udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
609
találat
lapozás: 1-30 ... 541-570 | 571-600 | 601-609
Helymutató:
Bánát /Bánság/
2006. május 26.
Május 19-én nagysikerű koncertre került sor Lugoson a görög katolikus templomban. A vallásos zene darabjaiból összeállított hangversenyt a 80 éves Kurtág György, a város nagy szülöttje tiszteletére rendezték. A hangverseny előtt Stan Tufan Constantin lugosi zenetanár, Kurtág György lugosi, bánsági kötődéseinek lelkes kutatója és ápolója méltatta Kurtág zeneszerzői nagyságát. Remélhető, hogy Lugosi tanácsa is jóváteszi sajnálatos tévedését, és megszavazza Kurtág György lugosi díszpolgárrá avatását. /Király Rozália: Hangverseny Kurtág György tiszteletére puhatolóztak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./2006. május 26.
Temesvár szobrokban szegény – fejtette ki Szekernyés János helytörténész, műkritikus, a Képzőművészek Szövetsége helyi szervezetének elnöke. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben viszonylag sok köztéri emlékművet állítottak, a város nagyságához képest ez még mindig kevés. Temesvár abban különbözik a vidéki városok döntő többségétől, hogy nem egy főterű, hanem minden történelmi városrésznek megvolt a főtere, nem beszélve arról, hogy a központnak három nagy tere van. A józsefvárosi római katolikus templom kertjében álló Nepomuki Szent János-emlékmű Temesvár első köztéri szobra. Már az 1720-as évek elején állt, az egykori katonai dísztéren. Onnan a Gyárvárosba vitték, majd a Virágkertészet egykori udvarába, és 1932-ben került a mai helyére. Ezt a korszakot jelképezik az úgynevezett “pestis-szobrok” is: a Szentháromság-szobor a Dóm téren és a Szabadság téri, több alakos kompozíció. Valamivel később állították a Gyárvárosi park kerítésébe beékelve a Krisztus-feszületet, amit sokan Fadrusz János munkájának tulajdonítanak, de erre nincs bizonyíték. A két világháború között állított szobrok többsége román politikusokat, tudósokat, mérnököket ábrázol. A szocializmus éveiben sem állítottak túl sok szobrot. Ezen közül a legjelentősebb a márványból faragott román katona szobra, amit 1962-ben lepleztek le (Ion Vlad alkotása). A 1970-es években állították fel Dózsa György szobrát. Vita kerekedett, hogy a szülőhelyén, Dálnokon vagy Temesváron legyen az emlékmű, végül mindkét helyen lett egy-egy: ott lendületes vezért formázott meg Szobotka András Bukarestben élő temesvári képzőművész, itt meg egy magába szállott, a bukást tudomásul vevő katonai vezért. Közben a politikai széljárás megváltozott, és a néhány év múlva elkészült szobrot már valósággal oda kellett lopni: egy éjszaka felállították, nem rendeztek avatóünnepséget. Ráadásul csak románul írták a nevét, hogy Gheorghe Doja. Az 1989-es rendszerváltás után a különböző forradalmár szervezetek az áldozatok emlékére rendeltek emlékműveket, összesen 12-őt. Ezeket az alkotásokat elsőrangú bukaresti és temesvári művészek alkották, többek között Szakáts Béla, Stefan Calarasanu, Jecza Péter vagy Kelemen István. A gyerekkórház előtti Sailer Antal-szobor eddig szép virággruppok között állt, most már közvetlenül mellette halad el a villamos. Országos hírű esemény volt tavaly a város első főépítésze, Székely László mellszobrának leleplezése (Szakáts Béla munkája), mely a Bánsági Magyar Napoknak akkor főrendezvénye volt. A trianoni határmódosítás után ez az első köztéri szobor Temesváron, amely magyar kulturális-közéleti személyiségnek állít emléket. Az engedélyek kijárásban nagy szerepe volt az RMDSZ két akkori városi tanácsosának, Fórika Évának és Halász Ferencnek. Az időközben Székely László parkra átnevezett ligetben szeretne Szász Enikő egy emlékművet állíttatni az 1956-os kommunistaellenes megmozdulás áldozatainak tiszteletére. A román politikai foglyokat tömörítő szervezet elutasította az együttműködést. /Pataky Lehel Zsolt: Temes. “Helyük lenne az alkotott szépségeknek”. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./2006. május 30.
Temesváron május 28-án, vasárnap véget értek a Bánsági Magyar Napok. A vasárnapi rendezvények Bartók Béla emlékének szóltak. Szekernyés János Bartók Béla és a Bánság című könyvét mutatták be a színház stúdiótermében, este pedig az operaház színpadán a szegedi Kortárs Balett két Bartók-művet adott elő. A könyv a világhírű zeneszerző gyermekkorának, első hangversenyeinek, majd bánsági kapcsolatai dokumentumainak gyűjteménye, amely a harmincas évek közepéig követi nyomon Bartók életútját. /(Sz. I.): Bartók-nap, a zárórendezvény. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 30./2006. június 1.
Az anyaországi Új Kézfogás Alapítvány, a Foglalkozáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, valamint az RMGE Maros együttműködésével nagyszabású felvilágosító munka kezdődött a magyar gazdák és gazdakörök részére. Május 31-én Temesvárra érkeztek, itt tartották a soros előadást. Zsúfolásig megtelt a temesvári Kós Károly Közösségi Központ, Temes megye valamennyi magyar gazdaköre képviseltette magát, jeléül annak, hogy információhoz szeretnének jutni az Európai Unióban uralkodó agrárviszonyokról. Kiss Károly mérnök, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnöke, a rendezvény helyi szervezője, Csősz János, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Temes Megyei Igazgatóság aligazgatója, Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke, továbbá a magyarországi szakelőadók az EU agrárpolitikájának minden lehetséges hatását a hallgatóság elé tárták. /(Sipos): Minden magyar gazdakör ott volt. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 1./2006. június 10.
Alig több mint egy évvel ezelőtt a Bánságban romboló árvíz próbára tette Szigetfalu gyülekezetének tagjait, nem kímélve a templomot és parókiát sem. 2005. május 5-én, a katasztrófa helyszínén kiáltottak segítségért az Úrhoz. Az azonnali gyűjtés elrendelése, a gyülekezetek adakozó lelkülete, intézmények, szervezetek támogatása ismételten igazolta, hogy „a megpróbáltatás idején egyek tudunk lenni a segítségnyújtásban” – írta Fazakas Csaba esperes. A templomot is megviselte a tavalyi árvíz. Idén június 13-án a felújított templom és az átépített parókia nyújt alkalmat a hálaadásra és a Nemzeti Imaév keretében meghirdetett állhatatos fohászkodásra Szigetfalun. /Fazakas Csaba esperes: Megemlékezés és hálaadás Gátalja-Szigetfalun. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./2006. június 12.
Az idei Bartók-év rendezvényei keretében Nagyszentmiklóson bemutatták Velcsov Margit magyartanárnő Bartók Béla és Nagyszentmiklós (1971–2006) című könyvét. A Partiumi Füzetek című sorozatot gazdagító kötet a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (PBMEB) gondozásában jelent meg, a helytörténeti kutatómunkát is folytató Velcsov Margit személyes élményeit foglalta csokorba. A könyv Bartók levelezésének egy részét, a Romániában megjelent Bartók-interjúkat, a Bartók-szobor történetét, valamint a közelmúlt emlékünnepségeiről szóló sajtótudósításokat is tartalmazza. A Nákó-kastélyban (melyben a Bartók-emlékmúzeum is működik) tartott rendezvényen a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság nagyváradi tagjai is részt vettek, az ő nevükben Dukrét Géza elnök üdvözölte a megjelenteket. Az emlékműsort Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Temes megyei RMDSZ és a Magyarok Világszövetsége is támogatta. Imre Beatrix és Aida Marc, a temesvári Nyugati Egyetem Zeneművészeti Karának hallgatói népdal-feldolgozásokat adtak elő, Tamás Sándor, a helyi Pro Bartók Társaság elnökének üdvözlő szavai után Péter László irodalomtörténész, szegedi egyetemi tanár Ady Endre és Bartók munkássága között vont párhuzamot, a fennállásának 35 évfordulóját idén ünneplő temesvári Bartók Béla Kórus történetét Tácsi Erika ismertette. /P. L. Zs.: Könyvbemutató köré épült Bartók-emlékünnepség. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 12./2006. június 23.
Ötvenöt évvel ezelőtt indultak az első vonatok a bánsági deportáltakkal a rettegett hírű Baraganba. A hatalom urai azzal indokolták a kitelepítést, hogy az országot bármikor megtámadhatja Jugoszlávia. Elővigyázatossági okokból az “ütköző zónából” el kell távolítani a megbízhatatlan elemeket: az osztályellenséget, és azokat, akik egy lehetséges konfliktus esetén árulókká válhatnak. Ez utóbbiak közé azok tartoztak, akiknek volt rokonuk a határ túloldalán. Szalmatetős földbeásott kunyhó volt a kényszertelepesek első menedéke Vincze András, akit Torontálkeresztesről deportáltak, elmondta, annyi volt a bűnük, hogy a család egyik ága a határ túloldalán lévő Torontálszécsányon vagy Káptalanfalván élt. Miért kellett ezt felróni nekik, a második, harmadik nemzedéknek, akik már Romániában születtek? Hajnali háromkor ütöttek rajtuk, három órát engedélyeztek a készülődésre. Ez idő alatt kocsira kellett rakni az ingóságot, az aprójószágot és lábasállatot, amit magukkal vihettek, és fegyveres kísérettel elindították őket a tehervonathoz. Torontálkeresztes falunkból tizenhat családot deportáltak, másolat a szomszédos településekről vittek el. Hét napig tartott az út, és eközben az állatok majd szomjan vesztek, mert lakott helyektől távol vesztegeltek, ahol kút sem volt. A füves térség kellős közepén megállt a szerelvény, és két órát engedélyeztek a lepakolásra. Étlen-szomjan nekivágtak a mezőnek, hogy elfoglalják a számukra kijelölt lakhelyet. Földbevert számozott cölöpök határolták be a portákat, amit a kísérő hatóság osztott ki névsor szerint. A földön aludtak, épület nem volt. Először nekifogtak egy közkút ásásához, majd kunyhót ástak a földbe, föléje tetőt eszkábáltak szalmából. Az elmúlt hét végén emlékeztek az átélt megpróbáltatásokra, a szenvedésre a temesvári emlékműnél a baragáni deportáltak, akik szinte a világ minden tájáról eljöttek, hogy találkozhassanak sorstársaikkal. Az egybegyűlteket Fischer Ignác, az Oroszországba Deportáltak Egyesületének elnöke, Teofil Botlung, a Volt Politikai Üldözöttek Egyesületének elnöke és Karl Zinger, a Német Fórum elnöke köszöntötte. /Sipos János: Emlékezés a deportálás évfordulóján. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./2006. július 13.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Bánsági Osztályának július 11-i temesvári ülésén tisztújítást is tartottak: az eddigi elnök, Szabó László nem vállalta a megbízatást, helyette Illés Mihály volt alelnököt választották meg, alelnök pedig az aradi Milka Zsolt lett. Az EKE szerbiai partnerszervezetével közösen négy, összesen 1,7 millió euró értékű projekt finanszírozására nyújtott be pályázatot az Európai Unió PHARE-programjához. /P. L. Zs.: EKE-tervek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./2006. július 18.
Mintegy 850 magyar pedagógus vesz részt Erdélyből, a Felvidékről és a Vajdaságból a Bolyai Nyári Akadémia tanfolyamain – közölte Lászlófy Pál, a továbbképzést szervező Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. A különböző tanfolyamok színhelye Erdély nyolc települése. Idén 15,3 millió forint támogatást kaptak a magyar oktatási tárcától, tavaly még 18 millió forintot. Tavaly 8 millió forintot kaptak a Szülőföld Alapból, az idén viszont egyetlen forintot sem. /Bolyai Nyári Akadémia: a Kárpát-medence legnagyobb pedagógus-továbbképzése. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./ A csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumban július 27-én Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke és Burus Siklódi Botond, a szervezet titkára köszöntötték a továbbképző hallgatóit, meghívott előadóit. A továbbképzés helyszínei közt először szerepel a Bánság fővárosa, Temesvár – közölte Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő. /Mayla Júlia, Pataki Zoltán: Akadémia bánsági premierrel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./2006. július 20.
Temesváron megalakult a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Társulat (a továbbiakban RMKDT). Nemes célok megvalósítására fogtak össze, hogy a szórványban élő magyarság gondjain-bajain, kulturális javainak megmentésén, a felnövő nemzedék keresztény értékek szellemében történő nevelésén munkálkodjanak. Megnyitó beszédében dr. Bárányi Ferenc volt egészségügyi miniszter felvázolta a temesi szervezet sajátos feladatait. Megválasztották a helyi vezetőséget. Elnök dr. Bárányi Ferenc, alelnök Sebestyén János mérnök, ny. gyárigazgató, titkárnő Katona Aurélia, pénztáros Hegedűs Julianna. Az RMKDT aktív szószólója lesz a bánsági szórványnak – ígérték a megválasztott tisztségviselők. /(Sipos): Kereszténydemokrata szellemiségű új civilszervezet. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 20./2006. július 20.
Július 10–13-a között Kisiratoson megrendezték a Honismereti műhelytábort, melynek főszervezője a temesvári Szórvány Alapítvány, támogatója a szegedi Esély a Stabilitásért Közalapítvány volt. A program keretében dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnökének köszöntőjét követően földrajzi, irodalmi és történelmi viszonylatban mutatták be a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiót. A helytörténetírás kezdeteiről dr. Zakar Péter szegedi történész, egyetemi tanár tartott előadást, míg a monográfiák módszertanát Vincze Károly (Temesvár) vázolta fel. Honismeret az iskolában címszó alatt minden resztvevő bemutatta, hogyan járul hozzá saját településén, iskoláján belül a hovatartozás, az otthontudat kifejlesztéséhez, gazdagításához. A táborban programokat vázoltak fel, ezek között szerepelt a közös építészeti értékek bemutatása; valódi testvériskolai kapcsolatok; Régi (j)óvilág – bánsági honismereti szemle indítása; regionális honismereti műhely kialakítása; helytörténészképzés (tanártovábbképzés). /Honismereti műhelytábor 2006. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 20./2006. augusztus 3.
Hét esztendeje minden évben augusztus 3-án ünneplik Temesvár napját. A soknemzetiségűségére, gazdag etnikai összetételére, változatos hagyományaira állítólag büszke Temesvár úgy döntött, hogy évfordulót választanak ünnepnek, amely legfeljebb a román lakosságot indítja meg, a más nemzetiségűeket – legalábbis az önérzetesebbeket – távol tartja az ünnepi megnyilvánulásoktól. 1919. augusztus 3. ugyanis a román hatalomátvétel napja, a trianoni békediktátummal Magyarországtól elcsatolt, ideiglenesen szerb uralom alá került Bánságnak erre a részére ekkor érkeztek meg (nemzetközi felügyelet mellett) a román “erők”. A bevonulást most ismét “eljátsszák”, este a Dóm téri katonai felvonulással jelképesen ismét “beveszik” a várost. A most kezdődő ünnepségsorozatra kiadott Városházi Közlöny szerint rendezvényeket a multikulturalitás és a tolerancia jegyében szervezik. Ehhez képest idén is hiányoznak a temesvári magyar, német, szerb, szlovák stb. közösséghez szóló, vagy azok érdekképviseleti, kulturális szervezetei által rendezett események. A soknemzetiségűséget azzal jelzi az önkormányzat, hogy meghívott egy szerbiai, egy németországi és egy magyarországi együttest. /P. L. Zs.: Csak a román bevonulás évfordulóját ünneplik meg. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./2006. augusztus 5.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ 1990-ben Gyergyószárhegyen alakult újra. Célja a turizmus művelése és népszerűsítése. Honismereti, néprajzi kirándulásokat rendeznek, de a természetvédelem is fontos része tevékenységüknek. Az erdélyi egyesületet önálló osztályok alkotják: Bánsági, Bihari, Gutin (Nagybánya), Szatmárnémeti, Gyergyói, Marosvásárhelyi, Háromszéki, Udvarhelyi, Brassói, Hétfalui, Zilahi, Besztercei, Kolozsvári és Tordai EKE Osztályok működnek, és van négy társszervezetük, a CSTTE, a Genciána, a Czárán Gyula és a Brassói Turista Egyesület. A nyaranta megrendezésre kerülő Országos EKE Vándortábort minden évben más-más osztály vállalja fel, helyszínül Erdély kevésbé ismert vidékeit választják, melyről útikalauz is készül. Az idei XV. Vándortábort a Kolozsvári és a Tordai Osztály szervezte Torockón. Kardos Zsuzsa, az EKE országos alelnöke rámutatott, eredetileg az Aranyos völgyébe tervezték a tábort. A völgyben azonban nem találtak megfelelő kiterjedésű táborhelyet. A mostani vándortábornak 1138 résztvevője van, közülük 448-an tagjai az EKÉ-nek, 654-en pedig bejelentkeztek, közülük 605 magyarországi. – Augusztus 1-jén nyílt meg a tábor. Naponta több kirándulás, túra közül választhatnak a résztvevők. Este vetítések, előadások szórakoztatják a táborozókat. A vándortábor feloszlik, de megmarad az új útikönyv: Lukács József Aranyos-völgyi útikalauza. A természetbarátoknak pedig a következő vándortáborig az EKE kéthavonta megjelenő Erdélyi Gyopár /Kolozsvár/ folyóirata szolgáltat friss híreket. /Takács Ildikó: Torockón a XV. Országos EKE Vándortábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./2006. augusztus 7.
A bánsági tolerancia szimbóluma az a hármas szoboravató, amely augusztus 5-én történt Zsombolyán: Bartók Béla magyar (1881–1945), Emmerich Bartzer német (1895–1961) és George Enescu román (1881–1955) zeneszerzők szobrait avatták, a zsombolyai főutca másik oldalán az évekkel ezelőtt leleplezett Petőfi Sándor-, Mihai Eminescu- és Peter Jung-szobrok sorakoznak (valamennyi alkotás Soltész Teophil helybéli művész alkotása). Bartzer szimfonikus zeneszerző szobrát unokái leplezték le. A nagyszentmiklósi születésű, világhírű magyar zeneszerző, Bartók Béla szobra azért áll immár Zsombolyán is, mert ő a térség legnevesebb személyisége. A különböző etnikumok hagyományainak, népzenéjének kutatójaként még ma is ő a legteljesebb román népzenei gyűjtemény szerzője, amelyet még mindig nem fordítottak le angolról román nyelvre – fejtette ki Szép Gyula, az RMDSZ országos kulturális ügyvezető alelnöke, miután Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnökkel közösen leleplezte a szobrot. George Enescut annyi köti a Bánsághoz, hogy Bartók kortársa volt. A szobrok felállítását a németországi székhelyű Zsombolyai Svábok Egyesülete, a Communitas Alapítvány és a helyi önkormányzat támogatta. /Pataky Lehel Zsolt: Hármas szoboravató Zsombolyán. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./2006. augusztus 10.
A 2005-ös bánsági árvíz idején a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet az elsők között sietett a bajba jutottak segítségére, főleg a számottevő magyar közösségek által lakott településeken, így Torontálkeresztesen is. Az élelmiszercsomagok eljuttatása mellett a segélyszervezet a jövőépítésre is gondolt; Torontálkeresztesen például – a MOL Románia anyagi támogatásával –felújíttatta az orvosi rendelőt, az iskolaudvaron játszóteret alakítottak ki, és gondoskodtak a falu vízellátásáról. (Óteleken két hónapja az iskola vizes blokkját és központi fűtését adták át.) Lehel László, a segélyszervezet igazgatója elmondta: “Nincs nagyszerűbb pillanat egy segélyszervezet életében, mint amikor valami maradandót alkot. Úgy érzem, ma átadunk valamit a jövőnek, hiszen a rendelő előnyeit az utánunk következő generációk is élvezni fogják.” Dr. Lévai Anikó, a szervezet jószolgálati nagykövete remélte, hogy a rendelő és a vízellátás biztosítása a mindennapokat teszi majd könnyebbé. A jövőben orvosi felszereléseket is hoznak. /Pataky Lehel Zsolt: A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jövőépítő támogatása. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./2006. augusztus 21.
A többség nem törődik a bánsági kisebbséggel, ezen változtatni kell, a kisebbségi értékeket be kellene emelni a helyi közös értékvilágba – hangsúlyozta Buziásfürdőn a hagyományossá vált Szent István-napok megnyitóján Bodó Barna, a szervező temesvári Szórvány Alapítvány elnöke. A szakmai tanácskozás célja a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió magyar közösségeit felölelő honismereti stratégia bemutatása és megvitatása volt. „A többségben is tudatosítani szeretnénk, hogy Temesvár legrégebbi műemlék épületét Hunyadi-kastélynak hívják” – tette hozzá az elnök. A komplex szemléletmódra alapozott, történelemmel, irodalomtörténettel, néprajzzal és természettudományokkal is foglalkozó honismereti stratégiát Erdei Ildikó pszichológus ismertette. Eszerint e stratégia kulcsszavai: önismeret, önbecsülés, a regionális identitás átérzése és építése. Fontos eleme a stratégiának, hogy fakultatív tantárgyként a kisebbségi oktatási folyamatba bekerüljön a honismeret. Schwarz Katalin pszichológus bemutatta a Bánsági kronológiát, amelynek alapján elkészül majd a honismereti tankönyv. Fontos elem, hogy a kronológiába bekerülő sajátos és különleges történelmi eseményeket egységes szemlélet alapján írják le, attól függetlenül hogy az eurorégió melyik térségében jelenik meg a tankönyv. A tanácskozáson szó esett még a bánsági magyar életrajzi lexikon elkészítéséről. Augusztus 20-án a résztvevők megkoszorúzták Trefort Ágoston egykori kultuszminiszternek a buziásfürdői református imaház kertjében felállított szobrát. Ünnepi beszédet mondott Toró T. Tibor parlamenti képviselő. /Pataki István: Buziásfürdő – honismerettel. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./2006. augusztus 30.
Románia még csak készül az uniós csatlakozásra, de négymillió romániai munkás már ma is az EU-ban dolgozik, ami egyes szakmákban munkaerőhiányhoz vezet az anyaországban. Június végén a romániai munkanélküliségi ráta 5,3 százalékra csökkent, míg tavaly decemberben még 5,9 százalék volt. Júniusban az alkalmazottak száma meghaladta a 4,6 milliót. Ennyi munkavállaló azonban nem képes eltartani a mintegy 21 millió román állampolgárt. A román munkavállalók jelentős része külföldön dolgozik. A feketén dolgozó románok becsült számát összeadva, az eredmény a négymilliót is meghaladja. (Olaszországban 800–900, Spanyolországban 600–700 ezer, Görögországban 700 ezer, Németországban 400 ezer, Ausztriában 200 ezer, Izraelben 300–400 ezer). A külföldön dolgozók által hazautalt összeg tavaly 3,6 milliárd euróra rúgott, szemben az előző évi 2,8 milliárddal. A nyaranta hazalátogató „stranierik” (ahogy manapság a vendégmunkásokat Romániában olasz szóval nevezik) tavaly 8,9 milliárd eurót váltottak be lejre, hogy abból a család szükségleteit fedezzék, és készülő lakásaikat, üdülőiket tovább építsék. A Romániába érkező külföldi befektetők már alig találnak szakképzett munkaerőt. A munkaerőhiánynak jó hatása van az itthon maradottak béreire, amelyek szinte folyamatosan növekszenek. A hazai fizetség persze még messze nem éri el a nyugati szintet. A romániai munkanélküliség nem egyenletes. Temes megyében, az ország egyik legfejlettebb régiójában mindössze 2,2 százalékos, miközben a székelyföldi Hargita megyében kilenc, a moldvai Vaslui megyében pedig a tíz százalékot is elérte. Székelyföldnek jelentős a gazdasági és nyers anyag-potenciálja, Hargita és Kovászna megyét a magyarországi befektetők azonban nem rohanták meg. Az egyik külföldi cég, amely a csángóföldi Bákóban telepedett le, Kínából hozott nemrég 1100 varrónőt. A kínaiak már minden nagyvárosban megvetették a lábukat, de Bukarestben vannak talán a legtöbben. A bánsági termőföldek 70 százaléka már olaszok kezén van. /Tibori Szabó Zoltán: A román dolgozók már beléptek az Unióba. Sok milliárd eurót visznek haza külföldről a „stranierik”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./2006. szeptember 1.
Heves reakciókat váltott ki az államfőnek az a javaslata, hogy a klérus dossziéi után hozzák nyilvánosságra azoknak a sportolóknak a névsorát is, akik együttműködtek a Szekuritátéval. Időközben Teodosie, Tomis-Dobrudzsai görögkeleti érsek beismerte, hogy együttműködési nyilatkozatot írt alá a Szekuritátéval, de nem azért, hogy ártson valakinek, hanem hazafiasságtól vezérelve. A ’90-es évek elején ketten, Nicolae Corneanu bánáti, és Andrei Andreiut gyulafehérvári érsek már beismerték, hogy hatalmas kényszer hatására együttműködésre kötelezte őket a Szekuritáté. /Ellenőrzik a sportolók múltját is. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./2006. szeptember 4.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság a hét végén Szilágycsehben megtartott konferenciáján a helytörténeti munkában, a honismereti nevelésben elért kimagasló eredményeiért a Fényes Elek-díjat és a vele járó díszoklevelet adományozta Puskel Péternek, a lap munkatársának. /Fényes Elek-díj Puskel Péternek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./2006. szeptember 5.
Szeptember 1–3-a között tartották a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (PBMEB) idei, XII. honismereti konferenciáját Szilágycsehen, a fél évezredet meghaladó korú református templomban. A bizottság által évente adományozott Fényes Elek-díjat minden évben három PBMEB-tag kaphatja csak meg, valamint egy olyan külső személyiség, aki kimagasló tevékenységével a bizottság alapszabályába foglaltak terén azt kiérdemli. Idén a PBMEB tagjai közül Puskel Péter Aradról, Borbély Gábor Nagyváradról és Kiss Kálmán Túrterebesről kapták meg az oklevelet, valamint a Fényes Elek-bronzplakettet. Az idei külső személyiség Vasas János volt Révről, akit kitüntetettek. Vasas János a révi EKE osztály elnöke, a 2004-ben elhunyt Juhász Viktor áldásos munkájának folytatója. A konferencián értékes előadások hangzottak el a 20. század öröksége: 1956 emlékezete, a jubileumi Rákóczi évek, Bocskai István halálának 400. évfordulója, partiumi és bánsági műemlékek és védelmük témakörökben. Kaphatók voltak az évente 8–10 új kötettel gyarapodó Partiumi Füzetek utolsó számai. Figyelemre méltó, a sorozat 40. számát viselő, Dukrét Géza: A bihari turizmus története című kötete. A konferencia harmadik napjának programja szakmai kirándulás volt. A résztvevők Jakab Rita, a szilágycsehi református templom restaurálási munkálatainak vezetője szakszerű vezetésével, nagybányai műemlékeket látogattak meg. A közgyűlést a szilágycsehi millecentenáriumi kopjafa és az 1848-as szabadságharcos, volt szilágycsehi lelkész, Fábián Dániel emléktáblájának koszorúzása követte. Az évi közgyűlés zárónyilatkozataként egy ajánlás fogalmaztak meg, mely hangsúlyt fektet az iskolában és a szószékről elhangzottak fontosságára, a pusztuló kulturális örökség védelmére. /Tóthpál Tamás: XII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./2006. szeptember 7.
Cs. Gyimesi Éva szerint az RMDSZ „kezdettől fogva az összes potenciális hazai régiót megillető általános decentralizáció helyett csupán a székelyek javára követel területi önkormányzatot. Nagy hiba. Ez a jog nem csupán egy nemzeti kisebbség joga.” A Bánság, a Partium, Havasalföld, Moldva, Dobrudzsa stb. ugyanilyen jogon lehetne külön régió. „Csak magunkra vethetünk, ha mindezidáig – kevés kivétellel – még a román értelmiségi elit sem érti, miről is van szó.” Erről kellene értekezni a román lapokban. /Cs. Gyimesi Éva: Önkorlát.= Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./2006. szeptember 8.
Másfél évvel a szörnyű bánsági árvíz után sem mondható, hogy nyomtalanul múlt el a katasztrófa. Rengeteg olyan ház van, amelyet látszólag nem viselt meg nagyon az árvíz, de mostanra megrepedtek, veszélyessé vagy egyenesen lakhatatlanná váltak. Borbély László középítkezésekkel megbízott miniszter áprilisban Fényen és Torontálkeresztesen tartott terepszemléjén kijelentette, hogy országszerte több mint 400 javításra, megerősítésre szoruló ház van, ennek több mint fele Temes megyében. Egy kormányhatározat kidolgozását említette akkor, melynek révén 70 milliárd régi lejt utaltak volna ki a rászoruló családoknak (illetve ebből a pénzből építőanyagokat vásároltak volna nekik), de a határozatot és a pénzt “elvitte” a tavaszi Duna menti árvíz – magyarázta Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus. A javításra szoruló házak száma közben tovább nőtt Temes megyében. Újabb intézkedést hoztak: azokat a házakat, amelyeket időközben eladtak, vagy tulajdonosuk az első körben már kapott állami támogatást, vagy lakóik külföldön dolgoznak, levették a renoválandó épületek listájáról. /(pataky): Továbbra is támogatásra szorulnak az árvízkárosultak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 8./2006. szeptember 14.
A temesvári Szórvány Alapítvány beköltözik Kós Károly Közösségi Központba. Szeptember 12-én mutatta be a beruházással nyert bővítést dr. Bodó Barna egyetemi tanár, a Szórvány Alapítvány elnöke. A felújítás után az alapítvány mindössze egyetlen irodára tart igényt, a többi terem az összmagyar közösség igényét fogja szolgálni. Mindenekelőtt egy gazdag megyei magyar könyvtár létrehozása a cél. A Szórvány Alapítvány eddigi tevékenységét dr. Albert Ferenc egyetemi tanár tekintette át, aki kezdetben a saját lakásában adott otthont a megye első magyar civil szervezetének. Felidézte az alapítvány által szervezett első temesvári tudományos szórványkonferenciát, amelyen hét ország szakértői vettek részt. Az évek folyamán a temesvári Szórvány Alapítvány további 12 konferenciát szervezett, elindította a szórvány-tanulmány sorozatot, melynek jóvoltából eddig 18 tudományos értékű mű látott nyomdafestéket, és készül a következő is. A megye településein megpezsdült hagyományőrző művelődési élet a tanúság rá, hogy a bánsági szórványmagyarság egyre kitartóbban tárja fel értékeit, és ebben nem kis része van a tudatépítő alapítványnak. /(SIPOS): Erősödő alapítvány – tudatépítő szórvány. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 14./2006. szeptember 19.
A múlt hét végi kétnapos tanácskozást rendezett a temesvári Szórvány Alapítvány Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban, egyúttal a szervezet székházát is felavatták. A konferencia „A nyelvi/emberi jogok és a közigazgatási jog” címet viselte, amelyen bánsági, erdélyi, magyarországi, felvidéki, muravidéki és ausztriai előadók, tudományos kutatók, pedagógusok vettek részt. A helyzetet számtalan tanulmány, kutatás eredményével elemezték, és dolgoztak ki a nyelvhasználat és nyelvi jogok védelmében irányadó stratégiákat; a Kárpát-medence különböző vidékeiről érkezett vendégek a náluk tapasztalt hiányosságokat, hátrányokat vagy előnyöket, jogi rendelkezéseket osztották meg egymással. – Kizárólag szakmai, tudományos jellegű rendezvény volt – fejtette ki Bodó Barna, az alapítvány elnöke. Péntek János kolozsvári akadémikus kijelentette: “Mi és az általunk képviselt intézmények nem küzdhetünk nyelvi jogok biztosításáért, legfeljebb bátoríthatjuk a nyelvhasználatot. Viszont az ezt a harcot megvívó politikai és érdekvédelmi szervezeteket megfelelő anyaggal, információval fegyverezhetjük fel.” A neves professzor a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet konferenciakötetei sorában megjelent könyvek bemutatóján mondta ezt, egyebek között kifejtve azt is, hogy a magyar nyelv státusának a megerősítése, és “határtalanítása” (vagyis: ne beszéljünk magyarországi, vagy erdélyi, kárpátaljai, hanem egyetemes magyar nyelvről) a cél. Elismerte, hogy nehéz újraéleszteni a magyar nyelvet, mert mind mondta: “Tudjuk, hogy kell oktatni idegen nyelvként, tudjuk azt is, hogy kell – vagy kellene – tanítani iskoláinkban, de csak sejtjük, miként kellene tanítani azoknak, akik valamikor tudtak magyarul, de már nem beszélik, mint például a moldvai csángók.” Péntek János szerint a 20. században “szétfejlődött” a magyar nyelv, és a különböző régiókban használatos formákat egyesíteni kell. A Szórvány Napokon előadást tartott Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke is, aki a rendezvényen bejelentette, hogy január elsejétől lemond az IKA élén betöltött posztjáról. A döntését azzal indokolta, hogy nem látja biztosítottnak a magyar kormány részéről a közalapítvány jövőjét, s ekként a határon túli magyarok szervezeteinek támogatását. /Pataky Lehel Zsolt: Szórvány Napok – 2006. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./2006. szeptember 19.
A kisebbségi törvény kulturális autonómiára vonatkozó kitételeinek elutasítása kapcsán Bíró Bélának eszébe jutott a múlt század harmincas éveiben megjelent dr. Jancsó Elemér A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században című kötete, amely egyebek közt a Martinovics-féle összeesküvés dokumentumait is feldolgozta. A Reformátorok Társaságának katekizmusában írta Martinovics: „A forradalmárok Magyarországot autonóm tartományokra óhajtották felosztani, amiket csak tág szövetségi kötelék tartott volna össze. Ilyen tartományoknak szánták Magyarországot, aztán Horvátországot, Szlavóniát és Dalmáciát Illíria néven, a felvidéki tót megyékből Szlavonica néven szintén külön autonóm tartományt akartak kialakítani és végül Erdély és a Bánság egy részéből Valahica néven román tartomány létesítését vélték elérhetőnek.” Ez mutatja, hogy a föderációs gondolat a magyar forradalmi értelmiség gondolatvilágában is a kezdetektől jelen volt. /Bíró Béla: Magyar föderalisták. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./2006. szeptember 24.
A szabadkai egyházmegye több száz fiatalja zarándokolt el szeptember 10-én a nyugat-bácskai Doroszló Mária-kegyhelyére, hogy egy ifjúsági találkozó keretében könyörögjön a céltalanul élőkért. A találkozó mottóját Sillye Jenő éneke adta: „Ó, Istenünk, eléd letérdelünk, könyörgünk hozzád, téged kér szívünk, áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk!” A nemzet lelki megújulása mellett a fiatalok imádkoztak családjukért, Bácska, Bánság és Szerémség magyarságáért, a boldogabb jövőért, minden határon túli magyarért és az anyaország magyarságáért. Pénzes János megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket, majd a szentbeszédben Serfőző Levente szentesi plébános kiemelte a nemzetünkért meghirdetett imaév fontosságát. /Bende Zsolt: Ifjúsági találkozó Szabadkán. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 24./2006. szeptember 25.
Száztizenöt évvel ezelőtt érkeztek a Bánságba az első újszentesi telepesek, a mai Csongrád megye területéről, Szentesről és más településekről – erről az eseményről emlékeztek meg a hétvégi Újszentesi Falunapokon. A háromnapos rendezvénysorozatot a helyi iskola tanulóinak rajzkiállítása nyitotta meg. A sportvetélkedők után megtartották a bánsági zenekarok seregszemléjének gálaestjét. Szentes és a Csongrád megyei Sándorfalva testvértelepülések képviselői jelenlétében emlékeztek meg Újszentes telepítésének 115. évfordulójáról. /Pataki Zoltán: Újszentesi évforduló. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./2006. október 7.
A dél-belgiumi Tournai-ben rendezték meg szeptember végén és október elején a XXIII. Nemzetközi Folklórfesztivált, amelyen a magyar népviseletet és néptáncot a Temes megyei végvári Csűrdöngölő és a dettai Búzavirág táncosai a magyarcsanádi (Magyarország) hagyományőrző csoporttal közösen jelenítették meg. A meghívást a Szeged Táncegyüttes vezetőjének, a bánsági magyar néptánc-mozgalom felélesztésében elvitathatatlan érdemeket szerző Nagy Albertnek köszönhette a három együttes. /Meghódították Belgiumot a bánsági néptáncosok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./2006. október 18.
Lábnikon a gyermekek magyar iskolaként mutogatják a nemsokára átadásra kerülő épületet, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) közösségi házként határozza meg annak rendeltetését. Hegyeli Attila, a Csángó Oktatási Program vezetője közölte: a közösségi háznak többnek kell lennie egy iskolánál. Ide nemcsak a gyerekeket, hanem az anyanyelvű kultúrára szomjazó felnőtteket és öregeket is szívesen várják. Pusztina, Frumósza és Csíkfalu után Lábnik a negyedik település, ahol a csángómagyar szervezet közösségi házat épít. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) állami támogatás nélkül, adakozó magyarországi és nyugat-európai cégek és magánemberek segítségével próbálja megvalósítani a tervét Lábnikon. A Bákótól mintegy 30 kilométerre délkeletre fekvő településen a szövetség 2003 óta oktatja a magyar nyelvet. Az első évben húsz gyerekkel kezdték az iskolán kívüli foglalkozásokat. 2004-től már a helyi állami iskolában is anyanyelvként tanítják a magyar nyelvet, és a falu gyermeklétszámának csaknem 90 százaléka jelentkezett a magyarórákra. „Az összes Bákó megyei település közül itt értük el a legjobb arányt. Ez konkrétan 102 gyereket jelent, de a tanárok jelezték, hogy gyakran több gyerek ül az osztályteremben a magyarórán, mint ahánynak a szülei kérvényt tettek le a tanfelügyelőségre – magyarázza Hegyeli Attila. Most egy új lelkész került a faluba, aki eddig a Bánságban szolgált. Vele jó a kapcsolatuk. A tervek szerint a 150 négyzetméteres alapterületű nagyteremmel és a tanároknak szánt szolgálati lakásokkal ellátott közösségi házat október végén kellene átadnia a Palló Pál Rémusz által vezetett építkezési vállalatnak. Lábnikon a székelykocsárdi származású Orbán Attila és a Magyarországról érkezett Sütő Zsuzsa irányítása alatt a gyerekek játszva ismerkednek meg kultúrájukkal, hagyományaikkal, népszokásaikkal. A lábniki gyerekek azért is emlegetik magyar iskolaként az avatás előtt álló épületet, mert nagyszüleiktől hallhatták, hogy a falu népe ezelőtt egy fél évszázaddal már épített magának magyar iskolát. 1951-ben 140 tanuló járt ebbe az iskolába, ahol négy tanítónő oktatott. Az anyanyelvű óvodában egy magyar óvónő harminc gyerekkel foglalkozott. Az 1930-as népszámláláskor Lábnik falu 615 katolikusából 608 vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Bár a hatalom mindent megtett, ez az arány az 1992-es népszámlálásra sem módosult. Ekkor a 941 lakosból 904-en voltak római katolikusok, s valamennyien ismerték és beszélték a magyar nyelvet. /Szucher Ervin: A negyedik közösségi házát építi a moldvai magyarság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./2006. október 21.
Tizenöt Temesváron alkotó, különböző nemzetiségű képzőművész szobraival, festményeivel, kisplasztikáival mutatkozott be Budapesten. Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatba illeszkedő tárlatnyitót október 18-án tartották a Közép-európai Kulturális Intézet Rákóczi úti galériájában. A kiállító művészek közül magyar Jecza Péter, Tasi József István és Varga Luigi István. Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke – aki a kiállító művészeket és munkáikat méltatta – a Bánság legnagyobb képző- és iparművészeti központjának nevezte Temesvárt. /Pataky Lehel Zsolt: Temesvár Budapesten nyitott Európa felé. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 21./