udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 153 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-153
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ujj János

1999. április folyamán

Az ötvenes években Romániában egymást érték a papi perek. Az ártatlanul meghurcolt papoknak senki sem szolgáltatott elégtételt, a román állam a legkevésbé. "Még azt sem tudjuk, hány papunkat érintette a szocialista jogtiprás. hiszen mindeddig nem készült el egyetlen kimutatás sem arról, mennyit raboskodtak ártatlanul lelkipásztoraink, lelkészeink a kommunista diktatúra negyven esztendeje alatt... " - állapította meg Ujj János. A papok "méltósággal, zokszó nélkül viselték a meghurcoltatás krisztusi töviskoronáját..." - A nemzetiségi papok közül egyedül a csángó földi papok álltak a román hatalom szolgálatába. /Ujj János: Méltósággal viselték a krisztusi töviskoronát. = Szövétnek (Arad), ápr. - III. évf. 2. sz./

1999. június folyamán

Sok helyen csak I-IV. osztályos magyar iskola van, mint például Vadászon, Pankotán, Simándon, Németszentpéteren, Gyorokon. Már korábban az összevont magyar I-IV. osztályt is felszámolták Radnán, Tornyán, Szederháton és Munáron. Néhány évvel ezelőtt Borosjenőn a magyar szülők megpróbáltak magyar nyelvű tagozatot indíttatni az iskolában. A tanfelügyelőség rosszindulata miatt meghiúsult a magyar tagozat megindítása. Ezután elhatározták a helyiek, hogy szavalóversennyel megpróbálják összefogni a környék magyar fiataljait. Idén május elején már ötödször tartották meg a város szülöttéről, a színész Horváth Béláról elnevezett szavalóversenyt. /Ujj János: Anyanyelvük becsülete. = Szövétnek (Arad, az Alma Mater Alapítvány időszakos kiadványa), június - III. évf. 3. sz./

1999. június folyamán

Megjelent Ujj János /Arad/ Valahol (Kelet-)Európában /Arad, 1998/ című, a szerző publicisztikai írásait tartalmazó kötete. A könyvet Pécskán a helyi Kálmány Lajos Közművelődési Társaság szervezésében mutatták be. /Szövétnek (Arad), június/

1993. január 28.

Aradon is utcát neveztek el Antonescuról. A város 680 utcájából mindössze 11 visel magyar nevet. Arad megye 110 tanácsi alkalmazottjából 5, a polgármesteri hivatal 66 tisztviselőjéből mindössze egy magyar, amikor Arad lakosságának 18-19 százaléka magyar. Arad megye kétszáz iparvállalata közül egyetlennek az élén áll magyar igazgató. A megyei tanfelügyelőség 26 tanfelügyelőjéből kettő magyar, a megye 28 líceuma közül egy magyar és egy magyar tagozat létezik. Az igazgatók közül csupán ketten magyarok. A megyei bíróság 34 bírójából egy, a 67 ügyvédből négy magyar. Közben Iliescu elnök, a kormány tagjai a nemzetiségi kérdés példás megoldásáról nyilatkoznak. /Ujj János: Teljes jogegyenlőség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 28. - átvette: Új Magyarország, márc. 6./

1993. június 24.

A készülő Fehér könyvhöz néhány adalék olvasható Ujj János tollából, Tőkés László igazsága címmel. A nemzeti tisztogatásnak, a kivándorlásnak és a beolvasztásnak tudható be, hogy a trianoni békeszerződés óta Arad megye magyar lakossága 116 ezer főről 60 ezerre csökkent. Bizalmi állásokba csak kivételesen alkalmaztak nemzetiségieket, a katonaságnál a magyarok nagy részét bányákba, kikötőkbe, munkatáborokba vitték. ? Már régen össze kellett volna gyűjteni a bizonyító anyagot. /Ujj János: Tőkés László igazsága. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 24./

1996. január 3.

A szekuritate valódi erejét mutatja, hogy hat évvel hivatalos megszüntetése után is befolyásolja a román közvéleményt, ezt mutatja, hogy közzétették a Securitate Fehér Könyvét, hogy bebizonyítsák, a Ceausescu-korszakban nem volt komoly diktatúra-ellenes mozgalom. Valójában létezett ellenállás, de ezeket a dokumentumokat nem közölték. Mi történt például a Ceausescu ellenlábasaként emlegetett Virgil Trofinnal, akit elgázolt egy traktor Dobrudzsában? A Pacepa-dosszié titkai sem derültek ki, Paul Goma kiállása sem, a megjelent könyv nem írt a Szoboszlay-perről, holott az ő szervezkedésük fontosabb volt, mint néhány író elsuttogott bírálata. Nem esett szó a kötetben az Ellenpontokról, szerzőik meghurcolásáról, de a két kiváló színész, Fábián Ferenc és Visky András, illetve Szőcs Kálmán költő haláláról sem. /Ujj János: Manipulált ország. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 3./

1996. szeptember 14.

Az Arad megyei EMKE Vagyunk címmel adat ki I. számú füzetét, az Arad megyei magyar irodalmi körök antológiáját dr. Brauch Magda és Ujj János szerkesztésében. A megyében működik a Tóth Árpád Irodalmi Kör, a Kölcsey Egyesület, a zerindi és kisjenői irodalmi kör, továbbá a színházat pótoló Periszkóp Népszínház tehetséges műkedvelő gárdája. /Sylvester Lajos: EMKE-füzetek. Vagyunk. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 14./

1996. október 26.

Ujj János szükségesnek tartotta, hogy Nyílt levél címen közölje a közvéleménnyel: megszakítja kapcsolatát az Erdélyi Naplóval, amelynek aradi tudósítója volt. Indoklása: A hatalomért mindent? című írásából kihagytak néhány jelentős mondatot, amelyben Ujj János hevesen támadta Borbély Imrét. Ujj János kifogásolta dr. Borbély Zsolt Attila Egységben a kétely című írását és a további cikkeit is, nem ért egyet a Neptun politikai hiba volt című írással, sem, mert ez a "Frunda-ellenes csoport érdekeit szolgálja". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26-27./

1998. április 10.

1997 decemberében jelent meg a Szövétnek, egy új folyóirat első száma Aradon. A Szövétnek a régi aradi hagyományok ápolását tűzte ki célul. P. Csergő Ervin minorita szerzetes és Ujj János jegyzete indította a lapot. Puskel Péter újságíró az ötven éve megszűnt Vasárnap című katolikus hetilap emlékét idézte fel, dr. Kovách Géza A romániai magyar történetírás a II. világháború után című tanulmányával jelentkezett. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./ A Szövétnek 2. száma februárban, a 3. áprilisban jelent meg, szerkeszti Régon József.

1998. szeptember 1.

Gazda József kiállt a magyar egyetem mellett, rámutatva, hogy a román koalíciós pártok és az ellenzékiek egyaránt az erősítik: nem kell magyar egyetem. Azonban ez az ellenkezés segít, írta Gazda József, mert segít fenntartani a kérdést, felhívja a világ figyelmét, hogy itt valami nincs rendben a kisebbségi jogok körül. /Gazda József: Az egyetem ellen, az egyetemért. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 1./ Ugyancsak a magyar egyetem problémáját feszegette Ujj János is: mindegy, melyik párt lesz többségben a parlamentben, a homogén nemzetállam óhaja egy táborba sodorja őket. /Ujj János: (Eredeti) román demokrácia és magyar egyetem. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 1./

1999. január 5.

Az Alma Mater Alapítvány kiadásában Aradon 1997 decemberében új folyóirat látott napvilágot, a Szövétnek. 1998 karácsonyára megjelent a Réhon József szerkesztette Szövétnek hetedik száma. A sajátos aradi szellemiséget ápolják, hirdetik a lapban. A Szövétnek eljut a külföldre szakadt aradiakhoz is. /Ujj János: Egyéves az aradi Szövétnek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 5./

1999. április 27.

Megjelent Kovách Géza aradi történész, nyugalmazott tanár A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése (1716-1848) című monográfia a Csongrád Megyei Levéltár Dél-Alföldi Évszázadok című sorozatának tizenegyedik köteteként. A közhiedelemmel ellentétben Bánság újabb keletű fogalom, csak 1716 után alakult ki. A kialakult három vármegye, Krassó-Szörény, Temes és Torontál területén az elnéptelenedett területeken a németeken kívül letelepedtek magyarok, krassovánok, románok, szerbek, franciák és horvátok. A betelepítések folytak még a múlt század első felében is. Kialakult a Bánság rendkívül tarka nemzetiségi képe, amelyet - részben - a mai napig megőrzött. /Ujj János: Monográfia a Bánságról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 27./

1999. június 30.

Huszonöt kisdiák és kísérő tanáraik érkeztek Aradra, a Vesztőhely melletti kempingbe. Hat napig ez lesz a helyszíne az Aradon először megrendezett történelmi emléktábornak, amelyen két magyarországi és három helybeli csapat vesz részt. A táborozás változatos programot ígér, kezdve a történelmi játékoktól, kirándulásoktól, egészen az élő történelemórákig - ez utóbbiakra a meghívottak dr. Kovách Géza történész, Ujj János és Király András tanár. - Kothencz Erzsébet, a szegedi csapat kísérő tanára megállapította: "Az itt élő magyaroknál sokkal nagyobb a magyarságtudat, mint nálunk. Azt szeretnénk, ha a gyerekek ezt átéreznék. Otthon nem érzik ennek a súlyát, nem tudják, mit jelent megmaradni magyarnak egy idegen országban." /A 13 vértanúra emlékezve. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./

2000. február 24.

Febr. 22-én a Csiky Gergely Iskolacsoportba /Arad/ kötetlen beszélgetésre hívta meg a Szövétnek munkatársait, barátait a kiadvány alapító-szerkesztője, Réhon József. A találkozó célja az immár negyedik éve Aradon megjelenő "időszakos kiadvány" szerkesztésének jobb megszervezése. Bevezetőjében Réhon József elmondotta: meggyőződése, hogy a Szövétneknek jól meghatározott helye van Arad megye magyarságát szolgáló sajtótermékek sorában a Nyugati Jelen, az ennek mellékleteként megjelenő Havi Szemle és a rapszodikusan megjelentetett A Hang mellett. Hangsúlyozta, hogy a kéthavonként 500 példányban kinyomtatott lap a támogatásokból eltartja magát és Aradon kívül eljut Kölnbe, Münchenbe, Kastlba (az ottani magyar gimnáziumba), Izraelbe, de Paksra is. Megítélése szerint a lapot inkább a lelkesedés lendíti előre, mint a szakértelem, hiszen állandó és alkalmi munkatársai a legcsekélyebb honorárium nélkül dolgoznak. A tavaly októberi Szövétnek kérdőívekkel próbálta felmérni az olvasói igényeket, elvárásokat, és a visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak. Megjelenésének negyedik évében a kéthavonként rendszeresen napvilágot látó Szövétneket túlzott szerénység "időszakos kiadványnak" nevezni. Több javaslat után a jelenlévők egyetértettek az "aradi kulturális szemle" elnevezéssel. Hasznos javaslatnak tűnt az is, hogy a Szövétnek minden számából küldjenek el néhány példányt a Széchényi Könyvtárba, illetve a kolozsvári Egyetemi Könyvtárba. A Szövétnek főbb rovatainak szerkesztését a Nyugati Jelen munkatársai vállalták el, köztük Jámbor Gyula, Pávai Gyula, Puskel Péter és Ujj János. /(P. P.) [Puskel Péter]: Jobbító szándékkal. A Szövétnek jellegéről, rovatairól. = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), febr. 24./

2000. április 4.

Aradon a Kölcsey Egyesület ülésén a népesedés kérdése volt napirenden. Ujj János tanár Arad megyei demográfiai helyzetét elemezte a honfoglalástól napjainkig. A honfoglalás idején 200-400 ezer ember jött a Kárpát-medencébe, a mostani Arad megye területén Márki Sándor szerint 40 ezer ember élt. A XV. századi helységnevek elemzése mutatta, hogy a megyében 276 magyar nevű település létezett, a tatárjárásig a magyar nyelvű lakosság volt többségben, ez után viszont változott a helyzet. Ekkor kezdődött el a betelepítés a hegyek felől, amit nemzetünk kihevert: az Anjou-kor és Luxemburgi Zsigmond gazdasági fellendülést hozott, 200 év alatt egymillióról négymillióra duzzadt a lakosság száma. A török idő eleinte szaporulatot mutatott, néhány év alatt azonban a törököknek adózó magyar családok eltűntek, helyüket szerbek vették át. A 15 éves háború szétzúzta Erdélyt, de Bethlen Gábor és a Rákócziak újra felvirágoztatták. A török birodalom bukását megelőző időszak újabb pusztulást hozott. 1699-ben Arad megye lakossága nem érte el a tízezret, ezért szerbeket telepítettek be. A XVIII. század végén megtörtént a "magyar csoda": újra többségivé vált a nép. A múlt század közepe táján már a románok voltak többségben. Jelenleg Arad megyében 60 ezer főre tehető a magyar lakosság száma. A legutóbbi felmérhetetlen veszteséget a 1989 utáni tömeges kivándorlás okozta. /(Németh): A demográfiai helyzet Arad megyében. Lassan, de biztosan fogyunk. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./

2000. április 18.

Nagyon naiv az, aki elhitte, hogy a Kárpátok lejtőin egy-két év alatt megszűnik a szélsőnacionalizmus, hogy a többség végre hajlandó lesz lehajolni a kisebbség felé, állapította meg Ujj János. Amikor szükséges, azonnal elő lehetett húzni a még most is biztos győztes (vörösre vagy zöldre festett) adu ászt, rá lehet mutatni a kisebbségre, hogy ő az oka az ország leromlásának. "Következnek a választások, s most egyre többször hallhatjuk azt a visszautasítást, hogy most éppen azért nem esedékes jogos követelésünk teljesítése, mert az veszélyeztetné a különben demokratikus koalíció választási győzelmét. Csakhogy négy év alatt sohasem volt aktuális a magyar nyelvű állami egyetem létrehozása, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, az önálló iskolahálózatunk ügye." Az újságíró feltette a kérdést: négy év alatt mit tettek a szélsőnacionalizmus ellen? Adrian Nastase, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja alelnöke halódó, szomorú pártnak nevezte az RMDSZ-t, annak ellenére, hogy az a közvélemény-kutatás alapján még most is a magyar szavazópolgárok 96 százalékának a bizalmát élvezi. Ion Iliescu volt államelnök pedig nem a fasisztoid ideológiát valló pártokat nevezte szélsőségesnek, hanem az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt egyes köreit. Éppen most vonulnak fel a sepsiszentgyörgyi románok egyházi zászlók alatt, papjaik kíséretében, azt követelve, hogy a betelepítések, az erőszakos romanizálás ellenére is még mindig 75 százalékban magyar többségű megyében csak egyetlen hivatalos nyelvet ismerjenek el a helyi közigazgatásban, a románt. /Ujj János: Megkezdődött! = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 18./

2000. április 18.

Megjelent a Szövétnek /Arad/ folyóirat áprilisi száma, melyben Ujj János feltette a kérdést: Tőlünk ki kér bocsánatot? Csergő Ervin minorita atya szentföldi útjáról, a központi római katolikus plébánia további sorsáról számolt be. Egy kiadatlan aradi regényből közöltek részletet: Prohászka Elvira (1901-1982) Mátyás Anna - Rövidáru című munkáját. /Réhon József: Megjelent a Szövétnek. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 18./

2001. június 5.

Az aradi Alma Mater Alapítvány megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából a kuratórium még áprilisban sajtóértekezletet tartott a felújítás alatt álló szórványkollégiumban. Jelen volt Ilona János, a Szövétnek című aradi kulturális szemle főszerkesztője is. Éder Ottó, az alapítvány elnöke, egyben a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója elmondta, hogy a kezdeti terveket sikerült folyamatosan végrehajtani (a diákok szociális támogatása, az iskolaépülettel továbbra sem rendelkező magyar gimnázium segítése tanszerekkel, könyvekkel, többek között az alapítvány autóbuszának felhasználásával stb. Az alapítvány eddig 14 könyvet adott ki, megjelenteti a Szövétneket, s jelenleg - a helyi tanáccsal fele-fele arányban - finanszírozza a szórványkollégium felújítási munkálatait. A szórványkollégiumban hamarosan átadják a további öt hatágyas, fürdőszobával, vécével ellátott lakrészt a fiúk számára (a már korábban átadott hasonló leánylakrészek mellé). A most készülő szárnyban lesz konyha, olvasó- és számítógépteremmel felszerelt könyvtár, és további lakrészek. A pénzt az Apáczai Közalapítvány, a kölniek, az Illyés Közalapítvány és más adományozók biztosították. A bútorok és a felszerelés az aradi és a csákovai Caritasnak, továbbá a Máltai Segélyszolgálatnak. Szó volt az őszi Véndiák-találkozó alkalmából rendezendő Alma Mater Napokról. Lesz könyvbemutató /Ujj János Arad történeti útikalauza és Husztik Katalin Az aradi Zárda története/, megnyitják az alapítvány képtárát és emlékkiállítását. /Aradon már őszre terveznek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 5./

2001. szeptember 15.

A székelyföldiek legnagyobb gondja és panasza továbbra is az erőszakos románosítás, szögezte le cikkében Ujj János. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere az Udvarhelyi Híradónak adott nyilatkozatában olvasható, hogy 1989 előtt a vidék etnikai összetételének megváltoztatását a Ceausescu-rezsim a fokozott iparosítással, betelepített munkaerővel próbálta elérni, most viszont ezt a célt a román egyházak és a hadsereg erőltetett terjeszkedésével kívánják megvalósítani. Székelyudvarhely mellett, a Kerekerdőn hegyivadász kaszárnyát építettek, annak átadására oda látogatott Mircea Pascu védelmi miniszter, aki újabb építkezéseket helyezett kilátásba. Kézdivásárhely lakossága hét százalékban román, ők a betelepített állami hivatalnokok és hozzátartozóik, akinek most építenek nagy ortodox templomot. Marosfőn akkora ortodox kolostort építettek fel, amelyben akár száz szerzetest is elhelyezhetnek. Torockón immár görögkeleti templom és két kolostor is található. /Ujj János: Moldovai zsindelytetős házacska. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./

2002. március 5.

Aradon, a Kölcsey Egyesület rendezésében a Kölcsey-délutánon Ujj János történész Arad megye nevezetes műemlékeiről beszélt, majd levetítette azt a kultúrtörténeti filmet, amelyet pár évvel ezelőtt Csép Sándorral és dr. Kovách Gézával forgattak Arad megyében. Bemutatta a film többek között a világosi várat, Borosjenő várát, a máriaradnai búcsúhelyet, a marospetri várat, a búlcsi és a pompás kápolnási kastélyt, végül a pankotai kastélyt. /Regéczy Szabina Perle: Emlékezetes Kölcsey-délután. Arad megye nevezetes műemlékei. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

2002. március 6.

A Szövétnek/Arad/ folyóirat februári száma sok érdekes olvasnivalót tartalmaz. Ujj János a kulturális jogegyenlőségről cikkezett, amely csak a kinyilatkozások szintjén létezik. Réhon József immár szegedi lakosként Vincze Gábor történésszel készített interjút a román—magyar kapcsolatokról. /(P .P.): A Szövétnek februári száma. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

2002. április 9.

Ápr. 8-án Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban leleplezték Hajós Imre festőművész-tanár (1905?1977) emléktábláját, halálának 25. évfordulóján. Ez az elsőt abból a sorozatból, amelynek célja: megörökíteni a mai és a holnapi diáknemzedékek számára az iskola jeles tanárait. Hajós Imre életpályáját Ujj János tanár elevenítette fel. /Puskel Péter: ?Ne felejtsétek el volt tanáraitokat!? Emléktábla-avatás a Csiky Gergely Iskolacsoportban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./

2002. április 10.

Egy szólásmondás szerint csak az a nép épít templomot magának, csak az ültet diófát, amely biztatónak látja saját jövőjét, végleges lakhelyének tekinti az általa elfoglalt területet. Népünk ezerszáz éves történelme során a Kárpát-medencében csak néhány rövid időszakot tartunk számon, amikor a háborúkban megfogyatkozott, az elhúzódó harcoktól meggyötört lakosság elhagyta lakóhelyét, feladta templomait. Azután visszatért, s kijavította vagy újjáépítette szentélyeit. Kivételt csak a kommunista diktatúra képezett, amikor a templomépítést következetesen megakadályozták a pártszervek. Különösen a nemzetiségieknek tiltották az Isten házának felépítését. Most ismét a templomépítések időszakát éljük. Ujj János a teljesség igénye nélkül felsorolta, hogy református templomot szenteltek a Mosóczy-telepen és Angyalkúton, katolikus ifjúsági házat Kisjenőn, Caritas otthont Gájban, Máltai házat mozgássérültek számára Kisiratoson, római katolikus kápolnát Tornyán, a Mária-kút mellett. És szobrot emeltek Pécskán az egyik legnagyobb kultúrpolitikusnak, Klebelsberg Kunónak, illetve Zerinden a Körösköz legnagyobb költőjének, Olosz Lajosnak. Az elmúlt évtizedben emléktáblát lepleztek le Arad megyében Kerekes Ferenc, Tóth Árpád, Lóczy Lajos, Znorovszky Attila, Ormos Zsigmond, Kálmány Lajos, Klebelsberg Kunó, Godó Mihály atya tiszteletére. Épül a gáji és borosjenői református templom. /Ujj János: A templomépítés időszaka. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 10./

2002. június 12.

Egy éve választották meg Király Andrást az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnökének, ebből az alkalomból készült vele az interjú. Létrehozták a helyi elnökök konzultatív tanácsát. Két hónaponként találkoztak az elnökökkel. Céljuk volt a helyi szervezetek megerősödése. Nehéz megmagyarázni, hogy például, Zimándújfalun csak 17 fizető RMDSZ-tag van. Zimándközön 10, Gyorokon 16. Pécskán nincs nyilvántartás; nem szednek tagdíjat. Király András nem tartja a megyei RMDSZ megosztásának azt, hogy a megyében is megalakult a Reform Tömörülés. Az aradi Szabadság-szobor elhelyezési tanulmányára megszerezték a pénzt a városi tanácstól. Rövid időn belül városi tanácsi határozatnak kell születnie arról, hol lesz fölállítva a szobor. A temetők kérdésében is léptek. A temetők új felügyelet alá fognak kerülni, s ezek után látnak hozzá ahhoz, hogy a húsz sírt (régi magyar aradi személyiségek nyughelyét) városi gondnokság alá tudják helyezni. Az utcaneveknél megkérték Ujj János történelemtanárt, hogy minden névről készítsen néhány soros román nyelvű tájékoztatót. Megdöbbentő volt, hogy a közelmúltban kétszer is meggyalázták a 13 vértanú obeliszkjét. Az RMDSZ sajtóközleményének óriási visszhangja lett. Akkor született az a döntés, hogy nappal és este is őrizzék a polgárőrök a szobrot. A Csiky Gergely Iskolacsoportot visszakapta a magyarság, az iskola külföldi pénzeket szerzett Éder Ottó vezetése alatt. Most viszont az RMDSZ megvonta az igazgatótól a politikai támogatást. Király erre azzal válaszolt, hogy az iskola vezetésében okvetlenül változtatni kellett. /Andó András: Interjú Király Andrással, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnökével. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 12./

2002. június 16.

2001. szeptember 29-én átadták az Arad megyei Kisjenőn, a római katolikus plébánia udvarán az Ifjúsági Központot. Pántya Elemér kisjenői plébános megállapíthatta, hogy az eltelt hat hónap alatt ez a központ már sok érdekes rendezvénynek volt a színhelye. A földszinten található a hittanterem, egy javítóműhely és egy autógarázs, valamint itt vannak a fogadószobák. Az emeleten található a nagyterem, amely társas rendezvényekre igen alkalmas. Az ifjúsági csoport hetente tartja összejöveteleit. Március 15-én itt tartották megemlékező ünnepséget, amelyre meghívták Ujj János aradi történészt, aki az 1848-as eseményekről értekezett. A jó idő beköszöntével 10 különböző csoport fogja elkezdeni itt működését. Az első csoport a hittanra járó tanulók csoportja, a második az ifjúsági és felnőtt énekkar, van zenecsoport, indul a cserkészcsapat, van továbbá számítógépes csoport, ministránscsoport, lesz irodalmi körük is, fakultatív magyar oktatás/kör, Bibliakör és rózsafüzér-társulat. Településük nagy szülöttje dr. Boros Béla c. érsek, aki idén ünnepli 94. születésnapját, megünnepelik őt is, márványtáblával szeretnék szülőházát megjelölni. Visszakérnek egy épületet, amely a plébánia mellett található, ahol Caritas-székházat szeretnének berendezni. /Boér Jenő: Egy 800 éves település újjáéledő hitéletéről. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 16./

2002. június 25.

Medgyessy Péter miniszterelnök szerint az erdélyi magyarságot az elmúlt négy esztendőben "túlszerették" (az ő szóhasználata). "Túlszerettek bennünket? Az 1990 előtti több mint negyven esztendőben egyetlen kommunista pártfőtitkár, államelnök, kormányfő soha tudomást sem vett rólunk. Mintha nem is léteztünk volna." – állapította meg Ujj János. A román–magyar alapszerződéssel kapcsolatban "Horn Gyula akkori miniszterelnök úgy lerázott bennünket, mint kutya a bolháját! Kétségtelen, hogy fentiekhez képest az Orbán-kormány törődése a határon túli magyarság iránt, igyekezete az egységes, a határokon átnyúló nemzet megteremtésére túl soknak tűnik a kommunista elveket továbbvivő szocialistáknak." /Ujj János: Túlszerettek bennünket? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 25./

2002. július 13.

Júl. 11-én az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör tagjai Nagyváradon találkoztak helyi költőkkel, újságírókkal. A házigazda Farkas Antal várad-velencei református lelkész és költő köszöntő szavai után dr. Brauch Magda ismertette és elemezte Böszörményi Zoltán Aranyvillamos - második szakasz című verskötetét. A vendéglátó helyi szerzők is felolvastak néhányat legfrissebb alkotásaikból, majd kötetlen beszélgetés alakult ki. Balta János elmondta, hogy a Nyugati Jelen, a lap készítésén és terjesztésén kívül, több tízezer kilométert utazva, fölvállalta a szórványmagyarság sorsát, iskolaügyét, egész megmaradásának problémáit is, mert másképp öt-tíz év múlva nem lesz kinek írni az újságot. Irházi János az Irodalmi Jelen célkitűzéseiről beszélt, Ujj János pedig a szórványmagyarság-sajtó kapcsolatáról fejtette ki gondolatait. /Nagyvárad-Arad irodalmi találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

2002. július 17.

A történelmi Magyarország mintegy 63 ezer lakosú Zaránd vármegyéjét 1876-ban törvénnyel szüntették meg. Nagyobbik részét Hunyad, kisebbik részét Arad vármegyéhez csatolták. Ezt a területet barangolta végig 1999-ben Sarusi Mihály magyarországi író, s az ott tapasztaltakról közölt könyve idén megjelent Fekete-Zaránd címmel. Az egykor virágzó zarándi magyar települések eltűntek, az ott lakókat már a szórvány szórványának nevezhetnénk. Négy és fél, ötezer magyar él a Zaránd-vidéken - mondja egyik riportalanya. Sarusi a katasztrofális népességfogyás okait is kutatta, ezek a két háborút követő mészárlások, az elvándorlás, a gazdaságok feladása, a házak elkótyavetyélése, a gyermektelenség és az elöregedés. Alig akad olyan falu a Fekete-Körös völgyében, ahol 1919-ben és 1944-ben a bevonuló román katonák ne követtek volna el atrocitásokat. Itt tizenegynéhányat, amott hatvanat, másutt nyolcvankilencet lőttek halomra. Csak Solymoson 207 árva maradt az 1919-es gyilkosságok után. Aztán jöttek a kommunisták, s 1949-ben ők is folytatták a gyilkosságokat. "Bíró Jancsi 38 éves volt, a bátyámmal meglőtték az iroda előtt. A községházánál 49. augusztus 4-én reggel. Tizenkét hold volt a nevére beírva, mondták a kommunisták, pedig csak fél hold földje volt! ...aprították e népet e században rendesen!" - mondja egy keseházai polgár. Folyt az erőszakos beolvasztás. "Trianon idején Veresvízben csak katolikus volt ezer, a főtéren a mieink mellett unitárius és református istenháza, görög egy sem. Mert nem volt kinek! Amikor megjöttek az ókirályságiak és átvették a hatalmat, azonnal kiadták parancsba: a bányában csak rumun dolgozhat! (...) hogy a nagysolymosi polgármester a rendőrnek és román újságírónak az 1919-es magyar áldozatok tiszteletére emelt emlékműnél mondja: "Ilyen soviniszta a magyar! ... A dédapja is ott volt köztük!" - így egy helyi. Varaskőrösszegen, más néven Várason "100 éve 200 gyermek a református tanodában, 70 éve 30-30 gyermek 1-1 osztályban, ma az 1-8. osztályos magyar tagozatra 50-valahányan járnak... Az idén eddig (augusztusig) Várason egy keresztelő, egy esküvő, a menyasszony román volt. Temetés? Nem számoltuk." S ennek ellenére "micsoda magyar világ... (még mindig!) a Körös-völgyben!" - írta Sarusi Mihály. Néhány megállapítása: "A vénséges vén bádog öregkapuk egyike mögött Gyuri, Fázékás, az egy szem szentjánosi mágyár." De még létezik, s nyitogatja a templomot is. Nagysolymoson az öregek nem merték, a fiatalok álltak ki az 1919-es áldozatok nevét megörökítő emlékmű felállításáért. /Ujj János: "Hálát adunk, hogy még nincs végünk". = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

2002. augusztus 14.

Az aradi minorita szerzetesek az 1918-as impériumváltást követően is kiálltak magyar katolikus híveik védelmében. Akkor, amikor az új hatalom tiltó rendelkezései iskoláinkat, nemzetiségi létünket fenyegették. Az utóbbi évben azonban Aradon a belvárosi katolikus plébánián és a rendházban végbement változások sora a város peremkerületeinek templomai felé kényszeríti a hívek egy részét. A belvárosban nemcsak a magyar misék száma csökkent, hanem a papok tökéletes nyelvismeretének hiányában a prédikációk színvonala is. A gyóntatószékben a pap udvariasan megszólal: mondja románul, mert nem értem az ön anyanyelvét. Nyílt titok Aradon, hogy a rendházat apácakolostorrá is szándékoznak alakítani. Moldvai apácák jönnének, így az irodában a használt nyelv kizárólagosan csak a többségi nemzet nyelve lenne. Lassan már nem maradna senki, aki elolvassa a régi iratokat, anyakönyveket. Akárcsak a megyei könyvtárban és levéltárban! Ujj János újságírót az utóbbi hetekben annyian keresték meg ilyen panaszokkal, hogy szóvá kell tennie a nyelvismeret kérdését. A hónapok óta Aradon tartózkodó minorita atyák tudomására kellene hozni, hogy az aradi belvárosi római katolikus hívők túlnyomó többsége magyar anyanyelvű. A belvárosi hívek magyar katolikusok szeretnének maradni. /Ujj János: Magyar katolikusok akarunk maradni! = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./

2002. augusztus 16.

Évtizedeken keresztül nem lehetett Világoson az 1944-es szeptemberi eseményekről beszélni, mert az akkori atrocitások elkövetői még befolyásos emberek voltak a községben. Az 1944. szeptember végi napokon közönséges gyilkosságok történtek Világoson. Csizmadia Sándor már nem Világos község lakója, bátrabban meri feleleveníteni az eseményeket. Szeptember 19-én a magyar egységek már visszavonultak a településről, amikor megjelentek a faluból elmenekült Maniu-gárdisták. Csizmadia édesanyja kiszaladt az utcára, hogy megnézze, mi történik. A románok figyelmeztetés nélkül agyonlőtték. Petcovici Teodor, a csendőr és a falu bírája vezette a románokat. Összefogdostak a faluból néhány magyar embert: Kiss Györgyöt, Herrlingéket, apát és fiát, Frajna Istvánt és fiát, apját, Csizmadia Sándort, két ismeretlen gyorokit. Csizmadia Sándor ennyiükre emlékszik. Kivitték a falu szélére, s agyonlőtték őket. A cigány drótot kötött a lábukra, úgy húzta be őket a vályogvető gödrökbe, s betemette őket egy földréteggel. A tettesek ráparancsoltak, hogy hallgasson az esetről, mert megjárhatja. Utólag azt hazudták a faluba bevonult, s a helyi lakosság elleni bosszúhadjáratot leállító oroszoknak, hogy géppuskát találtak a magyaroknál, de azt a fegyvert senki sem látta soha. Nem is volt fegyvere egyetlen civilnek sem. Petica Stefan volt a bíró, nagyon jól ismerte a település minden lakójának vagyoni helyzetét. Miután Csizmadia Sándort és feleségét lelőtték, azonnal elhajtottak tőlünk 56 merinói juhot, elvitték a kocsit és a lovat. Soha vissza nem adták, semmiféle papír nem készült a rekvirálásról. Hárman maradtak árvák: a 16 éves nővére, a 6 éves húgom ő, ifjabb és ő, ifjabb Csizmadia Sándor. Árvák és szegények. A gyilkosság után három nappal kiásta apja holttestét. Fehér ládakoporsóban eltemették. A gyilkosok lelkiismeret-furdalás nélkül hagyták, hogy egész az árvák szegények maradjanak. Később szüleinek sikerült tisztességes síremléket állítania: Itt nyugszanak CSIZMADIA SÁNDOR élt 45 évet és neje GIZELLA élt 34 évet. Hősi halált haltak 1944. szept. 23-án Nyugodjanak békében. A sír mellett a Frajna család meggyilkolt tagjainak síremléke, a Herrling család, István, az apa, illetve fia, a mindössze 16 éves György emlékműve. - Ferenczes István Székely apokalipszis címmel megdöbbentő dokumentumkönyvet közölt a Maniu-gárdisták garázdálkodásairól, a lefejezett, agyonlőtt áldozatokról, a megetetett magyar trikolórról. A vasgárdista, nacionál-kommunista ideológián nevelkedett többségiek a mai napig nem hajlandók elismerni a tagadhatatlan történelmi tényt. A magyarországi Sarusi Mihály Fekete- Zaránd címmel nemrég közölt sokkoló hatású kötetet az egykori történelmi Zaránd megyében a két világháború végén elkövetett gyilkosságokról. /Ujj János: "Hideg napok" Világoson. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-153




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998