udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 138 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-138
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Váry O. Péter

2000. március 3.

Egy éve, február 20-án hunyt el az erdélyi képzőművészet jeles napszámosa, Plugor Sándor, barátoknak, művészetek kedvelőinek Pösö. A sepsiszentgyörgyi Képtárban márc. 4-én nyitják meg emlékkiállítását. /Plugor Sándor emlékkiállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./ Márc. 4-én megnyílt Sepsiszentgyörgyön Plugor Sándor emlékkiállítása. A művésznek életében ilyen méretű kiállítása Sepsiszentgyörgyön sohasem volt: 154 grafika, olajfestmény, metszet sorakozik a falakon. A tárlatmegnyitó befejezéseként Mátrai László színművész Csíki László Vázlatrajz P. S haláláról, Váta Lóránd pedig Plugor Magor Az írnok panasza című versét szavalta el. /Váry O. Péter: Plugor Sándor-emlékkiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./ Plugor Sándor /Kökös, 1940. márc. 4. Sepsiszentgyörgy, 1999. febr. 20./ Kolozsváron végzett, a Képzőművészeti Akadémián. Festményeiben és rajzaiban mindvégig a háromszéki ember örömét, bánatát jelenítette meg. Kiállított erdélyi városokban és Budapesten, Bukarestben, Arlingtonban, Dortmundban és máshol is. Karcokat készített Illyés Gyula, Ady Endre, József Attila, Szilágyi Domokos és Farkas Árpád versei ürügyén. /Miklóssy Mária: Háromszék művésze, Plugor Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./ Az emlékkiállításra elkészült a Plugor Sándor munkáit, a munkásságát elemző írásokat tartalmazó Egy rajzoló az írók között alcímet viselő album, szerkesztője Jánó Mihály és P. Miklóssy Mária festőművész, Plugor Sándor özvegye. /Szatmári László: Egy rajzoló az írók között. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./

2000. március 24.

Márc. 25-én mutatják be Sepsiszentgyörgyön a Székely nemesi családok első kötetét, a Pálmay József által szerkesztett Háromszék Vármegye Nemes Családjai első részét a Charta Kiadó /Sepsiszentgyörgy/ és a Székely Nemzeti Múzeum közös kiadásában. A többi kötet előkészületben van: II. kötet, Háromszék vármegye nemes családjai második része, III. kötet Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családjai, IV. kötet Pálmay József: Marostorda vármegye nemes családjai, V. kötet - Kiegészítő kötet levéltári anyagok felhasználásával, VI. kötet - Címeres levelek tára. /Székely nemesi családok. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 24./ Pálmay Józsefnek a századelőn kiadott Háromszék Vármegye Nemes Családjai című köteteiből mára nagyon kevés példány maradt meg. Kisgyörgy Tamás, a Charta Kiadó igazgatója elmondta, hasonmás kiadásban szeretnék megjelentetni Pálmay összes "címeres könyvét", s hogy nem a század eleji megjelenés sorrendjében adják ki a köteteket, az annak köszönhető, hogy semmilyen támogatást nem kaptak. /Váry O. Péter: Megkísértett múlt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./

2001. január 4.

Sepsiszentgyörgy határában, Sugásfürdő felé menet, a Honvéd-kutat elhagyva, szerény kis emlékmű húzódik meg. Felirata: Hősi halált halt géppuskások emlékére 1943, alatta (feltételezhetően) a kőfaragó neve, T. János. Az emlékművet 1961-ben megrongálták - emlékezett vissza Szőts Dániel, aki az emlékmű letörött darabjait közel negyven évvel ezelőtt cementtel visszaragasztotta, a feliratot ismét olvashatóvá varázsolta. Nemrég a város vezetősége helyreállította az emlékművet és újat is állíttatott ugyanazzal a felirattal. - Miért haltak meg a géppuskások, hiszen Sepsiszentgyörgyön 1943-ban még nem voltak harcok a környéken? A cikkíró az olvasókhoz fordult, hátha valaki tud a történtekről. /Váry O. Péter: Háromszéken hősi halott kerestetik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 4./

2001. március 8.

Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere a helyi közigazgatási törvényről nyilatkozott. A kétnyelvűség Sepsiszentgyörgyön nagyjából eddig is megvolt, kivéve a rendőrség és a hadsereg esetében, ahová mai napig sem tudták a kétnyelvű feliratokat elhelyezni. A polgármesteri hivatalban eddig is vállalták, hogy a kérvényeket elfogadták magyar nyelven, anélkül hogy román fordítást is csatoltak volna melléjük, és ugyanígy leveleztek is magyarul azokkal, akikkel magyarul kell levelezni. A nyomtatványok jó része azonban még csak egynyelvű. Albert Álmos fő feladata lesz, hogy a nyomtatványok ezentúl ezek két nyelven szülessenek meg. - A szinkrontolmács-berendezést hamarosan megkapják Budapestről, Ferencvárostól, azután már megvalósul a testületi üléseken a kétnyelvűség. Természetesen, ez pluszköltséget jelent, mivel egy vagy két személyt a fordítással kell majd foglalkoztatni. Természetesen akkor a tanácshatározatok román és magyar nyelven is elkészülnek. - Az elmúlt években két ízben is kiadták a Sepsiszentgyörgy című havi tájékoztató lapot, amelyben minden tanácshatározat megjelent mindkét nyelven. /Váry O. Péter: A teljes kétnyelvűségre kell törekedni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

2001. szeptember 15.

Három éve, 1998 nyarán Sepsiszentgyörgyön Márkosfalvi Barabás Miklós, ,,a nemzet festője" halálának 100. évfordulója tiszteletére hatalmas emlékkiállítás nyílt a Képtárban, az árkosi Szentkereszthy-kastélyban pedig konferencia zajlott, ahol a magyarországi és hazai művészettörténészek színe-java tartott előadást. Megjelent az akkori előadások szövegét tartalmazó könyv Jánó Mihály művészettörténész szerkesztésében: Barabás Miklós-tanulmányok /Charta Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001/. Barabás Miklós megfestette az egész 19. századi történelmünket. /Váry O. Péter: Rég várt vendég a könyvpiacon. Tanulmányok Barabás Miklósról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

2002. március 17.

A román közszolgálati tévéadó márc. 15-i esti híradójában jó húsz perc múltán megjelent a képernyőn a '48-as emlékmű, tíz másodperc erejéig Markó Béla is, aztán távolkép a központi rendezvénynek helyet adó emelvényről, majd egy snitt Kolozsvárról a Biasini Szállóval, szűk tíz másodperc alatt Frunda Györgynek is alkalmat adtak elmondani: mit jelent számunkra március idusa. A tudósítás szerint első alkalommal törvényesen lobogtatták a magyarok a piros-fehér-zöld zászlót, énekelték a himnuszt. Mellékesen említették, Adrian Nastase és ,,Victor Orban" is üzent a magyaroknak, hogy melyikük mit, az teljesen lényegtelen. A közszolgálati televízió ekkora teret szánt az itt élő magyarság nemzeti ünnepének. Eldugva, két bűntény közé. /Váry O. Péter: Sok bűntény közt elvész az ünnep. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

2002. március 17.

Márc. 16-án Sepsiszentgyörgyön Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke tartott előadást a magyar jelképvilágról. Jankovics az Ének a csodaszarvasról című legújabb rajzfilmjéről beszélt, ismertetve a film keletkezésének történetét, a filmben felhasznált jelképrendszert, melyek ismerete nélkül a filmet nehezen lehetne megérteni. /Váry O. Péter: A csodaszarvasról és a világ rendjéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

2002. április 13.

A magyar nemzet egészének sorsáért felelősséget érző háromszékiekhez intézett felhívást több háromszéki értelmiségi. Ápr. 21-én, a múlt század békediktátumai után tízmilliós lakosságúra zsugorodott Magyarország, amely az új évezred egyik legnagyobb próbatétele előtt áll: otthon tartózkodó állampogárainak dönteniük kell, hogy az országgyűlési választások második fordulójában az otthonteremtés és a társadalomépítés, az egyéni és közösségi boldogulás milyen útját jelöljék ki maguknak. De nem csak ezt kell eldönteniük. A nyolcmilliónyi, szavazati joggal rendelkező magyar állampolgárnak határoznia kell arról is, hogy a Kárpát-medencében, a mai Magyarország határain kívül élő, és a nagyvilágban szétszóródott nemzetrészeket és csoportokat milyen gazdasági, kulturális és érzelmi szálak, az együvé tartozás és az azonosságtudat milyen kötelékei kapcsolhatják majd az anyaország szerepkörének a betöltésére hivatott Magyar Köztársasághoz. A most lezáruló négyéves választási ciklusban a magyar nép belső erőfeszítései, gazdasági, kulturális teljesítménye, polgári többségű országgyűlése és nemzeti elkötelezettségű kormánya révén az európai országokhoz viszonyítva kiemelkedő, önnön korábbi állapotához képest kiváló teljesítményt mutathat föl, a volt kommunista országok közül állampolgárainak anyagiakban és szellemiekben a legtöbbet tudta nyújtani, s a határokon kívül élő nemzettársak gondjai egy részének felvállalásával mindannyiunk által érzékelhető, az összmagyarság Trianon utáni történetében előzmények nélküli nemzeti összefogást eredményezett. Önmagunkat áltatnók, ha nem érzékelnők, és nem adnók egymás tudtára: a magyar ország- és nemzetépítés eddigi útja és esélyei veszélybe kerültek. A választóknak voksukkal kell eldönteniük, hogy tízmilliomod-magukkal összezárkózva kívánnak-e a nemzetfogyás aláhajló útján tévelyegni, vagy virtuálisan és a gyakorlatban is a nemzeti erők egészét egybefogva óhajtanak maguknak az új Európában, nemzeti önazonosságukat is megőrizve, helyet teremteni. Ápr. 21-én dől el, hogy a szomszédos vagy velünk együtt élő népekhez hasonlóan, és ezekkel békességben élve, a határokat átjárhatóvá téve lélekben egységes nemzetként próbálnak/próbálunk-e évezredünk új kihívásai között is helytállni, vagy mint oldott kéve hullunk szét. Történelmi determináltság és a múlt századi kataklizmák következménye, hogy a mai Magyar Köztársaság állampolgárai között alig van olyan, akinek ne lennének a határokon átívelő családi, rokoni, baráti kötődései. Írjanak, üzenjenek magyarországi nemzettársaiknak, vegyenek részt az ápr. 21-i választásokon, és vigyenek magukkal ismeretségi körükből legalább egy olyan személyt, aki felelősséget érez a polgári Magyarország sorsának alakulásáért. A nemzet egészének sorsáért mi is felelősek vagyunk. A mai Magyarországhoz ne csak támogatásért folyamodjunk, hanem segítsük is bizakodóvá tenni a bizonytalankodókat. A mai kommunikációs feltételek lehetőséget nyújtanak, hogy a hátralévő bő hét alatt kapcsolatot teremtsünk rokonainkkal és barátainkkal, és figyelmeztessük egymást legelemibb, de legszentebb kötelességünkről, amelyet egyik történelmi imánk így fogalmaz meg: (...) ,,Magyarországról, édes hazánkról, / ne feledkezzél meg, szegény magyarokról".Balogh Attila, a Mikes Kelemen Líceum igazgatóhelyettese, Beder Tibor tanár, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, dr. Birtalan Ákos parlamenti képviselő, Benkő Levente újságíró, Czimbalmos Kozma Csaba, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Farkas Árpád, a Háromszék napilap főszerkesztője, Gazda Zoltán színész, önkormányzati képviselő, a Sepsi Reform Egyesület elnöke, Incze Sándor lelkész, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Kónya Ádám szakíró, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, Kovács István, a Romániai Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke, Krizsovánszky Szidónia színművész, Márkó Imre közíró, szakorvos, Nagy Gábor tanár, a Szent György Alapítvány kuratórium tagja, Nemes Levente, a serpsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Pál Ferenc, a Mikes Kelemen Líceum igazgatója, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke, Pethő István, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Simó Erzsébet újságíró, Sylvester Lajos, újságíró, a Háromszéki Mikes Kelemen Egyesület elnöke, dr. Szőts Dániel nyugalmazott igazgató-főorvos, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke, dr. Tamás Sándor parlamenti képviselő, Tulit Attila, a T3 Könyvkiadó igazgatója, városi önkormányzati képviselő, Váry O. Péter újságíró. /Felhívás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./

2002. június 8.

Harminc évvel ezelőtt alakult meg a Vox Humana, a híres sepsiszentgyörgyi kórus. A jún. 8-i jubileumi ünnepségen a Vox Humana útjára bocsátja első, Laudate Dominum című CD-jét, és zászlót is avat. Szilágyi Zsolt karnagy, a Vox Humana ,,lelke" alapító tagja a kórusnak, az indulástól kezdve irányítja a ,,csapatot". A Megéneklünk, Románia fesztiválsorozaton a legelsőtől egészen addig, ameddig tartott, tehát 1977-től 1989-ig, mindig első díjat nyert a Vox Humana. Emellé aztán jöttek a csíkszeredai régizene-fesztiválok, majd a kiszállások, énekeltek Marosvásárhelyt, Kolozsvárt, Déván, Temesvárt, Bukarestben, Brassóban, a megyében sokszor. Voltak rádió- és tévéfelvételek. A vidéken az egyedüli együttes volt, amely 1989 előtt el tudott jutni kétszer is Olaszországba, ahonnan a két versenyről három díjat hoztak haza. 1982-ben egy arezzói verseny után Rómába is eljutottak, ahol fogadta őket II. János Pál pápa — és magyarul szólt hozzájuk. Emiatt a belügyi szervek kihallgatták, zaklatták őket. /Váry O. Péter: 30 éves a Vox Humana. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./ A Vox Humana kamarakórus fennállásának harmincadik évfordulóján rendkívüli hangversenyre került sor a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban. Fellépett a Csiky Csaba vezette marosvásárhelyi Musica Humana kamarakórus, valamint a sepsiszentgyörgyi Pro Musica és a Cantus Firmus vegyes kar. Az ünnepi hangverseny keretében megszentelték a kórus zászlóját és bemutatták az együttes első önálló CD-jét. /(Ferencz): Harmincéves a Vox Humana. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

2002. július 6.

Június utolsó napjaiban a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház két előadással két magyarországi fesztiválon vett részt: A csoda című játékkal a Zsámbéki Szombatok XX. kiadását nyitotta meg, az Ilja próféta című csodás történettel pedig Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak XIV. Fesztiválján vett részt a társulat. A Magyar Nemzet néhány szép kritikát közölt a zsámbéki szereplésről: "Maga is csoda volt a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vendégjátéka; ha ezt a Bocsárdi László rendezte produkciót egy nyugati fesztiválon bemutatják, a nagyvilágnak nem lenne kétsége afelől, hogy van diadalmas magyar kultúra." /Váry O. Péter: Turnén a Tamási-társulattal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

2003. február 8.

Kató Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója tájékoztatott: a zágoni Kulturális Központ és a kovásznai kivált a múzeumból, az Erdővidék Múzeum pedig a Székely Nemzeti Múzeum baróti részlege lett. A zágoni Kulturális Központ 1997-ben lett az intézmény külső részlegévé. Mostantól Zágon felvállalja a központ finanszírozását. A kovásznai képtár a kovásznai származású, debreceni Kádár László földrajztudós adománya. /Váry O. Péter: Székely Nemzeti Múzeum. Kettővel kevesebb, eggyel több. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 8./

2003. november 12.

Cegléd és Sepsiszentgyörgy közötti testvérvárosi szerződést kétszer kötötték meg. Sepsiszentgyörgy önkormányzata ugyanis elfogadta a Cegléddel létesítendő kapcsolatról szóló határozatot, melyhez a külügyminisztériumi láttamozás késve érkezett meg. A prefektus ezért megtámadta a tanácshatározatot, mert a láttamozást előzetesen kellett volna beszerezni. Ezért másodjára is napirendre került a testvérvárosi szerződés megkötését jóváhagyó határozat, most már minden formaság teljesítve. /Váry O. Péter: A kétszer kötött házasság íze. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

2004. július 10.

Tavaly sikere volt a Székely Nemzeti Múzeumban Háromszék múlt századi fotótörténetét felelevenítő kiállításnak, akkor felvetették egy sepsiszentgyörgyi fotómúzeum létesítésének ötletét. A városban megalakult Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesület jó néhány kitűnő tárlattal állt elő, tagjai határon innen és túl minden pályázaton sikeresen szerepelnek. A július elején zajlott, Vendégségben Budapesten nevű rendezvény Határon Túli Magyar Fiatalok találkozójának erdélyi diákfotós csoportja megszervezésére a sepsiszentgyörgyi egyesületet kérték fel. Még most is megtekinthető, ugyancsak a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatott Bartha Árpád-emlékkiállítással még egy lépést tettek a fotómúzeum létesítésének érdekében. Sem erre a kiállításra, sem az album megjelentetésére a magyarországi alapítványok, minisztériumok egy fillérnyit sem adtak. Az album ennek ellenére megjelent, helyi támogatásoknak köszönhetően.  Több kiváló sepsiszentgyörgyi fotó hagyatéka még jórészt feldolgozatlan, rejtett kincs. Gere István felvételeinek jó része ismert, ő fotódokumentálta a múlt század eleji Sepsiszentgyörgyöt – Gödri Ferenc polgármester felkérésére. De az ő hagyatéka sincs még feldolgozva, mint ahogy a harctéri fotóriporter Incze Lajosé vagy az első háromszéki fotóművész Gáll Béláé sem. Mindez egy önálló, intézményes keretek közt működő fotómúzeum feladata lenne. /Váry O. Péter: Fotómúzeumot Szentgyörgynek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./

2004. szeptember 15.

Fennállásának 125 éves évfordulóját ünnepli idén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Kató Zoltán, a múzeum igazgatója jelezte, a Székely Nem­zeti Múzeum alapítástörténete jó példa az egyéni teljesítmény és akarat, illetve a közösségi összefogás eredményességére. A megözvegyült Csereyné Zathureczky Emília 1875-ben fiai mellé nevelőnek Vasady Nagy Gyulát hívta, aki engedélyt kért a kúriában fellelt gazdag, de szervezetlen családi gyűjtemény rendezésére. Cserey­né Zathureczky Emília 1877-ben megfogalmazta adományozó levelét, amelyben csa­ládi gyűjteményét felajánlja a köznek, hogy az a székelység közönségének közvagyonát képezze. Az alapítólevélben rendelkezett az intézmény nevéről (Székely Nemzeti Múzeum), szervezéséről és fenntartásáról. 1879. szeptember 15-én a Székely Mikó Kollégiumban a székely megyéket, illetve rendezett tanácsú városaikat képviselő elöljárói testület jegyző­könyvi­leg átvette Csereyné Zathu­reczky Emília megbízottaitól a 8779 tárgyat számláló gyűjteményt. A Székely Nemzeti Múzeum idén szeptember 15-én tölti közintézményi státusának 125. évét. A múzeum gyűjteményei nem egy alkalommal csorbultak (például a bukaresti Nemzeti Múzeum gyűjteményének más intézményektől, így tőlük is, rekvirálás­szerű elvételével a hetvenes évek elején), de a múzeum a legnagyobb érvágást a második világháború végén szenvedte el. Sepsiszentgyörgyről 1944 szeptemberében, a szovjet-román front előretörése miatt, budapesti felsőbb utasításra, 54 ládában legféltettebb kincseinket útnak indították, majd a szerelvény Zalaegerszegen szovjet bombázás áldozata lett. A pusztulást rendkívül kisszámú, sérült állapotú tárgy vészelte csak túl. Zalai küldöttség fogja elhozni az említett tárgyak szakmai dokumentációját. Hónapokon belül hazakerülnek a megmaradt tárgyak. /Váry O. Péter: A Székely Nemzeti Múzeum ünnepe: Egyszázados adósságtörlesztés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

2005. január 8.

A sepsiszentgyörgyi önkormányzat, a fenntartó kifogásokat emelt a Tamási Áron Színház tevékenységével kapcsolatban: részint az előadások minőségét, részint az alacsony nézettséget rótták fel. Keresztély Irma, a művelődési bizottság elnöke elmondta, javasolták, hogy művészeti műsoruk összeállításánál az átlagembert célozzák meg, mert az avantgárd típusú rendezések kisebb közönséget vonzanak. A Tamási Áron Színház álláspontját Nemes Levente igazgató közölte. A színház a szórakoztatás és a művészi produkció közül az utóbbit választotta. A színház az úgynevezett elitnek játszik. /Váry O. Péter: Gazdasági vállalkozás, népszínház vagy művészeti műhelymunka? (Tamási Áron Színház). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

2005. április 16.

A magyar kultúra napján, január 22-én Sepsiszentgyörgyön mély csend honolt a művelődési berkekben. Leáldozóban a magyar kultúra napja? – tette fel a kérdést akkori vezércikkében Sylvester Lajos. Az önmagukat ismétlő rendezvényekre mindig ugyanaz a tizen-, huszon-egynéhány jó sepsiszentgyörgyi megy el. Fájdalmas ez a csend Sepsiszentgyörgyön. Mert Bereckben József Attila-emlékműsort tudtak szervezni a helyi iskolások, Baróton irodalmi kávéházat tartottak, Árkoson pedig József Attila-emlékestet. Ha nem lenne Sepsiszentgyörgynek egy egyszemélyes kulturális intézménye Kónya Ádám személyében, a magyar művelődésnek jelene sem lenne már talán. /Váry O. Péter: A magyar kultúra fellegvára? Ugyan, kérem, felejtsük el. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./

2005. május 18.

Sepsiszentgyörgyön a város fő útjai – kevés kivétellel – román személyiségek, avagy a románság történelmében fontos dátum nevét viselik. Átfogó utcanév-módosító, illetve utcanév-keresztelő ,,hadjáratba” fogott az önkormányzat. Hat éve már, hogy az utcanév-módosítás ötlete megszületett, a kivitelezésre azonban még nem kerülhetett sor. Ebbe a folyamatba illeszkedik bele a Petőfi Sándor utca botrányos története: az önkormányzat határozott az elnevezésről, a román prefektus perelt, és nyert, majd mégsem merte eltávolítani a táblácskákat. Az utcanév-tervezet első része az újonnan létesült városnegyed, a Csíki utcai kertváros leendő utcáinak a megne­vezéséről szól. A diktatúra alatt átkeresztelt utcákat rehabilitálni kell: ragaszkodni kell ahhoz, hogy a Május 1. utca visszakapja a Székely utca nevet, a Sólyom utca a Pallót, a Gát utca a Felszeg utca nevet. /Váry O. Péter: Utcanév-módosítás – a csata folytatódik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17., folyt.: máj. 18./

2005. június 18.

Kiss Jenő a Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója elmondta, hogy a megyei könyvtárak nem szólhatnak bele a települési könyvtárak működésébe, csupán tanácsadó szereppel bírnak. Falun néhol könyvtáros sincs, másutt csak félnormás. Háromszéken a legkirívóbb példa Nagyborosnyó, ahol immár másfél évtizede nincs könyvtáros. A múlt esztendő végén módosított könyvtári törvény kétszeresére emelte az évente beszerzendő új könyvek számát, most ezer lakosonként félszázzal kellene bővülniük az állományoknak. A beszerzést pedig az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk. Kevés község áldoz a könyvvásárra. A könyvtárak gyarapításának más útjai is léteznek, a megyei könyvtár például tavaly 1700 új kötetet vásárolt, de emellé még összeszedett Magyarországról közel kétszer ennyit, s egyféle mecenatúra is működik: a jászvárosi Polirom Kiadó például 1500 saját kiadású új könyvet adott a könyvtárnak. Az erdélyi magyar kiadók nemigen tesznek hasonló felajánlásokat. Újabban, mióta báziskönyvtárrá léptették elő, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kötelezi az általa támogatott könyvekből példányok leadását a Kovászna megyei könyvtárnak is. – Sepsiszentgyörgyön az 1990 előtti időkhöz képest nem csökkent a könyvesboltok száma. /Váry O. Péter: Él még a Gutenberg-galaxis. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

2005. június 24.

Az emberek elhordják a megszentelt templomköveket Dobóról, az elfelejtett falu egykori plébániájáról. Az elmúlt években tárták fel, a beomlott köveket szép sorjában a falakon kívül helyezték el. Saját múltunkat hordják szét, írta Váry O. Péter. Az első télen az ásatáson dolgozók számára készült barakkot felgyújtották; második évben az új házikóból a mozgathatót vitték el, az ablakokat bezúzták, a priccseket összetörték. Rácáfolva Wass Albert víziójára – a kő sem marad. /Váry O. Péter: A kő sem marad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

2005. augusztus 3.

Az a fajta székelymagyar ember Sütő Gábor, akiből egyre kevesebb van manapság. Akire viszont annál nagyobb szüksége lenne a közösségnek. A Sütő család a fiatfalvi Ugronok jobbágyaiból került Vargyasra 1568-ban, generációk sora faragással, bútorfestéssel, asztalossággal, ácsmesterséggel foglalkozott, nem csoda hát, ha kötelezettséggé vált az immár tizenötödik nemzedék – Sütő Gábor fiai – számára is a családi mesterség továbbvitele. Nagyapja még hatvan-hetvenféle gyógynövényt felsorolt. A nagyapa, idős Sütő Béla meghatározó egyénisége a családnak. Több mint háromezer múzeumi anyagot gyűjtött össsze Vargyas falu múzeumának, aminek most az összessége egy szekrénybe befér, annyi maradt meg belőle. ,,A többi? Nem adtak helyet a kommunizmusban, ha jöttek az elvtársak, s megtetszett nekik egy régi olajfestmény, egy középkori kard, jó szívvel elvitték magukkal. Vargyasnak még mindig nincs falumúzeuma, csak ami nálunk látható, a családi örökség” – mutat körbe Sütő Gábor. A lelkiség veszett ki az emberekből, vallja. Milyen kevés virágot ültetnek most. Gyerekkorában több mint száz régi kapu volt, most öt-hat ha fellelhető még a faluban. ,,Kiesett a vasárnapi templomlátogatások szokása is.” Az immár tizenöt esztendeje tartó kivándorlás nem marad abban. Egyetlen esélyünk az önrendelkezés, hangsúlyozza Sütő Gábor. /Váry O. Péter: Sütő Gábor bölcsessége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./

2005. szeptember 21.

Tizenöt esztendeje Sepsiszentgyörgyön szervezték meg első alkalommal, s most, a hetedik konferenciával ismét visszatért a Székely Nemzeti Múzeumba a Népi vallásosság a Kárpát-medencében című értekezletsorozat. A Székely Nemzeti Múzeum és a veszprémi Lackó Dezső Múzeuma közös szervezésében zajló rendezvényen idén száznál több előadó vesz részt, néprajzosok mellett egyháztörténészek, művészettörténészek kapcsolódtak be. A szeptember 20-i megnyitón a házigazda Kató Zoltán kiemelte, e rendezvénnyel a Székely Nemzeti Múzeum visszakerült a magyar tudományosság vérkeringésében. Másfél évtizede Lackovits Emőke és Gazda Klára ötleteként vállalta fel a két intézmény a konferenciák váltóhelyszínes szervezését, azonban csupán az első értekezletnek adhatott otthont a Székely Nemzeti Múzeum, a többit Veszprémben szervezték meg. Mára a konferencia magyar nyelvterületen a legrangosabb ilyen jellegű rendezvénnyé vált, az előadások szövege kötetben jelenik meg. /Váry O. Péter: Népi vallásosság a Kárpát-medencében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./

2005. szeptember 27.

Bölönben a termelőszövetkezet volt székhelyén kulturális központot létesítenek, az emeleten pedig két szolgálati lakást rendeznek be. Hogy kinek? Bárkinek, csak menjen a faluba valaki. Orvos, tanár, állatorvos, erdészmérnök – mindegyikre szükség lenne. Rosszul áll a nagyközség képzett szakemberek dolgában. Közmunkával sportpályát létesítettek. Az utcasarkokon gyalult deszkába vésve jelentek meg az utcanevek, a fiatal Albert Zoltán vésegette ki a táblákat. Élénk a falu művelődési élete. Havilapot is kiadnak, A Bölöniek Öröksége címen, melyet Tana Annamária könyvtáros szerkeszt. /Váry O. Péter: Mi újság Bölönben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

2005. október 4.

Október 3-án szerény közönség előtt mutatkozott be Sepsiszentgyörgyön az Új Magyar Szó országos napilap. Domokos Péter területi tudósító megnyitója után az előd adósságát törlesztette az új szerkesztőség. A nemrég megszűnt Romániai Magyar Szó tavaly tárcanovella-pályázatot hirdetett, melyre közel százötven pályamű érkezett, de a csődhelyzetben nem adták át a díjakat. Ezt átvállalta az Új Magyar Szó, és Szonda Szabolcs, a régi és új lap munkatársa átadta az első díjat Váry O. Péternek, a Háromszék munkatársának, valamint a különdíjat a szintén sepsiszentgyörgyi dr. Tompa Enikőnek. /(sz.): Váry O. Péter novelladíjas = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./

2005. október 8.

Nulladik év, első bemutató. Így nevezte Fazakas Misi színművész a Háromszék Táncegyüttes kebelében éledező Mozgásszínházi Műhely október 7-i előadását, Georg Büchner Woyzeck című drámájának ,,fizikai színházi újragondolását”. Uray Péter budapesti koreográfus visszatérő munkás, aki nem csak Sepsiszentgyörgyön, hanem Erdély-szerte dolgozik. Úgy látja, hogy mozgásszínházi szempontból Erdély többé-kevésbé szűz területnek is számít. /Váry O. Péter: Fizikai színházi ember-kísérletek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./

2005. október 29.

Megvoltak az Őszi Közművelődési Napok. Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ vezetője mérleget készített. Megkésett rendezvények is voltak, egészen addig, hogy a soros helyszínre érkező előadók a kultúrotthon zárt ajtaját találták. Azonban itt-ott foghíjas széksorok fogadták a fellépőket, nem csak vidéken. Mindezektől eltekintve a rendezvény fogadtatása mégis jónak bizonyult. Az abszolút sikert idén az Egerből érkezett Babszem Jankó Gyermekszínház aratta. /Váry O. Péter: A vidék esélye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./

2006. április 22.

Sepsiszentgyörgyön hatalmas karriert futott be tizennégy év alatt a Szent György-napok, a kezdeti kis kirakóvásár kulturális eseményekkel megtűzdelt kitöltő rendezvénnyé vált, tíz év óta egyhetes nagyrendezvénnyé. Az április 23-án kezdődő városnapok összművészeti fesztivállá növekedett, melynek párja sem határokon belül, sem azokon túl nincs. Nagy Kopeczky Kálmán, a rendezvény főszervezője kifejtette, mindenféle műfajból akarnak jönni előadók, a határon túlról is érkeznek. Idén meghívással alakították ki a programot. Válogattak a helyi előadókból is A színházról szólva: van egy kortárs dráma, van egy klasszikus előadás, a Lear király, egy kortárs táncszínházi előadás és egy hagyományosabb, a Hargita Néptáncegyüttesé. /Váry O. Péter: Kirakodóvásártól a fesztiválig – és hogyan tovább? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

2006. április 29.

A temesvári Csiky Gergely Színház Sepsiszentgyörgyön, vendégjátékán Lear-kivonatot mutatott be, mellőzve minden más szereplőt, csupán négyen maradnak: Lear és lányai. A plakáton, műsorfüzeten ott áll eligazítóként: L = C + R + G. És valóban, az előadást a király és lányai viszonya határozza meg, a rendező csak erre a kvartettre összpontosított. Cordelia – Tokai Andrea a vállán vitte az előadást. A Patkó Éva rendezte az előadásban Lear tragédiája átalakul Cordelia tragédiájává.  /Váry O. Péter: Lear-kivonat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

2006. május 5.

A legionárius mozgalom, a vasgárdista hagyományok felújítói, a Noua Dreapta bevallottan nacionalista és radikális, számos magyarellenes megmozdulást szervező mozgalom szavazást hirdetett arról, hogy kapjon-e autonómiát a Székelyföld. Jelenleg az önállósulást ellenző szavazatok aránya nyolcvanszázalékos, az igeneké 15 százalékos – valószínűleg, mert egy magyar honlap körlevélben hívja fel tagjai figyelmét, kattintsanak a vasgárdisták honlapján az igen szavazatra. A Noua Dreapta Keresztény Fórum legújabb kezdeményezése aláírásgyűjtés, mellyel azt szeretnék elérni, törvény mondja ki, hogy március 15-e legyen ,,a magyar sovinizmus áldozatainak nemzeti emléknapja”.  Annyit elértek, hogy honlapjuk nézettsége politika kategóriában első helyen áll, megelőzve a kormány vagy minisztériumok honlapját, heti átlaga pedig jobb, mint a Transindexé. /Váry O. Péter: Autonómiaellenes hadjárat a vasgárdistáknál Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

2006. május 27.

A színi évad utolsó bemutatójára készül Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház, Bocsárdi Lászó John Millington Synge A nyugati világ bajnoka című komédi­áját viszi színre. Bocsárdi elmondta, hogy a szerző világa nagyon ismerősnek tűnik, hiszen az írek és a székelyek között nagyon nagy a hasonlóság. Az ír ember, aki folyamatosan az angol elnyomatás ellen küzd és próbál függetlenné válni, „emiatt kialakít egy sajátos viszonyrendszert, ami nagyon hasonlít a mi közegünkhöz és a mi történelmünkhöz is”, jegyezte meg Bocsárdi. Arról szól a darab, hogyan zárkózik, gubózik be egy nép, hogyan utasít el mindenféle kívülről jövő dolgot. /Váry O. Péter: Olyan, mint egy székely mese. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./

2006. július 8.

Sugásfürdőre, a művésztelepre alkotni jöttek finnek, svédek, magyarországiak, erdélyiek. A tábor utolsó előtti napján nagy a sürgés-forgás a panzió udvarán. A tábor zárórendezvényén közös tárlatot tartanak.  ,,Ez egy olyan tábor, ahol a szakma az első” – véli Vargha Mihály, a házigazda-táborszervező-egyesületalapító képzőművész.  Györgydeák György, az alkotótáborok művészeti vezetője megerősíti Vargha Mihályt: elsődleges a teremtett művészeti érték. /Váry O. Péter: Kapocs (Művésztelep Sugásfürdőn). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 8./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-138




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998