udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 134 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-134
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Tánczos Vilmos

1990. június 2.

A csíksomlyói pünkösdi búcsún hatalmas tömeg, mintegy 150-200 ezer ember vett részt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./ A csíksomlyói búcsúra jelent meg Tánczos Vilmos A csíksomlyói kegyhely története /Európai Idő, Sepsiszentgyörgy. 1990/ című összeállítása.

1990. szeptember 21.

Az RMDSZ Hargita megyei szervezete rendezte Gyergyószárhegyen, szept. 21-én a Kárpát-medencei pedagógusok tanácskozását. Az ismerkedést, a reális helyzetfelmérést tűzték célul, hogy kidolgozhassák a kapcsolattartás módját és javaslatot tegyenek a magyar nyelvű oktatás védelmére. Papp Kincses Emese, az RMDSZ Hargita megyei titkára tartotta a bevezetőt, dr. Demény Lajos történész, szenátor pedig a vitaindító előadást. A hazai oktatás helyzetéről beszélt Bíró István, a Tanügyminisztérium képviselője, a Hargita megyei iskolákról Tánczos Vilmos, a szlovákiai magyar oktatásról Kovács László, a somorjai magyar gimnázium tanára, a kárpátaljairól Balogh Rozália beregszászi tanár, a jugoszláviairól Tóth Lajos, az Újvidéki Egyetem módszertani tanszékének tanára, a magyarországiak nevében Tóth Pál Péter, a Magyarságkutató Intézet munkatársa beszélt. A megjelentek találkoztak az ugyancsak Gyergyószárhegyen ülésező Erdélyi Múzeum-Egyesület tagjaival. A következő napon, 22-én a moldvai csángómagyarokat keresték fel, 23-án pedig részt vettek a zágoni Mikes Kelemen emlékünnepségen. /Borbély László: Kárpát-medencei pedagógusok tanácskozása Gyergyószárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./ Dr. Demény Lajos előadásából részleteket közölt a Csíki Lapok. Romániában összesen két osztálynyi óvónőt és tanítónőt képeztek magyarul, évente tehát maximum 36 óvónő és 36 tanítónő kezdhette meg pályáját. Jelenleg több mint 1200 magyar óvónőre és tanítónőre lenne szükség. Ebben az évben húsz liceális osztály indult 850 diákkal. Jelenleg öt önálló és három tagozatos magyar tanítóképző működik. Mintegy 1500 tanítónő és óvónő képesítés nélkül dolgozik, számukra ősztől lehetővé válik az oktatás, szünidő alatt járnak tanfolyamra. Nagyon kevés önálló magyar középiskola van, harcolni kell önálló iskolákért. Maros és Brassó megyét kivéve Erdélyben a magyar nyelvű oktatás hagyományos központjaiban mindenütt létre tudták hozni a magyar iskolákat. Óriási a tanárhiány, 1995-ig több mint 5000 tanár hiányzik a romániai magyar oktatásból, jelenleg még 520 magyartanárra lenne szükség. Demény kifejtette: amennyiben nem sikerül önálló magyar egyetemet létrehozni, akkor az egyházakkal közösen saját magánegyetemet kell kialakítani. /Helyzetjelentés az oktatásról. = Csíki Lapok (Csíkszereda), okt. 2./

1990. október 17.

Tánczos Vilmos statisztikai adatsorral szemléltette azt, hogy a Ceausescu-rendszerben Hargita megyében hogyan nőtt évről évre a román iskolába járó magyar gyermekek száma. A hatóságok mindent megtettek a románosításért, miközben a magyar végzősöket erőszakkal román vidékekre nevezték ki, tömegesen hoztak román tanárokat Székelyföldre. 1985-1989 között Hargita megyébe 434 tanárt neveztek ki, közülük 382-en /88 %/ románok voltak, akiket a magyarlakta vidékre helyeztek. Ezek után érthető, hogy 1990-ben 226 román anyanyelvű tanár távozott a megyéből és 130 magyar tanár hazatérhetett tanítani. /Tánczos Vilmos: Adalékok az oktatás románosításának történetéhez. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

1992. július 16.

Kriza János Néprajzi Társaság jún. 4-5-én Homoródfürdőn tartotta idei második vándorgyűlését. Az előadások témái: a halál és a temetkezési szokások. Az előadók között volt Zakariás Erzsébet /Kolozsvár/, Nagy Olga /Kolozsvár/, Zsók Béla /Bukarest/, Tankó Gyula /Gyimesközéplok/, Bárány Mihály János /Marosvásárhely/, Olosz Katalin /Marosvásárhely/, Vasas Samu /Bánffyhunyad/, Tánczos Vilmos /Csíkszereda/, Csergő Bálint /Csíkszereda/, Asztalos Enikő /Marosvásárhely/, Balázsi Dénes /Székelyszentlélek/, Gazda József /Kovászna/ és Virág Magdolna /Kolozsvár/. /Vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

1993. június 26.

Kallós Zoltán a nevét viselő alapítványról beszélt, melynek célja minden szellemi és tárgyi népi javak fenntartása és terjesztése. A szalagokra felvett anyagok egy idő után megsemmisülnek. A moldvai csángó gyűjtést már részben dokumentációs anyagnak lehet tekinteni, mert több faluban most történik a nyelvváltás, például Szabófalván. A felgyűjtött anyagot meg kell menteni az utókor számára. Bukaresten is kiadott moldvai magyar népi imádságokat tartalmazó hanglemezt Uram irgalmazz nekünk címmel. A lemezekhez, kiadványokhoz a csángók történetét összefoglaló részt román, magyar, angol, német és francia nyelven közlik, valószínűleg Bardócz Sándor történelemtanár fogja megírni. Érdekes, hogy Klézsén a gyermekek egymástól is tanulgatnak magyarul, magyar könyveket kérnek. Kallós lemezeinek is nagy sikere van Moldvában, rengeteget szétosztott, de még kérnek. A fiatal néprajzosok közül Kallós a legtehetségesebbek között említett Keszegh Vilmost, Pozsony Ferencet és Tánczos Vilmost. /B. Kovács András: Válaszút és Moldva között. Kallós Zoltánnal a nevét viselő alapítványról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26-27./

1995. március folyamán

Tánczos Vilmosnak a csángó sorskérdések című konferencián /Újkígyós, 1994. okt. 28-30./ elhangzott előadását közölte a Korunk. Tánczos Vilmos sok kétségét osztotta meg hallgatóságával. Az Erdélybe áttelepült csángóknak könnyebb a számukra otthonos román köznyelvhez asszimilálódniuk, a magyar nyelv megtanulása nehézségekbe ütközik. Az Erdélybe települt csángóknak elegük volt a kisebbségi sorsból, érvel a szerző, az erősebbhez kívánnak asszimilálódni, még Székelyföldön is azt követelik, hogy románul misézzenek. /Korunk, jan./

1996. január 13.

A Csángószövetség múlt évi kudarca figyelmeztet arra, hogy új módszerekre van szükség, hiszen tavaly könyvégetés történt, elégették a moldvai csángóknak szánt könyveket és elüldözték a szövetség embereit. A Kriza János Társaság és a budapesti Lakatos Demeter Egyesület szervezésében január 12-13-án Sepsiillyefalván, a KIDA-központban megtartott, Csángó sorskérdések című konferencián új cselekvési stratégiát vázolt fel Kötő József, az EMKE főjegyzője. A moldvai csángók még nem asszimilálódott 60-70 ezres tömege nyelvileg megmenthető. Kötő József három kiemelt irányt tart fontosnak: az első a tudományosság és kultúra feladatait ölelné fel, a második a csángó értelmiség kialakítása, itt megfontolandó Csicsó Antalnak az átmeneti csángó nyelvváltozat kialakítására tett javaslata, a harmadik olyan közélet megteremtése, mely a Csángószövetség súlypontját áthelyezné Bákóba. Legalább a kétnyelvű iskolákat fel kellene állítani. Ferenczes István kifogásolta, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában nincs képviselője a csángó ügynek, ezért erre felkérik a frakciót. /Európa legelhagyatottabb gyermekei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./ Az előadók között volt Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, Benedek H. János, Tóth Erika, Lukács János, Kallós Zoltán Kolozsvárról, Halász Péter, Virt István Budapestről, Gazda József Kovásznáról. Tánczos Vilmos szerint mintegy 60 ezer moldvai csángó ért, tud és beszél magyarul. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12., 13., 15./ 1880-ban az Amicul familiei című lap még így írt: Moldva két megyéjében a lakosok "csak magyarul beszélnek". "A mi államférfiaink megbocsáthatatlan bűne, hogy soha nem gondoskodtak ennek az elemnek az elrománosításáról". A cikkíró felszólított az elrománosításra, román iskolákat sürgetett és román papokat. - Tánczos Vilmos nyolcvannégy moldvai csángó falut keresett fel és megállapította: az asszimiláció feltartóztathatatlan. Néhány faluban, ahol zömében magyarok laknak /Pusztina, Lészped, Szitásfalu/, le lehetne fékezni az asszimilációt. - Csicsó Antal Szegeden végezte el a történelem-magyar szakot, majd hazajött, Csíkszeredában dolgozik, ő a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke. Szerinte legfontosabb Erdélyben, Csíkszeredában folytatni az iskoláztatást. Csicsó Antal Csángó apróábécé címen tankönyvet készített. /Benkő Levente: Csángó kérdések. Tanácskozás egy süllyedő hajóról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 31./ Csicsó Antal: Apró ábécé - Abecedar marunt /Kolozsvár, 1995/ Alcíme: Magyar nyelvi alapismeretek moldvai csángó-magyar gyermekek részére. - A szerkesztésben közreműködött: Györffy Enikő, lektorálta: Borbáth Erzsébet és Sándor Klára - Készült az Erdélyi Tankönyvtanács ajándékaként 500 példányban.

1996. március 7.

A moldvai csángók közül ma mintegy százezren beszélik vagy értik őseik nyelvét. A csángók valamennyien katolikusok. Hitüket azok is megtartották, akik nem tudtak ellenállni az erőszakos románosításnak. Moldvában, Tatros városában született meg, 1466-ban az első bibliafordítás is. Fennmaradt töredéke, a Müncheni-kódex őrizte meg a Miatyánk legrégibb szövegét. Ebben így szerepel egy mondat: "Mü testi kenyerünk felett való kenyeret adjad münékünk ma." Az anyanyelvi oktatás és vallásgyakorlás azonban évszázadok óta hiányzik a moldvai magyarok életéből. Ceausescu bukása után annyit változott a helyzet, hogy nyilvánosan nem korlátozzák a csángó falvak látogatását. A magyar nyelv oktatását azonban továbbra sem engedélyezik. Lészpeden Fazekas József nyugdíjas maga köré gyűjtött néhány iskoláskorút, hogy megtanítsa őket magyarul írni és olvasni. A falu papja a milícia segítségével zaklatja őt. Kallós Zoltán, a moldvai csángó népélet egyik legkiválóbb ismerője azt javasolta, hogy a Csángó sorskérdések címen tartott illyefalvi konferencia a magyar nyelvhasználat üldözése miatt forduljon az ENSZ kulturális szervezetéhez, az UNESCO-hoz. Ezen a Sepsiillyefalván megtartott konferencián több mint harminc előadás hangzott el. Borbáth Erzsébet csíkszeredai tanárnő, aki városában oktatja a moldvai csángó gyermekeket, kifejtette, hogy nem tekinthető végső megoldásnak az, hogy a csángó gyermekek Moldvából Csíkszeredába jöjjenek tanulni, hanem szülőfalujukban kell biztosítani számukra az anyanyelvi oktatást. Vitát váltott ki a konferencián Tánczos Vilmos néprajzos előadása /Hányan vannak a moldvai csángók?/. Köztudott, hogy a romániai nemzetiségi statisztikák nem ismerik a moldvai magyarokat. Az 1992-es népszámlálás idején Petru Gherghel iasi püspök körlevélben szólította fel papjait, hogy a szószékről parancsolják meg híveiknek: tagadják le származásukat. Tánczos Vilmos számbavételénél Szabó T. Attila nyelvész nyelvföldrajzi tagolását vett alapul, ennek alapján bejárta a csángó falvak többségét, szerinte a magyarul beszélő csángók 60 ezren lehetnek, a következő megoszlásban: északi csángók /Románvásár, Szabófalva környéke/: 9 faluban 7 ezer fő, déli csángók /Bákó környékén/ 6 faluban 8 ezer fő, székelyes-csángók 69 faluban, 45 ezer fő. Kiemelte Pusztina, Gajcsána, Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak, Klézse, Somoska, Pokolpatak, Frumosa, Forrófalva, Külső-Rekecsin és Diószén településeket, ahol még napjainkban is szinte 100 %-ban beszélik és értik a magyar nyelvet a fiatalok is. Kallós Zoltán és mások is vitatták ezt az adatot, Kallós Zoltán továbbra is 100-120 ezres lélekszámot tartja reálisnak. Abban viszont egyetértettek, hogy az elmúlt évtizedekben közel 40 ezer csángó telepedett át Erdélybe. /Hajdú Demeter Dénes: Csángó sorskérdések. = Magyar Fórum, márc. 7./ Illyefalvi konferencia: 1996. jan. 12-13., 71. sz. jegyzet.

1996. augusztus 29.

A csángóság lélekszámát megállapítani mindig is nehéz volt, annyit viszont tudunk, hogy a iasi-i egyházmegyéhez 300 ezer római katolikus hívő tartozik. Tánczos Vilmos kutatására alapozva Moldvában 60 ezren beszélnek még magyarul, nyilatkozta Erőss Péter, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 1990. okt. 20-án alakult meg. Az első években több támogatást kaptak. Létrehozták a Domokos Pál Péter Alapítványt, amelynek kizárólagos célja a csángó magyar gyermekek taníttatása. A hazai és a magyarországi politikusoknak egységesen kellene fellépniük a moldvai magyarság megmaradása érdekében. A Vatikánnak is tennie kell valamit. "Az RMDSZ sem figyel kellőképpen mireánk" - panaszolta Erőss Péter. Nem kérdezik meg, mi a helyzet a közel 300 ezer moldvai magyar származásúval. Erdélyben körülbelül 7000 áttelepedett moldvai csángó él, de velük sem törődnek, a papok sem. Erdélyben húsz moldvai származású katolikus pap él, őket kellene olyan központokba helyezni, ahol nagyobb számban élnek áttelepedett csángók. A pusztinai hívek 200 aláírással ellátott beadványt nyújtottak be a iasi-i egyházmegyének, hogy magyar szentmiséket kérnek. Megoldás nem született, sőt a kérvényt sem volt hajlandó beiktatni az akkori vikárius, Druma Gheorghe. Ő kiszállt a faluba és megfélemlítette az aláíró híveket. A klézsei hívek szintén küldtek egy beadványt, de választ nem kaptak. A lészpediek még 1991-ben kérvényezték a magyar nyelvű misét, de őket megfélemlítették. A klézseiek idén a tanfelügyelőségtől kérték a magyar nyelv bevezetését az iskolába. Erőss Péter eredményről azonban nem tud beszámolni. /Kisgyörgy Réka: "Nem karitatív, hanem érdekvédelmi szervezet vagyunk." = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

1996. augusztus 29.

A csángóság lélekszámát megállapítani mindig is nehéz volt, annyit viszont tudunk, hogy a iasi-i egyházmegyéhez 300 ezer római katolikus hívő tartozik. Tánczos Vilmos kutatására alapozva Moldvában 60 ezren beszélnek még magyarul, nyilatkozta Erőss Péter, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 1990. okt. 20-án alakult meg. Az első években több támogatást kaptak. Létrehozták a Domokos Pál Péter Alapítványt, amelynek kizárólagos célja a csángó magyar gyermekek taníttatása. A hazai és a magyarországi politikusoknak egységesen kellene fellépniük a moldvai magyarság megmaradása érdekében. A Vatikánnak is tennie kell valamit. "Az RMDSZ sem figyel kellőképpen mireánk" - panaszolta Erőss Péter. Nem kérdezik meg, mi a helyzet a közel 300 ezer moldvai magyar származásúval. Erdélyben körülbelül 7000 áttelepedett moldvai csángó él, de velük sem törődnek, a papok sem. Erdélyben húsz moldvai származású katolikus pap él, őket kellene olyan központokba helyezni, ahol nagyobb számban élnek áttelepedett csángók. A pusztinai hívek 200 aláírással ellátott beadványt nyújtottak be a iasi-i egyházmegyének, hogy magyar szentmiséket kérnek. Megoldás nem született, sőt a kérvényt sem volt hajlandó beiktatni az akkori vikárius, Druma Gheorghe. Ő kiszállt a faluba és megfélemlítette az aláíró híveket. A klézsei hívek szintén küldtek egy beadványt, de választ nem kaptak. A lészpediek még 1991-ben kérvényezték a magyar nyelvű misét, de őket megfélemlítették. A klézseiek idén a tanfelügyelőségtől kérték a magyar nyelv bevezetését az iskolába. Erőss Péter eredményről azonban nem tud beszámolni. /Kisgyörgy Réka: "Nem karitatív, hanem érdekvédelmi szervezet vagyunk." = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

1996. október 27.

Mit kezdjünk a hagyományokkal? - tették fel a kérdést a Romániai Magyar Pax Romana keresztény értelmiségi mozgalom idei tanulmányi hétvégéjén /Csíksomlyó, okt. 24-27/. Horváth Árpád svájci, luzerni filozófus a katolikus egyházban létező konzervatív és progresszív irányzatokról értekezett, Szegő Katalin, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófiatanára a hagyomány természetét vizsgálta, Tánczos Vilmos néprajzkutató a liturgia és a népi paraliturgia nem felhőtlen viszonyáról beszélt, Cs. Gyimesi Éva kolozsvári egyetemi tanár Babits Mihály nemzet- és kereszténység-felfogását értelmezte. A rendezvénynek az új Jakab Antal Tanulmányi Központ adott otthont. /Jakabffy Tamás: Újra együtt volt a Pax Romana. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./ Az összejövetel egyik résztvevője Békés Gellért bencés teológiatanár volt Pannonhalmáról, aki három évtizedig Rómában a Sant' Ansolmo Akadémia teológiatanára volt, továbbá alapító főszerkesztője a Rómában megjelenő Katolikus Szemle folyóiratnak. Békés Gellért elmondta, hogy a Pax Romana megteremti azt a fórumot, ahol nem csak katolikusok, de nem hívők is elmondhatják gondolataikat. Ez tehát egy nyílt fórum, egy állandó dialógus annak érdekében, hogy az ember tudatosan, Isten akarata szerint élhesse életét. - Most a hagyományokról volt szó. Nem szabad elvetni az értékeket - a hagyomány értékeit - a konzervativizmustól való ódzkodás jelszavával. Vigyázni kell arra is, hogy az egykori vallási gettósodás a diktatórikus rendszer megszűnte után ne folytatódjék. Nem szabad engedni a lassú elszigetelődésnek. Az értelmiség feladata, hogy megtalálja azt, ami maradandó. Az élet parancsa nemcsak hagyományok kritikátlan őrzése, hanem az értékek továbbfejlesztése. /Váradi Márta: Mit kezdjünk a hagyománnyal? Pax Romana tanulmányi hétvége Csíksomlyón. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 4./

1997. június 17.

A magyar nyelvű oktatás és közművelődés újraindításának szükségessége a moldvai csángó faluközösségekben nemzeti önépítésünk folyamatában kiemelt fontosságú feladat. Ebből a tényből kiindulva, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Művelődési és Oktatási Főosztálya neves hazai néprajzkutatók, Pozsony Ferenc és Tánczos Vilmos tanulmányaira támaszkodva, elkészítette az intézménytelepítési tervezet térképét, amelyet tanulmányozásra és gyakorlati alkalmazásának előkészítésére a kormányzatban dolgozó illetékes RMDSZ-tisztségviselők elé terjeszt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 17., 1050. sz./

1997. augusztus 1.

A moldvai csángók identitásáról írt a néprajzkutató Tánczos Vilmos. A Kárpátokon kívül élő csángóság a 19. században kimaradt azokból a történelmi folyamatokból, amelyek a modern polgári magyar nemzetet megteremtették. A legfontosabb egységesítő tényezők hiányoznak: a magyar nyelvnek nem tulajdonítanak semmiféle szimbolikus közösségformáló értéket. A csángók a nyelvcserét nem tartják veszteségnek. A Moldvában beszélt tájnyelvet nem tekintik a Kárpát-medencében beszélttel azonosnak. Nincsenek tudatában a népi kultúra nemzeti értékének. Alig van kapcsolatuk a magyar "magaskultúrával". A közös származás népi tudata már a székelyes csángók között is elhomályosulóban van. Moldvában nem alakulhatott ki sem egyházi, sem világi magyar értelmiség. A román állam kezdettől akadályozta a moldvai magyar értelmiség kialakulását. A román katolikus egyházi értelmiség kialakulása az 1884-ben felállított jászvásári püspökség papneveldéjének, később nyomdájának tulajdonítható. A katolikus vallás a románosítás eszköze lett. - Az 1989-es fordulat óta minden tanévben 100-200 csángó gyermek tanul magyarul Székelyföld iskoláiban. A Magyarországon egyetemi tanulmányokat folytató csángó fiatalok száma több tucatra tehető. A Moldván kívül képzett fiatalok magyar értelmiségként visszakerülésére - intézmény hiánya és az ellenséges környezet miatt - nincs esély. A Szabófalván 1991-ben kezdeményezett Magyar Nyelvkört az RMDSZ parlamenti interpellációja ellenére alkotmányellenesnek minősítették és betiltották. A Lészpeden működő két vasárnapi iskola vezetőit a rendőrség folyamatosan zaklatja.- A Moldvai Csángók Szövetsége Sepsiszentgyörgyön 1990 óta Moldvai Magyarság /1992-ig: Csángó Újság/ címen folyóiratot ad ki. 1995-ben ápr. 29-re Klézsén hívtak össze közgyűlést, de a felbujtott és leitatott helybeliek kikergették őket a faluból, majd felgyújtották a magyar nyelvű tankönyveket és a magyar kiadványokat. Korábban, 1991-ben megakadályozták, hogy Pusztinában rendezzék meg a Csángó Fesztivált. /Tánczos Vilmos: A csángó identitás és tényezői. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 1. - átvétel a Magyar Kisebbség (Kolozsvár) 1997/1-2. számából/

1997. november 8.

Új folyóirat első száma jelent meg októberben Csíkszeredán, Ferenczes István szerkesztésében, a Székelyföld. Az első számban Tamási Áronra emlékeznek. A folyóirat nemcsak szépirodalommal foglalkozik, hanem közli Tánczos Vilmos hosszú interjúját Imreh István történész professzorral, a professzor tanulmányát és válogatott műveinek bibliográfiáját. A folyóirat bemutatta Kusztos Endre festőművészt, továbbá egész Székelyföld problémáit fogja elemezni. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./ Megjegyzés: Ugyancsak Székelyföld címen indult Csíkszeredában folyóirat 1997. júniusában, főszerkesztője Murgu Pál Antal volt.

1998. június 17.

A brüsszeli nemzetközi kisebbségi jogvédő alapítvány - International Foundation For Promoting Studies and Knowledge of Minority Rights szellemi vezetője Nicola Girasoli pápai káplán, a vatikáni diplomácia Brüsszelben tevékenykedő tagja. Girasoli atya személyes kapcsolatot épített ki a moldvai csángókkal. Segített abban, hogy Csicsó Antal, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség alelnöke eljuthatott Brüsszelbe és ott 1997. november 19-én előadást tarthatott a csángó kisebbség történetéről, helyzetéről, gondjairól és kívánságairól. Girasoli két bukaresti kutatóval, Renate Weberrel és Valentin Stannal angol nyelvű kisebb tanulmányt /The Moldavian Csango/ íratott. Ennek a bemutatója volt jún. 17-én Budapesten, Göncz Árpád köztársasági elnök, Karl-Josef Rauber apostoli nuncius, valamint püspökök, papok, közéleti személyiségek jelenlétében. Eljött Csicsó Antal, továbbá kolozsvári magyar egyetemi tanárok és a moldvai csángók egy kis csapata. Ilyen rangos gyülekezet eddig nem foglalkozott a csángók helyzetével, állapította meg beszámolójában Beke György, aki mindig szószólója volt a csángóknak. A megvitatott tanulmány /The Moldavian Csango/ mindössze harminckét oldalas, ez alkalmatlan keret az óriási csángó irodalom áttekintésére. Márpedig erre lenne szükség. A román tudományosságban olyan vélekedések olvashatók, amelyek kizárják egymást. A XVIII. században élt Cantemir fejedelem például magyaroknak nevezi a moldvai csángókat, addig egy nemrég elhunyt középiskolai tanár, Dumitru Martinas nagy botrányt kavart könyvében azt állította, hogy a csángók eredetileg románok voltak. A most bemutatott tanulmányban a szerzők egymás mellé helyezik az ellentmondó tételeket, a magyar szakirodalomnak alig egytizedét vették számba. A jún. 17-i esten először Nicola Girasoli, a kisebbségi kérdés szakértője beszélt a csángókról, majd Renate Weber és Valentin Stan, a tanulmány szerzői következtek. Az esten jelen volt Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzos is, aki felszólalásában részletezte, milyen elfogult ez a kiadvány. Kifogásolta, hogy a különböző "népszámlálások" adatait a csángók vonatkozásában a szerzők hiteles tényeknek fogadták el. Hiszen ők maguk is megjegyzik, hogy Ceausescu alatt a csángók jobbnak látták eltitkolni származásukat. A tanulmány nem idézi az 1859-es román népszámlálás adatait, amelyek szerint Bákó megye katolikus lakosságának 86 százaléka, Román megye katolikusainak 94 százaléka még magyarnak vallotta magát. Csicsó Antal, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke is beszélt röviden. Hézagpótló kiadványról van szó, állapította meg, hiszen a román közvélemény számára eddig ismeretlen megközelítésben tárgyalja a kérdést. Megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök is, aki határozottan leszögezte: a csángók magyarok. Könnybelábad a szemem, ha hallom őket, jelentette ki. /Beke György: Aki idegen nyelven imádkozik, az a hitét is elveszítheti. Egy csángókról szóló tanulmány vitája. = Új Ember, jún. 28., Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), júl. 23./ Az A Hét egy hónap múlva számolt be a könyvbemutatóról.

1998. szeptember 2.

Kötő József oktatásügyi államtitkár a vele készített interjúban elmondta, hogy országos átlagban a diákok 35 %-ának sikerült a pótérettségi. Maros megyében 74 százalékos volt az arány, a magyar nemzetiségűek tehát komolyan felkészültek. Szükség volt a szigorú érettségi vizsgára, a szigorú megmérettetésre, hogy szembe lehessen szállni a társadalmi méretekben eluralkodott szemlélettel, hogy minden elintézhető, minden kijárható. Az államtitkár kifejtette, hogy az önálló magyar egyetem létrehozásával foglalkozó kormánybizottság működéséhez mintegy 500 millió lejt biztosító kormányhatározat várható elfogadásával megteremtődnek a feltételek az önálló magyar egyetem tervének előkészítési munkáihoz, a kormánybizottság első munkajellegű találkozójára szeptember 1-jén került sor. A bizottsági munkálatok előkészítésére a Romániai Magyar Felsőoktatási Tanács Kolozsváron ülésezett, ahol azok a tagok, akik részt vesznek a kormánybizottság munkájában, valamint a többi felsőoktatási tag megbeszélte azt a stratégiát, amelyet képviselniük kell a kormánybizottságban. A Felsőoktatási Tanács által kifejtett több mint nyolc éves kutatómunka és előtanulmányok alapján "kikristályosodott az oktatást és tudományt, oktatást és kutatást összekapcsoló tudományegyetemnek a szellemi struktúrája." Rendelkeznek az oktatásban dolgozó vagy főiskolai oktatásban számba jöhető oktatók teljes kataszterével, ennek alapján Kötő cáfolta azt a gyakran hangoztatott feltételezést, miszerint a nincs elég számú magyar oktató egy önálló magyar egyetem létrehozásához, úgy vélve, hogy az egyetem akkreditációjához szükséges oktatói létszám nehézségek nélkül előteremthető. Elkészítik a pontos igénylistát is arról, hogy még milyen speciális szakember-igénnyel kell számolni. Ennek alapján dolgozza ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület a vendégtanár-programot és a doktorandus-programokat. Kötő megelégedéssel jelentette be, hogy a számos politikai botrány ellenére ez évtől kezdve sikerült beindítani a moldvai csángók körében - egyelőre egy faluban, Klézsén - a magyar nyelv tanítását. A döntés már a múlt évben megszületett, de parlamenti interpellációk és a felkavart ellenkezés miatt eddig nem indult be ez a két csoport sem. Kötő ígérte, hogy maga fogja ellenőrizni a tanítás beindítását. Ez nem végleges megoldás. Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc tanulmányt készített azoknak a csángóknak a földrajzi elhelyezkedéséről, akikben még pislákol az anyanyelvi tudat. Ennek alapján kidolgozták azt, hogy a moldvai csángó településeken milyen iskolatípusokat kell beindítani, az általános iskoláktól kezdve a fakultatív magyar órákig. /Zsehránszky István: Rosta után, egyetem előtt. Beszélgetés Kötő József tanügyi államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./

1998. szeptember 11.

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által kezdeményezett Nyelvek és kultúrák a Kárpát-medencében című konferenciát immár tizedszer rendezték meg - Újvidék, Budapest, Szeged, Nyitra, Kolozsvár és Ungvár, illetve sok más helyszín után ezúttal Bécsben, az ottani Bornemisza Péter Társaság székházában. Romániából Péntek János nyelvészprofesszor és Pozsony Ferenc, valamint Tánczos Vilmos néprajzkutatók mellett a szatmárnémeti Bura László is részt vett, ő számolt be az eseményről a Szatmári Friss Újságnak. A nívós előadásokat hamarosan könyv formájában is megjelentetik, Gereben Ferenc és Kontra Miklós budapesti nyelvészprofesszorok szerkesztésében. Az előadások leggyakoribb tematikája szociolingvisztikai jellegű volt - ilyen megvilágításban került terítékre a Kárpátok Eurorégióban tapasztalható nyelvi egymásrahatás problémája, a cigányok nyelvhasználata és a csángók nyelvi vergődése. Ez utóbbi témájú dolgozat szerzői - a szegedi József Attila Tudományegyetem ifjú kutatói - példamutatóan tudományos, budapesti nyelvészek által bemutatott, a méhkeréki románság soraiban végzett kutatómunkára alapozott, rendkívül tanulságos előadás volt. /Nemzetközi konferencia a kisebbségi nyelvhasználatról. Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11., a Szatmári Friss Újság nyomán/

1998. december 17.

Az idén hatodszor osztották ki a Julianus-díjat, amelyet a csíkszeredai Julianus Alapítvány évente decemberben öt olyan személynek ítél oda, akik tevékenységükkel a szórványban élő magyarságot segítették. Dec. 17-én az alábbiak vehették át a díjat: Berki Anna, a magyar közoktatási minisztérium munkatársa a Kárpát-medence magyarsága oktatási rendszerének kiépítéséért, Tánczos Vilmos néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár a moldvai csángók kutatásában kifejtett eredményeiért, Harai Pál medgyesi római katolikus esperes az egyháza és népe szolgálatában kifejtett tevékenységéért, dr. György Antal csíkszeredai agrármérnök távoktatási munkájáért, Reiff István brassói nyugalmazott tanár a népi kultúra megőrzéséért. Kiosztották az idei Julianus-díjakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

1999. február 9.

A moldvai csángók két vezetője, Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke és pusztinai származású Nisztor Mihály az Európai Unió egyik bizottságának meghívására Brüsszelbe utazott, ahol január 13-14-én a Regionális Bizottságnak /The Comittee of the Regions/ a legelesettebb kisebbségi kultúráknak szentelt rendkívüli ülésén vett részt. Ezen a konferencián a kisebbségi művelődés egyenjogúsításának elvi kérdését vetették fel. A szakértők kifejtették, hogy jövőjük akkor biztosított, ha a hatóságok támogatása mellett a csángók ügyeket maguk a csángók intézhetik. Ez a meghívás fordulatot jelent a csángókérdés nemzetközi fogadásában. Az ülés után az Európa Parlament épületében - más nemzetiségekhez, néptöredékekhez hasonlóan - a moldvai csángók is kiállíthatták a népviseletet, továbbá az információs anyagot. Kitették a Moldvai Magyarság című lap néhány számát, a csángószövetség szándéknyilatkozatát, két angol nyelvű dolgozatot /az egyiket Csicsó Antal írta, a másikat Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató, egyetemi előadó, aki tanulmányában a moldvai magyar anyanyelvű csángóságot hatvanezer főre becsülte/. Ott volt az asztalon továbbá a budapesti kisebbségkutató alapítvány /International Foundation for Promoting Studies and Knowledge of Minority Rights/ által kiadott The Moldavian Csango. A dolgozatot Valentin Stan és Renate Weber állította össze. A dolgozat vitatható állításait már cáfolta Tánczos Vilmos. Megjelent Yehudi Menuhin hegedűművész, a rendezvény fővédnöke is. /B. Kovács András: Csángók Brüsszelben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 2., B. Kovács András: Csángók az Európai Unió székházában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9., B. Kovács András: Saját intézményt kér a moldvai magyarság képviselete. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

1999. június 9.

A Kolozsvári Nyilatkozat tervezete: A magyarországi antikommunista ellenzék és a demokratikus román emigráció képviselői által aláírt Budapesti nyilatkozat - melyet teljességében elfogadunk - 10. évfordulóján mi, románok, magyarok és németek, akik úgy ítéljük, Erdély komplementáris, kulturális és vallási pluralizmusú területéhez való tartozásunk legalább annyira fontos, mint maga nemzeti identitásunk és az alapvető történelmi premisszája annak, hogy az Egyesült Európa polgárai lehessünk, részesei lévén ama societas civilis-nek, mely Erdélyben már a 17. és 18. században felemelte szavát a polgári jogok biztosításáért, konstatálva, hogy a politikai pártok és szervezetek képtelennek bizonyultak új és gyökeres megoldásokat találni arra, hogy megkönnyítsék az ország kilábalását a mélyülő válságból és lezárják a recentralizáció, az Európa-ellenes restauráció útját, síkra szállunk azért, hogy kezdődjék nyílt vita Erdély és a Bánság közigazgatási autonómiájának távlatairól - Románia keretében, regionális törvényhozó gyűlésekkel, amelyek a jövőben a központosított állam modelljének valós alternatíváját képezik, lehetővé téve a történelmi régiók gazdasági, művelődési és politikai érdekeinek érvényesülését, az erdélyi civil társadalom és egyházak képviselőinek, hazai és külföldi szakértők részvételével alkotmányozó bizottságot hozzanak létre, mely átfogó, magas tudományos szintű okmányt dolgozzon ki az új közigazgatási egységek és az illető törvényhozó gyűlések hatásköréről, tiszteletben tartsák a román állam nemzeti szuverenitását és területi épségét és a hatalom központi szervei csorbítatlanul gyakorolhassák kompetenciáikat a külpolitika, a honvédelem és a pénzügy terén. Valamennyi román történelmi tartománynak joga legyen a devolúció és a szubszidiaritás elveire épülő regionális intézményekhez. Teljes mértékben értékesüljön Erdély - ahol a lakosság harmada az ország nemzeti össztermékének 55 %-át valósítja meg - húzó szerepe Románia európai integrációs folyamatában. Biztosíttassék Erdély valamennyi nemzeti közösségének jogegyenlősége, melyek megfelelő intézményekkel és pontosított és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek nemzeti kultúrájuk és nyelvük fennmaradása és fejlődése biztosítása végett. Valódi, a közös érdekekre, a kölcsönös tiszteletre és a nemzeti közösségeink közötti együttműködésre alapozó partnerség jöjjön létre, mely regionális szinten megvalósulva a Románia és Magyarország, illetve a Románia és Németország közötti gazdasági, művelődési és politikai kapcsolatok erősítésének szilárd alapját képezheti, mely kapcsolatok stratégiai fontosságúak annak biztosításában, hogy Románia valamennyi európai struktúra tagja lehessen. Aláírják: Alexandru Cistelecan - irodalomkritikus, Marosvásárhely; Alexandru Vlad - író, Kolozsvár; Ion Muresan - költő, Kolozsvár; Traian Stef - író, Nagyvárad; Daniel Vighi - író, Temesvár; dr. Paul-Jurgen Porr - orvos, Kolozsvár; Paul Phillippi - történész, Nagyszeben; Bakk Miklós - politológus, Lugos; Horváth Andor - irodalomtörténész, Kolozsvár; Tánczos Vilmos - néprajzkutató, Kolozsvár. Az alábbi személyek és szervezetek csatlakoznak a nyilatkozathoz: az 1989. június 16-i Budapesti nyilatkozat aláírói. Sabin Gherman elnök és Marius Avram alelnök - Pro Transilvania Alapítvány; Toró T. Tibor elnök és Szilágyi Zsolt alelnök - az RMDSZ Reform Tömörülése. (Az Adevarul nyomán; fordította: Ferencz L. Imre) /A Kolozsvári Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

1999. június 9.

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület népfőiskolai évadzáró rendezvényét jún. 11-én tartja Zabolán, a néprajzi múzeumban. A magyar népi kultúra egyetemes értékei címmel tart előadást Pozsony Ferenc és Tánczos Vilmos /mindketten egyetemi tanárok Kolozsváron/, továbbá Harangozó Imre néprajzkutató Magyarországról és Gazda Enikő muzeológus Sepsiszentgyörgyről. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

1999. július 27.

A Lugoson megjelenő Redesteptarea hetilap júl. 22-i száma közölte a Dragan Alapítvany (Fundatia Europeana Dragan) Tudományos Tanácsának júl. 13-i határozatát, miszerint az Alapítvány a kolozsvári főügyészhez fordult, és büntetőper indítását kérte a Kolozsvári Nyilatkozat következő "aláírói" ellen: 1. Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány elnöke; 2. Alexandru Cistelecan, irodalomkritikus; 3. Alexandru Vlad, költő; 4. Daniel Vighi, író; 5. Paul Philippi, történész; 6. Bakk Miklós, politológus; 7. Horváth Andor, irodalomtörténész; 8. Tánczos Vilmos, néprajzkutató; 9. Toró T.Tibor, az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának elnöke. Az Alapítványt ebben az ügyben képviselő Gheorghe Pancratiu, Iuliu Gheorghiu, dr. Constantin A. Bob és dr. Augustin Deac (az utóbbi kettő egyetemi tanár) szerint az "aláírók" a Btk. 1661. szakaszának 1. bekezdése ("alkotmányos rend elleni cselekmények") és 167. szakaszának 1. bekezdése ("összeesküvés") alapján marasztalhatók el. /(Bakk Miklós): Büntetőper az aláírók ellen? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

1999. szeptember 22.

Sára Sándorhoz és a Duna tv vezetőihez intézett nyílt levelet több erdélyi magyar értelmiségi. A közel 400 aláírást tartalmazó levél szerint aggodalommal értesültek arról, hogy "a televízió vezetősége 1999 őszétől tervezett átszervezései olyan műsorokat, rovatokat, adásokat is érintenek, melyek számunkra fontosak és kedvesek. Ezek között első helyen nevezzük meg a Közép-európai Magazint, Balogh Júlia és kitűnő szerkesztőtársai kiemelkedően jó sorozatát". Ennek "megszüntetése, szerkesztői koncepciójának bármily felhígítása éppen most, az átmeneteknek ebben a kényes és fontos határpillanatában, egyoldalú döntés lenne, és mindenképpen a nézői közvélemény iránti barátságtalan lépés." Az aláírók között van Lászlóffy Aladár, Pillich László, Gáll Ernő, Péntek János, Tánczos Vilmos, Kónya-Hamar Sándor, Vincze Gábor, Katona Ádám, Toró T. Tibor, Borbély Zsolt Attila, Bara Gyula, Tőkés László, Szász Jenő, Ambrus Vilmos, Szilágyi Zsolt, Somai József, Mátis Jenő, Bodó Barna, Fischer Fülöp Ildikó, Kincses Előd, Kulcsár Sándor, Csapó József, Tőkés András. /Erdélyi értelmiségiek nyílt levélben fordulnak a Duna tv vezetőségéhez. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./ Az aláírók közül hiányoznak az erdélyi liberálisok /Cs. Gyimesi Éva, Kolumbán Gábor, Kántor Lajos stb./, továbbá az RMDSZ mérsékeltnek mondott vezetői /Markó Béla, Takács Csaba, Szabó Károly/ és a neptunosok /Verestóy Attila, Borbély László, Tokay György, Frunda György/.

1999. október 5.

Nemrégiben összegezte a moldvai csángó-magyaroknál tett tényfeltáró út tapasztalatait az egyik résztvevő, Komlóssy József, az Európai Népcsoportok Föderális Uniója, a FUEV alelnöke. A politikus az Európai Tanács parlamenti közgyűlése egyik finn nemzetiségű képviselőjével, illetve szakértőkkel kereste fel a csángókat. Az út fontosabb tapasztalatairól nyilatkozott a Magyar Nemzetben a Svájcban lakó Komlóssy József. A látogatás célja az volt, hogy szakmailag és politikailag egyaránt megalapozott felmérés készüljön az ottani magyarok helyzetéről. S az ennek eredményeként születő jelentés az Európa Tanács parlamenti képviselőinek és szakembereinek megbízható adatokkal szolgáljon a csángómagyarok helyzetének objektív elbírálásához. Vele jött Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, korábbi finn köztársasági miniszter, etnográfus, egyetemi tanár, az ET parlamenti közgyűlésének tagja, továbbá Szilágyi Zsolt RMDSZ-képviselő, Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajzi tanszékének docense, csángószakértő, Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke, Duma András, a szövetség munkatársa. A helyi román hatóságok az előbb említett városban igyekeztek elhitetni velünk, hogy a csángók olyan nyelvet beszélnek, amelyet, aki csak magyarul tud, meg sem ért. A tanfelügyelőnő, Paraschiva Forescu a csángószövetség legalitását is tagadta, majd az anyanyelvű oktatást kérő 17 csángó szülő aláírásának a hitelességét. Bukarestben viszont mind az oktatási tárcánál, mind a Romániai Kisebbségek Minisztériumában arról biztosították a delegációt, hogy a jövőben az új oktatási törvény értelmében hét jelentkező esetében bármelyik csángó faluban lehet magyar tannyelvű osztályt indítani. /Tényfeltáró út a moldvai csángóknál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

1999. november 16.

Nov. 12-14-e között csángó konferenciát rendezett Szamosújváron a Lakatos Demeter Egyesület, a Kallós-alapítvány, a Magyar Művelődési Intézet, az Ipolyi Arnold Népfőiskola és a helyi Téka Alapítvány "A gúnyánkról isz teccődik, hogy magyarok vagyunk..." címmel. A konferencián Gazda Klára, Lőrincz Etel, Pozsony Ferenc, Szentimrei Judit, Táncos Vilmos, Kallós Zoltán és Halász Péter, a Duna Televízió szerkesztője tartott előadást. Vendégek: Duma András, Csicsó Antal és balusesti, bogdánfalvi, jugáni, kelgyesi, szabófalvi hagyományőrzők. A program védnökei: Halász Péter, Kallós Zoltán néprajzkutató és Harangozó Imre, az Ipolyi Arnold Népfőiskola tanára. /"A GÚNYÁNKRÓL ISZ TECCŐDIK MAGYAROK VAGYUNK..." = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10., Erkedi Csaba: Szamosújvár. Csángó konferencia Rangos néprajzkutatók fóruma. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

1999. november 27.

Nov. 27-én Kolozsváron csángó-napot tartott a Kriza János Néprajzi Társaság. Mirk László Beszámoló a csángó gyermekek csíkszeredai oktatásáról címmel tartott előadást. Ezt követte Pozsony Ferenc és Hegyeli Attila A moldvai csángók társadalma és kultúrája című előadása, majd Csicsó Antal a moldvai csángók érdekvédelméről, míg Duma András a csángók identitástudatbeli zavarairól beszélt. Bemutatták a Pozsony Ferenc szerkesztette Csángósors c. könyvet. Pozsony Ferenc elmondta, hogy az 1989-es változások után Péntek János professzor kezdeményezte a néprajzkutatás oktatását a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A néprajzos csoport fölvállalta a moldvai csángókultúra, a társadalomszerkezet kutatását. Évi rendszerességgel kutatóutakat szerveznek a moldvai csángók körébe, ahol nemcsak a tanszékiek vettek részt, hanem a Kriza János Néprajzi Társaság székelyföldi és máshol élő szakemberei is. A vizsgálódásokba bevonták a magyarországi kollégákat is. Összeállt egy kötetre való anyag, amit a Kriza János Néprajzi Társaság ötödik évkönyvében jelentettek meg. A most megjelent Csángósors című kötet a moldvai világnak egy olyan arcát mutatja be, amelyet a politikusok, tanügyiek és más szakemberek is hasznosíthatnak. A könyvet Tánczos Vilmos tanulmánya vezeti be. Ezt követi Halász Péter nagyobb lélegzetű írása. Külön tanulmány foglalkozik a moldvai csángók oktatásának tapasztalataival. - A csángó napon az érdeklődők megnézhették Ferenc Csaba és Fekete Reka filmjét Pusztináról. A rendezvény főszervezője Fistos Gizella, aki a bákói Diószénről származik. Jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem Római-Katolikus Hittudományi Kar Teológia-Történelem szakán harmadéves egyetemi hallgató. /(András Szabolcs) = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27., Nánó Csaba: Csángó Nap Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./ Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról /Kolozsvár, 1997/ Csángósors /Teleki László Alapítvány, Budapest, 1999/ - Moldvai csángók a változó időben

2000. január 24.

Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői a január 13-án Kolozsváron tartott értekezletükön döntöttek a Sapientia Alapítvány létrehozásáról, melynek célja a Romániai Alapítványi Magánegyetem szervezése és kiépítése. Az alapítvány kuratóriumába az egyetemi és tudományos közélet ismert és elismert képviselőit kérték fel. Elnök: Tonk Sándor történész, egyetemi tanár, tagok: Birtalan Ákos közgazdász, parlamenti képviselő, Brassai Zoltán marosvásárhelyi egyetemi tanár, Marton József római katolikus teológiai tanár, Szilágyi Pál rektor-helyettes, Tolnay István francia-magyar szakos tanár, Toró Tibor fizika tanszék professzora Temesváron, Tánczos Vilmos néprajzkutató, a Magyar Tanszék adjunktusa és Tőkés Elek, a Vallásügyi Államtitkárság igazgatója. /Megvan a Sapientia Alapítvány Kuratóriuma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

2000. február 12.

Csíkszeredában megjelent a Moldvai Magyarság új sorozatának (X. évf., 1.sz.) idei januári száma, a Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld Alapítvány támogatásával. Az 1999-ig Sepsiszentgyörgyön kiadott százhárom lapszám, előbb Csángó Újság, majd Moldvai Magyarság címen látott napvilágot /Erőss J. Péter, majd Ősz Erőss Péter szerkesztésében/, azonban az anyagi támogatás hiánya miatt nem jelent meg új szám. Az újbóli kiadást Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője vállalta magára. A lap megmentésére egy kilencven éven felüli magyarországi katolikus plébános jelentkezett százezer forintos támogatással, de ezt megelőzően az EMKE, az Illyés Közalapítvány, majd a Frater Julianus Alapítvány (Budapest) és a székesfehérvári páter ifj. Szőcs István is jelentkezett. Bemutatták az új sorozat első mutatványpéldányát: kis formátumú (A/4), zöld-fekete színben jelenik meg. A közölt anyag mintegy harminc-negyven százaléka román nyelvre fordított, hogy azok is megérthessék, akik már nem tudnak magyarul, de katolikusnak (catolic) vallják magukat. Az első mutatványszám képet ad a moldvai csángómagyarok mai állapotáról, Tánczos Vilmos jóvoltából (Hányan vannak a moldvai csángók?) statisztikai adatok alapján. Csicsó Antal, a Moldvai Magyarok Szövetségének elnöke Mi, csángók továbbra is létezni akartunk című írása "felesel" a D. Bolea nevű bákói úr Desteptarea című nacionalista lapban közölt írásával (Magyarosítás parabolaantennával), aki nagyromán hevületében kijelenti: "úgy tűnik, a soron következő vitának egyetlen nyertese lesz: az a klézsei tiszta lelkű, igaz román ember, aki románul érez és gondolkozik, és nem engedi magát becsapni holmi külföldről származó ajándékok által. (Klézse összlakossága az 1992-es népszámlálás adatai szerint 4331 fő, ebből 4235 katolikus vallású, a lakosság 90 százaléka ismeri a magyar nyelvet.) Fekete Réka 2000 küszöbén a moldvai csángómagyarság című riportjában ugyancsak Klézse hivatalviselőinek és a nagytelepülés lakosságának ellentmondásos identitásvilágát pásztázza át. A Reménykeltő párbeszéd című kivonat az 1999. december 6-án a bákói Római Katolikus Teológiai Esperesi Hivatalban elhangzottakról számolt be, amelyen részt vett Jean-Claude Perisset pápai nuncius is, a jászvásári római katolikus püspökség képviselője, Dumitru Gabor, Csicsó Antal, a MCSMSZ elnöke, Duma András (Klézse), Erdes Stefan jászvásári római katolikus esperes. A pápai nuncius, aki információit a moldvai papoktól és apácáktól szerezte, a csángót és a magyart két különböző nyelvnek tudja, csángó misét azért nem lehet tartani szerinte, mert nincsenek papok, akik ismerik ezt a nyelvet /?/. Csicsóék és a renegát papok között szóváltásra is sor került, Erdes (valamikor Erdős) jászvásári katolikus esperes felszólította Csicsó Antalt, hogy az 1997-es, a püspökséget sértő és gyalázkodó írását vonja vissza. Ezzel a nuncius is egyetértett - ne osszák meg a moldvai katolikusságot stb. -, amire Duma kijelentette: "Nem sértegetünk senkit, mivel mi nem kötelezünk senkit arra, hogy azt a nyelvet használják, amelyet mi nem akarunk elhagyni." A nuncius a csángó mise celebrálását javasolta. Hangsúlyozta: csángó nyelvű s nem pedig magyar misére gondolt. /Sylvester Lajos: Kicsit másabb a csángó nyelv, de magyar. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 12./

2000. március 4.

Ezer moldvai csángómagyar gyermekből mindössze húszan érettségiznek, egyetemre még kevesebben felvételiznek. Moldva magyar eredetűnek tekinthető katolikus lakossága 243 ezer fő /1992-es népszámlálás/. A katolikus lakosságnak ma már mindössze egynegyede, 62 ezer fő beszél magyarul. Tánczos Vilmos /Kolozsvár/ szerint 83 olyan csángó település van, ahol magyarul beszélnek. A legjelentősebbek az északi csángók körében Kelgyest /Magyarul beszél 3100 fő/, a déli csángók körében a teljesen magyar községek: Pusztina /2050 fő/, Lészped /1900/, Külsőrekecsin /1900/, Újfalu /1700/, Somoska /1650/, Rácsila /1400/, Magyarfalu /1300/, a település 90%-a magyarul beszél: Lujzilakagor /4700/, Gyoszény /2000/, Frumósza /1900/, 85 % a magyarok aránya Bogdánfalván /2400/. Duma András, a Csángómagyar Szövetség klézsei szervezetének elnöke szerint a Szeret-Klézse Alapítvány támogatni fogja azokat a pedagógusokat, akik hajlandók lennének a csángó falvakban magyarul tanítani. Hasonló céllal hozta létre a lujzikalagori Adam Valerian, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatóját a Pro Moldva Alapítványt. /Rostás Szabolcs: A csángóknak nem futja a politikára. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

2000. április 15.

A magánegyetemet létrehozó Sapientia Alapítvány bejegyzése megtörtént, a kuratórium ápr. 14-én tartotta első hivatalos ülését Kolozsváron. Jóvá hagyták a működési szabályzatot, megválasztották a tisztségviselőket. Elnök Tonk Sándor, alelnök Tánczos Vilmos lett. A kuratórium úgy döntött: a 2 milliárd forintos keretre pályázhatnak oktatási intézmények, szervezetek, magánszemélyek egyaránt. Egyetlen feltétel, hogy a benyújtott pályázat beépüljön a magánegyetem struktúrájába. Az elkövetkező napokban három típusú pályázatot hirdet meg a kuratórium. Az első a 2000-2001-es tanévben beindítható tanszékekre vonatkozik. A második típusú pályázat azoknak a karoknak, intézményeknek a létesítésére vonatkozik, amelyek előkészítési foka nem éri el az akkreditációs szintet, még néhány felkészülési évre van szükségük. Ezt a felkészülést is támogatja az alapítvány. A harmadik típus a háttérintézményekre vonatkozik. Tonk Sándor elmondta, hogy a kuratórium tárgyalást folytatott a Partium Keresztény Egyetem vezetőivel. Megállapodás született, amelynek értelmében a nagyváradi egyetem kész integrálódni a létrejövő magánegyetem kereteibe. Misovicz Tibor, a HTMH elnökhelyettese, a magánegyetem személyi felelőse szerint a további magyar költségvetési támogatás a 2 milliárd forint sikeres felhasználásától függ. Birtalan Ákos a magánegyetem székelyföldi területi felelőse rendkívül fontosnak tartotta azt az elvi döntést, hogy a magánegyetemnek székelyföldi pillére is legyen. Az elkövetkező hetek egyeztetései során megtörténik a legéletképesebb alternatívák kiválasztása, és az is véglegesítődik, hogy milyen formában, milyen centrummal épül majd a magánegyetem székelyföldi tagozata. /Gál Mária: Kidolgozta a pályázati rendszert a Sapientia kuratóriuma. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-134




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998