udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7 találat lapozás: 1-7
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Suciu, Vasile T.

2000. augusztus 22.

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere elkészíttetett egy városnévtábla-mintát, és kiállította közszemlére a polgármesteri hivatal elé, mondván: ″hadd szokja a nép, mielőtt a rendes helyükre kerülnek″. A tábla fehér mezőjében díszeleg a Tirgu Mures név, alatta kék mezőben a Marosvásárhely és a német elnevezés szerepe. A táblák ellen tiltakozó nyílt levelet intéztek a polgármesterhez: Vasile T. Suciu professzor, tartalékos ezredes, a Hősök és Mártírok Kultusza Nemzeti Egyesület elnöke, valamint Gheorghe Iulian tartalékos ezredes, a háborús veteránok Ion Antonescu marsallról elnevezett egyesülete Maros megyei fiókjának elnöke. A nyílt levél felháborítónak tartja a háromnyelvűséget. Szerintük ez a Strasbourg-majmolás nem jelent mást, mint ″a román nép meggyalázását″. Szerintük aki az európai normákat akarja kies tájainkon meghonosítani, az szélsőséges. A szóban forgó helységnévtáblák ellen a magyar atyafiak is zsörtölődnek, mert a román megnevezés nagyobb betűkkel szerepel a táblán, mint a magyar, és ″ezzel a városvezető másodrendűségünket akarja szimbolizálni″, állítják egyesek. /Többnyelvű helységnévtáblák Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./

2003. január 16.

Wass Albert erdélyi mellszobrainak eltávolítását követelte a Román Hősök és Mártírok Emlékét Ápoló Országos Szövetség, közölte az Adevaul című bukaresti román lap jan. 15-i száma. A lap szerint Maros megye két településén, a szászrégeni katolikus, illetve a magyarói református templom udvarán állítottak szobrot annak a Wass Albertnek, akit felelősség terhel a Kolozs megyei Vasasszentgotthárd és Omboztelke községben, 1940 szeptemberében, Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszacsatolása után kegyetlenül lemészárolt román lakosok haláláért, és akit tetteiért 1946 márciusában a kolozsvári népbíróság háborús bűnök miatt halálra ítélt. Wass Albert, az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma számára készített önéletrajzában így vallott: "Az életem mindig is nyitott könyv volt. Az most is, és az lesz a jövőben is. Nincs rejtegetnivalóm, és nem kell elnézést kérnem egyetlen tettemért sem. Íróként, a Nemzetközi Pen Club tagjaként azt teszem, amit ennek a nagy szervezetnek a jelmondata hirdet: egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok". Az ún. Wass-ügy tisztázása érdekében jelentette meg a székelyudvarhelyi Litera Könyvkiadó is azt a mintegy harmincnégy oldalas könyvet, amely először hozza nyilvánosságra az 1946-ban, a kolozsvári népbíróságon zajló koncepciós per dokumentumait. A vádirat alapján Wass Endre és Wass Albert biztatta fel a község katonai parancsnokát, négy vasasszentgotthárdi román meggyilkolására, ugyanakkor Wass Albert bűnösnek találtatott tizenegy omboztelkei román lakos erőszakos halálával kapcsolatban is, a népbiróság szerint ugyanis Csordás Gergely hadnagy a gróf utasítására lövetett le románokat. A kommunista hatalomnak a koncepciós perekkel a magyar lakosság megfélemlítése volt a célja. A Wass Albertre kirótt halálos ítélet elsősorban az erdélyi magyar arisztokrata írónak szólt. Egyetlen szemtanú sem tartózkodott a tetthelyen, a vádlottak pedig nem voltak jelen a tárgyaláson. Maga Wass Albert öneletrajzában így emlékezett vissza: vadászatról hazatérve szerzett tudomást arról, hogy távollétében a határőrök elfogtak négy személyt. Az író értesülései szerint a foglyok szökni próbáltak, mire a katonák agyonlőtték őket. /Papp Annamária: Wass Albert vitatott utóélete. Romániában nem rehabilitálták az erdélyi írót. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ A fasiszta jelképek kultuszát tiltó 2002/31-es sürgősségi kormányrendeletre való hivatkozással kérte az Erdélyben felállított Wass Albert-szobrok eltávolítását a Vasile T. Suciu tartalékos ezredes, a Hősök és Mártírok Kultuszának Országos Egyesületének elnöke. Kérése nyomán Ioan Hidegcuti, a Művelődési és Vallásügyi Minisztérium államtitkára levélben szólította fel Bartha József holtmarosi református lelkipásztort és Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot az egyház telkén felállított szobor "ügyének megoldására". Bartha Józsefet a Maros Megyei Ügyészség jan. 15-én kihallgatta a szoborállítás ügyében, ahol céloztak arra, hogy Wass Albert mellszobrának el kellene távolítani. Az ügyész szerint a népbíróság által háborús bűnösnek nyilvánított Wass Albert nevét nem viselheti utca, és nem szabad szobrot állítani neki. A következő kihallgatás jan. 17-én lesz. Bartha József az RMDSZ segítségére számít, valamint arra, hogy hamarosan megtörténik Wass Albert rehabilitálása. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot a polgármester felkérte a plébánia udvarán álló szobor eltávolítására. Pakó közölte, hogy erre nem hajlandó. Őt jan. 16-án hallgatják ki az ügyészségen. "Az ügyésznek azt fogom válaszolni, hogy egy sovén-nacionalista politikai perbe az egyház nem hajlandó beavatkozni, de személyesen még Pakó Benedek sem. Ez nem a mi perünk, ez a Wass Albert pere, amelyről nagyon jól tudjuk, hogy koncepciós per volt." Pakó Benedek azt is hozzátette, hogy Wass Albert egyik fia, Wass Huba NATO-tábornok, aki annak idején visszautasította magyarországi NATO-s kinevezését, de nem kizárt, hogy a romániai kiküldetést már vállalná. "Wass grófnak elküldtük a román nyelvű újságokban megjelent gyalázkodó cikkeket, hisz egy NATO-tábornokot nem gyalázhatnak ily módon." "Az RMDSZ felvállalta az ügyet, és úgy néz ki, hogy Frunda György lesz az ügyvédünk" - jelentette ki a kanonok. Szászrégenben 2001 augusztusában leplezték le a római katolikus plébánia udvarán Wass Albert mellszobrát. Ugyanabban a hónapban Holtmaroson a református templom udvarán, egy hónappal később pedig Vicén avatták fel az író szobrát. /Antal Erika, Gazda Árpád: Hadüzenet a Wass Albert-szobroknak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

2003. december 2.

Kerelőszentpálon aug. 15-re tervezték a világháborús emlékmű avatóünnepségét, azonban a Nagy-Románia Párt és a Hősök Kultuszának Egyesülete képviselőinek ellenvetése nyomán a község elöljárói az avatást egy későbbi időpontra kényszerültek halasztani. Az régen várt eseményre végül nov. 29-én került sor. A kőből készült obeliszken román és magyar nyelvű feliratot tartalmazó márványtábla: Kegyelet és tisztelet a hazáért meghalt hősöknek. Kétoldalt, ugyancsak márványtáblákon az első, illetve a második világháborúban elesett szentpáliak, a község területén elhunyt hősök és a vértanúk nevét örökítették meg. Az obeliszk a búzásbesenyői Szabó Árpád és Német Mihály kőfaragók munkája. - Szeretnünk kell egymást, s mi, a Hősök Kultuszának Egyesülete óvjuk és tiszteljük az értékeket és az emlékműveket, legyenek azok oroszoké, románoké, magyaroké vagy szászoké - emelte ki beszédében Vasile T. Suciu t. ezredes, az egyesület elnöke, aki miatt nem a kopjafát avatták fel. /Nagy Annamária: Világháborús emlékművet avattak Kerelőszentpálon. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./

2005. március 21.

Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

2005. szeptember 30.

Ismét nem hozott döntést Marosvásárhely tanácsa a Calarasilor utca, volt Kossuth és az Antonescu sétány nevének megváltoztatásáról. A vásárhelyiek évek óta kérik, hogy az egykori Kossuth Lajos utca kapja vissza eredeti nevét, az Antonescu sétányt pedig, nevezzék át Vársétánynak. Haller István, a Pro Európa Liga Emberjogi Irodájának vezetője kifejtette, felháborító és törvénybe ütköző, ami Marosvásárhelyen történik. „Három éve meg kellett volna történnie az utcanévcserének, de máig késik. Annak idején, amikor kormányhatározatban tiltották meg a háborús bűnösök kultuszát, ami a NATO-tagság egyik alapfeltétele volt, a Wass Albert-szobrokat azonnal leparancsolták, a köztudottan háborús bűnös Antonescu nevét azonban még mindig viseli Vásárhely egyik utcája” – nyilatkozta Haller, hozzátéve, hogy amennyiben a jövő héten sem szavazzák meg a névváltoztatást, bepereli a tanácsot. /Szucher Ervin: Elhalasztották a szavazást a névváltoztatásról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./ Kossuth Lajos „gyilkos és nemzetközi terrorista” – állítja közleményében több román marosvásárhelyi egyesület, tiltakozva az ellen, hogy a Kossuth Lajos utca legyen. Vasile T. Suciu, a Cultul Eroilor Egyesület elnöke kifejtette, mindaddig, amíg Kossuth negyvenezer ártatlan román lemészárlásáért felelős, nem szabad róla utcát elnevezni. A négy román egyesület a Ion Antonescu sétány nevének a megváltoztatásával sem ért egyet. /Antal Erika : Román egyesületek tiltakoznak a Kossuth elnevezés ellen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./

2007. március 20.

Alig százfős, a román hazafias rendezvényekről jól ismert hallgatóság volt kíváncsi arra a vitaestre, amelyet március 19-én a Vatra Romaneasca Maros megyei szervezete rendezett Marosvásárhelyen. A Megfontolás, tárgyilagosság, kiegyensúlyozottság című fórum az 1990-es marosvásárhelyi fekete március eseményeit volt hivatott tisztázni. A felszólalók az események kirobbantásáért felelős bűnösöket a magyarokban, főként az RMDSZ vezetőiben látták. Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőr a könnyeivel küszködve, fel is tette a kérdést: „Uram, honnan ennyi gyűlölet?!”. Ezek után évszázadokra visszamenőleg felsorolta a magyarok gaztetteit. Szerinte Gheorghe Gheorghiu-Dejtől Traian Basescuig az ország minden államfője tévedett, amikor „nem óvta meg a román nemzetet a magyar gonosztevőktől. ” A 17 éve történt eseményekről szólva Suciu néhány újdonsággal is szolgált: elmondta, „vizsgálatai” során kiderítette, hogy a márciusi eseményeket követően az RMDSZ egyik „irredenta, sovén és pogány vezetője áprilisban leszúrt egy román nemzetiségű polgárt, mert az az utcán rázendített az ország himnuszára”. Szintén Suciu szerint egy másik RMDSZ-vezér a városháza lépcsőin hátba szúrt egy katonatisztet. Ioan Scrieciu, a megyét 1990 elején irányító egységtanács elnöke polgárháború kirobbantásával vádolta a magyar felet, mondván, hogy ami Vásárhelyen történt, „az egy fejezete az erdélyi román föld megvédéséért vívott évszázados harcoknak”. Florin Oproiescu, a Vatra Romaneasca szervezet alelnöke tagadta az általa képviselt szervezet szerepét a fekete március eseményeinek szervezésében. Oproiescu a történtekért felelősnek az ország egykori vezetőit jelölte meg, név szerint Ion Iliescu államfőt, annak helyettesét, Király Károlyt, Petre Roman volt miniszterelnököt, valamint az újraszerveződő titkosszolgálatokat irányító Virgil Magureanut és Ioan Talpest sorolta fel. „Nagyon jól tudták, hogy a városban baj van, miért nem utaztak azonnal ide? – tette fel a költői kérdést, majd válaszolt is rá: – Azért, mert szükségük volt a véres eseményekre. Oproiescu felajánlotta a Bernády Művelődési Egyesületnek, hogy – a hitelesség kedvéért – közösen készítsék el a véres eseményekről szóló filmet. – Kincses Előd ügyvéd megdöbbentőnek tartja, és elítéli Markó Béla Marosvásárhely fekete márciusa kapcsán tett legutóbbi nyilatkozatát. A boszniai mintájú etnikai konfliktus értelmi szerzőinek kiderítésére tett felhívásában az RMDSZ elnöke nem zárta ki a külföldi beavatkozást. „Mi, akik 1990. március 19–20-át Marosvásárhelyen töltöttük, a küzdőtéren, és nem Budapesten, mint a szövetségi elnök, pontosan tudjuk, hogy a fekete márciushoz külföldnek semmi köze nem volt, azt Bukarestből szervezte a Belügyminisztérium 0215-ös egysége azért, mert lejárt a szekuritátésok háromhavi fizetett szabadsága, és hivatalosan újra munkába kellett állítani őket” – fejtette ki Kincses. /Szucher Ervin: Egyoldalú bűnbakelméletek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

2008. március 28.

Bartha József holtmarosi református lelkész március 29-én forrást készül elnevezni Wass Albertről. Előzőleg segítőivel egy Szalárd-völgyi csorgóhoz gördítette azt a hatalmas szikladarabot, amelyre zöldgránit plakettet rögzítenek. Wass Albert-forrás – fogja hirdetni a kőbe vésett felirat azt a helyet, ahova az író számtalanszor elzarándokolt. Az ünnepségre a szervezők több száz környékbeli, marosvásárhelyi és anyaországi vendéget várnak, ott lesz az író legkisebb fia, a Hamburgban élő Wass Endre is. Arra is felkészültek, hogy esetleg széttörik a gránitlapot; ez esetben Wass Albert nevét a kőbe vésetik, közölte Bartha József. A holtmarosi lelkész ugyanakkor reméli, hogy – a Wass-per fejleményeitől függetlenül – hamarosan az író szobra is visszakerülhet a templom előtti talapzatra. Az Ausztráliában élő, kolozsvári származású dr. Kolozsy Sándor alkotását Vasile T. Suciu marosvásárhelyi tartalékos rendőrezredes, a magyarellenességéről elhíresült Hősök és Mártírok Kultusza Országos Egyesület elnökének kezdeményezésére öt évvel ezelőtt távolították el. Bár az amerikai migrációs hivatal és a háborús bűnösök felkutatásával foglalkozó Wiesenthal Alapítvány nem tartja bűnösnek Wass Albertet, a román hatóságok még mindig a kolozsvári népbíróság 1946-ban kimondott döntése alapján ítélkeznek személyéről. /Szucher Ervin: Emlék Wass Albertnek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998