udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
324
találat
lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-324
Helymutató:
Szeben/Nagyszeben
2006. április 21.
A Magyar–román Gozsdu Közalapítványról szóló kétoldalú kormányközi szerződés elutasítására kérte fel a román parlament felsőházának tagjait Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox mitropolita. Szerinte a szerződés szenátusi elutasítása „a mai és az eljövendő tehetséges fiatalok” javára leadott szavazat lesz, amely „a nagy jótevő (Gozsdu) kincsének eltulajdonítása” ellen irányul. Anania azzal vádolta a magyar kormányt, hogy megszegte a trianoni szerződésből és az 1937. évi román–magyar szerződésből rá háruló kötelezettségeket, mivel megtagadta a Gozsdu-vagyon átadását a román államnak, illetve a nagyszebeni Gozsdu Alapítványnak. /A Gozsdu Közalapítvány ellen hangol Anania. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./2006. április 27.
Kolumbia után Szarajevóba és Szentpétervárra készül a kolozsvári színház. Kolumbiában a nyolcszáz férőhelyes színházban szinte minden előadáson közel ezren voltak, elevenítette fel a nemrégiben lezajlott, kétévente megrendezésre kerülő X. Latin-Amerikai Színházi Fesztiválon való fellépésüket, mondta Dimény Áron, a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. A Pantagruel sógornője (Hommage a Rabelais) című, Silviu Purcarete rendezte nagyprodukcióval a kolumbiai fővárosban, Bogotában vendégszerepelt a társulat. Az előadást a kolozsvári színház a szebeni Radu Stanca Színházzal és a lyoni társulattal közösen hozta létre. Tompa Gábor igazgató-rendező hangsúlyozta: a Pantagruel sógornője kolozsvári fogantatású produkció, nagy része itt is jött létre. A 2003-as bemutató után nagyon sok helyre hívták meg az előadást, Párizsba, Bordeaux-ba, kétszer szerepelt az Európai Színházi Unió fesztiválján is. Tompa Gábor jelezte, szeptember elején Szarajevóba, szeptember végén pedig a szentpétervári színházi fesztiválra kapott a Pantagruel meghívást. /Debreczeni Hajnal: Pantagruel bogotai sógornője. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./2006. május 2.
Elnyerte végső formáját a nagyszebeni szórványkollégium. A múlt héten az Apáczai Közalapítvány vezetőinek jelenlétében felavatták a mosókonyha-szárító-főzőkonyhát és a felújított tanulótermet. A több mint hárommillió forintos befektetés elérte célját: a diákok jobb feltételek között lakhatnak, étkezhetnek és tanulhatnak. Méltatták az eseményt Keresztes Kálmán tanfelügyelő, Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, az Evangélikus Kollégium, valamint a nagyszebeni magyarok szervezeteinek és a kollégiumban lakó diákok szüleinek képviselői. Fellépett az Olajág Ifjúsági Énekkar és a Hozsánna gyülekezeti kórus. /Kollégiumavatás Nagyszebenben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./2006. május 2.
A Harag György Emléknapok tíznapos rendezvénye zsúfolt, tájékoztatott Tompa Gábor kolozsvári színházigazgató. Május 4. és 13. között tizenegy előadást tekinthet meg a közönség. A kolozsvári társulat előadásai mellett (Az elveszett levél, Tanítványok, Oidipusz király, Woyzeck) itt lesz a bukaresti Odeon Színház Dorian Gray arcképével, az Újvidéki Színház két előadással, Euripidész nyomán a Médeia-körökkel és a Pogánytánccal. Becket Godot-ra várva című darabját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház előadásában is meg lehet tekinteni. Vetítések is lesznek, Harag György három legendás rendezését idézik fel majd a felvételek. Könyvbemutatók, beszélgetések, kiállítások szerepelnek még az emléknapok műsorában. /Debreczeni Hajnal: Maraton két Godot-val. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./2006. június 16.
Június 15-én a szenátorok visszaküldték a szakbizottságokhoz azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely ratifikálja a Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról szóló román-magyar kormányegyezményt; a rendeletet korábban a képviselőház már elutasította. A ratifikálást az ellenzék azért nem fogadja el, mert szerintük az új közalapítvány megfosztaná az ortodox egyház által működtetett nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítványt attól a lehetőségtől, hogy megtartsa, illetve visszakérje a nagynevű budapesti ügyvéd végrendelete alapján 1870-ben létrehozott alapítvány javait. Az ülésen az ortodox egyház álláspontját maga Laurentiu Streza erdélyi érsek képviselte. /Cseke Péter Tamás: Gozsdu-ügy: késik a ratifikálás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./2006. június 17.
A hét végén tudományos ülésszakot szervez Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a németországi székhelyű, Nagyszebenben is fiókot működtető Erdélyi Honismereti Munkacsoport A székelyek Erdély népei között címmel. A szakmai, de a székelység eredete, története, néprajza iránt érdeklődők számára is nyitott rendezvény június 16-án kezdődött, az ülésszak első napján az előadók – Demény Lajos (Bukarest), Tüdős Kinga (Bukarest), Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy), Gernot Nussbächer (Brassó) – a székelység történelmének forrásanyagáról beszéltek. Június 17-én néprajzi és régészeti tematikájú előadásokat tart Korde Zoltán (Szeged), Benkő Elek (Budapest), Zeno Pinter (Nagyszeben) és Bordi Loránd (Sepsiszentgyörgy), Olasz Gabriella (Nagyszeben), valamint Pál Antal Sándor (Marosvásárhely), délután a székelyek történelméről értekezik Konrad Gündisch (Oldenburg), Balogh Judit (Miskolc), Hermann Gusztáv (Székelyudvarhely), Egyed Ákos (Kolozsvár) és Pál Judit (Kolozsvár). A román és magyar nyelvű előadások fordításáról szinkrontolmács gondoskodik. /(vop): A székelyek Erdély népei között. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./2006. június 24.
A budapesti Kós Károly Egyesülés, a sepsiszentgyörgyi Országépítő Kós Károly Egyesület és a nagyszebeni HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete szervezésében nemrég Kós Károly Építészeti Konferenciát tartottak Nagyszebenben. Több mint hatvan magyarországi és romániai építész jött el, Guttmann Szabolcs nagyszebeni főépítész nyitotta meg június 17-én a konferenciát, majd előadást tartott az organikus építészet nagyszebeni gyökereiről. Gerle János építész, a magyarországi Országépítő szakfolyóirat főszerkesztője mutatta be Kós Károly munkásságát, Szabó Bálint professzor, kolozsvári statikus szakértő, a kolozsvári Brétfű utcai Kós-ház felújításának szakaszairól beszélt. A Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda előadói következtek. Takács Gyöngyi különleges vizuális összeállítást készített Kós Károly munkásságáról, majd Serfőző Levente irodavezető, a HÍD egyesület elnöke, az Ars Hungaricáról, vagyis a Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa rendezvényeibe illeszkedő 2007-es magyar vonatkozású programtervezetről beszélt. Ezután a konferencia kapcsán meghirdetett képzőművészeti pályázatra és építészeti tervpályázatra beérkezett pályamunkák elbírálása következett. Augusztus 27-ére, a magyar hét végére tervezik Nagyszebenben emléktábla elhelyezését Kós Károly egykori lakóházának homlokzatán. A pályázati kiírásra 12 terv érkezett be magyarországi és erdélyi építészektől. A pályázat a nagyszebeni Petőfi Park organikus rendezését tűzte ki célul úgy, hogy lehetőség nyíljon itt egy Magyar Pavilon felépítésére. A nagyszebeni park és lépcsősor elnevezését Petőfi Sándorról a Nagyszebeni Magyar Polgári Egyesület kérésére, Guttmann Szabolcs főépítész javaslatára 2001-ben hagyta jóvá a helyi tanács. /S. L.: Nagyszeben. Nemzetközi Kós Károly Konferenciát szerveztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2006. július 5.
A 63 éves Szász Erzsébet 1990-ben odahagyta az árcsói vendéglőt, mely évtizedekig munkahelyet jelentett számára. Úgy döntött, hogy régóta dédelgetett álmát valóra váltja. Lakásán berendezett egy formázóműhelyt, s megépíttetett egy kis égetőkemencét is. 2000-ben Székelyudvarhelyen önálló kiállításon mutatkozott be. A naiv művészek Szebenben megrendezett közös kiállításán díjazták munkáit. Lakásán berendezett tárlatát többen látogatják, főleg átutazó külföldi turisták. /Kristó Tibor: A korondi naiv szobrász. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./2006. július 6.
Kovács Levente, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tanszékvezetője leszögezte, ez fontos év volt, mert most indult be a felsőoktatásban a bolognai rendszer. Ez a rendszer jelentős nyitást hoz különböző külföldi egyetemek felé. A kaposvári egyetemmel már partnerszerződést kötöttek, ugyancsak partnerszerződés készül a veszprémi egyetemmel és Kaposvár közvetítésével Pozsony felé is nyitnak. A harmadéves bábos hallgatók áprilisban részt vettek a kaposvári fesztiválon, ahol négy előadást mutattak be. Kisvárdán is szerepeltek két előadással, és a Szebeni Nemzetközi Fesztiválon is részt vettek. A nemzetközi kapcsolatok tovább szélesednek. Idén színész, bábszínész és zenetanári szakon indítanak osztályt, valamint egy magiszterképző indul a beszéd és médiákban való megjelenés tárgykörében. Beindul ősztől a doktorképzés is, mind színháztudomány, mind színházművészet terén. Ősszel megnyílik a bentlakás. A vendégtanári program is gazdagabb jövőre. Két éve elindult az Egyetemi Akadémiai Műhely, ez fiatal színésztanárok, rendezőtanárok kísérleti munkáinak ad helyet. Az Akadémiai Műhely első előadása a nagy sikerű Arab éjszaka volt, és ebben a tanévben szeptember óta játsszák a Barabás Olga rendezte Valahol Szecsuánban című Brecht-adaptációt, mely a kisvárdai fesztiválon több jelentős díjat nyert. A most végzett nagyon jó évfolyam volt, szépen dolgoztak, de sajnos elmennek. /Madaras Orsolya: Két tanév között a színházművészeti képzésről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./2006. július 29.
Erdély multikulturális múltja címmel a nagyszebeni egyetem történész-növendékei idén is folytatják az ásatásokat a szászvárosi honfoglalás kori temetőnél. A többéves feltárás miatt Erdély legjobban áttanulmányozott honfoglalás kori magyar temetőjének tekinthető. Tavaly 60 sírt sikerült feltárni, idén már a 70-ig jutottak, amivel megközelítik a 80-90 síros felső határt, nyilatkozta Mihai Castaian, a szászvárosi múzeum igazgatója, az ásatások tudományos munkatársa. A kolozsvári és gyulafehérvári hasonló temetők nagyobbak, de sokkal kevésbé ismertek. A régészeti kutatás még 1918 előtt indult be, azóta azonban csupán elvétve történtek ásatások. A kevés eredményt sem lehetett publikálni, ezért a szűk szakmán kívül kevesen tudnak az erdélyi honfoglalás kori magyar temetőkről, ismertette a helyzetet Mariana Tiplic nagyszebeni egyetemi tanár, a szászvárosi ásatások vezetője. A részben feltárt kolozsvári, az alig ismert gyulafehérvári, illetve a mondhatni szűz dévai, vajdahunyadi és piskitelepi honfoglalás kori temetők esete is sokatmondó. Déván, például, az 1970-es években, a tömbháznegyed építése idején véletlenül bukkantak honfoglalás kori magyar sírokra. A Securitate nyomban betiltott bármilyen régészeti kutatást, sőt beszélni sem volt szabad róla. Az erről szóló egyetlen kiadvány Déváról kicsempészett anyagok alapján, Németországban látott napvilágot a nyolcvanas években, nyilatkozta Mihai Castaian. A helyzet azóta változott. A szászvárosi régészeti ásatásokat az interetnikai kapcsolatok állami hatósága támogatja. A Böjte Csaba atya által irányított Szent Ferenc Alapítvány biztosít szállást a 17 nagyszebeni egyetemista számára, a német fórum számos kelléket, a szászvárosi önkormányzat pedig az élelmet biztosítja. A majdnem teljesen feltárt szászvárosi temető a honfoglalás kései időszakából származik, a tizedik század végéről. A kolozsvári temető a honfoglalók első nemzetségéhez tartozik, a gyulafehérvári, valamint feltehetőleg a dévai és vajdahunyadi a második nemzedékhez, a szászvárosi pedig az utolsó nemzedékhez. Félig letelepedett, félig nomád magyarokról van szó, akik az erdélyi gyula törzséhez tartoztak. Lehet, hogy Szent István király és nagybátyja, az erdélyi gyula között 1003-ban történt fegyveres összecsapás éppen a Maros völgyében, a Szászváros és Gyulafehérvár közötti síkságon dőlt el. /Ch. A.: Régészeti ásatások Szászvároson. A legjobban feltárt magyar honfoglalás kori temető. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 29./2006. augusztus 8.
Az utóbbi években ismét fellendülőben van az orgonaépítő, restauráló szakma. Ezt bizonyítja az is, hogy létrejött a jelenleg tizenkét erdélyi műhelyt tömörítő egyesületük, melynek tagjai között ismert orgonaművészeket is találni. Tavalyelőtt Brassó megyében svájci támogatással orgonaépítő iskolát is nyitottak. A jövőben az itt képzett szakemberekből alakuló bizottság fog dönteni a nagyobb szabású javítási munkálatok módozatairól – jelezte a Kolozsvárról elszármazott, Budapesten élő Barta Tibor. A „civilben” idegsebész orgonaművész nemrég székelyföldi turnéra indult, és több Hargita megyei orgonát is megszólaltatott. A 19. századi, erdélyi, ezen belül székelyföldi orgonák szakértője elmondta: a rendszerváltozás előtti években a székelyföldi és Maros menti orgonákat a marosvásárhelyi Mesnyi János tartotta karban. Az időközben elhunyt restaurátor és orgonaépítő főként a vásárhelyi Kultúrpalota orgonáját gondozta. Feladatát a nagyszebeni volt fizikatanár, Wieder Hermann vette át, aki napjainkban is széles körű tevékenységet folytat a régióban. A székelyföldi orgonák zöme nem koncertorgona, ezeket többnyire azzal a céllal építették Kolonics István műhelyében (Kolonics 1851-ben telepedett le Kézdivásárhelyen, és több mint 200 orgonát készített), hogy a liturgiákat kísérjék. Ennek ellenére vannak kivételek, ilyen a csíksomlyói kegytemplomban lévő hangszer is. A gyergyóditrói orgona szerényebb kivitelezésű. A restaurált orgonák közül szakértelem hiányában vagy a szűkös anyagiak miatt sok hangszert „elrontottak” az évek során. Kolonics legnagyobb orgonája a gyulafehérvári katedrálisban található. Barta külön felhívta a figyelmet a csíkbánkfalvi, a csíkszentgyörgyi és a tusnádi orgonák egyediségére: az itt játszó orgonistáknak nincs szükségük segédekre ahhoz, hogy előadás közben hangszínt vagy regisztert váltsanak. Hasonló mechanikai megoldást, Bécs kivételével, sehol nem alkalmaztak Nyugat-Európában. /Jakab Lőrinc: Székelyföldi orgonák és építők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./2006. augusztus 29.
A közös magyar–román Gozsdu Alapítvány létrehozásáról szóló törvénytervezet elutasítására szólította fel a Bihar megyei román képviselőket augusztus 28-án Bartolomeu Anania Kolozsvár-Felek ortodox érseke. A román egyházfő a Krónika kérdésére konspirációnak nevezte a magyar–román közalapítvány létrehozásának szándékát. „Azt kívánjuk elérni, hogy a magyar állam az 1937-es kétoldalú egyezmény értelmében adja át a román államnak a teljes Gozsdu-vagyont, hogy azt a nagyszebeni székhelyű Gozsdu Alapítvány az ortodox fiatalok taníttatására fordíthassa” – szögezte Bartolomeu Anania. /Balogh Levente: Ortodox offenzíva a Gozsdu Közalapítvány ellen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./2006. szeptember 16.
A gyermeklétszám csökkenése miatt nem indulhat magyar nyelvű kilencedik osztály idén Nagyszebenben az Octavian Goga Gimnáziumban, bár Keresztes Gizella aligazgatónő úgy vélekedett, hogy megfelelő politikai akarattal fenn lehetne tartani az anyanyelvi oktatást. A megyében a nagyszebeni középiskola mellett már csak Szászmedgyesen működik magyar kilencedik osztály, és az ingázás helyett a diákok többsége inkább román tagozaton tanul tovább. Keresztes Gizella szerint a középiskolai osztály megszűnésével a nagyszebeni magyarság megmaradása kerülhet veszélybe. A tanárnő szerint az Oktatásügyi Minisztériumban az RMDSZ-t képviselő Murvai László igazgató nyugdíjazása után a Szeben megyei magyarság támogatás nélkül maradt. – Kötő József volt államtitkárhoz hiába fordultunk segítségért. Egyszerűen azt mondta, hogy szerezzünk gyerekeket – mondta az aligazgatónő. – Ezt azonban, nem olyan egyszerű megoldani, hiszen nagyon sok a vidéki fiatal, aki az ingázás és a bentlakási költségek miatt nem választja iskolánkat – tette hozzá. A nagyszebeni pedagógusok úgy érzik, hogy az oktatási tárca igazságtalanul a Szászmedgyesi Országos Gázipari Szakközépiskola javára döntött, hiszen ott indulhat magyar nyelvű osztály. Keresztes Kálmán helyettes főtanfelügyelő úgy vélekedett, hogy a szászmedgyesi középiskola semmivel sem gyengébb, de az érettségi eredmények ennek az ellenkezőjét bizonyítják, mert a szászmedgyesi szakközépiskola összes magyar diákja sikertelenül vizsgázott. Az idén kisérettségiző diákok fele választotta a szakközépiskolát, a többiek Kolozsvárra és Székelyudvarhelyre mentek. Varró Sándor református lelkipásztor Nagyszebenbe kerülése óta egy szórványkollégium létrehozásán fáradozik. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával 2004-ben sikerült befejezni az épületet, amely jelenleg húsz diákot tud befogadni. Tavaly csupán tízen választották a szórványkollégiumot szálláshelyül. Varró Sándor egyelőre abban látja a megoldást, hogy a Szeben megyei magyar gyermekeket valamelyik neves egyházi iskolába Nagyenyedre, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra vagy Kőhalomra irányítsák. Serfőző Levente, a HID – Szebeni Magyar Egyesület elnöke elégedetlen a Szeben megyei magyar nyelvű oktatást képviselő szakemberekkel. Még az Octavian Goga Gimnázium magyar tagozatának tanárai is a román tagozatra küldik saját gyerekeiket ahelyett, hogy példát mutatva magyar nyelven iskoláztatnák őket. /D. I.: Nem indul líceumi magyar osztály. Nagyszeben diákjai román tagozaton tanulnak tovább. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./2006. szeptember 29.
Nagyszebenben a 2006/2007-es tanévben nem indult kilencedik osztályos anyanyelvű képzés. A demográfiai fogyás tény, szakemberek felmérései szerint 2020-ra közel felére fog csökkeni a magyar iskoláskorú népesség. Emellett be kellett kapcsolódni a reformtörekvésekbe, az oktatás korszerűsítésébe. A reform egyik kiemelt fontosságú fejezete a decentralizáció. Ennek lényege az iskolai autonómia megteremtése. Amilyen jótékony hatású a törvény a modernizáció szempontjából, olyan nagy kihívást jelent a kisebbségi oktatás számára. Ugyanis ebben a rendszerben a működőképesség alsó határa a legkevesebb 200 fős tanulói közösség. Az erdélyi magyar közösség jelentős része szórványban él, s ez létszám alatti intézményrendszert eredményez. Cselekvési program is született: az iskolahálózat felszámolásának megakadályozására elkészítették az iskolahálózat térképét. Minden magyarok is lakta településen meg kell őrizni az óvodákat és elemi iskolákat. Kistérségi közoktatási iskolaközpontokat kell kialakítani. A kistérségi tanintézetek infrastruktúráját el kell látni bentlakásokkal, iskolabuszokkal. Ki kell alakítani azt az ösztöndíjrendszert, amely szintén a beiskolázást segítheti. Nagyenyeden bővíteni tudták az intézményi kínálatot, Beszterce-Naszód megyében önmagától indultak új magyar osztályok. Déván a Zsil-völgyi magyar oktatást mentő új iskolaközpont épült. Szilágysomlyón önálló magyar iskola létesült. Válaszúton és Szamosújváron új magyar osztályok indultak. Kötő József volt államtitkár cikkében megírta, hogy első államtitkári teendői közé tartozott, még előző megbízatása idején (1998-ban), hogy öt fős tanulói létszámmal magyar kilencedik osztály működését hagyta jóvá a nagyszebeni gimnázium számára. Második megbízatása (2005-ben) azzal kezdődött, hogy kijárta a létszámalatti működési engedélyt a nagyszebeni magyar kilencedik osztály számára. Az Apáczai Alapítvány segítségével Nagyszebenben szórványkollégiumot avattak. Az egyre nehezebb helyzetben megszületett a döntés: Medgyesen hozzák létre a kistérségi magyar líceumot. Ez a megoldás. /Kötő József: Nézzünk szembe a tényekkel. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./2006. szeptember 29.
Nagyenyeden a természetrajzi, valamint történelmi múzeum megalakulásának 210. évfordulóját ünnepli a város. A múzeum alapításának az 1796-os évet tekintik, amikor Benkő Ferenc professzor külön választotta a Bethlen-könyvtárban őrzött tekintélyes gyűjteményt a könyvtár anyagától. Alapítási dokumentumként a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban őrzött A ritkaságok és természeti dolgok Múzeuma címet viselő, Benkő Ferenc 1796-ban kézzel írt leltára szolgál. A mai Románia területén elsőként a székelyudvarhelyi múzeum 1772-ben, majd a nagyszebeni 1790-ben, a iasi-i Természetrajzi Múzeum és a bukaresti Nemzeti Múzeum 1834-ben, a balázsfalvi Természettörténeti Múzeum 1850-ben, a kolozsvári Erdélyi Múzeum 1859-ben létesült. Mint természetrajzi múzeum azonban a nagyenyedi vitathatatlanul az első az országban. A Bethlen Kollégium 1948-ban történt államosítása után 1950-ben a múzeumot kettéválasztották. A Történelmi Múzeum a Fejedelmi Palotába (vár) költözött. Az akkor átvett kb. 7000 tárgy jelenleg 30 000-re bővült, főleg az ásatások során előkerült leletekkel. A Természetrajzi Múzeum a Kollégium épületében maradt és a Fenichel-gyűjteménynek köszönhetően, tudományos értéke alapján a bukaresti Grigore Antipa után a másodikként tartják számon az országban. Az Erdélyi Református Egyházkerület mindkét múzeumot visszaigényli, az államosításkor készült leltár eltűnt. Az 1950-es kettéváláskor készült és megőrzött leltár szerint valamennyi tárgy a román állam tulajdonát képezi. A Bethlen Dokumentációs Könyvtár államosítási leltára viszont minden további nélkül előkerült, így az átadás is zökkenőmentesen megtörtént. /Takács Ildikó: 210 évesek az enyedi múzeumok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./2006. október 14.
A Felvilágosodás, Erdély címmel megrendezett tudományos tanácskozás kísérőrendezvényeként nyílt kiállítás Kolozsváron, az Egyetemi Könyvtárban. A Bécsben, Kassán, Pozsonyban stb. megjelent könyvek mellett sok erdélyi: szebeni, kolozsvári kiadvány is látható. Többek között Gyarmathi Sámuel Okoskodva tanító magyar nyelvmester címmel Kolozsvárott 1794-ben megjelent műve, Bolyai Farkas Öt szomorújáték /1818/ című drámagyűjteménye, Aranka György 1785-ös II. Richárd fordítása, továbbá Gáti István és Vedres István Magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyozó hazafiui elmélkedések, Bétsben 1790 és Kőszegi Rájnis József munkája: A magyar Helikonra vezérlő kalaúz. Az az: a magyar vers-szerzésnek példái és régulái, 1781. /-f-: A felvilágosodás kori Erdély könyvek, kéziratok tükrében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./2006. október 30.
Kincses Réka Balkán bajnok című dokumentumfilmje kapta az idei ASTRA Film Fest nagydíját Nagyszebenben, a nyolcadik nemzetközi dokumentumfilm- és vizuális antropológiai biennálén. A zsűri elismerését átnyújtó Cristi Puiu rendező az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket bemutató filmalkotást a legfontosabb hazai témáról készült dokumentumfilmnek nevezte. A Németországban élő Kincses Réka filmje a berlini filmfőiskolán készült diplomafilmként. /Barth Réka: Győzött a Balkán bajnok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./2006. november 3.
Kalmár Zoltán fordításában jelent meg Nagyszebenben Emil Sigerus Nagyszeben város krónikája című könyve. Emil Sigerus szász történész és etnográfus krónikája felöleli Szeben teljes történetét a szászok bevonulásától, illetve a város alapításától – 1142-től – egészen 1929-ig. Kalmár Zoltán régi álmát váltotta valóra a könyv lefordításával, amely ezer példányban jelent meg a Honterus Kiadó gondozásában, és már kapható a nagyszebeni könyvesboltokban. /Bodor Julianna: Nagyszebeni krónika Kalmár Zoltán fordításában. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./2006. november 6.
Beszterce-Naszód megyében, Csicsókeresztúron, a Szent Anna gyermekotthonban rendezte meg a Világhírnév internetes névsorolvasó és a Nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület a 9. Szórványtengely-műhelyt. A Csillagotthonok című, november 4-i rendezvényre Vicéről, a Szent István Otthonból és Csíksomlyóról, a Borbély-házból érkeztek vendégek. Itt adják át a mozgalom Szórványhűség-oklevelét is, idén Mayla Júlia, a Máltai Szeretetszolgálat Beszterce-Naszód megyei vezetőjének. A kolozsvári Keljfeljancsi Kompánia bábelőadása után a kicsik origamizni tanulnak. Lőrinczi Károly plébános az általa vezetett csicsókeresztúri és vicei árvaház mindennapjairól számolt be. „Az itt élő gyermekek ugyanazt élik meg, mint egy szökőár vagy földrengés után: a halál állandó közelségét és félelmét. Van köztük olyan, aki látta a testvérét éhen halni, vagy földgázmérgezés miatt megfulladni” – magyarázta. A nevelők egyik legnagyobb feladata az, hogy segítsenek a gyermekeknek feldolgozni a traumákat, és beilleszkedni a társadalomba. A hat éve működő otthonok legnagyobb gondját az állami támogatás teljes hiánya jelenti. Eddig magyarországi és helyi támogatók fedezték az árvaházak minden működési költségét. Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója, a rendezvény szervezője javaslatára a jelenlevők levélben kérték Szilágyi János Beszterce-Naszód megyei prefektus segítségét. Jobb helyzetben vannak a csíksomlyói otthon lakói és nevelői: a nevelők főállású fizetést, a gyermekek havi 100 lejes támogatást kapnak. /Fülöp Noémi: Erdélyi magyar kisárvaházak lakói találkoztak Csicsókeresztúron. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./2006. november 7.
Temesváron a múlt hét végén arról tanácskoztak román, magyar, szerb értelmiségiek, hogy létezik-e, fenntartható-e még a Bánság legfőbb értéke: a működő többnemzetiségű közösség? Felmérések igazolják, hogy létezik ez a közösség. A szociológusok által megkérdezett román értelmiségiek többsége azt vallja, hogy közelebb áll hozzá a bánsági német, szerb, magyar, zsidó, bolgár, mint az oltyán, a havasalföldi vagy a moldvai román. A gondok azonban nyomasztóak. A kisebb létszámú nemzeti közösségek évente rendre nem költik el a nekik szánt kulturális támogatást. Egyre több kisebbségi szakembernek románra kell fordítania a szót, mihelyt a szakmájáról beszél, mert az anyanyelve már hiányos. Az anyanyelv funkciói a családi életre szűkültek, vagy már ott sem kapnak teret. A vegyes házasságokban rendszerint eltűnik a kisebbségi elem. És szemlátomást apad a kisebbségi közösségek lélekszáma. A kollokviumot a Diaszpóra Alapítvány rendezte. A bánságiak példát vehetnek a nagyszebeniekről, ahol a németség újra elnyerte az egész lakosság bizalmát, és az egész város, az egész megye javára fordíthatja kvalitásait. Szebenben a német líceum tanulóinak túlnyomó többsége román. Ez különben a temesvári német líceumra is egyre inkább jellemző. Kezdenek már érdeklődni a magyar nyelv iránt is. /Zsehránszky István: Nyelvi zsákutca. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./2006. november 11.
A Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda kilenc hónapja működik. Ezalatt sikerült nagyszabású rendezvényeket szervezniük, több partnerségi kapcsolatot kialakítaniuk, és állandó kulturális tevékenységet biztosítanak a nagyszebeni szórvány magyar közösség részére. A Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda és a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete közösen szervezi meg a jövő évi Ars HUNGARICA – Magyar Hetet. Ez a rendezvénysorozat mutatja be 2007-ben Európa kulturális fővárosában a magyar kultúrát. Az iroda állandó jellegű tevékenységei között van a magyar nyelv és irodalom tanfolyam minden hétfőn, pályázatokkal kapcsolatos ülések minden hétfőn, idegenvezetői tanfolyam, valamint FilmKlub. /Eredményes a Magyar Kulturális Iroda munkája. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./ 2006. november 16.
November 5-én és 6-án Kolozsváron az AIDRom ökumenikus bizottság szervezésében zajlott az Ökumenikus tájékoztatás az egyházi sajtóban című a tanácskozás. A beszélgetés moderátora a házigazda, Kovács István tiszteletes volt, aki ismertette a tanácskozásnak otthont adó Bethlen Kata Diakóniai Központ működését, a református egyház által működtetett szociális hálót, és természetesen az egyház sajtótermékeit. A görögkeleti egyházat képviselő Nicolae Dima jászvásári diakónus a moldovai egyházrész által működtetett sokrétű tájékoztatási eszközöket mutatta be. Gerhild Cosoroaba az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházat, a Nagyszeben környéki szász evangélikusokat képviselte, és bemutatta a hosszú múltra visszatekintő Kirchliche Blaettert, és a többi egyházi kiadványt. Az ország egyik legjelentősebb ökumenikus kiadványa, a hetente megjelenő Viata Cultelor. A vaskos és tartalmas kiadványt egyetlen ember, a hajlott korú Vera Maria Neagu szerkeszti és terjeszti. A görög katolikus egyház sajtóirodáját és lapját Daniel Avram lelkész mutatta be. A résztvevők egyöntetű elismeréssel nyilatkoztak a www.catholica.ro internetes hírforrásról. /(ercsey): Ökumenikus sajtó-tanácskozás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./2006. november 27.
November 25-én Kolozsváron, Protestáns Teológiai Intézetben tartotta 121. évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke az 1956-os magyar forradalomra emlékezett. Elnöki beszámolójában Kötő József az egyesületben 2006-ban zajlott építő munkát tekintette át: a sztánai Varjuvár felújítása, a pusztinai Csángó Közösségi Ház megépítése, Kolozsváron a Szabédi-ház felújítása (ez jelenleg 80%-ban sikerült), magyar házak megépítése a Szilágyságban, Máramarosban. Szellemi építésnek számít a kiművelt emberek képzése és foglalkoztatása, az EMKE önépítés-modelljének megfelelően. A jövőben sok feladat vár az EMKE-re: többek között elkerülni a magyar kulturális védőháló eltűnésének veszélyét, gondoskodni arról, hogy az erdélyi magyar kultúra megfelelően képviseltessék 2007-ben Nagyszebenben, az európai kultúra fővárosában. Lépéseket kell tenni az Erdélyi Magyar Művelődési Intézet létrehozására. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök ismertette az elmúlt év egyesületi eseményeit. A gazdag program a társszervezetekkel való együttműködéssel (Kolozsvár Társaság, Barabás Miklós Céh, Romániai Magyar Dalos Szövetség stb.), a Határon Túli Magyarok Hivatala adatbázisának pályázatírásra való felhasználásával, a sajtó eredményes közreműködésével válhatott valóra. A közgyűlés elfogadta az önrendelkezésért síkra szálló nyilatkozat szövegét. Az EMKE „teljes mértékben támogatja a romániai magyarság közösségének azon törekvéseit, amelyek a közösségi önrendelkezés közjogi formákba iktatott megszerzését célozzák „ – áll a dokumentumban. Ezután tizenhárom kategóriában osztották ki az EMKE 2006-os díjait azoknak a személyiségeknek, akik kulturális, szervezői vagy mecénási munkásságukkal hozzájárultak az egyesület célkitűzéseinek teljesítéséhez. Az idei ünnepeltek névjegyzéke: Spectator-díj – Köllő Katalin, Kacsó András-díj – Szarkaláb Néptáncegyüttes, Bányai János-díj – Tőtszegi Tekla, Kun Kocsárd-díj – Gábos Dezső, Nagy István-díj – Fórika Éva, Bánffy Miklós-díj – dr. Kovács Levente, Kovács György-díj – Rapper Gábor, Poór Lili-díj – Biluska Annamária, Szentgyörgyi István-díj – Bodea György, Szolnay Sándor-díj – Ujvárossy László, Monoki István-díj – Kovács Erzsébet, Balázs Ferenc-díj – Burus János, Gr. Mikó Imre-díj – ifj. Pászkány Árpád. /Ördög I. Béla: Kiosztották az EMKE 2006-os díjait. Az önrendelkezést sürgeti a közművelődési egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2006. december 22.
A Tismaneanu-jelentés a kommunizmus rémtetteiről szól. A jelentés szerint az 1948-ban megalakított Securitate volt a kommunista megtorlás legfontosabb eszköze. A terror többféle módon nyilvánult meg: letartóztatások, kihallgatások, kínzások, előre meghatározott ítéletek, de nem szabad megfeledkezni az általános zsarolásról, megfélemlítésről, félretájékoztatásról, fenyegetésről stb. A politikai terror 1948 tavaszán kezdődött, több történész szerint május 14. volt a romániai “Szent Bertalan-éjszaka”, amikor széles letartóztatási hullám indult. Más oldalról pedig szovjet mintára kialakított “csendes” népirtás indult meg, 1989-ig több százezer politikai foglyot, különböző korú, nemű, vallású, nemzetiségű, foglalkozású állampolgárt gyilkoltak meg, illetve deportáltak. Romániában 1945–1989 között 240 olyan egység működött, ahol a lakosságot fogva tartották, kihallgatták, megkínozták, munkatáborba kényszerítették. A 240 egységből 44 volt börtön, 61 helyen folytak kihallgatások, száműzetések, ugyanakkor felállítottak 72 kényszermunkatábort, 63 deportálási övezetet és kényszerlakhelyet. Mindezek mellett létezett tíz pszichiátriai kórház-menhely, ahol a politikai nézeteik miatt üldözötteket tartották fogva, és találtak 93 kivégzőhelyet, tömegsírt is. Emellett a rajonokban-megyékben a Securitaténak még volt számos kihallgató helye, az egységek száma így eléri a 450-et. A kutatások jelenleg is folynak, és a térképen szereplő települések száma rendszeresen szaporodik. A feltárást nehezíti, hogy a ’60-as évektől a politikai üldözötteket rendszeresen köztörvényes bűnök miatt ítélték el, így nehéz kideríteni, hányan szenvedtek-haltak meg politikai nézeteik miatt. Akadályozza a kutatómunkát, hogy a börtönök archívumaiban szereplő űrlapok hiányosak, a foglyokat rendszeresen költöztették egyik fegyházból a másikba, és ezeket a mozgásokat nem mindig tüntették fel. Arad megyében több településen is találtak tömegsírt, voltak munkatáborok. A megyeszékhelyen volt börtön, de végeztek is ki politikai foglyokat, akiknek a tetemét közös sírba dobták. Már 1949-ben megkezdődtek a leszámolások, a Securitate hajtóvadászatot indított a Bánsági-hegyekben bujkáló antikommunista partizánok ellen. 1949. július 16-án a csoport öt tagját halálra ítéltek és kivégezték, hét személy meggyilkolásához azonban már bírósági ítélet sem kellett: a kommunistáknak: augusztus 2-án azt hazudták nekik, hogy Temesvárról Nagyenyedre szállítják őket, de Zölderdőben leszállították őket a kocsiról és agyonlőtték a hét embert. Sírjukat a mai napig nem találták meg. A rendszer módszereit jellemzi, hogy a Zölderdőben lelőttek halotti bizonyítványaiba a halál okaként tuberkulózist, szívelégtelenséget, magas vérnyomást és hasonló okokat írtak, természetesen az orvosok közreműködésével. Az ország más börtöneiből is küldtek Temesvárra elfogott ellenállókat, akiket azután a Zölderdőben kivégeztek: 1950 tavaszán Szamosújvárról vonaton szállítottak 38 politikai foglyot, de érkeztek ellenállókkal “paktáló” személyek Dobrudzsából, Nagyszebenből vagy Pitesti-ről is. Gyulafehérváron börtön volt, de létezett kivégzőhely, megtalálták a kivégzettek közös sírját. Hasonló kivégzőhelyek, közös sírok voltak még Bisztrán, Aranyosronkon, Boroskrakkón, Kismindszenten, Kismuskán és Obrázsán. Fehér megye leghírhedtebb fegyháza a nagyenyedi volt, “a romániai Gulag”, ahol politikai foglyokat nem csupán az 1964-es amnesztiáig, hanem ezt követően is őriztek, kínoztak. Nagyenyeden több ezer embert kínoztak meg vagy ítéltek csendes halálra csak azért, mert nem értett egyet a kommunista hatalommal, mert felemelték szavukat az alapvető emberi jogok védelmében. 1980-tól megszüntették az utolsó magyar nyelvű középiskolákat is, a végzősöket pedig román megyékbe helyezték. 1948. július 17-én a román állam egyoldalúan megszakított minden kapcsolatot a Vatikánnal, s ennek eredményeként tragikus helyzetbe sodorta, például, a gyulafehérvári püspökséget, amely közel 700 ezer hívével együtt kénytelen volt minden kapcsolatot megszakítani a külföldi testvér-egyházkerületekkel. 1949. június 21-én letartóztatták Márton Áron püspököt, akit két évvel később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. A hatalom megbénította a papképzést, felszámolta a szerzetesrendeket, elkobozta az egyházi vagyont, a szerzeteseket pedig deportálta. A nagyvárosokba Ceausescu masszívan telepítette be a románokat. 1948-ban az erdélyi városok lakosainak 39,7%-a volt magyar, 1966-ban 26,8%-a, 1992-en pedig 13%-a, s miközben a magyarság fogy, a románság száma megháromszorozódott Erdélyben. 1948-ban 547 ezer román élt Erdélyben, 1966-ban 1,69 millió, ma már több mint kétmillió. /Irházi János: Kommunista terror a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./