udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
552
találat
lapozás: 1-30 ... 511-540 | 541-552
Helymutató:
Arad megye
2006. október 13.
A kolozsvári Keljfeljancsi Komédiás Kompánia társulata október 16–18. között Arad megyében turnézik Kemény Henrik, Vitéz László és az elátkozott malom című vásári bábjátékával. Előadja Vincze László. /K. K.: A Keljfeljancsi Komédiás Kompánia turnéja Arad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./2006. október 19.
Október 18-án Aradon, az RMDSZ székházában találkoztak az Arad és Békés megyei vállalkozók, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) és az RMDSZ gazdasági szakbizottsága szervezésében. Bognár Levente alpolgármester felvázolta a megyeszékhely ipari övezeteit, majd emlékeztetett: a két testvérmegye közötti kapcsolatokat már tizenhat éve építik. /(ij): Arad–Békés üzleti találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 19./2006. október 19.
Nagy sikernek örvend Arad megyében, Németszentpéteren a fakultatív magyar nyelvű oktatás, amelyre eddig 20-an iratkoztak be. A helybelieken kívül székesúti és munári gyermekek is magyarul kívánnak tanulni. Viszhányó Aranka tanítónő munkáját mindenben támogatja az iskolaigazgató, Pascu Ioan, ugyanakkor nehézséget okoz, hogy a gyermekek közül többen nem beszélnek magyarul. /(b): Németszentpéteren 20-an magyarul. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 19./2006. október 25.
Három ország, egy történelmi térség magyar fiataljai találkoztak. A Kistérségi és Települési Ifjúsági Hálózat (KITTI Háló), amely a Dél-Alföldet, a Bánságot és a Délvidéket foglalja magába, a magyarországi Jánoshalmán tartotta legutóbbi gyűlését. Romániából négy megye érintett (Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes); a találkozó során a részvevőket munkacsoportokra osztották, melyeknek megoldást kellett találniuk az ifjúság főbb problémaira, összefogására, a jellemző passzivitás leküzdésére. Aradot az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet öt tagja képviselte, köztük Szabó Mihály elnök és Albert László gazdasági alelnök. /(Sinka): Eurorégiós hálózat tagja lett az AMISZ. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./2006. október 30.
Október 28-29-én Aradon tartották – országosan 1938 óta – első kongresszusukat a romániai és a határon túli román tanítók. A találkozó elsődleges célja a tanítók szerepének, összefogásuk hangsúlyozása volt, képviseltették magukat a határon túli – albániai, bulgáriai, macedóniai, magyarországi, moldovai, szerbiai, ukrajnai – tanítók is, akik más és más körülményekről számoltak be. Kiss Anna, a Csiky Gergely Iskolaközpont tanítója az RMPSZ – mint társszervező – országos és Arad megyei tevékenységét mutatta be. /(Kiss): Tanítók kongresszusa. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./2006. november 4.
November 5-én zárul Kisiratoson az a továbbképző foglalkozás, amelyet magyarul tanító, elsősorban pályakezdő pedagógusok számára szervezett Kooperatív tanulás címmel az RMPSZ szovátai Teleki Oktatási Központja, az Arad és a Temes megyei tanfelügyelőség, valamint az Arad Megyei Pedagógusok Háza. A húsz Arad és tíz Temes megyei óvónő, tanító, tanár számára Pellegrini Miklós Arad megyei helyettes főtanfelügyelő, Szabó László, az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola magyartanára és Kiss Anna, a Csiky Gergely Iskolacsoport tanítója főként gyakorlati tevékenységgel közelíti meg a témaköröket. /(K. K.): Pedagógus-továbbképzés Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./2006. november 4.
Arad megyében Petrucz János két éve református lelkipásztora a majdnem 200 lelket számláló bélzerindi gyülekezetnek. Érdekes, ahogyan a falu megszervezi önmagát: minden idénymunkát 10-12 nagycsalád végez, utolérhetetlen szakértelemmel. Állhatatosságukra jó példa Puskás Sándor, aki 40 éve presbiter, illetve gondnok. Petrucz János bibliakört vezet, felesége szociális gondozói végzettségénél fogva kiválóan szót tud érteni az emberekkel. /Balta János: Élő gyökerekre alapozni. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./2006. november 6.
Aradon november 5-én, vasárnap, a Jelen Házban zárult az Arad megyei 1956-os rendezvénysorozat. A szervezők az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója tiszteletére Mert egy nép azt mondta: elég volt! címmel, V–XII. osztályos tanulók számára hirdettek régiós versmondó versenyt. Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a “Tiszteld múltadat, s a jelent vele kösd a jövőhöz” közösségépítő program keretében V. alkalommal rendezték a régiós versmondó versenyt. Társszervezők az aradi In Memoriam ’56 Egyesület, a pécskai Kálmány Lajos Egyesület, az aradi Kölcsey Egyesület, az aradi Szabadság-szobor Egyesület, az Arad megyei RMDSZ, az Arad-belvárosi Református Egyházközség és az Aradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség voltak. A díjazottak oklevelet és ajándékcsomagot kaptak, minden résztvevő emléklapot és Dinyés László Virágh Gedeon 1848–49-es honvédtiszt, az utolsó rab élete című kötetét kapta ajándékul. /Kiss Károly: Mert egy nép azt mondta: elég volt! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./2006. december 4.
Viorel Dolha, az Arad Megyei Tanítók Egyesületének elnöke évek óta minden lehetőséget felhasznál arra, hogy felhívja a figyelmet a Szerbia keleti részén, a Timok völgyében élő románok helyzetére: arra, hogy ott nem ismerik el őket nemzeti kisebbségnek, nem részesülhetnek román nyelvű oktatásban, román nyelvű templomi szolgálatban – ellentétben, például, a szintén szerbiai Vajdasághoz képest A Timok-völgyi románok negyven fős csoportját, tanulókat, pedagógusokat, kulturális egyesületi vezetőket hívtak meg Aradra, a december 1-jére, a román nemzeti ünnepre. Román nyelvű olvasási-írási-éneklési foglalkozásokat tartottak. A Timok-völgyiek aradi tartózkodását anyagilag a Horia Roman Patapievici irányította Román Kulturális Intézet tette lehetővé. /Kiss Károly: Timok-völgyi románok Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./2006. december 5.
Temesváron Roos Márton megyés püspök az egyházmegye két papját, Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébánost és Szabó Péter, a Gerhardinum Katolikus Líceum igazgatóját kanonokká nevezte ki. Ezzel a tizenkét tagú temesvári káptalanban csupán egyetlen szék maradt betöltetlen. Az újonnan kinevezett kanonokok ünnepélyes beiktatására december 3-án volt. /Sipos Enikő: Kanonokbeiktatás a székesegyházban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./2006. december 22.
A Tismaneanu-jelentés a kommunizmus rémtetteiről szól. A jelentés szerint az 1948-ban megalakított Securitate volt a kommunista megtorlás legfontosabb eszköze. A terror többféle módon nyilvánult meg: letartóztatások, kihallgatások, kínzások, előre meghatározott ítéletek, de nem szabad megfeledkezni az általános zsarolásról, megfélemlítésről, félretájékoztatásról, fenyegetésről stb. A politikai terror 1948 tavaszán kezdődött, több történész szerint május 14. volt a romániai “Szent Bertalan-éjszaka”, amikor széles letartóztatási hullám indult. Más oldalról pedig szovjet mintára kialakított “csendes” népirtás indult meg, 1989-ig több százezer politikai foglyot, különböző korú, nemű, vallású, nemzetiségű, foglalkozású állampolgárt gyilkoltak meg, illetve deportáltak. Romániában 1945–1989 között 240 olyan egység működött, ahol a lakosságot fogva tartották, kihallgatták, megkínozták, munkatáborba kényszerítették. A 240 egységből 44 volt börtön, 61 helyen folytak kihallgatások, száműzetések, ugyanakkor felállítottak 72 kényszermunkatábort, 63 deportálási övezetet és kényszerlakhelyet. Mindezek mellett létezett tíz pszichiátriai kórház-menhely, ahol a politikai nézeteik miatt üldözötteket tartották fogva, és találtak 93 kivégzőhelyet, tömegsírt is. Emellett a rajonokban-megyékben a Securitaténak még volt számos kihallgató helye, az egységek száma így eléri a 450-et. A kutatások jelenleg is folynak, és a térképen szereplő települések száma rendszeresen szaporodik. A feltárást nehezíti, hogy a ’60-as évektől a politikai üldözötteket rendszeresen köztörvényes bűnök miatt ítélték el, így nehéz kideríteni, hányan szenvedtek-haltak meg politikai nézeteik miatt. Akadályozza a kutatómunkát, hogy a börtönök archívumaiban szereplő űrlapok hiányosak, a foglyokat rendszeresen költöztették egyik fegyházból a másikba, és ezeket a mozgásokat nem mindig tüntették fel. Arad megyében több településen is találtak tömegsírt, voltak munkatáborok. A megyeszékhelyen volt börtön, de végeztek is ki politikai foglyokat, akiknek a tetemét közös sírba dobták. Már 1949-ben megkezdődtek a leszámolások, a Securitate hajtóvadászatot indított a Bánsági-hegyekben bujkáló antikommunista partizánok ellen. 1949. július 16-án a csoport öt tagját halálra ítéltek és kivégezték, hét személy meggyilkolásához azonban már bírósági ítélet sem kellett: a kommunistáknak: augusztus 2-án azt hazudták nekik, hogy Temesvárról Nagyenyedre szállítják őket, de Zölderdőben leszállították őket a kocsiról és agyonlőtték a hét embert. Sírjukat a mai napig nem találták meg. A rendszer módszereit jellemzi, hogy a Zölderdőben lelőttek halotti bizonyítványaiba a halál okaként tuberkulózist, szívelégtelenséget, magas vérnyomást és hasonló okokat írtak, természetesen az orvosok közreműködésével. Az ország más börtöneiből is küldtek Temesvárra elfogott ellenállókat, akiket azután a Zölderdőben kivégeztek: 1950 tavaszán Szamosújvárról vonaton szállítottak 38 politikai foglyot, de érkeztek ellenállókkal “paktáló” személyek Dobrudzsából, Nagyszebenből vagy Pitesti-ről is. Gyulafehérváron börtön volt, de létezett kivégzőhely, megtalálták a kivégzettek közös sírját. Hasonló kivégzőhelyek, közös sírok voltak még Bisztrán, Aranyosronkon, Boroskrakkón, Kismindszenten, Kismuskán és Obrázsán. Fehér megye leghírhedtebb fegyháza a nagyenyedi volt, “a romániai Gulag”, ahol politikai foglyokat nem csupán az 1964-es amnesztiáig, hanem ezt követően is őriztek, kínoztak. Nagyenyeden több ezer embert kínoztak meg vagy ítéltek csendes halálra csak azért, mert nem értett egyet a kommunista hatalommal, mert felemelték szavukat az alapvető emberi jogok védelmében. 1980-tól megszüntették az utolsó magyar nyelvű középiskolákat is, a végzősöket pedig román megyékbe helyezték. 1948. július 17-én a román állam egyoldalúan megszakított minden kapcsolatot a Vatikánnal, s ennek eredményeként tragikus helyzetbe sodorta, például, a gyulafehérvári püspökséget, amely közel 700 ezer hívével együtt kénytelen volt minden kapcsolatot megszakítani a külföldi testvér-egyházkerületekkel. 1949. június 21-én letartóztatták Márton Áron püspököt, akit két évvel később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. A hatalom megbénította a papképzést, felszámolta a szerzetesrendeket, elkobozta az egyházi vagyont, a szerzeteseket pedig deportálta. A nagyvárosokba Ceausescu masszívan telepítette be a románokat. 1948-ban az erdélyi városok lakosainak 39,7%-a volt magyar, 1966-ban 26,8%-a, 1992-en pedig 13%-a, s miközben a magyarság fogy, a románság száma megháromszorozódott Erdélyben. 1948-ban 547 ezer román élt Erdélyben, 1966-ban 1,69 millió, ma már több mint kétmillió. /Irházi János: Kommunista terror a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./2006. december 29.
Aradon Király András képviselő, az RMDSZ megyei elnöke évi mérleget vonva szinte kizárólag a sikerekről beszélt. Kifejtette, hogy ami célt 2006 elején maguk elé tűztek, azt nagyjából sikerült megvalósítani, és főként a magyar településeket érintő infrastrukturális beruházások terén jó évet zártak. A siker kulcsaként az ezen a téren kivételesen megfelelőnek bizonyult koalíciós együttműködést, az egységes célok érdekében tett egységes fellépést jelölte meg. Sikertelenség, hogy Fazekasvarsándon, működésképtelen lett a helyi önkormányzat. A másik negatívum a kétnyelvű feliratokra vonatkozik, Arad megyében 14 településen haladja meg a 20 százalékot a magyar lakosság számaránya, de a kétnyelvű táblák ügye csupán hét településen oldódott meg. /(Irházi): A pohár teli fele. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 29./