udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Y. Szabó Gyula

1993. február 3.

Nistor Gáspár, a NIS Kiadó igazgatója nyilatkozott: cégük, a NIS Electornics Kft könyvkiadást is kezdeményez, elindítják az Erdélyi Kiskönyvtár sorozatot. A sorozat szerkesztője Tar Károly és Sztranyiczki Mihály, Y. Szabó Gyula a rendszergazda. Első kötetük: Romániai magyar nyelvvédő szótár. /Könyvsorozat indul. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

2001. december 13.

Színházi vita. A dec. 9-i színházi vitafórumon a boszorkányégetés elmaradt, Tompa Gábor ugyanis nem jelent meg. Senki sem kérdőjelezi meg Tompa darabjainak egyedülállóságát, átütő erejét. Direktori tevékenységét kifogásolják. A színház, mint minden művészet, csak a mesterségbeli oldalával nevelhet. A művészet, mint újat kereső, kísérletező valami, nem alkalmas ezeknek a céloknak az elérésére. A cikkíró szerint a kolozsvári színházi előadások hajdani teltházai nem utolsósorban az egyetemistáknak volt köszönhető. Az egyetemisták azután javarészt szétszéledtek. Viszont igazgató, rendező, színész, színinövendékek felvételiztetője egy személyben, ez egyértelműen összeférhetetlenség. /Y. Szabó Gyula: A boszorkányégetés elmaradt Visszhang. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

2002. április 8.

A magyar nemzethez tartozást a megnyilatkozás alapján döntik el, szögezte le Y. Szabó Gyula. Magyarnak lenni ugyanakkor egy állapot, így emiatt nem működhet a kollektív bűnösség elve egy nemzetre vonatkoztatva. Kirekesztők lennénk? Lehetett Petőfi "legmagyarabb költőnk" (ha van ilyen), lehetett Göncz Árpád köztársasági elnök. Lehet Mádl Ferenc köztársasági elnök (német származású vérségileg, ha valaki nem látta a portréfilmet), lehetett? Ugyanakkor magyarság kérdésében nem elég a hiszem, kell a vallom is! /Y. Szabó Gyula: Magyarnak lenni. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

2002. május 20.

Nyomdavilág nyomda és nyomdai előkészítés címmel rendezett máj. 17-én az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság /EMT/ szakmai találkozót Kolozsváron a nyomdai műszaki kérdéseinek megbeszélésére és a magyar szaknyelv ápolásáért. Égly János EMT kiadói elnökhelyettes köszöntője után Tonk István, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nyomdájának igazgatója a kolozsvári nyomdatörténetből adott ízelítőt. Hoch Sándor folytatta Kolozsvár nyomdatörténetét a "gépesítés" korszakától, a Bonaventura és a Minerva nyomdák szerepét külön kiemelve. /Y. Szabó Gyula: Nyomdavilág nyomda és nyomdai előkészítés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

2003. január 25.

Az egyik újkeletű lapban, egy fiatalember a polgár szó (vagy fogalom) "tisztára" mosásával kísérletezett. A polgár fogalmát az ideológusoktól féltette, és mindenkit arra biztatott, hogy önző módon saját életét tekintse a legfontosabbnak. Marosvásárhelyen polgári kör alakult. A cikkíró egy jobboldalinak "bélyegzett" pártot akart szapulni, osztályharcos baloldali fogalmakkal. A kádári rendszer dicséretét is becsomagolta mondandójába. Nem érdemes Kádár és Ceausescu engedményeinek emlegetése, mert a lényeg hiányzott, a szabadság, a szabad akarat érvényesítésének lehetősége. Nem a lakhely, nem a tanulmányok a fő jellemzői a polgárnak, hanem a közösségben elfoglalt helye, az ott megjeleníthető akarata, véleménynyilvánítási lehetősége. "Kit zavar ez? Azt, aki a szabadság fogalmát viseli pártja nevében, mintha a szabadság másnak nem dukálna (SZDSZ), vagy azt aki a nemzeti jelzőt tudja társítani a liberalizmus eszméjéhez (NLP)." /Y. Szabó Gyula: Mindenki polgár? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./Az újkeletű lap az Erdélyi Riport /Nagyvárad/ hetilap

2003. február 14.

A két M (Medgyessy-Markó) kimondta, hogy ha hívnak, akkor nekünk menni kell, írta Y. Szabó Gyula, emlékeztetve, hogy tavaly szept. 24-én írt cikkére (El a kezekkel Koreáról) heves elutasító reagálások születtek. A háborús uszítás ma is folyik, hiszen valódi bizonyíték nincs. A magyar miniszterelnök, mint NATO-tag, felkínálta magát a fődudásnak (nem a NATO-nak), s még a kerítő szerepét is eljátszotta anélkül, hogy erre felhatalmazása lett volna. Románia, még csak a NATO-felvétel ígéretében lubickolva, teljes mellbedobással a NATO egyik tagja mellett tette le a garast. Iliescu elnök kimondta a fő indokot: nem mondhattunk nemet Amerikának. - Be akarják fogni azoknak a száját, akik helytelenítik a részvételt. A pesti rendőrfőnök szemrebbenés nélkül állította, hogy a tiltás nem politikai indíttatású. Valamelyik szélsőséges, majdhogynem fasiszta szervezet is tiltakozni akar. Ők nem zavarják a forgalmat. Aki magyar létére Kolozsváron tüntetni szeretne a békéért, együtt fog menetelni a Nagy-Románia Párttal. /Y. Szabó Gyula: A háború és a magyar-román barátság. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

2003. május 14.

A Kendemag Egyesület máj. 4-i budapesti szereplésére reagált a kolozsvári lap. Alattomos támadás indul a fiatalság ellen: egy alapítvány - arroganciáját kihangsúlyozva - anyák napjára időzítette "demonstrációját". Félrevezető szimbólumrendszert használtak: a születést jelentésében hordozó magot, s a születőben lévő európai uniós koszorút. Némileg megnyugtató, hogy megfelelő erejű ellentüntetés bontakozott ki. Bár a magyar kormány és az MSZP sietett kijelenteni, hogy esze ágában sincs "liberalizálni a drogfogyasztást", mégis Lendvai rendőrsége előszeretettel "ellentüntetőket" tartóztatott le. A szervezet szeretné a drogfogyasztás büntetlenségét biztosítani, s mindezt "szakemberek", művészek közreműködésével, s természetesen nagy nyilvánosság bevonásával. /Y. Szabó Gyula: A mustármagtól a kendermagig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

2004. december 16.

A bocsánatkérés, még ha elnézés-kéréssé silányul is (Horváth György, Budapest: Bocsánatkérés, Szabadság, dec. 13.), valamilyen bűn, sérelem büntetésének elengedésére szólít. Horváth György szajkózza a parlamenti vádakat, a magyar kormány érveit a népszavazás meghiúsítására. „Egy ellenzéki pártnak kötelessége volt ezzel az ocsmány kampánnyal valami módon szembeszállni” – állapította meg a lap munkatársa. Patrubány Miklós bűnbakká faragása nagy hiba. A népszavazás nem a határon túli magyarok megsegítéséről szólt, ahogyan azt a kormány el akarta hitetni, hanem egyszerűen az állampolgárság megadásáról. Ezt Magyarországnak nem kell senkivel megbeszélnie. A határon túli magyarokat a magyar kormány sérti és megalázza, mert a kettős állampolgárságot nem lehet semmilyen alamizsnaosztogatással helyettesíteni. /Y. Szabó Gyula: Furcsa bocsánatkérés. Megbocsátó válasz Horváth Györgynek Budapestre, s nemcsak neki. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998