udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
60
találat
lapozás: 1-30 | 31-60
Helymutató:
Kisjenő /Arad megye/
2002. április 10.
Egy szólásmondás szerint csak az a nép épít templomot magának, csak az ültet diófát, amely biztatónak látja saját jövőjét, végleges lakhelyének tekinti az általa elfoglalt területet. Népünk ezerszáz éves történelme során a Kárpát-medencében csak néhány rövid időszakot tartunk számon, amikor a háborúkban megfogyatkozott, az elhúzódó harcoktól meggyötört lakosság elhagyta lakóhelyét, feladta templomait. Azután visszatért, s kijavította vagy újjáépítette szentélyeit. Kivételt csak a kommunista diktatúra képezett, amikor a templomépítést következetesen megakadályozták a pártszervek. Különösen a nemzetiségieknek tiltották az Isten házának felépítését. Most ismét a templomépítések időszakát éljük. Ujj János a teljesség igénye nélkül felsorolta, hogy református templomot szenteltek a Mosóczy-telepen és Angyalkúton, katolikus ifjúsági házat Kisjenőn, Caritas otthont Gájban, Máltai házat mozgássérültek számára Kisiratoson, római katolikus kápolnát Tornyán, a Mária-kút mellett. És szobrot emeltek Pécskán az egyik legnagyobb kultúrpolitikusnak, Klebelsberg Kunónak, illetve Zerinden a Körösköz legnagyobb költőjének, Olosz Lajosnak. Az elmúlt évtizedben emléktáblát lepleztek le Arad megyében Kerekes Ferenc, Tóth Árpád, Lóczy Lajos, Znorovszky Attila, Ormos Zsigmond, Kálmány Lajos, Klebelsberg Kunó, Godó Mihály atya tiszteletére. Épül a gáji és borosjenői református templom. /Ujj János: A templomépítés időszaka. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 10./2002. április 29.
A 25 éve, 1977. ápr. 26-án elhunyt Olosz Lajos előtt tisztelegtek ápr. 27-28-án a Kőrösközben, a költő szűkebb hazájában. Ápr. 27-én Nagyzerinden, a kultúrotthon melletti épületben berendezett képtárban található tavaly szeptember óta (a felavatást már meg nem ért) Vitroel Emil szobrászművész Olosz Lajosról készített szobra. A költő nevét viselő nagyzerindi és a kisjenői Körösmente irodalmi kör képviselői. Ápr. 28-án a költő kisjenői sírját koszorúzták meg tisztelői. /Tisztelgés Olosz Lajos előtt. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 29./2002. június 16.
2001. szeptember 29-én átadták az Arad megyei Kisjenőn, a római katolikus plébánia udvarán az Ifjúsági Központot. Pántya Elemér kisjenői plébános megállapíthatta, hogy az eltelt hat hónap alatt ez a központ már sok érdekes rendezvénynek volt a színhelye. A földszinten található a hittanterem, egy javítóműhely és egy autógarázs, valamint itt vannak a fogadószobák. Az emeleten található a nagyterem, amely társas rendezvényekre igen alkalmas. Az ifjúsági csoport hetente tartja összejöveteleit. Március 15-én itt tartották megemlékező ünnepséget, amelyre meghívták Ujj János aradi történészt, aki az 1848-as eseményekről értekezett. A jó idő beköszöntével 10 különböző csoport fogja elkezdeni itt működését. Az első csoport a hittanra járó tanulók csoportja, a második az ifjúsági és felnőtt énekkar, van zenecsoport, indul a cserkészcsapat, van továbbá számítógépes csoport, ministránscsoport, lesz irodalmi körük is, fakultatív magyar oktatás/kör, Bibliakör és rózsafüzér-társulat. Településük nagy szülöttje dr. Boros Béla c. érsek, aki idén ünnepli 94. születésnapját, megünnepelik őt is, márványtáblával szeretnék szülőházát megjelölni. Visszakérnek egy épületet, amely a plébánia mellett található, ahol Caritas-székházat szeretnének berendezni. /Boér Jenő: Egy 800 éves település újjáéledő hitéletéről. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 16./2004. június 12.
Jún. 11-én, dr. Boros Béla címzetes érsek /Kisjenő, 1908. szept. 20.- Temesvár, 2003. jún. 6./ halálának első évfordulóján megemlékező szentmisét celebrált Böcskei László általános helynök. Dr. Boros Béla filozófiai és teológiai tanulmányait a római Gergely Egyetemen végezte. Rómában szentelték pappá 1932-ben, ezt követően a temesvári papneveldében a bölcsészet és dogmatika tanára, végül rektora volt. 1948 novemberében címzetes püspökké nevezték ki, majd ugyanazon év december 12-én, a bukaresti apostoli nunciatúra kápolnájában titokban püspökké szentelték. Kirakatper áldozata volt, a katonai bíróság életfogytiglani fegyházra ítélte, amelyből több mint 13 évet börtönben töltött. 1990. március 14-én II. János Pál pápa címzetes érsekké nevezte ki. /Rekviem a Székesegyházban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 12./2004. szeptember 13.
1996-ban, a Bihar megyei Árpádon indult útjára az Erdőháti Napok rendezvénysorozat, amelyet azóta évente más-más település szervez. A hét végén Bélzerind adott otthont a kétnapos rendezvénynek, amely ifjúsági találkozóval indult. Másnap az istentiszteleten Tőkés László püspök hirdetett igét. Alapgondolata a református és a magyar közösségek megmaradása volt. Ujj János történész előadást tartott Rákóczi gyermek- és ifjúkora címmel. A felújított, zsúfolásig megtelt kultúrotthonban folytatódtak a rendezvények: a Körösmente Irodalmi Kör versműsort adott elő. Csanádi János és Fazekas József bemutatták Olosz Lajos: Percek közt virágok című, válogatott verseket tartalmazó kötetét. A nagyterem falain Szegedi János helybeli és Vajda Ildikó kisjenői amatőr festők munkáit lehetett megtekinteni. Fellépett a simonyifalvi Leveles felnőtt és a Pitypang gyermek népi táncegyüttes. /Balta János: Erdőháti Napok Bélzerinden. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./2004. október 1.
Az Arad megyei Kisjenő 1777-ben épült katolikus templomának idei templombúcsúján jelen volt Gyulay Endre szeged-csanádi püspök 17, több vallásfelekezetet képviselő pap és egyházi méltóság körében. Pántya Elemér helyi plébános hangsúlyozta, hogy a környék 12 településén már alig ezer katolikus él, de a mostani ünnepség is a szórványközösség élni akarását példázza. A szentmise után az Ifjúsági Házban a Csanádi János magyartanár vezette Körösmente Irodalmi Kör közreműködésével bemutatták Olosz Lajos Percek közt virágok című, válogatott verseket tartalmazó kötetét. A búcsúi bálon a tetszés szerint hozzájárulásból begyűlt pénzt a templom központi fűtésének felszerelésére fordítják. /Búcsúbál a templom fűtéséért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./2004. november 29.
Kilin Sándor újságíró a vonaton három erdélyi magyar útitársával beszélgetett, akik Magyarországon élnek és dolgoznak, nagyon várják a kettős állampolgárság megadását, akkor könnyebben letelepedhetnek. Az újságíró szerint kettős állampolgárság megadása esetén belátható időn belül nem lesz, ki örüljön a kisjenői, nagyszalontai, nagyváradi állomások magyar névtábláinak. /Kilin Sándor: Kluzsnapoka felé. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./2005. március 12.
Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./2005. április 12.
A Nyugati Jelen munkatársai Kisjenőn olvasótalálkozót szerveztek. A kötetlen beszélgetés visszatérő témája volt a rengeteg szemét, a város körül, a bekötő utak mentén kialakult számtalan illegális szeméttelep. Befejezetlen maradt a régi szeméttelep lezárása is. /Balázs Katalin: Elodázott közérdekű gondok Kisjenőn. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./2005. április 26.
Aradon elmaradt a Nagyváradi Állami Filharmónia Nagyvárad Táncegyüttesének Boszorkánytánc című néptánc előadása. Az előadásra érkezőket egy kézzel írott közlemény fogadta, amely közölte az előadás elmaradásának tényét, valamint azt, hogy a megvásárolt jegyeket visszaváltják. Ez nagy csalódást okoztak az aradiaknak., de volt, aki 20 kilométernyiről, Pécskáról, 40 kilométernyiről, Kisjenőből, vagy 70 kilométerről, Simonyifalváról kocsikázott be Aradra, erre az előadásra. /Kiss Károly: Csalódás. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 26./2005. május 13.
Kisjenő magyarországi testvértelepülése, Kétegyháza vezetői érkeztek meg és tárgyaltak a két helység közötti további együttműködésről. A testvértelepülési kapcsolat 1992 óta tart. /(Sólya): Most a magyar fél jött Aradra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./2005. június 18.
Arad megyében elkezdődik az ágyai erdőben lévő Szent László kápolna felújítása. Nagyszintyén túl, a műúttól a kápolnáig húzódó közel fél kilométeres, egykor köves utat megjavítják. A felújítási munkálatokra támogatást köszönettel elfogad a kisjenői katolikus plébánia. /Ma elkezdődik a felújítás. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 18./2005. szeptember 5.
Visszaragadtuk a vadontól s az emberi gyarlóság karmaiból Isten hajlékát, amelyet tatárhordák módjára kifosztottak, meggyaláztak– mondta beszédében Pántya Elemér kisjenői plébános szeptember 3-án, az ágyai erdőben felújított Szent László kápolna lépcsőjéről, miután köszöntötte a megjelent Roos Márton temesvári és Tempfli József nagyváradi püspököt, a papokat felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, Matula Iosif megyei tanácselnököt és a különféle nemzetiségű és vallású hívőket. Zarándokhely lesz, ahova magyarok és románok, katolikusok és más felekezetűek nem rombolni, hanem lelkileg épülni, imádkozni jönnek. Ebben támogasson bennünket a kápolna védőszentje, Szent László királyunk – fejezte be beszédét a felújítás fő szervezője, lelke, Pántya Elemér. Tempfli József eszmefuttatást tartott Szent László királyról, aki ahelyett, hogy megölette volna a hadifoglyokat, a népe közé fogadta őket. Matula Iosif, az Arad Megyei Tanács elnöke szólt arról, hogy az egykori templom- és hitrombolás után újraépülnek templomok és megerősödik a hit és a remény. /Balta János: „Fiat voluntas tua”. Újraszentelték Szent László kápolnáját. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./2005. szeptember 10.
Arad megyében felújították az erdőhegyi református templomot. A templom kerítését a presbiterek önkéntes munkával festették. Kovács Gyula lelkész köszönetet mondott Kisjenő város tanácsának a hathatós anyagi támogatásért és a hívek adakozásáért. /(b): Felújították az erdőhegyi református templomot. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./2005. december 2.
A Magyarnóta-szerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesülete tavaly mutatkozott be először Arad megyében: Ágyán, Kisjenőn és Aradon telt ház előtt tartottak egy-egy nagy sikerű nótaestet. Az egyesület elnöke, dr. Majzik István most újra Aradon járt, javaslataival. Elmondta, hogy kihasználva Románia EU-csatlakozását, közösen elkészítendő pályázatok útján szeretnének pénzt szerezni a kölcsönös kulturális tevékenységhez. A hivatalosan bejegyzett egyesületekkel, esetleg intézményekkel megállapodást kötnének, amelyben rögzítik a fellépés időpontját, feltételeit, beleértve az anyagiakat is. E fellépéseket szeretnék kétoldalúvá tenni. /Balta János: Határtalan lehetőségek. Szeged a kezét nyújtja. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./2005. december 7.
Lelkes társaság gyűlt össze Kisjenőn, a plébánián, hogy megalakítsák az ifjúsági szervezetet, és ezzel csatlakozzanak az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezethez /AMISZ/. A közel 30 fiatal megválasztotta a vezetőséget: elnök Bakos Gábor, alelnök Mosoni Anita lett. Az Ágyai Ifjúsági Szervezet vezetői is jelen voltak az eseményen. A Derzsi Csaba elnök vezette AMISZ küldöttsége ismertette a jövő évi terveket /Vincze Róbert, AMISZ: Tevékeny Körösköz. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./2005. december 21.
December 15-én tartotta az AMISZ (Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet) évzáró közgyűlését az RMDSZ székházában. Új tagszervezetek is csatlakoztak: az ágyai, újzimándi és kisjenői ifjúsági szervezetek, valamint a pécskai M-kids. Eldönthetik, hogy 2006 januárjától az AMISZ fiókszervezetévé válnak, vagy különálló szervezetként tovább működnek, az AMISZ-hoz tartozva. Az elnökségi tagok beszámoltak az év eseményeiről, a tagszervezetek is összefoglalták éves tevékenységüket: Ágyán színjátszó kör alakult, az ifjúsági szervezet pedig székházat kapott, az újzimándi szervezet magára vállalta a falunap szervezését, a pécskai M-kids pedig koncerteket szervezett és több-kevesebb sikerrel újraindította a Pécskai Újságot. A szavazás eredményeképpen az elnök Szabó Mihály, alelnökök Vincze Róbert és Derzsi Csaba. /Szepesi Bea: Évzáró és tisztújító közgyűlést tartott az AMISZ. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./2006. január 17.
Kisjenőben találkoztak a lap munkatársai olvasóikkal. Elmondták, hogy három éve várják a városi közintézmények magyar nyelvű feltüntetését. Törvény írja elő, hogy ott, ahol a lakosságnak legkevesebb 20 százaléka magyar ajkú, az iskolákra, óvodákra, a polgármesteri hivatal épületére stb. magyarul is ki kell írni az intézmény nevét. Gondot jelent, hogy a helyi magyar lakosságot nehéz összehozni kulturális rendezvényekre. Az ágyai műkedvelő színjátszók előadására félszázan, ha kíváncsiak voltak. A városi könyvtárat a réginél jóval kisebb helyiségbe költöztették, ott a magyar könyveknek már nem jutott hely. Joó László tanácsos kapta a megbízatást, hogy vegye leltárba a pincében, zsákokban, dobozokban tárolt könyveket, és szállítsa azokat az erdőhegyi iskolába. 1200 kötetet vett leltárba és vitt el Erdőhegyre. Kisjenőben a városi könyvtárban emiatt jó éve nincs magyar nyelvű könyv. /Balázs Katalin: A kisjenőiek aggódnak városukért. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./2006. január 20.
Vida Gábor író, a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztője az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány irodalomtörténet-pályázata kapcsán kifejtette, hogy 1989-cel valami véget ért az irodalomban is. Erre példát mondott: mire 1994-ben megérkezett Marosvásárhelyre, a legtöbb itteni barátja elment. 1991-ben bejárták az összes kolozsvári könyvtárat Nemes Nagy Ágnes verseiért, de nem volt, ezért elstoppoltak Pestre, és vettek. Akkor még a fél magyar irodalom Kolozsvárra járt bulizni, és beszélgetni. Vida Gábor szerint az erdélyi magyar önismereti problémák javarésze abból adódik, hogy évszázadok alatt nem értették meg a románokat. Véleménye: „romániai – erdélyi – magyar irodalom: amikor a jelentések köre végzetesen leszűkül, az olvasástechnikánk megöli a szépséget, és nem gyönyörködni akarunk abban, ami van, hanem csak önigazolást keresünk a hülyeségeinkhez.” Hozzátette: már nem érdekel a romániai magyar irodalom. Erdélyben meg kell érteni, hogy itt románok és cigányok is élnek, mindegy, kinek van igaza, nekem kell megtennem az első lépést, hangsúlyozta. Vida Gábor /sz. Kisjenő, 1968/ 1994-ben végzett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–francia szakán. 1994-től a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztője. Kötetei: Búcsú a filmtől /Mentor, Marosvásárhely, 1995/, Rezervátum /Mentor, Marosvásárhely, 1998/, Fakusz három magányossága /Magvető, Budapest, 2005/. /Szabó Róbert Csaba: Másokkal együtt, mindenkivel egyedül. Beszélgetés Vida Gábor íróval, a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztőjével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./2006. január 24.
Arad megyében, Simánd község közel 4 ezer lakosa közül a legutóbbi népszámláláskor 198 vallotta magát magyarnak, saját becslésük szerint manapság 150-160 lehet a számuk. Négy évvel ezelőtt szűnt meg az anyanyelvű elemi, a fakultatív magyar nyelvű oktatás a római katolikus parókián a hittanórák után zajlott szombat délelőttönként tanévkezdésig, amikor megszűnt az ingázó oktatót támogató pénzforrás. A Nyugati Jelen munkatársai olvasó-találkozóra hívták a simándi magyarokat a parókiára, ahonnan négy évvel ezelőtt kísérték utolsó útjára az utolsó helybeli plébánost. Azóta Pántya Elemér kisjenői plébános gondoskodik a hívek lelki gondozásáról. A fakultatív magyar nyelvű oktatás újraindítása felbátorította a helybelieket, akik elhatározták: közösségépítő rendezvényeket szerveznek a parókián A gyermekek összeírásában segédkezett a korábbi fakultatív nyelvoktató, a kisjenői Molnár Erzsébet óvónő, aki Erdélyi Ildikó, a Kölni Alma Mater Alapítvány elnökének anyagi támogatása révén februártól újrakezdi a helybeli gyermekek oktatását. A fakultatív nyelvoktatásra 22-en jelentkeztek. A simándi magyarok legnagyobb gondja a szétszórtság, ezért elhatározták a közösségépítést. /Balta János: /Olvasó-találkozón döntöttünk. Simándon összefognak a magyarok? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./ 2006. február 18.
Pántya Elemér kisjenői katolikus plébános minden évben véghez viszi a hatáskörébe tartozó valamelyik egyházi ingatlan részleges vagy teljes felújítását. Tavaly a simándi hívek közreműködésével megerősítették a templom tetőszerkezetét. A munka elvégzéséhez szükséges pénzt a hívek állták. Idén a parókia fedelét szeretnék hasonlóképpen felújítani, továbbá a templom toronyrészének újravakolását befejezni. A kisjenői katolikus templom a város egyik legidősebb épülete, 1777-ben szentelték fel. Szeretnék a falakat újrafesteni, de az anyagi támogatást a helybeli önkormányzat megtagadta. Ágyán az erdőben lévő, kívülről tavaly felújított és újraszentelt Szent László kápolna belső felújítását is folytatni kívánják. Hozzáfognak a keresztút 14 stációjának a felújításához is. A plébánia minden felajánlást, támogatást köszönettel elfogad. /(balta): Isten segedelmével. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./2006. február 20.
Február 18-án Aradon az Aurel Vlaicu Általános Iskolában tartotta hagyományos farsangi mulatságát az Aradi és a Vingai Katolikus Esperesség fiatalsága. A helybeliek mellett, papjaik vezetésével szép számban érkeztek Kisjenőről, Lippáról, Nagyiratosról, Vingáról, a környékbeli falvakból, sőt Temesvárról is. /(balta): Katolikus mulatság Arad-Ségában. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 20./2006. március 8.
Ifjúsági klub részére különítettek el egy nagyobb termet Bélzerinden az iskola hátulsó részében. A helyiséget a fiatalok kimeszelték, a hiányzó ablaküvegeket bevágatták, a parkettát, az ajtót megjavították. Egyik végében pingpongasztal, középen néhány szék, a bejárat felőli végében egy kisebb vaskályha, egy CD-lejátszó, két hangszóró meg egy sakktábla jelenti a teljes felszerelést. Must Attila és Gyarmati János mondta el: esténként, miután bezár a közeli butik, 8-10 fiatal ebben a teremben gyülekezik. Szombatonként, amikor Aradról, Kisjenőről hazalátogatnak a bentlakásbeli diákok, többen egybegyűlnek, diszkót azonban ritkán, jobbára nagy ünnepeken szerveznek. /(balta): Kié a bélzerindi ifjúsági klub? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./2006. március 9.
Két évvel ezelőtt alakult meg Kisjenőben a nyugdíjas klub. Csáky Georgeta nyugdíjas óvónő vállalta a szervezés, a beindítás teendőit. Nagy sikere volt a közös kirándulásoknak a Medve-barlanghoz, Félixfürdőre és Magyarországra. Mintegy kétszázan vettek részt – köztük magyarországiak – a klub megalakulásának kétéves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. /(Balázs): Kétéves a kisjenői nyugdíjas klub. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./2006. május 15.
Május 13-án tartotta Aradon, a Kultúrpalotában megyei küldöttgyűlését az RMDSZ Arad megyei szervezete. A 259 meghívott közül jelen volt 190 küldöttet Bognár Levente választmányi elnök köszöntötte. Király András megyei elnök, parlamenti képviselő beszámolójában elhangzott: az érdekvédelem hatékony működéséhez megteremtődtek a szükséges struktúrák. A megyei magyarság számarányának megfelelően képviselteti magát a főbb állami intézmények vezetőségében. A megyében létrejött 23 magyar civilszervezet ellátja a közösségépítés feladatait. A megye 43 RMDSZ tagszervezetében a közelmúltban lezajlott jelöltállító közgyűlések alkalmával megmutatkoztak a problémák: 3 szervezetben nincsenek fizető tagok, 5 esetben érdektelenség miatt nem lehetett közgyűlést tartani. Jó lenne, ha ne ismétlődjék meg az elmúlt helyhatósági választások esete, amikor a megyében 105 magyar indult más pártok listáin. Búza Gábor, az önkormányzati konferencia elnöke elsőrendű feladatként említette az önkormányzati tisztségviselők megfelelő képzését. Tavaly 484-en igényeltek magyar igazolványt a megyében (az előző időkben 17 298-an). Mosonyi János a kisjenői koalíció működésképtelenségét, a helybeli anyanyelvű oktatás visszásságait, illetve a szervezet magára hagyatottságát tette szóvá. /Balta János: Jobbító szándékkal az érdekképviselet javításáért. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./2006. május 31.
Elkészült az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet (AMISZ) internetes oldala. Az oldalra látogatók sok mindent tudhatnak meg az AMISZ történetéről, a megyebeli (ágyai, pécskai, kisjenői, zimándközi és zimándújfalui) fiókszervezetekről, a tervezett vagy már megrendezett eseményekről a www.amisz.uw.hu címen. /(sinka): Elkészült az AMISZ honlapja. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./2006. augusztus 5.
Kereken 45 esztendő szolgálat után Csanádi János nagyzerindi magyartanár nyugdíjas lett. Szerette szülőfaluját, Nagyzerindet. Aradon érettségizett. Érettségi után helyettes tanerőként belépett a tanügybe. Közben elvégezte a főiskolát Marosvásárhelyen, és véglegesített magyartanára lehetett Nagyzerindnek. Irodalmi kört hoztak létre, ebben támogatta őket a közelükben, Kisjenőben élő Olosz Lajos helikonista költő. Az ország első falusi képtára Nagyzerinden jött létre. Csanádi János járta a környező falvakat, így sikerült 25 esztendő alatt összegyűjtenie a Körösköz értékes néphagyományait. Büszke a népballadákra, amelyekből egy könyvecskét sikerült összeállítania ismerősei, tanítványai segítségével. Manapság már nincs olyan tekintélye a falusi tantestületnek, mint hajdanán. Lassan a körösközi falvak elnéptelenedtek, az iskolák már nem olyan életképesek. /Jámbor Gyula: Érdemes volt. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./2006. szeptember 11.
Az ágyai erdőben egy évvel ezelőtt a vadontól sikerült visszaragadni Szent László kápolnáját. Az épület felújításának sziszifuszi munkáját Pántya Elemér plébános vállalta. Szeptember 9-én egyházi és világi méltóságok a kisjenői katolikus parókiáról vonultak ki az ágyai erdőbe. A 14 stáció teljesen felújítva, üvegablakkal védett szentképekkel sorakoznak. A kápolnában elöl a gyergyóújfalusiak által adományozott oltár fölött Szent László lovas képe, jobb oldalon László főherceg fényképe, bal oldalon a kápolnaépítő szüleinek képmása áll. A levert oszlopfőket újraépítették. Megjelent többek között dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Böcskei László általános helynök, Király Árpád marosi főesperes mellett tucatnál több pap és egyházi méltóság. A székely ruhába öltözött gyergyóújfalui énekkar énekelt. /Balta János: Felszentelték Szent László kápolnáját. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./2006. szeptember 25.
Kisjenőben volt Arad megye egykor legdinamikusabban fejlődő népi táncegyüttese a Bokréta, azonban az együttes két évvel ezelőtt megszűnt. Nehezen tud megbarátkozni a gondolattal, hogy nincs népi táncegyüttesük, vallotta be Borgya József volt az egykori Erdőhegyi Bokréta koreográfus-menedzsere. A kezdeti lendület, a kitartás fokozatosan eltűnt, akárcsak a működéshez, a kiszállásokhoz szükséges pénz. Feleségével együtt mindent megtett az együttes megtartásáért, majd a feltámasztásáért, hasztalan. Hét éves működésük alatt nem alakult ki mellettük egy támogató törzsgárda. A citerazenekar is feloszlott, mivel a zenészek rájöttek: abból nem lehet megélni. Most voltak a városnapok, a 2000 helybeli magyar közül egy sem szerepelt a városnapok rendezvényein. /Balta János: Szükség van-e néptáncra Kisjenő-Erdőhegyen? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./2006. december 30.
Lehoczky Attila fiatal történelemtanár felvázolta az aradi magyarság sorsát. 1919 után az aradi magyarság jelentős része helyben maradt. Több mint tízezer magyar költözött Magyarországra, ennek ellenére a város nemzetiségi arányszáma tekintetében lényeges változás nem állott be: 1930-ig abszolút, 1948-ig pedig még mindig relatív többséget képezett az Arad városi magyarság. Nem változott a jelentős mértékben a magyar intézményrendszer sem (az iskolarendszer kivételével), a lakosság a fontosabb repatriáló embereket sikeresen pótolta, a helyi problémákat többé-kevésbé megfelelően rendezte. A magyar kulturális élet jobban virágzott, mint valaha, az egyesületek szinte minden igényt kielégítően működtek, a sajtó ekkor élte fénykorát, sőt 1948-ig csak magyar nyelvű színház működött a városban. 1945 után azonban jelentős változás állott be az aradi magyarság életében: kisebbségbe került, nemcsak arányban, hanem számszerűleg is csökkenni kezdett, és ez a folyamat a mai napig tart. 1948-ban 35 326, 2002-ben már csak 22 492 magát magyarnak valló ember lakott a városban, miközben a románság száma 45 819-ről 1992-re 151 438-ra nőtt (2002-re 142 968-ra csökkent). A kommunista érában magyar közéletről és kulturális mozgalomról csak csekély mértékben beszélhetünk. A magyar szervezeteket felszámolták, az iskolák működését ellehetetlenítették. 1989 változása a 24. órában következett be. 1989 után az elvándorlás hihetetlen méreteket öltött, számszerűen kb. 9000 magyarral kevesebb lakik most Aradon, mint 1989-ben, ebből legalább 75% kivándorolt. Mindennek ellenére a magyar intézményrendszer újraépült: megalakult egy önálló középiskola, újjászülettek a nagy hagyományú művelődési szervezetek (Kölcsey Egyesület, EMKE), sőt újak is alakultak. A középiskolának azonban a társbérlő román nyelvű szakközépiskolával, az általános iskoláknak pedig a gazdasági helyzet és a nagymértékű repatriálás miatt fellépő fokozódó gyermekhiánnyal kellett számolnia. A kulturális egyesületek nem tudták 40 éves álmából felrázni a helyi magyarságot. Az 1948-ban bezárt magyar színház nem alakult újjá, a színházi próbálkozások sorra elbuktak, újraindult viszont a magyar nyelvű könyvkiadás: 1995 óta több mint 75 magyar nyelvű kiadvány jelent meg Aradon! A periódus végére szép sikereket könyvelhettek el a Csiky Gergely Iskolacsoport azóta már végzett generációi (tantárgyversenyeken, majd az egyetemen való remek szereplések), a diákszínjátszók közül sokan később elvégezték a színművészeti főiskolát. Az iskola 2001-re végre önálló lett, az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Nyugati Jelen kilábalt a pénzügyi hullámvölgyből. A kulturális folyóiratok közül megszűnt a Havi Szemle és a Hang, prosperál azonban a Szövétnek és az immár nemzeti küldetést teljesítő Irodalmi Jelen. A művelődési szervezetek azonban képtelenek a fiatal generáció megszólítására, ennek következményei roppant súlyosak lehetnek a jövőre nézve. Politikai szempontból az 1989 végén létrejött RMDSZ felvállalta a két világháború közötti korszakban tevékenykedő Országos Magyar Párt küldetését. Az aradi szervezet országos viszonylatban is méltó helyet vívott ki magának, hiszen jelen volt a parlamentben. Nehezen oldotta meg a kádercserét és későn fiatalított, ez pedig sok értékes szavazatba került az elmúlt két választáson. Nehézkes a kapcsolattartás a választókkal és fiatalsággal. Jelenleg nem tudják felmérni, hogy a csökkenő magyar népesség mit tartogat a jövőre nézve. Most már kevesebben mennek külföldre. Egyes szociológiai felmérések szerint az erdélyi magyarság 2015-2020 környékén kilábal a demográfiai hullámvölgyből, a halálozási és születési számok kiegyenlíthetik egymást. Problémát jelent viszont a lakosság fokozottabb elöregedése, valamint a felívelő gazdaság helyzet miatt a más vidékekről való munkaerő-bevándorlás. Számolni kell egy nyugati mintájú elnemzettelenedéssel, valamint a szórványvidékekre jellemző elrománosodással. Kérdés az is, hány tanár vállalja fel a nemzetiségi nevelést, hányan tartják ezt fontosnak. Az iskolai nemzeti nevelés elsősorban a történelem- és magyartanárok feladata. A román állam nem mond le nemzetállami utópiáról és az asszimilációról. A határok eltűnésével lehetőség nyílik a magyar nemzet újraegyesítésére. Ehhez azonban politikai akarat, valamint jó helyzetfelismerés kell nemcsak a vezetés, hanem a magyar lakosság körében is. Aradon a magyar gyerekek száma a demográfiai hullám miatt erősen csökkent, viszont tapasztalható bizonyos bizalomnövekedés a magyar iskolák iránt a szülők részéről. A szórványoktatás problémáinak megoldására egy 1–12 osztályos iskola felállítása lenne szükséges, például, Kisjenőn vagy Borosjenőn, amely a Fehér- és Fekete-Körös völgyének magyar gyerekeit gyűjtené össze kollégiumi ellátás révén, ellensúlyozva a Nagyszalonta és a Magyarország felé való diák-exportot és a román iskolák felé való orientálódást. A helyi magyar oktatás megpróbálja az összes elérhető magyar gyereket beiskolázni és középiskolába juttatni. Ez egyrészt érthető, másrészt súlyos csapás a minőségi oktatásra. Aradon a magyar fiatalok helyben végezhetnek egyetemet, de csak román nyelven. Így ezek a fiatalok helyben maradnak, a magyar közösséget erősítik. Az aradi magyar kulturális élet egyik súlyosbodó problémája a vezetésben részt vevő személyek elöregedése. A helyi íróknak és művészeknek nincs hol publikálniuk Jelenleg az egyik legfontosabb egyházi probléma a Csiky Gergely Iskolacsoport versus Római Katolikus Státus. Alapvető fontosságú olyan helyek és megmozdulások kialakítása, ahol a magyar fiatalok egymással találkozhatnak. Jelenleg nincs egyetlen olyan bár vagy klub sem, ahol a magyar fiatalság testületileg összegyűlhet a hét valamely napján. Jelenleg nincs a városban magyar vagy olyan buli, amit főleg a magyar fiataloknak szerveznek. /Lehoczky Attila: Gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./