udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7426
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 7411-7426
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2006. január 7.
Sepsiszentgyörgyön 2003-ban összesen 1292 születési anyakönyvet állítottak ki, 2004-ben 1394-et, 2005-ben pedig 1473-at – igaz, ebből csak 1421 bizonylat a múlt évben született babáké, a többi korábbiak utólagos bejegyzése. Ami az elhalálozásokat illeti: 2003-ban 763, 2004-ben 743, 2005-ben pedig még kevesebb, 696 fő. Ez optimizmusra ad okot, azonban a házasságkötési kedv csökken: 2003-ban 440, 2004-ben 424, 2005-ben 411 esketést tartottak a sepsiszentgyörgyi városházán. A 2005-ben bejegyzett 1421 újszülöttből 614 sepsiszentgyörgyi szülők gyerekeként jött a világra, a többi a környékbeli településekről a megyei kórházba szülni bejött kismamáké. A 614 újszülöttből 468-nak (76,22 százalék) szülei magyarok, 92-nek (14,98 százalék) románok, a maradék 54 más nemzetiségű (zömmel roma). A 2005-ben 696 elhunytból 456 sepsiszentgyörgyi illetőségű volt: magyar nemzetiségű 407 (89,25 százalék), román nemzetiségű 41 (8,99 százalék), nyolc pedig más nemzetiségű. /Több születés, kevesebb elhalálozás – és fogyatkozó házasságkötési kedv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./2006. január 7.
A megyei ifjúsági igazgatóság munkatársai, Gáj Nándor tanácsadó és Nagy Tünde előadó meghívására mintegy tíz erdővidéki egyesület vett részt Sepsiszentgyörgyön január 4-én a civil szervezetek idei elképzeléseit taglaló találkozón. Az erdővidéki egyesületek gondjai azonosak: a megfelelő székhely és felszerelés, valamint az internet hozzáférés hiánya jelent problémát. /(hecser): Kovásznak lenni (Ifjúsági egyesületek találkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./2006. január 7.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért a 2006-os esztendőre. Az imaévet meghirdető körlevélből: “Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Nehezen jutunk átfogó, derűs életszemléletre. Alig érezzük a jövő vonzását és ígéretét. (…) Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket.” /A lelki megújulásért. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 7./2006. január 7.
Böcskei László általános helynök tartott beszámolót a temesvári római katolikus egyházmegye 2005-ös évéről december 31-én Temesváron, a székesegyházban. 2005-ben ünnepelte az egyházmegye megalapításának 975. évfordulóját, emlékezve az alapító Szent István királyra és Szent Gellért püspökre. A plébániákon vezetett anyakönyvek nem tükrözik a hívek valós számát: a 2002-es népszámlálás szerinti 141 000 hívővel szemben a plébániai adatokban 88 545 hívő szerepel (lélekszámuk 1369-cel kevesebb, mint 2004-ben). A plébániai nyilvántartás szerinti hívek megoszlása: 47 500 magyar, 13 594 román, 10 786 német, 6528 horvát, 4612 bolgár, 2358 cseh, 2020 szlovák, 1125 más nemzetiségű, amelyhez a mintegy 1000 lélekszámú olasz közösség csatlakozik. A 2005-ös esztendőben 969 keresztelést (-96), 2507 elhalálozást (-124), 517 házasságkötést (-31) jegyeztek be, ez utóbbiak közül 179 esetben mindkét fél római katolikus vallású volt (-6), 338 pedig vegyes (-25). Az elsőáldozók száma 780 (-339. Az egyházmegye 72 plébániája közül 65-ben van helyben lakó plébános. Az egyházmegye 95 lelkipásztora közül 79 a plébániákon, 2 a tanügyben, 3 az egyházmegyén kívül, 3 a Püspöki Hivatalban tevékenykedik, valamint a megyés püspök. Továbbá van 6 nyugalmazott és 1 szolgálaton kívül helyezett lelkipásztor. A 2005-ös esztendőben 4 diakónus- és 4 papszentelés volt. Az egyházmegyében jelenleg 11 rend működik, amely összesen 81 szerzetest és szerzetesnőt tömörít. Az egyházmegyének 16 teológiai hallgatója van, akik közül 14 a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán és 2 Fuldában tanul. A Gerhardinum Katolikus Líceumban magyar és román tannyelvű párhuzamos osztályokban 2005-ben is folytatódott a vallási oktatás. A 2005–2006-os tanév kezdetén a líceumnak összesen 138 növendéke volt (109 a román, 29 a magyar tannyelvű osztályban). 2005-ben a román tannyelvű osztályba 28 fiatal iratkozott. Magyar tannyelvű osztály nem indult. – Idén mintegy 70 templom és plébánia felújítására került sor. /Sipos Enikő sajtóreferens: A temesvári egyházmegye 2005. évi tevékenységének mérlege. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 7./2006. január 7.
Kolozsváron a Gheorghe Dima Zeneakadémián esztétikaóra után kereste fel a lap munkatársa Terényi Ede tanárt, zeneszerzőt, aki tavaly volt 70 éves. Az öregkorral együtt jár, hogy az ember feldolgozza magában az élményeket, mondta. Idén lesz Mozart 250. születésnapja, a Román Rádió rendelt tőle egy művet, ezt meg is írta, hegedűverseny formájában, Mozartra emlékezve. Terényi elindította műveinek összkiadását. Foglalkoztatja összes zongoraművének kiadása, szeretné megjelentetni összes vonósnégyeseit is, még 2006 tavaszán. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Lelkem mélyén ott él Odüsszeusz. Beszélgetés Terényi Ede zeneszerzővel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./2006. január 7.
Január 6-án vettek végső búcsút művésztársai, barátai, tisztelői az erdélyi magyar képzőművészek doyenjétől, 95 éves korában elhunyt Andrásy Zoltán festő- és grafikusművésztől. Ferenczy Miklós református lelkész búcsúztatta az elhunytat. A gyászszertartást követően Andrásy Zoltánt a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra. /(n): Végső nyugalomra helyezték Andrásy Zoltánt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./2006. január 7.
Bordi András festőművész /Héderfája, 1905. – Marosvásárhely, 1989/ a kórházi betegágyán fekve, halála (1989. aug. 11.) előtt terveiről beszélt, a következő év tavaszára képzelte a 85. életévéhez kötődő egyéni kiállítását. Erre a kiállításra már nem kerülhetett sor. Azonban most, 16 év elteltével valósulhatott meg a festő álma, ismét Bordi-festményeket láthat egybegyűjtve Marosvásárhely művészetkedvelő közönsége. A megnyitón Banner Zoltán méltatta a művész munkásságát. Bordi András életművének pontos számbavétele még várat magára. A majdan megszülető munkához értékes alapként szolgálhatnak Banner Zoltán, M. Kiss Pál, Murádin Jenő, Nagy Miklós Kund és mások könyvei, tanulmányai. Bordi András köztisztviselőként, képtárigazgatóként is elsősorban „művészember” volt és maradt. A most kiállított 140 festmény az életmű töredéke lehet. Marosvásárhelyen még legalább ennyi festmény található magángyűjteményekben és Szovátától Szatmárnémetiig sok városban őriznek még Bordi-képeket. Ezeknél is többet vittek magukkal az Erdélyből más országokba áttelepülők. /Bordi Géza: Bordi András centenáriumi kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./2006. január 7.
Több évvel a rendszerváltozás után hagyta el a sajtót egy volt középszintű pártvezető emlékidéző könyve /Tompa István, Hogyan történhetett? Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995/, amely új megvilágításba helyezte a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történetének, valamint a költő és tudós Szabédi László életének utolsó éveit, hónapjait. Az egyetem felállítását a Groza-kormány előterjesztésére 1945. június 1-jei hatállyal rendelte el a román király, részint azért, hogy a Kolozsvárt 1872-ben létesített magyar egyetem működésének folytonossága megszakadjon, részint azért, hogy az új létesítmény a béketárgyalásokon az ország kisebbségpolitikájának „helyességét” bizonyítsa. Szabédi Lászlót 1947 októberében meghívták tanárnak a Bolyai Tudományegyetemre. Az intézménynek és tanárának a sorsa ekkortól kezdve, előbb a birtokon belüliség illúziójának, majd a kisemmizettség bizonyosságának a jegyében, összefonódott. A Bolyai Tudományegyetem felszámolása érdekében összehívott gyűlésekről a korabeli sajtó, például a kolozsvári Igazság adott hírt. Szabédi László az 1959. február 27-i tanári nagygyűlés szünetében, a körülötte állók egyikének kérdésére válaszolva, megfogalmazta: nincs szándékában felszólalni, mert esetleg olyasmit mondana, „ami nem lenne a felsőbbség tetszésére”. (A történések színe és visszája, Tánczos Vilmos beszélgetése dr. Antal Árpád irodalomtörténész professzorral, Székelyföld (Csíkszereda), 2003, 9. sz.) 1959. február 28-án a nagygyűlésen valaki ezt a beszélgetést nyilvánosan felidézte, ezután kellett Szabédi Lászlónak felszólalnia. Felszólalásának egyes kitételei zavarhatták a gyűlés szervezőit. Szabédi azt mondta többek között: „Némelyek azt mondják, hogy a főiskolások országos konferenciájának határozataiban lényegileg a B. egyetem megszüntetéséről, a Babes egyetembe való beolvasztásáról van szó” (Kántor Lajos: Szabédi egyeteme = Szabédi napjai, szerk. Cseke Péter, Komp-Press, Kolozsvár, 1998). A durván kioktatott Szabédi Lászlót újabb, önbírálatot megfogalmazó hozzászólásra beszélték rá. Az emlékezők egy része nem biztos abban, hogy az önbírálat 1959. március 1-jén valóban elhangzott. A második felszólalásban az első felszólalás „helytelen” megfogalmazásait kellett helyesbíteni. Tompa István emlékiratában jelezte, nem emlékszik arra, hogy „Szabédinak ez a hatalom előtt teljesen kapituláló szövege nyilvánosan elhangzott-e”. Mózes Huba idézte Szabédi felszólalását tanulmányában /Mózes Huba: A Szabédi-filológia árkusa = Szabédi napjai, szerk. Cseke Péter, Komp-Press, Kolozsvár, 1998/ Az egykori tartományi párttitkár, Tompa István másképpen idézte a felszólalást, feltehetően eredeti kézirat nyomán. Szabédi László ekkorra befejezte a magyar nyelv őstörténetéről szóló könyvét, s mert tudta, hogy ennek megjelentetésére nincs remény, a kézirat sorsát abszurd módon az elnyomó hatalom egyik vezető képviselőjének ajánlotta figyelmébe. A Szabédi-levél egyfajta végrendeletként olvasható. A levél bevezető sorai két különböző kiadványban máshogyan szerepelnek. Az első változat: „Titkár Elvtárs! Sietek, és talán nem fejezem ki magam a kellő pontossággal. Életem mélypontjára jutottam. Bármely órában letartóztathatnak. Ebben a kétségbeesett pillanatban engedje meg, hogy közöljem Önnel a következőket […]” (Kántor Lajos: Szabédi egyeteme = Szabédi napjai). A második változat: „Titkár elvtárs! Sietek, és lehet, nem fejezem ki magam a megfelelő pontossággal. Életem delére értem. Bármely órában elfoghatnak. Ebben a reménytelen pillanatban engedje meg, hogy a következőket közöljem önnel […]” (Kántor Lajos, Erdélyi sorskerék). Végül Szabédi könyvét /A magyar nyelv őstörténete/ 1974-ben adták ki. Valószínűleg azért, hogy a könyv megjelenése feledtesse: Szabédi László 1959. április 18-án öngyilkos lett. /Mózes Huba: A beváltott ígéret tragikuma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./2006. január 7.
2005 végén hagyta el a nyomdát a kézdivásárhelyi Ambrózia Kiadó tízedik könyveként a Kézdiszentléleken született és ma is ott élő Ráduly Béla szovjetunióbeli hadifogságát megörökítő kötet Törhetetlen hittel címmel. Az 1919-ben született szerző 1945 és 1950 között volt hadifogságban. 1951. április 6-án engedték haza Ploiesti-ről, de előbb a hírhedt Szekuritáté emberei titoktartásra kötelezték volt hadifogoly társaival együtt. A rendszerváltás után Ráduly Béla elérkezettnek látta az időt, hogy megörökítse szenvedéseit és meghurcoltatását. /(Iochom): Törhetetlen hittel. Egy hadifogoly emlékei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./2006. január 9.
Túlértékelt az erdélyi magyarság és az anyaország viszonya, különösen ami a határon túliak által megfogalmazott segítségvárást illeti. Ezt bizonyítják a kettős állampolgárságról és a magyarországi támogatásokról szóló, évek óta tartó viták. Borbély Tamás, a lap munkatársa számára érthetetlen, hogy az Erdélyben maradottak miért ragaszkodnak a magyar állampolgársághoz. Szerinte ma már egyre jobb romániai magyarnak lenni. Fölösleges „az ideig-óráig elmaradott magyarországi támogatásokért való siránkozás”, hiszen az segélyek megakadályozzák, hogy a határon túliak saját erőfeszítésből gyarapodjanak. Az újságíró szerint a magyarországi politikusok többsége tizenhat év alatt keveset tett önzetlenül a határon túli magyarokért, nagyon sokak cselekedeteit pusztán saját politikai érdekük határozta meg. Támogatás kérése helyett inkább azon kellene gondolkodni, hogyan alakítsanak ki Erdélyben életképes magyar intézményeket. /Borbély Tamás: Cseresznye a habos torta tetején. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./2006. január 9.
Szabó Barnát nevezte ki a Közbeszerzéseket Szabályzó és Felügyelő Országos Hatóság főtitkári tisztségébe Calin Popescu-Tariceanu kormányfő. Az új köztisztviselő 2005. december 14-én vizsgázott sikerrel a meghirdetett posztra. A hatóságot 2005 júliusában, az Európai Unió nyomására hozták létre, annak érdekében, hogy az ötmillió euró fölötti közbeszerzések felülvizsgálata által átláthatóbbá váljék a közpénzek felhasználása. A sepsiszentgyörgyi születésű, jelenleg doktorandusz Szabó Barna 47 éves, nős, két lánygyermek édesapja. 1982-ben végzett a brassói egyetem országúti gépjármű szakán, 1990-ig tervezésben és kutatásban dolgozott. Tizenhárom évig a közúti felügyelet Kovászna megyei kirendeltségének vezetője volt. /Gujdár Gabriella: Magyar főtitkár a közbeszerzési hivatal élén. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./2006. január 9.
Az RMDSZ kolozsvári Kerületi Elnökök Tanácsának (KET) legutóbbi ülésén hevesen támadták László Attilát, a Kolozs megyei RMDSZ elnökét és a szervezet elnökségét amiatt, hogy nem ellenőrizték, az alprefektusi tisztségre jelentkező Fekete Emőke teljesítette-e vagy sem a versenyvizsga feltételeit. Az RMDSZ jelöltjét az alprefektusi versenyvizsgán ugyanis nem engedték szóhoz jutni. Fekete Emőke megkapta a vizsgán való részvételi jogot, de nem volt megfelelő számú munkaéve. László Attila szerint az RMDSZ-nek rendelkeznie kell egy olyan listával, amely a lehetséges szakemberjelölteket számon tartja. Az RMDSZ másfél éve nem tud jelöltet állítani az Országos Lakásügynökség Kolozs megyei kirendeltségének élére, mivel nem találnak a tisztség követelményeinek megfelelő, és a funkciót betöltésére hajlandó magyar építészmérnököt. Január 9-től Csoma Botond tölti be az Állami Birtokok Ügynöksége Kolozs megyei kirendeltségének igazgatói tisztségét. /Borbély Tamás: Elégedetlenkedik a kolozsvári RMDSZ-tagság. Kitámadták a Kolozs megyei elnökséget a Fekete Emőke-ügy miatt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./2006. január 9.
A hét végén állófogadással egybekötött ünnepséget szerveztek Csíkszeredán, a városházán, a magyar főkonzulátus megnyitása alkalmából. Az új főkonzul, Szabó Béla kifejtette, segítségére lesz a Bukarestben szerzett diplomácia tapasztalat, akkor a székelyföldiek életét, ügyes-bajos dolgait is megismerte. HTMH-elnökként is volt kapcsolata az erdélyi magyarsággal. Szabó szerint a székelyföldi infrastruktúra két-három év alatt is érezhetően fejlődött. A rezidencia jelenleg nem alkalmas vízumkiadásra. Ehhez technikai feltételeket kell teremteni. /Salamon Márton László: Szabónak kis lépés, Székelyföldnek nagy. Beszélgetés Szabó Bélával, az új csíkszeredai magyar főkonzullal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./2006. január 9.
Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője Sólyom László köztársasági elnök mellé állt, akit a nemzeti radikálisok, a nemzetféltők támadtak, mert újévi beszédét nem a nemzeti lobogó előtt mondta el. „Sok jelét látom annak, hogy az embereknek elegük van abból, hogy a politikában ellenségképpel dolgoznak” – mondta az elnök. /Szűcs László: Az elnök emberei. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./2006. január 9.
Veszélyeztetett román hagyományok cím alatt Ioan Selejan, az 1994-ben létrehozott Hargita-Kovászna ortodox egyházkerület püspöke az Adevarul január 4-i számában ismertette, milyen gondokkal küszködik az új év kezdetén. A legsúlyosabb: a pásztor nélkül maradt román közösségeket beolvasztották. Ott azonban, ahol a pap ellenállt az állam és az együtt élő etnikumok nyomásának, sikerült megőrizni a hitet és a román nyelvet. A román identitás megőrzése érdekében e tájakon az államnak aktívabb szerepet kellene vállalnia. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetőül idézett néhány régebbi cikket. Adevarul, 2003. november 3.: Iskolák összevonása nyomán, országszerte 3000 gyermek naponta több kilométert gyalogol, hogy tanulhasson. A Suceava megyei Arini község 17 gyermekének a 7 kilométerre eső iskoláig veszélyes vadállatokkal tele erdőn kell áthaladnia. Adevarul, 2003. október 16.: A Kovászna megyei Lécfalva elemi iskolájának román tagozatán egyetlen gyermek tanul: a IV. osztályos Marin Gavrila, számára a minisztérium engedélyével külön tanítónőt szerződtettek. Jurnalul National, 1997. május 17.: Ioan Selejan interjújának címe: Hargita és Kovászna megyében nincsenek román papok és román nyelvű iskolák. A püspök elpanaszolja, hogy a románok elmagyarosodnak, mert nincs papjuk, tanítójuk. Egyes helységeknek a 20. század elején másfél ezer román lakosuk volt, ma pedig tíznél is kevesebben vannak. Az interjút záró kinyilatkoztatás: „A román nép a dákoktól örökölte erkölcsi tisztaságát.” Erdélyi Napló, 2003. május 7.: Missziót vállaltunk ezen a vidéken cím alatt Ioan Selejan püspök interjúban számolt be kilencévi munkasikereiről. Több mint tíz templomot építtetett, és minden parókiára sikerült papot hoznia. Maroshévízen a meglevő mellé még két parókiát hozott létre, hogy 50-100 családra jusson egy lelkipásztor. (Közben a Gyergyói-medencében 2000 római katolikusra jut egy plébános.) Örvendetesen nőtt a kolostorok száma is: míg jövetele előtt csak Maroshévízen volt ilyen hajlék, addig 2000-ben a két megye területén hét kolostor építése kezdődött el, miután a marosfőit már 1996-ban felszentelték. Selejan püspök panaszkodott, hogy milyen szegény az egyházkerülete, mert az állam nem támogatja: „Ha a román állam pénzéből építkeznénk, akkor ott állnánk kinyújtott tenyérrel az utcasarkon és koldulnánk.” Hargita Népe, 2003. november 21.: A Postabank árverésre bocsátott, Virág utcai üzletsorát az ortodox püspökség vásárolta meg 3,4 milliárd lejért. A püspökség a csíki ingatlanpiac egyik legaktívabb ügyfele. Adevarul, 2000. november 18.: A marosfői kolostor kőfalára ismeretlen tettesek fölírták: „Székely, ébredj!” Az esettel kapcsolatban Selejan püspök így nyilatkozott: „Provokáció és kísérlet arra, hogy tüzet lobbantson fel Erdély peremén, majd lángra lobbantsa a Kárpátokat. A felirat biztatás Erdély különválására.” Romania Literara, 2000. július 5.: „A Román Ortodox Egyház a jövendő lehetséges szélsőséges nacionalista-fundamentalista mozgalmainak melegágya lett.” /Barabás István: Hagyományos rögeszmék. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./2006. január 9.
Az izlandi Prentsmidjan Oddi Csoport megvásárolta Románia legnagyobb nyomdáját, az udvarhelyi Infopress Rt.-t. A rendszerváltás évében kisvállalkozásként indult székelyföldi nyomda tíz év alatt meghódította a hazai piacot, 2000-ben már az ország színes magazinjainak 80 százalékát nyomtatta. Albert András igazgató, legfőbb kisrészvényes elmondta: szűk körű árverést hirdettek, amelyen 5-10 nyugat-európai cég vett részt, és ő az új tulajdonosokkal kötött szerződés értelmében „bizonyos ideig” megtartja funkcióját. /Pintér István: Elkelt Románia egyik legnagyobb és legmodernebb nyomdavállalata. Izlandiak Székelyudvarhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./2006. január 9.
Csíkszeredában vasárnap zárult az ifjúsági rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság. A Magyar Rádió honlapján az egyik almenüben, a hétvége sporteseményei között megjelent: Junior rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság, Miercurea-Ciuc. Mellette ott volt egy másik rendezvénysorozat: Jégkorong Bajnokok Kupája, Szentpétervár. A rádió hosszú évek óta határok nélkül közvetít műsorokat a határokon túli magyarságról a nemzet egysége jegyében, és Csíkszeredából is megrendel tudósításokat. A politikával leginkább szimbiózisban élő magyarországi média egy részéből hiányzik a helyzet- és tárgyismeret. /Székedi Ferenc: Sankt Petersburg. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./2006. január 9.
Emelkedett a csíkszeredai kulturális intézményeknek városi költségvetésből juttatott támogatás – így vége szakad az intézményvezetők által kirótt „böjtnek”. A január 6-án tartott ülésen született döntés értelmében a Csíkszereda által fenntartott három nagy intézmény összesen 2 millió lejt költhet. A Csíki Székely Múzeum esetében az előző évi költségvetésben megállapított 465 ezer lejhez képest az idén 570 ezer lejt kapott az intézmény. A többletet az intézmény a zsögödi Nagy Imre festőművész galériájának és szülőházának rendbetételére köteles fordítani. A Csíki Játékszín és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 2005-ben 1,25 millió lejből gazdálkodott. Az idei költségvetési évre 1,37 millió lejt terveztek – ám ennél is többet szavaztak meg: 1,43 millió lejt kaptak. /Daczó Dénes: Vége szakadt a csíki kultúrböjtnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./2006. január 9.
Január 8-án Marosvásárhelyen Kis Bódog Zoltán a magyarországi Zala megye önkormányzatának elnöke és Lokodi Edit a Maros megyei tanács elnöke aláírta a két megye közötti együttműködési egyezményt, amelynek alapján a jövőben régió közi projektek megvalósítását tervezik. Lokodi Edit elmondta, a két megye közötti együttműködésnek már hagyománya van, a Marosvásárhely – Zalaegerszeg, illetve Zalaegerszeg – Marosvásárhely baráti társaság tevékenysége révén. A konkrétumok között említette a két város művészeti líceumai diákjainak cseretáboroztatását, alkotótáborok szervezését, de a két megye kereskedelmi kamarája között is jó a kapcsolat. Kis Bódog Zoltán kiemelte, nemcsak a Zala megyei önkormányzat elnökeként jött el erre az ünnepélyes alkalomra, hanem a Nyugat-Dunántúli Régiótársulás alelnökeként is kézjegyével illeti majd a protokollumot. Korábban kötöttek már hasonló együttműködési szerződést Hargita és Kovászna megyével, s nem titkolt szándék az, hogy amennyiben Maros megye is bekapcsolódik e körbe, akkor a három erdélyi megye közös régióként pályázhatna uniós forrásokra. Ebben kínál partneri kapcsolatokat Zala megye. /Vajda György: Aláírták Zala és Maros megyék közötti együttműködési egyezményt. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 9./2006. január 9.
Újabb békés tiltakozó megmozdulás színhelye volt január 8-án Nagyváradon Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium lelakatolt sportpályája. Tőkés László püspök beszéde után Fejes Anzelm katolikus főapát kifejtette, hogy az állam által elkobzott egyházi ingatlanok visszaadásáért a jövőben is imatüntetéseket kellene rendezni. /Gurzó K. Enikő: Imatüntetés a sportpályáért. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 9./