udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Vincze András

2003. március 17.

Márc. 15-én Nagykárolyban két színhelyen rendeztek ünnepséget. A város központjában álló Petőfi-szobornál a Kaffka Margit Művelődési Társaság szervezésében elhangzott többek között Sajó Sándor Magyarnak lenni című verse. Beszédet Sróth Ödön, a társaság elnöke és Vincze András történelem szakos tanár mondott. A színházban pedig Szabó Károly szenátor beszédét ünnepi műsor követte. /Boros Ernő: Nagykároly. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 17./

2004. március 16.

Nagykárolyban márc. 15-én a Petőfi–szobornál a Kaffka Margit Művelődési Egyesület ünnepi műsorral egybekötött koszorúzást, Sróth Ödön, a Kaffka Margit Művelődési Egyesület elnöke és Vincze András történelemtanár méltatta az eseményt, Csőkör József a Petőfi–szobor 10 évvel ezelőtt történt felállításáról emlékezett meg. A koszorúzáson részt vett az RMDSZ, a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség képviselője is. Este a színházteremben a helyi RMDSZ–szervezet ünnepi műsort rendezett. /Boros Ernő: Nagykárolyban tegnap a hat vezér ismét pajzsra emelte Árpádot. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 16./

2006. február 1.

Fehér megyében Felvinc az “Európai falu” címet elnyert vegyes lakosságú település, ahol a román értelmiségiek minden felszólalásukat így kezdik: nekem személy szerint semmi gondom a magyarokkal, sőt.  De... nem tudják elviselni a Felvinc feliratot a falu két végén. Négy éve folyik a kétnyelvű helységnévtábla körüli harc. 2002-ben a Hivatalos Közlöny szerint ki kellett volna tenni a táblát, mivel Felvincen a magyar lakosság aránya 22%, de ez csak arra adott alkalmat, hogy tudassák a 22%-kal a két falu, Felvinc és Veresmart egyesítését, és ezzel a magyarság arányának 16%-ra való csökkenését. 2004-ben választási protokoll keretében az RMDSZ kierőszakolta a kétnyelvű táblát, év végére nagy nehezen ki is tették, a magyar lakosság örömére. Azonban 2005 nyarán a tábla eltűnt. Az RMDSZ továbbra is igényelt a táblát, az ügy a parlament elé került, s az a megtiszteltetés érte az “Európai falut”, hogy személyesen Gheorghe Funar interpellált a románságot ért jogtalanság ellen. A felvinciek kérésüket ez év január 30-án ismét a helyi tanács elé terjesztették Nagy Lehel röviden ismertette a falu történelmét, nem tért ki Avram Iancu pusztítására, tolmácsolta a magyar közösség kérését: engedjék kitenni a kétnyelvű helységnévtáblát. Végül Felvincen a tanácsosok háromnyelvű táblát szavaztak meg. Kimondták, a határidő 30 nap, a felelős személy Vincze András alpolgármester. /Takács Ildikó: A tolerancia netovábbja: Oberwinch. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./

2006. március 16.

Március 15-én Nagykárolyban az emlékezés díszvendége Veress János magyarországi pénzügyminiszter volt, aki a nyírbátori küldöttséggel látogatott el a városba. Több határon túli csoport is jelen volt: a két testvérváros, Mátészalka és Orosháza mellett Nyírbátor, a Tolna megyei Zomba önkormányzatai is részt vettek a megemlékezésen. A nagykárolyi Petőfi–szobor előtt Sróth Ödön mondott ünnepi beszédet. Vincze András kaplonyi iskolaigazgató kijelentette: a másfél évig tartó forradalom és szabadságharc emléke ma is égő fáklyaként lobog Európa országaiban, és hatása ma is érezhető, hiszen a „tizenkét pont” a szabadság örök érvényű üzenete. A hagyományokhoz híven a megemlékezés második része a városi színházban zajlott, ahol ünnepi gálaműsort rendeztek. /(fodor): Koszorúzás és gálaműsor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

2006. június 23.

Ötvenöt évvel ezelőtt indultak az első vonatok a bánsági deportáltakkal a rettegett hírű Baraganba. A hatalom urai azzal indokolták a kitelepítést, hogy az országot bármikor megtámadhatja Jugoszlávia. Elővigyázatossági okokból az “ütköző zónából” el kell távolítani a megbízhatatlan elemeket: az osztályellenséget, és azokat, akik egy lehetséges konfliktus esetén árulókká válhatnak. Ez utóbbiak közé azok tartoztak, akiknek volt rokonuk a határ túloldalán. Szalmatetős földbeásott kunyhó volt a kényszertelepesek első menedéke Vincze András, akit Torontálkeresztesről deportáltak, elmondta, annyi volt a bűnük, hogy a család egyik ága a határ túloldalán lévő Torontálszécsányon vagy Káptalanfalván élt. Miért kellett ezt felróni nekik, a második, harmadik nemzedéknek, akik már Romániában születtek? Hajnali háromkor ütöttek rajtuk, három órát engedélyeztek a készülődésre. Ez idő alatt kocsira kellett rakni az ingóságot, az aprójószágot és lábasállatot, amit magukkal vihettek, és fegyveres kísérettel elindították őket a tehervonathoz. Torontálkeresztes falunkból tizenhat családot deportáltak, másolat a szomszédos településekről vittek el. Hét napig tartott az út, és eközben az állatok majd szomjan vesztek, mert lakott helyektől távol vesztegeltek, ahol kút sem volt. A füves térség kellős közepén megállt a szerelvény, és két órát engedélyeztek a lepakolásra. Étlen-szomjan nekivágtak a mezőnek, hogy elfoglalják a számukra kijelölt lakhelyet. Földbevert számozott cölöpök határolták be a portákat, amit a kísérő hatóság osztott ki névsor szerint. A földön aludtak, épület nem volt. Először nekifogtak egy közkút ásásához, majd kunyhót ástak a földbe, föléje tetőt eszkábáltak szalmából. Az elmúlt hét végén emlékeztek az átélt megpróbáltatásokra, a szenvedésre a temesvári emlékműnél a baragáni deportáltak, akik szinte a világ minden tájáról eljöttek, hogy találkozhassanak sorstársaikkal. Az egybegyűlteket Fischer Ignác, az Oroszországba Deportáltak Egyesületének elnöke, Teofil Botlung, a Volt Politikai Üldözöttek Egyesületének elnöke és Karl Zinger, a Német Fórum elnöke köszöntötte. /Sipos János: Emlékezés a deportálás évfordulóján. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

2007. augusztus 16.

Magára valamit is adó magyar lakosú falunak kell legyen egy népi táncegyüttese, szögezték le tavasszal a Fehér megyei Felvinc ifjú házaspárjai. Az új néptánccsoport nem hagyományt őriz. Az egykori Aranyosszék virágzó magyar településének a 2002-es népszámláláskor már csak 670 magyart számláló vegyes lakosú falunak nincsen jellegzetes népviselete, se tánca, se népzenéje. Viszont már az óvodásoknak is megvolt a székelyruhája, az iskolai ünnepségek fénypontját pedig minden alkalommal a magyar táncok jelentették. A 60-as évek végén önálló néptánccsoport alakult a faluban s ez kisebb megszakításokkal, meg-megújulva még 1991-ben is működött. A megyei ünnepségeken, fesztiválokon a felvinci táncosok voltak a “magyarok”, sikerüket pedig nem egy oklevél bizonyítja. Köszönhette pedig mindezt az ifjúság és a falu olyan pedagógusoknak, mint Hudicska József és Olga, Siklódi Sándor, Kiss János vagy Nagy Ilona. Az új csoportban hat pár ropja a táncot. A szervezőmunkát, a csoport vezetését Vincze András RMDSZ-es alpolgármester vállalta magára. /Takács Ildikó: Kell egy tánccsoport. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

2009. január 12.

Fényi István tanár-költő születésének 90. évfordulóján kezdődött az a megemlékezés-sorozat, amelyet a kaplonyi Fényi István Általános Iskola hirdetett meg. Január 10-én lett volna 90 éves, 11-én, vasárnap emlékeztek meg a szülőfalu róla elnevezett iskolájában Fényi István költőről. Vincze András iskolaigazgató üdvözlő szavai után Rózsa Piroska magyartanár, a költő volt tanítványa idézte fel az 1994-ben elhunyt Fényi István emlékét, felsorolva Fényi István életének és szakmai tevékenységének fontosabb állomásait. Albumot állítanak össze Fényi Istvánról. Rajzverseny, Fényi Istvánra emlékező előadás-sorozat, halála évfordulóján emlékünnepség fémjelzi majd a Fényi István évet. Jónucz Alfonz zenetanár megzenésített Fényi-verseket adott elő, majd megkoszorúzták a Fényi-emléktáblát. /Fodor István: Fényi Istvánra emlékeztek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 12./

2009. március 11.

A helyi szponzoroknak köszönhetően minden egyes család kap majd egy ingyen példányt Kálmánd monográfiájából: az 500 oldalas kiadványt 1000 példányban jelentette meg a helyi önkormányzat, közölte Balogh Sándor polgármester, aki maga is társszerzője a kiadványnak, a 2002-től mostanáig tartó történelmi időszakot ő foglalja össze. A monográfia további szerzői: dr. Némethi János, Boros Ernő, Vincze András, Knecht Béla és Baracsi Béla. /(fi): Kálmánd monográfiája. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 11./

2009. május 27.

Megjelenik Kálmánd monográfiája, amelyből minden helyi család ajándékba kap egy példányt az önkormányzattól. A 450 oldalas, keményfedelű kiadványt május 31-én mutatják be a helyi kultúrotthonban. A könyvbemutatón jelen lesznek a szerzők: dr. Némethi János, Vincze András, Baracsi Béla és Boros Ernő. A monográfia megjelenéséhez az RMDSZ és NDF helyi szervezetei, az önkormányzat, a mezőgazdasági társulások és a helyi cégek járultak hozzá. Azok nem kapnak könyvet, akik nem fizették ki a tavalyi évre az adójukat. Ilyen személy kevés van, hiszen Kálmánd híres adófizető hajlandóságáról. /(fodor): Nem jár könyv az adósoknak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 27./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998