udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
227
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-227
Helymutató:
Máramarossziget
2004. április 9.
Ápr. 7-én megalakult a Magyar Polgári Szövetség Máramaros megyei szervezete. Az alakulatot a nagybányai, máramarosszigeti, felsőbányai, koltói és hosszúmezői küldöttek alapították. Az elnökség összetétele: – elnök: Cziple Aurél János, a nagybányai szervezet elnöke, – alelnökök: Lemák Rudolf – Máramarossziget, Dénes András – Nagybánya, Keisz Robert Zoltán – Felsőbánya, Jenei Jenő – Koltó. /Megyei MPSZ alakult. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 9./2004. április 30.
Ápr. 27-én, kedden ülésezett az Országos Restitúciós Bizottság. Markó Attila, a Bizottság alelnöke elmondta: az ülésen 146 ingatlan ügyében született döntés, amelyek közül 94 a magyar történelmi egyházakat érinti. Ennek értelmében a kolozsvári Unitárius Egyház tulajdonába 16, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház tulajdonába 3, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tulajdonába 24, az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába 13, a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség tulajdonába 4, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tulajdonába 7, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség tulajdonába pedig 27 ingatlant szolgáltatnak vissza. A Bizottság mindeddig 494 iratcsomó ügyében döntött, ezek közül 314 a magyar történelmi egyházakra vonatkozik – tájékoztatott Markó Attila. A legutóbbi ülés döntésének értelmében olyan patinás épületek kerülnek visszaszolgáltatásra mint például: a székelykeresztúri Orbán Balázs Általános Iskola épülete, valamint az Orbán Balázs Líceum bentlakása (Unitárius Egyház), a nagylaki Tajovsky iskolacsoport (Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház), Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Gimnázium és a Művészeti iskola (Királyhágómelléki Református Egyházkerület), a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum, illetve a székelyudvarhelyi Református Kollégium (Erdélyi Református Egyházkerület), a máramarosszigeti múzeum épülete (Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség) valamint a nagyváradi Partenie Cosma iskolacsoport (Nagyváradi Római Katolikus Püspökség). /Ülésezett az Országos Restitúciós Bizottság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./2004. május 19.
Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke felvázolta a magyar anyanyelvű oktatás helyzetét. Amikor 1990-ben elkezdték a munkát, az egyetem előtti oktatásban jóformán nem volt önálló magyar tanintézmény. Most viszont 138 líceumi szintű intézményben oktatnak magyar anyanyelven, amiből 58 önálló magyar nyelven oktató intézmény. Az utóbbi időszak gyümölcse az aradi Csiky Gergely Gimnázium, a máramarosszigeti Löwei Klára Gimnázium és újra önálló lett Brassóban az Áprily Lajos Gimnázium. Kötő bízik abban, hogy a közeljövőben Szilágysomlyón is, és Bánffyhunyadon is önálló magyar középiskola lesz. Problémát jelent, hogy az önálló magyar iskolahálózat eddig eléggé beszűkült profilban működhetett. Az anyanyelvű szakoktatást megszüntették. A tanügyi törvény módosított változata lehetővé teszi a szakoktatás anyanyelvi gyakorlatát, anyanyelven működő szaklíceumok és szakemberképzésre szolgáló inasiskolák illetve tanonciskolák, mesterképzők létesítését. Nulláról kell indulni. Hiányzott a tankönyv, a szakszemélyzet, tantervek sem voltak. Most már kibontakozóban van a szakiskolai hálózat is. Szaklíceumok indultak, több közgazdaságtani osztály indult középszinten, a Székelyföldön tovább bővült a szaklíceumi hálózat. A posztlíceális és vállalkozói alapon létrehozott anyanyelvű képzési formák elterjedtek Erdélyben, közvetlenül tudnak reagálni a munkaerőpiaci kívánalmakra, és jelentős számú posztlíceális, magánkézben levő, vállalkozói alapon működő képzési forma indult be. Önálló magyar oktatást kell megszervezni a felsőoktatásban is. Ezt még nem sikerült véghezvinni. Ahhoz képest, hogy 1990-ben a felsőoktatásban tanuló magyar diákok száma alig haladta meg a háromszázat, jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetemen 58 szakon lehet magyar nyelven tanulni. Közel 5000 hallgató tanulja a szaktantárgyakat anyanyelvén, a magyar nyelvű szakokon, és 8000 fölött van, csak a Babes-Bolyain, a magyar anyanyelvű diákoknak a száma. A jogon egy-két tantárgyat hallgathatnak magyarul is. A jogon 1998 óta 40 hely van elkülönítve magyar diákok számára. 1996-ban országos viszonylatban mindössze 9 magyar diák volt a jogon. Amikor a tanítóképzői főiskolai képzés beindult, akkor hat városban: Székelyudvarhelyen, Nagyenyeden, Marosvásárhelyen, Kolozsvárt, Nagyváradon és Kézdivásárhelyen létesült magyar anyanyelvű, főiskolai szintű tanítóképzés. /Zsehránszky István: Önállóan – minden szinten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12., folyt.: máj. 19./2004. május 28.
Szalagvágással, leleplezéssel, alapkőletétellel kampányolnak a politikusok. Máj. 28-án Markó Béla RMDSZ-elnök és hivatalának igazgatója Szepessy László jelenlétében avatják fel Máramarosszigeten az RMDSZ új székházát. Szándékosan időzítették a kampány időszakára a nemrég tatarozott székház átadását. Markó Béla Kolozsváron Kelemen Hunorral, az Iskola Alapítvány elnökével együtt megtették az „első kapavágást” a 21 fiatal egyetemi oktatót befogadó majdani tanárlakás építőtelepén. Háromszéken átadták ünnepélyesen a nemrég önálló községgé vált Nagypatak új polgármesteri hivatalát. Az RMDSZ ünnepelt Sepsiszentgyörgyön, az Európai Információs Iroda avatóünnepségén. Kovásznán a felújított képtár avatóünnepsége illeszkedhet a sorba. Kézdivásárhelyen máj. 31-én avatják Márton Áron szobrát. A legnagyobb szabású avatóünnepséget Szász Jenő MPSZ-elnöknek sikerült a kampányra időzíteni. Több ezer ember jelenlétében avatta fel az Emlékezés Parkját, melyben a magyar történelem és kultúra 13 kiemelkedő alakjának a szobrát leplezte le. Megjelent Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke, aki beszédében kijelentette, Szász Jenőt munkatársának tekinti a nemzet egyesítésében. A vele szemben induló Ladányi László Zsolt, az RMDSZ jelöltje egy fogyatékos feljárót és egy útlevélosztályt avatott. Máj. 23-án, vasárnap Szovátán Domokos Mihály Kázmér szobrát avatták fel – amint a talapzaton áll – a püspök „születésének 400. évfordulója alkalmából”. Marosvásárhelyen a jövő héten avatják a volt politikai foglyok emlékművét. Nagy Zsolt, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetője, Seres Dénes a szövetség megyei elnöke, és az újabb mandátumra pályázó Pop Imre polgármester Szászvárosban gróf Kun Kocsárd és Kuun Géza 1910-ben felállított, majd a kommunizmus ideje alatt templomba menekített szobrait avatták újra. /Avatások dömpingje. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./2004. június 11.
Négy évvel ezelőtt még magyar térhódításról írhatott a sajtó a választásokat követően, most azonban a teljes visszaszorulás tényéről adhatott hírt Máramaros megyében. Az RMDSZ mindenütt veszített képviselőiből, a nagybányai magyar választók kétharmadát továbbra sem sikerült megszólítania. Máramaros megyében 6 magyar polgármesterjelölt indult az RMDSZ színeiben, egy pedig függetlenként, MPSZ támogatással. Közülük Koltó polgármesteri székét Incze Zoltán már első körben elnyerte, a többi máramarosi RMDSz-es polgármesterjelölt már az első körben kiesett a versenyből, Lemák Rudolf független jelöltnek pedig a Demokrata Párt román nemzetiségű jelöltjével kell újra versenybe szállnia a hosszúmezeiek voksaiért. /2000-ben az RMDSZ 13 településen indított polgármesterjelöltet, ebből négy került be a második fordulóba/. Máramaros megyében összesen 270 helyi tanácsosjelölt indult 17 településen az RMDSZ színeiben az első fordulóban, közülük 36 főnek sikerült elnyerni a tanácsosi mandátumot. /2000-ben 44 mandátumot sikerült szereznie. A megyei tanács 35 fős, ebből az RMDSZ 3 helyet nyert el: Szentgyörgyi Sándor (Nagybánya), Takács János Attila (Máramarossziget), Vicsai János (Szamosardó). /2000-ben az RMDSZ még 4 főt juttatott be a döntéshozó testületbe/. Nagybányán az RMDSz helyi önkormányzati képviselői Virág Árpád, Simori Sándor és Kovács Richárd lesznek a 2004-2008. közötti időszakban. Máramaros megyében szembetűnő az RMDSZ, s ezen belül nagybányai szavazótáborának folyamatos csökkenése. 1996-ban még 8462-en, 2000-ben 6754-en, 2004-ben pedig már csak 5929-en szavaztak az RMDSZ városi képviselőjelöltjeire. Ugyanez a számsor a polgármesterjelöltek esetében: 6024 (1996-ban), 5183 (2000-ben) és 4066 (2004-ben). /Dávid Lajos: Országos siker – máramarosi kudarc. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 11./2004. június 21.
Szatmárnémetiben a katolikusok legnagyobb helyi ünnepe a székesegyházhoz kötődő Jézus szíve búcsú. A mostani zarándoklatnak külön hangsúlyt adott az a tény, hogy az egyházmegye az idén ünnepli alapításának 200. évfordulóját. Először Ion Robu bukaresti érsek románul, majd Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek német nyelven celebrált misét. Aztán a város régi főterén álló kéttornyú székesegyház előtt kezdetét vette a magyar nyelvű mise, melyen Seregély István egri érsek hirdetett igét, beszélt többek között a hit, a kultúra, a nyelv megtartó erejéről, a magyarság összetartásának szükségességéről. A szentmisére és az azt követő főtéri körmenetre mintegy 8-10 ezer hívő jött el Máramarosszigettől Béltekig, Nagykárolytól Felsőbányáig. Ott voltak a máramarosi és avasi katolikus románok, szlovákok, ukránok, s a közös hitben együtt örvendtek a magyarokkal. /(Sike Lajos): Három nyelven miséztek. Tízezer hívő a Jézus szíve búcsún. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./2004. július 12.
Máramarosszigeten immár negyedik alkalommal szervezték meg a szórvány-kórustalálkozót. Szilágyi János szigeti katolikus esperes szerint Máramarossziget valóban egy sziget. A maroknyi magyarságot ukrán és román tenger veszi körül. Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egylet vezetője kifejtette: a máramarosi magyarságra jellemző az alkalmazkodás a román többségű környezethez, nincsenek magyar iskolák, templomok is alig, és egyre több magyar családban románul folyik a mindennapi csevegés is. A legtöbb énekkarvezető elmondta, többnyire ennek a találkozónak köszönhetően jöttek létre a helyi kis kórusok, és szintén ez az esemény tartja bennük a lelkesedést. Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke elégedetlen volt, teljes mértékben hiányoznak a hagyományosan magyar énekek, kórusművek. A környéken már többnyire fakultatív magyar oktatás folyik. Borsabányán kénytelenek román nyelvű misét is tartani, mert a fiatalok már nem igazán értenek magyarul. Elöregedés jellemzi a várost, a helyi lakosságból mintegy 12–15 ezren külföldön próbálnak érvényesülni. Aknasugatagon is egyre kevesebb a magyar gyermek. Az iskolában van olyan évfolyam is, amelyben egyetlen magyar gyermek sincs, pedig a helyi lakosság mintegy 20 százaléka vallja magát magyarnak. Magyar nyelvet csupán fakultatív órákon oktatnak. Felsővisón a fiatalok már alig beszélnek magyarul, nagy az elvándorlás. A máramarosi régióban máig a legnagyobb előrelépést a máramarosszigeti Leövey Klára magyar gimnázium megalakulása jelentette. /Bálint B. Eszter: Ahol a létezés már nem garancia a jövőre. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./2004. szeptember 6.
Kolozsváron, a főtéri Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt P. Ütő Erzsébet festészeti tárlata. Bevezetőt mondott Ferenczy Miklós lelkész, a tárlatot Németh Júlia méltatta. A Máramarosszigeten élő és alkotó P. Ütő Erzsébet hat év leforgása alatt immár harmadszor jelentkezik egyéni kiállítással a kincses városban. A fa dicsérete cím rendkívül beszédes: a művész hódolatát fejezi ki a növényvilág legcsodálatosabb, legváltozatosabb teremtményei, a fák iránt. /(-th): A fa dicsérete a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./2004. szeptember 11.
P. Ütő Erzsébet 1957-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát. Művészi kiteljesedésének városa Máramarossziget, ahol oktatói, művészetpedagógusi tevékenységet is folytatott. Falikárpitjaival szerepelt a firenzei Iparművészeti Biennálén is. A Máramarosszigeten élő és alkotó P. Ütő Erzsébet neve a kolozsvári művészetkedvelők előtt sem ismeretlen, hiszen 1998 óta hároméves időközökben rendszeresen jelentkezik alkotásaival a kincses városban. Most megnyílt kiállításán festményei egyetlen témát járnak körül. A fa dicsérete – jelzi összefoglaló címben is a művészi szándékot. /Németh Júlia: A fák dicsérete. P. Ütő Erzsébet kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./2004. november 16.
A nagybányai, november 10-i kampánynyitó nagygyűlés után – amelyen Markó Béla államelnök-jelölt és az országos kampánystáb is részt vett – dr. Bónis István, a Máramaros megyei parlamenti képviselőjelölt és a helyi kampánystáb egy része folytatta a vidéki magyarlakta települések választóival való találkozást. Szinérváralján, a kultúrházban beszélgetett el dr. Bónis István és a máramarosszigeti Váradi László szenátorjelölt a helyi választókkal, Nov. 13-án szombaton Magyarlápos szórványvidéken folytatódott a kampány. /Farkas E. Zoltán: RMDSZ-kampány Máramaros megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./2004. december 7.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek (KREK) a múlt hét végén Nagyváradon megtartott alakuló közgyűlésének végén átadták a Pro Partium- és Pro Ecclesia-díjakat. Pro Partium-díjat kapott Tatai Miklós, a máramarosszigeti Leöwei Klára Gimnázium igazgatója, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet pedagógus, Pro Ecclesia-díjjal tüntették ki a reszegei református egyházközséget, a zilah-ligeti református egyházközséget, a szilágypaniti református egyházközséget, valamint Molnár József magyarlapádi lelkipásztort. /Pro Partium- és Pro Ecclesia-díjak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./2004. december 20.
Megalakulásának 200. évfordulóját ünnepelte a szatmári katolikus egyházmegye. A jubileumi esztendőre időzítették az egyházmegyei zsinatot. A püspök megvonta a zsinat mérlegét. Elmondta, hogy az ismert történelmi okok miatt az egyházmegyében több mint hat évtizede, pontosabban 1938 óta nem volt zsinat, minek következtében nem vehették át az 1962-65-ben megtartott vatikáni egyetemes zsinat előírásait. A zsinat eredményeképpen teljesen átszerveződtek a plébániák, mindenütt egyháztanácsok alakultak. Az egyházmegyében mind a hívők, mind pedig a papok száma csökkent, ezért inkább a személyi pasztorációra helyezik a hangsúlyt. A püspök elmondta, hogy jelentős ingatlanokat kaptak vissza elsősorban Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Máramarosszigeten. Különösen fontos a püspöki palota balszárnyának, a volt szeminárium épületének visszatérése, ahová a Hám János Katolikus Iskolacsoport költözhetett. Az más kérdés, hogy milyen állapotban vehették át, s mennyit kellett rákölteniük a helyreállításra. Visszaszolgáltatták továbbá az egykori Irgalmasrendi Kórházat, Nagykárolyban a zárda, a legényegylet és a Kalazanczi Szent József iskola épületét, hogy csak a fontosabbakat említse. Azonban csak formailag kerültek ismét az egyház tulajdonba, még évek telhetnek el, amíg ténylegesen birtokolhatják. A parlamenti választások alkalmával a püspök egyértelműen az erdélyi magyarság egységének megtartása mellett állt ki és a szavazáson erre biztatta híveit. /Sike Lajos: Év végi beszélgetés Schönberger Jenő szatmári megyés püspökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./2005. január 6.
Deák Árpád képzőművész Simonyi-díjat kapott. Deák Árpád 1955-ben Marosvásárhelyen született. A kolozsvári képzőművészeti főiskolán évfolyamelsőként végzett, vizsgamunkája Szilágyi Domokos köztérre tervezett szobra. Ma is megtekinthető a főiskola területén. A rendszerváltás után járja a világot, s kitartóan kísérletezett grafikusként, szobrászként egyaránt. Deák Árpád szobrot állított Nagykárolyban (Károli Gáspár, Kaffka Margit), Nagyváradon (Szent László-legendák), Szatmáron (Petőfi Sándor), emléktáblát Ágyán (Olosz Lajos), Kibéden (Seprődi János), Máramarosszigeten (Hollósy Simon), Nagyváradon (Lorántffy Zsuzsanna), Simonyifalván (Simonyi Imre, Simonyi óbester). Grafikái, rajzai izgalmas kísérletek. A közeljövőben Aradon, a Jelen Házban plakettekkel és rajzokkal (versillusztrációk) jelentkezik. /Hevesi Mónár József: Szemlélet és magatartás. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./2005. március 16.
Máramarossziget főterén van egy obeliszk. Létének története egybeolvad a város történetével. Valamikor az obeliszk két nevet hirdetett, Asztalos Sándorét és a Móricz Samuét, de üzenetet is tolmácsolt: „Ha elbukott is a forradalom, de lesz még feltámadás.” Máramarosszigeten a Honvédegylet emelte az emlékoszlopot az 1848/49-es forradalom két hősének emlékére. Az obeliszket 1919-ben ledöntötték, 1941-ben újraállították. /Mazalik Alfréd: Az obeliszk üzenete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./2005. május 4.
Gyászol a Hollósy Simon Művelődési Egylet. Gyászol Máramarossziget és környékének magyarsága. Meghalt Zahoránszky Ibolya tanárnő /sz. Máramarossziget, 1936. márc. 5./ az egyesület elnöke, az EMKE Országos Elnökségének tagja, aki évtizedeken keresztül a máramarosszigeti medence szórványmagyar közösségének élő lelkiismerete volt. Oda is tudott magyar szót vinni, ahol már sem templom, sem iskola nem volt. Zahoránszky Ibolya szerkesztette Máramarosi Hírnök című időszakos művelődési újságot. A Hollósy Simon Művelődési Egylet máramarosszigeti székháza az elsők egyike volt a magyarház láncolatnak, melyet az elmúlt másfél évtizedben Erdélyben a szórványmagyar közösségek kiépítettek maguknak. Itt kapott helyet a könyvtár, itt működött a népfőiskola, az egyleti kórus, s a székházból szervezték az aknasugatagi kórustáborokat is. Nem hiába lett a Hollósy-dalkör a Romániai Magyar Dalosszövetség arany fokozattal kitüntetett kórusa. /Dáné Tibor Kálmán, EMKE ügyvezető elnök: Zahoránszky Ibolya 1936 – 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./2005. május 6.
Vánk Sándor ny. történelem szakos tanár a nagybányai magyar nyelvű oktatás XX. századi történetét feldolgozó, 2002-ben megjelent könyve /Nagybányai magyar nyelvű közoktatás a XX. század forgatagában/ után – most a máramarosszigeti római katolikus egyházi oktatás történetével jelentkezett. Április 28-án mutatták be egy másik nagybányai szerző, Kiss Kornél ny. matematikatanár könyvét. Kiss Kornél korábban megjelent könyveiben a nagybányai műkedvelő színjátszás legújabbkori történetét dolgozta fel /Elvinni a szót, 2003/ s néhány helytörténeti vonatkozású írás mellett olaszországi útiélményeit is megírta. Most megjelent „Mitó szerelmei” című könyve, amely két hosszabb és két rövidebb, lírai hangulatú elbeszélést tartalmaz, egy olyan korszakból ihletődött, „amelybe beleszülettünk, éltünk és beleöregedtünk” A címadó írást Révész Mitónak (1905-1936), Révész János evangélikus pap, lapszerkesztő korán elhunyt lányának szentelte, aki a múlt század első évtizedeiben a nagybányai művelődési élet közismert személyisége volt, s verseskötete is megjelent. /– vásárhelyi –: Könyvek, könyvbemutatók... = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 6./2005. május 20.
Május 10-én bemutatták Vánk Sándor tanár második könyvét: Máramarosszigeti római katolikus egyházi iskolák. Az alaposan dokumentált munka 1730-tól 1948-ig felöleli a máramarosszigeti római katolikus egyházi iskolák történetét. 1891-ben Máramarossziget lakossága 19 379 fő volt, melyből 9 988 magyar, 2 533 német, 1 455 román, 63 rutén, és 4 960 izraelita. Nevek, adatok és statisztikák sokasága mellett a könnyű átláthatóság, olvasmányos rendszerezettség jelentik e könyv legfőbb értékeit. /Lőrinczi Lóránd: 275 éves tintanyomok. Vánk Sándor: Máramarosszigeti római katolikus egyházi iskolák. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 20./2005. május 25.
A máramarosszigeti Hollósy Simon Művelődési Egylet énekkara Nyíregyházán vendégszerepelt. A rendezvényt a Magyar Páneurópa Unió nyugati szervezetének tagjai kezdeményezték. A nyíregyházi Keresztyénekért Alapítvány hívta meg őket, Nyíregyháza helyi önkormányzata nyújtott támogatást. A házigazdák tokaji kirándulást is szerveztek a vendégeknek. A dalárdát meghívták egy újabb kórustalálkozóra. /Farkas E. Zoltán: Nyíregyházára látogatott a Hollósy Simon Művelődési Egylet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./2005. június 2.
Az emlékezet ikonográfiája – a totalitárius múlt feldolgozása az emlékezet helyeinek tükrében: Litvániában, Romániában és Németországban címet viselte az a projekt, amely arra kereste a választ, hogy a különböző országokban miként dolgozzák fel az elnyomó rendszerek emlékét. A rendezvény következtetéseit, eredményeit, a programot szervező kolozsvári Német Kultúrközpont május 30-án megnyitott tárlatán mutatta be az érdeklődőknek. Romániában jóformán az Elie Wiesel Múzeumon kívül alig akad más holokauszt témát bemutató tárlat, míg Németországban a berlini Zsidó Múzeum csak egy a sokból. A kommunizmusra emlékező helyek között van a kelet-nyugat Berlint elválasztó Checkpoint Charlie, a hochenschönhauseni Múzeum (amely leginkább a Terror Házára emlékeztet), a bukaresti Parlament Palota és a máramarosszigeti múzeum. Simon Ágnes programfelelős elmondta, míg Németországban és Litvániában nagy hangsúlyt fektetnek a múlt feldolgozására, Romániában alig történtek ilyen jellegű erőfeszítések. A másik két ország állami finanszírozással múzeumokat hoz létre, Romániában ilyen jellegű múzeumok nagyrészt magánkezdeményezések eredményeként jöttek létre. A hajdani Casa Poporului is megúszta egy átnevezéssel, most Palatul Parlamentului névre hallgat. A megalomán épület miatt lebontott régi bukaresti házakról, templomokról viszont nem esik szó. /Kiss Bence: Hogyan él az emberek tudatában a kommunizmus? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./2005. június 21.
Fennállásának tizenötödik évfordulóját ünnepelte a máramarosszigeti Hollósy Simon Vegyes Kar, a helyi református templomban. A jubileumi ünnepségen a nagybányai Lendvay Márton Színjátszókör tagjai József Attila születésének századik évfordulójára emlékeztek összeállításukkal. Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke a máramarosszigeti kórus tizenöt éves múltját méltatta, amely néhai Zahoránszky Ibolya fáradhatatlan munkájának köszönhető. Felléptek Erdély-szerte, Kárpátalján és Magyarország több városában. /Berszán Blanka: Kórusünnep Máramarosszigeten. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./2005. augusztus 21.
2005 júniusában Máramarosszigeten is baráti körbe szerveződtek a helyi volt piarista gimnázium diákjai. Gáspár Árpád elnök elmondta, hogy minden hónap utolsó hétfőjén találkoznak. A piarista gimnáziumnak 1948-ban, az államosítással s a szerzetesrendek feloszlatásával vetett véget a hatalom. /(Fodor György): Megalakult a volt máramarosszigeti piarista diákok baráti köre. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 21./2005. november 4.
Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, illetve Márton Áron-emlékérmet adott át a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma november 2-án Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. A kuratórium döntése alapján az idén Ilia Mihály egyetemi tanár, a Tiszatáj című szegedi folyóirat egykori főszerkesztője és Vetési László lelkész kapott Bethlen Gábor-díjat. Márton Áron-emlékéremben részesült a bécsi Szent István Egylet, a máramarosszigeti Leöwey Klára Líceum és a szabadkai Széchenyi Általános Iskola. A Tamási Áron-díjat Donkóné Simon Judit érdi tanár, előadóművész vehette át. A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. /Vetési László és Ilia Mihály Bethlen-díjasok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./2005. november 11.
Kevés a magyar szakember a kolozsvári levéltárban, múzeumokban, könyvtárakban. Az nem lehet, hogy akkora magyar hagyatékot, mint amekkorát a kolozsvári székhelyű könyv- és levéltárak őriznek, magyar szakemberek jelenléte nélkül használjanak, illetve hagyjanak feldolgozatlanul, mondta Csetri Elek történész, akadémikus. Az Állami Levéltárban a magyar szövegeket is román kutatók vizsgálják, más intézményekben is kevés a magyar alkalmazott. Csetri szerint az RMDSZ-nek segítenie kell a tudományos szférát abban, hogy a magyarság ezekben az intézményekben is számarányának megfelelően legyen jelen, főleg a fiatal szakértők révén. A magyar fiatalok szívesen dolgoznának ezekben az intézményekben, ha engednék őket. A 2002. évi népszámlálás adatai szerint Erdély 7,7 millió lakójának közel 19 százaléka magyar. Ezt a számarányt azonban a magyarság egyik megvizsgált intézményben sem éri el. Az Országos Levéltár kolozsvári részlege a második legnagyobb az országban. Itt őrzik az Erdélyi Múzeum-Egyesülettől egykor elvett teljes levéltári gyűjteményt. Az intézmény 25 alkalmazottja közül azonban egy sem magyar nemzetiségű. A tizenegy felsőfokú végzettséggel rendelkező levéltáros közül heten tudják kezelni a magyar nyelven írt dokumentumokat, négyen pedig beszélik is a magyar nyelvet. Közülük három kutatónak van szakképesítése magyar írástudományból, illetve családi archívumokból. A történelmi állomány feldolgozása egyre késik. Az Erdélyi Történelmi Múzeum 78 alkalmazottja közül nyolcan magyarok. Ioan Piso igazgató szerint a szaktudásra kell helyezni a hangsúlyt az új munkatársak alkalmazásánál. A középkori történelem részlegén – ahol nagyon sok magyar nyelvű dokumentummal kell foglalkozni – két magyar fiatallal dolgoznak, és a részlegvezető is beszél magyarul. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum 58 fős személyzetéből hatan magyar nemzetiségűek. Simona Munteanu igazgató szerint pozitív elmozdulást jelent, hogy sokévi szünet után az intézménynek megint vannak magyar muzeológusai. Dr. Kós Károly 1979. évi nyugdíjba vonulását követően ugyanis már csak Szabó Tamás kolozsvári fényképész maradt hírmondónak, 1990-ben azonban őt is nyugdíjazták. Ma a múzeum 40 612 tárgyat, 10 ezer könyvet és folyóiratot őriz. A tárgyak között több mint 10 ezer magyar vonatkozású. A múzeum 1957-ben indult évkönyvsorozata utóbbi éveinek termésében Gazda Klára kolozsvári néprajzkutatót leszámítva nincs magyar közlő. Ioan Tosa történész-muzeológus szerint mindig volt együttműködés a múzeum és a magyar szakemberek között. A Kolozs megyei Octavian Goga Könyvtár több mint 720 ezer dokumentumot összesítő állományának több mint 10 százaléka magyar, a 88 alkalmazott között a feldolgozó osztály személyzetében két könyvtáros, a kolozsmonostori fiókkönyvtár vezetője és egy informatikus magyar. Az évi könyvállomány-gyarapodásnak 80–85 százalékát teszik ki a román, valamivel több, mint 5 százalékát a magyar, és 10–15 százalékát a más nyelvű könyvek. Doina Popa igazgató szerint a kolozsvári magyar könyvkiadókat leszámítva máshonnan alig jön magyar olvasnivaló. A kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) 225 alkalmazottjából 42 magyar. A 2004 végén 3 723 492 darab dokumentumot számláló gyűjtemény 20–30 százalékát teszik ki a magyar nyelvű könyvek. Poráczky Rozália főigazgató-helyettes szerint a pozitív elmozdulás annak köszönhető, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem tanszékén 1995-ben főiskolai, majd 1998-tól egyetemi szinten beindult a magyar nyelvű könyvtárosképzés. Az intézményben az 1980-as években vezető beosztásban nem volt magyar személy, és a rendszerváltás után is három év múlva nevezték ki az első magyar csoportvezetőt. 1997-ben az állományfejlesztési osztály élére került magyar szakember, majd Poráczky Rozália személyében 1998-ban hosszú évtizedek után lett ismét magyar főigazgató-helyettese a BCU-nak. A 171 könyvtáros közül 37 magyar (mellettük van még egy-egy informatikus és közgazdász, valamint három munkás), akik a főigazgató-helyettes szerint nagyjából lefedik a magyar nyelvű állománnyal kapcsolatos teendőket. Azonban a kölcsönzőben és a katalógusteremben nincs magyar szakember, ezért tervezik, hogy mindkét helyen napi 3-4 órát egy-egy magyar könyvtáros teljesítsen szolgálatot. A Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson, Besztercén, Szatmárnémetiben, Zilahon, Nagyváradon, Máramarosszigeten és Naszódon is fiókkönyvtárat működtető BCU kolozsvári tékáját 18 613 román, 2926 magyar, 54 németajkú és 271 más nemzetiségű diák, továbbá 1742 román, 395 magyar, 16 németajkú és 415 egyéb nemzetiségű egyetemi oktató látogatja. /Benkő Levente, Lázár Lehel: Magyar hagyaték – román kutatók. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./2005. november 11.
Tarolt a nagybányai diákszínjátszók társulata a közelmúltban lezajlott országos (ODIF), illetve partiumi (PADIF) színjátszó fesztiválokon. A Fülemile egy első és egy második díjjal tért haza, ráadásul a Partiumban harmadszor is sikerrel védte meg a korábbi években elnyert dobogós helyezést. A Fülemile Diákszínjátszó Kör 2002 telén alakult Nagybányán. A társulat névadója első sikeres darabjuk, Arany János: A fülemile c. sulikomédiája. Előadásaikat rokonszenvvel fogadta a közönség, s nem csak Nagybányán; olyan Máramaros megyei településekre is eljutottak a fülemilések, ahová nem látogatnak el a hivatásos magyar színházak: Domokos, Felsőbánya, Szinérváralja, Máramarossziget, Hosszúmező, tájékoztatott a társulat rendezője, Balogh E. Csaba magyar nyelv és irodalom szakos tanár. /Vásárhelyi D. Miklós: Nagybányai diákszínjátszók országos sikere. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 11./2005. november 18.
Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke beszélt a szórványmisszióról, a szórványprogramokról és az alapítvány tevékenységéről. Rendszeres tevékenységük az algyógyi szórvány-lelkésztalálkozó és szórványtovábbképző, a szórványdíjazás, a szórványlap szerkesztése, tanácsadási munka lelkészeknek, pedagógusoknak. Emellett fontos az amerikai erdélyi szórvány-testvérkapcsolat is, a Válassz testvért mozgalom, amelyik egyedülálló a maga nemében: amerikai magyar családok rendszeresen támogatnak egy szórványgondozó egyházközséget és lelkészt. Ebben az évben szerették volna szervezni az Egyház és anyanyelv című konferenciát, mert égetővé vált a nyelvhasználat, nyelvcsere, nyelvváltás a romániai magyar történelmi egyházaknál és híveiknél. Folytatják a gyülekezetjárást az egyetemistákkal, teológusokkal, továbbá a romtemplomok takarítását, a nyári gyülekezeti missziót és a magyarságfelmérést. Emellett segítenek a rászorultakon, elsősorban nagycsaládosokon és gyermekeken. Nagyon fontos a Holt-tenger dokumentációs program. Erdély szórványterületein ugyanis gyors ütemű a tárgyi, szellemi értékvesztés, lassan alig marad utolsó tanú, emlékező egy-egy településen. Néhány éve kezdték el ezt a programot, hogy ezen a területen rögzítsenek mindent. A szórványközpontok között vannak a gyülekezeti házak, otthonok, menhelyek. Az igazán nagy feladatot az oktatási központok látják el. Ezek líceumok és elemi iskolák közé szerveződnek: falusi vagy városi bentlakások. A tudatos tervezés nyomán születhettek új oktatási intézmények, iskolák, mint a nagybányai Németh László, a máramarosszigeti Leöwey Klára Gimnázium, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont és a szilágysomlyói önállósuló magyar iskola. Különleges arculatot kölcsönöznek a szórványközpontoknak a teleházak, faluházak, magyarházak. További feladat a lefedetlen területek behálózása, különös tekintettel a Mezőségre, a Küküllők mente szórványvidékeire és Dél-Erdélyre. Nagy gond ezeknek az intézményeknek a fenntartása. A normatív jellegű fenntartás életbevágóan fontos. Sürgős feladat befejezni az építés alatt álló válaszúti, besztercei, felőri bentlakásokat. Anyagi okok miatt bezártak a medgyesi és hétfalusi iskolai bentlakások. A Diaszpóra Alapítvány foglalkozik a Kárpátokon kívüli misszióval is. 1996-ban jártak először a fiatalokkal Havasalföldön, a következő évben ezt Moldvában és Dobrudzsában folytatták, és azóta minden évben legalább egy kis csoport fiatal az ott élő és szolgáló lelkészekkel bejárja a Kárpátokon kívüli régiókat. Ebben az évben ellátogattak a régi Méhed, mai nevén Mehedinti megyébe, Szörényvárára (Turnu Severin). A regáti magyarság egy része rejtőzködve csendesen beolvadt, más része próbálja őrizni önazonosságát. /Dézsi Ildikó: „Szórványjárásunk célja a segítés, a szolgálat” Interjú Vetési Lászlóval, a Diaszpóra Alapítvány elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./ 2006. január 13.
Száz éve, 1905-ben temették el a Brassóban Koós Ferenc egykori bukaresti református lelkészt. Rá emlékezett 2005. december 10-én a Brassó-belvárosi Református Egyházközség. A református temetőben a hosszúfalusi diákok Bálint Ibolya tanárnő vezetésével megkoszorúzták a sírt, majd a belvárosi református templomban Kassay Géza lelkész szervezésében következett a megemlékező istentisztelet, melyet a Brassói Magyar Dalárda szereplése nyitott meg, Klára Mária karnagy vezetésével. Igét hirdetett Zsold Béla bukaresti lelkipásztor. Megemlékező beszédeket Koós Ferenc életéről és érdemeiről a következők tartottak: Bálint László esperes Brassó megyéből; Bántó István, a Bukaresti Művelődési Kör elnöke; Demény Lajos történész és Hochbauer Gyula tanár. Fellépett a Zajzoni Rab István Líceum furulyás csoportja és az Áprily Lajos Líceum /Brassó/ diákénekkara. Koós Ferenc 1828 körül született Magyarrégenben, ahol mellszobor hirdeti emlékét, a református templom kertjében. Közhuszárként részt vett az 1848-as szabadságharcban. A levert szabadságharc után Kossuth Lajos külföldre menekült híveiből emigrációs központok alakultak ki a nagyvilágban. Az egyik Bukarestben volt, ahol Koós Ferenc református lelkészként tevékenykedett. Lelkészi kinevezését Bukarestbe Bodola Sámuel püspöktől kapta, 1855-ben. Egy időben Koós Ferenc volt az egyetlen református lelkész Brassó és Konstantinápoly között. Ő hozta létre a bukaresti dalárdát, a magyarok olvasókörét és a Hunnia Magyar Kaszinót. Bukaresti tartózkodása alatt a havasalföldi szórványmagyarságot és a moldvai csángó-magyarságot is megkereste. Amikor 1869-ben osztrák nyomásra el kellett hagynia Bukarestet, Eötvös József miniszter Erdélybe nevezte ki tanfelügyelőnek, s a dévai tanítóképző igazgatójának, majd tanfelügyelő volt Máramarosszigeten, Besztercén, végül Brassóban. /Pitó Lajos, Brassó: Koós Ferencre emlékeztünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./2006. január 13.
Popovic Gerő 1936. március 15-én született Kárpátalján. Később Máramarosszigetre került, ahol középiskolai tanulmányait is végezte, miután Hosszúmezőn kijárta az elemi iskolát. Nagybányára sportszeretete hozta. Nemrég megjelent A vidám Abszurdisztán /Minedit Nyomda, Máramarosssziget, 2005/ című kötetében kipellengérezte a fonákságokat. /Popovic Gerő. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 13./2006. január 27.
Sokan megjelentek a Történelmi Máramaros Területi RMDSZ küldöttgyűlésén, január 20-án Máramarosszigeten, az RMDSZ székházában. Béres István területi elnök üdvözölte az egybegyűlteket, majd Bónis István parlamenti képviselő beszámolt a megválasztása óta eltelt egy esztendő tevékenységéről. Felvázolta a különböző településeken tett látogatásain tapasztaltakat, beszámolt a megoldott, még folyamatban lévő, illetve egyelőre megoldatlan ügyekről. Felsővisón aggasztja az ott élő magyarokat, hogy a magyar nyelvű tv-adásokat kivették a helyi kábeltévé műsorrácsából. Lépések történtek a fakultatív magyar nyelvű oktatás és az RMDSZ-székház megvásárlása ügyében. Veresmart vonatkozásában Bónis István megjegyezte: nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy elhanyagoljuk azokat a településeket, ahol elenyésző a magyar ajkú lakosság számaránya. Hosszúmezőn lépések történtek a református egyházépület tetőszerkezetének felújítása és a sportcsarnok felépítése érdekében. Aknasugatagon sikerült felállítani a két világháborúban elesettek emlékművét, s magyar táncok oktatására is lehetőség nyílt. Rónaszéken (és nem csak itt) kulturális egyesület megalapítását szorgalmazta a képviselő. Így az alapítványi támogatásokhoz is könnyebben hozzáférhet a közösség. Kökényesdy Mihály városi tanácsos elmondta: a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése körüli huzavonát tartja a legnagyobb kudarcnak. Béres István alpolgármester megállapította, a hatalmon lévők sajnos szinte minden magyar vonatkozású kezdeményezést elutasítanak. Többen elégedetlenek amiatt, hogy a „Szigeti Turmix” c. hetilap szünetelteti megjelenését. A gyűlésen jelenlévő szerkesztő, Várady László közölte, hamarosan újból megjelenik Máramarossziget magyar sajtóterméke. /Tamási Attila: „Egy magyarért is átmászom a hegyet” Gondok, eredmények a Gutinon túli magyarok-lakta településeken. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 27./2006. január 30.
Minden tömbmagyarságban található település válasszon testvértelepülésnek egy szórvány- vagy csángó települést – kezdeményezte a sepsiszéki Magyar Polgári Szövetség. Gazda Zoltán ötletként megfogalmazta, például a sepsiszentgyörgyi önkormányzat testvérvárosává fogadhatná Máramarosszigetet, ahol a 40 000 lakosból több mint fél évszázad elnemzetlenítő politika után pusztán 6500 a magyar. /(-kas): Testvérkapcsolatok a szórvánnyal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 30./2006. február 8.
Január végén szervezte meg a Nagyváradi Magyar Diákszövetség Nagyváradon a Diákújságírók Országos Találkozóját. Mivel az 1992-ben létrejött egyesület, a DUMA 2000-ben megszűnt – ezzel együtt számos képzési lehetőség is –, az NMD vezetősége úgy döntött, itt az ideje, hogy újból felkarolják a romániai magyar egyetemi és iskolai lapokat. Minden diáklap képviselője bemutatta újságját. Ferencz Csaba Levente Krónika-szerkesztő az erdélyi diáklapok történetéről beszélt. Kilenc város (Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Máramarossziget, Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Temesvár, Beszterce, Debrecen) diáklapjai részéről több mint 80 fiatal gyűlt össze. A képviselők többsége arról számolt be, hogy újságuk nem jelenik meg rendszeresen a pénzhiány miatt. /Sütő-Udvari Tekla: Diákok a sajtóban. Egyetemi és iskolai lapszerkesztők találkozója Váradon.= Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./