udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
45
találat
lapozás: 1-30 | 31-45
Helymutató:
Kászonok/Kászon/Kászonszék
2004. május 5.
Ápr. 29-én a Kazun Közéleti és Közművelődési Egyesület szavalóversenyt szervezett Kászonaltíz kultúrotthonában. A versenyen részt vehettek a Kászonokban tanuló gyerekek. 115-en neveztek be. Az Erdélyi Magyar Könyvklub értékes könyvajándékokkal kedveskedett a kis versenyzőknek. Sokan hozzájárultak ahhoz, hogy a rendezvény sikerülhessen. /Antal Teréz: Szavalóverseny Kászonban. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 5./2004. szeptember 13.
Szept. 10-11-én Marosfőn tartotta tisztújító közgyűlését Csík Terület Ifjúsági Tanácsa. A mára 47 tagszervezetet tömörítő ifjúsági szervezet közgyűlésén új vezetőséget választottak. Az ifjúsági szervezet új elnökének Lőrincz Csillát választották a küldöttek, míg a négy alelnöki tisztségre Becze István (Kászonok), Szabó Kázmér (Karcfalva), Szilló Attila (Csíkcsicsó) és Borboly Csaba (Csíkszereda) kaptak megbízást. Az ülésen az eddigi 46 tagszervezet mellé felvételt nyert a csíkszeredai diáktanácsok szövetsége, a CSIDISZ. /Daczó Dénes: Meghatározó változások a CSTIT-ben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./2005. június 27.
A Minimum Party Társaság tizedik alkotótáborát szervezi, amelynek beharangozóját, illetve az elmúlt négy év táboraiban született alkotások katalógusait mutatják be Kolozsváron, az Insomnia Kávézóban június 29-én. A 2001–2002, illetve a 2003–2004 évek alkotótáborait dokumentáló két katalógus ismertetése mellett filmvetítésre is sor kerül. Idén a Minimum Party Társaság jubilál, a székelyföldi Kászonokban július 30.–augusztus 12. között kerül sor az immár tizedik alkalommal megrendezett alkotótáborra. /Katalógusbemutató és filmvetítés az Insomniában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./2005. június 27.
Június 27-én Kászonaltízban megkezdődtek a hagyományos falunapok. A megnyitó egyik jeles eseménye volt az a fotótárlat, melynek anyagát a csíkszeredai Tanulók Háza fotókörének tagjai az elmúlt héten a Kászonokban megszervezett fotótáborukban fényépezték. /(Cseke Gábor): Kászonaltízi falunapok – gyermekfotókkal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./2005. június 27.
Megjelent Demény Lajos akadémikus munkája, a Székely Oklevéltár VII. kötete, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában. A rendkívül jelentős sorozat I. kötete 1983-ban, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, társszerzője Pataki József volt, a III. kötettel kezdődően (1994) a munkába bekapcsolódott Tüdős Simon Kinga is. A mostani kötet első része a Pótlások címet viseli. Ebben szerepel 1596-ból és 1597-ből két olyan udvarhelyi perirat, amely Romániában 1989 előtt nem jelenhetett meg, mert román tolvajok szerepelnek benne. Ennél is nagyobb baj volt, hogy az okiratban mint oláhok szerepeltek. Márpedig ezt a szót akkor nem lehetett leírni, noha régi román források is a vlach, blach jelzőt használták, egyszerűen azért, mert a román szó még nem létezett, az csak a „roman” (római) számazás kinyilvánítása után született meg. A vlach – oláh jelzőnek tehát semmilyen sértő mellékzöngéje nem volt. A Pótlások 1566–1653 címet viselő részben eddig ismeretlen katonai és adóösszeírások, valamint olyan okiratok is szerepelnek, amelyek különböző gyűjteményekben már megjelentek ugyan, de nem a közlés mai tudományos követelményeinek megfelelően. A II. rész 1654–1680 között készült lustrákból áll, úgymint: hadköteles férfiak, gyergyói, csíki, udvarhelyi, kászoni, háromszéki, marosszéki főemberek, lófők, darabontok, nemesek és jobbágyok jegyzékei falunként, városonként, név és rang szerint, korabeli, betűhív másolatban. /Barabás István: A Székely Oklevéltár VII. kötetével Demény Lajos adósságot törleszt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./2005. július 7.
Nagy Zsolt távközlési miniszter jelenlétében ünnepelték meg július 6-án Kászonaltízen a Csere-tetőn elhelyezett adótorony üzembe helyezését. Erre már évek óta vártak a helyiek és az átutazók. Nagy Zsolt elmondta, egyik célkitűzése a kommunikációs infrastruktúra kiépítése vidéken. Az egybegyűltek kérték a minisztert, kísérje figyelemmel a televíziós adótorony telepítésének kérdését is, nehogy a szeptemberre tervezett átadás elmaradjon. A Kászonokban antennával jelenleg nem foghatók a közszolgálati csatornák műsorai. /Szüszer-Nagy Róbert: Mobilhálózat a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./2005. szeptember 19.
Szeptember 18-án felavatták a Csobotfalva határában található középbükki gyógyfürdőt. Csobotfalva ma már Csíkszereda része. Összegyűltek a közös munka eredményeként megújult fürdő avatóünnepségén, melyet kalákában építettek újra a helyi közösség, a közbirtokosság, magyarországi vendégkalákások segítségével, az Ars Topia és a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CSTTE) kezdeményezésére. A CSTTE kezdeményezésére eddig a kászoni Sóskút, a csíkkozmási Sószék, a lázárfalvi Nyíres, a tusnádi Nádas és a csíkszentkirályi Borsáros fürdőket újították fel. /Székely Judit: Gyógyfürdő Csobotfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./2006. január 26.
Kászonújfalu lakói a falu központjában emlékművet állítottak a két világháború hősi halottainak. Koszti István iskolaigazgató – akinek szintén szerepe volt az emlékmű felállításában – tájékoztatott a Szent Miklós nevét viselő tájház melletti telken megépült emlékmű felállításáról. A Kászoni Kistérségi Társulat, valamint az újfalvi közbirtokosság anyagi támogatásának, a plébániának és a falu lakosságának köszönhetően épült meg az emlékmű. Kézdiszentléleki mester, Bartalis Béla és fiai: Béla és János homokkőből faragták ki az emlékművet. Oldalaira 127, az első és a második világháborúban életüket vesztett kászonújfalvi katona nevét vésték fel. A homlokzaton Kölcsey Ferenc-idézet olvasható: „Négy szócskát üzenek. Vésd jól kebeledbe. S fiadnak hagyd örökül. Ha kihunysz, a haza mindenek előtt.” /Kristó Tibor: Világháborús emlékmű Kászonújfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./2006. március 16.
A Csíkszentmártontól alig néhány kilométerre lévő Nyergestetőn minden évben kétszer, augusztus 1-jén és március 15-én koszorúznak, ünnepséget tartanak az alcsíkiak és a kászoniak. Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere hangsúlyozta, hogy csak együtt lehet harcolni nemzeti érdekeinkért. Borboly Csaba, a Megyei Tanács alelnöke rámutatott, hogy a székelység jövője szempontjából fontos az autonómia, a nemzeti érdekekért vívott harcot csak szívós, kitartó munkával lehet elérni. Ráduly Róbert Kálmán, a Csík Területi RMDSZ elnöke szerint az autonómia-törekvések ott kell legyenek a székelység modern kori követeléseinek 12 pontja között, az autonómiáért folytatott harcot nem szabad feladni. A nyergestetői ünnepség második felében a csíkszentkirályi Vitos Mózes Általános Iskola diákjai mutatták be ünnepi műsorukat. /(Dobos László): Autonómia-követelések a Nyergestetőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./2006. június 5.
Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./2006. június 6.
Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban néhány nappal ezelőtt nyílt meg a Dr. Kós Károly öröksége című időszaki kiállítás. A tárlat a tíz éve elhunyt dr. Kós Károly emléke előtt tiszteleg. A néprajzkutató, muzeológus, tanár, szerkesztő dr. Kós Károly /Sztána, 1919. aug. 31. – Kolozsvár, 1996. febr. 29./ az egyetemen a néprajz mellé mellékszakként az ősrégészetet és az antropogeográfiát választotta. 1945–1950 között az egyetem Ősrégészeti, majd Néprajzi Intézetének tanársegéde, rövid ideig a teológia, illetve a Bolyai Tudományegyetem történelem katedrájának felkért előadója. Ezzel egyidőben az Erdélyi Múzeum-Egyesület kinevezett őre is. 1950-ben, a néprajzi katedra megszűnése után kinevezték a Romulus Vuia által létrehozott, mintegy tízezres nagyságú gyűjtemény gondozására. Ez időtől, a magyar és a román anyag egyesítésével létrehozott Erdélyi Néprajzi Múzeum tudományos intézetté alakításán fáradozott. 1984-ig, nyugdíjazásáig az Erdélyi Néprajzi Múzeum munkatársa volt. 1951–1956 között a magyar népművészet tanulmányozására kutatócsoportot szervezett, ennek termései a Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel közösen írt kászoni, szilágysági, Kis-Küküllő vidéki és moldvai magyar népművészeti kötetek. Emellett nyolc önálló kötetet és mintegy háromszáz szakcikket írt. /Molnár Noémi, Luka Zsuzsa: Dr. Kós Károly öröksége. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./2006. június 8.
A múlt hét végén tartották Csíkszeredában, a Márton Áron Gimnáziumban a Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő döntőjét, melyet idén hetedszer rendeztek meg. Öt elődöntőn mutatták meg tudásukat a versenyzők – tájékoztatott dr. Szalay Zoltán, a szervező Csak Tiszta Forrásból Alapítvány vezetője –, Gyergyó vidéke Borszékkel, Felcsík, Alcsík a Kászonokkal, Csíkszereda és környéke, Gyimes és Moldva. Az elődöntőkön összesen 173 tanuló vett részt 25 helységből. 58 egyéni versenyző és 8 dalcsoport került be a csíkszeredai döntőbe. A rendezvény támogatója az Illyés és a Communitas alapítványok, valamint a Hargita megyei és a csíkszeredai önkormányzat voltak. /Sarány István: Csak tiszta forrásból. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 8./2006. július 7.
A kászoni önkormányzat legfrissebb kiadványa szerint két hónap alatt (májusban, júniusban) 13 kászoni hunyt el, s kilenc újszülöttet írtak be az anyakönyvbe. Számbelileg folytonosan fogyatkoznak a kászoniak. A községhez tartozó öt faluban mindössze három fiatal pár járult oltár elé házasságkötés céljából. /Kristó Tibor: Kászon lakossága az adatok tükrében. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./2006. augusztus 31.
A gyergyószárhegyi Lázár-kastély Vörös bástyája Erdély első tojásmúzeumának, egy sajátos népművészeti dokumentációs központnak ad otthont. Kiss Portik Irén néprajzkutató tanulmányai során összegyűjtött 118 tojással kapcsolatos mondát és legendát. A népi kultúra tárgyi anyaga igyekszik felölelni a Kárpát-medence valamennyi tájegységét, a jelenleg 1800 hímes tojásból álló készlethez Bartis Erzsébet és Fehér Gizella a Csík, Gyergyó, Háromszék és Kászonszék tájegységek motívumait örökítették meg, Oresia Leunciuc a bukovinai mintákat festette meg, míg Kovács Zoltánné a tiszavidéki, dunántúli, valamint kárpátaljai tojáshímeket készítette el. /Tojásmúzeum a Lázár-kastélyban. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 31./2006. december 28.
Gyergyó és a fenyő címmel jelent meg nemrég Kisné Portik Irén könyve az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány gondozásában. A szászrégeni születésű néprajzkutató a gyergyószárhegyi alkotóközpont néprajzi referense. Egy kisrégióról és hagyományos mesterségeiről szól ez a könyv, sok olyan információt tartalmaz, amely nemcsak Gyergyóra, hanem az egész Székelyföldre érvényes. Előzménye, hogy sikerült olyan gyűjteményt létrehoznia, amely a helyi népi építészetet mutatja be. A szerző 1977-ben került Gyergyószentmiklósra, és a következő két évben végigjárta a régió valamennyi települését. A deszkakivágásokat – legyen az kerítésen, kapun, házhomlokzaton, tornácon, kúton, csűrön vagy más gazdasági épületen – lerajzolta. Hatalmas anyag állt össze, ebből készült el az 1200 deszkakivágást számláló kiállítás, a gyergyószentmiklósi népművészeti alkotóház egyik állandó tárlata. A kollekciója viszont jóval nagyobb, később Sóvidéket, Háromszéket, Csíkot és a Kászonokat is bejárta. Kisné Portik Irén szerint nem díszekről, hanem jelképekről kell beszélni, amelyek spirituális, de használati értékkel is bírnak. A nap-, a madár- és a napmadármotívum jelen van a székely kapukon, a hozományos ládákon, a szőtteseken, a varrottasokon. /Jánossy Alíz: „Napnézőben” Gyergyó vidékén. Beszélgetés Kisné Portik Irén néprajzkutatóval. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./