjának az elitje is nagymértékben ellene fordult." A tanulmány írója visszatekintett az RMDSZ megosztottságára, az első a radikális-mérsékelt ellentét volt. A radikálisok vezetője Szőcs Géza, a mérsékelteké Domokos Géza volt. A másik törésvonal a nemzethez való viszony mentén húzódott. Fokozatosan kialakult a politikai, illetve médiaelit, melyet a nemzetekfelettiség, pontosabban a magyarellenes látszatkozmopolitizmus határozott meg. Tőkés László először egyensúlyozni próbált a két csoport között, azonban Domokos Géza lépései /többek között Domokos hatására az RMDSZ képviselők tartózkodtak az alkotmány azon paragrafusának megszavazásánál, amely kimondja, hogy Románia nemzeti állam/. Az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat után Tőkés László is egyik célpontjává vált a baloldali-kozmopolita támadásoknak. Tőkés László 1993-as amerikai útján az etnikai tisztogatásról beszélt. Az RMDSZ akkori frakcióvezetői, Tokay György és Verestóy Attila elhatárolták magukat a tiszteletbeli elnök nyilatkozatától. A titkos tárgyalások ügyében, a Neptun-ügyben Tőkés László többször megkereste az RMDSZ vezetőit, mindhiába. Kénytelen volt nyilvánosság elé vinni az ügyet A hatalom uszályában címmel. A következő a Nagy Benedek-ügy volt. A következő botrány Szőcs Géza jelölése kapcsán robbant ki. /Szentimrei Krisztina: Tőkés László, a politikus. = Demokrata, aug. 15./

1996. augusztus 15.

Tőkés László politikusi pályaképét rajzolta meg Szentimrei Krisztina tanulmányában. Tőkés László a román forradalmi mozgalom, sőt a közép-kelet-európai rendszerváltozás kulcsfigurájából egyre inkább az összenemzeti ellenállás egyik legfőbb alakjává vált. A taxisblokád idején tett egyértelműen elítélő nyilatkozatai igencsak megtépázták anyaországi nimbuszát." "A megingathatatlanságáról és sziklaszilárd elkötelezettségéről ismert püspök azóta első számú ellensége mind a román sajtónak és politikumnak, mind a magyarországi sajtónak és kormánynak." Az szükségszerű volt, hogy állásfoglalásaival, majd az MSZP-SZDSZ új külpolitikai kurzus elleni fellépésével a "bármiféle keresztény-nemzeti ihletettségű szimbolika és értékrendszer iránt amúgy is negatívan elfogult, értékromboló magyar médiában közellenséggé vált. Az abszurd az, hogy saját pártjának az elitje is nagymértékben ellene fordult." A tanulmány írója visszatekintett az RMDSZ megosztottságára, az első a radikális-mérsékelt ellentét volt. A radikálisok vezetője Szőcs Géza, a mérsékelteké Domokos Géza volt. A másik törésvonal a nemzethez való viszony mentén húzódott. Fokozatosan kialakult a politikai, illetve médiaelit, melyet a nemzetekfelettiség, pontosabban a magyarellenes látszatkozmopolitizmus határozott meg. Tőkés László először egyensúlyozni próbált a két csoport között, azonban Domokos Géza lépései /többek között Domokos hatására az RMDSZ képviselők tartózkodtak az alkotmány azon paragrafusának megszavazásánál, amely kimondja, hogy Románia nemzeti állam/. Az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat után Tőkés László is egyik célpontjává vált a baloldali-kozmopolita támadásoknak. Tőkés László 1993-as amerikai útján az etnikai tisztogatásról beszélt. Az RMDSZ akkori frakcióvezetői, Tokay György és Verestóy Attila elhatárolták magukat a tiszteletbeli elnök nyilatkozatától. A titkos tárgyalások ügyében, a Neptun-ügyben Tőkés László többször megkereste az RMDSZ vezetőit, mindhiába. Kénytelen volt nyilvánosság elé vinni az ügyet A hatalom uszályában címmel. A következő a Nagy Benedek-ügy volt. A következő botrány Szőcs Géza jelölése kapcsán robbant ki. /Szentimrei Krisztina: Tőkés László, a politikus. = Demokrata, aug. 15./

1997. november 20.

Az RMDSZ Operatív Tanácsa nov. 11-i ülésével kapcsolatban fejtette ki nézetét Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a vele készített interjúban. A történelem és a földrajz anyanyelvű tanításának kérdésében "nem tartok lehetségesnek semmiféle további engedményt. Eljutottunk a megszépítve kompromisszumnak nevezhető jogfeladásnak arra a határára, ahonnan már nincs hova hátrálni." - szögezte le. A kormányban való részvétellel csökkent az RMDSZ mozgástere kül- és belpolitikailag egyaránt. "Az egész oktatási törvény körüli manőverből az 1918 óta követhető magyarellenes román politikának az árnyéka rajzolódik ki. - Az elmúlt években egyházpolitikai téren sem történt változás. Az ortodox egyház átállt a hatalom oldalára, kormányhatározatokkal milliárdokat kapott az államtól. Az új kormányzat idén januárban ígéretet tett arra, hogy egyházanként 5-10 épületet visszaad. Tőkés Lászlónak ezt áprilisban személyesen Severin külügyminiszter erősítette meg. Azóta sem történt semmi. - Az ortodox egyház határozottan tiltakozott az egyházi személyekre vonatkozó szekusdossziék nyilvánosságra hozása ellen. - Sajnálatos párhuzam mutatható ki a magyarországi politikai sikerpropaganda és az RMDSZ kongresszusa sajtóbeli visszhangja között. - Nem sikerült elvinni az RMDSZ-t a pártosodás irányába. - Szentimrei Krisztina emlékeztetett: az RMDSZ legutóbbi kongresszusán a Ceausescu-időkben a Securitatéval együttműködő Makay Botond javasolta a tiszteletbeli elnöki funkció megszüntetését. Tőkés László megjegyezte, hogy Makay az 1989 előtti magyarellenes politika egyházi kiszolgálója volt. 1989 után szerkesztője lett egy dél-erdélyi lapnak, RMDSZ-elnökké választották, így tagja a Szövetségi Képviselők Tanácsának /SZKT/ is. - A román politika régóta igyekszik túladni Tőkés Lászlón. "E hatalompolitikai szándék mögé 1994 óta felzárkózott a magyarországi politika is. Nekik nyújt segítséget az RMDSZ neptuni ihletettségű csúcsvezetésének magatartása is, mely készségesnek mutatkozik túladni azon politika képviselőjén, aki útjában áll Budapestnek és Bukarestnek egyaránt." Soraink megritkultak, állapította meg Tőkés László. - A kormányba lépés előtt egy pillanatig sem kérdőjelezte meg valaki a Bolyai Egyetem visszaállításának létjogosultságát. Horn Gyula miniszterelnök a magyar egyetem Kolozsváron kívüli megvalósítása mellett foglalt állást. "Ennek a zavaros helyzetnek, illetve Horn Gyula jogfeladó állásfoglalásának megvolt az a haszna, hogy mozgósította az erdélyi magyar közvéleményt, eszünkbe juttatta, hogy jelen helyzetünkben már nincs hova hátrálnunk." /Szentimrei Krisztina: Már nincs hova hátrálni. = Új Magyarország, nov. 20./

2003. december 10.

Dec. 9-én Aradon a Tulipán könyvesboltban mutatták be dr. Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina Erdélyi magyar politikatörténet című könyvét. A bemutatón jelen volt Borbély Zsolt Attila, a kötetet Baracsi Levente református lelkész ismertette /Politikatörténeti könyv bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

2004. január 8.

Január 10-én Marosvásárhelyen, a Diakóniai Központban bemutatják Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina Erdélyi magyar politikatörténet 1989-2003 között című könyvét. Szervező a Maros megyei Magyar Polgári Szövetség. /Könyvbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

2004. január 27.

Azoknak, akik nem adták fel" – ezzel a mottóval adja az olvasó kezébe a két szerző, Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina azt a könyvet – Erdélyi magyar politikatörténet, 1989–2003, Budapest, 2003. –, amely ezekben a hetekben jelent meg Budapesten. A könyv azokhoz szól, akik nem adták fel a küzdelmet a magyarság útjának korrigálásáért, a helyes irány megtalálásáért. Tőkés László a mű bevezetőjében kidomborította, hogy a trianoni pszichózisból fakadó tudati-társadalmi-politikai öncsonkítás folytatódásának körülményei között ez a munka sokkal inkább egy olyan történelmi útikalauznak és kézikönyvnek számít, melyet nemcsak a "szakmának" vagy az érdeklődő olvasónak, hanem valamennyi, nemzeti sorsa és jövendője iránt elkötelezett magyar politikai és közéleti szereplőnek a napi használatára készült. Ez a könyv mintegy folytatása Mikó Imre a Trianon utáni erdélyi magyar politika történetét és tanulságait összegező Huszonkét év című kötetének – természetesen az 1940 és 1989 közötti időszakot kihagyva, hiszen ’45 után a kommunista korszakban aligha kerülhet szóba erdélyi magyar politika vagy magyar érdekképviselet. Az jelenleg RMDSZ protokollumokkal szegődik a kormányzó román Szociáldemokrata Párt irányvonalához. Hogy miként jutott ide, erre válaszolt a két szerző alaposan dokumentált munkája. Az RMDSZ válsága arra vezethető vissza, hogy annak csúcsvezetése fontosabbnak tartotta saját pozíciójának megőrzését, mint a szövetség demokratizálását. A szerzők számba vették a megjelent szervezeteket, pártokat és platformokat, végül felvázolták a szervezet távlatait. Itt figyelembe kell venni, hogy megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek elnöke, Tőkés László kifejtette: "A tavalyi év a behódolás éve volt, 2004 az autonómia éve lesz. Két alternatíva van: folytatni a behódolást, a visszarendeződést, vagy áttörést elérni kisebbségi és magyar szempontból, megteremtve az autonómia feltételeit. Nem akarjuk megosztani a magyarságot, nem lépünk ki az RMDSZ-ből, de ellenezzük a totalitárius pártegységet. Pártegységből célegységet kell alakítanunk." Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina úttörő könyve ezt a távlatot egyengeti. /Mihálka Zoltán: Erdélyi magyar politikai látlelet. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 27./

2004. május 12.

Kuszálik Péter elutasítóan írt Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina könyvéről (Erdélyi magyar politikatörténet 1989–2003). Többek között kifogásolta, hogy fölhasznált irodalom listájából hiányzik egy igen fontos mű: Domokos Géza háromkötetes emlékirata. /Kuszálik Péter: Morfondír. Történelem és valóság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998