udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Tomka Miklós

1998. október 14.

Okt. 8-9-én tartották meg a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban a Pax Romana tanulmányi találkozóját. Az előadók között volt Máthé-Tóth Miklós, Tomka Miklós /Erdélyi tények, kilátások, kelet-európai összehasonlítások/, András Imre a csíkszeredai KAM által készített Az egyház a társadalom szemszögéből című áttekintését elemezte, Birtók József a Szilágyi N. Sándorral készített előadásában a kisebbség, nemzetiség és felekezet kérdését vizsgálta a számok tükrében. Szilágyi Gyöngyi és Flóra Gábor a romániai egyházak társadalmi szerepét és a felekezeti oktatás távlatait taglalta. /Pax Romana találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

2000. április 12.

A vallásos hit és látásmód Erdélyben általánosabb, mint Magyarországon és Európa legtöbb más országában - állapította meg újonnan elkészült, az erdélyi vallásosságot összehasonlításban vizsgáló tanulmányában Tomka Miklós vallásszociológus. A húsvétkor kötetben megjelenő tanulmány a szerző szerint tíz kelet-európai országra kiterjedő vizsgálat erdélyi eredményének "előfutára" A kérdőíves felmérést - nyugat-európai finanszírozással - Litvániában, a volt NDK területén, Lengyelországban, Ukrajnában, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Horvátországban, Szlovéniában, valamint Románia erdélyi térségében végezték el. Tomka Miklós ismertetése szerint a magukat vallásosnak mondó emberek arányát tekintve 43 ország rangsorában Románia - a felnőtt népességet tekintve - 75 százalékkal a tizedik, Magyarország pedig 57 százalékkal a huszonhetedik helyet foglalja el. A vallásszociológus kimutatta, hogy a magukat Istenben nem hívőként jellemzők aránya az erdélyi magyarok között 5 százalék, a románok között 3 százalék, míg a magyarországi népességben 27 százalék. A felmérés szerint Erdélyben a keresztelés, a templomi esküvő, az egyházi temetés ma is töretlen szokás és szabály, ezt vallja az ottani lakosság 92-94 százaléka. Ezzel szemben Magyarországon a felnőtt népesség egyötöde nem tartja fontosnak a keresztelést, több mint egynegyede a templomi házasságkötést, sőt a lakosság egyhatoda nélkülözhetőnek tartja az egyházi temetést is. Legalább havonta ellátogat a templomba az erdélyi magyaroknak csaknem 60 százaléka, az erdélyi románoknak több mint 50 százaléka, míg a magyarországi lakosságnak átlagosan körülbelül csak 30 százaléka. Soha sem, vagy legfeljebb évente imádkozik az anyaországi magyarok 29 százaléka, ugyanez az erdélyi magyarok 5 százalékára és az erdélyi románok 2 százalékára jellemző. Összességében Tomka Miklós megállapította, hogy Erdély az általa megőrzött hagyománnyal és vallásossággal "hozzájárulhat az egész magyar kereszténység gyógyulásához". /Vallásosság Erdélyben és Magyarországon - összehasonlító felmérés = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./

2000. június 10.

A budapesti Kerkai Jenő Vallásszociológiai Intézet Vallásosság és nemzettudat címmel adott közre tanulmánykötetet a vallásosság és a nemzeti identitástudat jelenlegi erdélyi állapotáról. A két szerző, Gereben Ferenc és Tomka Miklós az erdélyi magyar, az erdélyi román és a magyarországi társadalmi környezetből merítették adataikat. Az Istenben nem hívők aránya az erdélyi magyarok között 5 %, a románok között 3 %, a magyarországi népességben ezzel szemben 27 %. A magyarországiak háromnegyede, az erdélyi magyarok 84 %-a hisz egy olyan Istenben, aki személyesen törődik az emberekkel. Soha nem (vagy legfeljebb évente) szokott imádkozni az anyaországi magyarok 29 %-a, ezzel szemben az erdélyi magyarok csupán 5 %-a és az erdélyi románok 2 %-a. - Magyarországon további elvallástalanodás valószínűsíthető, Erdélyben erről nincs szó. Erdélyben semmi nyoma annak, hogy a különböző nemzedékek világnézeti téren elszakadnának egymástól. - A romániai magyarok elsöprő többségében tettek tanúságot magyar kötődésükről és identitásukról. A nemzeti identitástudat kialakulásához, elmélyítéséhez jelentős segítséget nyújt a magasabb iskolai végzettség. - A történelemhez való viszonyulás az erdélyi magyarok nemzeti identitástudatának fontos elemét képezte. A pozitív hatású történelmi személyiségek között a mintához tartozók 55 %-a csak magyar történelmi alakot, 4 % vegyesen magyart és külföldit említett meg. A pozitív események esetében kevésbé érvényesül ez a hungarocentrikus gondolkodás: a kérdezettek 37 %-a említett csak magyar, 19 %-a vegyesen magyar és nem magyar példát- - A vallásosság mértékével a történelmi példák magyar jellege együtt erősödik. - A könyvolvasás Erdélyben mért gyakorisági mutatói nagyon hasonlítanak a magyarországihoz. - A valláshoz való viszony az olvasáskultúra minőségét differenciáltan befolyásolja: amíg a vallásosság a hagyományos irodalmi értékek felé irányítja az olvasókat, addig a vallás híján az irodalmi értékek világából is könnyebben kiszakadhat az olvasó. Összegzésként megállapítható, hogy a kommercializálódás jelenlegi magyarországi méreteitől az erdélyi magyarság távol áll, és egyelőre szilárdan őrzi olvasáskultúrájának - ahogy identitástudatának és vallásosságának is - hagyományos értékeit. Nem zárható ki azonban, hogy a küszöbön álló modernizációs folyamat mellékhatásaként, a fogyasztói-haszonelvű beállítódás jelei Erdélyben is erősödni fognak. /Vallásosság és nemzettudat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

2000. augusztus 12.

Megjelent a Vallásosság és nemzettudat - vizsgálódások Erdélyben /Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet, Budapest/ című munka, melyben egy-egy tanulmányt adott közre Tomka Miklós vallásszociológus és Gereben Ferenc művelődésszociológus. Előbbi a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa, az Országos Lelkipásztori Intézet Vallásszociológiai Központjának igazgatója, utóbbi a magyarországi Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának tanára, és a budapesti Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet vezetője. Tomka Miklós leszögezte, hogy a vallásosság milyensége nem megítélés, hanem vállalás kérdése. Vallja, hogy ″... a mai élő vallásosság tőke, ami megmenthető a jövő javára. Kérdés, hogy hogyan? Hogyan lehet felkészülni a türelmetlenül kopogtató modernizációra? (...) Mi ma sokmindent tudunk arról, hogy miért vesztett az európai kereszténység embermilliókat. Ezt a tudást használni lehet. (...) Erdély okulhat a magyarországi társadalom veszteségeiből, hibáiból, ″viszonzásul″ adhat valamit saját hívőbiztonságából, s hozzájárulhat az egész magyar kereszténység gyógyulásához″. A magyarországi 64 százalékkal szemben az erdélyi magyarok 81, az erdélyi románoknak pedig 82 százaléka hiszi, hogy az egyház az embereket az igazságra tanítja. Gereben Ferenc kifejtette, hogy az erősen kisebbségi helyzetben benne rejlik a fokozott késztetés (az asszimiláció mellett) az identitás vállalására. Gereben Ferenc rámutatott arra, hogy egyértelmű kapcsolat áll fenn a vallásosság és a tudatos identitásvállalás között az érzelmi hangoltság tekintetében: ″A templomba soha nem járó és nem imádkozó rétegek (Erdélyben nincsenek sokan; az ottani felnőtt magyar népességnek mindössze 6-7%-át teszik ki) az identitás kérdésében lényegesen közömbösebbek az átlagnál; a rendszeresen imádkozók, de különösen a rendszeres (hetenkénti) templomlátogatók pedig kitűnnek a nemzeti azonosságtudat pozitív beállítódású típusaiban″. - Nincs különbség az erdélyi katolikusok és reformátusok nemzeti identitásarculata szempontjából. A nemzeti önkép, múlt- és jövőkép a legreálisabb a művelt egyetemi ifjúság és az értelmiség körében. A torzulások az alacsony műveltségi fokkal (pl. románul végzett inasiskola) és az életkorral fokozódnak. Örvendetes, hogy a 90-es évek első feléhez viszonyítva a magyar történelem ismerete felértékelődött. /Fodor György: Vallásosságunk és nemzettudatunk helyzete. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

2001. január 12.

Vallás és társadalom címmel dr. Tomka Miklós magyarországi vallásszociológus, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa, a budapesti Országos Lelkipásztori Intézet Vallásszociológiai Központjának igazgatója tart előadássorozatot jan. 12-13-án Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológiai karán. Dr. Tomka Miklós előadásaira a teológiai kar magiszteri képzése keretében kerül sor. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2002. július 20.

A szatmári római katolikus püspökség felkérésére egy magyarországi szociológus-hallgató csoport végzett felmérést az egyházmegyében. A kutatók a személyes életútról is elbeszélgettek az interjúalanyokkal, érdeklődtek egyházhoz és valláshoz való viszonyukról a különböző életesemények bekövetkeztekor. Az "Önismeretünk számokban" kutatás során több mint 400 beszélgetést folytattak, melyek feldolgozását követően várhatóan 24 szakdolgozat és egy gyorsjelentés készül az év végére, jövőre pedig egy nagyobb zárótanulmányban összegzik az eredményeket. Dr. Tomka Miklós professzor, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociológiatanára, a kutatás vezetője sajtótájékoztatón beszámolt a felmérésről és annak részeredményeiről. Dr. Tomka Miklós szerint az erős vallásosság mellett erős nemzeti tudat jellemzi az itt élőket. Románia egészében, ezen belül a szatmári egyházmegyében is a vallásosság erősebb, mint majdnem bárhol Európában. Ez a vallásosság nagyon hagyománycentrikus. A nemzet és vallás egysége a román népességben éppúgy megvan. Ebből következik, hogy az egyháznak felelőssége van a kisebbség minden problémájával kapcsolatban. /Túrós Lóránd: Szociológiai felmérés a szatmári egyházmegyében. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 20./

2002. október 12.

Okt. 12-13-án tartja a Romániai Magyar Pax Romana Katolicizmus és közélet címen tanulmányi találkozóját a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban. Tomka Miklós budapesti egyházszociológus, a csíkszeredai Elekes András, a kolozsvári Adorján Zoltán teológiai tanár és a csíkszeredai Birtók József tartott előadást. /Katolicizmus és közélet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

2008. április 26.

A rendszerváltással egy időben Közép- és Kelet-Európában mindenütt igen jelentős vallási fellendülés zajlott le, ez a folyamat az elmúlt tíz évben sok helyen megállt, néhány országban azonban tovább tart – közölte Tomka Miklós vallásszociológus ,a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora Szegeden, az Értékek és vallás Közép- és Kelet-Európában című konferencián. A régió tizennégy országában tavaly végzett reprezentatív felmérés szerint nagyon vallástalan Csehország és a volt Kelet-Németország, a vallástalanok közé tartozik Magyarország és Szlovénia. A régió legvallásosabb területe Románia, a románokat követik a szlovákok és a lengyelek, valamint Ukrajna. /Románia a térség legvallásosabb országa. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998