Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 54 találat lapozás: 1-30 | 31-54

Helymutató: Somoska

2003. május 2.

Kézdivásárhelyen hetvenöt csángó gyermeket fogadtak, a csángómagyar gyermekek a moldvai katolikusság ,,székelyes" településeiről valók, Klézséből, Frumószából, Somoskáról, Pusztinából és Lujzikalagorból. Moldva-szerte több mint kétszázezren vannak római katolikus hiten, s ezek bizonyosan valamennyien magyar származásúak, de ma már csak ötven-hatvanezerre tehető azok száma, kik anyanyelvüknek tudják és vallják a magyart. Hegyeli Attila és néhány társa elindította azt a hősi küzdelmet az anyanyelvi oktatásért folyik. Megszállottság és legyűrhetetlen hit kellett ehhez, írta Magyari Lajos. Hegyeli és társai egy ilyen világ ellenében szánták el magukat cselekvésre, s ezzel a legjobbak - Petrás Incze János, Zöld Péter, Domokos Pál Péter, Kallós Zoltán - mellé kerülnek a sokat vitatott ,,csángó történelemben". /Magyari Lajos: Csángók Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./

2003. július 5.

Tavaly volt az áttörés, amikor Pusztinán és Klézsén intézményesített keretben is megindult a magyar nyelvoktatás, az elmúlt napokban ismét fordulóponthoz érkezett a moldvai csángómagyar iskolásgyerekek ügye. A bákói székhelyű Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által az utóbbi időben folytatott tájékoztató-meggyőző munka eredményeként más csángóföldi falvakban is több tucatnyi szülő fogalmazott meg hivatalos, közjegyző által hitelesített kérést, amelyben kifejezi óhaját: gyermeke tanulhassa a magyar nyelvet az iskolában. Júl. 3-án megbeszélés zajlott le a bákói megyeházán. A Bákóba érkezett RMDSZ-küldöttség tagjait, Markó Béla szövetségi elnököt, Szép Gyula művelődésügyi alelnököt, Márton Árpád képviselőt, valamint Szepessy Lászlót, a marosvásárhelyi Elnöki Hivatal vezetőjét a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének székhelyén Bartha András elnök és Bilibók Jenő alelnök tájékoztatták a kezdeményezés részleteiről, átfogó helyzetképet nyújtva egyúttal a csángómagyarok mindennapjairól is. Szó esett többek között a csángóföldi iskolákban és iskolán kívül magyar nyelvet oktatók javadalmazásáról, az Erdélyben vagy épp Bukarestben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakásköltségeinek fedezéséről, a státustörvényből eredő, gyermekes családoknak szánt támogatás folyósításáról, valamint a csángómagyarok megélhetési lehetőségeiről (a férfiak közül sokan dolgoznak vendégmunkásként Magyarországon, illetve Olasz- és Spanyolországban, valamint Izraelben). Elhangzott, hogy egyes csángóföldi papok igyekeznek - lebeszélés vagy akár megfélemlítés révén - eltéríteni a magyaroktatásról a szülőket. Markó Béla szerint jó lenne, ha létrehoznák klézsei székhellyel az RMDSZ Bákó megyei szervezetét. A prefektúrai megbeszélésen az RMDSZ-küldöttség tagjai, valamint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke és alelnöke mellett jelen volt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus, illetve a Bákó megyei főtanfelügyelő, Gheorghi Iorga. A bő félórás találkozó sikeres volt, a vártnál könnyebben elvi megállapodás született további egy-egy, magyar nyelvet tanuló csoport ősszel történő indításáról Frumószán, Magyarfaluban, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Somoskán, valamint Pusztinán. Markó Béla elmondta, megegyezetek abban, hogy a más településen megfogalmazott kéréseket is jóváhagyják, így újabb csoportok alakulhatnak. Remélhető, hogy szeptemberre az eddigi 31 mellett még közel 140 csángó gyermek ismerkedhet majd szülőhelyén a magyar nyelvvel és kultúrával. Bilibók Jenő úgy látta, hogy meglepő könnyedséggel született meg a beleegyezés, eddig apró kifogásokat hoztak föl, amelyek miatt szerintük nem indulhatnak újabb csoportok. Bilibók Magyarországra indul, támogatást kér az Erdélyben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakás-költségeinek térítéséhez. /(Szonda Szabolcs): Kedvező fejlemény a csángóföldi magyaroktatás ügyében: ősszel további csoportok indulhatnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2003. július 9.

Anyanyelvükön hallgathattak szentmisét júl. 7-én a Bákó megyei Lujzikalagor és Magyarfalu római katolikus hívei: a két faluból származó kispapok magyar nyelven mutatták be első szentmiséjüket. Palkó Ágoston Lujzikalagorban született, teológiai tanulmányait viszont Gyulafehérváron végezte, pappá Jakubinyi György érsek szentelte a gyulafehérvári főegyházmegye részére. Eugen Blajut plébános engedélyével került sor a magyar nyelvű szentmisére a lujzikalagori templomban. Zsúfolásig telt a templom, mesélte Palkó Ágoston.Palkó Ágoston szerint inkább azok jöttek el a szentmisére, akik a csíksomlyói búcsún is rendszeres zarándokoknak számítanak. A misén Salamon József gyergyóhodosi plébános prédikált. Magyar misét a lujzikalagoriak egy évvel ezelőtt hallgattak utoljára. Hasonló lelkesedéssel fogadta a magyar szentmisét a magyarfalui közösség is, mint azt a magyarajkú hívek egyike elmondta, valóságos ünnep volt a mise a falu számára. A falu szülöttjét, Pogár Róbertet Kaposváron szentelték pappá az idén, első szentmiséjét pedig a plébános engedélyével magyar nyelven mutatta be szülőfalujában. A szentmisét a somoskai csángómagyar néptánc-együttes ünnepi műsora zárta. Magyarfaluban nem emlékeznek arra, hogy valaha is celebráltak volna magyar nyelvű szentmisét a helyi templomban. A misék mindkét településen incidensek nélkül zajlottak. /Lukács János: Magyar misék Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./ A lujzikalagori magyar mise csak az erdélyi újságolvasókban idézi fel azt, hogy Petru Gherghel iasi-i püspök két és fél évvel ezelőtt Kolozsváron még zsargonnak, tolvajnyelvnek nevezte a csángók nyelvét, beszélőit tehát - kimondatlanul is - bűnözőknek minősítette, akik e nyelven nem érdemelnek szentmisét. Az íratlan csángó történet egyik nagy kérdése pedig az, hogy még sokan nem tudják eldönteni, meg kívánják-e őrizni mindazt, ami a magyar anyanyelv egyre szűkülő körén belül számukra megmaradt. A magyar nyelvű mise iránti megújuló igény, a magyar nyelv oktatása iránti újabb 140 kérvény mögött ugyanis ott van az elszánás, hogy maguk akarnak dönteni magukról. Nyelvükről, gyerekeikről, a lehetséges életpályákról. /Bakk Miklós: Új csángó krónika. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

2003. július 22.

Sylvester Lajos Csupa csapás az élet /Háromszék Lap- és Könyvkiadó Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000/ Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve alcímmel írt riportkönyve arra a háttéranyagra épül, amelyet 1996- 99 között a Voltunk mük es hatvanperces történelmi dokumentumfilmhez a Kárpátok külső lábánál, Csángóföld ön és a Kárpát-medencében a Barcaságtól Sopronig gyűjtött. Sylvester felfigyelt az elmúlt napokban a csángóföldi magyarórák tárgyában közölt, többnyire euforikus hangvételű írásokra. Az eddigi csángómentő erőfeszítések óvatosságra intenek, figyelmeztetett Sylvester.A papság agresszívebbé vált magyarellenessége, és a helyi hatóságok jelenlegi támadása is erősebb minden ellen, ami a csángók magyar identitástudatát alakíthatná vagy megtarthatná. A helyi sajtó hajmeresztő hamisítás pedig egyszerűen példátlan. A hírek szerint júl. 3-án Bákóban egy olyan megbeszélésre került sor, amelyen a csángószervezetek vezetői, Markó Béla RMDSZ-elnök és kísérői társaságában jelen volt Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus és Gheorghi Iorga megyei főtanfelügyelő. A megbeszélésen a magyar részvevők meglepetésére elvben megállapodtak, hogy szeptembertől magyar nyelvet tanuló csoportok indulhatnak a szülők közjegyző által hitelesített kérése alapján Frumószán, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Magyarfaluban és Somoskán is. Ekképpen a heti néhány órányi magyaroktatás Klézsével és Pusztinával együtt hét déli csángó településre terjedne ki. Ez a magyarkönyvmáglyákhoz, a gyermekek és szülők meghurcoltatásához és megfélemlítéséhez, a papság intoleráns viselkedéséhez viszonyítva üdvözlendő lépés. A csángókérdés kapcsán viszont nem szabad megfeledkezzünk alapvetően fontos dolgokról, írta Sylvester Lajos. A moldvai csángóság ősztől összesen 140 gyermekre kiegészülő heti néhány órás anyanyelvi oktatása nem helyettesíti a teljes értékű anyanyelvű oktatást. A mostani ígéret elsősorban gesztus- és szimbólumértékű. A mostani néhány órás magyar nyelvű oktatás és képzés, az anyanyelvi nevelés az első lépés a moldvai magyarság teljes értékű anyanyelvi oktatásának megszervezése felé. A csángó fiatalok erdélyi és magyarországi oktatását fenntartó támogatásra és ennek bővítésére alapvetően szükség van. /Sylvester Lajos: Moldvai magyar oktatás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./

2003. augusztus 26.

Egyes elméletek szerint már a honfoglalás előttől van folyamatosan magyar élet Moldvában, s a csángók legarchaikusabb rétegei, az északi csángók részben vagy egészében az egykori etelközi magyarok maradékai lennének. Arról már írásos dokumentumok is vannak, hogy a 15-16. században a "25 városok lakói majdnem mind magyarok" voltak. Husz (Husi) városban még a 19. században felváltva választottak magyar és román bírót. Először a városok szívódtak fel, azután fokozatosan kezdtek felszívódni a falvak is. Már a néhai klézsei lelkész, Petrás Incze János Döbrentei Gáborhoz, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökéhez az 1840-es évektől küldött levelei beszámolnak erről a nagyléptű sorvadásról. Hogy vannak falvak, ahol mindenki magyarul beszél, vannak olyanok is, ahol a gyermekek már nem beszélnek magyarul, de a felnőttek igen, aztán olyanok, ahol már csak az öregek beszélnek magyarul. Van magyar élet Moldvában. Több mint fél évezredes gyakorlat, a magyarság üldözése; hivatalosan nem létezőnek való tekintése tovább tart. Megindult egy ellenfolyamat is, idén ősztől már hét településen kezdik el a magyar nyelv fakultatív oktatását az iskolákban. Idén tánctáborok voltak Külsőrekecsinben és Somoskán. Külsőrekecsinben immár ötöd ízben. A táborvezető Tündig Tamás budapesti táncmesternek segített a csángó fiatalok. A plébánosi fenyegetett. Még meg sem érkeztek a táborlakók, máris elhangzott a szószékről: "Jönnek a nem várt vendégek", a "rosszakaró magyarok", és hogy óvakodjék tőlük a falu népe. Ne engedjék, hogy fényképezzék őket s a falut, mert "kacagni akarnak rajtunk"! "Magik elmennek, de nekünk itt kell élni tovább" - mondotta Szarka Marika, a tábor egyik fősegítője, miközben szinte könyörögve kérte, ne fényképezzék. A zárónapra bemutatkozó szereplésre meghívtak forrófalvi, lészpedi és pusztinai táncosokat, énekeseket. /Gazda József: Magyar élet Moldvában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 26./

2003. szeptember 2.

A magyarul tanuló csángó gyerekek legjobbjait Csíkszépvízre hozták táborozni. Tíz faluból negyven gyerek és húsz pedagógus vesz részt a módszertani táborban, amelyet a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége szervezett a Romániai Magyar Pedagógusok csángó oktatási programja keretén belül. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program felelőse vezette a vetélkedőket. Bilibók Jenő, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének alelnöke összegezte: tavaly két településen volt az iskolában magyar oktatás, Klézsén és Pusztinán, összesen 34 gyermekkel. Idén hét településen hat pedagógus fog tanítani (Klézsén a központban és Somoskán is lesz magyar oktatás), összesen 140 gyerekkel. Ezek a gyerekek tehát az iskolán belül anyanyelvként tanulják a magyar nyelvet, román tannyelvű iskolákban. Az iskolán kívüli és iskolai oktatásban magyart tanító pedagógusoknak 20-30 százaléka helyi tanár. Farkas Mónika a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben tanult, most otthon, Diószénben tanítja a magyar nyelvet. Mónika két éve 15 gyerekkel kezdte a magyarórákat, tavasszal 42-vel végezte. Borbáth Erzsébet a moldvai magyar oktatás módszertani szakirányítója. Tanév idején havonta egy hetet tölt Moldvában. Hegyeli Attiláékkal közösen kidolgoztak egy kerettantervet- mondta. A képesítéssel hazatért csángó fiataloknak is ki kellett állniuk a rosszindulatú emberek rosszindulatú viszonyulását, a hatalom, egyház meg az általuk felbujtatott egyszerű emberek támadásait. A csángószövetség elnöke, Barta András Magyarországon folytatta tanulmányait, majd az alelnök Bilibók Jenővel, aki ugyancsak Magyarországon szerzett képesítést, visszatértek. Mások is követték példájukat.Csoma Gergely Budapestről mint fotóművész járta be a moldvai magyar falvakat már évtizedekkel ezelőtt. Ismeri a csángókat, beszéli nyelvüket. Az elmúlt tanévben Magyarfaluban ment, ott lakott és tanított. Munkájának eredményeképp 42 szülői kérésre ősszel kétosztálynyi gyerekkel beindul az iskolai magyar oktatás. Megállapította, hogy a magyar nyelv tanítását ellenzőkben, a papban, rendőrségben, román pedagógusokban egyfajta primitív egzisztenciális félelem dolgozik: ha megerősödik a magyar nyelv az iskolákban, elveszíthetik a falu fölötti gazdasági és egzisztenciális hatalmukat. Ezért folyamodnak az elijesztés, riasztás, esetenként a brutális fenyegetés módszeréhez. /Takács Éva: Feljön a nap a csángómagyaroknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./

2003. szeptember 13.

Bővül az iskolai magyartanítás Csángóföldön. Hét Bákó megyei iskolában, kilenc csoportban kezdődhet meg szept. 15-től a magyar nyelv oktatása. Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási alelnöke elmondta, valamennyi helyszínre sikerült tanárt találni.Míg tavaly csak Klézsén és Pusztinán sikerült beindítani az iskolai magyartanítást, idén Somoskán, Külsőrekecsinben, Frumószán, Lészpeden és Magyarfaluban is kérvényezték az iskolai magyarórákat, mi több, Pusztinán és Magyarfaluban két-két csoport indulhat. Míg tavaly tanévkezdéskor 41 gyermek számára kérvényezték a szülők az iskolai magyarórákat - a gyermekek közül tízen a tanév során lemorzsolódtak -, idén összesen 138 gyermek számára többnyire közjegyző által is hitelesített kérvényt nyújtottak be. Livia Liliana Sibisteanu, az ügyben illetékes főtanfelügyelő-helyettes ez év júniusában a közjegyző által hitelesített szülői kérelmek ellenére is úgy vélte, Bákó megyében nincs valós igény a magyar nyelv iskolai tanítására. Huszonéves, tanítói vagy bölcsészi diplomával rendelkező erdélyi fiatalok vállalták a számukra afféle kalandnak ígérkező moldvai tanítást. A tanfelügyelőség egyelőre nem kötött velük szerződést, de az alelnök szerint ebben semmi rendkívüli nincsen; a tanévkezdés körüli gondok miatt tavaly is csak öthetes késéssel rendezték az aktákat. Valamennyi tanár már jelentkezett a számára kijelölt iskolában, és egyikük sem jelezte, hogy ellenségesen fogadták volna. /Gazda Árpád: Hét faluban lesz magyaróra. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

2003. szeptember 23.

A bákói tanfelügyelőségen a napokban vette át egy évre szóló kinevezését az a hét fiatal magyar pedagógus, akik az állami oktatás keretében hét moldvai településen fognak magyar nyelv- és irodalomórát tartani. Közben a legnagyobb moldvai csángószervezet - a százmilliós magyarországi támogatás ellenére - alapvető anyagi gondokkal küszködik. Hegyeli Attila, a moldvai magyaroktatás irányítója, valamint a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetői bebizonyították, hogy a délutáni foglalkozások nem sértik a hazai törvényeket. Idén Pusztinán két csoport indul, Klézsén a faluhoz tartozó somoskai iskolában is megkezdik a tanítást, és egyszerre indulnak a magyarórák Magyarfaluban (két csoportban), Frumószán, Külsőrekecsinben és Lészpeden, mindenütt reggel hét órától. Barta András, az MCSMSZ elnöke nyílt levélben adta közre a szervezet anyagi gondjait. A szövetség 25 millió lejre rúgó irodaköltségeit sem tudják fedezni, ő és a szervezet alelnöke segédmunkási fizetést kap az RMDSZ-től, miközben a magyar állam összesen 100 millió forintos éves csángótámogatással számol. Az elnök három diplomával rendelkező csángó fiatalként tért haza szülőföldjére, s joggal teszi fel a kérdést: mi is vonzza haza a csángó értelmiséget, ha a legnagyobb szervezet elnöke és alelnöke kilátástalan anyagi helyzetbe kerül? /Csáky D. Tibor: Oktatás és civil szféra. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 23./

2003. október 18.

A hatósági akadályoztatások ellenére egyre több csángó szülő és gyerek igényli a magyar nyelvű oktatás bevezetését. Néhány fiatal értelmiségi együtt él e közösségek tagjaival. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával idén tizenegy Bákó megyei településen - Klézsén, Budán, Frumószán, Somoskán, Külsőrekecsinben, Magyarfaluban, Lábnyikban, Diószénben, Pusztinán, Lészpeden és Trunkban - kezdték meg a magyar nyelv oktatását. Aszfaltozatlan utcácskákon át jutunk el a frumószai otthoni magyartanítás ideiglenes helyszínére. Vass Ibolya Frumószán az általános iskolában októbertől elkezdte a fakultatív magyaroktatást. Minden családból dolgoznak külföldön: Olaszországban, Spanyolországban, Izraelben, Magyarországon. Vass Ibolya idén végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán, Bákóban a tanfelügyelőségen Livia Liliana Sibisteanu történész, főtanfelügyelő-helyettes a diplomája alapján szakképzetlenként sorolta be. A csángó szövetségnek körülbelül harmincöt faluból származó, nyolcszázat is meghaladó taglétszáma van. Pávai Réka, a klézsei és somoskai - iskolai és otthoni - magyaroktatás alapembere. A szomszédban lakik Istók Bálint, aki házában a délutáni magyarórák számára a tantermet biztosítja. /Bakk-Dávid Tímea: Nem mártírok, nem idealisták - néptanítók. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

2003. október 18.

2003. november 18.

Nov. 15-16-án Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és a Csomafalvi Érzelmiség Fórum Csomafalvi csángó napokat rendezett, amelyen Frumószáról és Pusztináról vettek részt csángó felnőttek és gyermekek. Kiderült, két csángó asszony most mozdult ki először szülőfalujából, a csomafalviak meghívására. A tanácskozáson Vass Ibolya, Frumósza magyartanárnője elmondotta, hogy csángóföldön már 11 településen tanítják a magyar nyelvet, ebből Pusztinán, Lészpeden, Frumószán, Somoskán, Klézsén, Diószénon, Trunkon és Külsőrekecsinben hivatalosan az iskolában, míg Magyarfaluban, Labnicon és Tuttán iskolán kívül. Frumószán a magyar nyelv hivatalos oktatása idén szeptemberben indult, azelőtt 2 éve iskolán kívül tanította a gyerekeket Nyisztor Ilona óvónő. Kezdetben 70 gyermek járt a hétvégi órákra, ám a pap közbelépése miatt számuk 30-ra csökkent s ebből 28 gyermek szülei vállalták, hogy aláírják a kérést: gyermekük az iskolában, hivatalosan tanulhasson magyarul, így sikerült szeptembertől heti 3 órában beindítani az anyanyelvi oktatást. A fiatal tanárnő tapasztalata szerint a csángó gyermekek ügyesek, törekvőek. Mirk Szidónia a Hargita Kiadóhivatal munkásságát ismertette, amely kiadja a Moldvai Magyarságot. A kiadó könyvújdonságai között megemlítette A legfájóbb magyar című versantológiát, amely Lakatos Demeter, Duma András és Demse János csángó költők verseit is tartalmazza, illetve csángó témájú verseket más költőktől, valamint Nastase professzor könyvét. Nastase Jászvárosban volt professzor a két világháború között, aki a csángók moldvai letelepedésének körülményeit kutatta, a könyv 1935-ben megjelent kötete újrakiadása, fordításban. A Duna Televízió mindössze 80 csángó család számára elérhető, s a csángók nem tudják fogni a román rádió magyar adását sem. A Romániai Magyar Szó pályázott, hogy újságot küldhessen csángóföldre, így 120 csángó családnak biztosít RMSZ-előfizetést. A Krónikát régebben terjesztették itt, de ma már nem, a hetilapok és megyei napilapok sem jutnak el a térségbe. A legszélesebb körben a Moldvai Magyarságot terjesztik. Nyisztor Ilona óvónő hétvégeken szülőfalujában, Pusztinán és Frumószán csángó és magyar népdalokra, táncokra, hagyományápolásra tanítja a gyermekeket. Sok csángó igényelt magyar igazolványt is. Mi, moldvai csángók címmel csángó szőttesekből és varrottasokból nyílt kiállítás. Vasárnap a szentmise után a csángó gyermekek a cserkészekkel találkoztak, akik ajándékcsomagokat nyújtottak át nekik, majd Gyergyószárhegyre is ellátogattak. Borsos Géza megyei tanácsos, a csángó napok fő szervezője így vallott a rendezvényről: A 80-as évek elején, amikor felülről szorgalmazták, hogy az iskolák moldvai testvériskolát válasszanak, mi Pusztinát választottuk. A testvérkapcsolat nem jött létre az ottani tantestület ellenállása miatt, de már akkor kapcsolat alakult ki az ottani emberekkel. Most, hogy éledőben a csángók iránti érdeklődés, úgy gondoltuk, Csomafalvának is kötelessége bekapcsolódni e folyamatba. /(Gál Éva Emese): Csángó Napok Csomafalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./ A pusztinai születésű Nyisztor Ilona Onesti-en hivatásos óvónő, emellett hétvégeken szülőfalujában és Frumószán korábban magyar írás-olvasásra tanította a csángó gyermekeket. Elmondta, hogy Pusztinán régebben egy román család élt, most van néhány vegyes házaspár, a többiek magyarok. Frumószának a 70%-a magyar. Frumószán elkezdte a magyar nyelv tanítását, amikor megtudta a pap, prédikációjában sátánista fészeknek nevezte a magyar órákat, s azt mondta, a nép válasszon közte és köztünk, mert vagy minket hajtanak el, vagy ő megy el. Emiatt csökkent a gyermekek száma 30-ra, de ebből 28 szülő aláírta a kérést, és beindulhatott az iskolai magyar oktatás. Pusztinában már két éve van magyar oktatás az iskolában, és iskolán kívül már négy éve. A kezdetekben az emberek nagyon a magyarság ellen voltak, mert rádióban, tévében, mindenütt befeketítették őket, azt is mondták például, hogy Székelyföldön nem szolgálják ki az üzletekben azt, aki nem magyarul kér, s az emberek azt mondták, ha a magyarok ennyire rosszak, akkor nem kellenek nekünk. Jöttek magyar látogatók a faluba, meg akarták nézni az oltárképet a templomban, amely Szent Istvánt ábrázolja, ahogy felajánlja a szent koronát a Boldogságos Szűzanyának, s az emberek elállták az útjukat, nem engedték be a templomba őket. De azóta változott a helyzet, kimozdultak az emberek a faluból, a fiatalok elmentek külföldre dolgozni, s látták, nem olyanok a magyarok, amilyeneknek lefestették őket. Régen több csángó település templomának volt védőszentje Szent István király. Sok faluban, mint például Magyarfaluban a papoknak sikerült meggyőzniük az embereket, hogy megváltoztassák a templom védőszentjét. Pusztinán ez nem sikerült. Az emberek azt mondták, hogy ezt ők így örökölték az őseiktől, és szeretnék, ha Szent István maradna a templom védőszentje. És így is maradt. Szép énekük a Szent István dicsértessél, a búcsú napján, a nagymisén kérték a papot, hogy mint hagyományt, énekeljék el magyarul, és el is énekelték. A pusztinai emberek már 90 óta kérik a magyar misét. 200 aláírást is gyűjtöttek, a Csángó Szövetség írta meg a kérvényt, s csatolva az aláírásokat, továbbította a pápához, de az a válasz érkezett, hogy nem tudják teljesíteni a kérést, mert csángó nyelvre nincs lefordítva a biblia. Azonban ők nem csángó, hanem magyar misét kértek. 1990-óta Gergely Géza csíkszépvizi plébános, mindig eljön Pusztinára magyar misét tartani, egy-egy udvaron gyűlnek össze, 100- 200-an, mert a pap nem engedi be őt a templomba. /(Gál Éva Emese): Magyar misét Pusztinának! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

2002. február 6.

Kovásznán a Vigadó és a bákói Szeret-Klézse Alapítvány szervezésében febr. 9-én a rendszerváltás óta tizenkettedik alkalommal kerül sor a Gábor Áron téren a hagyományos farsangtemetésre és lovas felvonulásra. Felvonulnak Futásfalva, Csernáton, Torja, Bélafalva és Szentkatolna lovas maskarásai, hagyományőrző csoportjai, és sor kerül a telet jelképező szalmabábu elégetésére. Ezzel párhuzamosan a Vigadó nagytermében a hagyományok kalákájára kerül sor. Részt vesznek többek között Kézdiszentlélek, Szentkatolna, Csernáton, Lemhény, Gelence és Klézse község Somoska falu gyermek- és ifjúsági, illetve hagyományőrző csoportjai. Duma István András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke a moldvai magyar nyelvű oktatás jelenlegi helyzetéről tart előadást, és bemutatja Én országom Moldova című könyvét. A szakmai megbeszélésre a Vigadó meghívta Tamás Sándor, Birtalan Ákos, Szilágyi Zsolt és Ráduly Róbert parlamenti képviselőket, Sógor Csaba szenátort és Hengyán Tibort, a bukaresti Magyar Művelődési Központ igazgatóját. /(Iochom): Téltemetés Kézdin. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

2002. március 5.

Mintegy harminc küldött részvételével tartotta márc. 3-án éves közgyűlését Bákóban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) - adta hírül az MTI. A tanácskozáson beszámoló hangzott el a szervezet tavalyi tevékenységéről, majd a szervezet elnöke, Bartha András ismertette az MCSMSZ költségvetését. Bilibók Jenő alelnök a kulturális tevékenységről szólt. A tanácskozás részvevői tárgyaltak a csángóföldi magyar nyelvű egyházi életről, az oktatási programokról, valamint a különböző csángómagyar szervezetek tevékenységéről. Sógor Csaba, az RMDSZ Hargita megyei szenátora vállalta a moldvai csángómagyarok érdekeinek képviseletét a bukaresti törvényhozás felsőházában. A bákói közgyűlésről szólva az RMDSZ-szenátor elmondta: elhangzott, hogy a Magyarországon tanult moldvai csángómagyar fiatalok mintegy tíz százaléka tért vissza szülőföldjére. A szenátor ezt sikerként értékelte, hisz mindeddig hiányzott a moldvai csángómagyarok köréből az értelmiség, e hazatért fiatalok pedig a közösség kovászává váltak. "Ezek a fiatalok tették működő szervezetté a csángómagyarok szövetségét - hangsúlyozta, majd rámutatott: a közgyűlésen felmerült annak szükségessége, hogy minél több, csángómagyarok által lakott faluban fiókszervezetek jöjjenek létre, illetve, hogy a különböző egyesületek, alapítványok az MCSMSZ mint ernyőszervezet védnöksége alatt fejtsék ki tevékenységüket. – A klézsei Duma András csángó költő arról tudósított a csángómagyar levelezési listán, hogy helyszíni értesülése szerint a somoskai pap a vasárnapi misén felolvasta a iasi-i püspökség körlevelét, amelyben felhívta a hívek figyelmét arra, hogy minden hívő a népszámláláskor vallja magát románnak, "mert Romániában élünk és románok vagyunk" stb. stb. A körlevelet minden plébánián felolvasták a nagymise alkalmával. /A csángómagyar szervezet közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./ Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspök körlevélben szólította fel híveit, hogy népszámláláskor a moldvai csángók magyarnak vallják magukat, ne feledjék, egyházmegyéjében a szentmisék, az oktatás, a család és a társadalom nyelve a román. A körlevelet márc. 3-án, vasárnap olvasták fel a moldvai katolikus templomokban. A főpásztor azzal kívánja megtéveszteni híveit, hogy a beszélt nyelv senkinek nem magántulajdona, hanem Isten által ajándékozott eszköz, és azt a nyelvet kell használni, amely a szentmiséken elégedettséget nyújt és összeköt a közösség tagjaival. Ami a iasi-i egyházmegyében a román nyelvet jelenti. - Bartha András, a bákói székhelyű szervezet elnöke elmondta, levélben kérték a Pro Europa Ligát és a bukaresti Helsinki Bizottságot, hogy a népszámlálás idejére küldjenek megfigyelőket a csángó falvakba, így kívánják ellenőrizni, hogy a számlálóbiztosok tiszteletben tartják-e a csángók nemzeti önazonosságra és anyanyelvre vonatkozó választását. Ők azt javasolták a szervezet tagjainak és minden magyarul beszélő csángónak, hogy vallják magukat magyarnak. /(fekete): Csángók megtévesztése. Püspöki intés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

2002. május 17.

Mirk László Az ember ott a legfájóbb magyar című csángó-antológiáját mutatták be Budapesten. A szerző elmondta, hogy évekig kutatott e versek után székelyföldi és anyaországi könyvtárakban. A bemutatón jelen volt a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület számos tagja, ott volt Domokos Pál Péter lánya, jelen volt Demse Márton somoskai születésű népi költő, valamint a lábnyiki születésű dr. Laczkó Mihály nyugalmazott ezredes, a Zrínyi Katonai Akadémia volt tanára. Demse Márton olvasott fel verseiből, szólt keserűségeiről, Laczkó Mihály pedig moldvai csángó balladákat adott elő. Rá egy napra Győrben mutatták be a könyvet. Jáki Teodóz bencés szerzetes, gimnáziumi énektanár csángó népdalokat és balladákat adott elő, a jelenleg Magyarországon orvostanhallgató Timpu Tatiana is fellépett a rendezvényen. Tatiana ma már több, csángó népzenét játszó együttes elismert szólistája, sikeres fellépéseket tudhat maga mögött Európa-szerte. Pünkösd vasárnapja hajnalán olyan csodálattal nézik a moldvai csángómagyarokat, akik Csíksomlyóban, a Kissomlyó hegyén áhítattal várják a napfelkeltét. /Sarány István: Csángókról, csángók közt Magyarországon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 17./

2004. június 9.

Az Ariel Bábszínház /Marosvásárhely/ művészei a hét végén Csángóföldön turnéznak. Kisebb könyvtárra valóval indulnak a színészek Csángóföldre, mondta Barabás Olga rendező. A klézsei székhelyű Csángóföldi Oktatási Program vezetője, Hegyeli Attila hívta meg a társulatot. A Ludas Matyit adják elő. A csángóknál nagy az igény a magyar nyelvű gyerekkönyvekre, ezért három hónapig tartó gyűjtési akciót szerveztek, nagy könyvadomány gyűlt össze. Előadást fognak tartani Pusztinán, Somoskán, Külsőrekecsinen és Magyarfalun. /Nagy Botond: Könyves Matyi délre megy. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

2004. június 29.

Újabb moldvai településeken indulhat be a 2004–2005-ös tanévtől fakultatív magyar nyelvoktatás a román tannyelvű állami iskolákban. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségétől (MCSMSZ) származó adatok szerint a magyar nyelv anyanyelvként való oktatását 286 szülő kérvényezte, ez 15 újabb csoport indulását jelenti. Ha ez megtörténik, a csángómagyarok által lakott településeken 24 magyar tannyelvű csoport fog működni, összesen mintegy 430 gyerekkel. A magyar nyelv anyanyelvként való oktatása – fakultatív, azaz nem kötelező – tantárgyként a csángómagyarok által lakott moldvai falvakban a 2002–2003-as tanévben kezdődött meg, az RMDSZ segítségével. Elsőnek Pusztinán és Klézse községhez tartozó Buda nevű faluban 34 gyermek szülei kérvényezték a magyarórát. A most véget ért tanévben már újabb 137 szülő kérvényezte – közjegyző által hitelesített okiratban –, hogy gyermeke magyar nyelvet tanulhasson. Hét település – Pusztina, Frumósza, Leszpéd, Buda, Somoska és Magyarfalu – iskolájában folyt heti három órában a fakultatív magyar nyelvoktatás. Az eddigi hét csángó lakosságú település mellé ősztől felzárkózó Diószén és Lábnik révén immár kilenc település román tannyelvű állami iskolájában, 24 csoportban tanulhatják a csángó gyermekek a magyart. Emellett továbbra is magyar nyelvű iskolán kívüli foglalkozásokat szerveznek az érdeklődők számára a csángómagyarok által lakott falvakban. Az iskolán kívüli magyar oktatásban tizenegy moldvai településen mintegy ezer gyermek vesz részt – tájékoztatta az MTI-t Hegyeli Attila, az MCSMSZ oktatási felelőse. /Újabb magyarul tanuló csángók. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

2004. július 28.

Több mint tíz éve szervezi és vezeti a csángó tábort és mezőségi szórványtábort Erdőcsinádon Lukácsy Szilamér református lelkipásztor és felesége, Anna. Idén a táborozók egy része Pusztináról érkezett, a többiek pedig mezőségiek illetve marosvásárhelyiek. A táborban Simon György marosvásárhelyi magyar szakos tanár kifejtette, Pusztinán sokkal jobban beszélnek magyarul, mint a klézsei, a Somoskáról vagy a máshonnan érkező gyerekek. Beérett az utóbbi években bevezetett fakultatív magyarórák (Bilibók Jenő tanár munkája) gyümölcse. Több pusztinai családból dolgoznak Magyarországon, sokan közülük idővel kitelepednek. /Járay F. Katalin: Csángó gyermekek Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

2004. augusztus 2.

A Moldvahon Egyesület és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében, augusztus 2-a és 8-a között tartják meg, immár 5. alkalommal a Somoskai Faluhetet (Bákó megye). A gyermekeknek kézműves foglalkozást, ének és tánctanítást, illetve bábszínházat szerveznek. Fellép a pusztinai, a klézsei és a rekecsenyi hagyományőrző csoport, a Gyimesi táncegyüttes, a Somos együttes, az Öves táncegyüttes. A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Örökség, a Gyimesközéplokért Társaság és a polgármesteri hivatal támogatásával szervezik. /Somoskai Faluhét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

2005. február 17.

A csángó gyerekek anyanyelvi oktatásának alternatív támogatására létrehozott keresztapa-programba már több mint háromszáz, főleg magyarországi magánszemély kapcsolódott be – mondta el Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) oktatási programfelelőse. Február 5-én a budapesti Csángó Bálon az addig jelentkező keresztapák felvehették személyesen is a kapcsolatot a Moldvában tanító tanárokkal, és csomagot küldhettek „keresztgyereküknek”. Terényi János magyar nagykövet Csángóföldre – Klézsébe, Somoskára és Külsőrekecsinbe – látogatott. Találkozott az MCSMSZ vezetőivel és Ioan Jocával, Klézse polgármesterével is. /B. D. T.: „Keresztapáskodik” a magyar nagykövetség. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

2005. május 18.

Több mint négyszáz csángómagyar gyerek tanulhatja ma az állami iskolában saját anyanyelvét és történelmét – hívták fel az MTI figyelmét az RMDSZ tisztségviselői azzal összefüggésben, hogy május 15-én, vasárnap a moldvai Rekecsinben letették a jövendő magyar iskolaközpont alapkövét. Kötő József oktatási államtitkár az MTI érdeklődésére nagy jelentőségűnek nevezte a rekecsini jövendő iskola felépítésére vonatkozó kezdeményezést, de felhívta a figyelmet arra is, hogy a csángó gyermekek ma az állami iskolában is tanulhatják anyanyelvüket. Heti két óráról van szó, amelyet beillesztenek a többségi iskola órarendjébe, ezeken az órákon az állam által fizetett tanárok tanítanak. A törvény létezett, csak nem alkalmazták, emiatt szükség volt egy külön miniszteri rendeletre, amely kötelezte a tanfelügyelőséget a törvény alkalmazására. Csángóföldön sok helyen megfélemlítették a szülőket, arra próbálva kényszeríteni őket, hogy vonják vissza aláírásukat. Ezért központi beavatkozásra volt szükség e helyzet orvoslásához – fűzte hozzá az államtitkár. Takács Csaba ügyvezető elnök emlékeztetett: 2002. május 2-án a bákói prefektúrán találkozott az RMDSZ és az akkori kormánypárt, a PSD küldöttsége Markó Béla szövetségi elnök és Viorel Hrebenciuc, a PSD alelnöke részvételével. Ott született a döntés arról, hogy a csángómagyar gyerekeknek is lehetőségük lesz az állami iskolákban a magyar nyelvnek mint anyanyelvnek a tanulására. Takács Csaba tájékoztatott arról: már a 2002-2003-as tanévben 17 klézsei és 24 pusztinai csángómagyar gyerek tanulta az anyanyelvét az állami iskolákban. A 2003. július 3-án – ugyanazon a helyszínen – tartott újabb megbeszélés eredményeként a 2003-2004-es tanévben összesen hét településen (Klézse, Pusztina, Somoska, Magyarfalva, Frumosza, Lészped és Külsőrekecsin) 181 csángómagyar gyerek kapott lehetőséget anyanyelvének iskolai tanulására. A 2004-2005-ös tanévben újabb két településen, Lábnyikon és Diószénben sikerült beindítani ezeket az órákat. Jelenleg tehát 23 csoportban, összesen 460 Bákó megyei csángómagyar gyerek tanulja tanrend szerint anyanyelveként a magyart a fentiekben felsorolt 9 település állami iskolájában. Borbély László, a középítkezési ügyekért és a területfejlesztésért felelős megbízott miniszter a közelmúltban személyesen is találkozott a rekecsini polgármesterrel, aki támogatásáról biztosította a csángómagyarok iskolaközpontjának felépítésére vonatkozó kezdeményezést. /(Garzó Ferenc / MTI): Pontosít az RMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./

2005. május 27.

Május 19-én Csíkszeredában a Corvina Könyvesházban két csángó szerzőt avattak, a huszonéves Gábor Felíciát és a hatvanon túli Demse Mártont. Mindketten elsőkönyvesek, s megjelent munkájuk címében mindketten fontosnak tartották hangsúlyozni írásaik csángó jellegét. /Demse Márton: Csángó küzdelem, Gábor Felícia: Csángó vagyok/ Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője, a folyóirat kiadójának igazgatója kiemelte: „Lakatos Demeter után, Duma-István András és Demse Márton mellett, Iancu Laura és Gábor Felícia könyvei jelzik, hogy a moldvai csángó-magyaroknak vannak már íróik, akik a szeretmenti tűzhely mellől indulnak a magyar irodalom felé”. Demse Márton megírta emlékeit, múltja a csángó küzdelem jegyében telt el. Somoska csángó faluban született, a székelyudvarhelyi tanítóképző elvégzése után hazatért, de akkor már csak román nyelven taníthatott. A négytanerős falusi iskolában ő a legmagasabb szakképzettségű. Hiába követelték, nem szakította meg kapcsolatait a csángó népéletet megismerni, kutatni szándékozó bel- és külföldi néprajzosokkal. Többszöri letartóztatás, meghurcoltatás, kéziratainak elkobzása dacára sem ijedt meg. Mozdonyvezető lett, a rendszerváltás után Magyarországra távozott, s a titkosrendőrségtől visszakapott kéziratai, feljegyzései alapján, nyugdíjas napjaira összeállította könyvét. Gábor Felícia – aki mára már férje után Diósiként mutatkozott be, Budapesten vetette papírra eddigi életének ellentmondásoktól szabdalt, hányatott eseményeit. A lujzikalagori kislány csángó nyelvi világából indult, a nagy család, ismeretségi kör különböző szereplőivel hol magyarul, hol csángó nyelven, hol meg románul beszél. /Cseke Gábor: Csángó könyvekről. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./

2005. július 27.

A csángó önismeret szempontjából nézve mérföldkő Duma István-András Csángó mitológiája. Ebben a könyvben foglalja össze mindazt a tudást, melyet az őseitől örökölt. Előtte a csángók kultúráját már számtalanszor kutatták, ám mindig kívülről tették ezt. Duma István-András nem von le semmilyen explicit következtetést, de kutatásaiból kitűnik, hogy minden emlék egyfajta fény- vagy napimádat nyomait mutatja. Mindeddig senki nem foglalkozott a Moldvában mindenfelé megtalálható kerek kőtömbökkel, amelyeknek az öregek védőszerepet tulajdonítanak, és melyek elmozdításától a fiatalok is babonás félelemmel tartózkodnak. E kövek által a fény, a nap őrzi a csángó portát, sőt hosszú időn keresztül őrizte a csángó templomot, olyannyira, hogy még ma is találunk védőköveket templomok közelében. A védőkövek elkorcsosult maradványai Székelyföldön is előfordulnak, a legtöbb kapu előtt van egy kerek, ún. „vettető” kő, mely nem engedi, hogy a kapu teljesen kiforduljon. Az összes régi csángó faluban napjövetről napszentületre tartanak az utak a falun keresztül (kivéve az utolsó században épült falvakat). A falvak mind olyan völgyekben helyezkednek el, amelyek keletről nyugat felé nyúlnak. A legkeletibb ilyen falvak Magyarfalu, Lábnik, a Szerettől nyugatra pedig Pokolpatak, Klézse, Somoska, Forrófalva, Nagypatak, Bogdánfalva – mind a nap útját követik. A forrófalvi temető előtt egy nagy vaskereszt áll, amely az elfelejtetteknek van állítva, és amelyet állítólag a templom tetejére szántak először. Pusztinában a kútnál és jobboldalt álló régi sírok egy részén keresztek helyett kövek vannak. Ugyanakkor a keresztet ábrázoló régi síremlékek esetében (mind a moldvai csángóknál, mind a Székelyföldön, mind a szászföldi székelyeknél) megfigyelhetjük, hogy a kereszt felé egy tetőt állítanak. Az eredmény egy olyan építmény, amely formájában a védőköveket idézi. /b.d.: Napjövetről napszentületre. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

2006. április 28.

Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyar Szövetség oktatási programfelelőse a vele készült interjúban kifejtette, jelenleg 730 gyermek tanul az állami oktatási intézményekben magyar nyelvet, és ez egy fontos küszöb. A 700 gyerek igen szép szám, de a 9 ezerhez képest még tíz százalékot sem jelent. Jelenleg tizenhárom településen vesz részt a csángómagyarság állami oktatásban magyar nyelvórán. Idén az eddigi 730 mellett még újabb 300 kérvényt iktattak. Hegyeli Attila nem tudja, hogy meddig futja a magyar államkasszából a támogatásra. Harmincegy ember dolgozik jelenleg a szövetségnél, munkakönyves állással. Ennek az anyagi hátterét valamilyen formában biztosítani kell. Megvolt az alapkőletétele a rekecsini iskolaközpontnak. Jelenleg az engedélyek beszerzése folyik. A telek a legjobb helyen van. A külsőrekecsini, a Dumbráva-Belindesti vonal oda jön be, a Szeret túlsó oldaláról szintén ide vezet az út, ami összeköti Magyarfalut és Lábnikot, illetve észak felé ott van közvetlen közelében Dózsa, Klézse, Somoska, Buda és a Bákó környéki falvak. Böjte Csaba személye garancia arra, hogy a központ hamar felépül. /Gazda Zoltán: Újra megtanulják a magyar betűvetést. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), ápr. 28./

2006. július 7.

Csángóföldről 41 gyermek érkezett nyaralni Nagybányáról, legtöbben a Klézse, Somoska és Buda falvakat magába foglaló Klézse községből, de jöttek Magyarfaluból, Póstelekről és Csíkfaluból is. A gyermekeket szatmárnémeti családoknál szállásolták el. A kirándulások és a programok főszervezője Kánya László, a szatmárnémeti MADISZ képviselője elmondta, az Illyés Közalapítványtól kaptak támogatást, de segített az OTP Bank bukaresti központja és a római katolikus püspökség is. Ők tartják a hittanórákat, nagyon sok játékkal és énekléssel fűszerezve. Tavalyelőtt az egyik csángó faluban a pap annyira agitált a tábor ellen, hogy sokan nem is mertek jönni. A fellázított családok köveket és farönköket gördítettek az útra, hogy az autóbusz ne tudjon indulni. Idén szerencsére ilyen probléma nem volt. Elviszik a gyerekeket a bábszínházba, a Harag György Társulat „Brighella” bábcsoportja, Szilágyi Regina vezetésével tart előadást. Gábri Elek avasújvárosi vállalkozó minden gyereknek ajándékozott egy-egy pár cipőt és egy-egy pár szandált. A katolikus egyháztól kapnak egy-egy színes képekkel illusztrált Bibliát, a Máltai Szeretetszolgálattól pedig tizenegy doboznyi ruhaneműt, amit majd az oktatók osztanak szét. Az egész csángóföldi tevékenységnek az úgynevezett keresztapa program a lényege. Ez abból áll, hogy hirdetik az interneten: magyarországi emberek vállalhatnak keresztapaságot. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a keresztapa állja a kiválasztott gyermek vagy gyermekek iskoláztatását, ami – iskolától függően – 130 ezer, vagy 70 ezer forintnak megfelelő összeg befizetését feltételezi. Néha csomagot is küldenek, leveleznek. /Tamási Attila: Csángó gyermekek Nagybányán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 7./

lapozás: 1-30 | 31-54