udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 20 találat lapozás: 1-20
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Vicze Károly

2000. március 15.

A Temesvári Ifjúsági Szervezet márc. 15. előestéjén tudományos szimpóziumot szervezett az 1848-as forradalom és szabadságharc jobb megismerése érdekében. Az előadók, Vicze Károly történész, a helybeli Bartók Béla Líceum tanára és Szekernyés János helytörténész rengeteg olyan ténnyel ismertette meg az egybegyűlteket, melyek a Bánságot is érintették. /(Sipos): Ismerjük az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeit? = Nyugati Jelen (Temesvár), márc. 15./

2000. április 11.

Ápr. 8-án nyitották meg a Bánsági Magyar Napokat. Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke a rendezvénysorozat szervezője és vezetője. Higyed Imre színművész Szent Istvánról szóló népi balladát adott elő. Az archaikus fohász Szent Istvánt hívta segítségül, hogy mentse meg népét a végpusztulástól, az anyaország határain kívül rekedt magyarság mai lelkivilágától ez az érzés nem esik távol. Vicze Károly és Szekernyés János történészek emlékeztek: a nyugati kereszténység felvétele a magyarság megmaradásának sorsdöntő eseménye volt. Több kérdés a térség ezeréves történetét feszegette. A történészek kifejtették, hogy Ajtony nem is annyira vallási okokból került szembe István királlyal, hanem mert vámszedője volt a sószállítmányoknak, és ragaszkodott a jól jövedelmező kiváltsághoz. Ebből kiviláglik, hogy a mai Nagyősz térségében nem pogányok és keresztények ütköztek meg, hanem legfeljebb nyugati keresztények (Csanád vezér hadai) a keleti rítusú (Ajtony csapatai) keresztényekkel. A feltevést megerősíti, hogy Csanád hadainak győzelme után a marosvári kolostor lakóit nem űzték el, hanem egy számukra épült másik kolostorba telepítették át. - Figyelmet érdemel Temesvár szerepe, mely a mocsarak közé épült bevehetetlen várával egyik legbiztonságosabb központja volt a déli országrésznek. Szívesen telepedtek védelmet nyújtó falai közé távoli országokból jött kereskedők, kézművesek, zsoldosok, hittérítők, és a sok különböző kultúra keveredése jótékony hatással volt a gazdasági fejlődésre, a másság iránti tisztelet kialakulására. Minden nemzetiségi csoport, felekezeti egyesület, szakmai szövetség stb. zavartalanul fejlődhetett. A hovatartozás meghatározása nem tett különbséget magyar, görög, bolgár, szerb, örmény vagy más nyelvet beszélő között: mindannyian "a magyar korona alattvalói" voltak, és ez egyenlő jogot biztosított valamennyiük számára. Ápr. 9-én az Ópusztaszerre szervezett kirándulással folytatódtak a Bánsági Magyar Napok. /V. Bánsági Magyar Napok. Ezeréves kereszténységünk - mai szemmel. = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), ápr. 11./

2000. október 13.

Kétnapos tudományos ülésszakot tartanak Temesváron okt. 13-14-én a helyi temesvári Bartók Béla Alapítvány (elnök Halász Ferenc tanár) és a Bartók Béla Elméleti Líceum (igazgató Erdei Ildikó) szervezésében az 1000 éves Magyarország története kezdeti korszakáról. A témák önmagukért beszélnek: Szent István király belpolitikája - előadó dr. Kristó Gyula /Szeged/ egyetemi tanár, Szent István király külpolitikája - előadó dr. Makk Ferenc /Szeged/, tanszékvezető egyetemi tanár, Temesvári és bánsági millenniumi ünnepségek a sajtó tükrében - előadó Miklósik Ilona, a Banat Múzeum muzeológusa, A tájegység történetírói az Árpád-kori Temesközről - előadó Szekernyés János helytörténész, A Bánság tájnévtörténete - előadó Vicze Károly, a Bartók Béla Líceum tanára. Okt. 14-én a Bartók Béla Líceumban történelmi-irodalmi vetélkedővel folytatódik a rendezvény, hazai és külföldi diákcsapatokkal: Szent László Gimnázium, Budapest, Árpád Vezér Gimnázium, Sárospatak, II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola, Munkács, Ady Endre Elméleti Líceum, Nagyvárad, Csiky Gergely Iskolacsoport, Arad, Orbán Balázs Líceum, Székelykeresztúr, Bartók Béla Elméleti Líceum, Temesvár. /1000 éves Magyarország. Tudományos ülésszak - történelmi-irodalmi vetélkedő. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./ Szekernyés János helytörténész beszélt a temesvári történetírók aranykoráról: a XIX. század végén a helyi Történész-Régész Egyesület számos történész-akadémikust adott Magyarországnak. Vicze Károly történelemtanár a tájegység nevének helyes használatáról kifejtette, hogy a történelem folyamán Temesköznek, Bánátnak és Bánságnak is neveztek, jelenleg Az utóbbi elnevezés használatos. - Dr. Makk Ferenc szegedi történész a lapnak adott nyilatkozatában leszögezte, hogy a Szegedi Egyetem (korábban József Attila Tudományegyetem) és a temesvári Nyugati Egyetem testvéregyetemek. A rendszerváltás után lehetőség adódott, hogy a kapcsolatokat a jogtudományra, bölcsésztudományra is kiterjesztették. A dáko-román kontinuitás elméletéről elmondta, hogy a "román kutatók álláspontja régóta kialakult, pártdogmává, majd állami tantéllé szilárdult." A magyar középkorászok döntő többsége elutasítja ezt az elméleteket, megalapozatlannak tartják. "A románság szerintünk a Balkán déli részén alakult ki, lassan húzódott föl északra, és Magyarországot tulajdonképpen a XII. század végén érték el. Minden, a román betelepedésre utaló adat Fogaras-Szeben vidékére irányul. Nem lehet véletlen, hogy az 1200-1241-es években egyszerre hat oklevélben jelennek meg a románok, addig egyetlen hiteles kútfő sem említi őket." - A jelenlevő történészek zsűritagokként vettek részt a Bartók Béla Líceumban tartott történelmi-irodalmi vetélkedőn. A hét csapat küzdelméből a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium középiskolás diákjai, kerültek ki győztesen. A második helyet a temesvári Bartók Béla Líceum csapata szerezte meg, "bronzérmes" lett a budapesti Szent László Gimnázium csapata. /Pataki Zoltán: "Ne bántsuk a román elvtársak érzékenységét..." Temesköz, Bánát vagy Bánság? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

2000. október 17.

Temesváron okt. 13-14-én az 1000 éves Magyarország története kezdeti korszakával foglalkozó tudományos ülésszakot tartottak. A szegedi József Attila Tudományegyetem két neves tanára - dr. Kristó Gyula akadémikus és dr. Makk Ferenc tanszékvezető - előterjesztése az államalapítás eseményét a legújabb felfedezések fényében tárgyalta. Kristó Gyula nem lehetett jelen, dolgozatát Szabados György tanársegéd olvasta fel. Kristó szerint az államalapítás szinte kizárólagosan Szent István műve. Nem zárható ki, hogy apja, Géza fejedelem keleti rítus szerint keresztelkedett meg. Erre utal a veszprémvölgyi ortodox apátság létesítése, a görög nyelven írt oklevelek kibocsátása, az ortodoxia egyeduralma szűkebb pátriánkban Marosvár (Őscsanád) székhellyel stb. Emiatt lehetséges, hogy a harcok, melyekről azt mondjuk, hogy Szent István a pogányság ellen viselt, jórészt a keleti rítusú egyház kiszorítását célozták. Egyéni, megközelítést tárt a hallgatóság elé erről a korszakról Makk Ferenc. A sok csata, amit István úgymond a kereszténységért vívott, jórészt hatalmi harc volt, a központosított állam kialakításáért folytatott küzdelem. Bizonyítéka ennek az Ajtony ellen viselt hadjárat, aki a legújabb ismeretek szerint keresztény volt (igaz, keleti rítusú), és akit azért kellett megbüntetni, mert megvámolta a király sószállítmányait. - Szent István érdeme, hogy felismerte a nyugat felé nyitás fontosságát, aminek elengedhetetlen feltétele volt vallásilag Rómához csatlakozni. - Miklósik Ilona, Szekernyés János és Vicze Károly a magyar államiság helyi vonatkozásairól tartottak előadást. /Az államiság 1000 esztendeje. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

2002. október 7.

Temesváron az 1848-1849-es szabadságharc vértanúira emlékező ünnepséget Klapka György szülőháza előtt rendezte meg okt. 6-án az RMDSZ helyi szervezete. A rendezvényen Toró T. Tibor parlamenti képviselő kiemelte Kossuth Lajos eszméinek és mozgósító szerepének döntő jelentőségét. Vicze Károly, a Bartók Béla Elméleti Líceum tanára idézte fel történelmünk tragikus, ugyanakkor felemelő eseményeit. /(Szekernyés): A magyar szabadságharc vértanúira és Kossuth Lajosra emlékeztek Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./

2005. június 7.

Kinek fáj Trianon? címmel rendezett filmvetítéssel egybekötött előadást az RMDSZ Temes megyei szervezete és a Magyar Nőszövetség Temesváron június 5-én, vasárnap, a Kós károly Közösségi Központban. Koltai Gábor Trianon című filmjéből készített egyórás összeállítás levetítése után Halász Ferenc és Vicze Károly történelemtanárok válaszoltak a hallgatóság kérdéseire. Szóba kerültek a kisebbségi jogok, továbbá az autonómia és az anyaországhoz való viszony. A “hogyan tovább”-ot a vitavezető Szász Enikő fogalmazta meg. Történelmünket meg kell ismernünk, fájó gondjainkat “kibeszélnünk,” gyermekeinknek pedig nemzeti nevelést kell nyújtanunk az iskolában, a családban és a vallási közösségekben. /Szekernyés Irén: Trianon – miértek és hogyanok. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./

2005. október 24.

Az ’56-os Emlékbizottság, a Temesvári Magyar Nőszövetség és a Temes megyei RMDSZ közös szervezésében filmvetítéssel emlékeztek meg Temesváron október 22-én az 1956-os magyar forradalom 49. évfordulójáról, a szabadságharcban elesettekről, majd a forradalom leverését követő koncepciós perek áldozatairól. Szász Enikő nőszövetségi elnök köszöntője után Vicze Károly történész tartott előadást a Kós Károly Közösségi Központban. Az előadás után levetítették Mészáros Márta A temetetlen halott című, magyar–lengyel–szlovák koprodukcióban készült 2004-es filmjét, amely Nagy Imrének miniszterelnöknek a forradalomban betöltött szerepéről, snagovi háziőrizetéről, a kádári rezsim által ellene lefolytatott perről és kivégzéséről szól. Október 23-án, vasárnap a nőszövetség autóbuszos kirándulást szervezett a Szegedhez közeli Kiskunmajsára, ahol a temesvári és aradi részvevők megkoszorúzták Pongrátz Gergely sírját, meglátogatták az ’56-os Múzeumot, és az emlékünnepségeken is részt vettek. /(pataky): Nagy Imre-film az emlékünnepségen. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

2006. március 21.

Közel száz, különböző műfajú és terjedelmű, Temesvár múltjával foglalkozó könyv után is lehet még újat mondani a Bega-parti város történelméről. Ezt állapította meg Vicze Károly “Az vég Temesvárban…” /Marineasa Kiadó, Temesvár/ című történelmi munkájáról Bodó Barna, annak a Szórvány Alapítványnak az elnöke, amelynek a helytörténeti sorozatában megjelent az igényes kivitelezésű kötet. A bemutatón Halász Ferenc történelemtanár, Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes méltatta a pedagóguskolléga munkásságát és könyvét, melyről elmondta: több mint kilencven év – a Borovszky Samu-féle kiadvány – után ez az első magyar nyelvű Temesvár-monográfia. “A török, majd az osztrák uralom több száz esztendejének társadalom- és gazdaságfejlődési, geopolitikai keresztmetszete ez. Ezen belül végigköveti a vár történetét, ami egyben politikatörténet is” – fejtette ki. Temesvár története nem 1918 óta íródik – mint azt a jelenlegi többségi nemzet tagjai hajlamosak elhinni –, hanem közel ezer éve, szinte egyidős a magyar királysággal. “Nyolc évig magyar főváros, majd a határok változtatása nyomán több tartomány, sőt egy rövid ideig a független Bánság székvárosa is volt” – tette hozzá Halász. Vicze Károly, a Bartók Béla Elméleti Líceum történelem-földrajz szakos tanára elmondta: 14 éves kora óta foglalkoztatta a történelem. /Pataky Lehel Zsolt: Vicze Károly könyvbemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

2007. március 16.

A történelmi Bánságban és a Dél-Alföldön, illetve az ezekkel szomszédos területeken (a mai Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégióban) tevékenykedő helytörténészek, kutatók, honismerettel foglalkozó civilszervezetek tartották meg találkozójukat Szegeden, a Dugonics András Piarista Gimnáziumban. A történelmi dialógus – délvidéki hagyományok 2006–2007-es program keretében rendezett konferencia A nándorfehérvári diadal és Dél-Magyarország címet kapta. Matekovits Mihály, a román minisztérium nemzetiségi főosztályának vezérigazgatója tartott előadást a szokások sokféleségének létjogosultságáról, majd Papp Sándor turkológus, a Szegedi Tudományegyetem docense Ulászló tragikus sorsának és a békekötés feltételeinek török forrásokban fellelhető adatait ismertette, Koszta László docens Délvidék középkori egyházszervezetét mutatta be, Blazovich László egyetemi tanár meg a 15. századi dél-alföldi városfejlődésről tartott előadást. A konferencia első napját a honismereti műhelyek találkozója zárta, a kerekasztal-beszélgetés moderátora a budapesti Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke volt. Bemutatkoztak a régió honismereti kiadványai: a szabadkai Bácsország, a budapesti Honismeret, a Szeged, az aradi Szövétnek és a temesvári Régi(j)óvilág. A második napon a régió városainak, Makó, Gyula, Temesvár középkori történetével ismerkedhettek meg a részvevők. Temesvárról, a Bánság fővárosáról Vicze Károly történész tartott előadást, majd Bodó Barna mutatta be a temesvári Szórvány Alapítvány eurorégiós honismereti stratégiáját, amely a sajátos értékek védelme és a honismereti oktatás hatékonyabbá tétele érdekében született. Szeged és testvérvárosai tükörben címmel hangzott el Fodor Enikőnek, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tanárának az előadása, amely Hunyadi Jánosnak és korának az iskolai oktatásban elfoglalt helyét világította meg. Temesvár nevezetességeiről Kiss Ferenc tanfelügyelő szólt, emellett bemutatkozott Szabadka és Szeged is, Dévát és Hunyad megyét pedig Kofity Magda vajdahunyadi tanár ismertette. A konferencia végén a jelenlévő civilszervezetek, köztük a Karácsony János Honismereti Egyesület, a Bácsország Vajdasági Honismereti Egyesület, a Nyitott Távlatok és a Szórvány Alapítvány képviselői együttműködési egyezményt írtak alá. /Pataky Lehel Zsolt: Honismereti műhelyek euroregionális együttműködése. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

2007. június 14.

Hármas könyvbemutató volt Temesváron: a Szórvány Alapítvány gondozásában megjelent Romániai Magyar Évkönyv 2006, Vicze Károly Temesközi történelem, valamint Jancsó Árpád út- és hídépítő mérnök A bánsági utak első törzskönyve című magyar és román nyelvű munkája. Az évkönyv többéves hagyomány folytatása, immár a hetedik olyan kötete a sorozatnak, amely az elmúlt év romániai magyar társadalmát foglalkoztató és érintő eseményeket dolgozza föl. Műfaját tekintve tudományos jellegű kutatómunka, esszé- és dolgozatkötet. Bodó Barna szerkesztő kiemelte, hogy a demográfiai és földrajzi értelemben vett peremvidékről is lehet az egész romániai magyar társadalom számára értékes munkát végezni. Vicze Károly történelem és földrajz szakos tanár legújabb kötetének érdeme a rengeteg történelmi adat felkutatásában, rendszerezésében rejlik. A Jancsó-könyv a bánsági történelem egy olyan szeletét tárja fel, amellyel még senki nem foglalkozott. /P. L. Zs. : Múltidéző és a jelent tükröző kötetek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

2008. május 12.

Május 9-én Temesváron került sor az első Civil Mecenatúra-díj átadására. A kitüntetést a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány hozta létre azzal a céllal, hogy viszonozza a támogatását azoknak a tehetőseknek, üzletembereknek, akik nagy összegeket áldoznak a kultúrára, a hagyományőrzésre, a civil szféra munkájának segítésére. Elsőként Herczeg András temesvári vállalkozót tüntették ki, aki az alapítvány könyvkiadói tevékenységéhez nyújtott anyagi támogatást; az ő hozzájárulásával jelenhettek meg igényes kivitelezésben többek között Vicze Károly és Jancsó Árpád temesvári helytörténészek könyvei. A kitüntetést – egy Könczey Elemér grafikus tervezte oklevelet és Szakáts Béla szobrászművész munkáját – Bodó Barna és Erdei Ildikó, az alapítvány elnöke és munkatársa adta át Herczeg Andrásnak. /Pataky Lehel Zsolt: Átadták az első Mecenatúra-díjat. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

2008. július 24.

150 évvel ezelőtt, 1858. július 6-án jelent meg Temesváron Dél–Magyarország első magyar nyelvű hetilapja, a Delejtű. Július 22-én az első bánsági magyar újság alapítójáról, Pesty Frigyes történészről és lapszerkesztő-kiadóról emlékeztek meg a Magyar Ház Bolyai emlékszobájában Marossy Zoltán alprefektus a helyi magyar intézmények és civil szervezetek képviselői jelenlétében. A házigazda Graur János, a Heti Új Szó /Temesvár/ hetilap főszerkesztője elmondta: a lap Baráti Köre Pesty Frigyes emlékdíjat alapított, amelyet az évforduló alkalmából alakult, Szekernyés János helytörténész, Vicze Károly történész, Herczeg András mérnök, Szegedi Lajos mérnök és Graur János lapszerkesztő összetételű emlékbizottság ítélt oda öt újságírónak „a temesvári magyar újságírás hűséges szolgálatáért”. A méltatlanul elfelejtett Pesty Frigyes életművének jelentőségéről Szekernyés János helytörténész beszélt. Pesty magyar nyelvű hetilapja, a Delejtű, amelyet alcímében a tudomány, anyagi érdek és szépirodalom közlönyeként határozott meg kiadója, három évig, 1858-tól 1861-ig jelent meg Temesváron. A Delejtű mottója ez volt: Csak az önmagát elhagyó nemzet vész el. A megemlékezés során Graur János átadta a megtisztelő Pesty Frigyes emlékérméket – Varga Luigi szobrászművész alkotását – és okleveleket Dudás Józsefnek, Joó Imrének, Kiss Károlynak, Kovách Évának és Raffai Györgynek, akik több évtizede dolgoznak a temesvári magyar sajtóban. /Pataki Zoltán: Pesty Frigyes megemlékezés és díjkiosztás. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./

2008. augusztus 23.

A temesvári Szórvány Alapítvány idén kilencedik alkalommal szervezte meg hagyományos Szent István napi rendezvényét Buziásfürdőn. Az augusztus 22-én megtartott szakmai tanácskozás központi témája ezúttal a helyi történelmi-művészeti értékek védelme volt. Dr. Bodó Barna alapítványi elnök a temesvári, lugosi, dettai, buziási és nagycsanádi, honismerettel is foglalkozó civil szervezet mintegy 20 képviselőjét hívta meg a találkozóra, amelynek bevezető előadása során arra hívta fel a figyelmet: a feladat nemcsak helyi magyar értékeink megtartása, hanem a köztudatba való bevitele, népszerűsítése is. Virginás-Tar Judit és Erdei Ildikó bemutatták Temes megye kulturális térképét, valamint a megye történelmét és földrajzát magyar nyelven bemutató kiadványt, amelyek egy Phare projekt keretén belül jelentek meg és oktatási segédeszközként használják őket. Vicze Károly helytörténész a Bánság magyar emlékhelyei című készülő kötetét ismertette. A tanácskozás résztvevői ezután elzarándokoltak Trefort Ágoston XIX. századi magyar kultuszminiszter buziási szobrához, ahol Fazakas Csaba református esperes mondott beszédet Szent-István napja alkalmából. A szakmai tanácskozás a bánsági emlékhelyek gondozására kidolgozott program bemutatásával folytatódott. /Pataki Zoltán: Buziásfürdő. Szent István-napi tanácskozás és koszorúzás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

2008. október 6.

A vártnál többet gyűltek össze Klapka György honvédtábornok szülőháza előtt, ahol a Temes megyei RMDSZ szervezésében a temesvári magyarság az 1849 október 6-án kivégzett 13 aradi vértanúra emlékezett. Szász Enikő, a Temes megyei RMDSZ alelnök vezetette a műsort. Vicze Károly, nyugalmazott történelem tanár olvasta fel az aradi vértanúk neveit. Vicze Károly, Temesvár történésze emlékeztetett: „Az augusztus 13-i világos fegyverletétel után, az a tábornok, akinek a szülőháza előtt állunk, Klapka György még szeptember 27-ig védte Komárom várát, és csak olyan körülmények között adta fel, hogy Haynau tábornok, ígéretet tett arról: a harmincezer védő szabadon elvonulhat a várból, mindez csak október 4-én történhetett meg. Október 6-án Haynau kivégeztette a 13 tábornokot. Klapka később visszajött Temesvárra, és kétszer is képviselte a várost a magyar parlamentben. Amikor Klapka 1892-ben Budapesten meghalt harmincezer komáromi védő énekelte a sírjánál a Klapka-indulót, amelyet Egressy Béni komáromi katona írt Klapka tábornok tiszteletére”. /László Árpád: Temesváron is az aradi vértanúkra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

2008. október 27.

Október 24-én az 1956-os forradalom és a Szoboszlay-per áldozatairól emlékeztek meg Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban, az RMDSZ, a Magyar Nőszövetség és Partium-Bánáti Műemlékvédő Egyesület szervezésében. Szász Enikő TMNSZ-elnök, Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke és Vicze Károly történész elevenítették fel 1956 októberének magyarországi és romániai eseményeit. A találkozóra eljött Szoboszlay Aladár egyik személyes ismerőse, Jánosi Andor és a Szoboszlay-per egyik élő szemtanúja, Gazsó János. Jánosi Andor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szoboszlay-pernek bánsági áldozata is volt, Szombati András temessági harangozó személyében. A Szoboszlay-perben elítélt Szombati András a kommunista gulág egyik munkatáborában veszítette életét. Gazsó Jánost akkori vállalata kötelezte rá, hogy részt vegyen a Szoboszlay-per 24 vádlottjának nyilvános perén. A szemtanú elmondta, este 10 órakor kezdődött a per és hajnali három óráig tartott. Szoboszlay Aladár katolikus pap csak részben fogadta el a vádak jogosságát és az utolsó szó jogán annyit mondott: megnyugszik Isten akaratában. A nyilvános tárgyaláson megfélemlítés céljából főleg temesvári magyaroknak kellett részt venniük. /Pataki Zoltán: ’56-os megemlékezés Temesváron. Megszólalt a Szoboszlay-per egyik szemtanúja. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

2009. január 15.

Decemberben ünnepelte a régió egyik legtevékenyebb magyar civil szervezete, a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány tizenötödik születésnapját, melynek Bodó Barna a vezetője. Az alapítvány létrehozatalánál egy szűkebb csoport bábáskodott, Bakk Miklós politológus, Albert Ferenc szociológiaprofesszor, Bodó Barna politológus, Bálintfi Ottó filozófus és Salló Ervin professzor. Akkor csak egyesületet lehetett létrehozni, nem alapítványt, 2001-ben állították vissza az alapítványi formát, a kezdeti elképzelésnek megfelelően. Szükség volt egy olyan intézményre, amelyik egyrészt felvállalja az etnikumok közötti kapcsolatok kutatását, másrészt pedig az erre vonatkozó projekteket kidolgozza és lebonyolítja. A szórványoktatással kapcsolatosan kutatásra Magyarországtól kaptak pénzt. 1996-tól minden évben tartottak legalább egy konferenciát, hol egyedül szerveztek, hol társszervezőként. A szimpóziumok anyagát hét Szórvány Füzetben jelentették meg. Emellett folyamatos volt kutatómunkájuk. A Diaszpóra könyveket 2002-től indították el, három tanulmánygyűjtemény jelent meg, ezek általában a szórványkérdéssel, illetve a regionalizmussal kapcsolatosak. 2000-ben indították el a Romániai Magyar Évkönyvek sorozatát, ez az egyedüli olyan tudományos kiadvány Erdélyben, amely a romániai magyarság általános helyzetét tárgyalja. 2002-től látnak napvilágot a Helyzet-Kép könyvek, az önismeret, a helytörténet témakörében. A sorozat keretében eddig hat könyvet adtak ki. Az utolsó kötet 2008 decemberében jelent meg, Vicze Károly munkája, a Temesi emlékhelyek, mely egy korábbi kötet párja. Delesaga Gyula professzor írta meg a Temesvári kalauzt, amely az első magyar nyelvű útleírás Temesvárról 1910 óta. Viczének még két kötetét hozták, az egyik Az vég Temesváron…, a másik a Temesközi történelem, és megjelentették Jancsó Árpád könyvét a B-csatorna történetéről, A Béga – a Bánság elkényeztetett folyója címmel. Következő sorozatuk, az Interferentiae Banaticae az etnikumközi kapcsolatok jegyében született meg. Eddig három kötet látott napvilágot, az első Hagyomány és interkulturalitás címmel, a második Kisebbségi lét és kommunikáció, a legutóbbi pedig a nyelvi jogokkal kapcsolatos kötet, a Nyelvi jogok, nyelvpolitika. A FESS-füzetek újabb sorozatuk. Ez egy betűszó, a Feleljünk együtt saját sorsunkért rövidítése, 2004-ben indult. Ezek kézikönyvek, Erdei Ildikó a közösségfejlesztésről állított össze egy kiadványt, majd a pályázatírásról jelentettek meg egy füzetet, legutóbb pedig azt a helytörténeti stratégiát foglalták kötetbe, amely egyedülálló a térségben. Létezik egy újabb kiadványcsoport, ezek más intézményekkel közös kiadványok. 2000-ben indult meg Székely László, Temesvár első főépítésze életművének és munkásságának a feltárása. Legutolsó közös kiadványuk Temesvár első egyetemének a négynyelvű – román, magyar, német, szerb – monográfiája. Ezt Stevan Bugarski írta meg, a hatszáz oldalas monumentális munkát a Szórvány Alapítvány adta ki. 2003-ban elindították a képzési programot. 2006-tól honismereti műhelytábort is szerveztek. /Szilágyi Aladár: Bodó Barna politológus, egyetemi tanár: A szórvány a nemzet határa. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 15./

2009. február 16.

Három értékes Szórvány-kiadvány bemutatójára került sor február 13-án a Szórvány Alapítvány székhelyén, a temesvári Kós Károly Közösség Központban. „Akkor vagyok otthon valahol, ha tudom: milyen szellemi, tárgyi örökséget tekinthetek a sajátomnak. És ha erre büszke is lehetek (…), akkor kötődésem a tájhoz tudatosabb, erősebb lehet” – mondja Vicze Károly Temesközi emlékhelyek című munkája előszavában dr. Bodó Barna, a kötet szerkesztője. Vicze Károly Temes megyei, magyar vonatkozású emlékhelyeket – szobrok, táblák, emléktáblák, épületek, temetői emlékek – bemutató kalauzát Miklósik Ilona muzeológus, a Szépművészeti Múzeum munkatársa méltatta. Stevan Bugarski mérnök magyar, német, román és szerb nyelven megjelentetett, 600 oldalas Temesvári Líceum című tudományos munkája Temesvár első egyeteméről szól. A Régi(j)óvilág honismereti szemle legújabb számának mottója: „Szeretlek, színház!” (Juhász Gyula). „Olyan emberek írtak az 55. évfordulóját ünneplő temesvári magyar színházról – mondta Mészáros Ildikó, a szép kivitelezésű kiadvány főszerkesztője – akik szeretik és fontos számukra a színház, mint az igaz élő művészet temploma. ” A Régi(j)óvilág szerkesztői egy Kós Károlyra és híres temesvári építészekre, Székely Lászlóra és Schmidt Antalra összpontosító dupla szám, a nyelvújító Kazinczy Ferenc apropóján nyelvismeretről, a többnyelvűségről, nyelvvesztésről szóló szám, egy Temesvár-központú szám és a temesvári forradalomról szóló emlékszám megjelentetését is tervezik ebben az évben. /Pataki Zoltán: A Szórvány Alapítvány hármas könyvbemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

2009. június 29.

Kaba Gábor polgármester volt a házigazdája Zsombolyán annak az egész napos rendezvénynek, amelynek keretében átadták a 2008-ban Temesváron alapított Pesty Frigyes Emlékdíjat. Az idei kitüntettek az aradi Ujj János és a temesvári Szekernyés János hely- és kultúrtörténészek. Városnéző sétával kezdték a napot, Kaba Gábor kalauzolta végig a városon a népes csoportot, bemutatva a helység nevezetességeit. A helyi sajtómúzeumban elenyészően kevés a helyi, vagy régiós magyar nyelvű kiadvány. A hat köztéri mellszobor közül a 2002-ben felállított Petőfi Sándorét a portrék alkotója, Soltész Teofil képzőművész társaságában fényképezhették le a találkozó résztvevői. Pesty Frigyes (1823–1889) történész, az első magyar nyelvű temesvári napilap, a Delejtű szerkesztője és kiadója emlékére 2008-ban a lap megjelenésének 150. évfordulóján alapítottak díjat a sajtó munkatársai és a magyar kultúra helyi mecénásai. A Pesty Frigyes Emlékdíj életműdíjként működik, olyan tollforgatók kapják, akik jelentőset alkottak a régió szórványmagyarsága értékeinek feltárásában, megőrzésében. A Varga Luigi István mintázta plakettet és a vele járó díszoklevelet a kuratórium döntése alapján a Heti Új Szó főszerkesztője Graur János adta át Ujj Jánosnak és Szekernyés Jánosnak a „magyar újságírás hűséges szolgálatáért”. A kitüntetetteket Vicze Károly tanár, illetve Delesega Gyula egyetemi tanár méltatták. /Szekernyés Irén: Két helytörténész kitüntetése. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./

2009. július 4.

Szekernyés János és Vicze Károly helytörténeti közléseinek, könyveinek, ismertetőinek köszönhetően megismerhetők Temes megye magyar vonatkozású műemlékei, az 1848-as forradalomhoz, Klapka Györgyhöz, Koós Károlyhoz, Bolyai Jánoshoz kapcsolódó fontosabb temesi emléktáblák, emlékművek. Ujj János helytörténész a minap Szakállháza (Sacalaz) előtt fedezte fel az 1835-ben a Temesvár–Zsombolya közötti út megépítésének emlékoszlopát. Négynyelvű felirata szerint a kövezett út V. Ferdinánd császár és király uralkodása alatt rétháti Kövér János temesi főbíró támogatásával épült, Török András csanádi püspök áldotta meg. Az emlékoszlop mellett tábla hirdeti, hogy a híres bánsági tolerancia szellemében már akkor négy nyelven, latinul, románul, németül és magyarul is kőbe vésték a szöveget. Írják ezt az állam nyelvén kívül angolul, franciául és németül. Magyarul még véletlenül sem. A híres bánsági tolerancia szellemében! A „bánsági tolerancia” már nem felel meg a mai valóságnak. Az elmúlt két-három évtizedben olyan demográfiai változások mentek végbe, amelyek megváltoztatták a Bánság nemzetiségi összetételét. A svábok tömeges kivándorlását követően módszeresen telepítették ide a moldovai románokat. Akadt olyan nap, amikor több vonatszerelvénnyel érkeztek. Szabadon választhattak az üresen maradt sváb házak közül. Olyan házakhoz jutottak, amelyekben parkettázott szobák, csempés fürdőszobák voltak. Ugyanez folyt más megyék sváb településein is. Mit tudnak a beköltözöttek a korábban itt éltek kultúrájáról, hagyományairól, szokásairól? Jóformán semmit. Nincs honnan tudniuk. A nacionalista szellemben, még mindig egyetlen nép érdekeinek megfelelően megírt történelemkönyvekben egyetlen szó sem esik a 18. századi telepesek civilizációteremtő missziójáról. /Ujj János: Egy emlékmű ürügyén. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 4./

2009. október 25.

A Hargita Megyei Önkormányzat népes küldöttsége jelenlétében avatták fel október 23-án a temesvári Geml József Magyar Központot, egyben megszervezték a hargitaiak Összetartozunk című szórványgondozási programja első bánsági eseményét. Házavató beszédében Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke kiemelte: a bánsági magyarok adományaiból épített belvárosi Magyar Ház és a hat évvel ezelőtt felavatott Kós Károly Közösségi Központ után az egykori temesvári polgármester, Geml József nevét viselő székház immár a harmadik magyar központ Temesváron. A belvárosi Magyar Ház tulajdonjogát a mai napig nem sikerült visszaszerezni, de a másik két ingatlan szerencsére magyar tulajdonban van. Az 1956-os magyar forradalom eseményeit a temesvári Vicze Károly történész idézte fel. /Felavatták a harmadik Magyar Központot. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./


lapozás: 1-20




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998