udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 375 találat lapozás: 1-30 ... 331-360 | 361-375

Helymutató: Kovászna

2006. szeptember 23.

Szeptember 17-én, vasárnap, a Kovásznai Napok sokadalmában, felavatták Ignácz Rózsa-mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. A szobroknak is megvan a maguk sorsa, bizonyos szobrokat el sem kellett volna készíteni, akkor nem kellene ledönteni őket. Márpedig az elmúlt véres évszázadban, a kitelepítések századában sok szoborra várt ez a sors. Ignácz Rózsa realista regényekben számolt be a Trianon utáni letargiából lassan ocsúdó erdélyi magyarság életéről (Anyanyelve magyar, Rézpénz, Született Moldovában, Urak és úrfiak), és energiáiból arra is futotta, hogy a harmincas években, a ,,keleti magyarok nyomába” szegődve, riportokban számoljon be a bukaresti, regáti, bukovinai magyarok életéről, eljutott a csángók közé is. Élményeit nemcsak a riportsorozatban, hanem egyik legfontosabb művében, a Született Moldovában című regényében is megírta. Ignácz Rózsa a kommunista rendszerben évekig csak műfordítóként lehetett jelen, Caragialét fordította többek között, és Sadoveanut, majd 1957 után népszerű ifjúsági regényeket írt (Torockói gyász, Az utolsó Daru, Orsika), a magyar színészet hőskorát térképezte fel (Prospero szigetén), nem feledve imdulásának vándorszínészi esztendőit, a Róza leányasszony után újra írt egy színházi regényt (Titánia ébredése), írt meséskönyveket is, útirajzokat, fia jóvoltából bejárhatta a világot, de nagyobb lélegzetű társadalmi regényt már csak egyet írt, A vádlottat, amely már csak a kilencvenes évek végén, majdnem két évtizeddel halála után jelenhetett meg. A csíkszeredai Pro Print Kiadó sorozatban adja ki műveit, Ignácz Rózsa végre hazatért. /Bogdán László: Szobor és mű. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

2006. október 23.

Szaporodnak Háromszéken is az ’56-os emlékjelek, ott sorjáznak az 1848-49-es, az első és második világháborús emlékművek, emléktáblák, kopjafák, székely kapuk mellett. Ez a szimbólumsor 1956-nak a históriai betagolódását, helyét is jelöli nemzeti és egyetemes történelmünkben. És a lyukas zászlók! Ezek a legmagyarabb szabadságszimbólumok. Az október 22-i avatással Kovászna főterén megkövült egy lyukas zászló, írta Sylvester Lajos. Budapesten, az 1956-os szabadságközpontban immár közel egy hónapja lobognak a zászlók. Címeresek, koronásak, Árpád-sávosak, lyukasak és ép szövetűek, és mi, erdélyiek ezekben a napokban ezek mellé tűzzük a magunk zászlóit, ezek sorába állítjuk életfa-motívumos kopjáinkat, olvasható a cikkben. /Sylvester Lajos: Lyukas zászló – likas kő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

2006. október 24.

A Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Hivatal adatai szerint 330 kiskorút bíztak a rokonok felügyeletére a külföldön dolgozó szülők. Vass Mária, a hivatal igazgatója szerint több olyan kiskorú is van, aki nem szerepel a nyilvántartásban. Az itthon maradt kiskorúak gyakran rossz társaságba keverednek, nem járnak iskolába. Kovászna városában 105, Bodzafordulón 55, Hídvégen 11, Lemhényben 40 kiskorúról tudnak, akiknek szülei külföldön vállaltak munkát. A hivatalos statisztika szerint Sepsiszentgyörgyön mindössze két család felnőtt tagjai vállaltak munkát a határon túl, hátrahagyva kiskorú gyermekeiket. Bizonyára ennél több „otthon hagyott” gyermek van, de nehezebb őket megtalálni. A bukaresti gyermekjogvédelmi hatóság adatai szerint az év első harmadában 18 754 gyermeket hagytak otthon a vendégmunkások, az otthon maradt kiskorúak jelentős részét pedig szociális és pszichológiai szempontból állandó veszély fenyegeti. Mintegy 3500 gyermeket folyamatos állami felügyelet alá kellett vonni. /Kovács Zsolt: Közel húszezer kiskorút hagynak hátra külföldön dolgozó szüleik. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

2006. október 27.

Parászka Miklós rendező, a Csíki Játékszín igazgatója meghívott szakemberként követte a múlt hét végén Gyergyószentmiklóson szervezett műkedvelő színjátszó találkozót, a XIII. MŰSZIT-et. A megbeszélésen a jelen lévő csoportok tagjai vázolták helyzetüket. – Szászrégentől Bukarestig, Kovásznától Szovátáig rajzolhattunk egyfajta térképet a műkedvelő színjátszás jelenlegi helyzetéről, állapította meg Parászka. A gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc Színjátszó Kör a lábadozás állapotában van. /Bajna György: Gondolatok a MŰSZIT-ről. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./

2006. október 31.

Október 29-én, vasárnap Haralyon a római katolikus templomban a szentmise keretében dr. Gazda Ferenc nyelvészprofesszorra, az 1956-os Dobai-per egyik elítéltjére emlékeztek falusfelei, rokonai és tisztelői, majd a szentmise után ünnepélyes keretek között sírjánál kopjafát avattak emlékére, melyet Makó Csaba kovásznai fafaragó készített, és Beke Loránd gelencei káplán szentelt meg. A sírnál Gazda István kovásznai alpolgármester, dr. Gazda Ferenc unokaöccse szólt az emlékező közösséghez, majd a helyi iskolában bemutatta Gazda Ferenc Elrabolt esztendők című visszaemlékezés-kötetet, mely nemrég jelent meg a kolozsvári Polis Könyvkiadó gondozásában. /Bodor János: Dr. Gazda Ferencre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

2006. november 3.

A Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség kéréssel fordult a kovásznai tanácshoz építkezési engedély beszerzésére, fatemplom felépítésére. A negyedik ortodox templomot akarják felépíteni. Az engedélyek beszerzése előtt már az alapokat is ássák. Kovásznán sokan kérdezik, hogy a háromezer fős románságnak mi szüksége van a negyedik templomra is, amikor a hét és félezer fős magyarság hárommal is tudja gyakorolni vallását. /Bodor János: Új templomot az új papnak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

2006. november 6.

Terényi János magyar nagykövetnek küldött levelében pontosította Gazda József nyugalmazott tanár, hogy a neki szánt Szabadság Hőse emlékérmet csak úgy fogadhatja el, ha „annak gondolata nem a magyar kormánytól való”. „A magam tiszta lelkiismeretéért írtam meg ezt a levelet, hogy ne tüntethessen ki az a kormány, amelyik október 23-án meggyalázta 1956 emlékét” – nyilatkozta a brassói emlékünnepségről kovásznai könyvbemutatója miatt távol maradó Gazda József. Hozzátette: a kitüntetettek között nem hangzott el a neve, amiből arra következtet, hogy Terényi János nagykövet elfogadta érveit. /Nem kér a magyar kormány kitüntetéséből Gazda József. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

2006. november 8.

’56-os kitüntetést az ’56 emlékét meggyalázó magyar kormánytól nem fogadhattam el – indokolta döntését Gazda József kovásznai tanár, közíró, SZNT-alelnök. Az előzményekről közölte: a november 4-i brassói megemlékezések előtt értesítést kapott a bukaresti magyar nagykövetségtől – Terényi János nagykövet aláírásával – arról, hogy őt is kitüntetik. Nem írták, hogy milyen kitüntetésről van szó, ezért Gazda József levélben – megköszönve jelölését – jelezte, hogy amennyiben ehhez a magyar kormánynak is köze van, nem fogadhatja el. Választ nem kapott, és a brassói rendezvényekre saját könyvbemutatója miatt nem is tudott elmenni, de értesült arról, hogy nem említették a kitüntetettek között. Utólag megtudta, hogy az emlékérem mellé adott oklevelet Sólyom László államfő és Kosáry Domokos akadémikus, az ’56-os bizottság elnöke mellett Gyurcsány Ferenc kormányfő is aláírta, akitől az október 23-i budapesti rendőrakció után – amelynek maga is szemtanúja, vétlen elszenvedője volt – nem kíván semmit elfogadni. Az is utólag jutott tudomására, hogy a Szabadság Hőse címet -56 megörökítésében kifejtett munkájáért kapta volna meg, akárcsak a kitüntetést elfogadó társai: Benkő Levente újságíró, Tófalvi Zoltán tévészerkesztő és Pál-Antal Sándor levéltáros. /Demeter J. Ildikó: Gazda József vissza­utasította a magyar kormány kitüntetését. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

2006. november 13.

Kovásznán a Montana Szálló szomszédságában november 12-én Ioan Selejan Kovászna-Hargita megyei ortodox püspök a környék ortodox papjainak segédletével és a városközpontban lakó románság jelenlétében megszentelte a felépítendő ortodox templom alapkövét. Az eseményen templomalapítóként jelen volt Teodor Melescanu és Radu Campeanu liberális szenátor is. /Bodor János: Ortodox templomot építenek (Kovászna). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

2006. november 25.

Jön a tél, megszaporodnak a könyvbemutatók, író-olvasó és szerkesztőségi találkozók is. Dr. Nagy Lajos a napokban a kovásznai szabadegyetem vendége volt. A körorvos szerzővel Réty impozáns, albumméretű, gazdagon illusztrált monográfiájáról beszélgettek, amelyet példaként lehetne állítani a településtörténettel foglalkozók elé. Dr. Nagy Lajos most szülőfaluja, Nagyernye monográfiáján dolgozik, kiadásra vár Rétyi Péter XVII. századi, több erdélyi fejedelem ,,gazdasági számadójáról” írt kézirata. Czegő Zoltán Budapestről érkezett otthonról haza, legújabb köteteivel. A Csíkszeredában kiadott Székelyföld szerkesztőgárdája tulajdonképpen hazajött Sepsiszentgyörgyre, hisz a Kárpát-medencében a legnagyobb példányszámban megjelenő és Nyugaton is terjesztett folyóiratnak főmunkatársai és külső munkatársai élnek errefelé. A magyarság súlyos erkölcsi válságba került, írta Sylvester Lajos. Ebbe vezetőik, politikusaik és az őket kiszolgáló érdekcsoportosulások, a médiaszolgák vitték bele. Egyre sűrűbben emlegetik az értelmiség felelősségét, amely a szekértoló behódolásban, a cinkosságban nyilvánul meg. Vannak, akik képesek közösséget vállalni a balatonőszödi hazugságokkal, a huszonhárommilliózó politikai imposztorokkal, a nemzetrészek kitagadásával, s akik képesek az állampolgárokat kardlapozó, gumibotozó, szétverő társasággal egy húron pendülni? Sylvester tehetséges budapesti újságíró leveléből idézett: ,,Budapesten egyre nehezebb az »életben maradás«. Mindenütt liberális vezetés áll a lapok élén, sok helyütt még a nemzeti oldalon is. Illetve a legnagyobb lapokhoz nem lehet bejutni.” /Sylvester Lajos: Írók meg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

2006. november 27.

Ünnepség keretében szentelte fel Ferencz Ervin ferences szerzetes a Gyergyószárhegyen levő Ferenc-rendi kolostor szomszédságában a gyermekotthont. A felújítást külföldi és hazai adományokból finanszírozták, az épület bútorzatát pedig a magyarországi szarvasi Vajda Péter Szakközépiskola és a szintén szarvasi Emberöltő Alapítvány adományozta. A nevelőotthont a kolostor neves polihisztoráról, Kájoni Jánosról nevezték el. Az ünnepi szentmisén Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője hangsúlyozta, szükséges vidéken is segíteni a gyermekeket, hogy Isten adta tehetségükben kibontakozhassanak. Kifejtette, össze kell fogni a gyermekek érdekében, és nem engedhetjük meg, hogy egyetlen kiskorú is elkallódjék. Böjte atya értesülései szerint Hargita megyében jelenleg 6000 olyan gyermek él, akit beírattak az első osztályba, de nem végezte el a nyolcadikat. /Jánossy Alíz: Kájoni János nevét viseli a gyermekotthon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./ A Dévai Szent Ferenc Alapítvány 13. napközi otthonát szentelték fel a gyergyószárhegyi ferences kolostor udvarán. Országszerte 1500 emberpalánta gondozását vállalta eddig az alapítvány, közülük mintegy hatszáznak otthont is biztosítanak. Az alapítvány a román államtól eddig nem sok támogatásra számíthatott. Szárhegyen Csergő József és hitvese, Hajnalka gondjaira negyven gyermeket és serdülőt bíztak. A hálószobákat szarvasi adakozók bútorozták be. A szarvasiak több mint tíz esztendeje támogatják Böjte Csaba törekvéseit. Böjte Csaba elmondta, hogy a tizennégy esztendő alatt az alapítvány gondozásában felnőttek közül egy lélek sem kallódott el. December 3-án újabb otthont avatnak: Kovásznán. A tizennegyediket a sorban. Ez már a magyarországi és romániai személyi jövedelemadóból leírható 1%-os támogatásokból született. /Bajna György: A tizenharmadik otthon. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./

2006. november 28.

Az úthálózat helyzete elriasztja a vidéktől a potenciális befektetőket, mondta Zsuffa Levente, Kovászna elöljárója a polgármesterek találkozóján Sepsiszentgyörgyön. Az elöljáró elégedetlen azzal, hogy mindössze 30 százalékkal fordít többet a megyei költségvetés a háromszéki megyei utakra. /Domokos Péter: Befektetőriasztó utak Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

2006. december 4.

December 3-án Tamás József csíkszeredai megyés püspök Kovásznán megáldotta és megszentelte a Böjte Csaba dévai ferences szerzetes által alapított Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központot. A püspök a szeretet létesítményének nevezte az új gyermekvédelmi intézményt. Böjte Csaba elmondta, hogy a létesítmény annak a szeretetnek a gyümölcse, mely több mint tízezer erdélyi és magyarországi adófizető adójának 1 százalékából valósult meg. A kovásznai központ a dévai Szent Ferenc Alapít­ványnak immár a tizenharmadik olyan intézménye, amely árva vagy nehéz sorsú családokból származó gyermekeknek ad otthont. A felújított épület jelenleg tizenkét bajba jutott háromszéki gyermeknek ad otthont. /Bodor János: Felavatták a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./

2006. december 5.

Fábián Ernő emlékkonferenciát tartottak a hét végén Kovásznán, a filozófus, tanár, iskolaigazgató halálának 5. évfordulóján. Tanárkollegák, tanítványok, politikusok, családtagok, a város polgárai koszorúztak a síremléknél. A konferencián Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Fábián Ernő, az európai gondolat őrizője címmel tartott előadást, Sógor Csaba Hargita megyei szenátor pedig az író A példaadás erkölcse című könyve alapján Erkölcs és politika címmel értekezett. /Emlékkonferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./

2006. december 9.

Nem volt zökkenőmentes a Szövetség a Székelyföldért Egyesület december 7-i alakuló ülése. Nézeteltérés alakult ki a kilenctagú vezetőtanács megválasztása körül. Egy listáról felolvasták az öt Kovászna és négy Hargita megyei jelöltet, majd felszólították az egybegyűlteket, hogy szavazzák meg az ajánlott testületet. Kiss József, Zágon polgármestere felháborodott, mondván, kihagyták Orbaiszéket, kijelentette, akkor a Kovászna környékiek távoznak. Rövid tárgyalás után visszaléptették Bölöni Dávidot, Csernáton községvezetőjét, és helyette felkerült a listára Kiss József. Ezt követően szólalt fel Benedek Huszár János, Illyefalva független polgármestere, és kérte, a nem RMDSZ-es polgármesterek is kapjanak helyet a testületben, hisz 100.000-150.000 székelyföldi magyart képviselnek. Demeter János megyei tanácselnök próbálta megmagyarázni, hogy ez nem politikai szervezet. /Farkas Réka: Kommunista módszerekkel választottak? (Szövetség a Székelyföldért Egyesület). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./


lapozás: 1-30 ... 331-360 | 361-375




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék