udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Znorovszky Attila

2000. október 19.

Okt. 18-án a Nyugati Jelen meghívására Aradra látogatott Kányádi Sándor Kossuth- és Herder-díjas erdélyi költő, műfordító, szerkesztő, a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Három különböző helyen találkozott az olvasókkal. A Vlaicu úti 21-es iskolában több mint 200 gyermek (ide hozták el tanítóik, tanáraik a 10-es, a 12-es és a 13-as iskolákból is a növendékeiket!) volt kíváncsi a költőre. A Kópé diáklap "szerkesztői" készítettek interjút a vendéggel. Ezután Kányádi Sándor a Csiky Gergely Iskolacsoport és az 1-es iskola tanulóival és tanáraival találkozott. A költő pár hete ért haza londoni és oxfordi útjáról. Kányádi Sándor elmondta, hogy a70-es években a néhai Znorovszky Attila vezette Periszkóp Népszínház mutatta be kétszemélyes színdarabját, amelyet a hivatásos színházak nem játszhattak. A költő válogatott műfordításainak kötete Csipkebokor az alkonyatban címmel hatezres példányszámban jelent meg, a Valaki jár a fák hegyén című verseskötete, amely több utánnyomást ért meg, már 29 ezer megjelent példánynál tart. Kányádi Sándor kisiratosi olvasóival is találkozott. Okt. 19-én Temesvárra látogat, délután pedig Kisjenő és Zerind irodalombarátainak vendége lesz. /Puskel Péter: Kányádi Sándor találkozott aradi diákolvasóival. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 19./

2002. április 10.

Egy szólásmondás szerint csak az a nép épít templomot magának, csak az ültet diófát, amely biztatónak látja saját jövőjét, végleges lakhelyének tekinti az általa elfoglalt területet. Népünk ezerszáz éves történelme során a Kárpát-medencében csak néhány rövid időszakot tartunk számon, amikor a háborúkban megfogyatkozott, az elhúzódó harcoktól meggyötört lakosság elhagyta lakóhelyét, feladta templomait. Azután visszatért, s kijavította vagy újjáépítette szentélyeit. Kivételt csak a kommunista diktatúra képezett, amikor a templomépítést következetesen megakadályozták a pártszervek. Különösen a nemzetiségieknek tiltották az Isten házának felépítését. Most ismét a templomépítések időszakát éljük. Ujj János a teljesség igénye nélkül felsorolta, hogy református templomot szenteltek a Mosóczy-telepen és Angyalkúton, katolikus ifjúsági házat Kisjenőn, Caritas otthont Gájban, Máltai házat mozgássérültek számára Kisiratoson, római katolikus kápolnát Tornyán, a Mária-kút mellett. És szobrot emeltek Pécskán az egyik legnagyobb kultúrpolitikusnak, Klebelsberg Kunónak, illetve Zerinden a Körösköz legnagyobb költőjének, Olosz Lajosnak. Az elmúlt évtizedben emléktáblát lepleztek le Arad megyében Kerekes Ferenc, Tóth Árpád, Lóczy Lajos, Znorovszky Attila, Ormos Zsigmond, Kálmány Lajos, Klebelsberg Kunó, Godó Mihály atya tiszteletére. Épül a gáji és borosjenői református templom. /Ujj János: A templomépítés időszaka. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 10./

2002. július 29.

Júl. 27-én tartották az aradi magyar sajtó napját. Immár második alkalommal emlékeztek meg a város közel másfél évszázados magyar sajtóhagyományairól. Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen főszerkesztője kiemelte, hogy a szerkesztőség új épületének létrejöttében nagy szerepe volt Böszörményi Zoltán támogatásának. A sajtónapon jelen volt a Románia Magyar Újságíró Szervezet (MÚRE) igazgató tanácsa. Puskel Péter, a művelődési rovat vezetője szólt az aradi sajtó hagyományairól. Kiosztották a Simándi Böszörményi Zoltán országos riportverseny díjait. Csép Sándor, a MÚRE elnöke elmondta, hogy idén a különdíjakat az aradi szellemi élet egykori jeles személyiségeihez (Ficzay Dénes, Franyó Zoltán, Jávor Pál, Spectator, Kuncz Aladár, Szántó György, Tóth Árpád, Znorovszky Attila), illetve a Nyugati Jelen nevéhez kötötték. Délután a magyar riportírás két kimagasló személyisége, a székelyföldi származású Beke György és a kisiratosi gyökerű Sarusi Mihály mutatta be legújabb kötetét. /Puskel Péter: Szép ünnepe az újságírásnak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 29./

2009. január 28.

Az egykori sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör egykori munkatársai közül már odalett Znorovszky Attila, Csiki László, Sütő István, Tőke Csaba, a kiváló külső munkatársak közül Kónya Ádám, Kisgyörgy Benjámi, Incze László, a mindentudó Máthé János bácsi, Bartos Endre, s a lap arcélét, küllemét meghatározó Baász Imre és Plugor Sándor. Most Jecza Tibor hunyt el, a lap második főszerkesztője /1974-1983/, majd helyettes vezetője, ki ugyancsak nehéz időkben kapta kezébe az irányítást. /Magyari Lajos: In memoriam Jecza Tibor (1937–2009). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

2009. június 13.

Aradon a korabeli civilszervezetek, mindenekelőtt a Kölcsey Egyesület, a Honvédegylet, a Kossuth és az Asztalos Asztaltársaság, a Színügyi kiharcolták a hármas célt, amellyel méltó emléket állítottak az 1849. október 6-án a várban és a közeli mezőn kivégzett 13 honvédtábornoknak: a vesztőhelyi obeliszket, a Szabadság-szobrot és a ‘48-as ereklyemúzeumot. A vesztőhelyi obeliszk, a Szabadság-szobor túl nagy szálka volt Ferenc József szemében. Az aradi szoboravatásról 1890. október 6-án –óvatosságból – testületileg hiányoztak a politikusok. Voltak Arad város, a megye egykori szellemi nagyságaira utaló táblák is: Munkácsy Mihály aradi éveit megörökítő, illetve a Fábián Gábor-házon elhelyezett tábla Aradon. Radnán Kossuth utolsó hazai földön eltöltött éjszakájának emlékére vagy Majláthfalván az iskolaalapítók tiszteletére elhelyezett tábla, többek között. Arad műszaki nagyjairól nem emlékeztek meg eleink. Boros Béniről, a zseniális vasútépítő mérnökről teret neveztek el ugyan, de az ACSEV-palota fala, ahol élt és alkotott, azóta is üresen maradt. Weitzer Jánosnak is volt egy kis mellszobra a gyárudvaron, akárcsak az élesztő- és szeszgyárat alapító Neuman fívérek közül Edének, de ezekről csak a gyár dolgozói tudtak. A két világháború közötti időszak első felében eltüntették a magyar vonatkozású szobrokat, táblákat a város köztereiről, parkjaiból és a házfalakról. A ‘70-es évek derekán emléktáblák tűntek fel a munkásmozgalom különböző mozzanatairól (Ujj János könyvében megtalálható a teljes ”választék.) 1989 után elsőként egy román és egy magyar nyelvű emléktábla jelent meg Tóth Sándor, a forradalomban Aradon hősi halált halt hódmezővásárhelyi magyar sofőr mementójaként. Aztán a minorita kultúrház előcsarnokának falán helyezhették el a hálás utókor apró jeleit: Tóth Árpád Aradon született költő, Lóczi Lajos geológus földrajztudós, Znorovszky Attila népművelő, majd Simonyi Imre ezredes, az aradi vár egykori rabja kapott emléktáblát. A református templomban Fábián Gábor polihisztorról, a Magyar Tudományos Akadémia tagjáról, a templom egyik alapítójáról és Kazinczy Lajosról emlékeztek meg táblaavatással, a minorita templomban a másik három ‘48-as aradi mártír – Ormai Auffenberg Norbert, Lenkey János és Hauck Alajos – kapott közös emléktáblát. Később sikerült felállítani az első utcai táblát Damjanich tábornok emlékére. Következett Rozsnyay Mátyás, a tudós gyógyszerész. Közben szaporodtak román részről is a megjelölésre érdemes épületek. Bukaresti sugallatra hatalmas csúsztatással szövegezték meg a pályaudvar peronján elhelyezett táblát az aradi vasút 150 évéről: Romániának az akkori eseményekhez semmi köze nem volt. Se Arad, se Kürtös nem tartozott oda. Sőt még Románia se volt, csak különálló fejedelemségek. /Puskel Péter: Emléktáblák a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

2009. október 27.

A múlt héten két színháztörténeti könyv is megjelent: az egyikben Lizica Mihut, az Aurel Vlaicu Állami Egyetem rektora foglalta össze az aradi román színjátszás történetét (a román megszállástól napjainkig), a másikban, a Színjátszó személyek Erdélyben (1919–1940). Közhasznú esmeretek tára című kötetben Kötő József színháztörténész a két világháború közötti romániai magyar színjátszásáról írt. A két könyvben közös, hogy Puskel Péter helytörténész mindkettőben közreműködött, s az aradi magyar színjátszás és jeles személyiségeinek összefoglalása őrá hárult. Puskel Péter elmondta, hogy a Kárpát-medence legrégibb létező magyar kőszínháza 1817–18-ban Aradon nyílt meg. Ez volt a vándorszínészek korszaka, és Aradon sok neves színjátszó csoport megfordult. Állandó évadok voltak, prózai és operettszínház, sőt operai tagozat is működött. 1874-től a városhoz illő kőszínháza volt Aradnak, és 1948-ig folyamatos volt a magyar színjátszás. Arad jelentőségét mutatja, hogy 1896-ban, amikor Budapesten felépült a Vígszínház, Erdélyből a kolozsvári és az aradi társulat nagyon sok színészét szerződtette le az új fővárosi teátrum. A két világháború között magyar színjátszással foglalkozik Kötő József könyve, mert ez volt az erdélyi színjátszás egyik legválságosabb időszaka. 1920 után a kisebbségbe került magyarság kemény harcot vívott a színházáért. Bukarestben a Kormányzó Tanács döntötte el, hogy melyik igazgató kap koncessziót, hogy egy, legfeljebb két évadon keresztül működtesse a színházat. Nemhogy az önkormányzat nem adott támogatást, hanem még az igazgatónak kellett befizetni a városkasszába a koncessziós díjat. 1948 után majdnem 60 évig nem volt magyar színháza Aradnak, ez nagy törést jelentett. Az 1950-es évek elején megindult egy erőteljes amatőr mozgalom, amelyet a szakszervezetek színjátszói képviseltek. Aradon először az Artex szakszervezetnek volt színjátszó csoportja, amely évente három-négy előadást tartott. Öt-hat évig működött, majd miután feloszlott, pár év szünet után átvette a helyét egy teljesen amatőr társulat, amit Znorovszky Attila volt újságíró irányított, méghozzá olyan sikerrel, hogy egy adott pillanatban a népszínházi rangot is kivívta. Negyedszázadon át majdnem mindig teljes évadot biztosítottak. A két éve megalakult Kamaraszínház csodálatos dolog, mert 1948 óta Arad magyarsága számbelileg nagyon megcsappant. /Pataky Lehel Zsolt: Arad szerepe az egyetemes magyar színjátszásban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998