udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 197 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-197
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Tonk Sándor

1991. január 9.

1990 késő őszén volt Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság alakuló ülése, felvették a városban 1876-tól 1948-ig működött előd nevét, azzal a különbséggel, hogy az irodalomcentrikus volt, Marosvásárhelyen viszont sok művész él, itt a színház, a színifőiskola, az orvosi egyetem, ezért sokrétűbb tevékenységet terveznek, nyilatkozta a társaság elnöke, Oláh Zsigmond. Az alelnök Tonk Sándor, a titkár Fülöp Géza. /N. M. K. : Beszélgetés Oláh Tiborral, Kemény Zsigmond Társaság elnökével. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 9./

1993. január 6.

A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság elnöke, Oláh Tibor számolt be az elmúlt évi tevékenységükről. Tonk Sándor alelnökkel és Fülöp Géza főtitkárral arra törekedtek, hogy minél változatosabbak legyenek az estek. Az elmúlt évben többek között Izsák József Kortársunk Illyés Gyula címmel emlékezett. 1991-ben Benda Kálmán történész /Budapest/ a csángók múltját idézte fel. Havonta rangos rendezvényekkel jelentkeztek, kiemelkedő volt az októberi Sütő András-est. A helyi színészek, muzsikusok is közreműködnek az előadásokon. /Jászberényi Emese: KZST a mérlegen. Beszélgetés Oláh Tiborral. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

1993. május 7.

A Lakitelek Alapítvány pályázatot írt ki a huszadik század magyar történelmének valósághű feltárása, valamint a helytörténeti kutatás érdekében. A kiírásra 479 pályamű érkezett /köztük 34 Erdélyből. 18 Felvidékről, 4 Vajdaságból, kettő Kárpátaljáról/. Az első díjat Albert Dávid tanár nyert el A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium története című munkájáért. Munkáját háromezer példányban kiadták /Infopress, Székelyudvarhely/. Ennek bevételét Albert Dávid felajánlotta iskolájának Ugyanakkor az Erdélyi Múzeum-Egyesület díját szintén neki ítélték oda, Gyergyószék népoktatásának feldolgozásáért.. Elmondta, hogy 1956-ban került Székelyudvarhelyre, az egyetemről. Tanár volt a gimnáziumban, majd igazgató, később főtanfelügyelő. Leváltották, nagyjából minden magyar vezetőt leváltottak. A tanítás mellett a helytörténettel foglalkozott. Nekifogott az gimnázium történetének megírására. Hatással volt rá Jakó Zsigmond professzor: hagyjunk rendet magunk után. Albert Dávidot egész Udvarhelyszék népoktatása érdekelte. Bejárt minden plébániát, parókiát, bejutott a felekezetek központi levéltáraiba. Olvasta a historia domusoat és a vizitációs jegyzőkönyveket. Albert Dávidot összegezte: Jakó professzor és Juhász István megírta a nagyenyedi kollégium történetét, a marosvásárhelyi oktatásról idén jelenik meg Tonk Sándor könyve, folyik a szatmári iskolatörténeti kutatás is. /Oláh István: Hogy állunk a történelemmel avagy a szellem búvóhelyei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

1993. november 16.

Az erdélyi magyarság történetének megírására felkért szerzők /Egyed Ákos, Kovács Kiss György, Nagy György, Tonk Sándor/ 1994-re tervezik a szintézis elkészítését. Remélhető, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1995-ben kiadja a megszületett munkát. /Cseke Péter: Mikor vehetjük kezünkbe az erdélyi magyarság történetét? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./.

1994. január 4.

Tófalvi Zoltán ismerteti az emléktábla elhelyezésének kálváriáját, bizonyítva, hogy a hatalom a magyar kisebbség művelődéstörténeti évfordulóit igyekezik ellehetetleníteni. Erre bizonyság az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság 200. évfordulójára készített emléktábla sorsa. Már 1992 őszén megkezdődtek az előkészületek az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság évfordulójára. Az EMKE elnöksége pontosan felmérte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megalakulását 32 évvel megelőző marosvásárhelyi tudós társaság évfordulója az 1993. év egyik legjelentősebb művelődési eseménye. A cikkíró az EMKE nevében a kérdés legjobb ismerőit kérte fel előadás megtartására, többek között Benda Kálmánt, Benkő Lórándot, Benkő Samut, Éder Zoltánt, Deé Anikót, Tonk Sándort és Péntek Jánost. Az 1993. dec. 4-5-én megtartott előadások színvonalasak voltak. Az igazi vesszőfutást az emléktábla jelentette. 1992-ben a kolozsvári magyar színjátszás emléktáblájánál az volt a kifogás, hogy nem jelezték idejében a betűtípusokat, a tábla méretét, a városi tanács illetékes bizottsága pedig egyszerűen "elfelejtett" összeülni. Így azután az emléktábla nem arra az épületre került, ahol az első előadásokat megtartották, hanem a színház jelenlegi épületének előcsarnokába. A marosvásárhelyi emléktábla esetében kellett a részletes műszaki rajz, majd az illetékes műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezése. Ott azonban kiderült, hogy nem is hallottak az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságról. Ennek a társaságnak szász és román tagjai is voltak, ezért háromnyelvű emléktáblát terveztek. A helyi műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezésén kívül szükség volt az országos felügyelőség engedélyére is. Kerekes Károly parlamenti képviselő kétnapos utánajárással megszerezte azt is. Marosvásárhelyen a polgármesteri titkár. Popa Iuliana Elena aláírása is szükséges, a cikkíró ezért ült hivatali szobájában nov. 29-től dec. 3-ig. Végül a titkár kijelentette: nem írja alá az engedélyezést. Dec. 3-án Ioan Rakolta prefektus közölte: az emléktábla elhelyezése, leleplezése elmarad. A prefektus megkérdőjelezte az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság puszta létét is. Hiába a több mint tízezer oldal kézirat, az Aranka Györgyhöz küldött és a tőle származó 1235 levél, a könyvtárnyi irodalom arra, hogy Marosvásárhelyen 1793. dec. 3-án megalakult az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. /Tófalvi Zoltán: Emléktábla-kálvária. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

1994. március 19.

Kolozsváron márc. 19-én tartotta tisztújító közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Elnöki jelentésében Jakó Zsigmond történészprofesszor számvetést készített a nehéz körülmények között működő EME munkálkodásáról. Megválasztották az EME új vezetőségét. Elnök: Benkő Samu, alelnökök: dr. Péter Mihály orvosprofesszor és Tonk Sándor történész, egyetemi előadótanár, főtitkár: Kiss András ny. oklevéltáros, titkár: Sipos Gábor történész. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

1994. május 29.

Máj. 29-én ünnepelte fennállásának 675. évfordulóját a Maros megyei Sáromberke község. Erre az alkalomra jelent meg Sáromberke történetéről egy kötet /Sáromberke 1319-1994, kiadja a Sáromberki Református Egyházközség/ szerzője Szabó Miklós, a Román Akadémia Társadalmi és Humán Tudományi Marosvásárhelyi Intézetének főkutatója. Ez az ünnepi alkalom egyben tisztelgő főhajtás volt a településhez kötődő Teleki család emléke előtt. Leleplezték Teleki Sámuel kancellár emlékére a református templomban elhelyezett emléktáblát a következő szöveggel: "Római Szent Birodalmi Gróf Széki Teleki Sámuel /1739-1822/ kancellár, a marosvásárhelyi Téka alapítója, az erdélyi magyar tudományosság, egyházak és iskolák pártfogója emlékére állították a falu lakói 1994 május havában". Felolvasták a külföldre kényszerült gróf Teleki Károly üzenetét, majd tudósok emlékeztek Teleki Sámuelre. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./ Szabó Miklós Sáromberkéről szóló munkájával elnyerte az Erdélyi Múzeum-Egyesület honismereti pályázatának harmadik díját. Az ünnepi emlékezésen előadást tartott még dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, az EME országos alelnöke, dr. Deé Nagy Anikó, a Teleki-Bolyai Könyvtár főkutatója. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

1994. július 2.

Jún. 30-án újraválasztották Csiha Kálmán kolozsvári református püspököt /97 szavazattal, Juhász Tamás 17-et kapott/. Az egyházkerület főjegyzője Bustya Dezső lett, generális direktor Székely József, az öt főgondok pedig: Mártha Ivor, Nagy Ákos, Csaba István, Tonk István és Tonk Sándor. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 2., Népszabadság, júl. 4./

1994. szeptember 2.

Az RMDSZ Egyeztető Tanácsa oktatási szakbizottsága szept. 2-i üléséről közleményben számolt be. Jelen voltak az oktatási szakkuratórium tagjai /elnök: Kelemen Árpád egyetemi tanár, titkár. F. Ferenczi Rita, tagok: Bíró A. Zoltán, Lászlófy Pál, Sebők Péter, Nagy F. István, Tonk Sándor, Vetési László/. A támogatások odaítéléséhez szükség van a romániai magyar oktatási hálózat sokrétű felmérésére, ennek nyomán a prioritási sorrend meghatározására. Cs. Gyimesi Éva, az oktatási szakbizottság elnöke ismertette, hogy mit kell tartalmazni a pályázatoknak, egyben javaslatot tett az elbírálás szempontjaira. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

1994. november 8.

Marosvásárhelyen ötödik évadját kezdte meg nov. 8-án a Kemény Zsigmond Társaság. Oláh Tibor elnök köszöntötte a megjelenteket és beszámolt arról, hogy a választmány a Kolozsvárra költözött Tonk Sándor alelnök helyett Albert Lőrincz Enikő pszichológust kérte fel, hogy töltse be ezt a tisztséget. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

1995. január 31.

Jan. 26-án Budapesten először mutatkozott be az újjáalakult Erdélyi Múzeum Egyesület /EME/, a Collegium Budapest várbeli előadótermében tudományos ülésszakot tartottak. Az erdélyi előadók között szerepelt Benkő Samu, Tövissi József, Kovács András, Sipos Gábor, Tonk Sándor, Wolf Rudolf és Nagy György. - Az 1990-ben újjáalakult EME nem kapta vissza könyvtárát és gyűjteményeit, az államtól támogatást sem kap. A segítséget az alapítványok adják, elsősorban az Illyés Alapítvány, emellett az anyaországban 1990-ben létrejött Mikó Imre Alapítvány. - Hozzá kell látni az erdélyi magyar tudományos intézményrendszer kiépítéséhez, egy kétmilliós nemzetiségnek erre szüksége van, állapította meg Benkő Samu, az EME elnöke. - A kolozsvári egyetemen 1994-ben beindult a magyar nyelvű geológusképzés, nyilatkozta Tövissi József, a Kolozsváron 1989-ben nyugdíjazott földrajz- és geológiaprofesszor, aki jelenleg óraadóként Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön, a Hyperion távoktató főiskolán tanít. /Magyar Nemzet, jan. 31./ A meghívón felsorolták az előadások címeit.

1995. március 25.

Márc. 25-én ülésezett a Maros megyei RMDSZ székházában a Területi Képviselők Tanácsa, ügyvezető elnöknek megválasztották Bulyovszky Lórántot, majd az ügyvezető alelnököket: Kerekes Károly /politikai/, dr. Kakassy Sándor és dr. Iszlai Árpád /önkormányzati/, dr. Tonk Sándor /oktatásügyi/, Kerezsi János /művelődési és egyházügyi/, Szekeres Erzsébet /szociális/. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 29., 502. sz./

1995. október 7.

A Bolyai Tudományegyetem megalakulásának ötvenedik évfordulójára tudományos értekezlettel egybekötött ünnepséget szervezett Kolozsváron, okt. 6-7-én a Bolyai Társaság. Előadást tartott többek között Kende Péter. A kötetlen beszélgetés keretében Az egyetem: hagyomány és távlat témakört járták körül Horváth Andor egyetemi adjunktus, Tonk Sándor történész, a kolozsvári egyetemen óraadó Claude Karnoouth, valamint Emil Rotaru egyetemi tanár. Több meghívott nem jött el, köztük volt Tamás Gáspár Miklós. Okt. 6-án a Bolyai Társaság rendkívüli közgyűlése állást foglalt a Babes-Bolyai Tudományegyetem évnyitóján lezajlott incidenssel kapcsolatban. A Horváth Andor elnök által előterjesztett nyilatkozat elengedhetetlennek tartja, hogy az Oktatási Minisztérium mondja ki a Babes-Bolyai Tudományegyetem kétnyelvűségét, mert csak ez biztosíthatja a magyar közösség védelmét. A nyilatkozat felszólította az RMDSZ-képviselőket, hogy interpelláljanak a kétnyelvűség kimondása ügyében. A Custos Kiadó munkatársai, Keresztes Dénes és Lázok János ismertették a szerkesztőségükben megjelent Erdély Magyar Egyeteme. Dokumentumok 1944-1945 című kiadványt, amelyet több kötetre terveznek. A Bolyai Társaság értekezletén többek között Kiss Elemér marosvásárhelyi tudományos kutató Bolyai János kéziratos hagyatékáról beszélt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./ A párizsi Claude Karnoouth professzor előadásában kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem visszaállítása illúzió, az a "magyar diákok gettója" lenne. Ma az angolt beszélik a világban. Karnoouth szerint a jövő a kétnyelvűségé. Ezt a nézetet többen vitatták, így Horvát Andor, a Bolyai Társaság elnöke is. Kende Péter párizsi politológus előadásában /Trianon-szindróma és Magyarország XX. századi külpolitikája/ és a vele készült interjúban azt állította, hogy az erdélyi magyar fiatalok is átmentek az individualizmus forradalmán, megtörténik, hogy nem Erdélyben képzelik el életüket. Kende Péter Székelyföld tömbmagyarságában elképzelhetőnek tartja az autonómiát, a szórványt viszont az asszimiláció fenyegeti, ez tény, állapította meg. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

1995. november 2.

Tőkés Andrásnak, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Maros megyei szervezete elnökének kezdeményezésére nov. 2-tól az oktatási törvény kisebbségellenes előírásai elleni "éhségsztrájk-lánc" indult Marosvásárhelyen. Ezen a napon Zonda Attila, az RMDSZ megyei elnöke, Virág György, a Maros megyei tanács alelnöke, Tonk Sándor, az RMDSZ megyei oktatási alelnöke és Tőkés András vállalt 24 órás éhségsztrájkot. Cs. Gyimesi Éva, az RMDSZ oktatási ügyvezető alelnöke szolidaritását fejezte ki az akcióval, közölte, hogy Kolozsváron is elindítják a láncot. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4-5./ Az RMDSZ Maros megyei szervezete, a Romániai Magyar Pedagógusok Maros megyei szervezete és az egyházak nov. 2-a és dec. 3-a között Ima- és böjthónapot hirdettek meg az anyanyelvi oktatásért, a magyar szakiskolákért, a magyar egyetemért. Tőkés András a marosvásárhelyi Népújságban így írt erről: "Imádkozni fogunk, hogy minél több román ember megértse igazi szándékainkat és támogasson bennünket igazságos harcunkban, hogy bennünk is gyarapodjon a szeretet embertársaink iránt, hogy legyőzhessük előítéleteinket másokkal szemben..." /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 6., 655. sz./

1996. április 24.

Az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület meghívására ápr. 12-én Tonk Sándor történész Brassóban tartott előadást a honfoglalásról. Ezt követően a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny nyertese, Nistor Ilona moldvai csángó balladákat adott elő. Ápr. 13-án Tonk Sándor megismételte előadását Négyfaluban, a Zajzoni Rab István Kollégiumban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

1996. május 31.

Máj. 30-31-én Temesváron tartották az erdélyi millecentenáriumi ünnepségek egyik központi rendezvényét Történelmünk a Duna-medencében címmel, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az EMKE és a helyi Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság rendezésében. A megnyitó ünnepségen Kötő József, az EMKE ügyvezető elnöke, Matekovits György, az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság elnöke, Dáné Tibor Kálmán, a Népfőiskolai Társaság titkára méltatták az esemény fontosságát. Neves tudósok, Benkő Lóránd akadémikus /Budapest/, Péntek János egyetemi tanár /Kolozsvár/, Benkő Elek tudományos főmunkatárs /Budapest/, Tonk Sándor egyetemi tanár /Kolozsvár/ és mások tartottak előadást. A kétnapos összejövetelt a nemzetstratégiáról szóló kerekasztal-beszélgetés zárta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 3., 793. sz./ Erdélyt - hangzott el Tonk Sándor előadásában - már elnevezése is a magyar történelemhez köti. Az Erdély elnevezés a magyarság kárpát-medencei megtelepedésével egyidejű, és a magyar szállásterület központi részéből tekintve az egykori Igfon erdőn túli területre vonatkozott. Régészeti leletek igazolják a honfoglaló magyarság 9-10. századi itteni megtelepedését. A helységnevek arra utalnak, hogy a magyarság a 10. század végéig birtokába vette a Mezőséget, a széles folyóvölgyeket, a növénytermesztésre és állattenyésztésre alkalmas területeket. Benkő Elek kifejtette, hogy a székelység már az Árpád-korban magyar nyelvű, a magyar nép szerves részét képező népcsoport volt. Szarka László /Budapest/ elmondta, hogy a határokról a győztes hatalmak Trianon előtt egy évvel már megállapodtak és eldöntötték, hogy nem egyeznek bele a katonailag elfoglalt területek hovatartozását megszabó népszavazásokba. A határokon kívül rekedt 3,6 milliós magyarság 75 év alatt 2,7 millióra csökkent, míg a Romániához csatolt részek román lakossága 2,9 millióról 5,8 millióra nőtt. Kiss Gy. Csaba /Budapest/ hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kommunizmus egy második szellemi Trianont is megvalósított. Míg a szovjet érdekszférába tartozó többi szocialista országban a nemzeti érzésnek szabad utat engedtek, Magyarországon, kiváltképp 1956 után a nemzeti gondolkodást fő veszélynek tekintették, és ravasz ötlettel a modernizáció ellenségeként kiáltották ki. Ez a mentalitás ma is él. /Gazda Árpád: Történelemszeminárium Temesváron. Erdély sorsfordulói. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 12./

1996. szeptember 2.

Szept. 2-án betöltötte 80. évét Jakó Zsigmond /sz. Biharfélegyháza/ történész. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem történeti-nyelvtudományi karán szerzett képesítést. Doktori disszertációját /Bihar megye a török pusztítás előtt, Bp., 1940/ a Magyar Tudományos Akadémia Körössy-díjjal tüntette ki. Budapesten, az egyetemen, majd a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-ben Kolozsvárra költözött, megszervezte az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárát, 1942-től egyidejűleg tanársegéd az egyetemen, 1945-től 1981-es nyugdíjazásáig a Bolyai Egyetem professzora. 1989 után újraszervezte az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, melynek elnöke lett /1990-1994/, majd tiszteletbeli tagja, 1988-tól az MTA tiszteletbeli tagja, 1996-tól pedig a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1990 óta a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, 1996. márc. 15-én tudományos munkásságáért Széchenyi-díjat kapott. Jakó Zsigmond számos értékes könyv szerzője, ezek között van az erdélyi művelődéstörténet és írásbeliség múltjára, levéltártörténetére vonatkozó kutatásait összefoglaló Írás, könyv, értelmiség /Kriterion, 1976/, melynek román változata Philobiblon transilvan /1977/ címmel jelent meg. Jakó Zsigmond kutatási területe Erdély középkori történelme, leginkább művelt szakterülete a történeti segédtudományok, mindenekelőtt az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia. Paleográfiai kutatásait Radu Manolescuval együtt adta ki, a hozzácsatolt albummal /Scrierea latina in evul mediu, 1971/ címmel, ezzel megteremtette az alapot a latin paleográfia oktatásához. /Magyar kiadása: A latin írás története, Budapest, 1987/. Jakó Zsigmond bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát, foglalkozott iskolatörténettel is, munkatársként részt vett a romániai középkori oklevélanyag közzétételében. Magára vállalta az erdélyi középkor írásos dokumentumainak vizsgálatát, mintegy 35 ezer oklevelet tanulmányozott át és értékelt. Nemzetiségtörténeti munkája: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, I-II., 1990. /Miklós László: Jakó Zsigmond 80 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3., Tibori Szabó Zoltán: Hiteles történetírásunk nesztora, Jakó Zsigmond akadémikus, 80 éves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület erre az alkalomra emlékkönyvet készített, amelyet szept. 2-án Benkő Samu, az EME elnöke ünnepi beszéd keretében adott át a 80 éves Jakó Zsigmondnak. Az ünnepelt meleg szavakkal köszönte meg a megtiszteltetést és felidézte életútját, pályájának alakulását. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996/. Szerkesztette: Kovács András, Sipos Gábor és Tonk Sándor. A hatszáz oldalas kötet tartalmazza Jakó Zsigmond irodalmi munkásságának könyvészetét, továbbá erdélyi és magyarországi történészek tanulmányait, továbbá négy román történész román nyelvű munkáját.

1996. szeptember 9.

Az erdélyi magyarság sorsáról szólva nem lehet évtizedekben, csupán néhány esztendőben gondolkodni. Meggyőződésem, ha nem történik semmi változás, tíz-húsz év múlva már nem is lesz miről beszélnünk, állítja Tonk Sándor, a Babes-Bolyai Egyetem Magyar Történelem tanszékének vezetője, aki tanítványaival tíznapos nyári kurzusra érkezett a budapesti Erdélyi Gyülekezet Reménység Szigetére augusztusban. "A magyar történelemtudomány hetvenöt esztendeje széttöredezett, egységét a most alakuló új történésznemzedék segítségével szeretnénk ismét helyreállítani" - fogalmazta meg az igényt Tonk Sándor kolozsvári professzor. A magyarországi diplomákat nem ismerik el Romániában, az értelmiség kitelepedése tehát folytatódik. A kolozsvári tanszékükön összesen öt tanár van, akikkel szinte lehetetlen a magyar történelem egészét átfogni. - Méltatlannak tartja, hogy a magyar hivatalosságok fanyalogva fogadták a millecentenáriumi események ünneplését. Lehetetlenné tették, hogy a magyar nép meríthessen történelmi múltjából, nyilatkozott Rozgics Máriának Tonk Sándor. /Új Magyarország, szept. 9./ Húsz magyar kolozsvári hallgató jött el, az akut tanárhiány miatt a tantárgyaknak csak 30 %-át tanulják anyanyelvükön. /Magyar Hírlap, szept. 9./

1996. november 5.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Szilágysomlyón tartotta vándorgyűlését. Tonk Sándor nyitotta meg a díszülést. Az egyetemen a magyar nyelvű oktatás ma alárendelt szerepet játszik, de tudományos intézetek hiányát a jelenleg működő tudományos társaságok sem pótolhatják. A három szakosztályban - történelem, nyelvtudomány és bölcsészet, természet-, illetve orvostudomány - több mint húsz dolgozatot mutattak be. Jokits Attila, a szilágysomlyói EME-csoportról elmondta: mintegy hatvan EME-tag van Szilágy megyében. Gazdag az orvosi szakosztály tevékenysége, szinte az egész megye magyar orvosi gárdáját mozgósította. A közeljövőben megjelenő Szilágysági magyarság című kiadvány szerzői között is vannak olyanok, akiket az egyesület ösztönzött munkára. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

1996. december 5.

Nemrég jelent meg az Erdélyi Múzeum, az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ folyóiratának új, honfoglalásnak szentelt száma /LVIII. évf., 1996. 1-2. füzet/. Jakó Zsigmond Ezerszáz esztendő című írásában leszögezte: "A honfoglalásról ugyanis ma már évezredes távlatból nézve állítható, hogy napjainkban is ható erejű, valódi fordulópontot jelentett nem csupán a magyar nép és a Kárpát-medence, hanem az egész közép-európai térség további sorsa szempontjából". Emellett olvasható több tanulmány, így Ferenczi István: Az erdélyi honfoglalás kérdése a régészeti leletek világánál című tanulmányában gazdag szakirodalmat használt fel és egészítette saját fél évszázados kutatómunkájának eredményével. Sokoldalú képet nyújtott Erdély honfoglalás kori viszonyairól. Számos vitatott kérdést, egészen új megvilágításba helyezett. A tanulmány sok tekintetben új fejezetet nyit Erdély honfoglalás kori értékelésében. Emellett olvasható több tanulmány, így Tonk Sándor: A magyarság megtelepedése Erdélyben a középkori magyar krónikák tükrében, Benkő Loránd: Ezeréves küzdelem a magyar nyelvért, Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Faragó József: A szabófalvi hejgetés stb. / /Palkó Attila: Az Erdélyi Múzeum honfoglalásnak szentelt száma.= Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

1996. december 8.

Kolozsváron dec. 8-án emlékeztek dr. Tavaszy Sándor halálának 45. évfordulójáról. Dukrét Géza, az Erdélyi Kárpát Egyesület elnökének megnyitója után Dávid Gyula, az EMKE országos elnöke, Tonk Sándor egyetemi adjunktus és Ajtay Ferenc, az Erdélyi Gyopár felelős szerkesztője tartott előadást. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

1996. december 12.

Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyilvánosságra hozta az SZKT ülésén nov. 28-án elmondott beszédét Mit kíván a romániai magyar nemzeti közösség? címmel. A püspök kifejtette: a kormányban való részvételről érdemben az SZKT-nak kellett volna döntenie, de nem ez történt. Nov. 27-i levelében Somai József joggal kifogásolta, hogy "megrendült a szövetség belső demokráciája", nem hívták össze az SZKT-t háromhavonta, ahogy az alapszabály előírja. Tonk Sándor szerint az SZKT összehívásával az RMDSZ vezetői elkéstek. - A szűkszavú sajtótájékoztató szerint Markó Béla "rövidesen eljuttatja ajánlatát a kormányzásban való részvételre", "tárgyalások folynak a konvencióval". Miben áll Markó Béla "ajánlata"? - Szó sem esik az RMDSZ tárgyalási feltételeiről. - Előzőleg meg kellett volna fogalmazni az RMDSZ tárgyalási feltételeit, igényeit és elvárásait, valamint a teljesítésükre vonatkozó biztosítékokat. - Az "RMDSZ-t a Frunda-féle választási különítmény hajszolta be a kormányba." Frunda György elnökjelöltként való indításával az SZKT szabad utat engedett a hatalombarát neptuni irányvonalnak. Frunda György megnyilatkozásiból látható "egy új és más RMDSZ-politika erőszakos arculata, mely minden bizonnyal mind Bukarestnek, mind a jelenlegi Budapestnek, mind Washingtonnak a leginkább kedvére van". - A neptuni irányvonal az önfeladás politikája. - A kormányba belépést ésszerű szerződéses alapokra kell helyezni. A következő elvárások és jogos igények támaszthatók a román demokratikus kormánnyal szemben: - az alkotmány és valamennyi olyan törvény felülvizsgálása, melyek kisebbségellenes kitételeket tartalmaznak, a kisebbségi és vallásügyi törvény elfogadása, a tanügyi törvény felülvizsgálata és az RMDSZ módosító indítványának megfelelő átalakítása, az RMDSZ személyi autonómiára vonatkozó törvénytervezetének törvényerőre emelése, a kisebbségi autonómiaformák és kollektív kisebbségi jogok elismertetésére vonatkozó tárgyalások elindítása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, a magyar nyelvű felsőoktatás és szakiskolai képzés helyreállítása, anyanyelvű oktatás a fogyatékos és kisegítő iskolákban, a felekezeti oktatás 1948 előtti állapotoknak megfelelő helyreállítása és állami támogatása, az egyházi szociális intézmények központi pénzügyi támogatása, anyanyelv használata a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a társadalmi közéletben, a helységnevek anyanyelvű használata, anyanyelvű és kétnyelvű feliratok alkalmazása, a Kisebbségi Tanács átalakítása kisebbségi kormányhivatallá, magyar prefektusok kinevezése a székely megyékbe /Hargita, Kovászna, Maros/, Cseresznyés Pál szabadon bocsátása. A felsorolt elvárások mellett az RMDSZ indítványozza: a Demokrata Konvenció előzetes kötelezettségvállalásának megfelelően ültessék életbe a Gyulafehérvári Határozatok nemzeti kisebbségekre vonatkozó tételeit, szerezzenek érvényt az Európa Tanács 1993/176-os számú dokumentumába foglalt ajánlásokat, melyek teljesítésére a román állam kötelezettséget vállalt, az új kormány határolja el magát az előző kormány magyarellenes politikájától, hívják össze a román-romániai magyar kerekasztalt. - Meg kellene szabni a megvalósítások határidejét. /Tőkés László: Mit kíván a romániai magyar nemzeti közösség? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11., Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

1997. január 7.

Dec. 29-én rendezték meg Nyárádszeredában a millecentenáriumi záróünnepséget. A főtéren levő kis parkban, ahol előzőleg 11 fát ültettek, emlékoszlopot állítottak, melyet a nyárádszeredai születésű néhai Tóth Lázár készített. Az egyházak lelkipásztorai ünnepi beszédet mondtak, majd Dászkel László helyi polgármester köszöntötte a megjelenteket. A kultúrotthonban dr. Tonk Sándor történész Mit jelentett a honfoglalás a magyarság életében Európa és az erdélyi magyarság számára című előadása hangzott el. Az előadás után a megjelentek megtekinthették Sándor János /Székelyszentistván/ fafaragó címerkiállítását. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./

1997. március 13.

Erdély-szerte méltósággal ünnepelte a magyarság március 15-ét. Az 1989-es decemberi változás után az idén első ízben valóban felszabadultan adózhatott nemzeti közösségünk az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, úgy, hogy a megemlékezéseken a román kormány, a demokratikus pártok helyi képviselői, a románság képviselői is jelen voltak. Az új körülményeket, a végre megváltozni látszó mentalitást, a román-magyar kézfogás és történelmi megbékélés szellemét tükrözte Victor Ciorbea kormányfő román és magyar nyelven felolvasott ünnepi üzenete, amelyet az ünneplők lelkes tapsa fogadott mindenütt. Markó Béla szövetségi elnök a központi rendezvényen, a székelyudvarhelyi ünnepségen a kéznyújtás ünnepének is nevezte március 15-ét, őszinte szándékaink felmutatása és nem a bezárkózás, a befelé fordulás ünnepének. Mint mondotta: "Sanda szándék nélküli kéznyújtás és kézfogás csakis egyenlők között lehetséges, csakis egymást egyenértékűnek tekintő nemzetek vagy közösségek nyújthatnak egymásnak testvérkezet, ahogy azt egykor Petőfi Sándorék szorgalmazták." S ha azt még nem állíthatjuk, hogy "a jognak asztalánál" máris "egyaránt foglal helyet" mind, aki itt él, azt elmondhatjuk, és el is kell mondanunk, hogy a történelem most ismét esélyt kínál nekünk, és rajtunk is múlik, miként használjuk ki ezt az esélyt. "Az RMDSZ összefogása a román demokratikus erőkkel példaértékű lehet - mondotta Markó Béla -, mert ily módon megteremtődött az igazságtalanságok, méltánytalanságok és egyenlőtlenségek felszámolásának lehetősége... Nagy feladatunk van és nagy felelősségünk. Ami eleinknek nem sikerült, nekünk most sikerülhet, demokráciát teremteni az egész ország számára, és igazi egyenjogúságot a romániai magyarság számára. El kell következnie végre a román és a magyar nemzet megbékélésének... Ha kezet nyújtunk egymásnak, Európa is kezet nyújt nekünk." A székelyudvarhelyi ünnepi népgyűlésen Birtalan Ákos turisztikai miniszter olvasta fel román és magyar nyelven Victor Ciorbea miniszterelnök üzenetét. Ünnepi beszédet intézett a jelenlévőkhöz Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese, Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, aki háromnapos Hargita megyei látogatását Székelyudvarhelyen kezdte meg, Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, aki tájékoztatta a részvevőket, hogy a kormány megváltoztatta az előző kabinet döntését a csereháti építkezésre vonatkozóan. A magyarországi vendégek közül köszöntötte az ünneplőket Demeter Ervin országgyűlési képviselő az MDF részéről, Tirts Tamás Orbán Viktornak, a FIDESZ elnökének üzenetét tolmácsolta, az MSZP nevében pedig Fedor Vilmos képviselő üdvözölte a többezer főnyi gyülekezetet. Szász Jenő polgármester felolvasta Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke üzenetét, és az egyházak képviselőinek nevében szólt a tömeghez Tamás József, a Székelyföld új katolikus segédpüspöke. - Marosvásárhelyen idén is mintegy nyolc-tízezer ember gyűlt össze a székely vértanúk emlékművénél. Tonk Sándor történész, Fodor Imre polgármester mondott beszédet, Lukácsy Szilamér a Bolyai Egyetem mellett mellett állt ki, Zonda Attila, Maros megyei RMDSZ-elnök kórházból küldött levelét Kincses Előd olvasta fel. - Nagyváradon Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszédében a magyarság jelenlegi igényeiről szólt. - A székelyföldi városokban mindenütt népes megemlékezésekre került sor. Szép ünnepség színhelye volt Csíkszereda és a közelében levő Nyergestető. Sepsiszentgyörgyön több ünnepség is volt, a város stadionjában 15-20 ezer ember gyűlt össze. - Brassóban több rendezvényen emlékeztek az 1848-as szabadságharcra, Ion Ghise polgármester is megjelent az ünnepségen. - Nagyenyeden Horatiu Iosan polgármester is beszédet mondott. Rácz Levente emlékeztetett: második esztendeje a város főterén megkoszorúzhatják Széchenyi István emléktábláját és az "1949. január 8." feliratú márványtáblát. Azon védtelen és ártatlan nagyenyedi polgárok emlékét őrzi ez a tábla, akiket megöltek ezen a napon a városba bevonuló lázadó csapatok. Az RMDSZ-székházban Győrfi Dénes, a Bethlen Gábor Kollégium főkönyvtárosa emlékezett márc. 15-re. - Márc. 15-én Temesvár magyarság a szabadfalui Petőfi-emlékműnél gyülekezett, jelen volt Gehorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere is. Toró T. Tibor, Temes megye RMDSZ-elnöke köszöntötte a megjelenteket, dr. Bárányi Ferenc képviselő mondott beszédet. - Nagybányán Dávid Lajos újságíró, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület elnöke és Szaniszló József, Nagybánya alpolgármestere emlékezett márc. 15-re. - Vajdahunyadon az RMDSZ székházban batyus fogadás volt, Csernakeresztúron a Hagyományőrző Csoport rendezte az ünnepséget. - Désen az Oroszlános Honvéd Emlékműnél koszorúztak, többek között Barabási Ferenc RMDSZ-elnök méltatta márc. 15-e jelentőségét. - Gyergyószentmiklóson a Petőfi-szobor köré gyűlt az ünneplő lakosság. Este gyertyás felvonulás következett, a hősök síremlékéhez vonultak, ahol Turcsány Péter budapesti költő szavalta el Székelyföldről írott Ki népei vagytok? című versét. - Felszabadultan ünnepelte március 15-ét Szatmárnémeti, Kézdivásárhely, Déva, Csernakeresztúr, Balánbánya, Csíkdelne, Csíkszepvíz és több más erdélyi város és község magyarsága is. Az ünnepségeken az RMDSZ helyi vezetői, önkormányzati tisztségviselői mellett sokhelyütt jelen voltak a román demokratikus pártok, valamint a helyi hatóságok képviselői. Valahányszor felolvasták román és magyar nyelven, a részvevők lelkes tapsa fogadta Victor Ciorbea miniszterelnök március 15-e alkalmából a romániai magyarsághoz intézett üzenetét. - Egyedül Kolozsváron volt magyarellenes összejövetel, Funar szervezésében. A kolozsvári magyarok azonban méltóságteljesen ünnepeltek. A Farkas utcai református templomban az ökumenikus istentiszteletet dr. Csiha Kálmán református püspök igehirdetése nyitotta meg, majd a római katolikus, unitárius és adventista egyházak képviselői után Boros János megyei RMDSZ-elnök üdvözölte a megjelenteket. Rövid ünnepi műsor után az ünneplő közönség az Avram Iancu utcába vonult, ahol koszorúzási ünnepségre került sor Petőfi Sándor emléktáblájánál. Itt Buchwald Péter alprefektus román és magyar nyelven tolmácsolta Victor Ciorbea március 15-i üzenetét. Méltatták az ünnepet román és magyar nyelven Eckstein-Kovács-Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor és Mátis Jenő képviselők. Az emléktáblára felkerült a Kolozs megyei RMDSZ és a Magyar Köztársaság koszorúja. Este, az Állami Magyar Operában a Kodály- emléknapok zárókoncertjével ért véget a március 15-i ünnepség, amelyen részt vettek az RMDSZ országos vezetői, Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, az Ügyvezető Elnökség tagjai, az RMDSZ parlamenti képviselői, önkormányzati tanácsosai, a városi és megyei szervezet vezetői. - Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tagjai több ünnepi megemlékezésen vettek részt március 14-én és 15-én. Takács Csaba ügyvezető elnök Brassóban és Kolozsváron, dr. Kötő József oktatás-, művelődés- és egyházügyi ügyvezető alelnök Máramarosszigeten és Kolozsváron, Nagy Zsolt ifjúsági alelnök Aradon, Székely István Önkormányzatokért és területi szervezetekért felelős alelnök Nagyváradon és Kolozsváron, Náznán Jenő gazdasági alelnök Székelykeresztúron képviselte az RMDSZ országos vezetését a magyarság nemzeti ünnepének szentelt rendezvényeken. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 17., 988. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18., 19., Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

1997. július 17.

A posztkommunizmus nyomorúsága címmel tartják meg júl. 21-26-a között a VIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet - ezúttal a hagyományoktól némileg eltérő módon Tusnádfürdőn -, a Pro Europa Liga, az RMDSZ Nemzeti Liberális Platformja, a Reform Tömörülés, valamint a FIDESZ-Polgári Párt közös szervezésében. Az ötnapos nyári szabadegyetemen a következő témakörökben hangzanak el előadások: júl. 21-én, hétfőn - A NATO-bővítés körei Madrid után (meghívott előadók: Adrian Severin külügyminiszter, Kelemen Attila és Kónya Hamar Sándor, Valentin Stan, Dudu Ionescu Romániából, Gergely András Magyarországról; moderátor: Pröhle Gergely Magyarországról); júl. 22-én, kedden - A polgárosodás esélyei Romániában és Magyarországon (előadók: Birtalan Ákos turisztikai miniszter, Luminiþa Petrescu, Andrei Cornea, Renate Weber, Salat Levente Romániából, Stumpf István, Tellér Gyula Magyarországról, moderátor: Mátis Jenő); szerdán, júl. 23-án - Az oktatási reform - a kisebbségi oktatás (Tonk Sándor, Florin Diaconescu oktatásügyi államtitkár, Andrei Marga, Horváth Andor, Sorin Antohi Romániából, Pokorny Zoltán Magyarországról; moderátor: Szokoly Elek, Románia); csütörtökön, július 24-én: A posztkommunizmus nyomorúsága és a kilábalás módozatai - politikai fórum (előadók: Ion Diaconescu, Markó Béla, Petre Roman, Varujan Vosganian, Horia Rusu Romániából, Orbán Viktor Magyarországról; moderátor: Smaranda Enache, Románia); pénteken, július 25-én: Román és magyar nemzetpolitika (előadók: Gabriel Andreescu, H.R. Patapievici, Patrubány Miklós, Tőkés László Romániából, Tőkéczki László Magyarországról, moderátor: Toró T. Tibor, Románia). /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 17., 1073. sz./

1997. november 1.

Horn Gyula miniszterelnök romániai látogatása nyomán egymás után születtek az állásfoglalások a magyar egyetemről. A Népújság (Marosvásárhely) körkérdésére adott válaszokból idézett a lap. Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár leszögezte: sohasem állította, hogy nincs szükség önálló magyar felsőoktatási intézményre. Számára elfogadhatatlan, hogy legyen magyar egyetem, de nem Kolozsváron. Victor Ciorbea kormányfő "túl gyakran változtatja a véleményét". Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora körül tömörülő szűk csoportnál a "magyar tagozat bármely változata nagy ellenállásba ütközik." Megakadályozzák a szenátusnak a magyar oktatás kiteljesítésére vonatkozó határozatainak végrehajtását. Cs. Gyimesi Éva újra javasolni fogja az önálló magyar fakultásokat, de először mindezt a rektorral és szűk körével ismerteti, mert nem híve annak, hogy "a nagy magyar nyilvánosság" hamarabb tudja meg, hogyan gondolkodik. - Spielmann Mihály történész szintén Kolozsvárra gondol, de hozzátette, hogy Marosvásárhely is jó hely. Nem áll ki egyetlen város mellett sem. - Tonk Sándor egyetemi előadótanár határozott: a magyar egyetemnek Kolozsváron van a helye. - Ungvári Zrínyi Imre egyetemi adjunktus szerint az RMDSZ-nek tiltakoznia kell Horn Gyulánál, a sajtónál, de nem kell elkeseredni. A román erők azt akarják, hogy a magyar egyetem ne Kolozsváron legyen. Ennek ellenére ebben a városban kell létrehozni az egyetemet, a székelyföldi városokban pedig kihelyezett főiskolákra van szükség. /Lokodi Imre: Egyetem-dilemma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./ Emlékeztető: Cs. Gyimesi Éva 1997. jan. 31-én, a Szabadelvű Kör ülésén kifejtette, hogy szerinte Kolozsváron az önálló magyar egyetem mit jelentene: "egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba". Ehelyett két- vagy akár többnyelvű egyetem szükséges, vallja. /Cs. Gyimesi Éva: Erdélyi tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 12./

1998. április 25.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület ápr. 25-én Kolozsváron, a megszokott helyen, a Protestáns Teológia dísztermében tartotta évi közgyűlését. Benkő Samu elnöki megnyitója és dr. Kiss András főtitkári beszámolója összegezte az eredményeket. Az EME négy gazdag könyvtárral rendelkezik, külföldi ösztöndíjakkal, rendszeresítette a havi fölolvasó-, vitadélutánokat és a tudományos ülésszakokat. A tagok, illetve a munkaközösségek munkái az EME négy kiadványsorozatában /Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek, Orvostudományi Értesítő, Műszaki Tudományos Füzetek/, valamint önálló kötetekben jelennek meg. A leghevesebb felszólalásokat két kérdés váltotta ki. Az egyik a kommunista hatalom által elvett egyesületi ingatlanok, levél- és könyvtárak, múzeumok tulajdonjogának visszaállítása. A felszólalók sürgették az RMDSZ vezetését, mielőbb harcolja ki a jogsértő intézkedések hatálytalanítását. A másik kérdés az ösztöndíjak odaítélésével kapcsolatos. Megengedhetetlen, hangsúlyozták többen, hogy olyanok részesüljenek ösztöndíjban, akik a kutatási időszak után külföldre települnek. Felmerült a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon IV. kötete kiadásának késése is. A tisztújítás során a jelenlegi vezetők a helyükön maradtak. Elnök: Benkő Samu, alelnökök: Tonk Sándor és Kiss András, főtitkár: Müller Ádám, titkár: Sipos Gábor. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 29., Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 5./

1998. május 5.

Bármilyen furcsán hangzik is, az erdélyi magyarság története még nincs megírva - állapította meg Egyed Ákos történész a vele készült beszélgetésben.Különösen nincs megírva a vármegyei magyarság története. A háromkötetes Erdély története nagy űrt töltött ki. De most Egyed Ákos többedmagával az erdélyi magyarság történetét írja meg, figyelembe véve az erdélyi sajátosságokat. Amíg Székelyföld nagyrészt megmaradt szabad földnek, ahol a népesség jó része elkerülhette a jobbágysorsot, addig az erdélyi magyarság népi tömegei jobbágysorsba kerültek. - Romániában a magyar gyermekek intézményes keretek között nem tanulhattak magyar történelmet. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében négy történész vállalta a könyv megírását. Egyikük még nem készült el, hármójuké már nyomdakész állapotban van. /Aniszi Kálmán: Születőben az erdélyi magyarság történeti monográfiája. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 5. - átvéve a Napi Magyarországból/ Tonk Sándor nem készült el a vállalt résszel.

1998. május 30.

Máj. 30-án Kolozsváron tanácskozott a Kolozs megyei RMDSZ Képviselői Tanácsa. Az MKT-ülésen jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László tiszteletbeli elnök, Kötő József oktatásügyi államtitkár, Eckstein Kovács Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor és Mátis Jenő képviselők, egyetemi tanárok, egyházfők, vezető értelmiségiek. Napirenden az állami önálló magyar egyetem újraindításának kérdése szerepelt. A jelenlévők többórás hozzászólás-sorozatban vitatták meg a kérdést, és határozat született arról, hogy felkérik az RMDSZ parlamenti képviseletét, hogy folyó év június 15-ig nyújtsák be a kolozsvári székhelyű egyetem alapításáról szóló törvényt. Az ülést követő sajtóértekezleten, újságírók kérdéseire válaszolva Markó Béla szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy abban az esetben, ha a parlament nem emeli törvényerőre a 22-es és 36-os sürgősségi kormányrendeleteket, az RMDSZ nem tudja elképzelni a koalíciós együttműködést olyan pártokkal, amelyek ellenzik alapvető kisebbségi jogok megadását. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 1., 1275. sz./ Horváth Andor, a Bolyai Társaság elnöke vitaindítójában alapos helyzetelemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az új kormány megalakulásával, egy új oktatásügyi államtitkár kinevezésével némileg változás állt be az oktatás kérdésében, a multikulturalitás eszméjének állampolitikává emelése, továbbá az egyre nehezedő anyagi helyzet igen nehézzé teszi az előrelépést, de ugyancsak súlyosbító tényezőként látja a román közvéleményben, valamint az RMDSZ és a civil szervezetek viszonyában tapasztalható válságot is. Kötő József államtitkár helyzetértékelése szerint a fokozatos eredmények elérése is lehet az eredményesség fokmérője, amelyek között megemlítette a teljes körű kisebbségi oktatáspolitika kidolgozását, a hat főiskolai intézmény tagozatosításának tervét, a minisztériumi határozatot, amelynek értelmében magyar tankönyvek beszerezhetők fordításból, eredeti alkotásból, vagy importból. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy a kormányban való részvétel módjával kapcsolatban 1996 november óta ellentétes álláspontja volt a csúcsvezetéssel. "Ilyen homályos elképzelésekkel nem is lehet eredményt elérni" - mondotta a püspök, aki szerint "a nem eredményes politika fényezése önámítás". Tőkés köszönetet mondott a kolozsváriaknak azért, hogy felhívták a figyelmet az egyetem ügyére. Péntek János, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese ismertette a magyar oktatás helyzetét a kolozsvári egyetemen, arra a következtetésre jutva, hogy a "koszovói kivonulási modell" nem lehet megoldás a magyar felsőoktatást illetően, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség pedig állásfoglalásában az egyetemalapítás csökkenő esélyeire figyelmeztetett. Az ülés további felszólalói a magyar felsőfokú oktatás, a magyar oktatáspolitika, valamint ezeket érvényre juttató politikai eszközök hatékonyságát, lehetséges alternatíváit elemezték Tonk Sándor egyetemi tanár leszögezte: a problémamegoldás immár nem a szakembereken, hanem a politikusokon múlik, továbbá szükségesnek látszik egy, a magyar egyetem létrehozására vonatkozó törvény kidolgozása. Markó Béla a maga részéről bevallotta: 1996 őszén esélyt látott a kormányzásban, és ha másfél év után kiderül, hogy az RMDSZ tévedett, történelmi vétket követett el, akkor le kell vonni a személyi konzekvenciákat. Ugyanakkor az elnök elmondja, megdöbbentette az a keserűség, reménytelenség amely meglátása szerint terjedőben van, ezért figyelni kell a jelenségre. Az elnök továbbá kifejtette, a csúcsvezetőség is aggodalommal követi a tanügyi, valamint a helyhatósági kormányrendelet sorsát, viszont ezek esetleges kudarca esetén határozott lépésre lesz szükség az RMDSZ részéről: amennyiben a 22-es, illetve a 36-os kormányrendelet elesik, az RMDSZ nem tekintheti magát a kormánykoalíciós partnerek szövetségesének. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1., /Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./ A Kolozsvári Magyar Diákszövetség, az RMDSZ társult tagja a vita alkalmából közzétett állásfoglalásában a többi kormánypárt negatív hozzáállása mellett az "RMDSZ politikai tehetetlenségét" is okolta a Bolyai egyetem újraindításának elakadása miatt és "politikai eszközváltást" sürgetett. Nevezetesen azt, hogy az RMDSZ Petre Roman Demokrata Pártjához hasonlóan (a kormányból való kilépéssel, a parlamenti támogatás feltételekhez kötésével) küzdjön célkitűzéseiért, ehhez hozzátette az "önálló külpolitika" gondolatát is. A KMDSZ azt sürgette, hogy "az RMDSZ kormányzati szereplésével valótlanul ne javítsa Románia nemzetközi megítélését, inkább vállalja az erdélyi magyarság jogtiprásainak nemzetközi propagálását" és javasolta, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa június végére tervezett ülésén tűzze napirendre az RMDSZ rövid- és középtávú stratégiájának elemzését, valamint a Bolyai egyetem kérdését. /A KMDSZ Diáktanácsának és Bolyai Csoportjának közös állásfoglalása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

1998. augusztus 18.

Történelmünk a Duna-medencében /Polis, Kolozsvár, 1998/ címmel jelent meg a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság kiadásában annak a történelmi szemináriumnak az anyaga, amelyet Temesváron, 1996. máj. 30-31-én tartottak és a honfoglalás 1100. évfordulójának szenteltek. A kötetet kiegészítették néhány más előadás, illetve tanulmány közlésével. /Történelmünk a Duna-medencében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./ A szerzők között van Jakó Zsigmond, Tonk Sándor, Csetri Elek, Egyed Ákos, Péntek János, Kovách Géza és Demény Lajos is.


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-197




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998