udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 90 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Vincze Gábor

1994. december folyamán

1994-ben látott napvilágot Vincze Gábor A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Kisebbségi Adattár I., Budapest-Szeged, 1994. Kiadja a Teleki László Alapítvány, a JATE Központi Könyvtár, Társadalomtudományi és Kortörténeti Gyűjteménye és a JATE Új- és Legújabbkori Történeti Tanszéke/ című munkája.

1995. szeptember 23.

Szept. 23-án Székelyudvarhely főterén felszentelték Márton Áron püspök /1896-1980/ szobrát, Hunyadi László szobrászművész alkotását, a szobrot Antal Mihály szabadkai öntőmester öntötte bronzba, hasonlóan Orbán Balázs szobrához. A szoboravatáson megjelent Szőcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet is. A Márton Áron téren, Márton Áron szobránál dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta a szentmisét, majd dr. Ferenczy Ferenc, Székelyudvarhely polgármestere és Markó Béla, az RMDSZ elnöke méltatta e rendkívüli sorsú embert, aki a meghurcolást, a börtönt is vállalta. A Magyarok Világszövetsége, az RMDSZ parlamenti frakciója, a Hargita megyei tanács, az Illyés Közalapítvány, az EMKE is koszorúzott, más szervezetekkel együtt. Az ünnepen bemutatták a Márton Áronról szóló Nem mi választjuk szentjeinket című könyvet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./ Orbán Balázs szobrát febr. 4-én állították fel, ugyancsak Székelyudvarhely főterén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./ Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28.- Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ Csíkszeredán, majd Gyulafehérváron végezte tanulmányait, 1924-ben szentelték pappá, 1939. febr. 12-én püspökké. 1949-1955 között börtönben sínylődött, 1955-ben visszatérhetett Gyulafehérvárra, de 1967-ig házi őrizetben volt. 1968-ban kezdte meg bérmakörútjait. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./ A szoboravatás előtti napon, szept. 22-én mutatják be Székelyudvarhelyen a Nem mi választjuk szentjeinket. Áron püspök szobrának felszentelésére /Római Katolikus Főesperesség, Székelyudvarhely, 1995/ című kötetet. A százegynéhány oldalas kötet a főpásztorról szóló írásokat tartalmazza, ismertette a kiadó, Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes. Dr. Jakubinyi György érsek, Lestyán Ferenc, Venczel József, Reizer Pál püspök, Lőrincz György, Benkő Samu, Fodor Sándor, Derzsy András, Kántor Lajos, Antal Árpád, Vincze Gábor és Beke György írt a kötetben, verssel tisztelgett Márton Áron emléke előtt Oláh István, Bajor Andor és Ferenczes István. A könyv tartalmazza Márton Áron 1944-es levelét, valamint az erdélyi magyarság vezetőinek a béketárgyalások előtti, 1946. máj. 5-i nyilatkozatát. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./

1995. november 4.

A korszak kutatója, Vincze Gábor /Szeged/ ugyancsak vitatta Csákány Béla megállapításait: "csak egy Magyar Népi Szövetségről beszélhetünk, melynek három, jól elkülöníthető korszaka volt." A Magyar Dolgozók Szövetsége, a MADOSZ 1944. szeptember elején az RKP utasítására lépett ki az illegalitásból, és kezdett hozzá az országos szervezkedéshez. A Magyar Népi Szövetség nevet fölvéve, 1945 tavaszán még nagy bizalmi tőkével rendelkezett a vezetőség. Vezetőségében kezdettől fogva jelen volt a szélsőbal szárny. Az első korszak az 1945. novemberi marosvásárhelyi nyilatkozattal zárult. Ez a nyilatkozat nagy felháborodást váltott ki. Az MNSZ függősége az RKP-tól 1946-ban nyilvánvalóvá vált. Az 1947 májusi hírhedt Luka-cikkel kezdődött az MNSZ utolsó, harmadik korszaka. /Korunk (Kolozsvár), 7. sz./

1996. május 15.

Vincze Gábor fiatal szegedi történész az erdélyi történelem 1945 utáni éveit tanulmányozza, Bárdi Nándor kollégája szintén az erdélyi történelem elmúlt 70 évével foglalkozik. Vincze Gábor elmondta, hogy az egyetemen Csatári György és Raffay Ernő előadási fordították a figyelmét Erdély felé. Vincze Gábor nem eszmetörténettel, hanem intézménytörténettel és politikatörténettel foglalkozik. Leginkább a liberalizmus érdekli, de erről Romániában 1945 után nem beszélhetünk. 1945-46-ban volt egy magyar erdélyi polgári csoport, akik Márton Áron püspök köré tömörülve bírálták a Magyar Népi Szövetség tagjainak tevékenységét és fellépéseikkel próbálták védelmezni az erdélyi magyarság érdekeit. A magyar baloldal heterogén csoport volt, a szélsőbalosok vakon engedelmeskedtek a pártutasításnak, ilyen volt Bányai László. A másik szárny a nemzeti érdekeket próbálta képviselni, például Kurkó Gyárfás. /Kisgyörgy Réka: Csak idő kérdése. Interjú Vincze Gábor történésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

1997. június 23.

Idén jún. 21-22.én rendezték meg Szatmárnémetiben a Jakabffy Napokat, témája az egyházak közösségformáló, nemzetépítő szerepének értelmezéséhez, értékeléséhez kapcsolódott. Az ünnepi megnyitón Reizer Pál szatmári római katolikus megyéspüspök, majd Sipos Miklós szatmári református esperes egyházszervezési problémákról beszélt. Tabajdi Csaba államtitkár nem tudott eljönni, kéziratát Muzsnay Árpád olvasta fel, majd többek között a szegedi Vincze Gábor, a csíkszeredai Birtók József, Csoma László felvidéki püspök-helyettes, Pomogáts Béla és Vetési László lelkész tartott előadást. Kötő József, az RMDSZ alelnöke összefoglalójában hangsúlyozta, hogy a hit-probléma nem csupán erkölcsi, hanem politikai kérdés is. Törzsök Erika, a HTMH elnöke elismerően szólt a Jakabffy Napok jelentőségéről, amely a térség egyfajta eszmetörténeti zarándokhelyévé vált. Az egybegyűltek megkoszorúzták Jakabffy Elemér sírját. /Szatmári Friss Újság alapján: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

1997. augusztus 22.

Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum volt a házigazdája a II. összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpóziumnak, melynek rendezői közé tartozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Az első találkozót 1996-ban tartották, és akkor úgy döntöttek, hogy a következő öt évben minden alkalommal másik magyar kisebbség ad otthont a tanácskozásnak. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet- Nyelv és Történelemtudományi Szakosztályának elnöke nyitotta meg a szimpóziumot. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója a város történetéről, Popély Gyula, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatója a csehszlovák nemzetállam megteremtéséről beszélt, elmondta, hogy 1918 őszétől 1920 decemberéig több mint 106 ezer magyart űztek el. Bárdi Nándor /Budapest/ Javaslatok, tervek, dokumentumok az erdélyi kérdés rendezésére 1918 és 1940 között című előadásában a korabeli határrevíziós törekvésekről közölt adatokat. Szarka László /Budapest/ a magyar kisebbségek ügyének az 1946. évi párizsi békekonferencián való tárgyalásáról értekezett. Molnár Imre /Budapest/ Csehszlovákia egyházpolitikájáról szóló dolgozatát ismertette. Több előadó szerepelt még az első napon, köztük Mirnics Károly a Vajdaságból, Vincze Gábor Szegedről, Bíró A. Zoltán Csíkszeredáról. Másnap a kisebbségi múlt a helytörténetírásban gyűjtőcímmel folytatódott a tanácskozás. Többek között B. Kovács András: A Gömör-kutatás múltja és jelene, Mák Ferenc /Budapest/: A vajdasági honismeret kialakulása című előadása hangzott el. Végül a magyar kisebbségek történeti forrásai témakört tárgyalták. Hermann Gusztáv a székely nemzeti láda mítoszával foglalkozott, Sass Péter /Budapest/ az Erdélyi Katolikus Státus, a kolozsvári egyházi levéltárak helyzetét mutatta be, Vadkerty Katalin a "hontalanság éveire" vonatkozó szlovákiai forrásokról, Oláh Sándor az ötvenes évek székelyföldi átalakulásának helyi forrásairól, Páll Antal Sándor a három székelyföldi levéltárról beszélt. Vékás János ismertette munkáját /vajdasági magyar kisebbségi kronológia/, végül Dippold Péter munkahelyét mutatta be: Teleki László Alapítvány könyvtára, Közép-Európa adatbank. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 26., Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./

1998. március 17.

Legutóbb az oktatás kérdésével foglalkoztak, és olyan sok anyag jött össze, hogy dupla számot készítettek, nyilatkozott Tamás Sándor képviselő, a Magyar Kisebbség főszerkesztője. A folyóirat munkatársai /Borbély Zsolt, Székely István, Toró T. Tibor/ a Kárpát-medence több sarkában laknak, így ritkán tudnak összejönni. Az erdélyi kérdésben például Molnár Gusztávot kérték fel vitaindító megírására. Írását románra fordítva elküldték a demokratikus román értelmiségieknek is. Nem valamilyen politikai ideológia alapján szerveztek szekértábort a folyóirat köré, hanem "elsősorban az értékek mentén kialakult vonalak összecsiszolását" óhajtják elősegíteni. Bevonták a szerkesztőbizottságba a délvidéki, a felvidéki, a kárpátaljai magyarság egy-egy képviselőjét. A könyvtárakba /a középiskolákéba is/ elküldik az egyes számokat. Tanulmányaikat egyelőre csak magyarul tudják kiadni, de terveik között szerepel az eddigi számokban megjelent írásokból román és angol nyelvű válogatás. A Magyar Kisebbség ezer példányban jelenik meg, a folyóiratnak nincs stabil irodája, nincs egyetlen állandó, fizetett alkalmazottja. A kiadó, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága vállalta a terjesztést. Régen szeretnének könyvsorozatot kiadni, az első már napvilágot látott: Balogh Artúr: A kisebbségek nemzetközi védelme a kisebbségi szerződések és a békeszerződések alapján /Kájoni Kiadó, Csíkszereda, 1997/. Az 1928-ban megjelent kötet újrakiadását a Jakabffy Elemér Alapítvány és az EMKE támogatta. Nagyon sokrétű a kiadási tervük. /Román Győző: A képviselő folyóirata. Beszélgetés Tamás Sándorral, a Magyar Kisebbség főszerkesztőjével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 17./ Magyar Kisebbség (Kolozsvár) főszerkesztője: Tamás Sándor, szerkesztők: Borbély Zsolt, Székely István, Toró T. Tibor, külső munkatárs Vincze Gábor /Szeged/. A szerkesztőbizottság tagjai: Bakk Miklós /Lugos/, Balázs Sándor /Kolozsvár/, Bíró Gáspár /Budapest/, Duray Miklós /Pozsony/, Fábián Ernő /Kovászna/, Hódi Sándor /Ada/, Kovács Miklós /Ungvár/, Markó Attila /Brassó/, Molnár Gusztáv /Budapest/, Szőcs Géza /Kolozsvár, a szerkesztőbizottság elnöke, Takács Imre /Budapest/, Varga Attila /Szatmárnémeti/, Zsigmond Barna /Marosvásárhely-Budapest/.

1998. december 8.

A budapesti Teleki László Közép-Európa Intézetben nemrég konferenciát tartottak Szlovákia és Románia 1989 utáni magyarságpolitikájáról. Az esemény része volt egy szélesebb kutatási programnak, amely Magyarországgal szomszédos, magyar kisebbségeket magába foglaló országok kisebbségpolitikáját vizsgálja. A vitaindítóként szolgáló tanulmányok Magyar nemzeti kisebbség Közép-Kelet-Európában címmel könyv formájában is napvilágot látnak majd. Takács Ferenc, a Határon Túli Magyarok Hivatala Románia főosztályának munkatársa kijelentette: amikor az RMDSZ 1996 telén belépett a kormányba, két rossz megoldás közül a kisebbiket választotta. Ha nem vált volna a koalíció részévé, soha nem lehetett volna lemosni róla a vádat, hogy kihagyott egy ilyen történelmi lehetőséget. Még a legradikálisabb kisebbségi vezetők is tudják, hogy az adott ország többsége nélkül szinte lehetetlen a kisebbségi kérdés demokratikus rendezése. E szempontból is példaértékű volt az RMDSZ bukaresti szerepvállalása. Másrészt a Szövetség kormányba kerülésével a "rebellis" magyarok ellenőrzése is könnyebbé vált a román politikai elit számára. Takács szerint Románia modern történelme során csak akkor tett engedményeket a magyar kisebbségnek, amikor külpolitikai érdekei úgy kívánták. A hozzászóló Vincze Gábor szerint a tanulmányból hiányzott annak a meghatározása, hogy mi is a kisebbségpolitika. A szegedi egyetem történésze kijelentette: a Takács dolgozatában megjelenő, a többség által megfogalmazott kisebbségi türelmetlenség fogalma vitatható koncepció. Íjgyártó István, a HTMH elemzési osztályának vezetője szintén kritikailag szólt a tanulmányról, amelyből többek között kimaradt az alapszerződés körüli játszma megvilágítása, az RMDSZ és a Demokratikus Konvenció közötti kapcsolatrendszer mélyebb bemutatása. Törzsök Erika, a HTMH volt vezetője figyelmeztetett: az ilyen jellegű kutatásokban ügyelni kell arra, hogy Magyarország és szomszédai között rengeteg kölcsönös félreértés és fóbia létezik a kisebbségügy kapcsán. Törzsök úgy vélte, a dolgozat legnagyobb baja, hogy nem derül ki, milyen műfajban írta a szerző, szerinte ez csak sajtóelemzésként állná meg a helyét. A dolgozat tartalmával kapcsolatban leszögezte: ahhoz, hogy értsük Bukarest magyarságpolitikáját, mindig szem előtt kell tartani: ki van kormányon Budapesten. A konferencián részt vevő kisebbségi létben élő ember számára felvetődött a kérdés, hogy miért kell Budapesten újságcikkek alapján történelmi dokumentumot készíteni, miért nem vontak be olyan RMDSZ-szakértőket, akik e kérdés alapos ismerői? /Budapesten tanulmányozzák Románia magyarságpolitikáját, de nem tudni, hogy mi is az. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8. - Gui Angéla cikkének átvétele a Szatmári Friss Újságból./ Megjegyzés: Dec. 3-án tartotta a Teleki László Alapítvány Hamberger Judit Szlovákia magyarságpolitikája 1989 novembere után és Takács Ferenc: A román kormányzat magyarságpolitikája 1989-1996 című tanulmányok vitáját /nem konferencia volt/. Guy Angéla láthatóan félremagyarázta a vitát, megállapításai nem helytállóak. /Ott voltam. Guy Angéla nem nagyon figyelt, késve jött be, előadás közben is kiment, nem lehetett képe a vitáról!/

1999. május 6.

Limes címen jelent már meg folyóirat, a Limes 1989/1 - alcíme: Nemzetpolitikai szemle. Ennek nem volt folytatása. A tatabányai Limes 1987-ben indult, kezdetben megyei szemle volt. Az utóbbi években a tematikus számok kitekintése és a közölt tanulmányok színvonala révén a Limes a magyarországi történelmi-társadalmi folyóiratok élvonalában van. Ezek között van: Pozsony, mint magyar közéleti és művelődési központ /1995/3, 1996/1-2/, Erdély társadalom- és művelődéstörténete a 17. századtól /1996/3/. újkori államhatárok a Duna-medencében /1997/2/. A legutóbbi Limes, az 1998/4-es szám románok és magyarok viszonyát taglalja 329 oldalon. A 23 tanulmány a kapcsolatokat nyolc fejezetben mutatta be: magyar-román múlt, szociológia-szociográfia, nyelvészet-folklór-oktatásügy, eszmetörténet, pantheon, dokumentum, kincstár és szemle. A tanulmányok között van Vincze Gábornak az 1945 utáni romániai magyarságpolitikáról szóló összegzése. /Csortán Ferenc: Magyarok és románok - újból. = A Hét (Bukarest), máj. 6./

1999. június 24.

Július hónapban jelenik meg Vincze Gábor tanulmánykötete /Illúziók és csalódások. Fejezetek a romániai magyarság második világháború utáni történetéből, Status Kiadó, Csíkszereda/, melyben 350 oldalon az alábbi témákat mélyíti el: Határkérdés, kisebbségi kérdés. Tervezetek, javaslatok az "erdélyi kérdés" megoldására 1945-46-ban; Illúziók kora. Az "észak-erdélyi respublika" négy hónapja; A nemzeti kisebbségtől a "magyar nemzetiségű románok"-ig. Negyvenöt év romániai magyarságpolitikájának vázlata (1944-1989); Magyar vagyon román kézen. A második világháború utáni magyar-román vagyonjogi vita, különös tekintettel a magyar vállalatok, pénzintézetek kérdésére; Magyar föld román kézen. Az 1945-ös erdélyi földreform; A magyar szövetkezetek küzdelme önállóságuk megőrzéséért; A magyar tanügy helyzete 1944 és 1989 között; Fejezetek a Bolyai egyetem történetéből; A Magyar Népi Szövetség válsága; Csángósors a II. világháború után; Magyar egyházak a "népi demokrácia" éveiben.(1945-55); "Gúzsba kötve?" Gondolatok az 1945 utáni évek magyar nyelvű sajtónyilvánosságáról. A könyv egyik tanulmányt a Romániai Magyar Szó folytatásokban fogja közölni. Ebben a szerző arra tett kísérletet, hogy az eddig megismert magyarországi levéltári források, és romániai szakirodalom alapján felvázolja, mi is történt Észak-Erdélyben 1944 szeptemberétől 1945 márciusáig. /Illúziók kora. Az "észak-erdélyi respublika" négy hónapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

1999. június 29.

A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Egyetemért Alapítvány július 3-án, emlékülést rendez a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján rendezett emlékülésen Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemzeti és etnikai kisebbségek főosztályának vezetője a kolozsvári Magyar Tudományegyetem szerepéről és jelentőségéről tart előadást, majd a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári felszámolásának történetéről, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem létesítéséről, a Bolyai Tudományegyetem tudományos és oktatási eredményeiről a filozófia, társadalomtudományok, történettudományok, jog- és közgazdaságtudományok, irodalom- és nyelvészet, néprajz, nemzettudat építése, természettudományok, matematika, fizika és orvostudományok terén, a diák- és ifjúsági mozgalmakról, az egyetem utolsó évéről (1959), valamint a magyar nyelvű oktatás helyzetéről és távlatairól a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen témákról lesz szó. Az előadásokat jeles kolozsvári és magyarországi tudományos kutatók, egyetemi tanárok tartják: Antal Árpád irodalomtörténész (Kolozsvár); Faragó József etnográfus (Kolozsvár), a MTA tiszteletbeli tagja; Gábos Zoltán fizikus (Kolozsvár), a MTA külső tagja; Incze Miklós történész, akadémiai doktor, a Bolyai Egyetemért Alapítvány elnöke; Katona Szabó István író, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete elnöke; Maurer Gyula matematikus, egyetemi tanár; Maros Tibor orvos, egyetemi tanár, akadémiai doktor (MTA), a Román Orvostudományi Akadémia tagja (Debrecen); Sebestyén Kálmán történész, kandidátus; Szilágyi Pál matematikus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora; Szögi László történész, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója; Vincze Gábor kutató (Szeged); Wanek Ferenc geológus, egyetemi tanár, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke. /Emlékülés a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

1999. augusztus 6.

Bemutatták Vincze Gábor Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû könyvét. A szerzõ célja, hogy a nagyközönséggel értesse meg, valójában mi is történt az erdélyi magyarsággal 1944 õszétõl 1989 végéig. Könyvében szerepelnek a különbözõ magyar?román határtervezetek, a baloldali Groza-kormány nemzetiségpolitikája, bemutatta a magyar vagyonok megszerzését célzó román törekvéseket, az 1945-ös földreformot és következményeit, a magyar szövetkezetek küzdelmeit önállóságuk megvédéséért, az oktatásügy helyzetét, a második világháború utáni csángósorsot és a magyar egyházak helyzetét. A ?80-as években Tötössy Istvánné készített doktori disszertáció a Magyar Népi Szövetség történetérõl, majd 1990-ben Lipcsey Ildikó történésznek jelent meg egy kandidátusi disszertációja ugyanerrõl a témáról. Ezek a dolgozatokat mára szemléletükben elavultak, tényanyagukban hiányosak. Mindenesetre õk voltak az elsõk, akik ezzel a témával elkezdtek foglalkozni. - Vincze Gábor megállapíthatta, hogy nem látja a huszonéveseket, az utánpótlást, akik foglalkoznának ezzel a korszakkal. Vincze Gábor ugyanis Bárdi Nándorral /Teleki Alapítvány munkatársa/ Kolozsváron, az egyetemen tartott két félévres kurzust magyar történelem szakosoknak. Reménykedtek, hogy sikerül találni a hallgatók között olyanokat, akik majd a jövõben Erdély jelenkori történelmével foglalkoznak. Azonban csalódniuk kellett, a fiatalok nem akarnak dolgozni. /Szatmári László: Beszélgetés Vincze Gábor történésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), 1999. aug. 6./ Vincze Gábor /Szeged/ történész nyolc éves kutatómunkáját tartalmazza az Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû kötete. Vincze Gábor Szegeden végezte az egyetemet, ahol két professzor, Csatári Dániel marxista történész és fiatalabb kollegája, Raffay Ernõ foglalkozott Erdéllyel. Õk voltak azok, akik a nyolcvanas évek elején viszonylag nyíltan beszéltek arról, hogy milyen nacionalista, elnemzetlenítõ politika folyik Romániában. Vincze Gábor rájött, hogy a legkevesebbet a '45 utáni évtizedekrõl lehet tudni, így választotta ezt a kutatási területet. Elõször elkészítette a kronológiát, ami 1994-ben könyv alakjában is megjelent, A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Budapest-Szeged, 1994 - Kisebbségi Adattár I./ címmel. "Az illúziókat követõ csalódások, azt hiszem ciklikusan váltakozva végigkísérték az elmúlt nyolcvan évet. Az alcímet - Fejezetek a romániai magyarság második világháború utáni történetébõl - adtam, mert ez nem egy kész monográfia." - nyilatkozta Vincze Gábor. Ezt a könyvet nem egy szegedi történésznek kellett volna összeállítania, vallja Vincze Gábor. "Sajnos, az erdélyi magyar jelenkor-történetírás mint olyan, kis túlzással szinte nincs is." "Sajnos, Magyarországon is egyedüli kutató vagyok, aki ezzel a témával foglalkozik." "Elsõsorban Erdélyben kellene kinevelni egy jelenkor-történész csapatot". Az RMDSZ fejlõdését látva, egyre inkább emlékeztet a Népi Szövetségnek a hibáira, állapította meg Vincze Gábor. /Daczó Dénes: Könyvemet nem egy szegedi történésznek kellett volna írnia. Beszélgetés Vincze Gáborral könyvbemutatója ürügyén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

1999. szeptember 22.

Sára Sándorhoz és a Duna tv vezetőihez intézett nyílt levelet több erdélyi magyar értelmiségi. A közel 400 aláírást tartalmazó levél szerint aggodalommal értesültek arról, hogy "a televízió vezetősége 1999 őszétől tervezett átszervezései olyan műsorokat, rovatokat, adásokat is érintenek, melyek számunkra fontosak és kedvesek. Ezek között első helyen nevezzük meg a Közép-európai Magazint, Balogh Júlia és kitűnő szerkesztőtársai kiemelkedően jó sorozatát". Ennek "megszüntetése, szerkesztői koncepciójának bármily felhígítása éppen most, az átmeneteknek ebben a kényes és fontos határpillanatában, egyoldalú döntés lenne, és mindenképpen a nézői közvélemény iránti barátságtalan lépés." Az aláírók között van Lászlóffy Aladár, Pillich László, Gáll Ernő, Péntek János, Tánczos Vilmos, Kónya-Hamar Sándor, Vincze Gábor, Katona Ádám, Toró T. Tibor, Borbély Zsolt Attila, Bara Gyula, Tőkés László, Szász Jenő, Ambrus Vilmos, Szilágyi Zsolt, Somai József, Mátis Jenő, Bodó Barna, Fischer Fülöp Ildikó, Kincses Előd, Kulcsár Sándor, Csapó József, Tőkés András. /Erdélyi értelmiségiek nyílt levélben fordulnak a Duna tv vezetőségéhez. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./ Az aláírók közül hiányoznak az erdélyi liberálisok /Cs. Gyimesi Éva, Kolumbán Gábor, Kántor Lajos stb./, továbbá az RMDSZ mérsékeltnek mondott vezetői /Markó Béla, Takács Csaba, Szabó Károly/ és a neptunosok /Verestóy Attila, Borbély László, Tokay György, Frunda György/.

1999. október 6.

A gyergyószentmiklósi zendülésről szóló emékezést pontosította Vincze Gábor szegedi történész. A budapesti külügyminisztérium béke-előkészítő osztálya 1946 március 1-i összefoglaló tanulmányában külön kitérnek az eseményekre. Gyergyószentmiklóson a román hatóságok letartóztattak egy római katolikus papot /László Ignácot/. /Vincze Gábor szegedi történész: Mi is volt a "szentmiklósi zendülés"? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

1999. október 25.

1997. okt. 23-án indult útjára Csíkszeredában a Székelyföld című kulturális folyóirat. "Az Úr csodásan működik". Ezzel a zsoltári idézettel kezdte a második évfolyam végét jelző találkozót Ferenczes István, a Székelyföld főszerkesztője, aki szerint az eltelt két év küzdelmes, de gyönyörű volt, és ez elsősorban a kiváló szerkesztőségnek köszönhető. Az idei esztendőben a folyóirat nívódíjjal tüntette ki Bogdán Lászlót, Vincze Gábort és Gazda Józsefet. Vincze Gábor /Szeged/ "Illúziók és csalódások" című, a romániai magyar kisebbség huszadik századi történelmét taglaló könyvével érdemelte ki. /A két éves születésnapra: Nívódíjak a "Székelyföldnél". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

1999. november 3.

A Magyar Kisebbség /Kolozsvár/ nemzetpolitikai szemle legutóbbi száma a kettős állampolgárság kérdéskörével foglalkozik. Az 1999/1. számban Tamás Sándor vitaindítójára Benyhe István (Kettős állampolgárság a Kárpát-medencében?), Borbély Imre (Pro vagy kontra. A magyar állampolgárság alanyi jogának kiterjesztése minden magyarra), Csapó I. József (Szabadon választott nemzeti önazonosság, önként vállalt kettős állampolgárság), Harrach Gábor (Különleges státus és nemzetgyarapodás. Demográfiai tendenciák és anyaországi szerep), Pataki Gábor Zsolt (Közép-európaiság és többes állampolgárság) és Varga Attila (Néhány észrevétel a kettős állampolgárság vitájához ) írt válaszokat közli a lap a Fórum rovatban, kiegészítve az európai integráció, a schengeni egyezmény és a határon túli magyarság kérdéskörét taglaló tanulmányokkal, dokumentumokkal. Az Archívum rovatban Vincze Gábor Állampolgárság és kisebbségpolitika Romániában a II. világháborút követő években című írása olvasható. /Magyar Kisebbség ? Nemzetpolitikai Szemle. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./

1999. november 3.

Az 1945 utáni romániai magyar baloldali vezető értelmiség a román baloldallal szövetkezve kezdte építeni a jövőt. A front mögött azonnal létrejött a Magyar Népi Szövetség, amelynek vezetését a baloldali értelmiség vette át. A konzervatív vezető értelmiség fokozatosan kiszorult a közéletből, átadva helyét a baloldalnak. Erdélyben azonban nem volt az anyaországihoz hasonlítható elválasztóvonal a különböző társadalmi osztályok, illetve a különböző ideológiai platformok képviselői között. A huszonkét éves kisebbségi lét bizonyos fokig közelítette-egyesítette őket, legalábbis a kisebbségi sorskérdések tekintetében. - Az 1944-1948 közötti MNSZ-vezetőség nem volt egységes a szocializmus, illetve a nemzet iránti elkötelezettség tekintetében: voltak közöttük keményvonalasak is, de zömében elsődlegesen a nemzeti érdekeket tartották szem előtt, az osztályszemlélet szabta határok között. A szervezet kezdeti eredményes működésének köszönhetően kialakult egy olyan romániai magyar intézményrendszer, amely az elkövetkező évtizedekben, a felszámolások és sorozatos csonkítások ellenére, az egyetlen menedéket nyújtotta a kisebbségi magyarság számára. Ma a Magyar Népi Szövetséget a politikai közvélemény és a történetírás jó része is csak a Román Kommunista Párt fiókszervezetének tartja, vezetőit pedig a román hatalom kiszolgálóinak. Gál Mária szerint voltak hibák és később bűnnek minősülő politikai tévedések, de voltak érdemek is. Tíz év elteltével a sajtóban Balogh Edgár és az MNSZ puszta említése is elegendő ahhoz, hogy felizzanak a romániai magyar indulatok. Gál Mária kiállt Balogh Edgár mellett, szerinte Balogh Edgárt és társait a történelem süllyesztőjébe próbálja söpörni a jelen, anélkül, hogy szembenézne az elmúlt ötven évvel. /Gál Mária: A múltat nem elvetni, hanem értékelni kell. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ Gál Mária baloldalt rehabilitáló szándékának ellentmond a Magyar Népi Szövetség tevékenységét bemutató színvonalas és alapos tanulmány: Vincze Gábor: A Magyar Népi Szövetség válsága /Magyar Kisebbség (Kolozsvár), 1999. 2-3. sz./

1999. november 19.

A Szabadság folytatásokban közölte Vincze Gábor /Szeged/: Az 1956-os magyarországi "események" kihatása Erdélyben (Kronológia, 1956-59) című összeállítását, jelezve, hogy ez részleteket tartalmaz A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1965 című kéziratos munkájából. - A kronológiát olvasva látható, mennyi embert tartóztattak le 1956 és 1959 között, mennyi magyar áldozata volt a román kommunista diktatúra megtorlásának, egyetemi tanároktól, papoktól földművesekig, minden társadalmi csoportból. /Folytatásokban: Szabadság (Kolozsvár), nov. 6.- nov. 19./

1999. december 1.

Nagy István fia, Nagy Károly cáfolta Vincze Gábor kronológiájának az egyetemek egyesítését szolgáló üléséről szóló részben apja magatartásával kapcsolatos megállapítást. Valójában Nagy István több ízben is ellenezte az egyetemek egyesítését, és "renitensen" szóvá tette a nemzetiségi és a munkássérelmeket. Az első gyűlésen igenis fellépett az egyetemek egyesítése ellen, rendkívül rossz román tudása és Ceausescu dühös és durva rendreutasításai ellenére kifejtette, hogy a Bolyai Egyetemet a párt lenini nemzetiségi politikájának vívmányaként fogja fel, s az egyesítést a külföld kisebbségellenes lépésnek fogja tekinteni. Azt is leszögezte, hogy az egyesítés nem szolgálja a két nép testvériségét. A második egyesítési gyűlésen részben visszavonta felszólalását, de azt így is megmondta, hogy "lehet, az előző felszólalásomban eltúloztam a különálló magyar egyetem fontosságát az anyanyelvű oktatásban, holott a lényeg nem az, külön vagy tagozat keretében, hanem az, hogy az anyanyelvűség biztosítva legyen". Nagy Károly még hozzátette: a korabeli sajtóban az egyesítést ellenzők felszólalásai (Balogh Edgár, Földes László, Nagy István, Szabédi László) megrövidítve és meghamisítva jelentek meg. /Nagy Károly: Nem igaz. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

1999. december 1.

A szovjet csapatokat nem 1957 júniusában vonták ki Romániából, amint az Vincze Gábor Az 1956-os magyarországi "események" kihatása Erdélyben című kronológiájában megjelent, hanem 1958 júliusában. Ennek nyomán a mindinkább nacionalista pártvezetés elérkezettnek látta az időt, hogy magyarellenes terveit valóra váltsa. Kolozsváron például a tanügyből eltávolították a régi, nagy tudású tanárokat, így többek között Jánki Jánost, Kerekes Jánost, Heinrich Lászlót, Mikó Imrét, ugyanakkor a politikai ellenfélnek tekintett egyetemi hallgatókat. - A november 17-én megjelent részben, a Bolyairól eltávolított diákok közül kimaradt Delbács Endre és Veress Zoltán. /Asztalos Lajos: Helyesbítés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

2000. január 5.

Az utóbbi hetekben újólag fellángoltak a Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kijelentései körül a kedélyek. Erről kérdezte a Szabadság munkatársa Kónya-Hamar Sándort, az RMDSZ Kolozs megyei elnökét. Amíg az Iliescu-rendszer egyszer sem engedte meg magának, hogy Tőkés Lászlót ne hívja meg a temesvári megemlékező ünnepségekre, addig 1996 decemberében, amikor is már Emil Constantinescu ült az államelnöki székben, ez a meghívás elmaradt. Idén változott a hozzáállás. Tárgyilagos megközelítésben, objektív hozzáállásban emlékezve emlékeztettek arra, hogy mi is történt Temesváron. Tőkés László ugyanaz maradt, amit 1989-ben szavaival és tetteivel bizonyított a maga tisztánlátásával, karizmájával, megfogalmazásaival. Ez kényelmetlen egyeneseknek, így aztán szavait ismertek és ismeretlenek vitatják, tárgyalják és ítélkeznek felette. Kónya-Hamar Sándor leszögezte: a bukott rendszer megőrizte és átmentette reflexeit. Vincze Gáborra, a fiatal szegedi történészre hivatkozott, aki az erdélyi történészek helyett megírta az erdélyi magyarság két világháború közötti egyes eseményeit, beleértve az 1940 után történteket és a Magyar Népi Szövetség tragédiáját, kudarcát is Illúziók és csalódások című könyvében. Vincze Gábor az RMDSZ legutóbbi, csíkszeredai kongresszusát figyelve mondta, úgy érzi, mintha 1946-ban volnának a Magyar Népi Szövetség udvarhelyi kongresszusán. Meg kell vonni tevékenységük mérlegét, mert ha nem voltak képesek történelmet alkotni, az értékrendszert átmenteni, akkor a következő nemzedékek ezt számon kérhetik tőlük. /Magyar Balázs: Cukor és korbács. Beszélgetés KÓNYA-HAMAR SÁNDORRAL, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnökével, a képviselőház titkárával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2000. február 17.

A csíkszeredai Regionális Képzési Központ legutóbbi, február 11-i fórumán a magyarországi kisebbségkutatásról, a határon túli kisebbségek helyzetéről, a Teleki László Intézet működéséről esett szó. Az érdeklődők Bárdi Nándor kisebbségkutatóval beszélgettek. A romániai magyarság szakértője Vincze Gáborral /Szeged/ együtt egy egész tanévet átfogó előadássorozatot állított össze A romániai magyar kisebbség története 1918-1989 címmel, amelyet a jövőben a Regionális Képzési Központ a csíkszeredai történelemtanárokkal kíván megismertetni. /Fórum a kisebbségi problémákról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

2000. június 1.

Gyergyószentmiklóson zajlott május 25-26-án A magyar államalapítástól a kisebbségi sorsig címmel rendezett történészkonferencia. A megnyitón dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő elmondotta, a történészkonferencia kettős ünnep jegyében zajlik: a millennium tiszteletére és a Gyergyói Népfőiskola fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Rangos történészek tartottak előadást, mint dr. Toroczkay Gábor, dr. Bertényi Iván, dr. Csukovics Enikő, dr. Tringli István, dr. Kruppa Tamás és dr. Horn Ildikó a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről, dr. Tüdős Kinga a bukaresti N. Iorga Történeti Intézettől, dr. Bona Gábor, a magyar Hadtörténeti Intézet igazgatója, dr. Egyed Ákos a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről, dr. Vincze Gábor a szegedi József Attila Tudományegyetemről, Boér Hunor a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumtól és dr. Garda Dezső, a gyergyószentmiklósi főiskola tanára. Erdély történelmével is foglalkozott több előadás, így a székely kérdés megfogalmazásáról az utolsó rendi országgyűlésen dr. Egyed Ákos, a 48-49-es magyar szabadságharc katonai történetéről dr. Bona Gábor, a székely közbirtokosságról dr. Garda Dezső, dr. Vincze Gábor pedig Kis magyar-román kapcsolattörténetet adott elő az 1945-1965 közötti időszakból. - A Gyergyói Népfőiskola dr. Garda Dezsőnek köszönhetően évről évre megrendezi a rangos történészkonferenciát. /Gál Éva Emese: Történészkonferencia kettős ünnep jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./ Dr. Vincze Gábor elmondta, örült, hogy népes volt a hallgatóság, mert a rendezvénynek tankönyvpótló jellege volt. Generációk nőttek fel úgy, hogy alig ismerik nemzetük múltját. Hozzátette? Erdélyben nagyon kevés a kutató-publikáló, aktív magyar történész. Nagy probléma, hogy megszakadt a folytonosság, kiesett egy egész generáció. Egyed István, Jakó Zsigmond, Imreh István nemzedéke mellé csak most kezd csatlakozni egy egészen fiatal váltás. Jelenkorkutatók pedig éppenséggel nem voltak, most van két fiatal, a Pécsen doktoráló Nagy Mihály Zoltán és a Babes-Bolyai Tudományegyetemen Lonhardt Tamás. Csucsuja István tanársegéde, mindketten az 1945 utáni évekkel foglalkoznak. - Dr. Vincze Gábor kifejtette, Romániában is fog kutatni, ha kap engedélyt, de a magyarországi anyag is nagyon gazdag. - Dr. Bertényi Iván megjegyezte: Budapesten rendeztek beszélgetést a Szent Koronáról, alig jöttek el ötvenen, kevés történészhallgató volt jelen, viszont itt, Gyergyószentmiklóson telt ház volt és a közönség végigülte a két nap előadásait. Bertényi óvott a dilettantizmustól, ilyennek tartja Holler Lászlónak a Századokban közölt tanulmányát a Szent Koronáról. Csomor Lajost nem fogadja el szakértőnek, de elismeréssel fogadta, hogy Csomor kamerával ellátott parányi szondát vezetett be a korona illesztései közé. A külső képek ráhajlanak az alsó koronára, Csoma felfedezte, hogy alattuk nincs ott az apostol, csak a fölirat, tehát ott valamikor el volt törve a koronaív. /Barabás István: A történelem házhoz jön. = A Hét (Bukarest), jún. 8./

2000. október 10.

Kolozsvár 1000 éve címmel szervez konferenciát okt. 13-14-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és az EMKE. Az ülésszakot Egyed Ákos, akadémikus nyitja meg. Többek között, dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, Csetri Elek akadémikus, dr. Kiss András főlevéltáros, dr. Pozsony Ferenc docens, dr. Vekov Károly történész, dr. Kovács András docens, dr. Kovács Kiss Gyöngy történész, dr. Balázs Mihály egyetemi tanár (Szeged), dr. Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros, dr. R. Várkonyi Ágnes egyetemi tanár (Budapest), Bíró Gyöngyi doktorandus (Szeged), dr. Magyari András egyetemi tanár, dr. Egyed Emese docens, Benkő Samu akadémikus, Egyed Ákos akadémikus, dr. Kötő József színháztörténész, Pölöskei Ferenc akadémikus (Budapest), dr. Sas Péter levéltáros, dr. Gaal György irodalomtörténész, Balogh Ferenc építészmérnök, dr. Benkő András egyetemi tanár, dr. Dávid Gyula irodalomtörténész, dr. Csucsuja István egyetemi tanár, dr. Vincze Gábor docens (Szeged), Pillich László író, Wanek Ferenc tudományos kutató tart előadást. /Kolozsvár 1000 éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

2000. október 16.

Okt. 14-én véget ért a Kolozsvár 1000 éve címet viselő értekezlet. A nagy érdeklődés miatt elképzelhető, hogy jövőre vagy két év múlva ismét megrendezik. A szervezők célja az volt, hogy a millennium jegyében tudományos kutatások által felhívjuk a közvélemény figyelmét Kolozsvárra, azaz a város történelmi, kulturális értékeire - mondta a rendezvény után Egyed Ákos professzor. Mind a 30 kutató (ebből heten magyarországiak) eljött, illetve szakdolgozatával képviseltette magát a fórumon. Elfogadta a meghívást R. Várkonyi Ágnes, az ELTE egyetemi tanára is, akinek könyvei Erdélyben is rendkívül népszerűek. A magyarországi középnemzedéket a fiatal egyetemi tanár, dr. Balázs Mihály és dr. Vincze Gábor docens képviselte, mindketten a szegedi JATE-ról. A konferencia szerzői névsora: dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, Csetri Elek akadémikus, dr. Kiss András főlevéltáros, dr. Pozsony Ferenc docens, dr. Vekov Károly történész, dr. Kovács András docens, dr. Kovács Kiss Gyöngy történész, dr. Balázs Mihály egyetemi tanár, dr. Pap Ferenc muzeológus, Jeney-Tóth Annamária, dr. Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros, R. Várkonyi Ágnes egyetemi tanár, Bíró Gyöngyi doktorandus, dr. Magyari András egyetemi tanár, dr. Egyed Emese docens, Benkő Samu akadémikus, dr. Tóth Béla főlevéltáros, dr. Kötő József színháztörténész, Pölöskei Ferenc akadémikus, dr. Sas Péter levéltáros, dr. Gaal György irodalomtörténész, Balogh Ferenc építészmérnök, dr. Benkő András egyetemi tanár, dr. Dávid Gyula irodalomtörténész, dr. Csucsuja István egyetemi tanár, Nagy Mihály Zoltán doktorandus, dr. Vincze Gábor docens, Pillich László író, szociográfus, Wanek Ferenc tudományos kutató. /Szabó Csaba: Rendkívüli sikere volt a Kolozsvár 1000 éve értekezletnek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

2000. december 23.

A Korunk /Kolozsvár/ decemberi száma többek között a karácsony ünnepével, Pannonhalma jelentőségével, a múlt magyar filozófusaival foglalkozott. Nagy Mihály Zoltán-Vincze Gábor tanulmányának címe: Kolozsvár a román ″kiugrástól″ Észak-Erdély ″másodszori felszabadulásáig″. /A Korunk decemberi számából. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

2001. március 10.

A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület a Budai Vigadó konferenciatermében tartotta évi beszámoló közgyűlését. Ezen az összejövetelen szavazták meg az új elnevezést az 1990-ben alakított Lakatos Demeter Társaság helyett. Jáki Teodóz atya az egyesület elnöke, aki a moldvai magyarok kiváló ismerője és helyszíni istápolója. Halász Péter néprajzos, az egyesület titkára tartott beszámolót. A múlt évben nyolc pályázatot nyújtottak be különféle támogatókhoz, ötre kaptak kedvező választ. A Frankfurtban élő Bodó Blanka vállalta két csángó fiatal kolozsvári taníttatásának költségeit. Az egyesület a múlt évben emlékezett meg Benda Kálmánról, a csángók történetének híres kutatójáról, lehetővé tették, hogy Szarka Mária vezetésével Külsőrekecsényből részt vegyenek a csíksomlyói búcsún, és ott műsorukkal fellépjenek. Sólyom Ferenc és társai immár negyedik alkalommal keresték fel Rekecsényt, negyven gyermeket tanítanak játszani, énekelni, írni-olvasni. Az egyesület támogatta többek között Nyisztor Tinkát is, aki hol Svájcba utazik, hogy a doktori disszertációját az irányító professzorával megbeszélje, hol hazamegy szülőfalujába, Pusztinára, hogy az ottani magyar életen valamit mozdítson. Az egyesület az Európa Tanács számára készít beadványt csángóügyben, a finneknek is szerkesztenek egy, a moldvai magyarokat angol nyelven bemutató kiadványt. A közgyűlésen Vincze Gábor történész a csángók 1945 utáni önmegvalósításának esélyeiről értekezett. Az egyesület megkoszorúzta a csángók apostolának, Domokos Pál Péternek a sírját, aki éppen ebben az évben lenne százéves. A moldvai magyarság évszázadai címmel utazik a fotókból, rajzokból, szövegekből összehozott vándorkiállítás, amely majd eljut Sepsiszentgyörgyre, Gyergyóba és Csíkszeredába is. - Mirk László /Csíkszereda/ az egyesület támogatásával olyan verseskötetet hozott össze, amely Balassitól, Csokonaitól, a szabófalvi Lakatos Demetertől a klézsei Duma Andrásig mindenkit borítólapjai közé ölel, aki a csángókról verset írt. Budapesten mutatják be dr. Kós Károly 1100 fotóból álló gyűjteményét a Magyarok Házában. A közgyűlésen Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola volt csángó mindenese a csíkszeredai iskola leépüléséről beszélt: a közöny, a civakodás, oda nem figyelés elveszejtette ezt az iskolát is. Olyannyira, hogy két évvel ezelőtt a csángók Erzsikéje idegösszeroppanással ment nyugdíjba. Volt, amikor csak egy évjáratban hatvankét gyermek tanult - mára maradt egy. - Moldvában évtizedes harc folyik egy-két fakultatív árva magyaróráért. Borbáth Erzsébet iskolájából csak egyetemre és főiskolákra két országban közel húszan jutottak be, s hatan szereztek tanítónői diplomát (ketten visszamentek Moldvába tanítani, persze nem magyarul). Ebből a kiváló pedagóguscsapattal missziós munkát végző iskolából, ami a csángók tanítási lehetőségeit illeti, nem maradt semmi, de semmi sem. És amikor az RMDSZ legmagasabb fóruma éppen Csíkban székelt, s Erzsike bekérezkedett, hogy szólhatna ő is a csángók ügyében, nem ért el eredményt. A magas polcokon forgolódók közül Kötő József meg Sánta Attila vette nemcsak szívére a csángóügyet, s a bihari fiatal képviselő, Szilágyi Zsolt törődik velük. - A magyar iskolát végzett fiatalok ahelyett, hogy szülőföldjükön mozdíthatnának valamit, mennek feketemunkára Magyarországra, de futnak Izrael, Olaszország, sőt Spanyolország felé is. /Sylvester Lajos: Csángómagyarok Budapesten. Úgy meg vagyok keseredve... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

2001. november 9.

A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztői első ízben 1998-ban, a lap egyéves születésnapján osztották ki a lap nívódíját. Ferenczes István főszerkesztő elmondása szerint évente azoknak adják át a díjat, akik a legjobb írásokat közölték a lapban az esztendő során. 1998-ban Kovács András Ferenc, Tánczos Vilmos, Benkő Levente, 1999-ben Gazda József, Bogdán László, Vincze Gábor, 2000-ben Oláh-Gál Elvira és Kányádi Sándor vehették át a díjakat. Az idei díjátadásra nov. 7-én került sor a lap szerkesztőségében, ahol Máthé Éva, Király László és Lőrincz György részesültek az elismerésben. /(Daczó Dénes): Negyedik alkalommal. Kiosztották a Székelyföld nívódíjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

2001. november 23.

Megjelent Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. XIX-XX. század /Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kolozsvár, 2001/ című hiányt pótló, Csetri Elek, Egyed Ákos, Kerekes Jenő és Somai József szerkesztette kötet. Amint az előszót jegyző Egyed Ákos megállapítja: a könyv "első, szerény kísérlet arra, hogy az erdélyi magyarság történetét új fejezettel egészítsük ki". ki. A könyv gerincét három átfogó történészi elemzés alkotja, amely a XVIII. század végéig (Csetri Elek), a XIX. században (Egyed Ákos), illetve a XX. században (Csucsuja István) vizsgálja az erdélyi gazdasági gondolkodás irányvonalait és jelenségeit. Kerekes Jenő és Somai József az erdélyi gazdasági oktatás, Vincze Gábor pedig az erdélyi magyar szövetkezeti mozgalom történetét összegezte. /Tibori Szabó Zoltán: Gazdasági gondolkodásunk múltjának első összefoglalója. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

2001. december 5.

Fábián Ernőre /Kovászna, 1932. okt. 12. - Kovászna, 2001. aug. 9./, a jeles íróra, filozófusra emlékeztek dec. 3-án Kovásznán. Bárdi Nándor egyetemi tanár Fábián Ernő alakját, munkásságának jelentőségét méltatta, mindemellett bemutatták a szerző 80-as években írt, de csak most kiadott kötetét, amelynek címe Görbe fából nem lesz egyenes. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület a jeles íróról nevezte el népfőiskoláját. Gazda József, a szervezet elnöke rövid köszöntője után felolvasták Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár levelét. A magyarországi politikus Fábián Ernő legjelesebb politológiai alkotásának nevezte a most megjelent könyvet. Bárdi Nándor egyetemi tanár Fábián Ernő és a magyar kisebbségi közírás címmel tartott előadást. Fábián, mint mondta, az elitnevelésben hitt, amely átformálja az erdélyi magyar közéletet. Bárdi Nándor előadásában végigkövette Fábián Ernő alkotói életútját, és kifejtette, hogy az író, filozófus 1986-ban a Limes-körben talált igazán önmagára. Az erdélyi magyar értelmiségiek ellenzéki csoportosulásának felszámolása után azon kevesek közé tartozott, akik itthon maradtak, bár magyarországi főiskolai tanári állást ajánlottak neki. A 90-es évek elején létrejön az erdélyi magyar politikai elit, és Fábián Ernő ekkor szorult igazán háttérbe - fejtette ki Bárdi Nándor. Bencze Tibor a most kiadásra került kézirat sorsáról szólt. Elmondta, a 80-as évek közepén Bárdi Nándor csempészte ki Szegedre, és a 90-es években több pályázaton szerepelt, de valahogy mindig kihullott a rostán. Bencze szerint azért, mert sokak számára kényelmetlen volt szembesülni azzal, amit kimond. Vincze Gábor szegedi egyetemi tanár feladata lett a kézirat gondozása, szerkesztése. /Farkas Réka: Új könyv, amely kényelmetlen lehet. Fábián Ernő íróra, filozófusra emlékeztek Kovásznán. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998