udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 127 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-127

Helymutató: Kecskemét

2003. július 3.

Györkös Mányi Albert a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola egykori tanára, feleségének, néhai Jakab Ilona festőművésznek az ösztönzésére viszonylag későn, negyvenévesen próbálkozott meg a művészi mondanivaló képi megjelenítésével, hogy aztán a színek és formák teljes mértékben hatalmukba kerítsék. Először szülőfalujában, Tordaszentlászlón mutatta be festői próbálkozása eredményeit, később pedig Kolozsváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen, majd az országhatárokon túl, Budapesten, Kecskeméten és Kölnben is megnyíltak előtte a kiállítótermek. Munkássága különleges színfoltot jelent Kolozsvár festészeti életében. Tordaszentlászló és általában az erdélyi falu sajátos világa elevenedik meg alkotásain. A művész állandó kiállításán nem vagy ritkábban szereplő alkotásaiból nyílik tárlat júl. 5-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. /Németh Júlia: Tíz éve hunyt el Györkös Mányi Albert. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

2003. július 30.

A Kovács László külügyminiszter által megígért támogatásra vár az egy évvel ezelőtt részlegesen felújított, az elmúlt évi Petőfi-ünnepség keretében átadott, fehéregyházi Petőfi Művelődési Ház. Idén március 15-én a külügyminiszter meglátogatta a fehéregyházi Petőfi Múzeumot, és akkor járt a Petőfi Művelődési Házban is. Ez alkalommal tett ígéretet arra, hogy közbenjár a 2001 decemberében az Illyés Alapítvány által nyújtott támogatásból megvásárolt, időközben részlegesen felújított ház további szobáinak rendbetétele, mesélte Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Közművelődési Egyesület gazdasági elnöke. A ház teljes rendbetételének költségei két-három millió forintra rúgnak. Az idén berendezett könyvtár több mint háromezer kötetes könyvállományát a magyarországi Magyarkáta testvértelepülés és a Kecskeméti Szakszervezeti Könyvtár adományozta. /Orbán Zsolt: Támogatásra várva. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./

2003. augusztus 4.

Tizenhárom település, három ország, egy nemzet képviselői gyűltek össze aug. 1-jén Kalotaszentkirály-Zentelkén: a Kolozs megyei település első ízben adott otthont a Szentkirályok Szövetsége éves találkozójának, amelyre hetedszer kerül sor. Az ünnepségen a házigazda-polgármester, Póka András György beszélt a Kárpát-medencei évenkénti hagyományos rendezvénysorozatról. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke elmondta, hogy a Kárpát-medencében valamikor több mint ötven település viselte valamilyen formában első szent királyunk nevét. Ezen helységek közül több már nem létezik, azonban ha egy képzeletbeli térképen "minden település helyén meggyújtanánk egy gyertyát, fénybe borulna az a lelki háló, amely összeköti a magyarságot, és amely nélkül nincs nemzet, nincs kultúra". Nem csak a magyar nemzet fiait fogja azonban össze a nagy király szellemisége, hiszen 2000 óta az ortodox egyház is saját szentjének ismeri el István királyt, aki így összekötő kapoccsá, Európa jelképévé is vált. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kiemelte: Szent István hazát épített Európában, csonkaságában ma is élő hazát, a magyarság pedig ezer éve ragaszkodik királyához. Szent István megismételhetetlen, de követhető: építő hitével ezt kell bebizonyítanunk - zárta ünnepi gondolatait Kónya-Hamar Sándor. Elsőként a magyarországi Kecskemét melletti falu, Szentkirály csoportja lépett színpadra. A települések képviselői a helyi zászlóra felkötözték az együttműködés szalagjait. Sorrendben Bakonyszentkirály, Kerkaszentkirály, Királyszentistván, Porrogszentkirály, Szentistvánbaksa, Szentkirály, Szentkirályszabadja, Szabadszentkirály, valamint a Gyöngyöshermán Szentkirályi Polgári Kör (Magyarország), Királyfiakarcsa és Vágkirályfa (Szlovákia), Csíkszentkirály, Marosszentkirály, Székelyszentistván és Kalotaszentkirály-Zentelke képviselői voltak aktív részesei a nagy pillanatnak. Dienes Attila szobrász Szent István mellszobrának átvételével folytatódott az ünneplés. /Sándor Boglárka Ágnes: Szent István megismételhetetlen, de követhető. Szentkirályok Szövetségének találkozója Kalotaszentkirályon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./ Az összesen tizenhat - tíz magyarországi, négy erdélyi és két felvidéki - települést tömörítő Szentkirályok Szövetsége Szent István-mellszobrot adományozott Kalotaszentkirálynak. A szobor Dienes Attila marosvásárhelyi születésű, Magyarországon élő szobrász alkotása. A szobrot a jövőben állítják fel. A Szentkirályok Szövetsége 1997-ben alakult. Az egyesület közgyűlésének döntése értelmében a tíz anyaországi tag képviselői vállalták, hogy állják a találkozót megszervező határon túli tagok Szent István-szobrokkal való megajándékozásának költségeit. Új címerek a Kárpát-medencében címmel nyílt meg Pécsi L. Dániel címerkészítő kiállítása. /Salamon Márton László: Szent István-szobrot kapott Kalotaszentkirály. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

2003. augusztus 15.

Mivel még mindig nem kapta meg a koronkai campus teljes dokumentációs anyagát, a Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi kuratóriuma a tervezőkkel kötött szerződés felbontását is fontolóra veszi, jelentette ki Hollanda Dénes dékán. A késésért felszámított bírság eddig eléri a 67 ezer eurót; az összeget egyelőre még nem vonták le a budapesti Team Pannon és marosvásárhelyi Arhigraf tervezőiroda honoráriumából. A Sapientia eddig nem számított fel bírságot, de a teljes összeget sem utalta át. A koronkai campus területrendezési munkálatai is csaknem egy hónapos késéssel kezdődtek. A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a Sapientia Alapítvány kuratóriuma által 2003-ra jóváhagyott 600 millió forintból és a jövőre ígért azonos nagyságú összegből szeretnék véglegesíteni a munkálatokat. Euróra átszámítva az összeg mintegy 4,8 milliót jelent, míg a szerződésben szereplő összeg 6,08 milliós. A csíkszeredai nyertes Benzot-Har fővállalkozóként, magyarországi partnere, a kecskeméti Baustar és volt versenytársa, a marosvásárhelyi Izorep Kft. pedig alvállalkozóként lát munkának. Az elképzelések szerint idén befedik az épületet, jövő év október elsején pedig itt nyitnák meg a 2004/2005-ös tanévet./Szucher Ervin: Szerződést bonthat a Sapientia a késlekedő tervezőkkel. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

2003. október 7.

Okt. 6-án Aradon a tizenhárom vértanú kivégzésének 154. évfordulójáról emlékeztek meg az RMDSZ szervezésében. Az aradi Szabadság-szobor nemcsak a magyar, hanem az egyetemes szabadság szimbóluma - mondta a helyi minorita templom udvarán a műemlék előtt rendezett ünnepségen Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke. A templomban mintegy 500-800 hívő ünnepi emlékező szentmisén vett részt. A meghívott szónok Csiszér Albert, brassói római katolikus kanonok volt. A szertartáson jelen volt Lévai Katalin, az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter, Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Komor Levente honvédelmi államtitkár, Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul, valamint az RMDSZ csúcsvezetősége, élén Markó Béla szövetségi elnökkel. - Az aradi vértanúk emlékétől nem kell félniük a román politika szereplőinek, hiszen az egykor kivégzett tábornokok az oszthatatlan szabadság eszméjéért adták életüket - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Aradon tartott emlékünnepségen. A helyszínen mintegy kétezren gyűltek össze. Markó Béla megállapította: az elmúlt hetekben kiderült, hogy a tizenhárom vértanú tábornoktól még ma is félnek egyesek. "Ki fél ma ezektől a nagyszerű férfiaktól, akik életüket adták a magyar nemzet szabadságáért? A román miniszterelnök? A román államfő? A román politikusok? Úgy tűnik, hogy igen", utalva arra, hogy az elmúlt hetekben román részről éppen azt az érvet lehetett hallani: az aradi Szabadság-szobor felállítása feszültséget kelt, s hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elveszítheti emiatt a választásokat Erdélyben. "Ezek szerint az 1848-as szabadságharc hőseinek még ma is van akkora hatalmuk, hogy meg tudnak buktatni egy román kormánypártot" - mondta ironikus hangon Markó Béla, hozzáfűzve: "Tragikomikus, hogy a huszonegyedik század elején a román hatalmasságok még mindig ennyire rettegnek mártírjainktól." Markó leszögezte: a Szabadság-szobornak állnia kell! "Mi nem örülünk a megbékélési park (román részről felvetett) ötletének, mert a Szabadság-szobor egymagában is kifejezi a megbékélés gondolatát" - fűzte hozzá. "Még nem vagyunk igazán szabadok, nem vagyunk igazán egyenlőek, és távolról sem vagyunk még testvérek" - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Lévai Katalin miniszter beszédében kifejtette: az 1848-as szabadságharc hősei olyan örökséget hagytak ránk, amit ápolni és oltalmazni minden nemzedéknek becsületbeli kötelessége. A szabadság nem lesz kevesebb, ha megosztják, egy nép szabadságát csak erősítheti a többi nép szabadsága. A népeknek szükségük van egymásra, különösen, ha egymás szomszédjai - mondta a szónok. Tokay György, az RMDSZ Arad megyei képviselője felmutatott egy fémcsavart, amely a Szabadság-szobor elemeit tartotta össze több mint száz éven át. Ez a tárgy - mondta - azokat az embereket jelképezi, akik csavarként tartják egybe a szabadság eszméjét. A szeretet és a megértés szavait addig kell ismételni - hangoztatta a magyar honatya -, amíg mindenki meg nem érti azokat. Ha ez így lesz, végül a szobor is a helyére kerül. Románul fordulva az egybegyűltekhez megállapította: a románoknak és a magyaroknak tisztelniük kell egymás mártírjait. Tokay utalva arra, hogy az RMDSZ irányvonalával szembenálló magyar csoportok külön megemlékezést tartottak az előző napon ugyanezen a helyen, hangsúlyozta: "Elegen vagyunk, hogy bízzunk a túlélésünkben, de kevesen ahhoz, hogy hagyjuk magunkat megosztani." /Markó: A Szabadság-szobornak állnia kell! Közel kétezren emlékeztek Aradon a tábornokokra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./ A vesztőhely bejáratánál maga Gheorghe Tica aradi rendőrfőkapitány fogadta a hazai, illetve külföldről érkező zarándokokat. A parancsnok ellentmondást nem tűrő hangon szólított fel mindenkit, akinél magyar zászlót látott, hogy tegye táskájába a lobogót, ellenkező esetben nem mehet az obeliszkhez. Kijutott a rendőrkapitányi szigorból a Kecskemétről kerékpáron érkező 16 gimnazistának is, akik szintén csak úgy kerekezhettek be a vesztőhelyre, ha elrejtették zászlóikat. A hatósági intézkedésen leginkább Katona Kálmán MDF-alelnök, korábbi közlekedési miniszter lepődött meg, aki a 16 magyarországi gimnazistával együtt tette meg Aradig a 200 kilométeres távolságot. Már csak azért is oka volt az értetlenkedésre, mivel a vesztőhely bejáratától mindössze húsz méterre két magyarországi férfi senkitől sem zavartatva árulhatta - 150 ezer lej vagy ezer forint ellenében - a magyar zászlót. /A "rettegett" mártírok a román hatalomnak üzentek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./

2003. november 7.

Dr. Bárth János /Kecskemét/, a Megyei Múzeum igazgatója évek óta foglalkozik a csíki néprajzi, néprajzi és történelmi örökség kutatásával. A többi között 2001-ben Kecskeméten kiadta Varság, a székely tanyaközség című monográfiáját. 2003 elején Gyimesfelsőloki emléklapok. A templom építésének 100. évfordulójára címen ugyancsak Kecskeméten közzétette könyvét. Ebben a munkájában tájékoztatott Gyimes 18-19. századi múltjáról, a Gyimesi-havasok 18. századi birtokosairól, a gyimesi völgyekbe letelepedő csángókról, lelki gondozásukról. 1993-ban Berszán Lajos felsőloki esperes kezdeményezésére az új oktatási központot hoztak létre. /Demény Lajos: Gyimesfelsőlok évszázada népismereti szempontból. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 7./

2003. november 12.

Magánlátogatást tett Kolozsváron járt Ruppert József pap-tanár, a piaristák római rendi elöljárójának közép-európai ügyekért felelős asszisztense. Ruppert József azokat a diplomákat hozta el Romániába, amelyeket a definitórium - a rendi elöljáróság -Schönberger Jenő szatmári segédpüspök és Fodor György kolozsvári confrater számára állított ki. Schönberger püspök ezentúl a piaristák legfőbb elöljárójának személyes delegátusaként is működik Romániában, a szerzetesrend ügyeinek intézésében. Fodor György, aki a Romániai Férfi Szerzetesrendek Elöljárói Konferenciájának főtitkára, mostantól a romániai piarista egyháztartomány képviselői tisztét tölti be a konferencián. A kolozsvári piaristák az 1773-ban pápai rendelettel feloszlatott jezsuita rend "utódaiként" oktattak. Mária Terézia 1776-ban iktatta be a kolozsvári jezsuiták helyébe a piaristákat, a kegyes tanítórendieket. A piaristák Erdélyben először Besztercén telepedtek le, később Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Kisszebenben, Medgyesen, Szentannán, illetve Temesváron is házat nyitottak. Kolozsvári megtelepedésük után tervbe vették, hogy iskolájukat egyetemmé építik ki, ezt azonban II. József császár szekularizáló-központosító intézkedései lehetetlenné tették. 1925-ben a piaristáknak önálló romániai provinciája (rendtartománya) alakult. 1948-ban azonban az államosítások soránn elvesztették iskoláikat, csakhamar magát a rendet is törvényen kívül helyezték. A nyolcvanas-kilencvenes évekre három idős piarista szerzetes-tanár maradt Kolozsváron, azóta ők is meghaltak: Simon Tamás, Simon István és Denderle József. Az országban ma egyetlen idős piarista él: Valló Ferenc (Temesváron), illetve két piarista nővér, akik dévai serdülő lányok nevelését folytatják. Ennek ellenére a rendtartomány jogilag fennáll, sőt 2000-ben a román állam újra elismerte létezését. Ruppert József látogatása az újjáélesztés folyamatában értelmezendő. A piarista tanárokat a katolikus gimnáziumokban elsősorban tanárcserés megoldással kívánják alkalmaztatni. Ruppert József több mint tíz éve él Rómában, biológia, kémia és ének szakos tanár. Huszonkét éven át tanított Kecskeméten. Jelenleg a római Szent István Ház igazgatója, a Pápai Magyar Intézet munkatársa. /Jakabffy Tamás: Lesznek-e újra piaristák (Kolozsváron)? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

2002. február 23.

A Matematikában Tehetséges Gyermekekért Alapítvány szervezésében került sor febr. 22-én a Zrínyi Ilona matematikaverseny területi szakaszára Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, melyen a megye közel hétszáz diákja vett részt. Fóriss József tanár, a szatmárnémeti Grigore Moisil Általános Iskola aligazgatója öt éve szervezi meg a verseny területi szakaszát. Elmondotta, hogy a verseny feladatlapjai és a kódlapok egyaránt Magyarországról érkeznek, mint ahogy az értékelést is Kecskeméten végzik. A versenyre a szatmárnémetiek mellett Vetésből, Sándorhomokról, Sárközújlakról, Tasnádról, Magyarcsaholyból és Nagykárolyból is érkeztek diákok. A kódlapokat Kecskeméten dolgozzák föl, a megyéből korosztályonkénti legjobb négy versenyző vehet részt a március 27–29–én Kecskeméten megrendezendő országos versenyen. /(anikó): Matematikában tehetséges diákok versenye. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 23./ Aradon –mint minden résztvevő városban, ugyanakkor, febr. 22-én megkezdődött az III—VIII. osztályos tanulók számára rendezett Zrinyi Ilona Matematika Verseny megyei szakasza. Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban a korábbi éveknél is népesebb diáksereg, mintegy 370 matematikában tehetséges gyermek jelentkezett. A versenybe először kapcsolódott be a Hunyad megyei Vulkáni 4-es Számú Iskola. /P. P.: Zrinyi Ilona Matematika Verseny. Tehetséges gyerekek seregszemléje. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

2002. április 4.

Március 30-án nyílt meg a marosvásárhelyi Laczkó Aranka grafikai, varrottszőnyeg- és festett- tojás kiállítása Marosvásárhelyen, a Köztársaság (volt Szentgyörgy) téri kiállítóteremben. Munkáit kiállították a Budapesten, a Mesterségek Ünnepén és a kecskeméti Naiv Művészeti Múzeumban. /(b. d.): Gondolatok egy húsvéti tárlat kapcsán. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

2002. április 11.

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont Tiszta Szív kamarakórusa és a zabolai Gyöngyharmat néptánccsoport ápr. 10-én újabb nyugati turnéra indult. Első szereplésük színhelye Kecskeméten, azt követően Érden többször is fellépnek, Budapesten is előadást tartanak, majd 15-én indulnak az ausztriai Grazba, ahol négy szereplés vár a csoportra. A turnét Bécsben fejezik be. /(b. j.): Nyugati turnén a Tiszta Szív kórus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 10./

2002. május 28.

Máj. 25-én végződött a kecskeméti Gáspár András Szakközépiskola 7 diákjának a gyakorlata Marosvásárhelyen. Székely Ildikó, az iskola aligazgatónője elmondta, hogy a két oktatási intézmény közötti kapcsolat már több éve tart és mára már testvériskolai szerződés is létrejött. Ennek megfelelően évente egy-egy csoport diák jön Magyarországról Marosvásárhelyre és innen oda. Idén 6 kecskeméti fiatal kőműves-tanuló érkezett gyakorlatra. Egyhetes itt-tartózkodásuk alatt persze jutott idő kirándulásokra és egyéb tevékenységekre is, így részt a csíksomlyói búcsún is. /Korondi Kinga: Cserediákok gyakorlaton. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./

2002. június 11.

Radnóton az etnikai arányok az ötvenes évektől, a hőerőmű építésével kezdődően folyamatosan változtak s változnak manapság is. A hatezres városka lakosságának jelenleg alig több mint húsz százaléka magyar nemzetiségű. Öt évtizede még fordított volt az arány. Radnót legjelentősebb ipari létesítménye az ötvenes esztendőkben épült hőerőmű, amelyben 1960. és 1961. között indult be a villamos energia termelése. 1997-ben még az ország energiatermelésének közel kilenc százalékát adta. A gazdasági hanyatlással csökkent a villamos energia iránti szükséglet, jelenleg kapacitásuk alig negyedével termelnek, ami azt jelenti, hogy jelentős számú elbocsátások is történtek. Radnót munkaképes lakossága alig több mint felének van csak állandó munkahelye. Sokan járnak Magyarországra, ahol többnyire feketemunkát vállalnak, de számosan – főleg a fiatalok – már az EU-tagállamokba is eljutottak. Többségük nemhogy Radnótra, de az országba sem tér már vissza. Az általános iskolában a román tagozat huszonkilenc, a magyar nyolc osztállyal működik. A magyar tagozaton összesen 91 gyermek tanul. Jövőre, úgy tűnik, nem jön össze az első osztály beindításához szükséges számú gyermek. Szeretnék a tanfelügyelőség jóváhagyását megszerezni az előírtnál kisebb létszámú osztály indításához. Mester Imre református lelkipásztor szerint 1996-ban Radnóton 1200 tagja volt egyházközségünknek, ma már a reformátusok létszáma alig éri el az ezret. Öregedő, fogyó közösségről van szó. 1999-ben néptánccsoportot alakítottak, jelenleg egy 18 tagú gyermekcsoport készül a júliusban Kecskeméten tartandó nemzetközi gyermektalálkozóra. Radnóton 485 nyilvántartott tagja van az RMDSZ-nek. A kétnyelvű helységnévtáblákat a mai napig sem állították fel. /Szentgyörgyi László: Radnóti magyarság – önbizalmát vesztett közösség? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 11./

2002. június 14.

Jún. 12-én az ákosfalvi iskolások csapata vehette át a Kodály-vetélkedő legjobbjának járó oklevelet a Bolyai Farkas Középiskolában /Marosvásárhely/ rendezett díjkiosztó ünnepségen. Kodály Zoltán születésének 120. évfordulója alkalmából a Marosvásárhely-Kecskemét Baráti Kör Egyesület szervezésében zajlott több héten át a vetélkedő. A romániai és anyaországi általános iskolások számára meghirdetett versenyen, amelynek célja Kodály Zoltán munkásságának alaposabb megismerése volt, Maros megyéből 11 csapat indult. A nyertesek jutalma egy pécsi táborozás. /Legyen a zene mindenkié! = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

2002. június 15.

Jún. 13-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban a Koinónia Kiadó /Kolozsvár/ mutatta be legfrissebb köteteit. Kecskeméthy István /1864 és 1938/ fordításában megjelent a Biblia. Visky András, a Koinónia Könyvkiadó igazgatója közölte, hogy a kézirattal való foglalkozás öt éve komoly folyamat volt. A könyvvel kapcsolatos beszélgetéseket, szakmai reflexiókat a kiadó külön kötetben jelenteti meg. További bemutatott könyvek: Visky Ferenc Fogoly vagyok című kötete, amelynek alcíme 70 történet a börtönről és a barátságról, írója pedig a szamosújvári börtönben töltött éveiről beszél, Visky András Írni és (nem) rendezni, valamint a Transylvania Anno Domini MMI című kiadványok. Az utóbbi szép kötet, egy fotóművész lefényképezte a "táj sebeit", a kastély-, templom- és várromokat. Még nem készült el Hervay Gizella Kobak könyve, valamint Berszán István A válogatott útibatyu című munkája. /Köllő Katalin: Könyvek szépsége és szomorúsága. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15/

2002. június 27.

Gyergyói Nyári Fesztivál néven június 28-a és július 7-e között nemzetközi összművészeti rendezvénysorozatot tartanak a Gyergyói-medencében. A rendhagyó fesztivál két napja a II. Hargita Megyenapokkal párhuzamosan, illetve ennek égisze alatt zajlik. A fesztivál a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány, az Erdély 2000 Egyesület, a Figura Társaság, Gyergyószentmiklós Város Önkormányzata, az Ora International szervezet és a bécsi Wiener Musikseminar közös munkája eredményeként kezdődhetett el. A tíznapos rendezvény keretében számos klasszikus, könnyű-, régi, rock-, illetve népzenei koncertet, miniszínházi és filmfesztivált, fotó- és képzőművészeti kiállítást, könyvbemutatót, sportvetélkedőket is tartanak. Fellép a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, jelen lesz a Kecskeméti Öregdiákok Kórusa is. Színházi előadásokban bőven lesz kínálat. /Gergely Edit: Gyergyói nyár. Összművészeti nemzetközi fesztivál. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

2004. január 19.

A magyarországi és a határon túli magyar református egyházkerületek közötti állandó tartalmi együttműködés kezdetének nevezte a Kárpát-medencei magyar református egyházkerületek elnökségének első, január 16-án Kecskeméten lezajlott konferenciáját Bölcskei Gusztáv püspök. „Trianon előtt egy magyar református egyház létezett, ami nem magától szakadt szét, hitbeli elveink nem különböznek" – mondta a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke a zárt körű találkozó végén tartott sajtótájékoztatón. Bölcskei Gusztáv hangsúlyozta, a négy magyarországi, a két erdélyi, a kárpátaljai, a felvidéki, valamint a délvidéki egyházkerületek püspökeinek és főgondnokainak első találkozóját tudatosan időzítették a mostani hétvégére, január 18-án, vasárnap kezdődött ugyanis az ökumenikus imahét. /„Túlbecsülték magukat".= Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

2004. január 28.

Huszonkét beszélgetés Erdélyből elszármazott művészekkel Nagy Miklós Kund Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2003/ című, a képzőművészekkel folytatott interjúsorozatának harmadik kötete. Az előszó címe: A kör bezárul. Tulajdonképpen a szerző három azonos című kötetére történik utalás, s ez a mostani azt a kört hivatott kiteljesíteni, amely marosvásárhelyi műterem-látogatással indul, majd az Erdély-szerte munkálkodó művészekkel készített interjúkkal folytatódik, s úgy tér vissza a forrásokhoz, hogy külföldre telepedett hazai képzőművészeket szólaltat meg. A kötetben megszólaltatottak kitelepedésük előtt is komoly művészi múlttal rendelkező, ismert és elismert alkotóknak számítottak. Nem egyértelműen sikertörténetek. Az alkalmazkodás, az érvényesülés, a küzdelem dokumentumai. "Ahogy lehunyom a szemem, Marosvásárhelyről álmodom" – vallja az egyik interjú-alany, "a mai napig az otthoni élményeimből táplálkozom" – nyilatkozza a másik. A névsor önmagáért beszél: Árkossy István festőművész (Budapest), Balázs Imre festőművész (Vác), Bardocz Barna ötvösművész (Győr), Benedek József szobrászművész (Budapest), Borgó György Csaba festőművész (Százhalombatta), Damó István grafikusművész (Kecskemét), Deák Ferenc grafikusművész (Szeged), Deák Beke Éva textilművész (Szeged), Diénes Attila szobrászművész (Magyarpolány), Elekes Károly grafikusművész (Budapest), Katona Szabó Erzsébet textilművész (Gödöllő), Kiss Miklós üvegművész (Ajka), Kopacz Mária festőművész (Szentendre), Krizbai Sándor festőművész (Szentendre), Márkos András festőművész (Loeneberg), Paulovics László festőművész (Iserlohn-Barendorf), Péterfy László szobrászművész (Budapest), Szervátiusz Tibor szobrászművész (Budapest), Székely János Jenő szobrászművész (Székesfehérvár), Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész (Kecskemét), Tamás Anna textilművész (New York), Tóth László festőművész (München). /N. J.: Műteremről műteremre Nagy Miklós Kund kalauzolásával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

2004. február 28.

Február 27-én Szatmár megyében 959 harmadik–nyolcadik osztályos diák részvételével került sor a Zrínyi Ilona Matematikaverseny első fordulójára. A tizenötödik alkalommal megrendezett versenybe a Szatmár megyei diákok nyolc éve kapcsolódtak be, a teszt formájú tantárgyversenyt a Matematikában Tehetséges Gyermekekért Alapítvány szervezi. Szatmárnémeti és a környékbeli falvak 655 diákja a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, a Nagykároly környéki 304 versenyző pedig a nagykárolyi Elméleti Líceumban oldhatta meg a tesztlapot. A verseny legeredményesebben szereplő tanulói részt vehetnek a Kecskeméten megrendezésre kerülő országos döntőn. /(anikó): Több mint kilencszáz diák vett részt a Zrínyi Ilona Matematikaversenyen. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 28./

2004. április 3.

Büszkék vagyunk azokra az Erdélyből elszármazott s az európai avantgárd művészetben is nyomot hagyó művészeinkre, mint Barcsay Jenő, Mattis Teutsch János, Kemény Zoltán, Hajdu Etienne, Román Viktor, akik a párizsi és budapesti iskolák jelentős alkotói lettek, írta Jakobovits Miklós képzőművész. A fiatal Ferencz S. Apor festőművész játékos új világot teremtett. Kecskeméti kiállítása üzenetet Székelyföldről. /Jakobovits Miklós: Ferencz S. Apor kiállítása Kecskeméten. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

2004. május 6.

Gelencén máj. 9-én, vasárnap szobrot avatnak, a nagyközség Bodor György emléke és életműve előtt tiszteleg. Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotása révén a székelység történetét kutató, a Bukovinába telepített, majd a Kárpát-medencében szétszóródott csoportok megmaradásáért és együtt tartásáért cselekvő személyiség szülőföldjén jut életművéhez méltó emlékhez. A Bodor György nevét viselő gelencei művelődési egyesület, a polgármesteri hivatal, az egyházi és az oktatási intézmények az újabb térplasztikai alkotás felavatásával Gelence Háromszék legelkötelezettebb emlékjelállító és műemlékmentő községei közé emelkedik, írta Sylvester Lajos. A település másik kiemelkedő személyiségének, Jancsó Benedeknek már van portrészobra. A műemlék templom, egy egész sor térplasztikai alkotás, a millenniumi, a világháborús és szabadságharcos emlékművek szerepet játszottak abban, hogy Gelence a múlt év legdinamikusabban fejlődő nagyközsége volt. Halász Péter néprajzkutatónak a Honismeret 2004/2. számában közölt esszéjéből vett részlettel emlékeztek dr. Bodor Györgyre. Kézdivásárhelyen született 1904-ben, de valójában mindig a vele szomszédos Gelencét tartotta otthonának, családja fészkének, s oda is tért meg halála után. A jogi egyetemet Budapesten végezte. Azok közé az emberek közé tartozott, akik soha nem nyugodtak bele Szent István országának szétdarabolásába. Fiatalon kapcsolódott Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjához, amelynek 1934-ben főtitkára lett. 1945-ben a Bácskából menekülő bukovinai székelyek letelepítését vállalta. Bonyhád székely szellemi központtá szervezését akarta elvégezni, de a kommunista hatalomátvétel keresztülhúzta terveit. A kecskeméti Forrás folyóirat közölte Bodor György Székely honfoglalás 1945-ben című visszaemlékezésének részleteit /1975/3-4/. A bukovinai székelyek 1764 óta idegenek között éltek. 1945 után Tevelen Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézetet alapítottak 12 székely pedagógussal. 1947-ben Németh Kálmánnal, a bukovinai Józseffalva legendás plébánosával Bonyhádra hívták Herepei Jánost, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatóját, s megteremtették a bonyhádi Székely Múzeum működéséhez szükséges feltételeket. Később Bodor György barátaival, az ország állapotán és jövőjén vitatkozva, lehetőség szerinti szellemi műhelyt teremtve találkozgattak, közben politikai ügynökök figyelték őket. Püski Sándorral együtt letartóztatták őket és 1962 júniusában Budapesten a bíróság Bodor Györgyöt is elítélte három és fél évre. Szabadulása után a székely falutörvényekről, heraldikai képletekről s a székely nemzetségi szervezetről szóló írásai különböző folyóiratokban jelentek meg. 1967-ben fejezte be, de 1976-ban bekövetkezett haláláig csiszolgatta nagyszabású történelmi munkáját, amely A székely nemzetségi szervezet /Pallas Akadémia Kiadó/ címmel 2003-ban jelent meg Csíkszeredában /(sylvester): Egy ,,izzó lelkű magyar” ember. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./ Németh Kálmán könyve a bukovinai székelyek hazatéréséről: Százezer szív sikolt /Bácsjózseffalva, 1941/

2004. május 8.

Maros megyében az RMDSZ egy óvásnak adott helyet, így Marosludason megismételték az állóurnás előválasztást. Ezt követően Andrássy Árpád Marosludas körzeti RMDSZ-elnöke bejelentette, kilépett a Maros megyei tanács RMDSZ frakciójából. Mindezek ellenére, amíg a marosludasi körzeti magyarság igényt tart szolgálataira, RMDSZ elnökként kívánja szolgálni a körzetben élő magyarság ügyét. Andrássy azt állította, hogy az RMDSZ megyei vezetősége személye ellen próbálja hangolni a tagságot. Kecskeméti tartózkodása alatt ugyani a marosludasi választmányt felrendelték a marosvásárhelyi székházba, és helyt adtak a főként magáncélt szolgáló óvásnak. Mindkét alkalommal ugyanaz az eredmény született, vagyis polgármesterjelölt – először 368 érvénytelen, majd másodszor 447 érvényes szavazattal – Ferenczi Levente lett. /Bögözi Attila: Ki a ludas Ludason? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

2004. május 11.

Máj. 8-án felavatták Németh László író bronz mellszobrát Lakiteleken, a népfőiskola udvarán kialakított Nemzeti Panteonban. Lantos Györgyi csongrádi szobrászművész alkotása Illyés Gyula költő és Sinkovits Imre színművész szobra mellett a harmadik emlékmű, amely helyet kapott a XX. század kiemelkedő magyar személyiségeinek emlékparkjában. Az avatóünnepségen Füzi László, a kecskeméti Forrás irodalmi folyóirat főszerkesztője méltatta Németh László irodalmi munkásságát. /Szobrot állítottak Németh László írónak Lakiteleken. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

2004. május 21.

Tőkés László és elvbarátai a Fideszben, legyenek szívesek, ne tekintsék a romániai magyarság sorsát játékszernek – mondta máj. 20-án Kecskeméten Horn Gyula egy sajtóbeszélgetésen. Horn Gyula megdöbbentőnek nevezte, hogy "Tőkés László és fideszes barátai milyen keményen lépnek fel az autonómia ügyében, elátkozzák és szidják a magyar-román alapszerződést, amit az egész civilizált világ üdvözölt a megkötésekor". A volt miniszterelnök lényegesnek tartja, hogy a romániai magyarság ott van a parlamentben, az önkormányzatokban, a gazdasági életben, nagyon fontos és jó megállapodások születtek, közös beruházások kezdődtek Romániában, magyar és román vállalatok és vállalkozók részvételével. /Horn Gyula: ne tekintsék játékszernek a romániai magyarság sorsát. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./

2004. június 10.

Marosvásárhelyen a jövő iskolai évben hagyományteremtő szándékkal indulna egy 28 fős középiskolai magyar osztály /a Constantin Brancusi Építészeti Iskolaközpontban/, amely műépítész-technikus képzést biztosítana. Ipari iskolai (mesterségek és művészetek iskolája) építészeti szak indul a jövő tanévtől is román és magyar nyelven egyaránt nappali tagozaton. Az Építészeti Iskolaközpont jó testvériskolai viszonyokat ápol hazai és magyarországi, hasonló profilú iskolákkal. A kecskeméti Gáspár András Műszaki Szakközépiskolában és a pécsi Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskolában az idén 15 marosvásárhelyi diák gyakornokoskodott. /Mészely Réka: Műépítészképzés magyar nyelven. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./

2004. július 24.

Varró János /Marosvécs, 1927. nov. 21. – Kecskemét, 2004. márc. 22./ hamvait júl. 31-én helyezik örök nyugalomra Marosvécsen, a családi sírhelyen. Varró János író, irodalomtörténész, műfordító, kritikus tanult és tanított a kolozsvári Bolyai Egyetemen. Tanulmányaiban a romániai magyar irodalom keletkezését, különösképpen a marosvécsi Helikon indulását vizsgálta, emellett Ady- és Petőfi-kutató is. Tizenhét éven át volt a kolozsvári Dacia Könyvkiadó magyar osztályának szerkesztője. Több mint 300 magyar nyelvű kiadvány gondozója. Önálló művei: Kós Károly, a szépíró című kismonográfiája 1973-ban jelent meg. Ki koronát nyer, csatát nyer! című regényét 1976-ban adták ki. 1988 óta a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán tanított. /Sipos Zsolt: Varró János (1927–2004). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ 1959. február 16-án a kolozsvári katonai törvényszéken megszületett az ítélet a bolyais oktatók és hallgatók (Varró János és "bűntársai") perében. A két tanársegédet: Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 évre, Péterffy Irént és Vastag Lajost 8-8, Páll Lajost 6 év, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig 5-5 év börtönbüntetésre ítélték. /Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Budapest-Szeged, 1994/ Varró János 1964. júl. 28-án szabadult /P. Sebők Anna: Kolozsvári perek 1956, Hamvas Intézet, Budapest, 2001/

2004. július 29.

Hosszantartó betegség után marosvásárhelyi otthonában elhunyt Illyés Kinga Széchenyi-díjas előadóművész /Bereck, 1940. dec. 10. – Marosvásárhely, 2004. júl. 28./, Marosvásárhely díszpolgára. Pályafutása meghatározó részében a marosvásárhelyi színházhoz kötődött, később tanított a Színművészeti Egyetemen is. Önálló estjeivel évtizedek óta járta Erdélyt, az anyaországot és a világ magyarságát. Számosan emlékeznek például Fagyöngy című önálló lemezére, Saint Exupery Kis hercegének előadására vagy az egy-két hónapja több helyütt bemutatott Márai San Gennaro vére vagy a Szent Erzsébet legendája estjeire. Néhány éve Kecskeméten jelent meg az erdélyi magyar költészet gyöngyszemeiből válogatott Útravaló című dupla CD-je és kazettája. Az egyetemes magyar előadóművészet egyik legnagyobb alakja volt, aki egész életét a magyar nyelv és kultúra ápolásának szentelte. Temetéséről később intézkednek. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./ Csaknem hatvannégy éves korában Marosvásárhelyen elhunyt Illyés Kinga színművésznő. Páratlan lelkierővel küzdött hosszú éveken át a kegyetlen betegséggel, mely végül legyőzte őt. Gazdag embernek tekinthetik magukat azok, akik rendelkeznek a szavalatait tartalmazó hanglemezekkel. /Máthé Éva: Csillag volt a színjátszás egén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./

2004. augusztus 3.

Júl. 31-én Marosvécsen népes tömeg kísérte utolsó útjára Varró János /Marosvécs, 1927 – Kecskemét, 2004/ író hamvait. Végakaratának megfelelően hazahozták Kecskemétről hamvait szülőfalujába. Eljött Kerényi György, a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör elnöke is. Székely József nyugalmazott református lelkipásztor emlékeztetett: Varró János a magyar irodalmat, a magyarságot, Erdélyt szolgálta. A hat éves kommunista börtön sem törte meg hitét, akaratát. 1988-tól a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanáraként tíz éven át tanította a leendő magyar tanítókat, köztük számos erdélyi diákot. A magyar köztársasági elnöktől 56-os Emlékérmet, Kecskemét város önkormányzatától pedig Kecskemét Felsőoktatásáért kitüntetést kapott. /Fábián András: Varró János "hazatért" Marosvécsre. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

2004. szeptember 23.

Szeptemberben két jeles szakember is megfordult Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeum vendégeként, akik a hetvenes években kezdtek érdeklődni az erdélyi valóság iránt, s azóta is hűséges barátai a vidéknek. Bárth János, a kecskeméti múzeum igazgatója évtizedekig járta Erdélyt, a rendszeres erdélyi levéltári kutatás mellett nagy terepbejárást végzett Zetelaka, Korond, Székelyszentkirály, Székelyszentlélek, Felsősófalva, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Homoródalmás hegyi tanyavilágában, az Úz-völgyi csángók szórványtelepein, valamint a gyimesi patakvölgyek tanyái között. Mindezekről tanulmányokat, monográfiákat írt. A másik vendég, Wagner Péter szept. 21-én mutatta be Csíkszeredában – Budapest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Szék után – a hagyományos széki építészetet feltérképező kutatásainak gazdag képanyagát. /Cseke Gábor: Jófajta látogatók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

2004. szeptember 28.

A marosvásárhelyi romák képviselőivel megszervezett találkozót követően, Dorin Florea polgármester kijelentette: a polgármesteri hivatal tulajdonát képező lakásokból mihamarabb ki kell költöztetni a roma családokat. – Az alpolgármesterek – Csegzi Sándor és Bárczi Győző – a helyhatósági választások után közel négy hónappal sem kapták meg a feladatok elosztására vonatkozó polgármesteri rendeletet. A Népújság érdeklődésére Dorin Florea elmondta: elvárja, hogy az elképzeléseit tartalmazó programokat támogassák az alpolgármesterek és az őket kijelölő pártok, azaz az RMDSZ. „Akkor jelölöm ki a feladatköreiket, amikor politikai szempontból állást foglalnak, párbeszédbe kezdenek velem.” Florea kifogásolta, hogy az alpolgármesterek sokat kirándulnak: Budapestről Kecskemétre, Szegedre. – Dorin Florea nem hajlandó tudomásul venni, hogy az ő hatásköre a helyi tanács helyhatósági politikájának meghatározása. /Antalfi Imola: Polgármesteri ötletek "romaügyben". Alpolgármesterek vakvágányon. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

2004. október 30.

Dr. Rákossy Árpád /Felsőcsernáton, 1902 – Kecskemét, 1972/ kálváriáját a Budapesten élő, ikafalvi származású Fetés András történész levéltári kutatásiavl tárta fel. Dr. Rákossy Árpád családja Magyarországon telepedett le. Észak-Erdély visszatérése után, 1940-ben dr. Rákossy Árpádot Sepsiszentgyörgyre helyezték járásbírónak, ott dolgozott 1944 szeptemberéig. 1948-ig Sepsiszentgyörgyön élt, akkor a román hatóságok kitelepítették. Rákossy Kecskeméten telepedett le, bíró lett. Dr. Rákossy Árpád elnöklete alatt a kecskeméti bíróság felmentette id. Kovács Balázst, aki 1945-ben önvédelemből vasvillával agyonszúrt egy rátámadó részeg szovjet katonát. Az ítélethirdetés utáni napon az ÁVH letartóztatta és halálra ítéltette /más bíróságon/ id. Kovács Balázst. A felmentető ítélet megállítása miatt 1950. november 20-án az ÁVH letartóztatta dr. Rákossy Árpádot, majd súlyos kínzások után népellenes bűntett matt hat évi börtönre ítélte. Az ávósok Rákossy Árpád fogait kiverték, a hátába késsel keresztet metszettek, végük kínvallatással kikényszerített vallomást írattak alá vele. A börtönben ilyen felirat állt: Ne csak őrizd, hanem gyűlöld is! Rákossy 1956 februárjában szabadult, Kecskeméten élt. A forradalom alatt tagja lett a munkástanácsnak. Ezért vádat emeltek ellene, 1958-ban újra letartóztatták és négy évre ítélték. 1990-ben, halála után, rehabilitálták. /Sylvester Lajos: Egy koncepciós per stációi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22., okt. 30./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-127




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék