udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Toducz Endre

2002. május 24.

A római katolikus egyház és a Ferenc-rend 1990 óta kitartóan próbálkozik visszaszerezni a mikházi (Maros megye) négy évszázados kolostort. Bakó Pál ferences házfőnök elmondta, egyetlen beadványukra sem érkezett semmiféle válasz, és még csak a magyar polgármester által vezetett önkormányzattal sem sikerült eddig egyezségre jutni. Ezzel szemben a magyar állam több millió forinttal támogatja a műemlék jellegű templom restaurálását. A mikházi ferences kolostor az erdélyi késő reneszánsz építészet egyik legjelentősebb emléke. A második világháború után az épület kolostorrésze kikerült a ferences szerzetesek kezéből. A ferenceseket száműzték. Fél évszázada tébolyda működik az erdélyi katolicizmus egyik legértékesebb kolostorában. Az intézményt 1979-től dr. Toducz Endre vezeti. A kolostorban a 190 fős személyzet mintegy 260 beteget kezel. Az egyháznak mindössze három helyisége maradt, mely azonban szinte használhatatlan. Mikháza polgármestere, Birtok György nem ült tárgyalóasztalhoz az egyház képviselőivel. A magyar állam a templom két évvel ezelőtt elkezdett restaurálására eddig mintegy három-négy millió forintot költött. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma A határon túli épített örökség megóvása elnevezésű programja keretében 2000-ben kezdte el a felújítási munkálatokat. Az építészettörténeti és a részleges falkutatásokat az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány végezte el. /Szucher Ervin: A magyar állam újítja fel a kolostort. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./

2002. október 3.

Adrian Paunescu kormánypárti szenátor interpellációjában a mikházi kolostor egyik szárnyában élő szellemi fogyatékosokat használta fel az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló restitúciós törvény megbélyegzésére. Adrian Paunescu szerint ha az egyház visszakapja az épületet, az ott gondozott elmebetegek utcára kerülnek. A Ferenc-rend több ízben is jelezte: igényt tart az egykor tulajdonát képező kolostorra, de nem kívánja felszámolni a benne működő intézményt. A szellemi fogyatékosok intézetének élén 1979 óta dr. Toducz Endre áll. A Krónikának Toducz elmondta, hogy ő nem kérte Paunescu segítségét, és nem is tudott a szenátor interpellációjáról. Toducz szerint azonban amennyiben a ferencesek Mikházán és környékén visszakapják javaikat, az intézmény nemsokára bezárhatja kapuit. A rend képviselője, Bakó Pál atya ismételten leszögezte: a ferenceseknek semmi nem kell abból, ami utólag épült. Toducz véleménye: a ferenceseknek itt nincs mit keresniük. /Szucher Ervin: Egyházellenes hangulatkeltés. Paunescu a mikházi fogyatékosokért? = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

2003. augusztus 19.

Azért nem megy előre romániai magyarság , állapította meg olvasói levelében Toducz Endre. "mert külügyeit Gigi Frunda, belügyeit pedig Borbély Vaszi rendezgeti. Mind a kettőt a román szeku lódította be 1989-90-ben az RMDSZ-be és tartja ott őket "legitim" beosztásban, ők a romániai magyarság fő sírásói (ők csinálták Markót is nekünk), Markó és környezete csak a román udvartartás kerti törpéi a nyakunkon. Verestóy is szekus relikvia, csak ő az anyagiakat rendezi." /Toducz Endre Mikháza: Hogy miért jut kettőről egyre a romániai magyarság? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 19./

2003. október 7.

Járassa ingyen házhoz a neptunos komcsi ideológiát, csak épp a postaköltséget fizesse ki! - írta olvasói levelében Toducz Endre. Az Erdélyi Riport ugyanis az év végéig ingyenesen kínálja magát, megrendelői szelvényt a Romániai Magyar Szó közölt. A "romániai magyar és a magyarországi vörösök létrehozták az Erdélyi Napló polgári hetilap ellenében az Erdélyi Riportot, amelynek doktriner szerepkört jelölt ki az MSZP és itteni megfelelője, az RMDSZ. Az Erdélyi Riport az ördögnek sem kell. Marosvásárhelyen az egyik lapterjesztő 40 példányt kap belőle hetente, amiből 36-ot kénytelen visszaküldeni a kiadónak, mert nem veszi be a nép. Az Erdélyi Riportot az a Stanik István csinálja, aki egykor az Erdélyi Naplót főszerkesztette, egy romániai magyar sajtóügyeskedő, egyféle sajtós Mudura." Magyarországi adófizetők pénzéből kínálgatják ingyen a neptunos komcsi ideológiát Erdélyben. Ezt kellene bevallania Szent-Iványi Istvánnak a Országgyűlésben! - Iliescu Budapestre utaztában magával vitte Hajdu Győzőt és Borbély Lászlót. Hajdut 1989 decemberében halálra keresték a felszabaduló vásárhelyi magyarok, tizenvalahány év múltán már egyazon delegációban utazik véle Európába a választottjuk, az eremdéeszes Borbély. /Toducz Endre, Mikháza: Nem hagyhatom szó nélkül. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 7./ Szerkesztői megjegyzés áll az írás alatt: elhatárolódnak a laptársra és kollégákra tett minősítő megjegyzésektől, azt valóban furcsa, hogy az Erdélyi Riport ingyen megrendelhető. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének - mint szakmai és etikai szervezetnek - lehetne ehhez egy-két szava, nemkülönben azoknak a közalapítványoknak, amelyek működési, nem pedig konkurencia-letörő költségtámogatásban részesítették magyar és román közpénzekből nevezett periodikát és kiadóját. A júliusban 55. születésnapját betöltő Művelődés című folyóirat összevont 6-9. száma Közművelődés, de kinek? alcímmel látott napvilágot. Az 1995-1998-as évfolyamokból összeállított gyűjtemény előszavában Szabó Zsolt főszerkesztő ekképpen fogalmaz: "Antológiánk a majdnem félszáz megjelent lapszámból tallózik, ám keresztmetszetünk nem éri el a tíz százalékot, s természetesen csak egyik megközelítése marad a Művelődés-jelenségnek. (...) Összeállításunk fő rendezőelve az volt, hogy lehetőleg a lap hagyományos szerkezetét követve a közművelődéssel foglalkozó írások állnak az élen, elsősorban erdélyi, de magyarországi és felföldi szerzők is szerepelnek." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 7./

2003. december 9.

Glatz Ferenc Kádár-kori történész Nagyváradon jártában azt mondta: "Erdély az erdélyieké". Illene tudnia azt, hogy Erdély egy középkori magyar képződmény, amely akkor keletkezett, amikor Magyarország háromba tört, és hogy Erdély lakói akkoriban nagyon nagy többségben magyarok voltak. Az erdélyiek azok, akik itt születtek, akiknek ide temetkeztek őseik; nem bevándorlók. Illene ma már eldönteni, hogy ki az erdélyi, az itt született itt élők vagy a Moldvából, Munténiából és Olténiából betelepítettek? - írta Toducz Endre. Erdély ma Romániáé, Erdély ma Románia; sok román bevándorlóval és velünk, szomorú, kevés, megtévesztett magyarokkal, akik halottak napján gyertyát gyújtunk őseink még megmaradt sírjain és lelkes beletörődéssel várjuk elmúlásunkat-elmulasztásunkat. A mi sírunkon lesz, ki gyertyát gyújtson? A bevándorlók nem fogják emlékünket ápolni, beérik egykori házaink, műemlékeink, sírjaink döntögetésével is- fejezte be Toducz Endre megjegyzését. /Toducz Endre. Mikháza: Glatz Ferenc blődségeiből. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./

2004. október 5.

Az RMDSZ országos ügyvezető elnökének, Takács Csabának a dévai Corvin Kiadója által megjelentetett magyar Ábécéskönyv harmadik oldalán vastag betűkkel szedve a román himnusz (Desteapta-te, Romane! – Ébredj, Román!) szövege található románul. Érdekes, hogy a román nyelv és irodalom tankönyvben nincs benne a román himnusz szövege, még magyarul sem, pedig ugyanaz a szerzőpáros (Makai Emese-Márta és Nagy Anna-Mária) készítette mindkét tankönyvet.    /Toducz Endre: Kakaóbiztos ábécéskönyv. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 5./

2008. január 30.

Amióta tavaly, a Székely Hírmondóban megjelent dr. Toducz Endrének néhány olyan írása, amely a román mítoszokat vette górcső alá, névtelen románok telefonálgatnak neki, azt ordítják a készülékbe, hogy húzzon el Romániából Magyarországra. Nem vitatkoznak írásaival, csak szitkozódnak és azt emlegetik, hogy szégyent hoz román őseire. Toducz erre megjegyezte, jól érzi magát szülőföldjén, Székelyföldön. És megkérdezte telefonálóktól, hogy ők „miként érzik magukat minálunk?” /Dr. Toducz Endre Mikháza: Névtelen telefonálók fenyegetnek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 30./

2008. július 2.

A kommunista elnyomást bemutató romániai jelentést a román történészekből és társadalomtudósokból alkotott munkacsoport készítette el Vladimir Tismaneanu vezetésével. A két világháború között Vladimir Tismaneanu kommunista szülei kominternes sejtekben tevékenykedtek. Apját, Leonid Tisminetchit 1935-ben szovjet propaganda terjesztése miatt lecsukták. Szabadulása után Vladimirral Spanyolországba mentek, apja a spanyol kommunisták oldalán tevékenykedett a polgárháborúban, innen a Szovjetunióba menekültek. 1948-ban tértek vissza Romániába, ahol Vlagyimir apja, Leonid Tisminetchi a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának propaganda osztályán kapott állást. Vladimir 1951-ben született. Apja 1981-ben halt meg. Felesége Hermina, és fia Vladimir ugyanabban az évben elhagyják Romániát. Rövid spanyolországi tartózkodás után, Hermina Venezuelában, a venezuelai kommunisták táborában lelt oltalomra. Vladimir az Egyesült Államokban az Amerikai Kommunista Párt főtitkárának segítségével kapott letelepedési lehetőséget. Az időközben románosított nevű Vladimir Tismaneanu 1974 és 1981 között Romániában a Román Kommunista Párt tagja, a bukaresti pártalapszervezet ifjú propagandistájaként tevékenykedett. Toducz Endre szerint a Tismaneanu-jelentés anélkül ítélte el a gyilkos kommunista rendszert, hogy megnevezte volna a gyilkosokat és a gyilkosságokért felelős agytrösztöket. /Toducz Endre, Mikháza: Kommunista felügyelet alatt készült a Tismaneanu-jelentés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 2./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998