udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Zágoni István

2000. szeptember 9.

Győrfi Dénes a Bécsi Döntés 60 éves évfordulóján szerezte meg a Bethlen Könyvtár /Nagyenyed/ számára egy igen nagybecsű forrásmunkát. Címe: Erdélyünk és honvédségünk. Képekkel ellátott történelmi eseménysorozat. Vitéz Béri László és mások közreműködésével szerkesztette Vitéz Rózsás József őrnagy és kiadta a Vitézi Rend Zrínyi csoportja Budapesten 1941-ben. Az előszóban olvasható: "1940 szeptemberében magyar honvédcsapatok vonultak be az ősi Erdély földjére, amelyen testvéreink élnek, de amelyet 22 esztendőn át elzárt tőlünk Trianon vak parancsa." Dr. Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály főszerkesztő, a szerkesztők Ágocs Géza, Tolnai Lajos és Gidó Béla. A könyvben dr. Cholnoky Jenő Erdély földjéről és népéről, dr. Kozocsa Sándor Erdély kultúrájáról, kimagasló alakjairól, Nagybaczoni Nagy Vilmos Erdélynek a világháború és a forradalmak idejebeli állapotáról írt. A Huszonkét év kálváriája című fejezetet Sulyok István, a Hazatérés napjai, hetei, hónapjai címűt Bery László, dr. Kopy Rezső, Berki János, dr. vitéz Vass Sándor, Marschalkó Lajos, dr. Szerelemhegyi Ervin, Zágoni István és dr. Mathia Károly írta. A megszálló erők felvonultatásának és a megszállás lefolyásának tükrét Dezseri János állította össze. /Győrfi Dénes: Erdélyünk és honvédségünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./

2002. június 20.

A Kiáltó Szó című röpiratot 1920 végén tette közzé Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István. Azóta nagyon sok változás történt, csak Erdélyben–Romániában nem változott semmi. A "Kiáltó Szó"-ban megfogalmazottak, 81 és fél esztendő távlatából időszerűek. 1920-ban az emigrálási hullámsorozat késztette Kósékat a Kiáltó Szó megírására. Most újfent a kivándorlás, a menekülés tapasztalható, mégpedig tömegméretekben, mert a kisebbségi sorban élő magyarság ma is a 80 évvel ezelőtti állapotokkal szembesül. Ma is a nagy-román álom uralja a többségi politikai elit törekvését: a magyar kisebbséget háttérbe szorítani, jogait megnyirbálni, életlehetőségeit behatárolni. "Ezért akadályozzák az iskolaügy demokratizálását, ezért nem hajlandók önálló állami magyar egyetemet biztosítani, ezért háborognak a közigazgatás kétnyelvűsége ellen, ezért nem hajlandók lemondani a nemzeti állam alkotmányosságáról stb." – állapította meg írásában Bitay Ödön. Az RMDSZ listáin a hatalomba bekerült magyar politikusok pedig olykor csak éppen jogvédelemmel és érdekképviselettel nem foglalkoznak, hanem a maguk pecsenyéjével törődnek. /Bitay Ödön: A "Kiáltó Szó" időszerűsége. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

2005. november 11.

Zsigmond László olvasói levelében jelezte, nagy hatással volt rá Zágoni István Székelyek ítéletidőben című könyve. Annak hatására három éve mozgalmat indított a Székely Hadosztály erdővidéki hőseinek felkutatására s egy baróti emlékmű állítására. Öt középiskola igazgatóságához – Kézdivásárhelytől Barótig – körlevelet küldött, kérve közreműködésüket, majd Erdővidék tizennégy tantestületéhez intézett hasonló tartalmú kérést, hogy kutatnának tanítványaik, valamint a szülők bevonásával a volt székely önkéntesek után, akik Zágoni István és Bíró Tibor hívására önként sorakoztak zászlójuk alá. Egyetlenegy magyar tanár vagy tanító sem érdemesítette válaszra. Ennek ellenére Zsigmond László sok nevet összegyűjtött, a jó szándékú olvasók segítségét kéri. /Zsigmond László, Málnásfürdő: Akikről senki sem emlékezett meg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

2008. május 17.

A Bardoc–Miklósvárszék Egyesület Vidékünk címmel új erdővidéki hetilapot indított útjára Baróton. Az első számban beszámolnak Olasztelek néhány időszerű eseményéről, de helyet kap benne a köpeci magyarok és a roma közösség összetűzése, Károly herceg miklósvári látogatása és a baróti gyökerekkel is rendelkező nemEZ együttes első lemezének megjelenése alkalmából készült interjú is. A Köztünk élnek – közülünk származnak rovatban a Köpecen született budapesti színésznővel, íróval és előadóművésszel, Györffy Rózsával készült interjú olvasható. A történelmi oldalon Zágoni István Székelyek ítéletidőben című, az 1918 végén létrejött Székely Hadosztályról szóló könyvének első részét közlik. Felelős szerkesztő Benkő Gyula, a Gyulai Líviusz Könyvtár alkalmazottja. /Hecser László: Új erdővidéki hetilap. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./

2009. december 3.

Erdély Romániához csatolása és Nagy-Románia megalakulása 1918 és 1920 között megbénította az erdélyi magyarság közéletét. Az éledezés 1921 körül kezdődött, azután a nemzeti (kisebbségi) autonómia és az államok konföderációja lett az a két legfontosabb törekvés, amit a romániai magyarság el akart érni. Száraz György munkája Erdély múltjáról, jelenidőben címmel jelent meg a nyolcvanas években. Könyvében megpróbált képet kialakítani a román-magyar viszonyról. Művében számos idézet szerepel arról, hogyan fogadták Trianont és a román Egyesítést a kortársak: magyarok, németek és románok. Botlik József Erdély tíz tételben (1918-1940) című munkája 1988-ban szintén összegzést készített, ugyanígy az Erdély rövid története /Budapest, 1989/ című kötet. Paál Árpád, a kolozsvári Napkelet főszerkesztője például így írt lapjában 1921-ben: „A magyar népkisebbségeknek mindenütt olyan önálló nemzettestekké kell válniok, melyek szervesen beilleszkednek az utódállamok közéletébe. ” Paál hozzátette: „A törzsmagyarságot is, az összes környező államokat is a történelem sodra hajtja az egyedül lehetséges kibontakozás irányába, a népek testvériségének államszövetségi intézményesítése felé. ” 1921. január 23-án Kolozsváron jelent meg Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István híres röpirata, a Kiáltó szó Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához. Ebben olvasható: „Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. Számba kell venni erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni... Kiáltok! Neked: Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros ezeresztendős magyarsága: Ébredj kétesztendős álmodból, szemedet nyisd ki, nézz széjjel és állj az új életben tusakodni akarók közé. A rohanó idő füledbe harsogja: elég a passzivitásból. (…) Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. ”1919. szeptember 6-án Temesváron a romániai németek képviselői gyűltek össze. Megfogalmazták: „Alkotmány alkotandó, amely örök időkre biztosítja a romániai németség jogát arra, hogy politikailag mint egységes nemzet szervezze magát, s ennek alapján követhesse nemzeti, kulturális és gazdasági törekvéseit. ” Az erdélyi szászok már 1919. január 8-án a Szász Nemzeti Tanács medgyesi gyűlésén kijelentették, hogy „Erdély szász népe is nemzeti jövője garantálását remélve, állást foglal Erdély és Románia egyesülése mellett”. A román politikus, Iuliu Maniu biztosította őket „a szorgalmas szász nép nemzeti jogainak védelméről és tiszteletben tartásáról”. Az erdélyi románok nem voltak kezdetben egységesek Erdély kormányzásával kapcsolatban, az észak-erdélyi görög-katolikus románok voltak bizalmatlanok a regáti politikusokkal szemben. Az Erdély rövid története című könyv összefoglalta a Trianon utáni helyzetet: „A román nyelv uralkodóvá tételét minden eszközzel szorgalmazták. A hely- és utcaneveket a magyar többségű helyeken sem lehetett magyarul kiírni, sőt időnként a magyar nyelvű publikációkban sem, a kétnyelvű cégtáblákat megadóztatták, végül megszüntették. A bíróságokon 1921-től románul tárgyalták az ügyeket, románul nem tudó ügyfelek tolmács útján beszélhettek. Minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. A nyilvános helyeken megjelentek a feliratok: Csak románul szabad beszélni. ” hvg. hu /Kisebbségek Nagy-Romániában: kiáltottak, de hova? = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 3./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998