udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Wilhelm Sándor

1993. június 11.

A Bihar megyei tanfelügyelőség jún. 9-én felmentette tisztségéből dr. Wilhelm Sándort, a székelyhídi iskola igazgatóját, azon a címen, hogy minisztériumi engedély nélkül külföldre utazott. Az igazgató írásban kért engedélyt a hivatalos útra /Belgiumba/ és a tanárok utazását korlátozó 1993. máj. 4-i 29633-as határozat megjelenése előtt történt a hivatalos meghívásnak eleget tevő látogatása. A főtanfelügyelő által javasolt igazgatójelölt, Szilágyi Viorel nem kapta meg a tanárok szavazatainak többségét, akik a régi igazgatóra szavaztak. /Rais István: Leváltották az iskola igazgatóját! =Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 11., RMDSZ Tájékoztató, jún. 11. ? 51. sz./

1993. június 25.

Rákóczi Lajos néhány hónapja az RMDSZ parlamenti képviselő, a tanügyi bizottság tagjaként részt vett a tanügyi törvénytervezet vitájában. A román ellenzék sem áll melléjük ezekben a kérdésekben. A minisztérium még az utolsó sem adta meg a beiskolázási számokat. Bihar megyében érezhetően vissza akarják fejleszteni a magyar iskolarendszert. Megszüntetnek nagy hagyománnyal rendelkező iskolákat, mint a Művészeti Iskola Nagyváradon, ahol jövőre nem indítanak magyar osztályt. Egyre késik az oktatási törvény, kormányhatározatokkal irányítanak. Ez a magyarság számára kedvezőtlen. Rákóczi Lajos többször tárgyalt Liviu Maior miniszterrel, tiltakozott a magyar igazgatók sorozatos leváltása miatt. A megbeszéléseken a miniszter mindent megígér és magyarázkodik, hogy nagy a pártok nyomása, de a helyzet nem változik. Rákóczi Lajos többször interpellált, így például Wilhelm Sándor székelyhídi iskolaigazgató leváltása miatt. /Román Győző: Miként "tisztogatják" a romániai iskolákat a magyar igazgatóktól. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 25./

2001. május 15.

Az érmelléki mocsárvilágot, az azt tápláló Ér folyó vizének rendbetételével szinte teljesen eltüntették az 1970-es évek elejére, s ezzel nem csak ökológiai katasztrófát okoztak, de a régió lakóinak önazonosságtudatának is ártottak. Az értelmiségi elvándorolt, elszegényedési folyamat indult be. Ennek megállításáért Érszalacson egész napos rendezvénysorozatot szerveztek Érmelléki tavasz címmel. A program első felében a szalacsi születésű világhíres szobrász, Balaskó Nándor nevét ünnepélyesen is felvette a helyi általános iskola. Kolozsvár után a házaspár Szalacson rendezett kiállítást Balaskó grafikáiból és akvarelljeiből. A művészről 1970-es spanyolországi disszidálása után nem lehetett hallani, de munkái a Vatikánba is megtalálhatók. - Budapestről az eseményre hazaérkezett dr. Kováts E. Lajos akadémikus 204 madárfajt azonosított az Érmelléken, amikor évtizedekkel ezelőtt kutatta a láp sajátos állatvilágát. Az Érmellék másik avatott ismerője dr. Wilhelm Sándor halbiológus az Ér jelenlegi folyására épített lápfűzér tervét vázolta. /(Balla Tünde): Értékmentés a huszonnegyedik órában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

2001. november 13.

Dr. Wilhelm Sándor halbiológus évekig tartó alapos kutatómunka eredményeképp nyitotta meg az érmelléki halászat és vadfogás múzeumát Székelyhídon az 1990-es évek közepén. Az Érmelléki Halászat és Vadfogás Múzeumát több külföldi, mint hazai látogatja. /Balla Tünde: Páratlan kezdeményezés...Letűnt életforma emlékeit őrzi a székelyhídi múzeum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

2003. május 14.

A Szabédi-napok záróakkordjaként került sor a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban arra a kerekasztal megbeszélésre, amelyen az erdélyi közgyűjtemények sorsáról tárgyaltak a résztvevők. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke előadásában az állami és a magántulajdonban lévő közgyűjtemények fenntartásának és működtetésének legfontosabb kérdéseit taglalta. A Belső-Erdélyben és Partiumban lévő állami közgyűjteményeknél rendkívül kevés a magyar szakember. Székelyföldön sem jobb a helyzet. Ott kevés a minősített szakember. Közismert a torockói példa. A néprajzi múzeum megüresedett igazgatói állására kiírt versenyvizsgát - a helyi önkormányzat döntése alapján - nem a fiatal angol-magyar-néprajz szakos tanár, hanem az intézmény takarítónője nyerte meg. Az idők során felbecsülhetetlen értékek vesznek el. Tönkremennek az értékes régi bútorok, szőttesek, úri hímzések, műalkotások. Pozsony szerint a magángyűjtemények sorsa sem rendezett. Mind az egyesületi, mind a magánszemélyek tulajdonában lévő gyűjtemények javarésze nincs szakszerűen feldolgozva, nem megfelelő a tárgyak tárolása, restaurálása. A kolozsvári Szabédi-ház vezetője, Ábrahám Iza az 1996 óta EMKE-tulajdonban lévő gyűjtemény hosszú távú fejlesztési tervét ismertette. Lukács Mária, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója a helyi hivatalos szervek nemtörődömségéről beszélt, amelynek következtében például a város legrégebbi, párszáz éves faházát egyszerűen felaprították, és elhasználták tűzifának. Pozitív példák is elhangzottak. Székelyhídon például az önkormányzat és az Illyés Közalapítvány támogatásával sikeresen működik Wilhelm Sándor halász-vadász múzeuma, Tötszegi Tekla pedig a mérai tájház eredményes és sokrétű tevékenységét ismertette. /Németh Júlia: Csomagolom csöndesen a ládám... Közösen a közgyűjteményekről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Jakobovits Miklós festőművész előadásában kifejtette, hogy a Barabás Miklós Céh vezetését inkább mint muzeológus, mint az erdélyi magyar műkincsek ismerője vállalta el. Levelekkel s a cikkek egész sorával hívta fel a különböző felekezetek püspökeinek figyelmét, hogy a felekezetükhöz tartozó művészek életművére éberebben vigyázzanak, valamint az RMDSZ vezetőket, hogy ez a tevékenység az EMKE egyik legnyomatékosabb aktivitása lenne. Sehonnan nem jött válasz, s az elmúlt 13 év alatt a nagybányai, a kolozsvári művészeti remekművek nagyrésze külföldre került, élelmes műkereskedők, gyűjtők és történészek révén. Nagy Albert, Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre egységes múzeumát már nehéz lenne megszervezni a szétszóródás miatt. Pozitív példákat is felhozott: Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Szabó Árpád unitárius püspök sokat tett a Nagy Albert hagyatékért, Czirják Árpád kanonok a Szervátiusz, a Ferenczi házaspár és Gy. Szabó Béla életművéért. Létre kell hozni Kolozsváron azokat az emlékházakat, múzeumokat, ahol Mohy Sándor, Szolnay Sándor, Benczédi Sándor, Nagy Imre, Kós András, Nagy Albert alkotott. /Jakobovits Miklós: Gondolatok a képzőművészeti emlékszobákról emlékházakról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

2007. április 26.

A tanfelügyelőség és az ügyészség vizsgálata egyaránt vétlennek nyilvánította Wilhelm Sándor székelyhídi biológiatanárt, akit tavaly októberben azzal vádoltak, hogy a biológia laboratóriumban szexuálisan zaklatott az egyik tizenhat éves diáklányt. Akkor az érintett lány szüleinek feljelentése nyomán ügyészségi eljárást indítottak a tanár ellen, a székelyhídi Petőfi Sándor Gimnázium nevelőtanácsa pedig Wilhelm munkaszerződésének felbontását javasolta. A vizsgálat elkezdésekor a 62 éves tanár beadta nyugdíjazási kérelmét, amit az iskola vezetősége elfogadott. Wilhelm Sándor az őt ért vádakat alaptalannak tartotta, ezért pert indított a székelyhídi gimnázium és a tanfelügyelőség ellen is. A tanfelügyelőség etikai bizottságának egyik, neve elhallgatását kérő tagja kijelentette: „örüljön Wilhelm, hogy ennyivel megúszta a dolgot, hiszen ellene az eltelt évtizedekben többször érkezett feljelentés kiskorú lányok zaklatása miatt a tanfelügyelőségre”. /Gergely Gizella: Vétlennek nyilvánították a székelyhídi tanárt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998