udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 50 találat lapozás: 1-30 | 31-50
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Veress Péter

1990. június 2.

Jún. 1-jén és 2-án Nagyváradon tartották az országos magyar szavalóversenyt. Néhány megye /Maros, Szatmár/ iskolásai hiányoztak. Tizenegy megye 71 versenyzővel képviseltette magát a versenyen. A versenyt Pásztor Gabriella, a nagyváradi 9. Számú Líceum tanárnője hirdette meg. A Szilágysági Szó különdíját Kapitány Tímeának ítélte oda Veres Péter Ha nem lehettél szálfa című versének elszavalásáért. /Kovácsné Tötös Katalin: Ne hagyjátok a templomot, A templomot és az iskolát! = Szilágysági Szó (Zilah), jún. 8. - 23. sz./

1991. május 13.

Magyarországi vállalatok és vállalkozók jószolgálati küldöttsége Veress Péter nyugalmazott külkereskedelmi miniszter, a Magyar-Román Társaság ügyvezető elnöke vezetésével máj. 13-án Kolozsvárra látogatott. A vendégek a kolozsvári vállalkozókkal négy szekcióban folytattak megbeszélést: bank és pénzügy, nemzetközi kereskedelem, vendéglátás, management, ipari és mezőgazdasági kérdések. A küldöttség a következő napokban hasonló tárgyalást folytat Csíkszeredában, Ploiestiben és Bukarestben. /T. Sz. Z.: Magyar jószolgálati gazdasági küldöttség Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

1995. május 3.

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Kulturális Egyesület négy zsebkönyvet adott ki. Ezek a következők: Hermann Gusztáv: Művelődéstörténeti séta Székelyudvarhelyen, Zepeczaner Jenő múzeumigazgató a Haáz Rezső Múzeum történetét mutatta be, Szabó András /Csíki Múzeum igazgatója/: Csíkzsögöd - Nagy Imre képtár, Veres Péter / Haáz Rezső Múzeum munkatársa/: Korond. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

1996. június 18.

A nemzetnek meg kell emlékeznie történelme nagy napjairól -írta Gerendás Lajos. "A magyar nemzetnek ilyen jeles napja volt 1988. június 27-e, az Erdélyi Tüntetés a Hősök terén. A szerző a tüntetés szervezője volt, így a krónikás a szemtanú hitelességével próbálja meg az eseményeket felidézni." A tervezett falurombolás óriási felzúdulást váltott ki Magyarországon. A tüntetés gondolatát 1988. május 15-én Buda Géza vetette fel az MDF egyik ülésén. Máj. 23-án Dragon Pál szentendrei lakásán összejövetelt tartott az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság, ahol - Bereczky Vilmos javaslatára - megállapodtak abban, hogy a tüntetés Szent László napján, jún. 27-én legyen, a Hősök terén. A bizottság ezt felhívásában a máj. 27-i bős-nagymarosi vízierőmű elleni demonstráción jelentette be, közölve, hogy a tüntetés az elnyomott romániai kisebbségek és a lerombolásra ítélt magyar, sváb, ukrán, szerb és román falvak fennmaradása érdekében történik. A tüntetést jún. 6-án hivatalosan bejelentették, Csurka István elvállalta, hogy beszédet mond a tüntetésen.Elkészült a felhívás sokszorosítása, amely tartalmazta a felhívást aláíró szervezetek névsorát: Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság, Magyar Demokrata Fórum /MDF/, Klubtanács, Szabad Kezdeményezések Hálózata, Széchenyi Casino Hagyományőrző- és Művelődési Társaskör, Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, Bibó István Szakkollégium, Veres Péter Társaság, Szabó Dezső Emléktársaság, Forrás Kör, Erdély Művészetéért Alapítvány. Jún. 13-án dr. Gehér József, dr. Zétényi Zsolt és dr. Nagy László megfogalmazták a román nagykövetségnek átadandó memorandumot.Egy hétre rá Csurka István, Bíró Zoltán másokkal együtt járt az MSZMP titkáránál, bejelenteni a tüntetést, kiderült, hogy a hatalom nem támogatja, de nem is tiltja a demonstrációt. A két fő szervező Dragon Pál és Szekeres László volt. Jún. 27-én Nagy László, Fónay Jenő és Töttösy Istvánné bevitték a nemzeti lobogót a Bazilikába, s meghajtották a Szent Jobb előtt, így tisztelegve Szent István király előtt. Négy órakor feltűzték a nemzeti zászlót a hangszórókkal felszerelt autóra, amely elindult a Hősök tere felé, útközben felcsendült a székely himnusz. Este hét órára a tömeg elborította a hatalmas teret, lehettek százötvenezernél is többen. A táblákon a pusztulásnak ítélt falvak nevei szerepeltek és ilyen feliratok: "Nem Erdélyt akarjuk vissza, hanem életet az erdélyi embereknek!" , "Nem Õk lépték át a határt, hanem a határ lépte át Õket!", "Éljen a román-magyar barátság!". A tömeg elénekelte a Himnuszt, majd Csurka István beszédét Bubik István színművész olvasta fel. Néhány gondolat a beszédből: "Évtizedek óta először történik meg, hogy magyar ügyért, önként és szabadon állunk ki..." "...ma este erre a térre figyel a fél világ. Itt most egy nemzet mutatja meg igazi arcát a népek családjának." "...fogadjuk meg, hogy nyugton addig nem maradunk, amíg minden magyar számára ki nem vívjuk a méltó emberi élet lehetőségét, fogadjuk meg, hogy az összes érvényben lévő nemzetközi szerződés és alapokmány tiszteletben tartása mellett minden lehetségest elkövetünk magyar testvéreink megmentése érdekében! Isten minket úgy segítsen!" A sokaság újra elénekelte a Himnuszt, majd fáklyákkal, gyertyákkal a kézben elindult a Thököly úti román nagykövetség felé. A memorandumot dr. Nagy László, dr. Zétényi Zsolt és Töttössy Istvánné dr. próbálták átadni, mindhiába. Az ajtó zárva maradt. Dr. Nagy László ismertette ezt a tényt a tömeggel, a válasz füttykoncert volt. Lassan oszlott el a tömeg. Este tízkor a Hősök terén felolvasták az amerikai magyarok, Lech Walesa és az ausztráliai magyar egyesületek táviratait. Fiatalok még sokáig a téren maradtak, népdalokat énekeltek, a tér tele volt letűzött égő gyertyákkal. /Gerendás Lajos: Az Erdélyi Tüntetés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6, 11, 18./

1997. január 29.

Oláh Sándor geológus - a falura vonatkozó szakirodalom alapján - megírta a Homoródalmásról szóló turisztikai kiadványt /Homoródalmás, Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet kiadása/, a füzetet Veres Péter szerkesztette. /Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 30./

1999. augusztus 28.

Aug. 28-án, születésének 90. évfordulója közelében a költő és író Horváth Istvánra, Magyarózd szülöttjére emlékeztek a szülőfaluban. Az emlékező gyülekezet állta körül a sziklatömböt, melybe Jékely Zoltán verssorait véste a kőfaragó: "Kire ficánkoló autó tiport,/ Nyugtasson a falud,/ Szegény Költő-Tiborc!" A református templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Dr. Bustya Dezső, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese és Czirják Árpád kanonok, érseki helynök. Horváth Istvánra a Budapestről érkezett Pálfy G. István és Fábián Gyula író emlékezett. A költő lánya, Horváth Arany felolvasta a Horváth István Alapítvány szándéknyilatkozatát. Az ünnepség a Horváth István emlékháznál folytatódott, ahol Sütő András beszédében hangsúlyozta: "Látszólagosan az elmúlt esztendőkben a magyar irodalomnak egy egész hatalmas nagy szellemi vonulata hallgatott el, hallgattatták el, vagy hallgatnak róla, mintha nem lett volna. Ezek közé tartozik többek között Illyés Gyula, ide tartoznak mindazok, beleértve Veres Pétert, Sinka Istvánt, akik Horváth István szellemi családját, szellemi fénykörét alkották. Ez viszont csak átmeneti csöndesség és érdeklődés annak a világnak a részéről, amely fázik, hogyha népiséget hall, amely fél, ha nemzetről beszélnek, amely retteg, hogyha az kerül szóba, hogy a költőnek nem mindenekelőtt való feladata a lepkefogás a virágos mezőkön, hanem az, hogy a nemzete a lelkéből szakadt gondolatokat, vágyakat öntsön örök formába(...) Úgy halt meg Horváth István, valójában meggyilkoltan, mint nem egy magyar költő, gondoljunk Szabédi Lászlóra, a költő barátjára, aki ugyanolyan csalódottan halt meg vonatkerekek alatt, viszont a kéz, amely őt oda taszította, a parancs, amely belőle a lelket kikergette, az éppen ugyanannak a diktatúrának volt az ereje, amely Horváth Istvánt is üldözöttként találta élete utolsó esztendeiben. Az a Horváth István halhatatlan, aki az Én vándorlásomon indult, és akinél ennek a falunak, de talán Erdély falvainak is az ő könyvénél - A Magyarózdi toronyaljára gondolok - gyönyörűbb szellemi katedrálist senki nem állított. Ilyen gyönyörű szellemi katedrális építője előtt hajtom meg itt most fejemet magam is...". /Lokodi Imre: Átmeneti csöndességben. Magyarózdon, Horváth István tornácán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30., (M.J.): Horváth István emlékünnepség Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Horváth István /Magyarózd, 1909. okt. 9. - Kolozsvár, 1977. jan. 5./ emlékezetes munkája a Magyarózdi toronyalja /1971/ című falurajza. Rendőrautó gázolta halálra.

1999. szeptember 24.

Veres Péter, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársa Segédlet falumonográfia írásához /Litera Kiadó, Székelyudvarhely/ című kiadvánnyal jelentkezett. A szerző 399 pontba tömörítve sorolta fel, hogy mit kell tartalmaznia egy ilyen jellegű munkának. /Segédlet falumonográfia írásához. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 24./

1999. december 15.

Veres Péter székelyudvarhelyi muzeológus a szerzője a Segédlet falumonográfia írásához című téma-, illetve szempontozó kérdéscsomagnak. Ezzel a módszertani füzettel segíteni akar. Megindult például az Unitárius Falufüzetek sorozat, hat vagy hét szám máris megjelent. Az egyikből ez vagy az hiányzik, vagy ellenkezőleg: többletben van. A monográfiánál a legfontosabb a pontos bibliográfia elkészítése. /Oláh István: Csűrkapuk nyikorgásának fölöttébb hasznos voltáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

2000. augusztus 12.

Második lapszámánál tart a Székelyudvarhelyen Veres Péter főszerkesztésével, magánszemélyek támogatása révén megjelenő, képzőművészeti fórum, az Erdélyi Művészet /Az erdélyi képzőművészet fóruma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

2001. május 8.

Bencze Mihály /Brassó/ indította útjára a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt. Az első Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt (NMMV) Oláh György rendezte Révkomáromban és Komáromban, majd sorrendben a következők nevéhez fűződnek a minden esztendőben szervezett tantárgyvetélkedők: Benedek Ilona (Vácon), Elek Ernő (Ungváron), Árokszállási Tibor (Pakson), Kovács Lajos (Székelyudvarhelyen), Kubatov Antal (Kaposváron), Szabó Magda (Szabadkán), Balázs Tivadar (Debrecenben), Bíró Gizella (Dunaszerdahelyen). Az idei, tizedik NMMV-t Pintér Ferenc rendezte Nagykanizsán ápr. 6-10. között a Batthyány Lajos Gimnáziumban, ahol több mint 300 diák mérte össze a tudását. A diákok selejtezők után jutottak a nagykanizsai döntőbe Magyarországról, Erdélyből /Erdélyben a IX. Székely Mikó Matematikai Versenyen történt a válogatás/, Felvidékről, Kárpátaljáról és Délvidékről. Az Őrségen és a Kárpát-medencén kívüli magyarság még nem kapcsolódott be a versenybe. A mostani versenyen jól szerepeltek az erdélyiek. A tizenkettedikesek között Veress Péter (Székelyudvarhely) első lett, Mezei Tímea (Sepsiszentgyörgy) a második, Magyari Karola (Csíkszereda) pedig a harmadik. A következő NMMV-t Sepsiszentgyörgy rendezi 2002-ben. /Bencze Mihály: Tízéves a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 8./

2001. május 11.

Egyre több falu monográfiája jelenik meg. A monográfusoknak segítséget nyújt Veress Péter székelyudvarhelyi muzeológus csupa-kérdés dolgozata: egy híján kétszázötven kérdés kutatását, illetve megválaszolását javasolta. Van sok jó példa. Egy nyugdíjas iskolaigazgató, Deák Ferenc eddig megírt két kötetet: Zetelaka. 1. Táj és ember. 2. Népélet, gazdasági élet. Bálint Rozália szülőfaluját, Ülkét mutatta be. Szécsi Antal székelyudvarhelyi tanár több írásban emlékezett egykori nagyhírű tanártársára, Borbáth Károly történészre, tudományos kutatóra, aki huszonegy évvel ezelőtt tragikus körülmények között halt meg szülőfalujában, Vargyason. Borbáth Károly évtizedekig dolgozott a szülőföld monográfiáján. /Oláh István: Tahiti és a csatamezők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

2001. június 4.

Jún. 3-án Kárpátalján, a Beregszász környéki Gut községben a magyar millennium jegyében felavatták Szent István szobrát. Az emlékművet Veress Péter beregszászi művész tervei alapján Tihor Albert készítette el kovácsolt vasból. Jún. 4-én Csetfalván Majnek Antal püspök felszentelte a község újonnan épült római katolikus templomát. A templom építéséhez a magyarországi Ökocentrum Kft. nyújtott jelentős anyagi segítséget, belsőépítészi munkálatai Matl Péter munkácsi építész-szobrász tervei alapján folytak. /MTI/

2001. szeptember 15.

Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2001. szeptember 27.

Megjelent Szigethi Gyula Mihály Székely-Udvarhelynek, a Nemes Székely Nemzet Anya-Városának leírása /Litera Könyvkiadó/ című zsebkönyve. Szigethi 1826-írta a kötetet, az újrakiadást szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Veres Péter. /N. I.: Könyv a székely anyavárosról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 27./

2002. január 9.

Megjelent a Litera Kiadó /Székelyudvarhely/ Falufüzetek sorozatának 12. kiadványa, mely Nyárádgálfalvát mutatja be. Ez a sorozat az unitárius felekezetű faluközösségek monográfiáját, népességi mutatóit, a sorsfordulókat és a közösség meghatározó személyiségeit mutatja be. A kiadó két fontosabb év végi kiadványa egy gyerekek által illusztrált mesekönyv és Szigethi Gyula Mihály Székely Udvarhelynek, a Nemes Székely Nemzet Anya-Városának leírása, mely 1828-ban Kassán a Minerva Nemzeti Folyó-Írásban jelent meg. - Az Erdélyi Művészet negyedévente megjelenő folyóiratot szintén a Litera adja ki, Veres Péter szerkesztésében. Újdonság, hogy a kiadó nyitott egy internetes honlapot is, ahol a művészeti, kulturális eseményekről ad hírt. /Bágyi Bencze Jakab: Litera-könyvek Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./

2002. január 26.

Budapesten a Bethlen Gábor Alapítvány Tamási Áron-díjban részesítette tavaly nov. 5-én Nagy Pál irodalomtörténészt. A laudációt Sütő András mondta, most olvashatjuk a szövegét. Nagy Pál egyetemi hallgatóként 1946-ban Gálfy Zoltán teológussal együtt feltámasztotta az 1944-ben megszűnt Ifjú Erdély című folyóiratot. Sütő Andrástól is kértek lapjukba írást. A jórészt betiltott, üldözött magyar szellemóriások mellé szegődött Nagy Pál is. A népi- nemzeti vonulat nagyjaitól semmilyen marxista kurzus el nem tántoríthatta. Illyés Gyula, Veres Péter, Kodolányi vonzáskörében írta cikkeit, tanulmányait. Nagy Pálnak az lett egyik bűne, hogy György Lajos tanárának emberi becsületét, szakmai kiválóságát vette védelmébe. Az Úr a Lenin-fiúknak szabad rablást engedélyezett Erdélyben. Elrabolták és börtönbe zárták Márton Áron püspököt, becsület- és szellemirtást végeztek a magyar egyetemen. Nagy Pált a eltávolították az egyetemről, a magyar tanszékről. Később magyartanár lett, szerkesztői munkát vállalt Marosvásárhelyt, bukaresti folyóiratnál s végül, nyugdíjaztatásáig Sütő lapjánál. Nagy Pál irodalmi tanulmánykötetei értékesek. Tamási Áronnak az a két posztumusz esszégyűjteményét szerkesztett és ellátt a jegyzetekkel. /Sütő András: Örök szolgálatban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

2002. április 4.

Megjelent a Litera Könyvkiadónál /Székelyudvarhely/ Veres Péter muzeológus szerkesztésében egy zsebkönyv, tartalmazza gróf Apponyi Albertnek, a magyar békedelegáció elnökének 1920. január 16-án Trianonban elhangzott beszédét és a magyar kedvezménytörvényt. /Komoróczy György: Hasznos kiadvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

2002. június 22.

Igényes kiadvány Veres Péter A székelyudvarhelyi képtár /Haáz Rezső Alapítvány, Múzeumi Füzetek, Székelyudvarhely, 2001/ című munkája. Olvasható az alapító, Maszelka János visszaemlékezései a kezdetekről, a Városi Múzeum vezetőjének, Zepeczaner Jenőnek az emlékezése, valamint Kántor Lajosnak az adományként Udvarhelyre költöztetett Korunk Galéria-gyűjteményről szóló írását. A kötetet a Haáz Rezső Múzeum Képtárának alapgyűjteményét ismertető adattár, valamint a Haáz Rezső Alapítvány kiadványait összegező felsorolás egészíti ki. /Németh Júlia: Művészeti élet Székelyudvarhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

2002. július 20.

Czine Mihály 1999-ben elhunyt, már nem vehette kezébe a 70. születésnapjára készült tisztelgő kötetet (In honorem Czine Mihály, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999, szerk.: Görömbei András és Kenyeres Zoltán), hatalmas űrt hagyott maga után, a magyar irodalom határok nélküli terein. Nem örülhetett A kálvinizmus vonzásában című könyve megjelenésének sem, ugyancsak 1999-ben, amit a Kálvin János Kiadó juttatott el az olvasók asztalára, valamint a Kós Károly levelezése Czine Mihállyal című válogatásnak /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia, 2000/, és nem lehetett része abban a kései elégtételben sem, hogy több mint három évtizeddel előbb megírt műve, A magyar irodalom a huszadik században című könyve 2001-ben végre napvilágot látott a Kortárs Kiadónál, egykori hűséges tanítványa és eszmetársa, N. Pál József szöveggondozásában. Végh Károly nemrég adta ki a Czine Mihály-monográfiát /Pro Literatura Alapítvány, Budapest, 2002/. Czine Mihály egyetemi tanárként, irodalomtörténészként, kritikusként, különféle összejövetelek, találkozók hatásos előadójaként egyaránt elsőrendű feladatának tekintette a felvilágosító szolgálatot. Mélyen elkötelezett népi-nemzeti gyökerű tájékozódásában Ady és Móricz, Illyés Gyula és Németh László, Kós Károly és Tamási Áron volt az iránytű, a sorskérdések hivatott értelmezője. Kós Károllyal folytatott levelezése páratlan értékű dokumentáció a közelmúlt irodalmi viszonyait illetően. Czine Mihálynak Veress Péterről, Szabó Pálról, Sinkáról, Áprilyről, Reményikről, Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról, Horváth Istvánról, Balogh Edgárról, Kacsó Sándorról, Bözödiről, Sütő Andrásról, Dobos Lászlóról, Farkas Árpádról volt mindig tartalmas mondandója. Az MSZMP Központi Bizottsága 1958-ban elítélő állásfoglalást tett közzé a népi mozgalomról; a "kispolgári, harmadikutas nacionalizmus" vádját hangsúlyozva súlyos bírálattal illette Németh Lászlót, Illyést, Tamásit is. A Király Istvánék által megfogalmazott tézisekről vitát rendeztek a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében, ahol jelen voltak ezúttal a korabeli kommunista hatalom ideológiai vezérei is, élükön Aczél Györggyel. Egyedül Czine Mihály fejtette ki ellenvéleményét. Az ellenvéleményének kifejtésén túl pedig nyíltan megkérdőjelezte a Nagy Imréék kivégzésének szükségességét. Ilyen nyílt kijelentést az akkori idők "elvtársai" mindig retorzióval büntettek. Czinénél ez nem jelentett börtönt, de tudományos, szakmai pályájának megtörését igen. 1958 után súlyos támadások érték, méltatlan mellőzések akadályozták Czine Mihály irodalomtörténészi, tanári pályájának alakulását. A huszadik századi magyar irodalom történetét tárgyaló munkáját a hatvanas évek végén készítette el Czine, azonban csak jóval később (1976-ban) s csak szerb-horvát nyelven láthatott napvilágot Újvidéken - jócskán megcsonkítva. Czine életművében kiemelkedő fejezet a határokon kívül élő magyarok iránti figyelme. Felejthetetlen vándorutakat tett az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai tájakon, baráti találkozásai voltak Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Pozsonyban, Újvidéken, Kassán élő pályatársakkal. 1972 októberében Czine az Írószövetség választmányi gyűlésén szenvedélyes hangon emelt szót az erdélyi magyar irodalom sokasodó gondjairól, a könyvkiadás területén mutatkozó hiányosságokról. Nem sokkal ezek után pedig Ilku Pál, az akkori művelődésügyi miniszter levélben kért tőle magyarázatot az elhangzottakkal kapcsolatban. Czine 56 (!) oldalas levélben válaszolt az aggodalmaskodó miniszternek. Ez a levél mindezideig nem került nyilvánosságra; könyvében Végh Károly azonban idézett belőle. Czinét dékáni "fejmosásban" részesítették, a Rádióban szerepléseit letiltották (nem beszélhetett Sütő Andrásról sem), a Kossuth Klubban törölték a Tamási-estet, ahol ő tartott volna bevezetőt /Nagy Pál: Irodalmunk igehirdetője: Czine Mihály. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

2002. augusztus 3.

Ez év novemberének második napján lesz kereken száz esztendeje, hogy megszületett Illyés Gyula. Az "Illyés-centenárium irodalmunk, szellemi életünk folyamatos ünnepe. Különféle kirekesztő kánonok jelszavaitól hangos körülményeink közepette is elvárható lenne hát, hogy ezekben a hetekben-hónapokban sorra lássanak napvilágot az alkalomhoz illő, tisztelgő kiadványok; hogy színházainkban egymást kövessék a felújítások, az új Illyés-bemutatók - határokon innen és túl: Pozsonytól, Budapesttől, Kassától Újvidékig, Marosvásárhelyig, Sepsiszentgyörgyig." - írta Nagy Pál. Ezzel szemben nem sok jele van az Illyés Gyula és műve iránti figyelemnek. Ezért elismerésre méltó a Nap Kiadó Nem menekülhetsz című összeállítása, Domokos Mátyás válogatásában. Kortárs költők, elbeszélők, kritikusok, irodalomtörténészek vallomásai, levelek és Illyés-versek sorakoznak a kötetben. A Nem menekülhetsz, a Bartók, A reformáció genfi emlékműve előtt, a Nem volt elég, a Hazám, a Gyűrűk, az Egy mondat a zsarnokságról, az Árpád költőjéhez; a Puszták népe, a Petőfi, a Magyarok, a Hunok Párisban, a Fáklyaláng, a Különc, a Szellem és erőszak írójához - vagy őróla - olyan jeles elődök és utódok, kiváló pályatársak szólnak ezeken a lapokon, mint például Babits Mihály, Móricz Zsigmond, József Attila, Németh László, Radnóti Miklós, Veres Péter, Márai Sándor, Halász Gábor, Kovács Imre, Szabó Lőrinc, Féja Géza, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Czine Mihály, Szabó Magda, Domokos Mátyás, Csoóri Sándor, Sütő András, Kányádi Sándor, Nagy Gáspár, Görömbei András. Illyés Gyulát életében és halála után is egyaránt kerülgették fullánkos rágalmak. Az egyik leleplező az Élet és Irodalomban /2001. 1. sz./ támadta a költőt, újraközölte: Látó (Marosvásárhely), 2002. 4. sz. /Nagy Pál: "Egy magyarságrajongó európai". In memoriam Illyés Gyula. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

2002. december 23.

A Kriterion Napok Kolozsváron - 2002 című kétnapos rendezvénysorozat második napja, dec. 21-e a gyermekeké volt, mindhárom bemutatott kötet gyermekek számára készült. Lakatos Mihály Etimo apó csodálatos meséi című kötetét Hadai D. Klára illusztrálta, az Aranyos pillangó immár második kiadásban került az olvasók elé, Csetriné Lingvay Klára válogatásában. A harmadik kötet a gyermekfolklór területéről inspirálódott, szerzője Veress Péter Ilona, a címe pedig Mezőcsávási gyermekfolklór. /(köllő): Gyermeknap a Kriterionnál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

2003. július 1.

Az udvarhelyi Litera Könyvkiadó a Pro Memoria-sorozatban klasszikus magyar népmeséket jelentet meg. Amint Veres Péter, a kiadó vezetője és az első kis meséskönyv szerkesztője elmondta, ismert mesetípusok kiadását várhatja az olvasó a következőkben. A Csodaszarvas, Fehérlófia, Táltos kecske című mesék közül az első általánosan ismert eredetmondánkat Benedek Elek átdolgozásában közlik. A sorozatban korábban megjelent Alkalmi versek, Szent István király intelmei című kiadványokhoz hasonlóan várhatóan a mesék is közkedvelt olvasmányokká válnak. (pbá): Magyar népmesék. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./

2003. augusztus 7.

A Litera Könyvkiadó történelmi, művelődéstörténeti, nyelvészeti, népismereti szempontból is jelentős munkát adott ki: Székelyhoni utazás a két Homoród mellett, szerzője: Jánosfalvi Sándor István unitárius pap. Ez a könyv az 1800-as évek első felének hangulatát idézi fel. Veres Péter muzeológus elmondta, hogy 1996-ban létesített egy családi vállalkozást, amelyben többféle munka zajlott: tervezés, rajzolás, könyvkiadás, névkártya- és reklámkészítés stb. Az ő egyszemélyes vállalkozása a Litera Könyvkiadó. Első terméke egy alkalmi verseket és énekeket tartalmazó füzet volt, olyan versek, amelyeket minden magyar embernek illik ismernie. A következő volt: Szent István király intelmei. Elindította a Pro memoria sorozatot. Ebben szerepelt Aponyi Albert trianoni beszédével együtt a státustörvény eredeti szövege. Hiánypótlónak számít Biró József Magyar művészet és erdélyi művészet című művének kiadása is, fontosnak tartotta a Wass Albert ártatlanságát bizonyító dokumentumok megjelentetését, valamint néhány jó mesét a gyermekek kezébe adni. A sorozatban eddig helyet kapott még Székelyudvarhely leírása (Szigethi Gyula Mihály) és a Székelyhoni utazás a két Homoród mellett. /Komoróczy György: Litera. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./

2003. augusztus 9.

Se szeri se száma manapság a helytörténeti munkáknak. Nem érdektelen az értékmentés eme válfajának múltjába is betekintenünk. Ezt szolgálja a Pro memoria sorozatban napvilágot látott Jánosfalvi Sándor István Székelyhoni utazás a két Homoród mellett /Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2003/ című, 1838 és 1858 között írt tájmonográfiája. Jánosfalvi Sándor unitárius pap munkája kéziratban maradt 1942-ig, amikor dr. Jancsó Benedek szerkesztésében és Benczédi Pál gondozásában az Erdélyi Ritkaságok 7. és 8. köteteként jelent meg először nyomtatásban a kolozsvári Minervánál. A mostani kiadás szerkesztője, Veres Péter a kötethez írott előszóban nem csupán a monográfia keletkezésének körülményeit, de szerzőjét is bemutatta. Jánosfalvi Sándor István unitárius lelkipásztor, korának híres szónok-prédikátora és szenvedélyes könyvgyűjtő volt, de összeférhetetlen természetű. Viszontagságos élete dacára több munkája jelent meg nyomtatásban és jelentős a kéziratos hagyatéka. /Németh Júlia: Pro memoria. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

2003. december 13.

Magyarságunk élő lelkiismerete, egyik legszorgalmasabb és legtermékenyebb írónk, jellemezte Beke Györgyöt Bölöni Domokos, aki Erdély magyarságának ébresztője, prédikátora, anyanyelvi kultúránk propagátora. Beke György intézmény volt, és tán ma is az. Barangolások Erdélyben címmel jelennek meg szociográfiai sorozatának darabjai, az ötödik kötetet - címe: Déva vára alatt - két másik könyvével együtt (Advent a kaszárnyában, Makacs realizmus) novemberben mutatták be Magyarországon. A Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék /Közdok, Budapest, 2003/ két kötetbe gyűjtött írásai között van 1946-os keltezésűt (az Új Székely Népben megjelent interjúban Szabédi Lászlóval), hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években írottak és természetesen az 1990-2002 között keletkezett termés legjava is itt sorakozik.Olyan alkotókról ír, mint Veres Péter, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Bánffy Miklós, Kós Károly, Tamási Áron, Nyirő József, Molter Károly, Mikó Imre, Féja Géza, Ilia Mihály, Horváth Imre, Sütő András, Czine Mihály, Veress Dániel, Kibédi Varga Áron, Sombori Sándor, Pomogáts Béla, Páll Árpád, Holló Ernő, Viljo Tervolen finn vendégprofesszor, Tamás Menyhért, Lakatos Demeter csángó költő stb. Hiteles a beszéde, mert nyílt, egyenes, őszinte, érthető. Népét, nemzetét híven szolgálja. /Bölöni Domokos: Egy társadalmi gyalogló hajtóereje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

2004. március 26.

A tizenöt éve Budapesten élő Beke György író tanulmányokat, interjúkat, portrékat tartalmazó kötete /Makacs realizmus – Tanulmányok, interjúk, portrék, I–II. kötet, Közdok, Budapest, 2003/ széles sávot fog át az időben, közel hatvan évet ölelnek fel, az Új Székely Népben 1946-ban megjelent írástól napjainkig. A kisebbség ügyeinek szószólójaként munkálkodik – ez Beke György írói munkásságának legsajátosabb, legjellemzőbb vonása. A sorskérdéseinkhez való viszonyulást jelzi, hogy kik kerülnek vizsgálódásai középpontjába: Veres Péter és Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Féja Géza, Tamási Áron és Czine Mihály, továbbá Nyirő József és Kós Károly, Bánffy Miklós és Molter Károly, Horváth Imre és Szabédi László, Páll Árpád és Lakatos Demeter, Veress Dániel és Sütő András, Kántor Lajos és Cseke Péter, az anyaországi Pomogáts Béla, a vajdasági Hornyik Miklós, a felvidéki Duba Gyula, a müncheni Juhász László és Borbándi Gyula, az amszterdami Kibédi Varga Áron, a bécsi Szépfalusi István, a cambridge-i Gömöri György… /Máriás József: Beke György: Makacs realizmus = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/

2004. április 20.

Erdővidék településéről, Nagyajtáról szól a Falufüzetek-sorozat 15. kiadványa. A 935 lakost számláló falu többségében magyar, ennek fele unitárius, őket számban követik a reformátusok, majd a római katolikusok. Nagyajtán működik a Kriza János Művelődési Otthon, az iskola is a Vadrózsák írójának nevét viseli. A Falufüzetek-sorozat szerkesztője Veres Péter. /(barabás): A Falufüzetek újabb kiadványa. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 20./

2004. augusztus 9.

Megjelent az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/ legfrissebb 17. száma. A kiadványban Veres Péter beszélgetett Jakabovits Mártával a művészeti hitvallásáról. Németh Júlia Incze Ferencre emlékezett. /Erdélyi művészet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

2005. január 21.

Az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/ című lap: on-line változata gazdag adatbázist kíván kiépíteni az erdélyi képzőművészetről, alkotókról, eseményekről. Veres Péter, a lap alapítója írja: „Az Erdélyi Művészet Kataszter című almenüje /www.erdelyimuveszet.ro/kataszter/ segítségével egy olyan képzőművészeti adatbázisba léphet be, amely igyekszik az erdélyi képzőművészet és művészettörténet lehető legátfogóbb keresztmetszetét nyújtani”. Egyelőre Miklósi-Sikes Csaba munkája érhető el: Festőművészek, műtermek a 19. századi Kolozsváron. /Sarány István: Erdélyi művészeti kataszter. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 21./

2005. január 29.

Öt éve, 2000-ben indította el és most is virágzik az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/, Veres Péter egyszemélyes intézménye, rendre megjelennek az Erdélyi Művészet negyedéves lapszámai. A székelyudvarhelyi muzeológus felelős kiadó, főszerkesztő és mindenes friss fegyverténye, az Erdélyi Művészet internetes honlapja, s annak is elsősorban a Kataszter című almenüje. A www.erdelyimuveszet.ro honlapon találhatók az Erdélyi Művészet lapszámai is. /N.M.K.: Erdélyi Művészet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 29./


lapozás: 1-30 | 31-50




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998