Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 96 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-96

Helymutató: Oroszhegy

1993. június 23.

Mircea Geoana külügyi szóvivő visszautasította az Európa Tanács jelentéstevőjének igényét a marosvásárhelyi, zetelaki és oroszhegyi magyar elítéltek ügyének felülvizsgálására. Ezek a perek törvényesek voltak. Elutasította az RMDSZ álláspontját, hogy magyar kisebbségiek elleni perek politikai jellegűek voltak. Azok a törvényesség szigorú tiszteletben tartásával zajlottak le, hangsúlyozta. Az RMDSZ egyedül marad a romániai politikai erők között, mondta, mert a többi mind támogatja az ET-be való felvételt. /Román külügyi szóvivő. A perek törvényesek voltak. = Új Magyarország, jún. 24./

1993. június 24.

Az RMDSZ SZKT jún. 20-21-i marosvásárhelyi ülésén nyilatkozatot fogadott el Cseresznyés Pál és a többi igazságtalanul elítélt magyar ügyében. Az RMDSZ az ország közvéleményéhez fordul, hogy újra szóvá tegye a mérhetetlen igazságtalanságot. Az RMDSZ fölhívja az Európa Tanács figyelmét arra, hogy Romániában jelenleg is folynak koncepciós politikai perek, magyarellenes eljárások. 1989 karácsonya után magyarokat tartóztattak le Zetelakán és Oroszhegyen, majd koholt vádak alapján súlyos börtönbüntetésre ítélték őket. Az 1990 márciusi marosvásárhelyi események miatt számos magyart és cigányt ítéltek el, köztük a legsúlyosabban Cseresznyés Pált. Kizárólag magyarokat és cigányokat vetettek börtönbe. Az RMDSZ követeli, hogy vessenek véget a törvénysértő pereknek és bocsássák szabadon az igazságtalanul elítélteket. /Politikai bosszú jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

1993. június 25.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy Iliescu elnökkel való tárgyalásán felvetette az erdélyi magyarság jogsérelmeit, azokat, amik az Európa Tanács jelentéseiben is szerepelnek, az oktatásban, a közigazgatásban a nyelvhasználat kérdéseit, a kisebbségi gondokat, kiemelte a Cseresznyés-pert, a zetelaki és oroszhegyi elítéltek ügyében késik az elnöki kegyelem. Markó összes fölvetésére Iliescu halogató választ adott. Iliescu merev szemlélete nem változott, szerinte ugyanis a magyar kisebbség helyzete jogilag rendezett. Már a román ellenzék is elfogadta, hogy a kisebbségi kérdést tekintve sok még a megoldandó feladat. Ennek ellenére Iliescu megmaradt eddigi álláspontján. Az RMDSZ már több ízben feltárta, hogy nemcsak az alkotmány nem megfelelő, de a törvényhozás sem kielégítő. Hiányoznak a megfelelő törvények, másrészt bizonyos jogi normák számtalan kitétele diszkriminatív. A romániai magyarság érdekvédelmét az autonómia-elvek szellemében kívánják érvényesíteni, hangsúlyozta Markó Béla, ehhez alkotmánymódosítás és törvénymódosítás szükséges. A kormány az ET jelentéstevőnek ígéretet tett, hogy az ET 1201-es emberjogi dokumentuma alapelveit érvényesíteni fogja, mindeddig azonban ebből semmi sem valósult meg. Markó úgy látja, hogy emiatt át kell fogalmazni az ET fölvételéhez való viszonyulást. Strasbourgban ki kell mondani, hogy amennyiben a jogsérelmeket nem orvosolják, abban az esetben nem támogatják a felvételt. /Béres Katalin: Iliescu-Markó találkozó. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 25./

1993. július 22.

A Román Televízió jún. 28-i magyar adásában megszólaltatták az oroszhegyi magyar elítélteket, akik tudják, hogy igazságtalanul ítélték el őket. Az 1990. jan. 4-én kiadott közkegyelmi rendeletet esetükben nem alkalmazták. Az elhangzottak olvashatók alapban. Elmondták, hogy letartóztatásuk után megverték őket. A tizenöt évre ítélt Nagy István elmondta, nem is volt jelen a történteknél, azért ítélték el, mert nem mondta meg a kihallgatóknak, kik voltak akkor jelen a milicista meggyilkolásánál. Ambrus Pál hiába mondta, hogy nem ő tette, őt is tizenöt évre ítélték. Zetelakán és Oroszhegyen még mindig félnek az emberek. /"Cellán éljük a büntetést" = Erdélyi Napló (Nagyvárad), Média mell., júl. 22./

1993. augusztus 18.

Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az aug. 18-án összeülő Nemzeti Kisebbségi Tanáccsal kapcsolatban két javaslatot tett: "Az RMDSZ képviselete minimális követelményként terjessze a Nemzeti Kisebbségi Tanács elé a - marosvásárhelyi, oroszhegyi, zetelaki stb. - magyar politikai foglyok szabadon bocsátásának ügyét. Amennyiben igazságtalanul és törvénytelenül elítélt honfitársaink nem részesülnének azonnali amnesztiában, az RMDSZ vezetősége sürgősen vegye fontolóra a Kisebbségek Tanácsából történő haladéktalan kilépésünket - még az augusztus 31-re kitűzött határidő lejárta előtt." A másik javaslata szerint az RMDSZ-t ne képviselhessék azok, akik előzetesen részt vettek a hatalommal történt nemkívánatos egyezkedésekben. /Tőkés-indítvány az RMDSZ-ben. = Népszabadság, aug. 18./

1993. szeptember 22.

Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform szóvivőjeként elismeréssel szólt az RMDSZ memorandumáról, de kifogásolta, hogy nem a platformok képviselőiből álló kerekasztal közös munkája a memorandum, továbbá ebből kimaradtak dr. Csapó József szenátor által összeállított jogsérelmek. Szerinte kulcskérdések kimaradtak, az etnikai jellegű jogsérelmek minősítése fogyatékos, nem emelték ki az önrendelkezés követelését. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés felháborodva értesült arról, hogy Borbély László, az RMDSZ Maros megyei elnöke amellett, hogy nem támogatta a platform aláírásgyűjtő kezdeményezését az ártatlanul elítélt oroszhegyiek, zetelakiak és marosvásárhelyiek ügyében, nem átallotta a kezdeményezést - több társával együtt - a kezdeményezést a marosvásárhelyi rádióban elutasítani. Továbbá Borbély László, Frunda György, Tokay György és mások elérték, hogy Caspó József szenátor autonómia-tervezetét titkosították, miközben a délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyarság politikai érdekvédelmi szervezetei hasonló autonómia-memorandumaikat elfogadták és kormányuk elé tárták. Katona Ádám hangsúlyozta, hogy az ún. kabinetpolitikától, mint például Verestóy Attila szenátor Stoicával folytatott titkos tárgyalásaitól ugyanúgy nem várható eredmény, mint a botrányt kavart, Tokay György által vezetett bel- és külföldön folytatott tárgyalásaitól. /Katona Ádám: A memorandum jó, csak izé? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./ Ezzel Katona Ádám elítélte a Neptun-ügyben résztvevő RMDSZ-képviselők tárgyalásait.

1993. október 7.

Az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezetének Elnöksége és Tanácsadó Testülete szept. 18-19-én Gyergyócsomafalván ülést tartott. Kiadott állásfoglalásukban politikai értéknek minősítették az RMDSZ memorandumát. Felhívással fordulnak a haladó politikai erőkhöz, hogy támogassák igazságos küzdelmüket a politikai, etnikai alapon elítélt marosvásárhelyi, erdőcsinádi, iklandi, oroszhegyi és zetelaki magyar és cigány elítéltek szabadon bocsátásáért. Elfogadhatatlannak tartják azt, hogy egyes képviselők az RMDSZ vezetőségének felhatalmazása nélkül folytattak tárgyalásokat. Az állásfoglalás aláírói: Király Károly, az EVMSZ tiszteletbeli elnöke, dr. Kreczinger István, az EVMSZ elnöke és Borsos Géza, a Tanácsadó Testület elnöke. /Állásfoglalás. = Magyar Fórum (Budapest), okt. 7./

1993. október 20.

Telegdy Álmos felidézte a neptuni találkozások történetét. Frunda György, Tokay György és Borbély László előzetes egyeztetés nélkül találkozott a hatalom képviselőivel és egyezkedett velük. Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa szeptemberi ülésén a neptuniak akcióját nem tartotta összeegyeztethetőnek az RMDSZ által elfogadott Kolozsvári Nyilatkozattal. A személyi következtetéseket azonban az SZKT nem szavazta meg. A neptuniak lemondhattak volna, ezzel szemben Frunda képviseli az RMDSZ-t Strasbourgban, Tokay György az EBEÉ-n, Borbély László pedig az Európa Parlamentben. A hatalom nem mumus, akitől félni kell, nyilatkozta Tokay György. A zetelaki és oroszhegyi székelyek elítélése, a marosvásárhelyi márciusi vérengzés, Funar büntetlenül maradt cselekedetei és a magyarellenes rágalomhadjárat mind azt mutatja, hogy a hatalom nem mumus, tette hozzá Telegdy Álmos. Három év után lojalitást feltételezni a kormánytól nem vall politikai éleslátásra. /Telegdy Álmos: Hibátlan hibásak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Telegdy Álmos egyike azoknak a fiataloknak, akik már 1988-ban Tőkés László mellé álltak. Azok közé tartozik, akiket a Ceuasescu-pribékek megkínoztak.

1993. december 11.

Katona Ádám nyílt levélben kért Iliescu elnöktől amnesztiát az ártatlanul bebörtönzött székelyföldi magyaroknak és cigányoknak. Katona Ádám emlékeztette Iliescut arra, hogy 1990. jan. 4-én amnesztiát adott, ezt egyedül az oroszhegyi és a zetelaki emberekre nem alkalmazták. /Katona Ádám: Nyílt levél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

1993. december 15.

Székelyudvarhelyen dec. 15-én Oroszhegy, Zetelaka és Marosvásárhely igazságtalanul bebörtönzött magyarjaiért rendezett rokonszenvtüntetést az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, helyi RMDSZ és a Szabad Szakszervezetek szervezete. Magyar és román zászlókkal gyülekezett a tömeg, Katona Ádám felolvasta Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének nemzeti szolidaritásra buzdító levelét. /Oláh István: "A reményt nem adjuk fel?" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

1994. február 17.

1992 őszén az RMDSZ Maros megyei elnöksége felhívással fordult a romániai magyarsághoz, hogy segítsen összegyűjteni a Cseresznyés Pálra kirótt embertelen büntetés összegét. A felhívásnak széles körű visszhangja támadt, mert mindenki tudta, hogy Cseresznyés Pált és társait, mint ahogy a zetelakiakat és az oroszhegyieket is azért ítélték el, mert magyarok. A Cseresznyés Pál javára összegyűlt összeget egy kuratóriumra bízták. A kuratórium 2 511 763 lejt fizetett ki Cseresznyés Pál javára, a perköltségek, Cofaru Mihail életjáradéka, a hozzátartozók segélyezése és élelmiszer-csomagok fedezésére. A többi elítélteket, az időközben kiszabadult Szabadi Ferencet és az erdőcsinádiakat is ebből az alapból fedezték, olvasható a Cseresznyés Pál Alap kuratóriumának tájékoztatójában. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

1994. március 25.

Traian Chebeleu elnöki szóvivő márc. 25-i sajtóértekezletén bejelentette, hogy Iliescu elnök aláírta 24 elítélt kegyelmi kérvényét, köztük a zetelaki és oroszhegyi magyar elítéltekét. Az elnök kétharmadával csökkentette Ambrus Pál és Nagy István 15-15 éves, háromnegyedével Boldizsár Ferenc, Illyés István, Karsai László, Nagy Imre és Vass-Kiss Előd 18 és 20 év közötti, továbbá Bálint Mihály börtönbüntetését. Ugyanakkor kegyelmet kaptak a volt RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjai. Az elnöki kegyelem még nem teszi lehetővé a szabadulásukat, azonban a helyi szerveknek jogukban áll szabadlábra helyezni őket. Az RMDSZ ezt pozitív lépésnek tekinti, mondta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, azonban tovább folytatják a harcot a börtönben maradt Cseresznyés Pálért. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./ Cseresznyés Pált tíz évre ítélték 1993. jún. 7-én. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

1994. május 31.

Az egy hónapja amnesztiával szabadult két oroszhegyi fiatalember, Vass-Kis Előd és Nagy Imre Budapestre érkezett, hogy megköszönje az értük való kiállást több szervezetnek és egyesületnek. Beszámoltak négy és félesztendős kálváriájukról: a börtönben rendszeres volt a testi fenyítés, a mindennapos olyan fegyelmezés, amely megtiltotta a munkában elfáradt raboknak, hogy leüljenek. Amint megérkeztek Budapestre, értesültek arról, hogy katonai behívót kaptak, a büntetőszázadba, a kőbányába. A két fiatal ezért nem megy haza, hanem Magyarországon marad. /Magyar Nemzet, máj. 31./

1994. július 28.

Hajdú Dezső ügyvéd, az oroszhegyi és zetelaki volt elítéltek védőügyvédje nyílt levele intézett Chiuzbaian igazságügyminiszternek, reagálva arra, hogy a miniszter elítélte az RMDSZ és a Duna tévé akcióját a gyilkossággal vádolt székelyföldiek felmentéséért. Hajdú cáfolta a miniszter állításait, rámutatva, hogy az 1990-es amnesztia rájuk is vonatkozott, olyan személyeket fogtak perbe, akik akkor jelen sem voltak, továbbá Zetelakán nem bizonyosodott be, hogy a milicistát megölték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28., nyílt levél: Curierul National, júl. 27./

1994. augusztus 3.

Katona Ádám Koncepciós perek Romániában címmel összefoglalta a zetelaki és oroszhegyi lakosok perét, részletezte a perbefogottak sorsát, kálváriáját. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./

1996. február 3.

Az 1992. márc. 14-én Kolozsváron megalakult Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ platformja számvetést adott közre, beszámolva eddigi tevékenységéről. Kezdettől a különböző autonómiaformák megvalósítását tartották alapvető célkitűzésüknek, támogatták dr. Csapó József autonómia-tervezetét. A platform létrehozta 1995. ápr. 13-án az RMDSZ Székelyföldi Politikai Egyeztető Tanácsát. Kezdeményezték az SZKT rendkívüli összehívását, hogy megvitassák az autonómiatervezetet. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezésnek döntő szerepe volt az igazságtalanul elítélt oroszhegyiek és zetelakiak kiszabadításában, két éve igyekeznek felhívni a figyelmet Székelyföld militarizálással történő elrománosítására. A platform felsorolta kezdeményezéseit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3-4./

1996. április 3.

Kinde Annamária visszatekintett az elmúlt évekre A hetedik húsvét címen. 1990 márciusa: félelem, döbbenet a marosvásárhelyi események miatt. Sütő András kivert fél szeme. 1991: az alkotmánytervezet vitája, elszabadulnak az árak, az RMDSZ-ben láthatóvá lesz a mérsékeltek és a radikálisok közötti ellentét. 1992-ben, a brassói kongresszust követően megkezdődik az RMDSZ platformosodása. Király Károly ezt nyilatkozta: A döntő pillanatban mindig meghátrálunk. 1993-ban tízezrek tüntettek Székelyföldön a román prefektusok kinevezés ellen. Székely Ervin parlamenti képviselő szerint elgondolkodtató, "hogy meddig vállalható az önkéntes elfordulás a román politikai valóságtól, s mikor válik mindez a magyar nemzetiségi politizálás csapdájává." 1994-ben kiszabadultak az oroszhegyi és zetelaki elítéltek. 1995 áprilisában az ET 1201-es ajánlása körül volt vita. Verestóy Attila egy román rádióműsorban kijelentette: Tőkés László "nem döntéshozó tényező, csak annyiban, hogy tagja az RMDSZ nyolcfős operatív tanácsának, ahol neki is csak egy szavazata van". "Hiba, hogy valaki, aki jelkép, egy ország átalakításának és ezen belül szövetségünknek is jelképe kellene, hogy legyen, a legitim vezetőség hátrányára elfogult." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 3./

1996. augusztus 26.

Négy könyvújdonságot sorol fel a lap. Mihályi Tibor Őrhegy alatt /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely/ Oroszhegy falumonográfiája, Gub Jenő tanár Erdő-mező állatai a Sóvidéken /Firtos Művelődési Egyesület, Korond/, Ambrus Lajos /Korond/ költő, tanár, író Tündérasszony könnye /Ablak Kiadó, Székelyudvarhely/ mesék, mondák gyűjteménye, Kercsó Attila /Gyergyószentmiklós/ orvos, költő Kopjafa árnyéka /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ verseskötete. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

1996. augusztus 26.

1999. február 13.

Febr. 13-án Nyárádszeredában harmadik állomásához érkezett az RMDSZ-en belüli Fórum mozgalom. A Fórum mozgalom kezdeményezője, Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta: politikai opcióként artikulálódik az, amit eszmei szinten hirdettek meg. A tiszteletbeli elnök sajnálkozott, miért kellett akkora hűhót csapni, annyi akadályt állítani e fórum elé, hiszen végeredményben ma már bárki láthatja: nem kívülálló erőként jelentkezett a Fórum, hanem mindenkoron ragaszkodott a szövetségi keretekhez. Tőkés Lászlón kívül Toró T. Tibor és Izsák Balázs tartott előadást. Toró Politikai felelősségvállalás és alternatíva címmel járta körül az RMDSZ közösségi szerepvállalását. Szerinte egy csapat, amikor közösséget képvisel, soha nem vághat alternatíva nélkül a politikai szerepvállalásnak. Az alternatívanélküliség rossz politika. Saját erőinket kell mozgósítanunk a közösség ügyei érdekében, amit sajnos, az elmúlt két évben, a kormányzásra összpontosítva elmulasztottunk - vélte Toró T. Tibor. Izsák Balázs Elintézés vagy intézményes garanciák című elemzésében azt fejtegette, hogy az RMDSZ területi szervezeteit nem egyszer éri bírálat az országos vezetés részéről, mert nem elég hatékonyak a helyi szintű koalíciós tárgyalások. A kérdéskört kezdetben indokolatlan, művi titokzatosság lengte körül, majd a hamis információk tömkelege következet. Ha tisztán akarunk látni, akkor a diplomatikus szótekerés helyett ki kell mondanunk az igazat: az ún. "koalíciós tárgyalás" rendszerváltást takar-e a választói elvárásoknak megfelelően, vagy csak a konc elosztását, s a színfalak mögötti, de már színfalakat is feldöntő és letépő balkáni pankrációt a húsosfazék körül. /Bögözi Attila: Csernátonnál se több, se kevesebb. Negyedik nekifutásra sikerült. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform nevében dr. Bartha András Nyílt levelet olvasott fel, amelyet az aláírók dr.Eva Maria Barki bécsi ügyvédnő ügyében Románia belügy- és külügyminiszteréhez intéztek. Először az Iliescu-rendszer, a Vacaroiu kormány nyilvánította persona non gratának dr. Eva Maria Barkit. Az Iliescu-rezsim ugyanakkor, 1994. október 6-án minősítette Románia közellenségének Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, az Erdélyi Magyar Kezdeményezést, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformját, Katona Ádámot, az EMK platform elnökét, valamint dr. Csapó József szenátort, az RMDSZ autonómia tervezetének kidolgozóját. Másodszor pedig 1998 októberében a volt belügyminiszter, Gavril Dejeu egy diktatúra-korabeli törvényre (25/1979. dec. 17) hivatkozva tiltotta ki újabb három évre Románia területéről dr. Eva Maria Barkit, akinek az önrendelkezésről kifejtett gondolatai összhangban vannak az ezredvégi európaisággal, és nem veszélyeztetik egyetlen ország, így Románia érdekeit sem. A levél aláírói kérik Barki asszony kitiltásának haladéktalan feloldását. Katona Ádám a Magyar Köztársaság kormánypártjaihoz írt nyílt levelét olvasta fel. Levelében azt kérte, hogy - az 1998. szeptember 12.-i alsócsernátoni fórumon is támogatólag elfogadott - alábbi kérésüket a soron következő magyar-magyar csúcstalálkozón napirendre tűzni szíveskedjenek: biztosítson a Magyar Köztársaság kormánya védőhatalmi státust a jelenlegi magyarországi határokon kívül élő valamennyi magyar számára. - Katona Ádám, az EMK elnöke, és még néhányan az emlékezetes alsócsernátoni polgári fórum szereplői közül idézést kaptak a brassói táblabíróság ügyészéhez. Törvénysértő módon a brassói ügyészség nem tüntette föl, hogy milyen ügyet is rejt a 311/P/1998-as számú "Dosar penal. Katona Ádám beszélt az Agache-féle kézdivásárhelyi 89-es rendőrgyilkosság ügyéről, amelyben harmadszor is elhalasztották az ítélethozatalt, ami súlyos bírói hiba. A bíróság nem adott lehetőséget a védőtanúk meghallgatására, ami szintén súlyos jogi vétség. Mindezek mellett közismert az 1990. jan.4-i elnöki kegyelmi dekrétum, melyet az oroszhegyi és zetelaki ügyet kivéve mindenhol alkalmaztak. A vádlottak felkérésére az ügy monitorizálását vállalta az EMK. Hasonlóan cselekedett a Magyarok Világszövetsége is, melynek küldöttgyűlése egyöntetű szavazással fölvállalta ezen ügy nemzetközi szintre emelését. Tőkés András tömör hozzászólásában kimondta: Nem lehetünk lojálisak a börtönünkhöz. Az erdélyi magyarság ragaszkodik anyanyelvéhez, akárcsak az erdélyi románság. Bardóczy Csaba Székelyudvarhelyről az követelte, hogy az RMDSZ hívja vissza, vonja felelősségre és büntesse meg a Verestóyék csapatát, Borbély Zsolt Attila pedig az autonómiának akár konfliktusok árán való megteremtése mellett tette le a garast. Tőkés László püspök a fórumról elmondta, hogy a fórum kezdeményezés elérte a célját. Erjedési folyamatot indított el. Nyárádszeredában határozat született arról is, hogy a kongresszusig minden hónapban tartanak hasonló jellegű fórum-találkozót, a legközelebbit éppen a Szilágyságban. /Bögözi Attila: Csernátonnál se több, se kevesebb. "Nem lehetünk lojálisak a börtönünkhöz" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./ A fórumon mintegy 300-an voltak jelen. Tőkés László kifejtette, hogy a fórumok mozgalommá nőttek ki. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnök úgy látja, "az RMDSZ-kormányzás" zsákutcába vezet: "Élni kell a mást csinálás alternatívájával, nyilván másokkal, mint a jelenlegi vezetés". A Népújság nehezményezte azt, hogy a "mást csinálás" mit is jelent valójában, a fórumon nem lehetett megtudni. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./ A fórumon felolvasták a nemrég balesetben elhunyt szovátai Bíró István dolgozatát. Bíró hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság gazdasági és anyanyelvi elsorvasztása ma is folytatódik: az ortodox templomok és püspökségek egyre nagyobb teret hódítanak Székelyföldön, a székelyudvarhelyi Cserehát ügye megoldatlan, Sepsiszentgyörgyön laktanyákat hoznak létre, miközben a kisebbségi magyarság a túlélésért küzd. /Gergely László: Alsócsernátontól Nyárádszeredáig. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), febr. 19-25./

1999. március 16.

Dr. Tamás Sándor parlamenti képviselő számos dokumentummal nyújtott tájékoztatás az Agache-ügyről. Ebből közölt összeállítást a napilap. 1989 óta Oroszhegy és Zetelaka mellett. Kézdivásárhely is a "bűnös" székelyföldi települések lajstromában szerepel. Kézdivásárhelyen 1989. dec. 22-én meglincselték Aurel Agache őrnagyot, a gazdasági rendőrség hírhedt vezetőjét. Agache rettegésben tartotta lakosságot, visszaéléseit többen is jelentették a milícián, végül az ügyészség "büntetésből" áthelyezte Agachét Kézdivásárhelyről Barótra, ahonnan ismét "büntetésből" visszahelyezték Kézdivásárhelyre. Az ügyvédek kérésére az áldozatok sorra vallomást tettek arról, hogy mit művelt Agache, törvénytelen házkutatásokat tartott, aranyat vett el az emberektől, egyeseket megvert. 1993-ban Iliescu államfő elnöki rendelettel forradalmi mártírhőssé nyilvánította Aurel Agachét, post mortem ezredesi rangot is kapott. Bákóban utca viseli a nevét. 1991. nov. 26-án őrizetbe vették Héjja Dezsőt, 29-én Filip Orbán Daniella tanárnőt, dec. 4-én pedig Paizs Ottó borbélyt. Mindhármuknak egy hónapig vizsgálati fogságban tartották. - Agache özvegyének kérésére újból foglalkozni kezdtek az üggyel, 1997. okt. 14-én kihallgatták Paizs Ottót és Héjja Dezsőt, Filip Orbán Daniella nem jelent meg a kihallgatáson. Kiss Alexandru ügyvéd 1997. dec. 15-én elkészítette a vádiratot, melyben a fenti három személy vádlottként szerepel. 1998. febr. 9-én tartották meg az első tárgyalást, febr. 15-én ítéletet hirdettek: Filip Orbán Daniela hét év börtön, Héjja Dezső és Paizs Ottó négy év, Reiner Anton három év /felfüggesztett/, Konrád Jánost felmentették. A négy elítéltnek összesen 260 millió lejt /kb. 20 ezer dollár/ kártérítést köteles fizetni, továbbá meg kell fizetniük a perköltséget is. A bíróság elrendelte a vádlottak letartóztatását. Az ügyvédek fellebbeztek, a rendőrség nem kapott letartóztatási parancsot. Az RMDSZ kézdiszéki és kézdivásárhelyi szervezete febr. 19-én, az RMDSZ legfelső fóruma, az SZKT febr. 27-én, a Reform Tömörülés RMDSZ-platform márc. 6-án tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen. A vádlottak hozzátartozói és ismerősei éhségsztrájkot kezdtek tiltakozásul. Ezt a tiltakozási formát aláírásgyűjtési akció váltotta fel. /Oroszhegy és Zetelaka után... Kézdivásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16., 17./

1999. június 18.

Az Oroszhegy községhez tartozó Ülkén, ezen a kis településen június 13-án Bálint Lajos nyugalmazott érsek megszentelt három új harangot és egy emlékművet, amit a három falu (Ülke, Tibód, Szenttamás) hősi halottjainak tiszteletére állítottak. Három évvel ezelőtt, Oláh József plébános vezetésével, szinte teljesen önerőből templomot épített a falu magának. A faluból elszármazott ülkeiek csatlakozni akartak az otthon maradt templomépítő falus társaikhoz, és elhatározták, hogy a templomnak harangokat öntetnek. A tehetősebbek többet, a szegényebbek kevesebbet, de mindenki szívből adta adományát, amiből összegyűlt az a nem kis összeg, ami fedezni tudta a harangöntés. A hősi halottakról való megemlékezést jelképező, Tamás István kőfaragó mester által készített emlékmű is az ülkeiek áldozatkészségének eredménye. /Derzsy András: Harang- és emlékműszentelés Ülkében. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), jún. 18./

1999. december 7.

A ploiesti-i táblabíróság elutasította az első fokon 11 évi börtönbüntetésre ítélt két magyar kamionsofőr fellebbezési kérelmét. Debreczeni Ferencet és Ulicsnyi Ferencet csempészés, sikkasztás, lopás, valamint a vámtörvények megsértése miatt ítélték a súlyos büntetésre. A két sofőr másfél évvel ezelőtt a magyar-román határ borsi vámparkolójában hagyta azt a kamiont, amellyel nagy mennyiségű kávét szállítottak Romániába, s a kocsinak másnap már csak hűlt helyét találta. Az ügyben első fokon hat személyt ítéltek el. A két magyar állampolgár mellett egy magyar nemzetiségű román állampolgár szintén 11 évi börtönbüntetést kapott, a többi vádlottra ennél jóval enyhébb ítéletet szabtak ki. Szász Zita védőügyvéd elmondta: fellebbezést nyújt be a román Legfelsőbb Bíróságnál. Az elsőfokú ítélet kihirdetése után tíz fellebbviteli tárgyalást is meghirdettek, majd elhalasztottak, mire az elutasító döntés megszületett. A szintén magyar állampolgárságú Kristóf József Flórián jelenleg is egy romániai börtönben sínylődik, noha az évek óta zajló meghurcoltatás következtében elméje gyakorlatilag elborult. Román vámtisztek jogosulatlan intézkedésének állt ellen a petei határátkelőnél, emiatt ráfogták: okozója az egyik vámos napokkal később elszenvedett, maradandó károsodást okozó agyvérzésének, amelyet orvoskonzíliumi közreműködéssel hoztak összefüggésbe az incidenssel. A fiatalember nyilvánvalóan bűnbak, akitől az "áldozat" hozzátartozói csillagászati összegeket követelnek fájdalomdíjként. A kézdivásárhelyi magyarok ügye közismert. Az ún. Agache-per egyenes folytatása azon nacionalista indíttatású, kimondottan politikai hátterű megtorlásoknak, amelyeket az oroszhegyi és zetelaki elítéltek, illetve Cseresnyés Pál és társai szenvedtek el az 1989-es Hargita megyei, illetve az 1990-es marosvásárhelyi események után. /Magyarellenes perek Romániában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 7./

1995. szeptember 28.

Katona Ádám megjegyezte, hogy az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nyilatkozataira gyakran válaszolnak "a másik oldal frusztrált képviselői, nevezetesen Dáné Tibor, Fey László stb. Nyilván visszhangtalanul. Mert úgy véljük, méltatlan lenne hozzánk, ha piszkálódásaikat észrevennénk." Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform aláírásgyűjtést szervezett az oroszhegyi és zetelaki ártatlanul bebörtönzöttekért. "Tény, hogy az 1989 decembere óta felvállalt önrendelkezés-küzdelmünk nélkül nem lenne Kolozsvári Nyilatkozat, sem háromszintű autonómia-követelés a legújabb RMDSZ-programban..." /Katona Ádám: Platformja válogatja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

1997. január 9.

Az utóbbi időben egymás után jelentek meg a Székelyudvarhely környékéről szóló helyismereti munkák. Egy év alatt csak Székelyudvarhelyről kettő, de Lövéte, Oroszhegy, Farkaslaka, az iskolai évfordulók kapcsán pedig Nagygalambfalva, Korond, Máréfalva leírása is megjelent. Régebben készült Nagygalambfalva Évkönyve, az Udvarhelyi Híradó Kalendárium, az Ivói Kalendárium másodszor kapható. Megjelenés előtt állnak a bögözi műemlék templomról /Jékely Zsombor/, a sóvidéki népszokásokról /Barabás László/ és a székely rovásírásról /Ferenczi Géza/ készült munkák. Balázs Irén Kápolnásfalu /Alutus Kiadó, Csíkszereda, 1996/ című monográfiája most jelent meg. A munkát P. Buzogány Árpád ismertette, egyben felhívta a figyelmet a monográfia egyes hiányosságaira. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 9./

1997. május 31.

1994 októberében az Európai Idő interjút közölt Ferenczi István kolozsvári régészprofesszorral. A beszélgetésben kifejtette, hogy Erdély keleti határvidékén még ma is jól kivehető töltésvonalak nem a rómaiak idején, hanem Szent László király idején épültek, s határvédelmi szereppel bírtak. Lényegében tehát egy Árpád-kori magyar védelmi rendszerről van szó, amelyhez várak is tartoztak /pl. Firtos vára, Kustaly vára, Rapsonné vára stb./ Az interjú végén a professzor jövőbeli terveiről elmondta: "Ha még élek és valahonnan valami segítséget tudok összekaparni, akkor elsőrendű feladatom lenne az Oroszhegy-Görgényüvegcsűr közötti törésvonal feltérképezése, és ha még tudnék dolgozni, akkor a még fel nem tárt háromszéki vonal, az ún. Homárka következne..." Az Európai Idő szervezésével megindul ez a tervezett feltárás: július 1-jén kezdődik, két hétig tart az ásatás, Ferenczi professzor irányításával, Kolozsvárról és Magyarországról is érkeznek egyetemisták a munkához. - Ferenczi István régészprofesszor /sz. Kolozsvár, 1921. ápr. 15./ 1949-ben doktorált régészetből és földrajzból László Gyulánál és Tulogdi Jánosnál. László Gyula Budapestre távozása után átvette a régészeti tanszéket a Bolyai Tudományegyetemen. 1972-ben a Korunkban öccsével, Ferenczi Gázával közösen írt Székelyföldi gyepük című tanulmánya nagy feltűnést keltett. Ebben a tárgyban folytatta tanulmányait és ma már újszerű elméletét képes bizonyítani: a székelyföldi töltésvonalak nem a rómaiak, hanem Szent László korában épültek. /Az Európai Idő szervezésében nemzetközi régészeti tábor. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), máj. 31. - jún. 13./

2000. december 29.

A Hegyalja kistérségi folyóirat a hasonnevű egyesület szócsöve kíván lenni. A ″Hegyalja Kistérségi Egyesület partnereivel együtt: Varság, Zetelaka, Fenyéd, Oroszhegy, Farkaslaka községek, valamint Székelyudvarhely polgármesteri hivatalával közösen, a térség más civil szervezeteivel, intézményeivel, nem utolsó sorban a lakossággal együtt felvállalta a közvetlen környezet gazdasági és társadalmi fejlődésének irányt adó stratégia kidolgozását″ - olvasni a lapban. /Hegyalja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

2000. február 5.

Öregek otthona nyílt Oroszhegyen, a faluházán. Nemrég szép kazettás kaput is felállítottak az épület elé, melyet Gergely Áron ácsmester készített. Magyarországi testvértelepülések (Deszk, Pölöske), holland hitközösség és helybeli vállalkozók támogatták a faluháza helyreállítását. Az alsó szinten klubot rendeztek be a magára maradt, idős emberek számára, a földszinten konyhát, mosodát. A helyi önkormányzat biztosítja 40 idős ember étkeztetését és a szociális gondozók fizetését. Az emeleten szobákat rendeznek be a bent lakó idős emberek számára. /Öregek otthona nyílt az oroszhegyi faluházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./

2000. május 13.

Máj. 7-én Csíkszeredában, a jégstadionban egy huligán széket dobott a pályára, megsebesítve Roxana Anzert, az Antena 1 tudósítóját. Még aznap este több bukaresti tévéadó és hírügynökség beszámolt az esetről, de a folytatásról is: helybeli szurkolók küldöttsége virágot vitt a tévériporternőnek, és a város nevében bocsánatot kért az incidensért. Két nap múlva, máj. 9-én a parlamentben Lazar Ladariu, a Román Nemzeti Egységpárt képviselője, a Vatra Romaneasca ideológusa, a soviniszta uszítása révén hírhedtté vált, marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilap főszerkesztője, politikai nyilatkozatott tett. Noha nem volt jelen a színhelyen, részletes helyzetjelentést tárt a képviselőház plénuma elé oly módon, hogy a csíkszeredai hokimeccset Románia történelmének összefüggéseibe ágyazta. Szerinte: "Ezeken a mérkőzéseken túl gyakoriak a románellenes megnyilvánulások. Nem viselhetjük el tovább, hogy a piros-fehér-zöld zászlók alatt csúfot űzzenek belőlünk." "Mi történik Csíkszeredában? Meg kell kérdezni azokat, akik kidülledt szemmel üvöltenek, fütyülnek, hurrogják és sértegetik az egész román népet. Radikális intézkedésekre van szükség. A huligánoknak egyszer s mindenkorra meg kell tudniuk és legalább most, az utolsó órában hozzá kell szokniuk, hogy Csíkszereda Romániában van, tehát román föld. Következésképpen ott, Románia szívében nem a piros-fehér-zöld, hanem a piros-sárga-kék zászlónak kell lengenie. Ott nem egy másik ország és másik hivatalos nyelv van. Azokat, akik úgy gondolják, hogy minden Budapestről, Soros közvetítésével jön, emlékeztetjük, hogy a hatalmasok közönye miatt vált lehetségessé a bécsi döntés, a Nincs kegyelem című könyv megjelenése, az Ipp, Treznea és Moisei községekben történt mészárlás, a románok elűzése Hargita és Kovászna megyéből, az elképzelhetetlen események Zetelakán és Oroszhegyen, Erdély történetének meghamisítása, a budapesti nyilatkozat és Marosvásárhely 1990-es tragédiája, Kolomban Gabor (!) és Tokes Laszlo gyújtó hatású nyilatkozatai, az ősi román vidékek elmagyarosítása, egy második hivatalos nyelv bevezetésének kísérlete..." Egy szó sem arról, hogy este a csíkszeredai közönség bocsánatot kért a megsebesül riporternőtől. Egy nappal előbb, május 8-án a Jurnalul National hírül adta: a képviselőházba beérkezett egy törvénymódosító javaslat, mely szerint Hargita és Kovászna megye román lakossága soron kívül kapjon egy-egy képviselőt és szenátort. /Barabás István: Szeredai veszedelem. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

2000. szeptember 7.

Bálint Elemér Imre Oroszhegy polgármestere e napokban a magyarországi testvértelepülés, Deszk önkormányzata meghívásának tesz eleget. A deszkiek anyagiakban is sokat segítették e Bosnyák-völgyi települést. Jelentősen hozzájárultak a községközpont faluházként emlegetett épületének renoválásához. Ez lassan egy szociális intézménynek lesz az otthona. Az épületben községbeli rászoruló idős emberek gondozását vállalnák fel, olyképpen, hogy néhány magára maradt öregembert itt helyeznének el. A községben jelen pillanatban 43 olyan magára maradt idős személyt tartanak számon, akiknek helyzete régóta tarthatatlan. /Kristó Tibor: Szociális otthon létesül Oroszhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 7./

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-96