udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 39 találat lapozás: 1-30 | 31-39
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Vita Zsigmond

1990. szeptember 2.

Vita Zsigmond emlékezett a moldvai csángók magyar iskoláira, amelyek 1947-ben nyíltak meg, Bákóban pedig magyar tanítóképző létesült. 1947 nyarán Czikó Lőrinc parlamenti képviselő és Antal Árpád moldvai útjuk után arról számoltak be, hogy "Bákó megyében ma mintegy 60 000 csángó él, ezen kívül kisebb-nagyobb települések vannak a környező megyékben." /Népi Egység, 1947. szept. 12./ A Groza-kormány támogatásával "1947 őszén megnyíltak az első állami magyar iskolák Moldvában. Először a történelem folyamán" írta Beke György /Magyar gondok Erdélyben, Budapest, 1990/. A csángómagyar falvak lakói hozzáláttak az új iskolák berendezéséhez. A lészpedi szülők új épületet emeltek a magyar iskolának. Egyes idehelyezett tanítók igyekeztek elkerülni a szegény falvakból, emlékezett Beke György Régi erdélyi skólák /Budapest, 1988/ című könyvében. A moldvai magyarság nemcsak Bákó megyében őrizte meg nyelvét, hanem a Szabófalva környékén is, sőt kirajzottak egészen a Dnyeszterig, Csöbörcsökig. Ezt tanúsíthatták az ötvenes években a falvakba kiszálló kolozsvári nyelvészek és néprajzosok /köztük dr. Kós Károly, Nagy Jenő, Nagy Olga, Faragó József és Almási István/munkái a moldvai csángó népművészetről, továbbá a népdal és népballada gyűjtemények. /Vita Zsigmond: Kitekintés a moldvai csángók iskoláira. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./

1991. június 15.

A 85. évét betöltő Vita Zsigmond, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyugalmazott tanárával beszélgetett Győrfi Dénes, felidézve a jelentős életút állomásait. Vita Zsigmond egyetemi tanulmányai befejezésével, 1928-ban jött tanárnak Nagyenyedre. A bécsi döntés után nagyon sokan elmenekültek Dél-Erdélyből, Vita Zsigmond néhányadmagával, dr. Szász Pállal, Kacsó Sándorral őrizték a magyar szellemi életet. Vita Zsigmond 1940-ben lett a kollégium könyvtárosa, minden kéziratot felleltározott. A sztálinizmus Csehi Gyuláék Nagyenyedre kerülésével tört be a kollégium életébe. Vita Zsigmond több könyv szerzője, kutatómunkáját nyugdíjazása után sem hagyta abba. /Györfi Dénes: Beszélgetés a 85. évét betöltő Vita Zsigmonddal, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyugalmazott tanárával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15-16./

1992. június 20.

Idei 5. száma jelent meg az Enyedi Sionnak, Nagyenyed református gyülekezeti lapjának. Ebben a számban többek között dr. Péter Miklós Aratás című verse olvasható, melyet a szamosújvári börtönben írt 1959-ben, ahová koncepciós per áldozataként került, és ahol hosszú éveket töltött. Jelenleg a kolozsvári Református Pedagógiai Fakultás tanára. Az Enyedi Sionban Vita Zsigmond is jelentkezett egy írásával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20-21./

1992. december folyamán

A világ minden részéről eljöttek az öregdiákok Nagyenyedre, amikor fennállásának 370. évfordulóját ünnepelte aug. 29-30-án a Bethlen Kollégium. Az ünnepélyes megnyitón Krizbai János kollégiumi igazgató méltatta az évforduló jelentőségét, dr. Vita Zsigmond tanár történelmi visszapillantása után Demény Lajos történész beszélt. /Remény (Kiadja az Apáczai Csere János Baráti Társaság, Kolozsvár), 2. sz., április-december/

1993. január 30.

Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégium udvarán immár áll Benke Zoltán magyar szobrászművész Bethlen Gábort megelevenítő mellszobra. /Vita Zsigmond: Bethlen Gábor-szobor Nagyenyeden. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30-31./

1993. április 17.

Vita Zsigmond emlékezett arra, hogy 1944 őszén 15-16 éves magyar fiúkat és lányokat is elvittek a Tirgu Jiu-i internálótáborba. DávidElekes Viktor Árpád 16 éves tanulót 30 diáktársával együtt vitték el Sok iskoláslányt szintén elhurcoltak. A Bethlen Gábor Kollégiumból /Nagyenyed/ a következő tanárokat internálták: Elekes Viktor, Horváth Zoltán, Jarosievitz Zoltán. Vass Albert, Vita Zsigmond, továbbá Kacsó Sándort és a magyar intézmények vezetőit, tisztviselőit. Az egyik túlélő lány elmondta, hogy egy barakkban 150 nőt helyeztek el, négysoros emeletes priccsen aludtak, hátul volt a mosdó, ahol a katonák szeme láttára hideg vízzel kellett mosakodniuk. A tanulókat 1945 júniusában engedték szabadon. /Vita Zsigmond: Tanulók a Tirgu Jiu-i lágerben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17-18./

1994. április 16.

Bernard le Calloc`h ismert párizsi Kőrösi Csoma Sándor-kutató Vita Zsigmondnak írt levelében beszámolt arról, hogy az ő kezdeményezésére Párizsban emléktáblát állítottak márc. 5-én a következő felirattal. Ph. Ed. Foucaux /1811-1894/ a tibeti, keleti világ első professzora ebben a házban folytatta Kőrösi Csoma Sándor, az erdélyi magyar tibetológus munkáját. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16-17./

1994. május 4.

A földvári haláltáborról és a Maniu-gárdistákról többet írtak már, azonban a Targu Jiu-i lágerben is sok magyar volt. Mitegy kétezer dél-erdélyi magyar értelmiségit és sok ártatlan magyar lányt hurcoltak 1944 szeptemberében ebbe a lágerbe, kilenc hónap múlva, 1945 júniusában lerongyolódottan, betegen térhettek haza a túlélők. A láger parancsnoksága semmiféle igazolást nem adott a szabadulóknak. Nem voltak háborús bűnösök, a dél-erdélyi magyarságot szolgálták, emlékezik vissza az egyik volt lágerlakó, Vita Zsigmond. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

1994. május 27.

Máj. 28-án Székelykeresztúron az árvaház ünnepélyesen felveszi Zeyk Domokos, a fehéregyházi csata hősének nevét. Az árvaházban 3-18-éves korig 128 gyermek él. Az árvaház magyar nyelvű állami intézmény, amelyben a református, római katolikus és unitárius vallásoktatás folyik. Zeyk Domokos életét Vita Zsigmond idézte fel: 1816-ban született Diódon, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult, majd hazament Diódra gazdálkodni. Az 1848-as szabadságharcban beállt Bem tábornok seregébe. Bem a kiváló katonát maga mellé vette, hadsegédnek. Kolozsvárról Zeyk Domokos űzte ki a császári hadsereget. Bem csapatai nem állomásoznak Nagyenyed közelében, így sikerült a várost és vidékét feldúlni, lakosait megölni Axente román csapatainak. Zeyk Domokos a fehéregyházi csatában is hősiesen harcolt a túlerővel szemben. Az orosz csapatok felszólították a megadásra, ő azonban nem tett eleget a felszólításnak, hanem főbe lőtte magát. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./

1994. október 29.

Az 1954. jan. 4-én a börtönben éhen halt dr. Szász Pálra emlékezett Vita Zsigmond. Dr. Szász Pál 1933-tól 1948-ig a nagyenyedi Bethlen Kollégium főgondnoka, emellett 1936-1949 között az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke volt. Teljesen újjászervezte az EMGE munkásságát, Csombordon téli gazdasági iskolát indított. Nagy szerepe volt abban, hogy 1941-ben megindult az Erdélyi Gazda folyóirat. 1950-ben ítélték el egy nagy koncepciós perben Márton Áronnal, Venczel Józseffel, Kurkó Gyárfással, Korparich Edével, Lakatos Istvánnal, Teleki Ádámmal és Bodor Bertalannal együtt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29-30./

1995. július 10.

A tanév végén értékes ajándékkal lepte meg a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanárait Györfi Dénes, a könyvtár igazgatója, a címe: A Bethlen Kollégium emlékkönyve. A könyv a Bethlen Gábor Kollégium fennállásának 370. évfordulójára készült, melyben a válogatást végző dr. Vita Zsigmond nagy teret szentelt az alapító fejedelemnek és a legnagyobb enyedi diáknak, Kőrösi Csoma Sándornak. Az emlékkönyv több kiadatlan vagy egykor kis példányszámban megjelent anyagot is közöl a Bethlen Dokumentációs Könyvtár anyagából. Krizbai Jenő igazgató az iskola 1990 utáni éveiről értekezett a könyvben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

1995. július 25.

Nagyenyeden júl. 15-én először rendezték meg az 1944/45-ben a Targu Jiu-i politikai foglyok táborába zártak találkozóját. 1944 augusztusában Dél-Erdély magyar szellemi vezetőit, a hozzátartozóikat látogató iskolásokat, az útlevéllel itt tartózkodókat, a szászok vezetőit, a nem kívánatos elemeket és a cigányokat hirtelen Gyulafehérvárra vitték és innen tehervonattal a Targu Jiu-i barakktáborba szállították őket. A tábor hatezer foglyából több mint ezer magyar volt, köztük Kacsó Sándor, Vita Zsigmond, Elekes Viktor, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium rektora, Vass Albert festőművész, Tövissy Géza, a Hangya Szövetkezet vezérigazgatója. Márton Áron püspök és mások küldték a csomagokat az éhező foglyoknak. - A mai rendszer nem ismerte el ennek a büntetőtábornak a létezését. /Simén Domokos: Bűnük, hogy magyarok voltak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 25./

1996. június 18.

Vita Zsigmond 90 éves. Nagyenyeden született és ott élte le élete java részét. Nemzedékek nőttek fel és emlékeznek tudós tanárukra. Korán kezdett publikálni, tudományos munkásságát befolyásolta a nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtára. Tanulmányaiban felmérte Bethlen Gábor könyvtárát, nehéz lenne felsorolni munkásságának eredményeit. /Adamovits Sándor /Marosvásárhely/: "...Erdély tudós emberét köszöntik". Vita Zsigmond 90 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

1998. január 1.

Jan. 1-jén Kolozsváron, életének 92. évében meghalt dr. Vita Zsigmond, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium volt tanára és könyvtárosa, művelődéstörténész, irodalomtörténész. /Gyászhír. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./ Vita Zsigmond /sz. Nagyenyed, 1906. jan. 16./ néhány ismertebb könyve: Jókai Erdélyben /Kriterion, Bukarest, 1972/, Művelődés és népszolgálat /Kriterion, Bukarest, 1983/, Az enyedi kohó /Budapest, 1988/.

1998. január 4.

Jan. 4-én Nagyenyeden eltemették dr. Vita Zsigmondot, a református egyház szertartása szerint. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./ A sírnál felolvasták Sütő András búcsúztatását, az író ugyanis betegsége miatt nem lehetett jelen a temetésen. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

1998. január 14.

A jan. 1-jén elhunyt Vita Zsigmondra emlékezett Szász János. A bécsi döntés után a Romániában maradt dél-erdélyiek éheztek a magyar szóra, hiszen nem maradt magyar újság. Mindentől elzártan éltek. És akkor megjelent a Havi Szemle. A folyóiratot Kacsó Sándor, Olosz Lajos, Szemlér Ferenc, Kakassy Endre és Vita Zsigmond szerkesztette. Ennek a "dél-erdélyi szemlének nemzetiségmentő volt a küldetése. Furcsa, hogy az Új Magyar Irodalmi Lexikon /1994/ nem említi Vita Zsigmond nevét. /Szász János: Vitam et sanguinem. - Levél Sütő Andrásnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

1998. június 20.

Az erdélyi IKE kiadásában, az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával új sorozatként megjelent Kolozsváron az Ifjú-Erdély, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület negyedévi kiadványának első /április-június/ száma. Adorjánai Zoltán a főszerkesztő, Brassai Zsombor a helyettese, dr. Buzogány Dezső a felelős szerkesztő. Nem lesz könnyű újraindítani az Ifjú Erdélyt, melyet az egyetemes magyar művelődéstörténet is számon tart, sok kiváló munkatársa volt, köztük Wass Albert, Gagyi László, László Dezső, Jancsó Elemér, Debreczeni László, Szabédi László, Makkai László, Csetri Elek, Szabó T. Attila, Vita Zsigmond, Gellért Sándor és mások. /Makay Botond: Az Ifjú-Erdély - ötven év után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20-21./ Az Ifjú Erdély 1923 és 1944 között jelent meg.

1998. október 22.

Megjelent Vita Zsigmond posztumusz tanulmánykötete: Enyedi évek, enyedi emberek /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1998/, melyhez Dávid Gyula írt a szerző életét bemutató előszót. Vita Zsigmond idén halt meg, 91 éves korában, Dávid Gyula szavaival "visszatért az 'enyedi csendbe', az Őrkő alá, amelyre nehéz időkben annyiszor feltekintettek Enyed magyarjai, s amely az ő számára is jelkép volt: világának központja". /Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./ Vita Zsigmond /Nagyenyed, 1906. jan. 16.- Kolozsvár, 1998. jan. 1./

1999. november 20.

Reprint kiadásban jelentették meg az Erdélyi csillagok című, hajdan népszerű kötetet, amelyben Bánffy Miklós, Tavaszy Sándor, Vita Zsigmond és mások írtak esszéportrékat az erdélyi múlt olyan nevezetességeiről, mint Apáczai Csere János, Bethlen Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Benkő József, Jósika Miklós, Wesselényi Miklós, Kriza János, Orbán Balázs vagy Székely Bertalan? A mintaszerű elemzések mindig arra keresik a választ, hogyan történt mindaz, ami megtörtént a portré hőseivel? /Olvasólámpa. Erdélyi csillagok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./

2000. február 5.

Murádin Jenő művészettörténész írta meg Vass Áron állatszobrászra emlékező könyvét, mely a kolozsvári Yoyo Only Kiadó gondozásában jelent meg. A nevezetes állatszobrok alkotója 20 évvel ezelőtt hunyt el szülőfalujában, Makfalván. Állatsorozatának legkedvesebb alakjai a medve, a bivaly és a tehén volt. Méretük ritkán haladta meg a 30-35 centimétert. Vass Áron életében a szobrászkodást megelőzte a kalaposinasság, napszámosság, volt erdőmunkás, favágó, szénbányász. Kisszobrait felesége vitte el a kirakodó vásárokba, ahol gyorsan keresett portékává váltak. Olyan írók jártak nála és írtak róla, mint Berde Mária, Bözödi György, Tamás Gáspár, Nyírő József és Vita Zsigmond. /Ki volt Vass Áron? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

2000. október 7.

Az 1997-ben elhunyt Vita Zsigmond irodalom- és művelődéstörténész gazdag hagyatékából kiemelt művelődéstörténeti írásokat tartalmazza a most megjelent Erdélyi sétáló /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című kötet (válogatta: Kozma Mária). Vita Zsigmond könyvtárosként, irodalmárként és művelődéstörténészként egyaránt Erdély és szűkebb szülőföldje, Nagyenyed szellemi múltját kutatta és tette közkinccsé írásaiban. /Kozma Mária: Pallas-Akadémia sarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

2001. február 1.

Nagyenyeden, a Bethlen Könyvtárban emlékeztek Vita Zsigmondra /Nagyenyed, 1906. jan. 16.- Kolozsvár, 1998. jan. 1./, a hajdani kollégiumi tanárra és könyvtárosra, az erdélyi művelődéstörténet egyik jelentős képviselőjére. /(győrfi): Vita Zsigmondra emlékeztünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

2002. március 26.

A negyedik irodalmi estet rendezte meg az a marosvásárhelyi székhelyű Castellum Alapítvány, melynek tagjai a régi erdélyi nemesi családok leszármazottai. Ezúttal Vita Zsigmond /Nagyenyed, 1906. jan. 16.- Kolozsvár, 1998. jan. 1./ alakját idézték a résztvevők. Vita Zsigmond a Bethlen Gábor Kollégium /Nagyenyed/ könyvtárának vezetőjeként tudományos munkát végzett. Igen jelentősek a Kriterionnál 1972-ben és 1975-ben megjelent önálló kötetei: az Áprily Lajos, az ember és a költő valamint a Jókai Erdélyben című kiadványok. /(máthé): Castellum irodalmi esték. Vita Zsigmond, Nagyenyed krónikása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

2002. november 19.

Ötödik alkalommal rendezett irodalmi estet a marosvásárhelyi Kultúrpalotában az a Castellum Alapítvány, mely a régi erdélyi nemesi családok mai leszármazottait tömöríti magában. Eddig Bánffy Miklósra, Wass Albertre, Vita Zsigmondra, Kemény Jánosra emlékeztek. Nov. 15-én báró Kemény Zsigmond volt a téma, és olyan személyiségek idézték alakját, műveit, mint Sütő András, Csávossy György és mások. A kiváló marosvásárhelyi Farkas Ernő tanár értékes, a Kemény-kutatás számára nóvumot is felvillantó előadást tartott az íróról. Csép Sándor Sütő Andrással, Csávossy Györggyel és Nagy Pál irodalomtörténésszel beszélgetett Kemény Zsigmond életéről és munkásságáról. Sütő András - a birtokában levő halotti bizonyítvány alapján - tisztázta, hogy 1875. december 22-én hunyt el az író Pusztakamaráson, és 24-én temették. Nagy Pál elmondta: egy évvel a halála után Marosvásárhelyen már létrejött a Kemény Zsigmond Társaság, de nem valósíthatta meg fő célkitűzését: az író regényeinek kiadását. Sütő András szerint Kemény Zsigmondnak drámai gyermekkora, élete volt. Zárkózott, betegeskedő, a magányt, az éjszakát kedvelő ifjúként ismerték. /Máthé Éva: Castellum Irodalmi Esték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

2003. augusztus 19.

A hét végén újra egybegyűltek a történelmi családok leszármazottai Gernyeszegen, a nyolcadik Castellum-találkozón. 1993-ban született az ötlet, hogy az egykori erdélyi arisztokráciához, valamint más nemesi rétegekhez tartozók, leszármazottak újra találkozhassanak, felvegyék egymással a rég megszakadt kapcsolatokat. Papp László, akkori nagyenyedi plébános kezdeményezésére alakult az alapítvány, melyet csak 1999-ben sikerült bejegyeztetni. A szervezet időközben, Papp László áthelyezését követően Marosvásárhelyre költözött. Csató Béla római katolikus főesperes a Deus Providebit Házban, Szász Zoltán református esperes a Szabadi úti gyülekezeti házban biztosít helyet az alapítványi gyűléseknek. A Castellum aktív szereplője az erdélyi irodalmi életnek, rendszeres tevékenységéhez tartoznak a negyedévenkénti teadélutánok, valamint az évenkénti két irodalmi est szervezése, amelyen történelmi családokból származó írók monográfiás bemutatását hallhatja a nagyközönség. Bánffy Miklós, Kemény János, Wass Albert, Vita Zsigmond, Kemény Zsigmond, Jósika Miklós életrajzát követően a közeljövőben az erdélyi emlékírók következnek. Van még erő az arisztokráciában, létezik még cselekvő lendület a nemességben. Vannak, akik már elkezdtek gazdálkodni nehezen visszaszerzett földjeiken, pl. Apor Csaba, mások, mint Kálnoky Tibor, hazajöttek. Kálnoky elmondta, nyolc évig perelték vissza földjeiket és a kastélyukat. Most restaurálják a kastélyt és visszakaptak néhányat a miklósvári házak közül is, itt vendégfogadót rendeztek be. Amerikai állampolgáro k, de itt rátalált a gyökereire, hazajött. Hitnek kell lennie és hazaszeretetnek, vallja. /Nagy Botond: Romos kastélyok, éledő nemesség. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./

2003. augusztus 25.

A marosvásárhelyi Helikon - Kemény János Alapítvány az idei esztendőt Kemény János-évnek nyilvánítva, szept. 1-jén, a marosvécsi találkozók vendéglátójának 100. születésnapján, rendezvénysorozattal emlékezik meg róla és tollforgató társairól. Az alapítvány kuratóriuma a vár nyaranta visszatérő egykori íróvendégeinek mai leszármazottait, hozzátartozóit hívta meg emlékidézésre. Kolozsvárról, Bukarestből, Brassóból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Szovátáról érkeztek rokonok a találkozóra. Budapestről Kemény János négy unokája volt jelen. Az 55 nyilvántartott helikoni tag közül már egy sem él, többüknek a rokonairól sem maradt fenn adat, de Áprilytól Wass Albertig, Bánffy Miklóstól Tompa Lászlóig, Kacsó Sándortól Vita Zsigmondig, Járosi Andortól Tavaszy Sándorig, Kós Károlytól Szentimrei Jenőig, Kiss Jenőtől Tamási Áronig, Kovács Lászlótól Szemlér Ferencig, Moldován Páltól Olosz Lajosig és így tovább szerencsére még vannak és elérhetők családtagok, rokonok. A megbeszéléseken kiderült, sokan őriznek is kéziratokat, leveleket neves elődeikről. A tisztelgés Marosvécsen, a kastélyparkban, a helikoni asztalnál indult. Adamovits Sándor, a Helikon - Kemény János Alapítvány elnöke összefoglalta a valamikori szabad írói parlament történetét, vázolta jelentőségét. A Kemény család építette gyönyörű református templomot Székely József lelkész mutatta be a leszármazottaknak. A jelenlevők a Kemény János unokáktól - Vécsi Nagy Zoltántól és Nagy Gézától, illetve Kemény Zoltántól és Zsigmondtól - megtudhatták, hogy a család a kastélyparkot visszakapta, a kastély visszaszolgáltatása még függőben van. Kedvező döntés esetén a várat vissza szeretnék állítani a magyar kulturális, szellemi élet szolgálatába olyanformán, ahogyan annak idején Kemény János tette. /N.M.K.: Honfoglaló, nagy írónemzedék. Emlékidézés Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

2003. október 4.

Adamovits Sándor közel 60 évvel ezelőtt került Nagyenyedre. Déván született, de szülei ott nem tudtak megélni, ezért Nagyenyedre költöztek. Családja jóban volt Vita Zsigmonddal, később már Adamovits gépelte le a cikkeit. Érettségi után került Marosvásárhelyre. Kezdett cikkeket írogatni, besegített a Romániai magyar irodalmi lexikonnál a címszavak kutatásába. Most megjelent Adamovits Sándor Kemény János-kötete. A Kemény János Alapítványt Kemény János fia, Kemény Miklós hozta létre 2000-ben, az alapítványnak Adamovits az elnöke. Adamovits megszervezte a helikonista leszármazottak első találkozóját Marosvécsen, ezenkívül több helyen fog előadást tartani Kemény János életművéről. /Kemény János-centenárium. Interjú Adamovits Sándorral. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./

2005. május 28.

A két világháború közötti hazai magyar írótársadalmat az Erdélyi Helikon szabad íróközösség mint a kor legszámottevőbb és legjelentősebb irodalmi csoportosulása tömörítette. Az 1926 és 1944 között nyaranta legtöbbször Kemény János marosvécsi kastélyában vendégeskedő 55 író emlékét akarta/akarja megőrizni az öt éve, br. Kemény Miklós által alapított marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány. A 2000 májusában hivatalosan bejegyzett alapítvány /elnöke Adamovits Sándor/ 2001-ben emlékezett az Erdélyi Helikon írói közösség megalakulásának 75. és Kemény János halálának 30. évfordulójára. A rendezvénysorozat az erdélyi történelmi családokat tömörítő Castellum Alapítvány Kemény János emlékestjével kezdődött, ahol az alapítvány elnöke, Adamovits Sándor méltatta Kemény János életét és munkásságát. Ezt követte a budapesti bemutatkozó est a Magyarok Házában. 2003 elején mutatták be a Marosi Ildikó és Adamovits Sándor által válogatott, Nagy Miklós Kund szerkesztette A Mecénás – Kemény János és a Helikon – című emlékalbumot. Ebben az évben a Castellum irodalmi estjén Vita Zsigmondra emlékeztek, részt vettek azon az ünnepségen, melyen a marosvécsi általános iskola felvette a Kemény János nevét és Brassóban, bemutatták Csutak H. Levente képzőművésznek az 55 helikonistáról készült grafikáit. Ugyancsak 2003-ban emlékeztek Kemény János születésének 100. évfordulójára. A maroshévízi középiskola névadó felvette Kemény János nevét. Megjelent Adamovits Sándornak A Helikon házigazdája című, Kemény Jánosról készült összeállítása (kismonográfiája). Az Erdélyi Helikon írói már nem élnek. Emlékük őrzésére az alapítvány megszervezte a helikoni leszármazottak találkozóját Marosvécsen. 2004-ben a hagyományápolás új formáját vezette be az alapítvány a negyedévenként megrendezett Helikon-estek sorozattal, melyeken olyan helikonistákra emlékeztek, akiknek kerek évfordulójuk volt. Ebben az évben is folytatják a Helikon-estek sorozatot. Az elsőn Gulácsy Irénre emlékeztek halálának 60. évfordulóján, ezt követik a Makkai Sándor, Reményik Sándor és Molter Károly-emlékestek. /Adamovits Sándor: Csendes ünneplés. A Helikon-Kemény János Alapítvány öt éve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./

2005. június 13.

Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban ballagott a 109 fős diákcsapat a hattyús Bethlen-zászló előtt. Bethlen Gábor fehér márványszobra elé vonultak, az ünnepség színhelyére. Az iskola újabbkori történetében első ízben tógába öltözve ballagtak a diákok, felidézve a hajdani kollégium hangulatát. A Bethlen-induló dallamára a búcsúzó diákok átadták a Bethlen-zászlót az itt maradóknak. Szőcs Ildikó igazgató mondott beszédet, majd megjutalmazták a legjobb végzős diákokat. Egyre több azoknak a díjaknak a száma, amelyeket egykori tanárok özvegyei, leszármazottai létesítettek a legjobb diákok jutalmazására. Ezek: a Deák Ferenc és Deák Erzsébet-, Molnár Árpád-, Vita Zsigmond-, Fari Palkó László-, Rimbás Viktor- , Deák Fogarasi Elek- és a Juhász Mária-díj. A Múlt–Jövő-díjat Fekete Ilona, a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános és Művészeti Iskola nyugalmazott tanára és igazgatóhelyettese alapította a két intézmény egy évtizedes baráti kapcsolatának megörökítésére. /Józsa Miklós: Ballagás az Őrhegy alatt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

2006. június 10.

Demény Piroska aligazgatónő, szervező Nagyenyeden az Irodalmi Kávéház évzáró összejövetelén üdvözölte a megjelenteket. A kollégium két jeles tanáráról volt szó: Hegedűs Sámuel híres erdélyi hitszónokról, aki 225 éve és Vita Zsigmond nagyenyedi íróról, aki 100 éve született. Győrfi Dénes a Bethlen Dokumentációs Könyvtár könyvtárosa előadását Hegedűs Sámuel életének ismertetésével kezdte. Hegedűs Sámuelnek a könyvtárban áll bronzszobra. Leánya jóvoltából Vita Zsigmond hagyatéka a Bethlen Dokumentációs Könyvtárban található. /Bakó Botond: Évzáró Irodalmi Kávéház Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./


lapozás: 1-30 | 31-39




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998