udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Golea, Traian

2000. augusztus 16.

A határon túli románok találkozóját rendezték meg Marosfőn, ahol az Egyesült Államokban, Olaszországban és Németországban élő román diaszpóra problémáit vitatták meg. Ez volt a határon túli románok harmadik találkozója. A Floridából érkezett Claudiu Matasa egyetemi professzor elmondta, hogy az Egyesült Államokban élő román és magyar diaszpóra történelmi kérdések ügyében zajló ″viadala″ még Floridában is érződik, mivel ott él a románok történelmének egyik legelszántabb védelmezője, Traian Golea. A Torinóból érkezett Mariana Cirlan egyetemi professzor arról számolt be, hogy milyen kemény harccal próbálja ellensúlyozni egy olyan, Olaszországban megjelent könyv hatásait, amely becsmérlően szólt a románokról. Iurie Rosca moldovai parlamenti képviselő azt hangsúlyozta, hogy a helyi hatóságok akadékoskodása ellenére Besszarábiában fejlődik a romanizmus. Egy Észak-Bukovinából érkezett diák azt állította, hogy az Ukrajnából Romániába tanulni érkező egyetemisták egyötöde az ukrán titkosszolgálat ügynöke. /Határon túli románok találkozója Marosfőn. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

2001. január 5.

Az év végén megjelent Maria Ciobanu-Bacanu Kovászna megyei lakos könyve (A Kovászna és Hargita megyei románok elmagyarosodása címmel) a sepsiszentgyörgyi Eurocarpatica kiadónál. Számos, külföldön élő román származású értelmiségi is hangot kapott a könyvben, pl. az Egyesült Államokban élő Traian Golea, a Németországban letelepedett Gheorghe Olteanu vagy akár dr. Ion Curea, a németországi Deutsche Welle állítólagos román külmunkatársa. A könyv szerzője szerint az elrománosodás oka az itt élő románok gyengesége, a magyarok - állítólagos - agresszivitása, az általános elszegényedés, a munkanélküliség, az egész ország általános nemtörődömsége ebben a kérdésben. Az ankét során megkérdezett románok főként azt tették szóvá, hogy a románság sorsát lassan már-már nem Bukarestből, hanem Budapestről irányítják. S a probléma megoldása? Az érintettek szankcionálást emlegetnek, új törvénykezés szükségességét, valamint alaposabb törvényismeretet. Elviselhetetlen az - mondják az itt élő románok -, hogy a magyarság nem használja rendesen és következetesen a közhivatalokban az előirányzott állami (azaz román) nyelvet. A felsorolt problémák megoldására számos érdekvédelmi szerv és alapítvány is létrejött, így a Miron Cristea és a Mihai Viteazul Alapítvány, az Andrei Saguna Liga, az Astra Egyesület és a Román Keresztény Fiatalok Tömörülése. Mindennek ellenére - olvasható a könyvben - az intolerancia inkább nő, s nem pusztán a fizikai személyek részéről, hanem az intézmények s főként a helyi magyar nyelvű média felől. /Kisgyörgy Réka: A tűrésmezsgye határán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. augusztus 26.

Az 1940. évi bécsi döntés augusztus 30-i évfordulóján a román médiában kötelező módon feltámad halottaiból Dücső Csaba, hogy megtestesítője legyen a vérszomjas magyarnak, aki Észak-Erdély megszállása után az itt rekedt egymillió főnyi román közösség jogfosztásával, mi több, véres „rendcsinálással” igyekezett a Trianon óta elszenvedett sérelmeket megtorolni. Dücső Csaba neve az elkövetkező napokban biztosan újólag feltűnik a román sajtóban. Ezelőtt nyolc évvel, 1998 decemberében történt, hogy bizonyos Traian Golea, az amerikai román emigráció floridai egyletének élharcosa levélben hívta fel Románia elnökének figyelmét a veszélyre: Dés város magyarjai emléktáblát akarnak állítani Dücső Csabának, annak az írónak, aki hatvan évvel azelőtt Nincs kegyelem című regényében az erdélyi románok kiirtására buzdította olvasóit. Valójában a dési tervből egy szó sem igaz. Dücső Csabát Ion Lancranjan hírhedt, 1982-ben Bukarestben megjelent meg könyve, a Cuvant despre Transilvania mentette ki a megérdemelt feledésből. Lancranjan magyarellenes vádaskodásait tartalmazó könyvét valószínűleg Nicolae Ceausescu hagyta jóvá. A budapesti ellenvéleményt Száraz György fogalmazta meg Válasz egy furcsa könyvre címmel (Valóság, 1982/10): lapról lapra mutatta ki légből kapott adatait, sorolta fel románellenes „idézeteit” Illyés Gyulától, Méliusz Józseftől, sőt Kádár Jánostól, mely „idézetek” soha, sehol nem hangzottak el. Lancranjan könyve Ceausescu 1978. évi amerikai látogatása után, az annak nyomán elszabadult ádáz magyarellenes kampány része volt, azzal a céllal, hogy kimutassa: a Ceausescu ellen New York-ban szervezett, emlékezetes tüntetéssorozatot horthysta háborús bűnösök, vagyis a bécsi döntés után Észak-Erdélyben ártatlan románokat gyilkoló magyar hóhérok szervezték. Ion Lancranjan ezek ideológusává avatta Dücső Csabát, aki aztán 1989 után a román extrémizmusnak is fő érve maradt a magyarság kollektív bűnösségének bizonygatására. Varga János irodalomtörténész felkutatta és a Mozgó Világ 1987/6-os számában közzétette, mi az igazság Dücső Csabával kapcsolatosan. Létezett ugyan, de egész életében ismeretlen, dilettáns író maradt. Nincs kegyelem címmel 1939-ben adta ki kisregényét. Regény volt, nem pedig mozgósító tettekre serkentő röplap, mint ahogy azt Lancranjan állította. Hőse, Torday Levente valóban arról álmodozik, hogy megöl minden útjába kerülő románt, miután elborzadva olvasott a Horea-felkelés magyarellenes atrocitásairól, amelyek egyébként valóban megestek, lásd David Prodan akadémikus monográfiáját. Dücső Csabát bizonyára Eminescu Geniu pustiu című regénye ihlette meg: ebben az 1848–1849-es események során a főhős, egy erdélyi román tanító arról ábrándozik, hogy kiirtja a magyarokat. Lancranjan nem tudott magyarul, adatait, „idézeteit” tálcán kapta a párttól. Ilyen fedezettel a háta mögött nem jött zavarba, mikor Száraz György cáfolata nevetséges helyzetbe hozta, hanem Vocatie constructiva című, sebtében összecsapott cikkgyűjteményében válaszolt. Forrásait most sem jelölte meg. Ion Lancranjan 1991. március 4-én meghalt, de magyarellenes műveinek köszönhetően megérte, hogy az Iliescu-rendszertől és az 1989 után színre lépő sovén-nacionalista pártoktól minden kitüntető címet, díjat megkapott. Azután könyveivel együtt feledésbe merült, ami azonban Dücső Csabáról nem mondható el. /Barabás István: Az élet fonákja. Ismerkedjünk Dücsővel. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998