udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 53 találat lapozás: 1-30 | 31-53
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Zsidó Ferenc

1999. november 30.

Nov. 27-én Székelyudvarhelyen díjat osztott az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány. A kisregénypályázatra 103 pályamunka érkezett. A zsűri az első díjat megosztotta, így tehát a két első díjas: Penckófer János (Beregszász, Kárpátalja) és Zsidó Ferenc (Székelyudvarhely). Második díjat nem osztottak, s a harmadik ugyancsak megosztott - a sepsiszentgyörgyi Balogh László kapta, illetve a Máramaros jeligét választó szerző. A díjátadás után Gálfalvi Zsolt, az A Hét főszerkesztője köszöntötte 70 éves vagy annál idősebb erdélyi magyar írókat: a 90. évét betöltő Anavi Ádám /Temesvár/ költőt, színműírót, a 80 éve Nagy Ilona /Nagyszalonta/ prózaírót, a 75 esztendős Papp Ferenc /Marosvásárhely/ prózaírót és Nagy Pál /Marosvásárhely/ irodalomtörténészt, a 70 éves Kányádi Sándor /Kolozsvár/ költőt és Veress Dániel /Sepsiszentgyörgy/ írót. /Megosztott díjak Székelyudvarhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30., Kiosztották a kisregény-pályázat díjait. = Népe (Csíkszereda), nov. 29./

2000. február 12.

1999 óta színművészeti szakosztály is van a Dr. Palló Imre Szakközépiskolában, Székelyudvarhelyen. Romániában csak néhány színművészeti osztály létezik (az egyik Csíkszeredában). A szakképesítést a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színészei vállalták. Nem színészeket képeznek ebben az osztályban, hanem színházértő embereket, akik majd a felsőoktatás révén válhatnak színészekké vagy színikritikusokká. /Zsidó Ferenc: Színművészeti osztály Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./

2000. február 26.

Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala gazdag millenniumi programtervet készített: március 15-én lesz az új Vasszékely felavatási ünnepsége, áprilisban kerül sor a Szejke-fesztiválra, ugyanakkor elkezdődnek a Székelytámadt vár restaurálási munkálatai is. Végül a millenniumi ünnepségek megkoronázásaként augusztus 20-án Millenniumi Emlékoszlopot avatnak a városban az ezeréves múlt felvállalásának jelképeként. /Zsidó Ferenc: Milleniumi rendezvények. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./

2000. március 18.

Sokan nem tudják Székelyudvarhelyen, hogy létezik a Hyperion szellemi műhely, amely alternatív népegyetemmé válhatna. A megjelentek vitafórumokat kezdeményeztek, közzétették ismereteiket. A Hyperiont a fiatalok kezdeményezték, ezért az idősebbek távol maradnak. Szűk réteg mutat érdeklődést a Hyperionon folyó tevékenység iránt: a fiatal értelmiségiek, egyetemisták. Fecső Zoltán, Novák Károly és Péter Pál eredetileg arra vállalkozott, hogy olyan szellemi műhelyt működtetnek Udvarhelyen, amely kielégíti a tudni vágyók széles körű igényeit. Az előadások változatosak: március 15-én például a magyarság szent koronájáról esett szó. /Zsidó Ferenc: Hyperion szellemi műhely. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 18./

2000. szeptember 8.

Megjelent Szente B. Levente /Székelykeresztúr/ gyűjteményes mesekötete /Mesék. Gyűjtötte Szent B. Levente (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2000)/. A kötet borítója Hermann Gyula /Székelykeresztúr/ munkáját dicséri. "A gyűjtés anyaga nem tudományos munka" - vallotta Szente B. Levente, inkább mesenépszerűsítő kiadványnak lehetne nevezni - amint azt a bemutatón Zsidó Ferenc meg is jegyezte. /Vári Csaba: Mesék mosolyában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

2000. december 5.

Megjelent Balogh László - Penckófer János - Zsidó Ferenc Három díjnyertes kisregény /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ , amely az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány által 1999-ben meghirdetett kisregénypályázat díjnyertes műveit tartalmazza. A három kisregényt - Balogh László: Szelleminduló; Penckófer János: Hamuther; Zsidó Ferenc: Állatkert - több mint száz beküldött pályamunkából választották ki a bírálók. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./

2001. február 3.

Nyílt titok, hogy Székelyudvarhelyen a médiumok két pártra szakadtak. Ellenlábasságuk okai is sokunk számára ismertek. A közelmúltban egyik udvarhelyi médium megszűnt, nem kívánt csonkulást idézve elő a médiában. Az embereknek szükségük van alternatívára, más perspektívára, más nézőpontra. Szükség van az UH /Udvarhelyi Híradó/ mellett egy másik nyomtatott sajtóra is, bizonyára lesz utódja a megszűnt Udvarhelyszéknek. /Zsidó Ferenc: Csonka média. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./ Verestóy Attila szenátor birtokolja az Udvarhelyi Híradót, vele szemben nehéz egy másik lapnak érvényesülnie, erre célzott az újságíró: sokunk számára ismert...

2001. február 17.

Székelyudvarhelyen a megnyílt az új épületbe költözött városi könyvtár. /Zsidó Ferenc: Újra itt a könyvtár! = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

2001. február 24.

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum által működtetett Siculus Ifjúsági Házban pezseg az élet mostanában. A Palló Imre Művészeti Szakközépiskola /Székelyudvarhely/ diákjai és tanárai által zenés bohózatot adtak elő, most pedig megnyílt Balázs Attila fotókiállítása. /Zsidó Ferenc: Uff, ez igen, kiállítás! = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 24./

2001. március 17.

Székelyudvarhelyen megalakult egy olyan szépteremtő társaság, mely pillanatnyilag a város öt festőjét tömöríti (ezért is lett a társulat neve a Paletta 5), s amely a város képzőművészeti életét kívánja szervezett keretbe foglalni. Kóbori László, Nagy Péter, Moldován Gyula, Kalló László és ifj. Sztojka Ferenc hozta létre a társaságot. A kérdés csak az, sikerül-e új személyeket magukhoz vonzani. /Zsidó Ferenc: A Paletta 5 és a város képzőművészeti élete. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 17./

2001. március 30.

Ferenczi István már nem érhette meg utolsó régészeti tanulmányának megjelenését /Adatok a nagyfejedelemség kori kelet-magyarországi védelmi rendszer ismeretéhez. Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2000/. A nyomdai előkészítést, javításokat is a két lelkes és a mestert tisztelő szerkesztő, M. Hubbes Éva és Ferenczi Géza végezte. Előrehaladott kora ellenére Ferenczi István alapos, korrekt, helytálló munkát végzett. Témája az a védelmi rendszer, mely a honfoglalás időpontjától a rendi Magyar Királyság kialakulása közötti, több mint egy évszázadot felölelő időszakban alakult ki. A bemutatást a Szamos-völgyi erősségek leírásával kezdte, és a közép-erdélyi Brassó-földvárral fejezte be. Több olyan földvárat, melyeknek a románok ősromán eredetet tulajdonítottak, Ferenczi magyar építésűnek nevez (pl. Borválaszút a Szilágyságban). A szerző több évtizedes régészeti tapasztalataira alapozva hozzáértően szólt hozzá a honfoglalás, a letelepedés, a kalandozások, államszervezés kérdéseihez. Egyik értékelője, dr. Tóth István így foglalta össze a szerző sorsát, munkásságát: "Ferenczi István székelynek született a Román Királyságban. Magyar katonaként esett angol hadifogságba, ahonnan a Román Népköztársaságba tért vissza. Átélte a Ceausescu-diktatúrát és Kolozsvár nevének Cluj-Napocára való változtatását. Megalapították, majd felszámolták mellette a Bolyai Tudományegyetemet, ahol tanított. Megszűnt mellette az évszázados múltú Erdélyi Múzeum-Egyesület, melynek újjászervezéséért az elmúlt években oly sokat tett. És miközben mellette (és fölötte) megváltoztak az államok, államformák és rezsimek, ő mindeközben egyetlen hazát szolgált: az évezredek óta népek menedékéül szolgáló, kultúrát teremtő, szigorú helytállásra nevelő Erdélyt." /Zsidó Ferenc: Régi magyar védelem. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 30./ Dr. Ferenczi István /Kolozsvár, 1921. ápr. 15. - Kolozsvár, 2000. máj. 8./

2001. április 21.

A nyolcvanadik életévét betöltött Nagy Olga legújabb kötetében /Egy botcsinálta riporter emlékei, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2001/ újságírói tevékenységére emlékezett, amely az 1952-1958 közötti évekre tevődött. "Kénytelenségből lettem újságíró, mert a tanügyből úgyis kiraktak volna." - vallotta. Az Utunk munkatársa lett, de az irodalmi hetilapnál nem érezte igazán jól magát, örült amikor néhány év átmehetett a Dolgozó Nőhöz. Itt találta meg a számára otthonos közeget, ameddig Látó Annát le nem váltották. /Zsidó Ferenc: Emlékirat, kortükör, kórtükör. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./ Néprajzi érdeklődése már széki tartózkodása idején megmutatkozott, ezért azután Jagamas János hívására - aki akkor a néprajzi kutatócsoport osztályvezetője volt - a Folklórintézet munkatársává vált. - Nagy Olga nyersen és őszintén feltárta, hogy a kor írói, publicistái miként szolgálták ki a kommunista ideológiát - szabad akaratukból vagy kénytelen-kelletlen. Horváth Istvánnal kezdi, aki Az okos macska című népmese-gyűjteményében meghamísította a népmesét a marxista dogmatikának megfelelően, Asztalos Istvánnal folytatja, novellája tele volt hamis pátosszal: a hősök egy vonaton utaznak, tombol a hóvihar, de ők nem félnek, mert vigyáz rájuk a Párt stb., Szabédi Lászlót is megidézte "vezessen a sztálini párt" végkifejletű versével, de írt Létay Lajosról és Hajdu Győzőről is, aki kezdetben merészségével tűnt ki, közölve az Igaz Szóban Sütő András drámáit, később azonban olyan ál-lojalitásba csúszott át, hogy "nem restellte Ceausescut Bethlen Gáborhoz hasonlítani".

2001. június 7.

A székelyudvarhelyi származású, jelenleg a kolozsvári Korunk folyóirat irodalmi szerkesztője Balázs Imre József A nonsalansz esélye /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ című könyvében kritikákat, tanulmányokat közölt. A jelenkori erdélyi magyar irodalmat járta körül. Kevés ilyen körültekintő, alapos összefoglaló jelent meg a 80-as, '90-es évek hazai irodalmáról. A szerző hozzászól ahhoz a már sokat vitatott kérdéshez is, hogy erdélyi magyar, avagy inkább romániai magyar irodalomról kellene beszélnünk. Amint mondja, az utóbbi problémamentesebb, az első emotívebb. A kötet tartalmazza azt a tanulmányt is, amellyel Balázs Imre megnyerte az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány esszépályázatát. Ebben összefoglalta a fiatal írók tevékenységének jelentőségét. Az 1992-ben létrejött Éneklő Borz csoportról (alapítói Láng Zsolt, Kovács András Ferenc, Visky András, Salat Levente, Jakabffy Tamás), illetve az 1994-ben jelentkező Előretolt Helyőrség társaságról értekezett elsősorban, ez a két fórum határozta meg a '90-es évek hazai fiatal irodalmát. Balázs Imre könyvében eddig jobbára feltérképezetlen terepen mozgott, ettől izgalmas munkája. Személyében a hazai magyar irodalomkritika értékes utánpótlást kapott, állapította meg Zsidó Ferenc. /Zsidó Ferenc: Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

2001. június 30.

Zsidó Ferenc munkája /Történetiség, sorsok, hiedelmek a Felső-Nyikó mentén. /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2000/ újabb kötettel gazdagítja az Orbán Balázs nyomába eredt kutató Székelyföldről is kiadott munkáit. Ezúttal a Felső-Nyikó mentéről, pontosabban annak négy falujáról, Firtosváraljáról, Székelypálfalváról, Csehétfalváról és Tordátfalváról hozott felszínre ismereteket. A népi helynévmagyarázatokból a múltját elfogulatlanul, reálisan néző népi történelemszemlélet bontakozik ki. Az itteni lakosság már a magyarok előtt ittlévőnek véli magát. Ez erős nemzetiségi és jogfolytonossági tudatukat bizonyítja. Székelyeknek tartják magukat, Csaba leszármazottainak, akik "egyféle magyarok", csupán abban különböznek az utóbbiaktól, hogy határvédők voltak. /Csőgör Enikő: Firtos vára alatt. = Krónika (Kolozsvár), jún. 30./

2001. december 1.

Nov. 30-án László Csaba rendezésében az Udvarhely Néptáncműhely és a Háromszék Táncegyüttes koprodukciójaként Csíkszeredában bemutatták a Székely sorsképek című előadás. A bemutatott székely család életútja szimbolikus: az egész székelység jövőjét is előrevetíti. Van itt tanult legény, akit a tanulás révén eltávolodik szüleitől, végéül árulójukká válik: eladja földjeiket a románoknak. A magyar-román konfliktus meghatározza az egész darabot. /Zsidó Ferenc: Rendhagyó táncszínház-bemutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 1./

2001. december 10.

Petre Strachinaru, a háromszéki PD alelnöke dec. 5-i sajtótájékoztatóján élesen kikelt a Háromszék táncegyüttes és az Udvarhely Néptáncműhely nov. 28-i sepsiszentgyörgyi bemutatója ellen, mert azt románellenesnek minősítette. A közös produkciójú előadást láthatták még Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Kolozsvárott és Szatmárnémetiben. A Székely sorsképek rendezője és koreográfusa László Csaba, dramaturgja Zsidó Ferenc, mindketten udvarhelyiek. Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója szerint Strachinaru félreértette, hogy mi történik a színpadon. Az egyik jelenetben feltűnik egy pap, ő pópának látta, akit úgymond, kicsúfolnak az előadás során, gúnyt űzve az ortodoxiából. Valójában ma is élő népszokásról van szó: a lakodalom kellős közepén halál kicsúfolásáról. A játék során felravataloznak egy álhalottat, és az egyházi liturgia tréfás utánzásával búcsúztatják. Deák Gyula szerint a Har-Kov újabb lehetséges vádpontját akarták kihozni az előadásból. Az előadás családtörténetet, pontosabban egy hétgyerekes székely család történetét mutatja be, egy táncjáték epikai elemeibe építve. Ez nem revizionizmus, hanem folklór. /(Oláh István): Az utolsó előadás után. Nem revizionizmus, hanem folklór. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

2001. december 14.

A Kibéden élő, elsősorban népmesegyűjteményei, saját meséi, rovásírás-kutatása és fordításai alapján ismert Ráduly János most gyermekverskötettel /Verstánc/ rukkolt elő. A kötetet Molnos Zoltán illusztrálta. /Zsidó Ferenc: Verstánc. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 14./

2002. január 12.

Székelyudvarhelyen jan. 11-én tartotta a 2002-es év költségvetési vitáját az önkormányzat. A költségvetési vita előtt napirendre tűzték az új alpolgármester megválasztását. Szász Jenő polgármester kifogásolta, hogy ennek előterjesztése nem történt meg kellő időben. Az RMDSZ-frakció tanácsosai szerint rendkívüli ülés esetében ez nem szükséges, és Péter Pál tanácsost megválasztották alpolgármesternek. A prefektúráról érkezett átirat szerint Udvarhely lakásadóit a törvény értelmében 31,2%-kal kell emelni és nem 5%-kal, mint ahogy azt a decemberi ülésen megszavazták. A testület újra az 5% mellett szavazott. Az ülésre meghívott intézményvezetők kérték, hogy szót kaphassanak. Ennek jóváhagyását a tanács mellőzte. Ekkor Szász Jenő polgármester kijelentette, hogy ez esetben ő nem hajlandó tovább részt venni az ülésen, mert nem volt meghallgatás, és távozott az asztaltól. A költségvetési vita során a szociális fejezetek javára és a kulturális, valamint a polgármesteri hivatal mellett működő közintézmények hátrányára szavaztak az RMDSZ-tanácsosok. Nem részesült – egyenes ágon – támogatásban a Tourinfo Galéria és a Szinfo Iroda. Másfél milliárd lejt szavaztak meg a Városi Művelődési Ház részére, melyet nagyon kevésnek ítélt az intézmény vezetősége, mondván, hogy így ellehetetlenülhet az általa működtetett Tomcsa Sándor Színház. A tanács több milliárd lejjel megkurtítva a hivatal által készített költségvetés kiadási és bevételi tételeit, elfogadta a költségvetést, azzal az indoklással, hogy nem létező pénzekre nem alapozhatnak. /Bágyi Bencze Jakab: Költségvetés Székelyudvarhelyen. Ellehetetlenül a színház. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12./ A városok vezetése maga döntheti el, hány százalékos legyen a helyi adó és illeték. Székelyudvarhely kirívóan alacsonynak öt százalékban állapította meg a helyi adót. Átgondolatlan, populista intézkedésről van szó. Jan. 11-én ezt megszavazták. Az alacsony adó miatt meg kell szüntetni néhány olyan nem önfenntartó közintézményt, mint Tourinfo, az Udvarhely Néptáncműhely, a Tomcsa Sándor színtársulat, amelyek – úgymond – csupán púpok a tanács, a város nyakán. /Zsidó Ferenc: Udvarhelyi reflexiók. A populizmus áldozati oltárán. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12./

2002. január 19.

Válsághangulat van Székelyudvarhely közművelődési életében. A pénzhiány miatt elkeseredett intézményvezetők és alkalmazottjaik egyelőre a tiltakozásnak csak a legkevésbé látványos formáját, a japán sztrájkot választották. Fehér leplekbe van beburkolva a művelődési ház, a Tourinfó, a Szinfó épülete. Elekes Gyula, a művelődési ház igazgatója azt nyilatkozta, hogy amíg nem rendelkeznek megfelelő anyagi fedezettel, felfüggesztik az újabb produkciók előkészítését. Ez sajnos, nemcsak a színházra és a néptáncműhelyre vonatkozik. Ennek ellenére jan. 17-én megnyílt Kubanek László festőművész tárlata. /Zsidó Ferenc: Termékeny válság? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 19./

2002. február 13.

Az árvákért, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekekért alakult meg Székelykeresztúron a Gyermekmosoly Egyesület. Itt található a megye legnagyobb gyermekotthona, melyet – az európai normák szerint – lassan fel kell számolni, hogy lakóik igazi családoknál kapjanak helyet. Ezt a tevékenységet vállalta fel Györgypál Ilona és Györgypál Zoltán is, akik a Gyermekmosoly Egyesület alapítói. Jelenleg három árvát nevelnek saját otthonukban; távlati terveik közt szerepel a bővítés, a tevékenységi kör kiterjesztése, egy gyermekház felépítése, melyben 8–12 gyermek lelhetne otthonra több nevelő felügyelete alatt. Az egyesület kitűzött célja szerint, fogadottjait nemcsak tizennyolc éves korukig istápolná, hanem a pályaválasztásban, elhelyezkedésben, lakásszerzésben is segítségükre lenne. /Zsidó Ferenc: Új egyesület a láthatáron. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 13./

2002. március 9.

Székelyudvarhelyen, a G Pubban látható jelenleg Benedek Levente textilkiállítása. Az ifjú képzőművész a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola végzős tanulója, ez az első kiállítása. Vegyes szövésű (goblen, perzsa) technikáktól batikig, térhatású kollázstól a pác és ragasztott fonal ötvözéséig minden megtalálható munkáiban. /Zsidó Ferenc: Tárlat a G-ben. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

2002. március 16.

A március 15-i ünnepségek alkalmából több ízben elhangzott a kijelentés, hogy nem fontos megjelenni a rendezvényeken, magyarságunkat úgysem e révén bizonyítjuk. Zsidó Ferenc hozzáfűzte: mi által mutathatnánk legjobban magyarságunkat, mint a rendezvényeken való részvétellel, különben is, ez értünk van, ki menjen el, ha mi nem Székelyudvarhely lakosságának zöme is ekképp gondolkodott. A rendezvények sorozatát a márc. 14-i szavalóest nyitotta, a város diákjai szavaltak. A hivatalos statisztika szerint 1990 óta minden évben több mint tízezer erdélyi hagyta el hazáját és telepedett le külföldön. /Zsidó Ferenc: Számít a jelenlét? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

2002. április 6.

A Palló Imre Művészeti Szakközépiskola /Székelyudvarhely/ keretében működő Palló Imre Kamarazenekar egyre többet hallat magáról. Ez a kamarazenekar képezi a magját a Kelet-Európai Fesztiválzenekarnak, valamint a létrehozandó Székelyföldi Szimfonikus Zenekarnak. A Palló Imre Kamarazenekar márc. 22?27. között Nyíregyházán a ?Pro Archi" vonószenekari versenyfesztiválon vett részt. Hét ország képviseltette magát zenekarokkal, a Palló Imre Kamarazenekar első díjat szerzett a professzionális (zenei pályán működő) ifjúsági kategóriában. /Zsidó Ferenc: Komolyzenei fészek. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 6./

2002. június 19.

A frissen megalapított Erdélyi Pegazus Könyvkiadó /Székelyudvarhely/ egy első kötetes költőt közölt elsőként. A kiadót a székelyudvarhelyi Beke Sándor hozta létre, és az Erdélyi Gondolat Kiadóval párhuzamosan működteti, szerkesztőbizottságában pedig olyan nevek találhatók, mint Csire Gabriella, Gábor Dénes, Murádin László, Németh Júlia és Ráduly János. Az Erdélyi Pegazusnál elsősorban a szépirodalmi (de nem kizárólag) könyvek jelennek meg. Az első kötet Baricz Lajos /marosszentgyörgyi egyházközség plébánosa/ verseskötete: Köt a gyökér. /Zsidó Ferenc: Dalköltészet magyaros ritmussal, könnyed zenével. Új könyvkiadó, új szerző. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./

2002. szeptember 14.

Zsigmond Győző néprajzkutató azzal a céllal járta be a legnagyobb székely szűkebb szülőföldjét (Felsőboldogfalva község tizenegy faluját), hogy a történeti néphagyomány mai elemeinek összegyűjtése után hasonlítsa össze ezt az anyagot az Orbán művében szereplő utalásokkal. Munkájában /Orbán Balázs idejében és ma. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2001/ arra következtetett, hogy elsősorban hangsúlyeltolódás jellemző, nem az elemek teljes cseréje. A romantikusabb, misztikus színezetű történetek rostálódtak ki elsősorban, egyébként a két korszak történelmi emlékezete "nagyjábóli egyezést mutat". Zsigmond Győző szerint a tájhoz kötöttség, a táji szemlélet Orbán Balázs óta még fölerősödni látszik. Ugyanakkor megfigyelhető a hiedelemmondák háttérbe szorulása. Zsigmond Győző úgy látja, hogy visszaszorulóban van a történelmi néphagyomány, a fiatalok már csekély érdeklődést mutatnak iránta. /Zsidó Ferenc: Történeti néphagyomány. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./

2002. szeptember 21.

László Csaba tizenöt évvel ezelőtt hozta létre a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttest, mely formáció ez idő alatt komoly karriert futott be. A Pipacsokból hajtott ki az Udvarhely Néptáncműhely is, melyet jó ideig szintén László Csaba koordinált. Amióta ez az együttműködés megszűnt, azóta László Csaba minden energiáját a Pipacsokra fordítja. Legutóbb az együttes gyermekrészlege részt vett Olaszországban a IV. Usini Folkfesztiválon. A Pipacsok több helyen felléptek. Hazafelé tartva Budapesten Örökség című műsorukkal megnyitották a Budapesti Nemzetközi Vásárt. A tizenöt éves évfordulót okt. 4-6. között Székelykeresztúron ünnepli meg a Pipacsok együttes. /Zsidó Ferenc: Szardíniában turnézott a Pipacsok néptáncegyüttes. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./

2002. december 6.

Lőrincz György író, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kurátora rámutatott: azzal a céllal alakították meg az alapítványt" hogy egyrészt támogassák a pályakezdő fiatalokat, másrészt pedig azokat, akik megértek már egy tisztes öregkort. Az alapítvány nyújtotta támogatást a mecénások határozzák meg, többnyire az Illyés Közalapítványtól kaptak támogatást; a Hargita Megyei Tanács is támogatta őket, két éve a Communitas Alapítvány is. A támogatóknak köszönhetően 1996-97-ben kiírhatták az első pályázatot, amely az erdélyi magyar faluról szóló szociográfiai írásokra, szerzőkre irányult. Ezt követte az esszépályázat, amelynek díjazott írásait a Látó folyóirat közölte. A novellapályázat szintén sikeres volt, a munkákat ugyancsak a Látó közölte. A regénypályázatra 105 kézirat jött be, a nyertesek munkáit pedig a Pallas-Akadémia Kiadó támogatásával két kötetben meg is tudták jelentetni. Az egyik volt az Orient Lux című regény, Gáspár B. Árpád műve, a másik pedig Zsidó Ferenc, Penckofer János és Balogh László díjazott kisregényeit tartalmazta. A díjosztás és ünnepség mindig november végére esik. Idén először kiosztották a Hídépítő elnevezésű díjat is - ezt ezután minden évben azoknak adják, akik a legtöbbet tették az erdélyi magyar irodalom külföldi megismertetéséért, népszerűsítéséért. Ezt a díjat most posztumusz Szépfalusi Istvánnak, feleségének, Szépfalusi Mártának adták át. A kitüntetett öregek között volt Faragó József akadémikus, Fodor Sándor, Jánosházy György, Marosi Ildikó, Sütő András és Szász János, aki betegsége miatt nem tudott eljönni. A 2003-as évben a figyelmet a kritikára irányítják. /Ferencz Imre: Hagyományos díjazás, hagyományos köszöntés. Beszélgetés Lőrincz György íróval, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kurátorával. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./

2003. január 21.

Jan. 16-án Zsidó Ferenc Szalmatánc /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című regényét mutatták be Székelyudvarhelyen, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány /EMIA/ szervezésében. Az alapítvány elnöke, Lőrincz György elmondta, hogy a 26 éves író az EMIA felfedezettje, hiszen Zsidó Ferenc (a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola magyartanára) a néhány évvel ezelőtti kisregénypályázatukon nyert először díjat. Káli-Király István, a kiadó igazgatója közölte, hogy a Mentor Kiadó már közel áll a háromszázadik kiadványához. /Katona Zoltán: Zsidó Ferenc első regénye. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 21./

2003. február 5.

Négy éve nincs irodalmi kör Székelyudvarhelyen. Ezen kíván változtatni Zsidó Ferenc író, aki Padlás néven irodalmi klubot szervez. Az Udvarhelyi Fiatal Fórum klubterme ideális környezetet teremt ahhoz, hogy minden héten irodalomról beszélgessenek. Hasonló kezdeményezések már voltak évekkel korábban: az Alterego irodalmi kört Farkas Wellmann Endre, az UFF által indított Kontakt irodalmi klubot Thamó Csaba vezette, azonban mindkét kör megszűnt. Zsidó Ferenc, nemrég mutatta be Szalmatánc /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című regényét, korábban a Műhely rovatot szerkesztette az időközben megszűnt Udvarhelyszék hetilapban. A Műhely állandó kliensei voltak a fióknak író amatőr szerzők. A tervek szerint a Padlás részben a hetilappal együtt megszűnt Műhely szellemi örököse is lesz. /Zilahi Imre: Padlásnyi izgalmas (iroda)lom. Irodalmi klub indul Székelyudvarhelyen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./

2003. február 8.

Zsidó Ferenc négy éve él Székelyudvarhelyen, hiányát érzi egy irodalmi kör, melyen az alkotni vágyók-tudók összejöhetnének, hogy megbeszéljék szakmai problémáikat. Végre febr. 5-én az UFF klubtermében megtartották a Padlás Irodalmi Klub első összejövetelét. Minden irodalomkedvelő előtt nyitva az ajtó, kortárs művekről és szerzőikről lesz szó. Szárnypróbálgató, fióknak író alkotóknak szól a Padlás. A cél a biztatás, a bátorítás, segítés. /Zsidó Ferenc: Új irodalmi klub. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 8./


lapozás: 1-30 | 31-53




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998