udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 46 találat lapozás: 1-30 | 31-46

Helymutató: Lövéte

2005. január 7.

Udvarhelyszéken tavaly is több volt az elhalálozás, mint a születés. Van olyan udvarhelyszéki település, Homoródalmás, ahol tavaly mindössze két gyermek született, igaz, van olyan község is, Bögöz, ahol 62 újszülöttet vettek nyilvántartásba. A 23 udvarhelyszéki vidéki település közül 13-ban tavaly kevesebben születtek, mint amennyien meghaltak. Az utóbbi években mérséklődött a népfogyatkozás. A 4.475 lelket számláló Farkaslakán tavaly többen születtek, mint 2003-ban. A nagyközségben azonban a népszaporulat továbbra is negatív. Felsőboldogfalván az újszülöttek száma meghaladja az elhunytakét: születés 27, elhalálozás 26 volt tavaly. Fenyéden ugyancsak pozitív a mérleg: 30 születés, 22 elhalálozás. Galambfalva község népessége is szaporodott tavaly. Az 1.406 fős lakosú Homoródalmáson tavaly mindössze két gyerek született, az elhalálozások száma pedig közel harminc. A 12 falut magában foglaló Homoródszentmártonban tavaly 32 gyermek született, és 46 személy halt meg. Kányádon 16-an hunytak el, és 10-en születtek, Kápolnásfaluban pedig 26-an távoztak az élők sorából, és 22 gyerek érkezett. A 6.306 lelket számláló Korondon tavaly születés 55, elhalálozás 54 volt. Lövétén 2004-ben 38-an hunytak el, és 35-en születtek. Máréfalva községben tizenketten haltak meg, és tizenhatan születtek. Oklándon 16 újszülöttet kereszteltek, és 15 főt temettek. Oroszhegyben 51 születés és 44 elhalálozás volt. A több mint 6.800 lakossal rendelkező Parajd fogyóban van: 65 gyermek született, és 78 személy hunyt el. Siménfalván 33 születést és 38 elhalálozást jegyeztek tavaly. Székelyderzsben 18-an haltak meg, és 14-en születtek, Szentábrahámon pedig 22 haláleset és 23 születés volt. Újszékelyen 32 tavaly született kisgyermek van, az elhunytak száma pedig 30. Varságon 25-en távoztak el az élők sorából, és 20 újszülöttel szaporodott a község lakossága. Az 5.829 lakossal rendelkező Zetelakán tavaly 67-en hunytak el, és 49-en születtek. Abos Maria, a Hargita Megyei Statisztikai Hivatal aligazgatója elmondta, Hargita megyében tavaly január elsején 329.190-en éltek. A hat hónappal későbbi adatok már jelentős csökkenést mutatnak: 2004. július elsején 328.457 volt a megye lakosainak száma. A szakember szerint bár a megyében a népszaporulat továbbra is negatív, a népfogyatkozás már nem olyan nagy mértékű, mint korábban. /Kiss Edit: Még mindig fogyunk, de már nem olyan nagy mértékben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 7./

2005. január 27.

Lövéte Homoród menti kis faluban 1992-ben még 3842-en laktak, ma alig vannak három és fél ezren. Sokan mennek Magyarországra dolgozni, hazahozták a külföldön megkeresett pénzt és házat építenek. Időközben többen meggondolják magukat, és a felépített vagy félkész házat eladják, mert nem akarnak Lövétén maradni. Magyarországon vagy Nyugaton jobban meg tudnak élni. Egyre több autóbusz parkol a falu központjában, mind a Lövéte–Budapest útvonalat járja. Lövétéről hetente négy autóbusz indul Budapestre és vissza. /Mihály László: Egy téli hétköznap a lövéteiek között. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 27./

2005. február 14.

Szentegyházasfalu adott otthont a Homoród-menti népdalvetélkedőnek. A gyermekek csoportjának győztese a szentegyházasfalui Tamás Lőrinc és Elekes Mónika, a felnőttek első díjasa a lövétei Gábos István lett. A versenyt a népdalok osztályozási rendszeréről szóló népzenei kollokvium előzte meg. /Vetélkedő homoródmenti népdalokkal. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

2005. március 3.

Az A Hétben folytatódtak Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya kapcsán a hozzászólások: a/ Lövétei Lázár László megjegyzéseket fűzött Sipos Géza Az önfelmentő című vezércikkéhez /A Hét, febr. 24./. mondván, nem akarja Sütő Andrást védeni, de Sipos összehordott tücsköt-bogarat, a végén a cikk mondanivalója eltűnt „a sok marhaság között”. Pontatlan, hogy Sipos elhallgatta: Sütő az ötvenes évek után is kapott díjakat, ezzel Sipos azt sugallta, hogy a szorítás lazulásával – amikor irodalmi/esztétikai szempontok is érvényesültek az elbírálásban – Sütő már nem volt/nem lehetett jó író. Lövétei Lázár László szerint Sipos írásában „a legelképesztőbb baromság”, hogy Sütő életműve „csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”. Lövétei azt sem fogadta el, hogy Sütő drámái megjelenésükkor a „szelep funkcióját” töltötték be. Sipos lekismesterezte Sütő Andrást. /Lövétei Lázár László: Levél Sipos Géza szerkesztő úrhoz. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ c/ Kántor Lajos kifejtette, a Parászka Boróka vezércikkében emlegetett „fegyelmezett csend” nem most, az olasz Stefano Bottoni tanulmány részletének közlésével szakadt meg, mert már a kilencvenes évek legelején elkezdődött az 1989 decembere előtti erdélyi, romániai magyar irodalom egyes ismert-elismert szerzőinek és műveinek számonkérése. Kántor hangsúlyozta: a „diktatúra életben lévő tanúi, kiszolgálói, áldozatai, akik közül egyesek nem egyszerűen „átnyergelők”, hanem szembefordulók is voltak”. /Kántor Lajos: A megszakított csendről. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ d/ Kuszálik Péter cáfolta Sipos Gézát, aki szerint Sütő Andrásnak 57 könyve jelent meg. Kuszálik Péter kijelentette, hogy az ötvenes években „pártunk és kormányunk előszeretettel szórta a román és magyar dolgozók elé Sütő szakmányban gyártott brosúráit és könyvecskéit, ui. azok igen alkalmas propagandaanyagai voltak a kollektivizálásért folytatott harcnak.” Kuszálik Péter felsorolta, mennyi díjat kapott Sütő András. Kuszálinak erről a felsorolásról Nagy Pál korábban megállapította: „adatgyűjtő szorgoskodása valójában lejárató célzatú kötekedés”. (Látó, 2003. 10. sz.) Kuszálik szerint ez nem lejáratás, de előzőleg megjegyezte: sok adatot kellett összehordania, hogy megerősítse Sipos Géza következtetését („ez csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”). A vitában Kuszálik vállalja az ördög ügyvédjének szerepét. /Kuszálik Péter: Advocatus diaboli. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./

2005. március 12.

Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

2005. április 27.

Birtalan József jelenleg egyike azon székelyudvarhelyinek, aki fontos tisztséget tölt be az RMDSZ kormányzati csapatában. 1995-ben lett az RMDSZ gazdasági igazgatója, majd a gazdasági ügyekért felelős ügyvezető alelnök. 1998 elején államtitkár lett a távközlési minisztériumban. Volt államtitkár a szállítási minisztériumban is, majd a kis- és közepes vállalkozások ügynökségének helyettes vezetőjeként tevékenykedett. 2000-től 2005 elejéig a köztisztviselők ügynökségének elnökhelyettese volt, a kormányváltás után átvette ezen a helyen az elnöki tisztséget, államtitkári rangban. Vannak udvarhelyiek a vezetésben, szenátusi frakcióvezetője /Verestóy Attila/ is van, megyei tanácselnöke is. Háromszéken György Ervin prefektus, aki Székelyudvarhelyen végezte az iskolát, s ő maga lövétei. A Birtalan által vezetetett ügynökség elsősorban a köztisztségek menedzsmentjével, meghatározásával, másfelől a tisztségviselők mint személyek szakmai és fizetési rendszerével, karrierjükkel, előmenetelükkel foglalkozik, megszervezi a versenyvizsgákat. Birtalant foglalkoztatja a magyarság megfelelő és arányos jelenléte a közigazgatás minden szintjén, s ehhez a kinevezések az ő ügynökségén keresztül történnek. Az arányos jelenlétet a megyei RMDSZ-szervezetekkel közösen fogják megvalósítani. /Rédai Attila: Nem dicsőség az udvarhelyi közéletben részt venni. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 27./

2005. október 3.

A lövétei Kisboldogasszony plébániatemplom címmel jelent meg Mihály János ismertetője a Lövétei Helytörténeti Füzetek első kiadványaként. A sorozat kiadását az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület gondozza. Mihály Jánost szülőfaluja múltja iránti érdeklődés irányította a pedagógusi pálya felé is – történelem szakon végzett. /P. Buzogány Árpád: Helytörténeti füzetek Lövétéről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 3./

2005. október 18.

A magyar irodalom művelésében elért kimagasló tevékenységéért az idén öt alkotó részesül a Déry Tibor Alapítvány elismerésében, a kitüntetettek között van Lövétei Lázár László költő is. Idén három költő, Ágh István, Lövétei Lázár László és Sajó László, valamint Báthori Csaba költő, műfordító és Dragomán György író, műfordító veheti át a Kossuth-díjas író nevét viselő díjat. Lövétei Lázár László 1972-ben született Lövétén, a kolozsvári egyetem bölcsészkarának elvégzése után a csíkszeredai Székelyföld című folyóirat szerkesztője lett. A névadás öröme című verseskötete 1998-ban jelent meg Kolozsvárott, Távolságtartás című kötete 2000-ben Csíkszeredában. /Déry Tibor-díj Lövétei Lázár Lászlónak. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18./

2006. január 11.

Január 13-án Lövétén bemutatják Lövétei Helytörténeti Füzetek második kötetét. Mihály János Kirulyfürdő és környéke című munkáját az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület adta ki, Parlagi Endre budakalászi és Egyed József lövétei vállalkozók támogatásával. A kiadvány a völgy természetföldrajzi viszonyait, a savanyúvízre a XIX. század elejétől járók házainak lajstromait és az 1948-ban bekövetkezett államosításig virágzó fürdőélet fontosabb momentumait mutatja be. /Kirulyfürdő és környéke. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

2006. január 30.

Január 28-án Marosvásárhelyen, a Látó folyóirat irodalmi estjének vendégei a csíkszeredai Székelyföld szerkesztői voltak. A tizedik évébe lépett századik számát megért nívós csíkszeredai lapot ünnepelték. Gálfalvi György, a Látó főszerkesztője üdvözölte vendégeit és barátait. A Székelyföld folyóirat az egyetemes magyar kultúra fóruma, a magyar irodalom csíkszeredai konzulátusa, hangzott el az esten. Ferenczes István, az ünnepelt lap főszerkesztője ismertette a kiadvány történetét. Mára elérték az ezerkétszázas példányszámot, és könyveket is sikerült kiadniuk, felfedezték, közölték a csángó írókat, a csángó irodalmat. Molnár Vilmos, a Székelyföld munkatársa, a Látó 2005-ös évi Nívódíjasa ezúttal a Béla kézrekerítése című novelláját olvasta föl, majd Lövétei Lázár László, a századik, ünnepi lapszám ötletgazdája ismertette a kiadvány létrejöttének körülményeit. György Attila a Székelyföld honlapját ismertette. A két évvel ezelőtt létrehozott weboldal olvasótábora decemberben elérte a kétezres lélekszámot, januárra e szám háromezerre bővült. – A Kővirág együttes a Székelyföldben közlő költők megzenésített verseit adták elő. /Tízéves vendégek jöttek Székelyföldről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./

2006. március 27.

Lövétén dr. Hermann Gusztáv Mihály történész március 29-én mutatja be a Lövétei Helytörténeti Füzetek harmadik darabját. Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület sorozatában Mihály János Lövéte 1848–1849-ben című tanulmánya jelent meg, melyet a szerző dedikál. A kézirat kiadását Maglód, Lövéte magyarországi testvértelepülése támogatta. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 27./

2006. május 18.

Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ 2003-tól több alkalommal szervezett fotótábort Udvarhelyszék községeiben. Eddig házigazdák voltak: Székelyvarság, Oroszhegy, Szentábrahám, Homoródszentmárton és Etéd. A nagy előd munkásságára való tekintettel az Orbán Balázs szemével elnevezést kapta ez a program, amelynek célja minden esztendőben egy-egy község, település képanyagának elkészítése. Az oroszhegyi fotóanyagból készült az a válogatás, amely május 10-étől a Lövétén látható. /Mihály János: Fotókiállítás a lövétei Népházban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 19./

2006. június 26.

Nemrég jelent meg az Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok V. kötete a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal gondozásában. Talán a szűkülő érdeklődés az oka, hogy a szerkesztők nem érzik ünnepnek az ötödik évkönyv megjelenését. A kötetben Róth András Lajos és Róth Edit Aranyosszék történetének csaknem két századát, Pakot Levente a házasságon kívüli születéseket vizsgálta Kápolnásfaluban, Szentegyházasfaluban, Lövétén és Homoródalmáson, Hermann Gusztáv Mihály Zsombori Józsefről, Forró Albert a reformátusok templomi ülésrendjéről, Tóth Levente az udvarhelyszéki reformátusok oktatásáról, Kolumbán Zsuzsánna az egyházmegyéket érintő megújulásról, Mihály János Kirulyfürdő történetéről, Novák István Károly az Udvarhely környéki fürdőkről közöl tanulmányt, Kápolnási Zsolt az egykori Udvarhelyi Híradót, Gidó Csaba a székelyföldi vasútépítést, Nagy Róbert Székelyudvarhely, az anyaváros közelmúltbeli gazdasági fejlődését választotta témául. /P. Buzogány Árpád: Ötödik Areopolisz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

2006. augusztus 3.

Értékmentő szándékkal – Orbán Balázs szemével címen – Lövéte községbe több fotós érkezett, hogy dokumentálja a települést, az ott élő embereket, foglalkozásaikat, hagyományaikat. A fotográfiák egy részéből kiállítás készül, melyeket augusztus 5-én, a III. Lövétei Falunapok keretében a Népházban mutatnak be. A fotótábort az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület a lövétei polgármesteri hivatallal közösen szervezi. Szőcs Endre, az egyesület elnöke közölte, pályázaton nyertek támogatást a megyei tanácstól. /Barabás Blanka: Lövéte fotópapíron dokumentálva. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 3./

2006. augusztus 7.

A lövétei falutalálkozó több, mint népünnepély: a találkozót ötévente rendezzük meg, és a lövéteieknek szánjuk – fejtette ki Lázár Zoltán lövétei polgármester. A Kis-Homoród völgyében zajló rendezvény szentmisével kezdődött, majd a település központjában emléktáblát avattak az 1848-49-es szabadságharc lövétei hősei és Gál Sándor ezredes emlékére. A művelődési házban megtekinthető kiállításon a budapesti Szent István Műszaki Egyetem hallgatóinak az épített örökség megőrzését célzó felmérését, valamint az Orbán Balázs szemével Székelyföldön című fotótábor lövétei munkáit mutatták be. Jelképesnek tekinthető, hogy a község műkedvelői a központban található, a nyolcvanas évek végén épített, ám soha át nem adott hidat választották műsoruk helyszínéül. A hídon át ugyanis a régi rendszer hatóságai olyan utat terveztek, amelynek megépítéséhez a falu egy részét le kellett volna bontani. A tervből azonban csak a híd valósult meg, amely jelenleg szabadtéri színpadként szolgál. /Kovács Csaba: Lövétei falutalálkozó: több, mint népünnepély. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

2006. október 9.

A Szentegyházi Hagyományőrző Huszár Egyesület tagjai Erdélyben is egyedülálló módon emlékeztek az aradi vértanúkra. Az Őszi hadjárat elnevezésű, négynapos rendezvény október 6-án, csütörtökön a magyarországi – bicskei, pécsi, szarvasi, budapesti – huszárok fogadásával kezdődött. A program másnap megemlékezéssel, huszártanya-avatással és hangversennyel folytatódott, amelyen a Szentegyházi Gyermekfilharmónia tagjai a helyi huszárokkal közösen ’48-as dalokat adtak elő. – 1849-ben Bem József tábornok felszólította a székelyeket, hogy jöjjenek harcba, mert az osztrákok ellepték a hazát – mesélte Mihály József, a Szentegyházi Hagyományőrző Huszár Egyesület kapitánya. A hétvégi játékokon nyolcvan, korhűen felöltözött lovas huszár, valamint több mint húsz – fegyverkovácsokat, felcsereket, állatgondozókat, ételt, bort szállító – szekér vett részt. Az egynapos verbuválás alatt több tíz kilométert lovagoltak: Szentegyházáról indultak, és Lövéte, Homoródalmás, valamint Homoródszentmárton érintésével az Ilona-völgyén át estére érkeztek vissza a kisvárosba. Az említett településeken tánccal verbuválták a helyi legényeket a harcba. Íjász- és lovasbemutatóval ért véget az Őszi hadjárat. /Kozán István: Őszi hadjárat Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 9./


lapozás: 1-30 | 31-46




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék