udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 21 találat lapozás: 1-21
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Vámszer Géza

1991. január 15.

A kilencven esztendős Domokos Pál Péter a vele készült beszélgetésben visszatekintett életére. Amikor csíksomlyói tanítóképzőben tanítani kezdett, székely népviseletben jelent meg vasárnaponként, ezzel is segített abban, hogy az emberek újra viselni kezdjék a népviseletet. Megtartotta az Ezer székely leány napját, amellyel hagyományt teremtett. Népművészeti kiállítást rendezett Csíkszeredában, Orbán Balázs ünnepséggel egybekötve. Megszervezte a tanítóképző énekkarát, bejárta velük Csíkot. Jó barátja volt Venczel József /1913-1972/, a zsögödi Nagy Imre festőművész, továbbá Vámszer Géza. Domokos Pál Péter elismerte: aki Székelyföldön él, az nehéz iskolát jár, de a székely élet jobban emberré neveli gyermekeit. /Székedi Ferenc: Beszélgetés a kilencven esztendős Domokos Pál Péterrel. = Csíki Lapok (Csíkszereda), jan. 15./

1992. május 26.

Kolozsvárott, a Protestáns Teológia dísztermében, az EMKE újraindulása óta első ízben, máj. 26-án kiosztották az EMKE művelődési díjait. A kórusmozgalomban elért kiemelkedő eredményeiért Nagy István-díjat kapott a Vox Humana /Sepsiszentgyörgy/ együttes és karnagya, Szilágyi Zsolt. A tánckultúra ápolásáért Éghy Gyssa-díjjal tüntették ki a Brassai Sámuel Líceum /Kolozsvár/ Bogáncs együttesét és vezetőjét, Tolna Éva tanárnőt. A nem hivatásos színjátszó mozgalomban elért kiemelkedő teljesítményükért Bálint Ferencet és Vitális Ferencet Szentgyörgyi István-díjjal jutalmazták. Szolnay Sándor-díjas lett Zöld Lajos nyugalmazott újságíró, a gyergyószárhegyi festőtábor vezetője. Orbán Irénnek a népművészeti hagyományok ápolása terén végzett tevékenységéért a Vámszer Géza-díjat adományozták. Haszman Pál és József /Alsócsernáton/ a honismereti és múzeumi munka terén elér kiemelkedő eredményeiért Bányai János-díjban részesült. A Monoki István-díjat Tavaszi Hajnal kapta a könyvtárügy terén végzett munkájáért. Az újságírásban kifejtett önfeláldozó munkája post mortem elismeréseként Tőke Csabának a Spectator-díjat ítélték oda. Poór Lili-, illetve Kovács György-díjat kapott Orosz Lujza és Lohinszky Lóránd színművész., Kemény János-díjat Tompa Gábor rendező. A Janovics Jenő-díjat a tévé magyar nyelvű adásának Ébresztő műsora, valamint a Kolozsvári Rádió magyar adása munkaközössége kapta. Bánffy Miklós-díjjal jutalmazták Deák Barnát és Deák M, Ritát színpadi képzőművészeti tevékenységükért. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

1996. április 19.

Csíkszeredában, az általa alapított múzeumban, a Csíki Székely Múzeumban szimpóziumon emlékeztek meg a száz éve született Vámszer Gézáról /Nagyszeben, 1896-Kolozsvár, 1976/. Vámszer Géza 1929-ben került Csíkszeredába, ahol a tizenkét éve át a város helyi közművelődési tevékenységének egyik vezéralakja lett, miközben a főgimnáziumban nemzedékek sorát nevelte a népművészet szeretetére, a hagyományok ápolására. Domokos Pál Péterrel és a festő Nagy Imrével együtt 1930-ban ő létesítette azt a közgyűjteményt, amely a későbbi múzeum alapját képezte. Vámszer Géza 1941-től haláláig Kolozsváron élt, ahol Csíkban készült gyűjtését dolgozta fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

1996. november 23.

A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében nov. 23-án megtartotta éves közgyűlését az EMKE. A tanácskozás napirendjén a magyar kultúrcentrumok létrehozásának stratégiája szerepelt. Dávid Gyula EMKE-elnök megnyitó beszéde után Kötő József helyzetfeltáró előterjesztése a közművelődési állapotokat jellemezte, megállapítva, hogy a kulturális intézmények állami támogatása 0,7 százalékos, szégyenletesen alacsony, hiszen a Cotroceni palota felügyeletére a költségvetés 0,8 százalékát fordították. Nincs kulturális autonómia, így csak reménykedni lehet abban, hogy a magyar kulturális intézmények megkapják a számarányos részesedést az állami támogatásból. Kovászna és Hargita megyén kívül a magyar kulturális intézmények diszkriminatív módon nem kapnak semmiféle támogatást, még Maros megyében sem, ahol a lakosság fele magyar. - Pozitív tény, hogy az EMKE és társegyesületei tevékenységének köszönhetően megindult az intézményesedés, több mint négyszáz alapítvány és egyesület létesült. Az EMKE az 1997-es évet magyar kultúrcentrumok alapítási éveként jelölte meg. Ezután a megyei tagszervezetek képviselői tartottak beszámolót. A háromszékiek kiemelték, hogy jövő év májusában adják át a felújított és átépített Mikes-kastélyt Zágonban, egyúttal leleplezik a Mikes Kelemen portré-szobrot. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ Megünnepelték a 75 éves Romániai Magyar Dalosszövetséget. A dalosszövetség múltjáról dr. Benkő András és Kostyák Imre, az újjáalakult szövetségről pedig László Attila szólt. Fellépett a Kovács András vezette marosvásárhelyi Nagy István Kórus. Kiosztották az EMKE-díjakat: Kovács András és Kelemen Antal Nagy István-díjat, Németh Ildikó Kacsó Sándor díjat, Kovács Ferenc Janovics Jenő díjat, Molnár István Szolnay Sándor díjat, Hunyadi László Kovács György díjat, Tompa Miklós /post mortem/ Kemény János díjat, Hary Béla Erkel díjat, Fülöp Géza Monoki István díjat, a Csiporka Játszó-ház nevében Ráduly József Vámszer Géza díjat, Forrai Tibor és Szabó Szende Szentgyörgyi István díjat, Bács Lajos Rónai Antal díjat, Nisztor Ilona Seprődi János díjat és Geréd Vilmos Zsizsmann Rezső díjat kapott. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

1998. április 1.

Márc. 30-án nyílt meg Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén Vámszer Géza /1896-1976/ néprajzkutató építészeti jellegű rajzainak, fotóinak kiállítása. Pozsony Ferenc, a társaság elnöke örömmel jelentette be, hogy sikerült összegyűjteni Vámszer Géza munkáit, dokumentum értékű jegyzeteit, kéziratait. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

1998. november 28.

November 28-án, a kolozsvári Protestáns Teológia dísztermében tartották az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) rendes évi közgyűlését. Dávid Gyula elnök üdvözlő beszéde után Kötő József ügyvezető elnök beszámolójában az elmúlt év eseményeit elemezte. Szerinte továbbra is szembe kell nézni ama kihívásokkal, hogy egy kisebbségi kultúrát a közösségnek magának kell eltartania. Úgy kell európai globális szemlélettel gondolkoznunk, hogy kulturális identitásunk megmaradjon - hangoztatta. A felszólalók elsősorban az anyagi gondokat taglalták, s rendre kiderült, mily nehéz anyagi körülmények között születik az erdélyi művelődés. Délután az egyesület díjkiosztó ünnepségére került sor. EMKE-díjas lett Dávid Gyula, 70. születésnapja alkalmából, a romániai magyar művelődés szolgálatába állított életművéért, Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar művelődés és újságírás szolgálatában kifejtett több évtizedes minőségteremtő tevékenységéért (Kacsó Sándor-díj) részesült kitüntetésben; Koczka György, az 1956-os magyar szabadságharc eszményeihez való hűséges ragaszkodásáért és ezek szolgálatába állított magas szakmai színvonalú munkásságáért (Janovics Jenő-díj); Sándor Csaba kiváló népművelői és pedagógiai tevékenységéért (Könczei Ádám- díj); dr. Pozsony Ferenc néprajztudósi munkásságáért, a zabolai néprajzi múzeum létrehozásáért és működtetéséért (Bányai János-díj); Metz József önismeretünket gazdagító helytörténeti és honismereti kutatásaiért (Kun Kocsárd-díj); Guttman Mihály művelődéstörténeti értékű több évtizedes zenepedagógiai és karnagyi munkásságáért (Nagy István-díj); Witlinger Margit minőségi díszlettervezői munkásságáért (Bánffy Miklós-díj); Lőrincz Ágnes sokszínű és kiváló színművészi teljesítményéért (Poór Lili-díj); Jánó Mihály a Barabás Miklós emlékkiállítás megszervezéséért, Vinczeffy László az emlékkiállítás képanyaga restaurálásáért, Varga Mihály a kiállítás megszervezéséhez való hozzájárulásáért (Szolnay Sándor-díj); Ács Alajos színháztörténeti jelentőségű színművészi és társulatépítő tevékenységéért (Kovács György-díj); Nemes Levente színházteremtő munkásságáért és színművészi teljesítményéért (Kádár Imre-díj); Fülöp Mária a romániai magyar bibliográfiai szakirodalom gazdagításáért végzett tevékenységéért (Monoki István- díj); a Marosvásárhelyi Vártemplom Nőszövetsége példamutató közösségi hagyományőrző tevékenységéért a tárgyi népi kultúra körében (Vámszer Géza-díj); Szalmán Lóránd hagyományteremtő, kiemelkedő több évtizedes karnagyi munkájáért (Rónai István-díj); Méhes Béla öntevékeny színjátszó tevékenységéért, Jancsó Árpád az öntevékeny színházi mozgalom szervezéséért és összefogásáért (Szentgyörgyi István-díj); Kilyén Ilka az erdélyi és egyetemes magyar kultúra terjesztéséért (Kemény János-díj). Az erdélyi kultúra szép ünnepe volt az idei számvetés is. /Csomafáy Ferenc: Európai lélekkel, de erdélyi szemmel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./

1999. november 27.

Nov. 27-én tartotta EMKE tisztújító közgyűlését Kolozsváron, az összejövetel végén kiosztották a közművelődésben jelentős szerepet játszó személyiségeknek az idei EMKE-díjakat, a Venczel Árpád készítette szobrokat és plaketteket. Megjelent többek között Bálint-Pataki József a Határon Túli Magyarok Hivatala képviseletében, valamint Kelemen Hunor államtitkár és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Dávid Gyula elnöki beszámolójában arról az átlagosnál is mozgalmasabb tevékenységről szólt, az RMDSZ és az EMKE viszonyáról kifejtette: félretéve a rivalizálást, a két szervezetnek kéz a kézben kell haladnia. Kötő József államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke az önszerveződés eredményeiről számolt be, a sikeresen működő tizenöt művelődési központról, és a közgyűjtemények (Szabédi-ház, Györkös-Mányi Albert Emlékház) létesítésének jelentőségéről. Az erdélyi magyarságnak önálló kulturális modell megvalósítására kell törekednie. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke kijelentette: Az EMKÉ-ben nincs helye a politikának, az EMKE-politikának viszont jelen kell lennie az RMDSZ-ben. Kelemen Hunor államtitkár előadásában hangsúlyozta, hogy az elmúlt tíz évben a legfontosabb tevékenység az építkezés volt. Központi adminisztrációban már csak a Kolozsvári Állami Magyar Színház és Opera, valamint a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház van. A többi hasonló profilú intézmény, valamint a megyei könyvtárak, múzeumok az önkormányzatok hatáskörébe kerültek. A legnagyobb gondot a falusi kultúrházak és könyvtárak okozzák, hiszen se szeri se száma azoknak a polgármestereknek és tanácsosoknak, akik nem hajlandók áldozni a kultúrára. A felszólalók a támogatások elosztásában nagyobb áttekinthetőséget kértek. A tisztújítás eredménye a következő. Elnök Kötő József, ügyvezető alelnök Sebesi Karen Attila, alelnökök Muzsnay Árpád, Matekovics Mária, Tófalvi Zoltán, Ördög Gyárfás Lajos, titkár Dáné Tibor Kálmán, elnökségi tag Balogh Ferenc, kincstárnok Katona Réka, ügyvezető tanács Németh Ildikó, Sebesi Klaudia, pénzügyi ellenőr Bartha Margit. A tiszteletbeli elnök Dávid Gyula /az EMKE eddigi elnöke/ lett. Az EMKE tiszteletbeli tagokat választott, köztük van Dudás Károly (Vajdaság), Göncz László (Szlovénia), Kollár Péter (Szlovákia) is. - Kiosztották az EMKE-díjakat. Az EMKE újonnan megválasztott országos elnöke, Kötő József életműdíjat vehetett át. A díjazottak között van Farkas Árpád, a Háromszék napilap főszerkesztője /Kacsó Sándor-díj/, Sebesi Imrét (post mortem), /Janovics Jenő-díj/, Fodor Csaba a magyar folklór népszerűsítéséért /Kacsó András-díj/, Antal Mária az állandó gyimesbükki néprajzi kiállítás létrehozásáért /Bányai János-díj/, Bíró István (post mortem) a pedagógustársadalmat szolgáló intézményteremtő munkájáért és Matekovics Mihály Arad és környéke magyar kulturális életét fellendítő munkásságáért /Kun Kocsárd-díj/, Benkő András erdélyi zenetörténeti kutató /Nagy István- díj/, Tarr László színművész /Bánffy Miklós-díj/, Gaál András a 25 éves gyergyószárhegyi alkotótábor szervezéséért /Szolnay Sándor-díj/, Bogdán Zsolt színművész /Kovács György-díj/, Borbáth Júlia színésznő /Poór Lili-díj/, Demeter András /Kemény János-díj/, Barabás Olga rendező /Kádár Imre-díj/, Mészáros József könyvtáros /Monoki István-díj/, Szabó Éva néptánctanító /Vámszer Géza-díj/ Simori Sándor az amatőr színjátszó /Szentgyörgyi István-díj/. /Németh Júlia: Tisztújítás az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2000. január 22.

Faragó József néprajzkutató, akadémikus idén elnyerte a Kriterion-koszorút romániai magyarság népi hagyományainak feltárásáért, népköltészeti gyűjtőmunkájáért és a néprajzi gyűjtemények közkinccsé tételéért. Faragó József a kolozsvári Folklórarchívum alapító tagja, 1985-ös nyugdíjazásáig főmunkatársa volt. Az archívum több mint 10 000 gyűjtését őrzi, köztük legértékesebbnek a balladákat tartja. Gyűjtéseinek csak elenyésző része látott nyomdafestéket. - Romániában 1948-ban megszüntették az egyetemi néprajzi oktatást, s azt csak a kommunista rendszer bukása után, 1990-ben állították vissza. A közbeeső 42 éves pótolhatatlan űrben Faragó munkája felértékelődött, mert Erdélyben ő maradt az egyetlen néprajz szakot végzett és doktorált hivatásos magyar folklorista, akihez majdnem minden kezdő vagy már nem kezdő önkéntes folklorista útmutatásért, segítségért folyamodott. Egyetem és katedra nélküli levelező és tanácsadó tanára lett a néprajzi gyűjtőknek gyűjteményeik elkészüléséig. /A tárgyi néprajzban hasonló feladat jutott dr. Kós Károlynak./ Munkásságának nagyságát jelzi az 1998-ban kiadott egyéni bibliográfiája több mint 700 címet tartalmaz cikkei, tanulmányai és közel 70 kötete adataival. A 70 kötetet nem mind ő írta, ugyanis több tudományos és népszerű kiadásban gondozta a népköltési gyűjteményeit. Legkedvesebb munkái a következők: Romániai magyar népdalok, Jagamas Jánossal (1974); a Népismereti dolgozatok 6 kötetes sorozata, dr. Kós Károllyal (1976-1994); a Kalotaszegi magyar népviselet, Nagy Jenővel és Vámszer Gézával (1977); a Balladák földjén című tanulmánykötete (1982) és az Ószékely népballadák összesítő kritikai kiadása (1998, másodszor 1999). Faragó most dolgozik a Csángómagyar népballadák köteten, majd a Régi erdélyi népballadákkal fejezi be a sorozatot. /Faragó József Kriterion-koszorús. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

2000. január 28.

Jan. 28-án mutatták be Csíkszeredában a városban működő Pallas-Akadémia Könyvkiadó 100. könyvét: Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete c. munkáját. A kiadó tevékenységéről Kozma Mária főszerkesztő beszélt. A Vámszer-hagyaték értékére hívta fel a figyelmet dr. Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. Vámszer Géza munkásságának nagy része a mai napig kiadatlan maradt. Remélhető, hogy Pallas Akadémia Kiadó a jövőben bővebb könyvet ad ki a Vámszer-hagyatékból. Tőzsér József igazgató köszönetét fejezte ki a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának a könyv megjelenéséhez nyújtott támogatásért. /A századik könyv ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

2000. március 29.

Dr. Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke beszámolt a társaság kiadványairól. Évkönyvükből már hét szám jelent meg, a nyolcadik kötet hamarosan elhagyja a nyomdát. A Kriza-Könyvtár sorozatban három kötet jelent meg. Az első /Változó társadalom/ fiatal néprajzkutatók tanulmányait tartalmazta, a második egy háromszéki falu, Zabola interetnikus együttélési modelljét mutatta be, ez román nyelvű kiadványuk, a harmadik pedig a Torockón megrendezett népzenei ülésszak válogatott anyaga. Kiadásra vár egy erdélyi hiedelmekkel foglalkozó tanulmánykötet, amely Keszeg Vilmos irányításával készült. Kiadványaik egy része más kiadóknál jelenik meg. A marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadónál ősszel jelent meg Keszeg Vilmos doktori disszertációja a mezőségi hiedelmekről. Nemsokára napvilágot lát dr. Kós Károlynak eddig kéziratban levő, kétezer oldalas munkája, a Mezőség néprajza. A csíkszeredai Cominter Könyvkiadóval két kötetet szeretnének kiadni. /Szőcsné Gazda Enikő: Erkölcs és közösség és Gazdáné Olosz Ella kéziratban maradt hímzésekkel foglalkozó munkája/ A csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadóval együtt jelentették meg Vámszer Géza munkáját Csík vármegye településtörténetéről. /Néprajzi szakkiadványok, nem csak szakembereknek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

2000. május 27.

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó az 1997-es könyvhét óta általa megjelentetett 30 új könyvvel /többek között az Erdély hegyei, Barangolás a Székelyföldön és a Műterem sorozatok darabjaival)/vesz részt a június 1-5. között lezajló budapesti Ünnepi Könyvhéten. A könyvcímek között szerepel például: Vámszer Géza - Csík vármegye településtörténete, Fodor Sándor - Ki ez a ... majdnem? Kisgyörgy Zoltán - Kovászna megye, Veress Dániel - Férfibú és történeti gyász (Glosszák Wesselényi Miklós életéhez, művéhez, eszmevilágához), Antal Imre - Élő történelem, Daczó Árpád (Páter Lukács) - Csíksomlyó titka (Mária-tisztelet a néphagyományban). /A Pallas-Akadémia az Ünnepi Könyvhéten. Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./

2000. november 16.

Hetvenéves a Csíki Székely Múzeum /Csíkszereda/. Domokos Pál Péter tanár, Nagy Imre zsögödi festőművész és Vámszer Géza tanár gyakorlati irányításával 1930-ban megnyílt a Csíki Székely Múzeum Egyesület által alapított Csíki Székely Múzeum első kiállítása Csíksomlyón. Több mint 140 egyház- és képzőművészeti, valamint néprajzi tárgyat állítottak ki. A múzeumalapításra Domokos Pál Péter a következőképpen emlékezett vissza. "...művészeti kiállítást rendeztem. Fontosnak találtam a festékeseket - azokot a festékeseket, amiket nem bolti festékkel, hanem növényi festékkel festettek az asszonyok -, amelyeknek a színét nem vette el a nap, és a különféle szőtteményeket. Elvittem Demes nénit Szentkirályról és Ferencz Benjáminnak az édesanyját Pálfalváról. Azok a kiállításokon, vagy a somlyóin, vagy a szeredain szőttek, hogy akik jöttek a kiállításra, lássák, hogy(an) szőnek. Behoztam a madarasi embert, aki csinálta ott a korsót és az edényeket. Mindenfélét csinált. Ki is égettünk egy csomó mindent. Elhoztam Vass Áront, aki a medvéket készítette. Alcsíkról felhoztam Kristó bácsit, aki székeket faragott. Nagy Imrének a képei a csíksomlyói kiállításon voltak először nyilvános kiállításon a falakra aggatva. A különféle plébániákról a szép szobrokat, szép képeket vittem és kiállítottam. Tehát mindent, ami jellemző volt Csíkra, azokat megmutattam." 1937-ben a Csíki Lapok még említette a múzeum gyűjteményét, mely akkor Csíksomlyón volt. Ezután a római katolikus gimnázium különböző termében s padlásán hányódott a gyűjtemény, s szünetelt a múzeumi tevékenység. 1946-ban Kovács Dénes festőművész-rajztanár hozzákezdett a kallódó alapgyűjtemény újraleltározásához, az intézmény újraalapításához, később hivatalosításához. - A Csíki Székely Múzeum a vegyes múzeumok rendjébe tartozik. 88 315 régészeti, történelmi, tudomány- és technikatörténeti, ékszer, fegyver és numizmatikai, 61 556 diapozitív, fotó és fotónegatív, 8655 néprajzi, 7725 képző- és díszítőművészeti, 7567 régi könyv és levéltári, 6271 hagyatéki, 4984 természetrajzi, 21 népi építészeti tétel található gyűjteményeiben. Nagy Imre festőművész végrendeletében minden alkotását, levelezését, kéziratait, könyvtárát azzal hagyta a múzeumra, hogy az legyen művészi tevékenységének emlékháza. A szabadtéri részleg faházakat és székely kapukat őriz. Az évforduló megünneplése nov. 17-én kezdődik ünnepi ülésszakkal. A következő két hétben négy kiállítás-megnyitó és egy rajzverseny lesz. Az ünnepi ülésszakon ismertetik a LXX éves Csíki Székely Múzeum emlékkönyvét. /Szabó András múzeumigazgató: Hetvenéves a Csíki Székely Múzeum. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 16./

2000. november 27.

Nov. 25-én Kolozsváron tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Elöljáróban Kötő József ügyvezető elnök emlékeztetett arra, hogy rendhagyó rendezvényről lesz szó, amelyet a millenniumi ünnepségek jegyében és a konkrét tennivalók előrevetítésének szellemében bonyolítanak le. Kötő József elnöki jelentésében emlékeztetett a nemzettudat ezeréves múltjára, amelyet soha nem lehetett megtörni. Hangsúlyozta, hogy az önvédelem cselekvő korszakába léptek, a mai feltételek közepette lehetséges az új nemzeti kulturális integráció. A közgyűlés elfogadta a Magyar kultúra fóruma elnevezésű együttműködési megállapodást, melyet az EMKE a következő kulturális szervezetekkel kötött: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (CSEMADOK), Magyarok Székelyföldi Társasága, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Muravidéki Önkormányzati Nemzeti Közösség, Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. Ennek értelmében közös célkitűzéseik az anyanyelv ápolása és megőrzése, a szülőföld magyar kulturális hagyományainak megóvása és átörökítése, a magyar kulturális élet szervezése és összehangolása, az egyetemes magyarság jeles személyiségei emlékének méltó ápolása. Az EMKE és a CSEMADOK már alá is írtak egy szerződést, melynek kivitelezésével a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványt bízták meg. Pillich László ügyvezető igazgató ismertette ennek tartalmát: 2001. január 15-ig a két szervezet adatbázist hoz létre Erdélyben és a Felvidéken, január 31-ig, kölcsönös művész vendégfellépéssel, megrendezik Erdélyben a felvidéki magyar kultúra napját, Felvidéken pedig az erdélyi magyar kultúra napját, évente díjazzák a két közösség kulturális életét, pályázatokra épülő közös költségvetést vezetnek. Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke a gazdasági előrelépést sürgette: enélkül nincs megmaradás! Az EMKE támogatja a csángó nap megszervezését és hagyományossá tételét. Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke ismertette ennek az Erdély-szerte megrendezésre kerülő rendezvénynek a lényegét, hogy ismertté tegyék a csángó kultúra kincseit és az otthonmaradást szorgalmazó üzleti terveikhez szponzorokat szerezzenek. Délután díjátadásokra került sor. Első ízben tiszteletdíjakat nyújtottak át olyan személyiségeknek, akik oktatói, művelődési, tudós munkásságukkal életpéldával szolgáltak környezetüknek. Oklevelet kaptak: Abodi Nagy Béla, Egyed Ákos, Cs. Erdős Tibor, Guttman Mihály, Kallós Zoltán, Lőrincz Lajos, Vencel Árpád, Veress István. Utána tizenheten vehették át az idei EMKE-díjakat. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság szerkesztője Kacsó Sándor-díjban részesült. További kitüntetettek: Janovits Jenő-díj - Boros Zoltán (bukaresti tévé magyar adásának vezetése), Kacsó András-díj - Antal Miklós, post mortem (a Maros és Hargita Népi Együttesek vezetése), Bányai János-díj - Bálint Erzsébet és Bálint Ferenc (inaktelki tájház megteremtése, Gazda Klára); Kun Kocsárd-díj - Zahoránszki Ibolya (máramarosi szórványmagyar kultúra ápolása) és Kálóczy Katalin (határon túli magyarok kulturális életének szervezése), Nagy István-díj - dr. Angi István (zenepedagógia és zeneesztétika), Bánffy Miklós-díj - Ferenczi István (erdélyi magyar színjátszás), Kolozsvári testvérek-díj - Kolozsi Tibor (Bocskai István nagyszalontai köztéri szobra), Kovács György-díj - Szélyes Ferenc (folyamatosan megújuló színészetért), Poór Lili-díj - Fülöp Erzsébet (meggyőző erejű színészet), Kádár Imre-díj - Visky András (korszerű dramaturgia és színházi szakemberképzés), Monoki István-díj - Róth András Lajos (könyvtárosi és tudományos kutatói munka), Kemény János-díj - Figura társulat (a 10 éve megalapított gyergyószentmiklósi színházi tevékenység), Vámszer Géza-díj - Mihály Zita (muzeológus és műemlékvédő munka), Szentgyörgyi István-díj - Puskás György (dicsőszentmártoni öntevékeny színjátszás megszervezése). Az ünnepség a Házsongárdi temetőben a Bánffy-kripta falán elhelyezett Bánffy Miklós-emléktábla leleplezésével és megkoszorúzásával zárult. /Ördög I. Béla: Önvédelmünk cselekvő korszakába léptünk. Átadták a 2000. évi EMKE-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

2001. november 28.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület dec. 1-jén tartja évi közgyűlését Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, ennek keretében a hagyományos EMKE díjkiosztásra kerül sor. Az idei díjazottak: Kacsó Sándor díj, Papp Sándor Zsigmond, kiváló publicisztikai tevékenységéért; Janovics Jenő díj, Jászberényi Emese, a marosvásárhelyi hivatásos rádiózás szolgálatában kifejtett kiváló munkájáért; Kacsó András díj, Füzesi Albert, az erdélyi magyar néptáncmozgalom szolgálatáért, gyerek-, ifjúsági-, valamint faluközösségek tánccsoportjaival elért kimagasló művészi teljesítményéért; Bányai János díj, Szőcs Lajos, a Kőrispatakon létrehozott Szalmakalap Múzeum megteremtéséért; Vámszer Géza díj, Kovács Piroska, a regionális kultúrák megőrzése, a máréfalvi székelykapuk megismertetése és védelme terén kifejtett kiváló munkájáért; Kun Kocsárd díj, Pillich László, a Heltai Alapítvány képviselte új erdélyi közművelődési modell kimunkálásában szerzett érdemeiért; Kun Kocsárd díj, Lukácsy Szilamér, az erdőcsinádi Ifjúsági Ház létrehozásáért, a közép-erdélyi magyar közművelődés szolgálatáért; Nagy István díj, Szép Gyula, az erdélyi magyar zenei élet intézményesülését szolgáló munkájáért; Bánffy Miklós díj, Hajdú Géza, a nagyváradi színjátszás szolgálatában eltöltött több mint három évtizedes kiemelkedő színészi- és intézményszervezői munkásságáért; Szolnay Sándor díj, Ütő Gusztáv, a korszerű művészeti mozgalmak intézményesített ösztönzéséért; Kovács György díj, Györffy András, az erdélyi magyar színjátszás hagyományainak képviseletéért, kiváló alakítások soráért; Poór Lili díj, Méhes Katalin, színház és közönség egymásratalálása érdekében kifejtett igényes színpadi munkájáért; Monoki István díj, Györffi József, székelyudvarhelyi igazgatóként, az erdélyi magyar könyvtárkultúra szolgálatában kifejtett minőségteremtő munkásságáért; Szentgyörgyi István díj, Kalmár Lili, a szórványmagyar öntevékeny színjátszás szolgálatában eltöltött több évtizedes munkásságáért; Emlékoklevelet kap Birck Edit, az erdélyi irodalmi emlékhelyek kialakításában nyújtott tevékenységéért. Balázs Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából az EMKE és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság díjat alapított, melyet első alkalommal Péter Károly, az Aranyosgyéresi Népfőiskola megszervezésért, a népfőiskola mozgalom szolgálatában végzett munkájáért kap. /D. T. K.: EMKE közgyűlés és díjkiosztás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

2002. szeptember 12.

Szept. 9-től két marosvásárhelyi restaurátor, Kiss Loránd és Pál Péter hozzáfogott Csíkdelne Szent János műemléktemploma freskójának konzerválásához. A háromosztatú, XV. századi freskókompozíciót egyelőre csak konzerválják, restaurálására később kerülhet sor. Az értékes freskót még a múlt század harmincas éveiben tárta fel Vámszer Géza akkori csíkszeredai muzeológus. /Kristó Tibor: Helyreállítják a csíkdelnei templom freskóit. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 12./

2003. június 19.

Leendő lelkészek, agrárszakemberek és tanárok, valamint a falusi társadalom kutatói számára létesít szakkollégiumot a Kriza János Néprajzi Társaság Kolozsváron. A társaság elnökségének egyik fő célja felkelteni a fiatalok érdeklődését a falusi társadalom iránt. Az erdélyi magyar társadalom jelentős része falun él, ennek ellenére jóval kevesebb figyelem esik a falusi társadalomra. A Kriza Társaság évek óta elsősorban a kolozsvári egyetemi fokú oktatás háttérintézményeként működik. Az elméleti oktatás mellett a kollégiumban falujárásokat, terepgyakorlatokat szerveznek. A szakkollégium a jövő egyetemi év kezdetén indulna be, a meghirdetett helyekre pályázniuk kell a különböző szakos, főként másod-, harmad-, negyedéves diákoknak. A Kriza Társaság szakkönyvtára ma több mint tízezer kötettel rendelkezik, az állományt folyamatosan bővítik csere útján. Pozsony Ferenc elmondta, az adattár szintén rohamosan gyarapszik: "A Moldvai Jelenkutatás keretében két év alatt húszezer fotó készült, a leíró kartotékokkal, mutatókkal együtt ez már tíz köbméternyi anyagot jelent. Itt kapott helyet dr. Kós Károly, Vámszer Géza, Nagy Jenő hagyatéka is, ugyanakkor itt helyezzük el a Kriza Társaság gyűjtőpályázataira beérkezett munkákat, valamint a magyar néprajz és antropológia tanszék terepgyakorlatairól született dolgozatokat." Szabó Árpád Töhötöm, a társaság alelnöke elmondta, véglegesítik a készülő Romániai Magyar Néprajzi Bibliográfia csángókra vonatkozó részét is. Szintén a következő hónapokban rendezik be Zabolán a NKÖM támogatásával újonnan felhúzott épületben a moldvai csángók hagyományos népi kultúráját bemutató állandó kiállítást.A július másodikán sorra kerülő futásfalvi búcsúra István Anikónak a Sarlós Boldogasszony búcsú repertóriumáról szóló könyvét jelenteti meg a társaság. /Rostás-Péter Emese: A falu világát ismertetnék meg. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

2004. január 5.

A madéfalvi veszedelem (Siculicidium) közelgő 240. évfordulója alkalmából Csíkdelne műemlék templomában január 4-én, vasárnap ünnepi szentmisét tartottak, ezt követően pedig emléktáblákat lepleztek le. Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes prédikációjában a székely ellenállás, Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, valamint Páll Gáborné és Vámszer Géza, a templom megmentőinek szerepét méltatta. Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője ünnepi beszédében többek között azt hangsúlyozta, hogy az utódoknak kötelessége mindig méltóan emlékezni azokra, akik minden időkben gerincesen felvállalják népük sorsát. Az emléktáblák szövege a következő: Ebben a szentegyházban szolgálták Istent és népüket Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, a madéfalvi veszedelmet megelőzően a székely szabadságküzdelmek szellemi vezetői, állíttatta a Székelyföld folyóirat, a másikon pedig ez áll: Páll Gáborné, Kamer Edit és Vámszer Géza emlékére, akik áldozatvállalásukkal az 1930-as években megmentették ezt a templomot a végromlástól, Csíkdelne–Pálfalva egyházközsége. /Kristó Tibor: Megemlékező szentmise a Szent János-templomban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 5./

2004. június 4.

A napokban jelent meg A Csíki Székely Múzeum gyűjteményei című kismonográfia, nemrég pedig a Múzeumi séták című képeslapgyűjtemény. Mindkét mű a Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormányzata és Polgármesteri Hivatala által fenntartott Csíkszereda Kiadóhivatal munkáját dicséri. A Csíki Székely Múzeum gyűjteményei című kötet a múzeumnak otthont adó késő reneszánsz kori vár történetét, a múzeumi intézmény létrejöttének és fejlődésének eseménysorát, a gyűjteményeket magukat ismerteti. Domokos Pál Péter, Nagy Imre, Vámszer Géza, Gál Ferenc, meg a többi lelkes szervező munkájának köszönhetően, a Csíksomlyón kiállított több mint 140 egyház- és képzőművészeti, valamint néprajzi tárgy jelentette a csíki múzeumalapítás kezdetét. A csíkszeredai múzeumot mint önálló intézményt 1950-ben hozták létre. A Csíki Székely Múzeum a vegyes gyűjteményű múzeumok közé tartozik: állandó kiállításain, raktáraiban régészeti, történelmi, tudomány- és technikatörténeti, természetrajzi tárgyak, ékszerek, fegyverek, érmék és pénzfajták, diapozitívek, fotók és fotónegatívok, képzőművészeti és díszítőművészeti alkotások, régikönyvek és levéltári hagyatékok, néprajzi, népi építészeti tételek találhatók. A könyvgyűjtemény törzsanyagát a Csíksomlyói Ferences Rendház és a Csíkszeredai (volt csíksomlyói) Katolikus Gimnázium könyvtárának régi állománya képezi. /Szatmári Cecília: Múzeumi séták. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

2006. augusztus 24.

A máréfalvi születésű és most is szülőfalujában élő Kovács Piroska harminchat évnyi pedagógiai tevékenység után vonult nyugdíjba, a munkát viszont azóta is folytatja. A 74 éves Kovács Piroskát a máréfalvi székely kapuk őrzőjeként szokták emlegetni. Pedagógusi tevékenységét, valamint nyugdíjas éveiben végzett néprajzi értékmentő és közösségszervező munkáját számos díjjal ismerték el, legutóbb a Hargita megyei tanács Életmű-díját vehette át. „Ezeréves a magyar iskola” díszoklevelet kapott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségétől, első díjjal jutalmazta és kiadásra javasolta egy tanulmányát a Kriza János Néprajzi Társaság, Máréfalváért-díjjal lepte meg a Kőlik Egyesület, amelynek alapító tagja, díjazta tevékenységét az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet pedig Vámszer Géza-emlékdíjat adományozott neki. Felnőttkorában végezte el a tanárit, így volt tanítónő, tanár és iskolaigazgató is, végig falun. A néprajzi tárgyak gyűjtését már korábban elkezdte, ezt folytatta nyugdíjasként is. Lerajzolta a kapuk mintakincsét, így született meg a Székely kapuk Máréfalván című könyve. Megírta a máréfalvi oktatás történetét /A máréfalvi oktatás 210 éve, 1786-1996/. 1993-ban létrehozták a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesületet. A mai napig jól működő egyesület sok szép rendezvényt szervezett. Létrehoztak egy tájházat, majd az Életfa Vendégfogadók Egyesületét. /Kiss Edit: Kovács Piroska – Máréfalva szolgálatában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./

2007. május 28.

Megjelent Vámszer Géza: Csík vármegye településtörténete Helytörténeti adatok /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007/ című könyve. Vámszer Géza /1896-1976/ 1929–1941 között tanítványaival együtt bejárta Csík, Gyergyó, Kászon és Gyimes településeit, ahol megszállottan rajzolt, fényképezett és néprajzi tárgyakat gyűjtött. Pontosan felmérte a székely falvak művészettörténeti értékeit, településszerkezetét, lakáskultúráját, népművészetét, kézművességét és gazdálkodását. Hagyatékának jelentős része 1997-ben a Kriza János Néprajzi Társaság kolozsvári dokumentációs központjába került. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 28./

2007. június 16.

A könyvhétre megjelenő erdélyi könyvek között van az Azrael árnyékában /Mentor/ című Dsida Jenő kötet Kovács András Ferenc válogatásában. Új kiadásban jelent meg Szabó T. Attila először 1970-ben kiadott, Haja, haja, virágom című virágének-gyűjteménye, bővítve, CD-melléklettel, Gy. Szabó Béla illusztrációival (Kriterion). Páll Lajos A csodák házában (Pallas-Akadémia) című gyűjteményében a költő-festő nagy témái jelennek meg újra. Iancu Laura Karmaiból kihullajt című második kötete (Magyar Napló) ott folytatja, ahol az első abbahagyta, a csángó mélyvilágból kiszakadó költőnő vallomásaival. Három kisregényével van jelen Bánffy Miklós (Balassi Kiadó). Az eddig csak a Helikon folyóiratban folytatásokban megjelent öregkori krimi, a Milolu (1948-49) mellett olvasható a Reggeltől estig (1927) és a Bűvös éjszaka (1946). Hiányzol-e magadnak címmel jelent meg Lászlóffy Csaba két önvallomásos kisregénye (Napkút). A Nyírő-sorozat az emigrációban megjelent A zöld csillag című regénnyel folytatódik (Pallas-Akadémia). A fáradhatatlan Pomogáts Béla az erdélyi irodalommal foglalkozó, A szellem stratégiája című tanulmányaival is jelen van (Mentor). Láng Zsolt A kripta című drámakötete (Koinónia) válasz ad arra, hogy van-e új erdélyi magyar dráma. Demény Péter válogatásában jelent meg a Bálint Tibor emlékezete című kötet. A Nap Kiadó In memoriam című népszerű sorozatában jelent meg a tavaly elhunyt Sütő Andrásról egy gyűjtemény Görömbei András válogatásában, ugyanitt Dávid Gyula válogatásában a sorozat 60. köteteként adták ki a Reményik Sándor emlékezete című antológiát. Sas Péter válogatta és rendezte sajtó alá Kelemen Lajos Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetét (Kriterion), végre ismét hozzáférhetővé válnak izgalmas írásai. Napvilágot látott Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című, évtizedek óta kiadásra váró munkája (Pallas Akadémia). A monográfiát Szőcs János egészítette ki újabb adatokkal. A Mentor Erdély emlékezte című sorozatának új darabja Pál-Antal Sándor Marosszék a XVIII. század elején című monográfiája. Az idő vaskalapja címmel jelent meg Kántor Lajos és Sükösd Mihály negyedszázadot átívelő levelezése (Kalligram). Megjelent Széles Klára régóta készülő Lászlóffy Aladár-monográfiája Mit látsz egy íróasztalon? címmel (Napkút). /Bogdán László: Könyvheti újdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./


lapozás: 1-21




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998