udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 58 találat lapozás: 1-30 | 31-58

Helymutató: Óradna

2003. június 14.

Szórványvidéken sok gonddal kell megküzdeniük nap mint nap az oktatóknak, hogy megtartsák a meglévő magyar nyelvű tagozataikat. Az elmúlt év sikeres volt, állapította meg Borsos K. László, a Beszterce-Naszód megyei RMPSZ elnöke. Sikerült két új óvodai csoportot beindítani Apanagyfaluban és Sófalván; Óradnán már szakképzett óvónő kezdte meg a magyar csoporttal az oktatói-nevelői munkát. I Az elemi osztályokban sehol nem szűntek meg osztályok, sőt, Magyardécsében ismét beindult a teljesen osztott négy osztály. Az V-VIII osztályokban minden településen (összesen 10 községben) megmaradt a magyar tagozati oktatás. A líceumi oktatásban a besztercei Andrei Muresanu Nemzeti Kollégium keretében két párhuzamos magyar oktatási nyelvű osztály működik maximális létszámmal. A Beszterce Művelődési Alapítvány által megpályázott ingáztatási támogatás (Apáczai Közalapítvány) csupán 25-30%-ban segítette a családok anyagi kiadásait, így az ingázók kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Egy kisbusz alternatívát jelentene a jövőre nézve. /Szabó Csaba: Sikeres tanévet zár Beszterce-Naszód megye. Van értelme a küzdelemnek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

2003. június 24.

A múlt hét végén a kalotaszegi Zsobokon megtartott szórványkonferencián többek között részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője. Pomogáts Béla elégedetlen azzal az összeggel, ami a rendelkezésükre áll - ez az idén 1 milliárd forint. Ezen kívül az IKA a kézbesítője ama 1,2 milliárd forintnak, amit azoknak a határon túli magyar családoknak folyósít a kormány oktatási támogatásként, akik egy vagy több gyereküket magyar iskolába járatják. A tavaly az erre szánt egy milliárd forintból 800 ezret ugyancsak a pályázók kaphattak meg, mert csak minimum két magyar iskolás gyerek esetén folyósították a 20 ezer forintos támogatást, és ezt a magyar igazolvány meglétéhez kötötték, viszont az igazolványok átvétele, beszerzése igen nehézkesen haladt. Mivel az idén a támogatás megszerzéséhez nem kell majd magyar igazolvány, és egy gyerek után is jár a juttatás, Pomogáts szerint kb. 2 milliárd forint kell majd ahhoz, hogy minden jogosult hozzájuthasson a 20-20 ezer forinthoz. Az elnök azt is elmondta: "A kormányváltás előtt elszabadult a pályázás. Az Orbán- kormány utolsó időszakában olyan pályázatokat hagyott jóvá, amelyekről világosan tudtuk, hiszen én akkor is kuratóriumi tag voltam, hogy az összeg magánzsebekben fog kikötni. Azt még meg tudtuk akadályozni, hogy egy felvidéki magánszálloda építésére valaki 50 millió forintot kapjon, de azt már nem, hogy 80 millió forintot utaljunk ki egy erdélyi sajtó- és könyvterjesztő hálózatra, és nyilvánvaló, hogy ez a pénz magánzsebbe vándorolt." Az idei 1 milliárd forintos keretnek a 66-68 %-a fölött a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) jövőre 2-3 milliárd forintos támogatást kér majd a külhoni magyarok támogatására. Az IKA elnöke az idén is kiemelten fontos feladatnak tekinti az erdélyi templomok építését. Csíkszeredában római katolikus katedrális épül, azzal a távlati céllal, hogy talán püspöki székesegyház lesz Csíkban, e nagy méretű templom befejezése érdekében Pomogáts levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hiszen kb. 100 millió forint kell e célra, és ez elvinné a központi IKA-alapnak majdnem a felét. Pomogáts Béla rendkívül fontosnak tartja azt, hogy például Románia uniós csatlakozásáig az anyaország kedvező helyzetbe hozza, megerősítse az erdélyi intézményeket, hogy azok képesek legyenek részt venni az uniós pályáztatási rendszerben, ahol önerőre is szükség van. Emlékeztetett arra is, hogy a nyugat-európai kisebbségi régiók (pl. két belgiumi német falu, a dél-tiroli osztrákok stb.) igen jelentős összegeket kaptak az uniós alapból, és ez úgy volt lehetséges, hogy életképes projektjeik, intézményeik voltak. Arra is utalt, hogy a határon túlra jutó 6-7 milliárdos támogatásnak az IKA csak egy részével rendelkezik, tehát figyelni kell az Apáczai Közalapítványra, az Új Kézfogás Közalapítványra, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára, ezekkel a közeljövőben együttműködik majd az IKA. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője jól dokumentált beszámolót nyújtott át a zsoboki konferencia résztvevőinek, amelyben nyomon követhető az AKA története, a főbb célkitűzések. Az 1999-ben létrejött közhasznú szervezet eddig 3,1 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg, a benyújtott 1236-ból 654 pályázatot ítélt életképesnek. Főleg a felsőoktatást, a szakképzést támogatta. Mivel a zsoboki konferencia témája a szórványmagyarság helyzete, jövője volt, Csete Örs erre a pászmára koncentrált. 2001-től az AKA évente 5-5 millió forintot juttatott hat erdélyi szórványközpontnak. Viszont Csete Örs jelezte: 2003-ban már nem tartozik feladataik közé s szórvány támogatása. Ezenkívül eddig hét ingatlanvásárlást, -építést támogattak Segesváron, Szamosújváron, Aradon, Válaszúton, Széken, Gyimesfelsőlokon és Temesváron. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken 86 szórványóvodát támogattak. A Magyarok - Határok Nélkül program keretében a nyugati magyar szórványokhoz juttattak ki magyar tanárokat, nyelvápoló táborokat szerveztek a kint élő gyerekek számára. 2003-ban a következő területeket támogatják: számítástechnikai jellegű pályázatokat, a szakképesítési alapból a középiskolai szakoktatást támogatják; a felsőfokú oktatás terén pedig a gyakorlati képzésre vonatkozó pályázatoknak van esélyük. Az AKA idei kerete 1,2 milliárd forint. /(Máthé Éva): Magyar közalapítványok beszámolója. Kevés a fóka, sok az eszkimó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Zsobok 320 lelkes, színmagyar református falu. Szórványközpontja, a benne 1994 óta működő Bethesda Gyermekotthon a maga nemében egyedülálló, ahol a 115 gyerekből 54 állandó lakó (árva vagy szegény családból származó, elhagyott gyerek), a többiek az iskolai év idején olyan falvakból érkeznek az iskolába, bentlakásába, ahol nincs magyar tanítás. A kastélyszerű új épület németországi református támogatással készült. Jelenleg az öregek otthonát építik, ahol a 18. életévüket betöltő, a zsoboki otthonban nevelkedett fiatalok dolgozhatnak, lakhatnak majd - ha erre igényt tartanak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - idei tanácskozását Zsobokon, a Bethesda Otthonban szervezte meg. A téma: A rehabilitációs programok esélyei a romániai és a kárpát-medencei szórványokban. Pomogáts Béla szerint a szórvány felkarolását nem lehet tovább halasztani. A 20. század megtépázta a magyar nemzetet, társadalmat. Trianont még mindig nem dolgozta fel a nemzet, s most igen káros az, hogy "a határon túli magyarság ügye, a nemzetpolitika a pártpolitika részévé vált, pártérdekek alá rendelődött". A budapesti Teleki László Intézettől származó adatokat ismertette Pomogáts: a legutóbbi felmérések szerint a világon alig több mint 13 millió magyar él, 77,1 százalékuk Magyarországon, 2,6 millió a Kárpát- medencében, 1,72 millió Nyugaton. A magyarság 13,9 %-a, 885 ezer fő abszolút szórványban él, olyan településeken, ahol magyar oktatás már nincs, legfeljebb az egyház jelent még megtartó erőt. Viszont ha azokat is szórványmagyaroknak nevezzük, akik egy településen belül kisebbségben élnek a Kárpát-medencében, akkor kb. 1,1 millió az itt szórványban élők létszáma. Hozzájuk adódik a nyugati diaszpóra - 1,72 millió egyén. A leggyorsabban a nyugati diaszpóra épül le. Erdélyben is drámai a szórványban az asszimiláció. A szórvány ügye nemzetstratégiai tétel kell hogy legyen, amit a magyar kormánynak, a határon túli politikai és civil szervezeteknek együttesen kell felkarolniuk. A konferencia célja a problémák felleltározása volt. Vetési László az erdélyi református szórványgondozói szolgálat vezetőjeként konkrét példákkal ecsetelte, mennyire elszigetelődtek az egyes kis magyar közösségek, hogy sok helyütt az alkoholista lelkészek sem jelentenek már számukra mentsvárat, bár "az egyház az utolsó hajszálér-hálózat, mely egymáshoz kapcsolja a szórványmagyarokat". (Pusztakamarást említette, ahol az iskola után felszámolódik az egyház is.) Az erdélyi református 550 anyaegyházból 195-ben 300 alatt van a hívek száma. A lelkészek körében a felkészületlenség, az improvizáció terjed. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi szórványmagyarok 48 %-a városokban él, velük senki sem foglalkozik. Lépcsőzetes, gyakorlati tervnek kell készülnie ezzel kapcsolatban. A lehető legsürgősebben 300 pedagógusnak és 300 lelkésznek azonnali, folyamatos támogatást kell nyújtani, különben sok kisközösség egy- két év alatt eltűnik. A Sapientia Egyetem valószínűleg keretet biztosít majd e programnak, amely felkészítést is jelent. Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzor az asszimiláció, a szórvány kifejezések pontos meghatározására vállalkozott. Statisztikai felmérések alapján mondotta: Romániában 27 ezer falusi magyar ember él olyan településen, ahol a magyarok részaránya nem éri el a 10 %-ot, és 139 ezer olyan városlakó van, ahol ez az arány 11-20 % között mozog. A két utóbbi népszámlálás között, tíz év alatt hivatalosan 13 százalékos volt a magyarság apadása. Péntek János nyelvész-professzor Zsobok példáját emelte ki. Nem hangzatos mondatokra, hanem egyéni cselekvésekre, nyelvi rehabilitációra van szükség. Szerinte a nyelvvesztés bármikor visszafordítható folyamat, csak meg kell találni a módját, a felelősét - egy-egy közösségen belül. Foggal-körömmel meg kell tartani az iskoláknak legalább az alsó tagozatát, mert az iskola nélkül maradó falu felmorzsolódik. Felhívta a figyelmet a lakótelepi szórványra, ahol a nyelvvesztés igen komoly méreteket ölt. Sok településen a "megfélemlített nyelvhasználat" áll fenn, ezt a kifejezést néhai Szabó T. Attila professzor alkotta meg. (Rád szólnak: ne beszélj magyarul!) Ez frusztrált lelki állapothoz vezet, és igen nagy mértékben járul hozzá a kivándorláshoz. Péntek János a szórványközpontok körének a kibővítése mellett szállt síkra. Több előadó utalt arra, hogy 30-50 ilyen újabb központra lenne szükség. Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Líceum volt igazgatója a bánsági helyzetet elemezte. A magyarok részaránya Temes megyében jelenleg 7,58 %. Minden településen kisebbségben élnek (már ahol jelen vannak). Az utóbbi időben megkezdődött a fakultatív magyar nyelvoktatás ott, ahol erre igény van, ez már több mint 300 gyermeket érint. Még egyelőre 23 óvodában és 17 általános iskolában, és 1-2 középiskolában folyik magyar oktatás is (a Bartók Béla Líceumban csak magyar nyelven tanulnak). Az utóbbi időben beindult Élő kapcsolat nevű program keretében családonként keresik fel a magyar kisközösségeket. Mint mondotta: a Bánságban a vegyes házasságok 90 %-ában a gyerekek nem tudnak már magyarul. Pozitív jelenség, hogy szegedi támogatással táncházmozgalom indult be. Halász Ferenc sérelmezte, hogy az Apáczai Közalapítvány szórványtámogatása megszűnik. Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos vezetősége nevében figyelmeztetett arra, hogy elsősorban az egzisztencia-teremtéssel, a szórványban élő vállalkozók támogatásával, megerősítésével kellett volna oda hatni, hogy megmaradjanak a magyar kisközösségek. A jelenleg "futó" programok kapcsán javasolta: ne csak nyelvőrző táborokat szervezzenek az illetékesek, hanem tehetséggondozást is vállaljanak - tematikus, festészeti, zenei, informatikai táborokat létesítsenek a szórványban élő gyermeknek. Pillich László, a kolozsvári Heltai Alapítvány elnöke statisztikai felmérések alapján, térkép segítségével vázolta az erdélyi korridor elméletet, mely szerint Szatmárnémetitől Sepsiszentgyörgyig egy folyosó mentén helyezkedik el a hazai magyarság, mely gerincének fő csigolyája Kolozs megye, Kolozsvár, ahol 17 %-ra süllyedt a magyarság részaránya. Márpedig ha ez a csigolya kihull, akkor a gerinc kettétörik, két enklávéba szorul be a magyarság. A Kolozs megyei magyar gyermekek 10 %-a nem magyarul kezdi az iskolát, 20 %-uk románul végzi a 8. osztályt, és 50 %-uk románul érettségizik - sorolta a szórványosodás adatait. Somai József, az Iskola Alapítvány elnöke eredményeiket sorolta, amelyek - mint mondotta - nem látványosak, de például a Zsil völgyében, Óradnán, és másutt is sok helyen támogatni tudták az ingázó tanulókat, ösztöndíjakat biztosítottak szegény sorsú, szórványban élő magyar gyerekeknek. A továbbiakban a vajdasági, burgenlandi, Beszterce- Naszód megyei magyar közösségek gondjairól, a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységéről, az óradnai, segesvári, hunyadi magyar közösségek, szórványközpontok sorsáról hangzottak el kiselőadások. A házigazda, a zsoboki Molnár Irma tiszteletes beszámolt arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége minden évben felvállal egy-egy ügyet, és azt kitartással támogatja. Most a megszűnő félben levő balázsfalvi magyar oktatást szeretnék megmenteni az enyészettől. Korábban a csucsai Ady-Boncza kastély szomszédságában levő református templomot festették le, újították fel, ahol 3 (!) református ember él. /Máthé Éva: Szórványgondok - magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

2003. augusztus 23.

A Beszterce-Naszód megyei Óradna és a közigazgatásilag hozzá tartozó színmagyar Radnaborberek az erdélyi magyarság valóságos végvárának számít - az itteni magyar élet legfőbb mozgatója Bauer Ilona magyartanárnő. A faluban működő magyar óvodában gondot jelent, hogy szakképzett óvónőt találjanak. A Bauer családot románok, magyarok egyaránt ismerik és tisztelik a környéken. Családi fészkük valóságos átjáróház, az erre járó magyarok egymás kezébe adják a kilincset. Szükségmegoldás, mondja Bauer Antal, addig tart, amíg sikerül befejezni a Magyar Házat, aztán lesz hova elszállásolni a vendégeket. A házat elsősorban az Illyés Alapítvány pénzéből és a helyiek adakozásából építették, ezelőtt négy évvel avatták. Azóta a teadélutánoktól a jótékonysági bálokig mindent itt szerveznek. A bevételt pedig szintén az óradnai magyarságra, mégpedig a gyermekekre fordítják. A 6200 fős Óradnán közel ezer magyar él, ha beleszámítjuk a közigazgatásilag ide tartozó színmagyar Radnaborbereket is. Óradna azon kevés erdélyi települések közé tartozik, ahol a magyarság száma nem apadt, azonban egyre kevesebben és gyengébben beszélik anyanyelvüket. Borbereken 1965-ben szüntették meg a magyar nyelvű oktatást, mindenkit átírattak a román tagozatra, ilyenformán megvetve az elmagyartalanodás melegágyát. A románosítási hullám Óradnát sem kerülte el. Ezelőtt huszonnyolc esztendővel az első hét osztályt még anyanyelven lehetett végezni. Ekkor azonban a magyar gyerekeket egyik napról a másikra szétszórták a négyre felduzzasztott, párhuzamosan működő román osztályokba.Bauer Ilona szeretett volna Óradnán magyar osztályt létrehozni, de nem sikerült. Rob Dániel valamikor egy szót nem tudott magyarul. Elkezdett a tanárnőnél magyarul tanulni, Rob Dániel Gyulafehérváron bejutott a teológiára. Jövőre szentelik pappá. Bauerné másik kitűnő tanítványa Debreczeni Károly, akit szintén "románból térített meg". A fiú jelenleg Budapesten, a teológián tanul egyháztörténetet. Óradnai gyerekek a csíkszeredai Segítő Mária Alapítvány iskolájában is tanulnak. A tanárnő Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Borszéken helyezte el diákjait. A tevékenységéért 1999-ben Julianus-díjjal kitüntetett Bauer Ilona minden idejét az egyre nehezedő harc emészti fel. Gyergyóditróban tizennégy fős óradnai különítmény jár a Puskás Tivadar Gimnáziumba. "Lehetne még több is, de ősztől senkit nem irányítok Ditróba, mert a tanév befejezése előtt két héttel, az anyagiak hiányára hivatkozva, az igazgatónő mind a tizennégy diákot hazaküldte. Azzal fenyegette meg a gyerekeket, hogy amíg nem hozzák a pénzt, nem zárja le őket. A következő tanévre az Illyés Alapítvány mindössze egy hónapra biztosítja a tizennégy diák bentlakását. Óradnán hetven magyar gyerek tanul román tagozaton. A misék is mindinkább kétnyelvűek, a papnak - ha meg akarja értetni magát - egyre többet kell románul beszélnie. Bauer Ilona elérte, hogy 2000-ben beindították a magyar óvodát. Az RMDSZ részéről érkezett sorozatos ígérgetések ellenére a kezdetben Marosvásárhelyről jött óvónő albérletének költségeit a szülők teremtették elő. /Szucher Ervin: Óradna: ahol az anyanyelv a legfontosabb. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

2003. szeptember 9.

Szept. 7-én Lippán, a református parókián jöttek össze a helybeli és radnai magyarok, akik közösen gondolkozva megoldást keresnek a legégetőbb gondjaikra. Közülük első az anyanyelvű oktatás hiánya. Amint Czernák Ferenc RMDSZ-elnök elmondta, két tanéven keresztül kielégítően működött a magyar nyelvű fakultatív oktatás, amely azonban nem tudott oda fejlődni, hogy az iskolában zajló, hivatalos formát öltsön. A városban élő magyar nemzetiségű pedagógusok ezt nem vállalták fel. A legutóbbi népszámlálás alkalmával Lippán és Radnán közel 700-an vallották magukat magyarnak, noha az elmúlt helyhatósági választásokon az RMDSZ jelöltjeire csupán 80-an szavaztak, amiért egyetlen városi tanácsosi tisztséghez sem jutottak a magyarság képviselői. Ebből a helyzetből nehéz talpra állni - vélekedett Kuglis István, aki lippai lakosként az RMDSZ Arad megyei szervezetének a színeiben tölthet be megyei tanácsosi tisztséget. A magyar közösségépítés kezdő lépéseként elhatározták az olvasókör létrehozását, amely október elején tartja első ülését. Ugyancsak a közösségépítést szolgálja a Strenger István kántor által kezdeményezett, és bejegyzés alatt álló alapítvány, amely a helybeli hagyományok felélesztését, megtartását tűzi ki célul. /(Balta): Olvasókör alakul Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./

2003. szeptember 9.

Szept. 7-én Lippán, a református parókián jöttek össze a helybeli és radnai magyarok, akik közösen gondolkozva megoldást keresnek a legégetőbb gondjaikra. Közülük első az anyanyelvű oktatás hiánya. Amint Czernák Ferenc RMDSZ-elnök elmondta, két tanéven keresztül kielégítően működött a magyar nyelvű fakultatív oktatás, amely azonban nem tudott oda fejlődni, hogy az iskolában zajló, hivatalos formát öltsön. A városban élő magyar nemzetiségű pedagógusok ezt nem vállalták fel. A legutóbbi népszámlálás alkalmával Lippán és Radnán közel 700-an vallották magukat magyarnak, noha az elmúlt helyhatósági választásokon az RMDSZ jelöltjeire csupán 80-an szavaztak, amiért egyetlen városi tanácsosi tisztséghez sem jutottak a magyarság képviselői. Ebből a helyzetből nehéz talpra állni - vélekedett Kuglis István, aki lippai lakosként az RMDSZ Arad megyei szervezetének a színeiben tölthet be megyei tanácsosi tisztséget. A magyar közösségépítés kezdő lépéseként elhatározták az olvasókör létrehozását, amely október elején tartja első ülését. Ugyancsak a közösségépítést szolgálja a Strenger István kántor által kezdeményezett, és bejegyzés alatt álló alapítvány, amely a helybeli hagyományok felélesztését, megtartását tűzi ki célul. /(Balta): Olvasókör alakul Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./

2003. október 27.

Immár nyolcadik alkalommal gyűltek össze Vicében a néphagyományokat tisztelők és kedvelők okt. 25-én megszervezett Hagyaték Népzene- és néptánctalálkozóra. Tizenkilenc csoport jelentkezett és mindegyik megjelent. Az ökumenikus istentiszteletet előtt a csoportok felvonultak a falu központjába. Felléptek a bálványosváraljai és a cegőtelki egyházi kórusok. A találkozón elsőként az Óradnáról érkezett Havasi Gyopár Fúvószenekar lépett színpadra. Utánuk következtek: a vicei Vitszit néptáncegyüttes, az almásmálomi Almavirág, az apanagyfalui Hagyományőrzők, a magyarnemegyei Pipacs együttes mezőségi táncokkal, a Kék Ibolya csoport Bethlenből, a bálványosváraljai tánccsoport, a Tacsi Általános Iskola magyar népdalokkal, az Árvalányhaj együttes Besztercéről, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Földműves Énekkar Szépkenyerűszentmártonból, a Magyarpalatkai Hagyományőrző Tánccsoport, a várkudui Hagyományőrző Népdalkör, a dési Aranyeső, magyarborzási Gyökerek, valamint a szamosújvári Kiskaláka. András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Együttes elnöke, a Vicei Fesztivál főszervezője elmondta: szívesebben nevezik ezt az eseményt találkozónak fesztivál helyett, mert a cél az, hogy a résztvevő települések egymás hagyományait tiszteljék, és egymással baráti kapcsolatokat alakítsanak ki. /Valkai Krisztina: Nyolcéves a Vicei Néptánctalálkozó. Egyre értékesebb a Hagyaték népzene- és néptánc-repertoárja. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

2002. február 16.

Febr. 15-én kezdődött a Heltai Alapítvány székházában az alapítvány tízéves születésnapja alkalmából szervezett előadássorozat, amelyen Erdély, Magyarország és a régió művelődési életének jelentős személyiségei vesznek részt, A könyvtár szerepe a polgári önszerveződésben címet viseli. Pillich László, az alapítvány ügyvezető elnöke elmondta: a tíz év alatt az alapítvány Erdély egyik jelentős polgári intézményévé vált. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke méltatta a Heltai tevékenységét: "Itt minden romjaiban volt a rendszerváltáskor, mindent a semmiből kellett megteremteni. Szerencsére voltak emberek, akik saját erejükből és pénzükből vállukra vették ezt a terhet. A Heltai Alapítvány hatalmas könyvtárat hozott létre, ezenkívül tanfolyamokat, idegen nyelvű oktatást szervez." Az előadássorozat febr. 16-án folytatódik, bemutatkoznak az erdélyi kisrégiós központok /Dr. Szémán Péter, a Báthory Alapítvány elnöke — Szilágysomlyó, Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egyesület elnöke — Máramarossziget, Bauer Ilona, a Reményik Sándor Kulturális Egyesület elnöke — Óradna, Jakab Mihály, a Beszterce Művelődési Alapítvány elnöke — Beszterce, Soós József, Református Gyülekezeti és Szórványközpont vezető lelkésze — Medgyes, Farkas Miklós, a Gaudeamus Alapítvány elnöke — Segesvár, Fülöp Zsófia, a Teleki Oktatási Központ könyvtárosa — Szováta, Borbély Emma — a Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke — Kibéd, Sebestyén Sándor, az Apáczai Közművelődési Egyesület könyvtárosa — Brassó, Schreiber István, a Hunyad megyei EMKE elnöke — Déva, Soós József Tamás, a gyantai Református Ifjúsági Központ vezető lelkésze — Gyanta, Balogh Zoltán, a dési EMKE elnöke — Dés/. /Balázsi-Pál Előd: Évfordulós rendezvények a Heltainál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

2002. április 26.

A Ditróban tanuló 17 óradnai középiskolást és óradnai mentorukat, Bauerné Madarász Ilona tanárnőt felszólította a Puskás Tivadar Középiskola igazgatósága, hogy május 1-jéig fizessék ki a bentlakási és ellátási költségeket, különben kénytelenek felmondani a tanulóknak. Az eddig alapítványi ösztöndíjjal anyanyelven tanuló diákok kénytelenek lesznek átköltözni más iskolába, vagy egyszerűen visszamenni Óradnára, mert a megígért támogatás ? még ki nem derített okokból ? nem érkezett meg. Óradnán 1965-ben szűnt meg minden szinten az anyanyelvi oktatás. A rendszerváltás után a római katolikus egyház, valamint néhány lelkes önkéntes, élen a Bauer családdal, újraindította a magyar oktatást és civil szervezetek működését. Elkezdték a fakultatív magyar nyelvű oktatást az I?VIII. osztályosoknak, ami jelenleg is folytatódik. Mindez Bauerné Madarász Ilona tanárnő magánkezdeményezésének és önkéntes munkájának eredménye. 1999-ben megalakították 1999-ben a Reményik Sándor Művelődési és Nevelési Központot. Az épületet ugyanaz év májusában avatták fel. Az intézményes magyar nyelvű oktatás a 2000?2001-es tanévben indult be óvodai szinten, a római katolikus plébánia épületében. Az anyanyelvű fakultatív oktatás eredménye, hogy 1994-től az óradnai magyar családokból származó gyermekeket a tömbmagyarság oktatási központjaiba sikerült küldeni, ahol anyanyelven tanulhattak, az ellátásukhoz szükséges ösztöndíjakat alapítványok vagy külföldi magántámogatók jóvoltából biztosították. Jelenleg 48 óradnai diák tanul magyar tagozaton Gyulafehérváron, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Gyergyóditróban, Borszéken és Szászrégenben. - Közvetítve Bauerné Madarász Ilona kérését, felhívást intéztek az összes magyar civil szervezetekhez, találjanak minél előbb megoldást az ösztöndíjak folyósítására. ?Több mint tíz éve önkéntesen dolgozok a szórványmagyarság ügyéért. Nagy felelősséget vállaltam, amikor olyan magyar gyerekeket küldtem a Székelyföldre magyarul tanulni, akik alig tudtak anyanyelvükön beszélni. Ezek közül kettő már egyetemen tanul; a lányok közül többen a Székelyföldön mentek férjhez; az ott tanulók nagy része nem is akar hallani arról, hogy visszajöjjön, ezekből biztosan magyarok lesznek. Ne szakítsuk meg ezt a folyamatot bizonyos kuratóriumi elgondolások miatt. Vagy akkor mondják meg nyíltan, hogy nem érdekel a szórvány. Mi akkor sem állunk le, de kell tudnunk, hogy milyen felelősséget vállalunk" ? mondta Bauerné Madarász Ilona tanárnő. /Kresz Béla: Veszélyben a Ditróban magyarul tanuló 17 óradnai középiskolás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

2002. május 7.

Minden év máj. 1-jén ünneplik, a Beszterce-Naszód megyei Óradnán Szent Józsefet, a családok és a munkások védőszentjét. A bányászcsaládok és helybeliek mellett számos elszármazott és meghívott vett részt a búcsún. Jelen volt dr. Szántó Árpád, a megyei tanács alelnöke, valamint Nascan Alexandru polgármester. Az ünnepély az óradnai óvodások és iskolások ünnepi műsorával kezdődött. A szentmisét kísérte, valamint ez után fellépett a besztercei római katolikus egyház felnőtt és ifjúsági énekkara. Óradna hat ezer lakosából 850-re tehető a katolikusok száma. Filiái: Radnaborberek, hívek száma 190, egykor magyar és német katolikusok lakták, ma csak románul beszélnek; Naszód, hívek száma 101. A többi, a Nagy-Szamos felső folyásán levő filiában nincs templom, hívek száma összesen 110 személy. Ezek, Romoly, Hordó, Szolyva, Magyarnemegye, Kisilva, Szentgyörgyfürdő, Dombhár, Újradna, Máriavölgy. A második világháború után tudatosan sorvasztották a nemzetiségek öntudatát és anyanyelvi oktatását. Felszámolták 1965-ben a magyar nyelvű oktatást. Ennek köszönhetően elkezdődött a megállíthatatlan beolvadási folyamat, ma alig százan beszélik a magyar nyelvet, de vallásukat megtartották. Ezért a szentmisét ma két nyelven tartják. /Kresz Béla: Templombúcsú Órádnán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

2004. február 19.

Jelenleg Magyarnemegyén fele-fele a lakosság magyar-román értelemben. Magyarnemegye az utolsó magyar község a vidéken. Innen már csak Felsővisón és Óradnán vannak nagyobb tömbben magyarok. Kisilván már csak öten vannak magyarul beszélők. Az ötvenes évek elején Kisilván még 97-en voltak. A nacionalista román állam a hatvanas évek körül faluközponttá nevezte ki Magyarnemegyét és rárakott hat színtiszta román nyelvű falut, tudta mit csinál. Hatkarú polip, mely azóta is fojtogatja. Alig pár évtized alatt talán sikerülni fog a terv, ezt kellene megakadályozni. /Debreczeni István, Kisilva: Magyarnemegye már nem olyan. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

2004. június 9.

Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ jelöltjei 36 helyi tanácsosi mandátumot szereztek, az eddigi 32-vel szemben. Minden helységben, ahol eddig tanácsosai voltak az RMDSZ-nek, újra képviselethez jutott a szervezet. Három helység, ahol eddig nem volt magyar tanácsos: Óradna, Zselyk és Nagysajó egy-egy jelöltet juttatott be a helyi tanácsba. Besztercén a magyarság két tanácsost juttatott be a városi tanácsba, Gönczi Irénke és dr. Illyés István személyében. Megyei szinten a szavazatok 5,4 %–át érte el az RMDSZ. Így megmarad a két tanácsos a megyei tanácsban. /Hat tanácsossal több. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

2004. június 30.

Idén immár negyedik alkalommal rendezték meg a Kárpát-medencei kisebbségi magyar közművelődési civil szervezetek fórumát Magyarországon, Budakalászon, jún. 18-20. között. A találkozón 86 romániai, szlovákiai, szerbia-montenegrói, horvátországi és bosznia-hercegovinai civil szervezet képviseltette magát. Beszterce-Naszód megyéből hat civil szervezet /Bethlen Egyesület, bethleni Madisz, EMKE – Beszterce, Beszterce Művelődés Alapítvány, óradnai Reményik Sándor Kulturális és Oktatási Központ és a Zselyki Művelődési Egyesület/ képviselői voltak jelen:. A fórum célja, hogy képet nyújtson a civil szféra által végzett kulturális, közművelődési munka jelentőségéről, módszertani és szakmai segítséget kínáljon a határon túli magyar kulturális civil szervezetek napi munkájához. /Tóth Edit, Székely Emese: A Kárpát-medencei közművelődési civil szervezetek fóruma. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

2004. szeptember 27.

Kilencedik alkalommal szervezték meg szept. 25-én a Hagyaték – Vicei Fesztivált. A hagyományőrzők zászlókkal, énekszóval vonultak be a katolikus templom és a kultúrotthon előtti térre. Fellépett az óradnai és a nagysármási fúvószenekar, majd a népdallal, néptánccal és népi játékokkal bemutatkozó gyerek- és felnőttcsoportok Cegőtelkéről, Magyarnemegyéről, Bethlenből, Válaszútról, Apanagyfaluból, Szépkenyerű-szentmártonból, Bálványosváraljáról, Désről, Ördöngösfüzesről, Szent-mátéról, Felőrből, Várkuduból és Vicéből. Végül a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes elkápráztatta a nézőközönséget. /Valkai Krisztina: Népdallal, néptánccal a szemerkélő esőben. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

2004. október 23.

Az óradnai magyarság mondhatni Csipkerózsika álmából ébredt, vallotta 1999- ben, az RMDSZ tízéves évfordulóján, a Besztercei Híradónak a helyi vezetőség. Elhunyt Vilicki László, az RMDSZ óradnai szervezetének alapító tagja, áldozatos munkájával a szórványt szolgálta. Évtizeden át volt helyi elnök, és a helyi tanácsban is vállalta a képviseletet. /A szórványért élt, munkálkodott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

2004. december 16.

Orbán Sándor 79 éves erdélyi festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás dec. 14-én Budapesten, a Magyarok Háza Csontváry-termében. A Budapesten kiállított festmények legtöbbje tájkép, a gyimesi és radnaborbereki tájakat, fenyveseket, havasokat idézik, illetve Kolozsvárt, Nagyszebent, Bethlent, Óradnát. Orbán Sándor Bethlenben született, Kolozsváron él. A tárlat megnyitóján Bartis Ferenc költő, az Összmagyar Testület elnöke a népszavazásra reagáló Csonka Magyarország, 2004. december 5 című versét mondta el. /Guther M. Ilona: Orbán Sándor festőművész kiállítása Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

2005. február 1.

Az óradnai római katolikus templomban került sor január 29-én a fakultatív magyar nyelvű oktatás ünnepélyes megnyitójára. Közel 100 elemi iskolás gyerek fog újra anyanyelvén, nagyapái nyelvén tanulni, mert szüleik közül is már csak kevesen beszélik a magyar nyelvet. Óradnán 1965-ben számolták fel minden szinten a magyar nyelvű oktatást, akkor több mint 140 tanulót írtak át román tagozatra. A cél az asszimiláció volt. Ezzel ért véget Óradnán a több mint 150 éves múltra visszatekintő magyar oktatás. 1968-ban Antal Árpád plébános megszervezte az iskolán kívüli magyar oktatást, de a hatóságok ezt betiltották. Az 1990-ben megalakult helyi RMDSZ az anyanyelvi oktatás visszaállítását tűzte ki. Beindult a magyar nyelvű oktatás a római katolikus plébánián, alsó és felső fokozaton, két szakképzett pedagógussal. Bauerné Madarász Ilona és a köré tömörülők lelkes munkájának köszönhetően sikerült kibővíteni a folyamatot. Oktatásukra bel- és külföldi alapítványoktól és szervezetektől kaptak támogatást. Jelenleg több mint 70 óradnai diák tanul magyarul szakiskolában, középiskolában. 2000-ben sikerült újraindítani az állami magyar óvodát. A végső cél: újraindítani Óradnán az alsófokú állami magyar iskolát. A fakultatív magyar nyelvű oktatást kezdeményező csoport tagjai: Strimbuné Asztrovszki Erzsébet, a helyi RMDSZ-elnök, Bauerné Madarász Ilona tanárnő, Kovács Attila római katolikus plébános és Debreczeni Júlia óvónő. Borsós K. László segédtankönyveket adott át a diákoknak. /Kresz Béla: Ismét a nagyapák nyelvén. Fakultatív magyar nyelvű oktatás Óradnán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

2005. február 5.

Az óradnai magyarok két tragikus eseményt szoktak felemlegetni. Az egyik a tatárjárás – ez volt az első magyarországi település, amely megismerkedett a tatárok kegyetlenségével –, a másik 1965, amikor egyik napról a másikra megszűnt a magyar nyelvű oktatás, és a gyerekeket átirányították a román tagozatra. Az óradnaiak többször is próbálkoztak a feltámasztással, de ez eddig nem sikerült. Óradnán végre beindul a magyar oktatás. A Julianus-díjas Bauer Ilona tanár elmondta, 60 óradnai diák tanul magyarul szakiskolákban, középiskolákban: február 4-én három csoportban – két óradnai és egy borbereki csoportban – sajátos magyar nyelvű tankönyvek segítségével beindult a fakultatív magyar nyelv- és irodalom oktatás. /Szabó Csaba: Ünnepnap Óradnán. Ma indul be a fakultatív magyar nyelvű oktatás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

2005. február 11.

Óradnán a múlt héten beindult a fakultatív magyar nyelvű oktatás közel nyolcvan gyerekkel, tájékoztatott Strimbuné Osztrovszki Erzsébet RMDSZ-elnök. Az oktatók Kovács Attila plébános, Bauer Ilona tanárnő és Debreczeni Júlia óvónő. A besztercei RMDSZ segített, ajándékkönyvet kapott minden gyermek. Óradnán egyféle visszamagyarosítási kampányt kezdtek. Óradna 6800 lakosa közül az utóbbi időben közel ezren hagyták el szülőfalujukat, idegen földön próbálva szerencsét. A 4200 munkaképes lakos közül csak 790-en dolgoznak, ami a munkaképesek alig 20%-át teszi ki. /Kresz Béla: Óradna nem adja fel a harcot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

2005. február 28.

Meggyökerezett az erdélyi magyarság északi nyelvhatárán, a Radnai-havasok tövében meghúzódó bányavároskában, Óradnán a hivatalos keretek között megvalósuló, tömeges jellegű fakultatív magyar nyelv- és irodalom oktatás. A negyvenéves szünet után megszületett „szombati iskolát” egész Beszterce-Naszód megyében az óradnai csodaként emlegetik, ahova nyolcvanan járnak. Az RMDSZ és az egyház segítségével sikerült hivatalossá tenni a magyar nyelv és -irodalom oktatását Óradnán és Borbereken. Legközelebb Beszterce vagy Magyarnemegye van hozzájuk, legalább hetven kilométerre tőlünk laknak az első magyarok. Magyarul megtanulni ebben a környezetben rendkívül nehéz. /Szabó Csaba: Valóságközelben az óradnai magyar csoda. Ety, keto, harum – kapaszkodás a nagyszülőköz. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

2005. március 1.

A napokban mutatta be a Duna TV-ben az óradnai magyarság felélesztéséről a riportfilmet. Egy szál lelkes óvónő (Bauer Rozália) a melléje állt kis csapattal, valóságos csodát művelt. Voltak hasonló témájú riportok a Dunában, de a tömbmagyarsághoz és elsősorban a Székelyföldhöz viszonyítva, a szórvány a szükségesnél jóval kevesebbet jelenik meg. Pedig az erdélyi magyarság közel fele, vagy már annál is több hovatovább szórványban él. Ezért fontos, hogy a Duna TV többet járjon a szórványba. Sike Lajos újságíró az elmúlt években Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester többet szerepelt a Duna TV-ben, mint az összes többi erdélyi magyar polgármester. Szerinte inkább az olyan magyar polgármestereket kell reflektorfénybe állítani, mint Ilyés Gyula (Szatmárnémeti), Kaba Gábor (Zsombolya) vagy Nagy András (Szászrégen), akik a román választók bizalmát is elnyerték. /Sike Lajos: Cseppek a Dunába. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

2005. március 2.

Nemcsak Óradnán van „magyar csoda”, hanem Beszterce-Naszód megye más településein, így – többek között – Sajóudvarhelyen, Újősön, Lekencén és Köbölkúton is. Sajóudvarhelyen, Erdély egyik legrégibb templomával, és a magyar középkor legszebb emlékeivel rendelkező faluban 22 (!) gyermek iratkozott be a hivatalos keretek között indított fakultatív magyar nyelv és irodalom tanfolyamra, Újősön pedig 27 kisdiák. Hasonló a helyzet Lekencén és Köbölkúton is. Óradnáról Kovács Attila plébánost hittant és magyart tanít. /Sz. Cs.: Beszterce-Naszód megye. Feljövőben a magyar nyelv csillaga. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

2005. május 4.

A Beszterce-Naszód megyei Óradna római katolikus plébániája május 1-jén tartotta meg a templom-búcsút. Az ünnepséget 1992 óta folyamatosan megrendezik Óradnán. Az ünnepségre az Erdély több vidékéről érkezett vendégek között jelen volt Szilágyi János prefektus és Nascan Alexandru helyi polgármester. Az ünnepséget az óradnai gyermekek előadása és a meghívott művészek egyházzenei koncertje zárta. A templomi búcsút követően Szilágyi János prefektus Radnaborberekre látogatott, felmérni a település problémáit. Ezek közé tartozik az Izvor-patak gátjainak és hídjainak sürgős megerősítése a vízmosás megállítása érdekében, az orvosi ellátás és a közlekedés megoldása. A még megmaradt 700 bányászból újabb 500-at bocsátanak el, ez nagy gond, mert nincs munkalehetőség. /Kresz Béla: Templom-búcsú Óradnán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

2005. június 6.

Nagyenyeden, Bethlen Gábor Kollégiumban tartották a Szórványtengelyek 3. közösségi, önismeret-fejlesztő rendezvényét, melynek lényege az ismerkedés, kapcsolatteremtés volt. Megjelent Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója, a kolozsvári Tv szerkesztője és Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök, a Szórványtengely életre keltője. A rendezvényen Brassó, Kovászna, Szeben, Fehér, Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megyei szórvány települések küldöttei vettek részt. Az estet a Kónya Tibor iskolalelkész által felkészített népi tánccsoport magyarlapádi, kalotaszegi és széki táncokkal nyitotta meg, majd Szőcs Ildikó igazgató köszöntőjében érintette Trianon kérdését. Dvorácsek Ágoston tartott előadást az elfelejtett kutatóról, Fenichel Sámuelről, Murádin László kolozsvári nyelvész és Hochbauer Gyula hétfalusi nyelvtörténész a József Attilát “eltanácsoló” professzorról, Horger Antalról beszélt, aki elsőként írta le a magyar nyelvjárásokat és területeket, a magyar igeragozás történetét, etimológiai, fonetikai könyveket jelentetett meg. Magdó János orvos, hétfalusi csángó helytörténész a méltatlanul elfelejtett Zajzoni Rab István költőről, kutatóról beszélt. Fehér megyét Lőrincz Konrád református lelkipásztor, Nagyszebent Szombatfalvi Török Réka mutatta be. A rendezvény Keresztes Enikő “Úgy szeress, mintha jó volna” című József Attila-estjével záródott (rendező: Márkos Ervin, Fogaras). A rendezvény keretében megnyílt Borsos Sz. Éva “Zsejki hangulatok” című tárlata. /T. A.: A szórvány azé, aki nem mond le róla. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./ A résztvevők száma találkozóról találkozóra gyarapodik. 2004 májusában az első szórványtalálkozóra három megyéből, 2005 januárjában már öt, a hétvégén Nagyenyedre hét megyéből jöttek el érdekeltek és érdeklődők. A magyar identitás szórványban is lehetséges megőrzését példázta a Bethlen Gábor Kollégium néhány hónapja megalakult tánccsoportja. Szőcs Ildikó igazgatónő jelezte, 700 diák és 60 oktató dolgozik az iskolában. Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója leszögezte, hogy „felmentő seregek márpedig nincsenek, nekünk kell összefognunk, magunknak kell cselekednünk”. „Ma már nemcsak lelkész vagyok, hanem mezőgazdász, óvó bácsi, sőt asztalos is” – mutatkozott be a szórványban dolgozók feladatkörének sokoldalúságára utalva Szabó Csongor kérői református lelkész a szórványtalálkozón. Elmondta, hogy a szórványélet a lelki gondozás mellett hatványozottan megkövetel másfajta cselekvést is. 1996–97-ben barátaik segítségével gyülekezeti otthont építettek. Öt éve a dési egyházmegyéből 40–50 fiatalt sikerült toborozni a nyári ifjúsági találkozóra, mostanra már 400–500 ifjú sereglik össze. Négy éve kis asztalosműhelyt létesítettek, amelyben ma már 14 alkalmazott dolgozik, és amelynek a termékeit immáron határon túli kiállításokon is díjazzák. Óradnán örömmel nyugtázták, hogy Gyergyóditróban 5 óradnai lány ballag, akik anyanyelvű iskola hiányában néhány éve még alig beszéltek magyarul, most meg magyarul érettségiznek. Lőrincz Konrád Artúr felenyedi református lelkész szerint a megmaradás alapja a szociális, a kulturális, a gazdasági tevékenység, ezeket segíthetik mind a bel-, mind a külföldi testvérkapcsolatok. Kerekes Edit zilahi RMDSZ-elnök és Rozs Rita Éva tanár elmondták, dacára annak, hogy Szilágyságban jelentős a magyarság száma, a megyei tanfelügyelőségen egyetlenegy, félnormás magyar állás van. /Benkő Levente: Nem várják a nem létező felmentő sereget. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

2005. október 18.

Október 15-én Zilahon rendhagyó találkozóra gyűltek össze a szórványvidék oktatási szakemberei. Szabó Csaba, a Világhírnév internetes honlap munkatársa hatodik alkalommal Zilahra hívta össze a szórványtengelyek műhelyét, amelyen az oktatási gondokkal foglalkoztak. A rendezvényen Szeben, Fehér, Hunyad, Kolozs, Beszterce-Naszód, Szilágy és Máramaros megye oktatásügyi szakemberei, iskolaigazgatói vettek részt. Elhangzott: Szebenben a magyar osztályokba az egész vidékről összegyűjtik a gyerekeket, de így is létszámhiánnyal küszködnek, mert a magyar családok inkább a német iskolába küldik gyerekeiket. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója elmondta, drasztikus létszámcsökkenést tapasztaltak a bentlakásban. A kilencvenes évek elején még 1200–1300 diákjuk volt. Akkoriban több mint négyszázan voltak a bentlakásban, mára csupán 112 diák lakik az ingatlanban. Besztercén nem annyira a gyereklétszám, mint a szakképzett magyar oktató hiányzik. Van magyar óvoda, csak éppen az óvónő nem tud magyarul. Óradnán még lakást és téli tüzelőt is tudnának biztosítani a magyar oktatónak, mégsem jelentkezik senki a meghirdetett versenyvizsgára. Máramaros és Szilágy megyében jobb a helyzet, a szilágysomlyói új magyar iskola például lényeges sikernek számít. /Józsa László: Szórványtengelyműhely. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

2005. december 19.

December 17-én tartott nagyszabású karácsonyi ünnepséget Besztercén a művelődési házban a megye magyarsága. A megye egész területéről érkeztek fellépők. A késő estig tartó rendezvényen tizenkilenc település képviselői színesítették a karácsonyi műsort. Bálint Emőke és Mayla Levente műsorvezetők után felléptek Magyardécse, Felőr, Dés, Magyarnemegyei, Szentmáté, Teke, Csicsókeresztúr, Beszterce, Retteg, Várkudu, Tacs, Óradna. Almásmálom, Naszód, Magyarborzás, Magyarberéte, Cegőtelke, Szászlekence tánccsoportjai, illetve kórusai. A szavalatok, karácsonyi énekek mellett betlehemes- és pásztorjátékot is láthattak a jelenlévők. A karácsonyi rendezvényen részt vett Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Szilágy János prefektus is. Markó Béla hangsúlyozta: Együtt lenni szeretetben – ez a karácsony üzenete mindenki számára. A karácsony egy nagy családi ünnep, és mi erdélyi magyarok egy nagy család vagyunk. Csak a szórványban élők érzik igazán, hogy mit is jelent ilyen nagy számban együtt lenni. Markó leszögezte, az elmúlt tizenhat évben „nagyot léptünk előre. Magyar prefektusa van a megyének, és ez nagyon nagy eredménynek számít.” /Dézsi Ildikó: Örvendj, Ég, Örvendj, Föld. Beszterce-Naszód megyei magyar karácsonyi ünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

2006. szeptember 4.

A hét végén először rendezték meg az Óradnai Magyar Napokat. A kétnyelvű előadáson a két bányásztelepülés fúvószenekara, ifjú tehetségei, női és vegyes kórusai szórakoztatták a közönséget. A rendezvényre Szilágyi János, Beszterce-Naszód megye prefektusa is eljött, aki úgy látja, néhány év alatt hatalmas lépést tett az óradnai magyar közösség. „Van magyar óvodája, idéntől lesz magyar iskola, beindul az első osztály. Nagy öröm ugyanakkor az óradnai kultúrházban magyar előadást megnyitni” – mondta Szilágyi. Strambu Erzsébet, az óradnai RMDSZ-elnök elmondta, 1997-ben kezdődött Óradnán a Reményik Sándor ház építése, és azóta tartják a kapcsolatot a salgótarjániakkal. 2005-ben létrehozták az óradnai Művelődési Egyesületet. 1965-ben egyik napról a másikra megszüntették Óradnán a magyar tagozatot. A kilencszáz római-katolikus közül, bár románul beszélnek, közel hatszázan most is „ungur”-nak, azaz magyarnak vallják magukat. /Mayla Júlia: Magyar Napok Óradnán – először. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./ 41 év után újra magyar osztály indul Óradnán. Egyelőre négy elsőosztályos és egy másodikos gyerek tanulhat a magyar osztályban, de jövőre akár nyolc gyermek is anyanyelvén tanulhatja az ábécét a bányásztelepülésen. Óradnán három éve működik a magyar óvoda, de csak most sikerült elérni azt, hogy az iskolában is magyarul tanulhassanak a gyermekek. A bányászváros a szórvány szórványának számít. Beszterce-Naszód megye lakosságának alig hat százaléka magyar nemzetiségű, Óradnán ez az arány 20 százalék körüli, az emberek többsége azonban már nem beszéli a nyelvet. Oszrovszki Erzsébet, a helyi Magyar Kulturális Egyesület elnöke szerint a mintegy 580 óradnai magyar közül alig 150-en beszélnek magyarul. Hasonló a helyzet a közelben levő Borbereken is: az itt élők mintegy 85 százaléka vallja magát magyar nemzetiségűnek, de már csak alig tucatnyian tudnak magyarul. A most induló magyar osztály létszámának szinte felét testvérek teszik ki: egy nyolcgyermekes román asszony három gyerekét íratta be az iskolába. Élettársa magyar volt, az anya pedig ragaszkodik ahhoz, hogy fiai megtanulják apjuk nyelvét. A testvértelepülési kapcsolatnak köszönhetően Salgótarjánról tankönyvek is érkeznek Óradnára. /Lepedus Péter: Tanítónőt keresnek a szórvány szórványába. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

2006. október 23.

Vicén a kultúrház színpadán népviseletben táncoltak. Tizenkilenc Beszterce-Naszód és Kolozs megyei településről jöttek a tánccsoportok, népi zenekarok Vicére, a szórványban élő mezőségiek hagyományainak ápolására immár tizenegyedik alkalommal megszervezett találkozóra. „A szórványban élőket folyamatosan fenyegeti a beolvadás veszélye. Ezért fontos egy mezőségi rendezvény, amelynek célja a hagyományőrzés” – fejtette ki az esemény ötletgazdája, Lőrinczi Károly vicei plébános. Osztrovszki Erzsébet, az óradnai Magyar Kulturális Egyesület elnöke asszonykórust, zenekart és gyerektánccsoportot kísért Vicére. Elújságolta, hogy negyvenegy év elteltével sikerült újból beindítani a magyar nyelv oktatását Óradnán. „Az elmúlt évekhez képest érezhetően javult a találkozó színvonala” – értékelte a rendezvényt Füleki Zoltán, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes aligazgatója. A vicei találkozó hatására kultúrházakat építettek és újítottak fel a térségben, a településeken néptáncegyüttesek alakultak. /Kertész Melinda: Színvonalas népünnepély a mezőségi Vice hagyományőrző találkozóján. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

2006. december 18.

„Erdélyben azt hiszem, sehol sem ünneplik meg úgy a karácsonyt a magyarok, mint Beszterce-Naszód megyében – mondta Szilágyi János Beszterce-Naszód megye prefektusa -, hisz szétszórtan élnek a megye területén, és ezen a napon minden kis faluból eljönnek a gyerekek, felnőttek, egyházak képviselői Besztercére, hogy együtt ünnepelhessük a karácsonyt.” Az Örvendj ég, örvendj föld karácsonyi műsort a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ szervezte, immár negyedik alkalommal. Bemutatkozhattak többek között az óradnai magyar iskolások, abból az alkalomból, hogy Óradnán 65 éves szünet után szeptembertől ismét van magyar tagozat. A rendezvényen a megye húsz magyarlakta településéről 390 óvodás, iskolás és 170 felnőtt köszöntőkkel, kórusdalokkal, betlehemes játékkal, tánccal lépett színpadra. /Mayla Júlia: Szórványkarácsony Besztercén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./


lapozás: 1-30 | 31-58




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék