udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
123
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-123
Helymutató:
Prága
2002. február 15.
Törökország és Görögország támogatják a NATO dél-kelet-európai bővítését, így Románia és Bulgária felvételét is a prágai csúcstalálkozón, nyilatkozták a két ország külügyminiszterei Isztanbulban lezajlott találkozójukon, amelyen részt vett a román és a bolgár külügyminiszter is. /Török-görög támogatás Románia NATO-felvételére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./ 2002. február 18.
Febr. 16-án Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában megnyílt az Albertirsán élő és alkotó Miklosovits László grafikusművész kiállítása, a Reményik Galéria, Albertirsa önkormányzata, a szilágysomlyói Báthory Alapítvány és a Művelődés szerkesztősége által szervezett tárlaton. Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy a 167. kiállításmegnyitónak lehetnek tanúi. Miklosovits Lászlónak volt már kiállítása New Yorkban, Berlinben, Prágában és Budapesten, ez a mostani helyszín viszont mégis rendkívül fontos, hiszen Kolozsvár sok híres embert adott a művészetnek. /Köllő Katalin: Példázat a szőlőszemről. Miklosovits László kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./2002. február 22.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint Tőkés László püspök nem olvasta el a Szociáldemokrata Párttal kötött együttműködési megállapodást, ezért bírálja ezt a dokumentumot és a szövetség vezetését. Az RMDSZ elnöke rámutatott, Tőkés "a garanciák hiányáról beszél" anélkül, hogy tudná: a megállapodás "mind kéréseket, mind pedig garanciákat is" tartalmaz. Tőkés László az utóbbi időben tett kijelentései kapcsán, miszerint a szövetség jelenlegi elnöke nem marad meg ebben a tisztségében 2002 végéig, Markó úgy fogalmazott, hogy "éhes disznó makkal álmodik". Markó Béla leszögezte: az RMDSZ következő kongresszusára 2003-ban kerül sor, ő pedig egyelőre nem szándékszik lemondani elnöki tisztségéről. Nyugtalanít az RMDSZ megalkuvó magatartása akkor, amikor a ritkán adódó, kedvező politikai konjunktúrából a szövetség jelentős tőkét kovácsolhatna a romániai magyarság javára - fogalmazott az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Véleménye szerint a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ újabb együttműködési megállapodásában nincsenek biztos garanciák a megállapodásban rögzített "homályos ígéretek" teljesítésére. /Markó Tőkésről: Éhes disznó makkal álmodik. A szövetségi elnök egyelőre nem szándékozik lemondani. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./ Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ heti /febr. 21-i/ sajtóértekezletén tájékoztatta az újságírókat az Amerikai Egyesült Államok NATO-nagykövetével folytatott találkozóról. Az RMDSZ elnöke rámutatott, hogy Romániának a NATO-tagországokhoz való felzárkózása rendkívüli mértékben függ a csatlakozás érdekében a prágai csúcsig kifejtett tevékenységüktől, illetve a román politikai osztály teljesítményétől. Markó Béla hangsúlyozta, az integráció érdekében a román politikai elitnek meg kellene fosztani politikai töltetétől az olyan alapfeltételként megszabott kérdéseket, mint amilyen a tulajdon és a visszaszolgáltatás kérdése vagy az etnikumközi kapcsolatok. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának alelnöke a sajtóértekezleten közölte, hogy a rendőröknek a kisebbségi nyelvismeretére vonatkozó törvénye összhangban van a helyi közigazgatási törvénnyel. A képviselő érthetetlennek minősítette a liberálisok és demokraták politikai magatartását, akik a közös kormányzásuk idején a törvény mellett foglalták állást, most pedig a törvény megszavazásakor a két alakulat képviselői tiltakozásképpen kivonultak a teremből. A minősített információk védelmére vonatkozó törvényről a képviselő elmondta: az RMDSZ jelenlegi formájában nem szavazza meg a törvényt, ugyanis annak egyik előírása értelmében azok a személyek, akik anélkül, hogy tudnának róla, minősített információk birtokába kerülnek, börtönbüntetéssel sújthatók. Az RMDSZ a kormánypárttal folytatott további egyeztetések során a törvény fent említett előírásának módosítását szorgalmazza - hangsúlyozta Márton Árpád. /Markó Béla a NATO-csatlakozási esélyekről. A politikai elit felelőssége. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 22./ Az RMDSZ febr. 21-i sajtóértekezletén Szabó Károly szenátor, az RMDSZ szenátusi frakciójának alelnöke a 118-as kormányrendelettel kapcsolatban, amely a nemzeti sürgősségi hívások rendszerének működését és megszervezését szabályozza, fontosnak tartotta hangsúlyozni: az alapintézmény tulajdonképpen a Különleges Távközlési Szolgálat, melynek minden telefonhálózat köteles rendelkezésére bocsátania az adatbázisában levő információkat, előbbi viszont köteles bizalmasan kezelni azokat. A Különleges Távközlési Szolgálat bizonyára a legtitkosabb a létező titkosszolgálatok közül - tette hozzá a szenátor, aki szerint a rendelet megszavazása előtt további tárgyalásokra lenne szükség a kormánypárttal, illetve más pártokkal, annak érdekében, hogy az alkotmánnyal összhangban levő, eurokonform törvény születhessen. Szabó Károly a továbbiakban szólt arról a sajtóban megjelent hírről, miszerint az egyik igazságügyminisztériumi államtitkár kijelentette: 34 honatyával szemben bűnügyi vizsgálat van folyamatban. Ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy Románia képviselőinek 10%-a van megfigyelés alatt - vonta le a következtetést a szenátor. „Nyitott probléma, hogy indítható-e bűnügyi vizsgálat képviselőkkel szemben, de felvetődik a kérdés: indítható-e bűnügyi vizsgálat bármelyik állampolgárral szemben, annak tudta nélkül?" A helyzet mindenképp tisztázásra szorul. /(Koszta Erika): RMDSZ- sajtótájékoztató. Képviselők - megfigyelés alatt? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
2002. február 27.
Romániának meg kell oldania intézményi, valamint a civil társadalommal kapcsolatos problémáit, amennyiben a prágai csúcstalálkozón a NATO tagjává kíván válni, szögezte le Bruce Jackson, az Egyesült Államok NATO-bizottságának elnöke febr. 26-án Bukarestben. Utalt a Ion Antonescu marsall szobrainak felállítására irányuló egyes hatósági törekvésekre, emellett a parlamentnek erősebbnek kell lennie, különösen a korrupció elleni harcban. /Intézményi reformok, civil társadalom gondjainak megoldása - ez a NATO-tagjelölt Románia házi feladata. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./2002. március 2.
Nehéz helyzetbe hozta a kormánypárt az RMDSZ-t azzal, hogy mindjárt az idei együttműködés első hónapjában látványosan nem teljesítette a pártközi megállapodásban vállalt kötelezettségeit: hat határidős ígéretéből csak kettőt teljesített, ezzel céltáblára tűzte Markó Béla elnököt, továbbá Verestóy Attilát, Borbély Lászlót és az együttműködés többi elkötelezettjét. A Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi ülésén is a bírálatok tüzét Markó Béla ekképpen hárította el: "A bírálók helyében én inkább ünnepelnék, mert a protokollum által az RMDSZ vezető politikai vonala is számon kérhető lesz." Székely Ervin pedig elmagyarázta Birtalan Ákosnak és a tisztelt háznak, hogy a be nem tartott szerződést a közjogi szabályok értelmében a vétlen fél felbonthatja. Akkor aligha gondoltak arra, hogy egy hónap sem telik el, és a szigorú számonkérésből máris a protokollum felbontása következhetne. - Adrian Nastase és pártja megtanulhatta, az RMDSZ-szel meg lehet ezt tenni. Megtehette a korábbi kormányzó partner is, amikor a Petőfi–Schiller Egyetemet emlegetett. A mostani kormányzók anélkül menthették újabb protokollumba át a tavaly nem teljesített ígéreteiket, hogy ennek megfizették volna az árát, szögezte le Gazda Árpád. /Gazda Árpád: Prágai smink. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./2002. március 8.
Márc. 7-én az RMDSZ vezetőivel folytatott eszemecserét Iliescu elnök. Markó Béla hangsúlyozta: határozott erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy novemberben Prágában Romániát felvegyék a NATO-ba. Markóék hangoztatták: lényegbe vágó alkotmányreformra van szükség. Felvetődött a nemzetállam fogalmával kapcsolatos RMDSZ-elégedetlenség is. Iliescu elnök az eszmecserén pozitívan ítélte meg a kormányzópárt és az RMDSZ együttműködését. /Iliescu—RMDSZ találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./2002. március 9.
Romániának jó oka van "bizakodni és reménykedni" a NATO prágai csúcstalálkozó perspektívájában, ahol több tagjelölt országot felkérnek majd a csatlakozásra, jelentette ki márc. 8-án Jamie Shea, az Észak-atlanti Szövetség sajtóigazgatója. A Diplomata Akadémia diákjai és újságírók előtt tartott előadásában a NATO egykori szóvivője értékelte Románia utóbbi években regisztrált sikereit. /Biztatóak Románia NATO-csatlakozási esélyei. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./2002. március 26.
Márc. 25-én Bukarestben megkezdődött a NATO-felvételre váró országok kétnapos csúcstalálkozójuka. Az úgynevezett Vilnius 10 csoport valamennyi tagállama — Albánia, Bulgária, Észtország, Horvátország, Macedónia, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia — miniszterelnöki szinten vesz részt a találkozón. Az Új Szövetségesek Tavasza elnevezésű találkozón a NATO-tagállamok részéről jelen lesz Aleksander Kwasniewski lengyel államfő, Bülent Ecevit török és Milos Zeman cseh miniszterelnök, Richard Armitage amerikai külügyminiszter-helyettes, Martonyi János magyar külügyminiszter, valamint a holland, a luxemburgi és a török védelmi miniszter. A bukaresti találkozón két fő témakörben — az Új fenyegetések, új szövetségesek, valamint A NATO-hoz való alkalmazkodás, a leendő tagállamok álláspontja, a Prágába vezető út és a további teendők elnevezésű munkacsoportban — fejtik ki a jelölt államok miniszterelnökei országuk álláspontját. Martonyi János külügyminiszter márc. 26-án kétoldalú megbeszélést folytat román kollégájával, fogadja őt Adrian Nastase miniszterelnök, és találkozik Markó Béla RMDSZ-elnökkel is. /NATO-jelöltek tanácskoznak Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./2002. március 27.
Sokan sértik az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetésének az önérzetét. Azt is sokan állítják, hogy a kormánypárttal tavaly kötött megállapodásból sem sok valósult meg. Egyesek szerint mintegy 50 százalék csupán. Csakhogy az RMDSZ 100 százalékot teljesített. Így a kisebbségben kormányzó Szociáldemokrata Párt úgyszólván mindent keresztülvitt a parlamentben. Az RMDSZ vezetőségében soha senkit sem vontak felelősségre emiatt. Még most is, immár a prágai NATO-csúcs előestéjén is, csak "tanulmányozni" kívánják az "önálló magyar állami egyetemen", a magyar nyelvű karok és tanszékek felállításának "lehetőségét". Holott a magyar egyetemi hallgatók aránya még mindig csak fele a románnak. Az egyházi ingatlanok ügyének napirendre tűzését viszont az egyházak segítő föllépése kényszerítette ki, emlékeztetett Gajdos Balogh Attila. Ideje volt a parlamenti Polgári Szárny létrehozása, amely a megállapodás dátumszerű végre nem hajtását szóvá teheti a parlamentben. /Gajdos Balogh Attila: Két szárnnyal még szárnyalni is lehetne. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./2002. március 29.
Adrian Nastase kormányfő bejelentette: kormánya és ő maga is lemond, ha az őszi prágai NATO-csúcstalálkozó nem hívja meg Romániát, hogy csatlakozzon az észak-atlanti védelmi szövetséghez. A NATO-hoz való csatlakozás hosszú távú alapvető törekvése marad Romániának, függetlenül attól, hogy milyen döntés születik Prágában — szögezte le a miniszterelnök. /A kormányfő lemondással fenyegeti a NATO-t. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./2002. április 8.
Meg kell tisztítani a hadsereg, a Belügyminisztérium és a román titkosszolgálatok berkeit a volt Szekuritáté tagjaitól még az Észak-atlanti Szövetség (NATO) prágai bővítési csúcsértekezlete előtt ? határozta el a Legfelső Védelmi Tanács /CSAT/ ápr. 5-i ülésén. Ioan Talpes, a nemzetbiztonsággal foglalkozó államelnöki tanácsos az ülést követően a sajtóval közölte, habár a NATO még nem kérte konkrétan, névre szólóan a volt titkosszolgálati személyzet elmozdítását, a CSAT úgy döntött, hogy saját politikát alkalmaz ebben a kérdésben. Eszerint minden olyan ügynök, aki közreműködött a hírhedt KGB-vel, vagy a román politikai rendőrséggel, vagy a NATO-államok kikémlelésével foglalkozott, a továbbiakban nem tevékenykedhet azon román belügyi struktúrákban, melyek NATO-dokumentum-hozzáféréssel rendelkeznek. A CSAT-ülésen részletekbe menően leszögezték Románia NATO-csatlakozási nemzeti tervének prioritásait, ezek között szerepel a hadsereg létszámának csökkentése, a hadsereg költségvetésének növelése és a korrupció visszaszorítása. A CSAT eldöntötte, hogy a következő öt évben az országos bruttó össztermék (GDP) 2,4 százalékát fordítják a hadsereg támogatására. Ioan Talpes elnöki tanácsos közölte, a prágai csúcsig 230 ezerről 140 ezerre csökkentik a hadsereg létszámát, azaz 112 ezerre a katonai állományt és 28 ezerre a hadsereg struktúráihoz tartozó civil személyzetet. /Incze Ferenc: Kisepert szekusok? Románia igazodik a NATO-feltételekhez. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./ 2002. május 14.
A román és a bolgár parlament külügyi bizottságai máj. 13-án, Ruszéban közös nyilatkozatot fogadtak el, melyben "határozott meggyőződésüknek" adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy Romániát és Bulgáriát felkérik a NATO-hoz való csatlakozásra a prágai csúcstalálkozón. A közös nyilatkozat szerint Románia és Bulgária felvétele az Észak-Atlanti Szövetségbe "döntő jelentőséggel bír Európa stabilitása és biztonsága szempontjából". A közös nyilatkozat szerint Románia és Bulgária továbbra is együttműködnek a térség biztonságának és stabilitásának biztosítása érdekében. /Román–bolgár közös nyilatkozatot írtak alá Ruszéban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./2002. május 15.
Adrian Nastase miniszterelnök kilátásba helyezte, hogy kormánya lemond, ha az őszi prágai NATO-csúcsértekezleten országát nem hívják meg a katonai szövetségbe. Az amerikai The Wall Street Journal európai kiadásának adott nyilatkozatában Nastase hangsúlyozta, hogy a NATO több tagja biztosította őt arról: támogatják Románia meghívását. /Lemondásra készül a Nastase-kormány, ha Romániát nem veszik fel a NATO-ba. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./2002. május 16.
Máj. 15-én Cesmében közös nyilatkozatot adtak ki Románia, Bulgária és Törökország elnökei, amelyben üdvözölték a NATO reykjaviki konferenciáján elhangzottakat. Az államfők meggyőződésüket fejezik ki, hogy a prágai csúcson Románia és Bulgária a NATO teljes jogú tagjává válik. A közös nyilatkozatban szó esett továbbá a gazdaság, az információs technológia, a kommunikációs infrastruktúra és a befektetések területén való együttműködésről. Szintén máj. 15-én került sor az Euro-Atlanti Partnerségi Tanács ülésére is, amelyen Románia azt javasolta, hogy a szövetség azonosítsa a kontinens különféle térségeinek és a NATO biztonságát érintő térségeknek a problémáit és véglegesítsen egy sor olyan dokumentumot, amelyek részletezik ezeket a gondokat, illetve azokat a megoldásokat, melyek ezek enyhítését szolgálnák. /Románia és Bulgária reménykedve tekint Prága elé Reykjavik után. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./2002. június 26.
Szinte egyhangúlag fogadta el a román parlament alsóháza az államosított és kisajátított egyházi ingatlanok teljes visszaszolgáltatását rögzítő jogszabályt. A döntést – a korábbi restitúciós tapasztalatokból okulva – az egyházfők óvatos optimizmussal fogadták. A legutóbbi, nem hivatalosan összesített adatok szerint 2107 egykor államosított vagy kisajátított ingatlan kerülhet vissza az erdélyi magyar egyházak tulajdonába, a törvény értelmében. Az épületek közül 864 elemi iskolaként, 80 gimnáziumként, 102 közösségi otthonként működött egykor, de szerepel a listán 743 lakás, 43 templom, 47 monostor és 19 malom is. Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke leszögezte: most kell a törvény alkalmazási útmutatásait véglegesíteni, most kell a kártérítési törvényt elfogadni a természetben vissza nem igényelt épületekre. Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta: a törvény nemcsak az egyházaknak, az egész magyar közösségnek is sokat jelent. Jakubinyi György, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érseke egyelőre kivár az értékeléssel. Az elmúlt években ugyanis többször örvendtek már egyes egyházi ingatlanok kormányrendelettel történt visszaszolgáltatásának; az elméletben visszaadott épületek közül azonban alig néhányat sikerült ténylegesen birtokba venni. "Az őszi prágai NATO-csúcs előtt valamit mindenképpen vissza fognak adni, mert ez az ország nemzetközi megítélését javíthatja, de nehéz elhinnem, hogy mindent visszakapunk" – tette hozzá az érsek. Tőkés László püspökbe n él a gyanú, hogy ez csupán a mostani politikai konjunktúrának szóló kirakatesemény. A püspök elmondta, amiatt is hiányérzete van, hogy a törvény nem rendezi a görög katolikus egyház ingatlanügyeit. /Gazda Árpád: Óvatos örömmel fogadták a restitúciót. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./2002. június 29.
A sepsiszentgyörgyi születésű, nagyajtai nevelkedésű Moyses Márton mindössze 29 éves életének történetét legfőképpen a mellette mindvégig kitartó húga, Moyses Éva ismerte. 1970. február 13-án Moyses Márton felgyújtotta magát Brassóban, a Román Kommunista Párt székháza előtt. 1969 telén a prágai egyetemi hallgató, Jan Palach, majd néhány napra rá Budapesten a Nemzeti Múzeum lépcsőin a középiskolás Bauer Sándor, egy év múlva pedig Moyses Márton felgyújtotta magát. Ezt tette a brassói Liviu Babes is 1989-ben, Brassó-Pojánán. - Moyses Márton egyetemi hallgatót 1960-ban tartóztatta le a Securitate. A kiváló képességű fiatalembert a matematikatudományok, az irodalom, a folklórkutatás, a társadalomfilozófia, az atomfizika mellett különféle találmányok is foglalkoztatták. Az 1956-os magyar forradalom idején a baróti gimnáziumból megszökve nekivágott negyedmagával a román—magyar határnak, hogy a szabadságharc oldalára szegődjön. Moyzes 1962-ben kiszabadult a börtönből, nem folytathatta tanulmányait, sőt, állami munkahelyet sem kaphatott, hanem a nagyajtai kollektív gazdaságba kényszerítették napszámosnak. A lap két részletet közölt a Moyses Márton kálváriáját összeállítani igyekvő, Bűn volt a szó című kötetből. 1960. decemberében Moyzes a marosvásárhelyi Securitate egyik kihallgatója előtt elismerte, hogy ő írta a Holnap forradalom című verset, továbbá a Szomorú beszéd magamról (Barátomnak) és az Igaz emberséggel ölni címűt. Moyzes a börtönben levágta a nyelvét, mert olyasmire kényszerítették, hogy mondja azt, amit nem csinált. Erre a kegyetlenül, érzéstelenítés nélkül visszavarrták a nyelvét. Az öncsonkítás 1962. szeptember 28-án történt. - Moyses Mártont a Szovjet Kommunista Párt Központi Vezetőségéhez Moszkvába írt levelében /1969-ben/ az erdélyi magyarság kérdését is felvetette: Erdély 1944 utáni kérdése olyan problémát jelenthet, amely ,,a kommunista tábor egységét veszélyeztető tényezővé válhat". ,,Az 1944 után kialakult helyzet marxista elemzését sem a romániai, sem a magyarországi kommunisták nem végezték el (Ezért a felelősség kölcsönös.)". Mindkét állam kommunista vezetőségének oda kell hatnia, hogy megkülönböztetett barátság alakuljon ki Románia és Magyarország között, hogy a két állam között levő határ váljon adminisztratív határrá, ne legyen politikai határ, javasolta. - Moyses Márton folklórgyűjtéssel is foglalkozott. ,,A válogatásnál arra törekedtem, hogy olyan termékeket mutassak be, amelyeket a Konsza-gyűjtemény nem közöl (sok esetben a Vadrózsák sem)" — írta. /Benkő Levente: Bűn volt a szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28., jún. 29./2004. április 7.
Román kulturális intézetet nyitott meg ápr. 6-án Prágában Ion Iliescu államfő, aki háromnapos látogatáson tartózkodik Csehországban. Romániának a szocialista évtizedekben nem volt kulturális központja az akkori csehszlovák fővárosban. Diplomáciai források szerint a román kulturális intézet mostani megnyitása jelzi, hogy Bukarest számára fontosabbak lettek a cseh–román kapcsolatok. /Iliescu román kulturális intézetet nyitott meg Prágában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./2004. április 15.
Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban átadták a fiatal irodalmárok alkotói tevékenységét támogató Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjakat, amelynek egyik nyertese Király Zoltán kolozsvári költő. A három évtizede létrehozott Móricz Zsigmond-ösztöndíjra a 35 évesnél fiatalabb írók, költők, kritikusok, irodalomtörténészek pályázhattak. Munkájához ugyancsak elnyerte a támogatást Lengyel Tamás kárpátaljai költő, Mizser Attila szlovákiai költő és Pénzes Tímea szlovákiai születésű, jelenleg Prágában élő író. A tíz nyertes egy éven át havi 70 ezer forint ösztöndíjban részesül. /Budapesten átadták a Móricz-ösztöndíjakat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./2004. szeptember 25.
Szept. 24-én ünnepelték Kolozsváron, hogy száz éves a Farkas utcai református templom előtti álló Szent György-szobor. Az egybegyűlteket Dáné Tibor Kálmán köszöntette az eseményt szervező Erdélyi Közművelődési Egyesület nevében. A Szent György-szobor eredetije Prágában, a Szent György kolostorban található, másolatai pedig bőven akadnak. A kolozsvári másolat 2500 helyi polgár közadakozásából kerülhetett fel helyére. Az ünnepsége szept. 25-én tudományos ülésszakkal folytatódik. /Sándor Boglárka Ágnes: 100 éves a Szent György-szobor. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./2005. január 17.
Koszorúzással és gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést tartott a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség újpesti szervezete, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Horthy Miklós Társaság a Magyar Nemzeti Múzeum előtti téren január 16-án Budapesten. Jan Palach, a prágai Károly Egyetem hallgatója 1969. január 16-án gyújtotta fel magát a Vencel téren, ekként tiltakozott hazája megszállása ellen. Bauer Sándor Jan Palach mártíromságát követte, amikor 1969. január 20-án halt önkéntes tűzhalált a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében. A Ceausescu-rendszer ellen hasonlóan protestált 1970-ben a börtönből kiszabadult nagyajtai Moyses Márton, amikor Brassóban a megyei pártbizottság székháza előtti téren felgyújtotta magát. /A hétvége hírei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./2005. május 17.
Május 15-én Nagyajtán Moyses Mártonra, a néhai egyetemi hallgatóra emlékeztek, akit az 1956-os magyar forradalommal való együttérzése, a kommunista rendszert bíráló szavai miatt 1960–62 között börtönbe vetettek, és aki a megaláztatást nem bírva 1970 februárjában a brassói kommunista pártszékház előtt felgyújtotta magát, három hónap múlva, május 15-én pedig 29 éves korában belehalt sérüléseibe. Az Amerikából hazatérő Arany Tibor, a legendás pesti srácok egyike elhatározta, hogy a székely fiú emlékére is bronztáblát fog állítani, mert ott a helye a szovjet megszállás ellen szintén önkéntes máglyahalált halt Jan Palach prágai cseh egyetemista és a kommunizmus ellen ugyanígy tiltakozó Bauer Sándor mellett. Arany Tibor a Moyses-bronztáblát Nagyajta községnek adományozta. Leplezték Kiss Levente képzőművész alkotását, amelyen Moyses Márton gimnazistakori arcképe látható, alatta ezzel a felirattal: „Ebben a házban élt 1941 és 1970 között, a börtönből való szabadulása után itt volt a kényszerlakhelye, innen indult az önkéntes tűzhalálba Moyses Márton mártírköltő, az erdélyi tudományosság nagy ígérete.” Tófalvi Zoltán, 1956 erdélyi eseményeinek és utóéletének kutatója beszédében a magyarság egyik legnagyobb mártírjának nevezte Moysest. A Marosvásárhelyen élő Szokoly Elek, Moyses Márton egyik legjobb barátja és elítélt sorstársa felfelé hulló csillagnak nevezte Moysest, Józsa Árpád Csaba volt politikai fogoly pedig arra emlékezett, hogy napokkal az 1956. november 4-i szovjet katonai támadás után Moysesszel és másik két iskolás társukkal hogyan vágtak neki a román–magyar határnak, hogy a pesti srácokhoz csatlakozzanak. A Krónika munkatársa, Benkő Levente a Moyses Márton életpályáját és kálváriáját összefoglaló, Bűn volt a szó című könyvének bemutatóján kiemelte: az atomfizikával, magas szintű matematikával, folklórgyűjtéssel és nemzetpolitikai kérdésekkel egyaránt foglalkozó Moyses gondolkodása évtizedekkel megelőzte korát. /Moyses Mártonra emlékeztek a háromszéki Nagyajtán. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./2005. május 19.
Okkal sérti az anyaországi és a határon túli magyarok érzékenységét, hogy Benes- szobrot avattak Prágában, mivel Csehország a mai napig nem határolódott el a kollektív bűnösség elvétől – mondta László Boglár magyar kormányszóvivő május 17-én tartott sajtótájékoztatóján. Kifejtette: „a kormány leszögezi, hogy a II. világháborút követő, a kollektív bűnösségre épülő logikából fakadó történések felidézése érthető módon vált ki sérelmeket és érzékenységet akár idehaza, akár a határon túli magyarok körében”. Elvárható Csehországtól, hogy a kollektív bűnösség fogalmának elvétől elhatárolódjon. Eduard Benes, dekrétumai alapján a csehszlovákiai németeket és a magyarokat kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, megfosztották vagyonuktól és állampolgárságuktól. Hárommillió szudétanémetet kitelepítettek az országból. /Elvetendő a kollektív bűnösség fogalma. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./ 2005. május 21.
Kizárólag a csehekre tartozik, hogy tisztelik-e Eduard Benest, az egykori Csehszlovákia második elnökét vagy sem – reagált május 19-én Jirí Paroubek cseh miniszterelnök magyar kollégája, Gyurcsány Ferenc azon nyilatkozatára, amelyben bírálta egy Benes-szobor leleplezését Prágában. „Úgy vélem, hogy a magyarok egy kis lelkiismeret-vizsgálatot tarthatnának, megnézhetnék az okot és a következményt, megnézhetnék azt, hogy milyen módon vettek részt Csehszlovákia szétverésében a müncheni egyezmény aláírása után” –, nyilatkozta Paroubek a cseh hírügynökségnek Prágában. A cseh miniszterelnök megjegyezte: őt nem zavarja, hogy Magyarországon szobrot állítottak Horthy Miklósnak, aki kormányzóként a II. világháború idején Adolf Hitler szövetségese volt. A szobor leleplezését élesen bírálta Edmund Stoiber bajor kormányfő is. /Paroubek: Nem a magyarok dolga, tisztelik-e Benest a csehek, vagy sem. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./ 2005. június 13.
Négy forradalom címen dokumentum- és művészfotókból nyílt kiállítás Temesváron, a Francia Kulturális Központban. Az 1956-os magyarországi, az 1968-as prágai, az 1989-es bukaresti és temesvári, valamint az 1999/2000-es belgrádi események pillanatfelvételeit a France Presse archívumából válogatták a szervezők. /(Sz. I.): Négy forradalom fotókban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./2005. október 21.
4 forradalom címmel nyílt fotókiállítás Kolozsváron a Szentegyház utcai Galériában. A Francia Kulturális Központ szervezte tárlat a világ egyik vezető sajtóügynöksége, a France Presse sajtófotósainak munkáiból áll össze. A bemutatott anyag két részre tagolódik, egyike négy forradalmi város legforróbb napjait mutatja be: Budapest és Prága 1956-ját, Bukarest 1989-ét és Belgrád 2000-ét. A tárlat második része Közép-Kelet Európa mai valóságát tárja fel, sajtófotók segítségével. A tárlatot bemutatták már Temesváron is. /F. I.: Forradalmak – képekben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./2006. február 27.
Valamikor 1968 júliusában, a prágai tavasz utáni bukaresti olvadás romániai magyar vezető értelmiségiek felvetették a Román Kommunista Párt vezetésének a romániai nemzetiségek jogait szabályozó statútum szükségességét. Bár a magyar értelmiségiek kérését Ceausescu elutasította, a Bodor Pált idéző Bárdi Nándor történész szerint az elhangzott javaslat nyomán jött létre a ma is létező kisebbségi intézmények java része: a Kriterion Könyvkiadó, A Hét című hetilap, a román televízió magyar szerkesztősége. Magyar államtitkárt neveztek ki a Közoktatási Minisztériumba, s a Művelődési Minisztériumba miniszterhelyettest. A kisebbségi törvénytervezet körüli vita tehát nem egy-két éves, hanem sok évtizedes múltra tekint vissza. A magyar értelmiségiek nyomásgyakorlása ilyen eredményekkel járhatott a nemzetiségeket elnyomó, totalitárius rezsim idején. A kisebbségi érdekvédelemre ma már nem értelmiségi csoportok hivatottak, hanem a magyar politikai elit. Ugyanakkor a politikumnak szüksége van értelmiségi rétegre, amely napirendre tűzi a reális problémákat, illetve terveket dolgoz ki ezek megoldására. /Salamon Márton László: Egymásra utaltan. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./2006. május 31.
Ismert romániai és külföldi értelmiségiek május 30-án elektronikus úton tiltakozó levelet küldtek a bukaresti Ziua című napilap szerkesztőségébe, az utóbbi időben a hasábjain egyre gyakrabban megjelenő uszító hangvételű, nacionalista és idegengyűlölő tartalmú írások, különösen Victor Roncea gyűlöletbeszédet idéző cikkei ellen. Roncea legutóbb a Ziua május 29-i számában írt – Ungureanu nyelve címmel, a román külügyminiszterre célozva – bujtogató publicisztikát. Az értelmiségiek által összeállított Tiltakozás megállapítja: „Eszméi, amelyek elfogadhatatlanok a civilizált sajtóban, apoteotikusan és vegytiszta vasgárdista szellemben bujtogatnak: »Parancsnok, add ki az utasítást!« 2006. február 13-i írásában Roncea felvetette a kérdést, hogy el kell bocsátani mindazokat a személyeket, akik »Románia ellen cselekednek«. Minthogy akkor senki sem kérdezte meg tőle, hogy rendelkezésére áll-e az »árulók« listája, ez már, íme, értelmét vesztette. A lista azonban szükség esetén hozzásegíthet a »Parancsnok utasításának« gyakorlatba ültetéséhez.” A Tiltakozás megállapította, hogy a Ziua nem egy szerzője vesz részt nacionalista-szekuritátés támadásokban, amelyeknek olyan személyiségek estek áldozatul, mint Vladimir Tismaneanu, Smaranda Enache és most Mihai Razvan Ungureanu. „A Románia elnöke által nemrég jóváhagyott felbujtás elleni törvények értelmében az ügyészségnek vizsgálatot kell indítania annak megállapítására, hogy ki áll az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« és a Roncea által Codreanut és Simát idéző módon említett »Parancsnok« mögött. Másfelől a lap vezetőségének, különösen Sorin Rosca Stanescunak és azoknak a szerzőknek, akik bizonyos hitelt kölcsönöznek ennek a kiadványnak, ha megkésve is, tudatosítaniuk kellene az igazi veszélyt, amelyet az ilyen cikkek jelentenek. Konkrét lépést várnak Sorin Rosca Stanescu főszerkesztőtől. A Tiltakozás aláírói között van Liviu Antonesei, Mihai Chioveanu, Adrian Cioflanca, Andrei Cornea, Victor Eskenasy (Prága), Marco Maximilian Katz, Dan Matei, Andrei Oisteanu, Marta Petreu, Liviu Rotman, Michael Shafir, Tamás Gáspár Miklós (Budapest), Daniel Ursprung (Zürich), Ion Vianu, Leon Volovici (Jeruzsálem), a hazai magyar publicisták közül pedig Ágoston Hugó, Bányai Péter, Tibori Szabó Zoltán, Visky András. Az ÚMSZ megkeresésére Victor Roncea elmondta: perelni készül a tiltakozó levél aláíróit. A Ziua külpolitikai rovatvezetője „mocskos és alaptalan támadásnak” tartja a levélben foglaltakat. „Mi köze lenne írásaimnak a Vasgárdához? A »Parancsnok« alatt Traian Basescu államfőt értettem, az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« alatt pedig a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, amelynek hatáskörébe – Basescu parancsnoklatával – a hazaárulásos esetek tartoznak” – szögezte le a Ziua újságírója./Levél ordas eszmék ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./2006. június 24.
Júniusban lesz tíz éve, hogy elhunyt Balogh Edgár. Nagyon sokat írt: lapokba, folyóiratokba, különböző kötetekbe. Beszélt egyetemi katedrán, a Kolozsvári Rádió mikrofonja előtt. Írásainak egy részét a Korunk belső munkatársa (ma főszerkesztője), Kántor Lajos állította össze 1974-ben, és az megjelent a Kriterion kiadásában Mesterek és kortársak címmel. Tanulmányokat, jegyzeteket, emlékezéseket tartalmaz. A kötetet összeállító Kántor Lajos szerint: „Balogh Edgár majdani életrajzírója, aki egyúttal egész életművének felmérésére fog vállalkozni, zavarban lesz, legalábbis a tekintetben, hogy az ő felmérő munkája tulajdonképpen kinek és minek a hatáskörébe tartozik. Mást ne mondjunk, vitatkozhat rajta a politikatörténet, a szociológia, a történelemtudomány, az irodalomtörténet, a stilisztika, sőt az etnográfia is, s a komparatistáknak egy-egy tudományágon belül ugyancsak érdekes anyagot kínál ez a szabálytalan, mégis a korra és megszületésének helyére annyira jellemző, oly sokféle »konkordanciába« illeszkedő életmű.” Balogh Edgár Temesváron született, Pozsonyban végezte el középiskoláit, majd a prágai német egyetemre iratokozott be. Publicisztikai munkásságát a Prágai Magyar Hírlapban kezdte, és kommunistának vallotta magát. 1935-ben kiutasították Csehszlovákiából, és visszatért szülőföldjére. Előbb Kolozsváron, majd Brassóban telepedett le, és a Brassói Lapokba, meg a Korunkba írt. Mikó Imre, a kortárs írta: „Kevés embernek adatott meg, hogy neve már életében fogalommá váljék. Ilyen fogalom romániai magyar közéletünk rezervátumában a Balogh Edgár neve.” Munkáját népszolgálatnak nevezte. Neve bebörtönzése után vált fogalommá. Börtönbe került Kurkó Gyárfással, Jordáky Lajossal, Lakatos Istvánnal, Márton Áron püspökkel és másokkal együtt. /Kovács Ferenc: Balogh Edgár ma is velünk van! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2006. augusztus 19.
Szent István királyunk kardjának hű másolata érkezett augusztus 18-án Székelyudvarhelyre. A magyarországi zarándokok mellett a magyar történelmi egyházak képviselői kapcsolódtak be az ünnepségbe. Első királyunk egykori tulajdonának tartott kardot 1368. augusztus 18-a óta a prágai Szent Vid székesegyház kincstárában őrzik. A kezdeményezők elkészíttették annak hű másolatát. /Szász Emese: Szent István kardja Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./2006. szeptember 16.
Száz éve született Balogh Edgár /1906-1996/. A gimnáziumot Pozsonyban végezte, Prágában pedig a német egyetem filozófiai szakára járt. A falukutató Sarló-mozgalom elindítója lett. 1931-től Fábry Zoltánnal együtt Prágában adta ki az Út című folyóiratot. 1935-ben kiutasították Csehszlovákiából, akkortól Erdélyben élt. A Korunk, a Brassói Lapok és a Független Újság munkatársaként marxista szellemben bírálta a román nacionalizmust, de a magyart sem kímélte. 1937-ben egyik kezdeményezője volt a romániai magyar fiatalok Vásárhelyi Találkozójának. 1939-ben az Erdélyi Enciklopédia egyik elindítója volt. Miután Észak-Erdély Magyarországhoz került, eltávolították kalotaszegi tanítói állásából. Ettől kezdve Móricz Kelet Népe című lapjának és a Magyar Nemzetnek dolgozott. A háború után a Romániai Magyar Népi Szövetség baloldali irányultságú szervezet alelnökeként küzdött a magyarságért. Tévedése az a hite volt, hogy a szocializmus megoldja a nemzeti kérdést (is). (Hovanyecz László – Népszabadság) /Lapozó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./