udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
112
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-112
Helymutató:
Belgrád /Nándorfehérvár/
2005. október 21.
4 forradalom címmel nyílt fotókiállítás Kolozsváron a Szentegyház utcai Galériában. A Francia Kulturális Központ szervezte tárlat a világ egyik vezető sajtóügynöksége, a France Presse sajtófotósainak munkáiból áll össze. A bemutatott anyag két részre tagolódik, egyike négy forradalmi város legforróbb napjait mutatja be: Budapest és Prága 1956-ját, Bukarest 1989-ét és Belgrád 2000-ét. A tárlat második része Közép-Kelet Európa mai valóságát tárja fel, sajtófotók segítségével. A tárlatot bemutatták már Temesváron is. /F. I.: Forradalmak – képekben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./2005. december 31.
2006-ban két magyar győzelemre emlékezünk, a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára és a nándorfehérvári győzelem félezer és ötvenéves harangszavára. A magyarságtól ezt a győzelmet senki sem tudja elvitatni. Azok sem, akik kijelentették, miszerint unják a Kárpát-medence és a világ magyarságát egybeharangozó déli harangszót. Természetesen unják ők Nagy Imrének, a mártír-miniszterelnökének az utolsó szó jogán elmondott kívánságát is, amelyet a Háromszék nem véletlenül emelt új esztendei falinaptára mottójául: ,,E szenvedélyekből és gyűlöletből szőtt perben életemet kell adni eszméimért. Szívesen adom (…) Bizonyos vagyok benne, hogy a történelem el fogja ítélni gyilkosaimat. Csak egy dologtól borzadnék: ha gyilkosaim rehabilitálnának.” Úgy tűnik, hogy 2006-ban nemzeti szimbólumainkat is védenünk kell, meg kell védelmeznünk bizonyos szavainkat is, mint amilyen népünk-nemzetünk neve, írta Sylvester Lajos. Védelemre szorul a lyukas- vagy az Árpád-sávos zászló, az olyan szimbólumok, mint a turul, a szimbólumemberek, mint Wass Albert vagy Teleki Pál. Háromszékre hazabeszélve, védelmünkre szorulnak a felsőcsernátoni Rákossy Árpádok, akiket a Rákosi-diktatúrában és a Kádár-féle koncepciós perben ítéltek súlyos börtönös esztendőkre. /Sylvester Lajos: Újévi harangszó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 31./2006. január 16.
Hunyadi János-évnek deklarálták 2006-ot, hiszen a híres erdélyi történelmi személyiség 550 évvel ezelőtt, 1456-ban Nándorfehérvárnál (Belgrádnál) világraszóló diadalt aratott II. Mahomed török szultán serege fölött. Az a nap az egyetemes keresztény világ nagy ünnepe volt, s 550 éve minden délben megkondulnak a templomok harangjai az esemény emlékére. Déván a Történelmi és Régészeti Kör múlt heti összejövetelén az EMKE Hunyad megyei szervezete megnyitotta a Hunyadi János-évet a megye területén. Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke tartott előadást törökverő Hunyadi János vitatott eredetéről. Hunyadi Jánost a magyarok, románok, szlovákok és szerbek is magukénak tekintik, két főbb vélemény tűnik valószínűbbnek. A tizennyolcadik századig szinte egyeduralkodó volt az a nézet, miszerint a híres erdélyi hadvezér Luxemburgi Zsigmond magyar királynak törvénytelen fia volt. Később teret nyert az a nézet, miszerint Hunyadi János a havasalföldi eredetű Wayk Buthi fia volt. Az 1993-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában Budapesten megjelent Erdély rövid története így foglalt állást: “Wayk Buthi, Hunyadi János apja, valószínűleg havaselvi bojár eredetű volt, udvari vitézként szolgált Zsigmond királynak, aki 1409-ben Hunyad várát és uradalmát adományozta /Chirmiciu András: 2006 – Hunyadi János-év. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./2006. február 2.
Az Újvidéki Egyetem tanácsa döntést hozott az intézmény keretein belül működő szabadkai magyar tanítóképző kar megalakításáról, a tanítás az ősszel kezdődő tanévtől indulhat meg. A zombori magyar tanítóképző kar nevet változtat, pedagógiai kar lesz, a kar kihelyezett szabadkai tagozata pedig az egyetemen belül önállóan működő magyar nyelvű tanítóképző karrá növi ki magát. A szabadkai tanítóképző átveszi a zombori felsőoktatási intézmény tanárait, munkatársai és személyzetét, taneszközeit, illetve azokat a diákokat, akik eddig a szabadkai kihelyezett tagozaton tanultak. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) évekkel ezelőtt kezdeményezte az önálló szabadkai tanítóképző kar – az első vajdasági magyar felsőoktatási intézmény – létrehozását az Újvidéki Egyetemen belül. A vajdasági parlament még 2004 tavaszán elfogadta az oktatási intézmény alapító okiratát, megtörtént a kar bírósági bejegyzése, és kinevezték a kar megbízott dékánját, Jeges Zoltánt. Részben a hatályos előírások félreértelmezése, részben a belgrádi vezetők ellenkezése miatt eddig nem sikerült beindítani a tanintézetet. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára és Kasza József, a VMSZ elnöke által tavaly decemberben aláírt memorandumban a magyar kormány vállalta, hogy szakmailag és anyagilag is hozzájárul a szabadkai magyar tanítóképző kar – illetve a majdani szabadkai multikulturális tudományegyetem – létrehozásához. /Magyar tanítóképző lesz Szabadkán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./2006. február 3.
Azonnal kivonták a forgalomból a Vajdaságban a frissen megjelent magyar nyelvű középiskolai feladatgyűjteményt, miután a Bunyik Zoltán vezette vajdasági oktatási titkárság (minisztérium) éles hangon tiltakozott amiatt, hogy a kötet borítóján nacionalista üzenetként értelmezhető kifejezések vannak. A feladatgyűjtemény borítóján nagy betűkkel két kifejezés szerepel: „elmehetnél” és „el fogtok süllyedni”. Bunyik minisztériuma közleményében leszögezte, hogy „az ilyen durva hiba nem lehet véletlen műve”, ezért a tárca követeli a szerbiai oktatási minisztériumtól, derítsen fényt arra, hogy ki felelős a történtekért, és azonnal vonja ki a forgalomból a feladattárt. Bunyik Zoltán helyettese, Danica Stefanovic kijelentette: „Nem szeretném azt hinni, hogy szándékos provokációról van szó, mert az rettenetes lenne.” Biljana Stupar, a Prosvetni Pregled nevű belgrádi tankönyvkiadó igazgatója közölte, hogy csak egy „grafikai megoldásról” van szó. „A grafikusunk a kötet feladatai között található kifejezéseket tette a címlapra.” A grafikus nem tudunk magyarul. A szerbiai oktatási minisztérium közleménye szerint „technikai hiba” történt”. A minisztérium bocsánatot kért a magyar gyerekektől, szülőktől és az oktatóktól. /Rossz vicc vagy provokáció? Vajdasági magyar középiskolai feladattár visszavonása. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./2006. február 16.
Többfordulós vetélkedőt tartanak a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójának alkalmából. Hargita megyében hetvenöt csapat indult a versenyen, huszonhét településről, egy iskolából több csapat is jelentkezett. /Barabás Blanka: Hetvenöt csapat jelentkezett a vetélkedőre. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 16./2006. március 17.
Az MTI által megkérdezett szakértők szerint sem a leginkább hangoztatott erdélyi–székelyföldi, sem a vajdasági autonómia nem valósulhat meg a következő 10–15 évben. A Kárpát-medencében jelenleg Horvátországban és Szlovéniában működik egyfajta területi autonómia, ami az ott élő magyarokat is érinti, Ukrajnában és Szlovákiában azonban egyre inkább lekerül a napirendről ez a kérdés – értékelte az aktuális helyzetet Vizi Balázs, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa. A nemzetközi jogász hangsúlyozza, hogy a Romániában, valamint a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség autonómiatörekvéseiről ugyan egyre több szó esik, de itt is hosszú évekre lesz szükség, hogy a társadalmi és politikai többség is igent mondjon a kisebbségi törekvésekre. „A gond az inkább az, hogy nincs egységes politikai stratégia a határon túli magyar közösségekben, amely következetesen felépítené, hogy milyen feltételeket próbálnak szabni a többségi politikai elitnek, illetve, hogy milyen lépéseket tennének, ha a politikai elit nem teljesíti ezeket a követeléseiket. Igazából az tűnik elő, hogy belső rivalizálások áldozata az, hogy ilyen stratégia kialakuljon ezekben a határon túli közösségekben” – mondta Vizi Balázs. Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője is azt emelte ki, hogy Romániában, valamint Szerbia és Montenegróban belpolitikai játszmák és a magyar közösségeken belüli rivalizálások hátráltatják az autonómia elérését. „Sajnos a magyar közösségek soha nem voltak elég erősek ahhoz, hogy létrehozzák a maguk autonóm intézményeit alulról, akárcsak egy alapítványt, vagy civil társadalmi intézményt. Ahogy létrehozzák, azonnal az államhoz fordulnak, hogy finanszírozza ezeket, és ők attól kezdve jó redisztribútorokként az államtól megkapott forrásokkal majd működtetik az adott intézményt. Ez nem autonómia” – hangsúlyozta Törzsök Erika. Erdélyben szinte csak abban értenek egyet a döntéshozók, hogy szükség van autonómiára, az oda vezető utat azonban mindenki másként képzeli el – hangsúlyozta Kolumbán Gábor, az erdélyi Sapientia Egyetem oktatója. Hasonló tapasztalatai vannak Vajdaságban Gábrity Molnár Irénnek, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnökének. Szerinte a vajdasági magyarság az alapvető kérdésekben sem egységes, arra pedig rendkívül kevés esélyt lát, hogy a belgrádi kormány a jelenlegi helyzetben autonómiát adjon a területnek. A határon túli magyar szakértők szerint a magyar autonómiatörekvések jelentős támogatást sem az anyaországtól, sem az Európai Uniótól nem kapnak. Szerintük Magyarországról mindössze szólamok szintjén támogatják az elképzeléseket. „Sajnos, a koppenhágai kritériumok nem határozzák meg, hogy pontosan mit is kell a kisebbségi jogok alatt érteni” – jelentette ki az Európai Parlamentben Tabajdi Csaba (MSZP). „Az EU sokszor kettős, sőt hármas mércét alkalmaz, amikor teljesen mást ír elő, mást vár el két tagjelölt államtól, miközben saját tagállamaitól szinte semmit nem kér számon: a Macedóniában élő albánok egy fegyveres felkelést követően a legszélesebb körű közigazgatási, sőt területi autonómiát kaptak, míg Románia esetében a Székelyföldön élő közel egymillió magyar esetében az Unió nem szorgalmazza a területi autonómiát, Koszovónak függetlenséget ígér, de a Vajdaságnak még a Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfő által elvett autonómiát sem javasolja”. Tabajdi arra kérte a képviselőket, hogy „támogassák azokat a magyar módosító indítványokat, amelyek Vajdaság multietnikus jellegének megőrzését, a kisebbségek védelmét, a tartományi autonómia szélesítését célozzák. /Középtávon sincs esély a magyar autonómiák létrejöttére a Kárpát-medencében? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./2006. április 8.
Érdemi szakértői tárgyalások kezdődnek hamarosan a vajdasági magyar autonómiáról – állapodott meg április 7-én Belgrádban Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök és Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke. /Érdemi tárgyalások a vajdasági magyar autonómiáról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./2006. április 19.
Ott, ahol a szélsőséges nacionalizmus konfliktusokat szít, nincs helye az európai megoldásoknak – jelentette ki április 18-án Szerbia-Montenegróban folytatott látogatása során Traian Basescu államfő. A román államfő találkozott szerb-montenegrói kollégájával, Szvetozár Maroviccsal is. Megbeszéléseik egyik központi témája a koszovói helyzet volt, de szót ejtettek a szerbiai román ortodox egyház legalizálásának lehetőségéről és a két ország viszonyában bevezetendő ingyenes vízumok kérdéséről is. Szerbia-Montenegró elnöke megköszönte Traian Basescunak a Koszovó jövőjével kapcsolatos állásfoglalását. Marovics megígérte, hogy a készülő kultusztörvényben megpróbálják törvényesíteni a szerbiai román ortodox egyház létét, de hozzátette, hogy ez csak „impulzus lesz”, a többi pedig „a román és szerb ortodox egyházak dolga”. A román elnök ezúttal gondosan elkerülte azt, hogy Koszovó számára szó szerint „széles autonómiát” sürgessen. Ami – tekintettel arra, hogy legutóbbi ilyen kijelentését Székelyföldön ráolvasták – teljes mértékben „érthető”. Azt azonban elmondta, hogy „Koszovó esetében Románia kompromisszumos megoldást tartana helyesnek, a külpolitikai alapelvek sérülése nélkül”. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy Bukarest nem támogatja Koszovó önállósodását. Basescu Belgrádban kifejtette, hogy a két szerbiai oláh-román szervezetet a bukaresti vezetés továbbra is támogatja. – Próbáljuk rávenni őket arra, hogy egy szólamon beszéljenek, de továbbra is mindkettőt támogatni fogjuk – mondta. /Basescu Belgrádban elkerülte az autonómia szót. Bukarest nem támogatja Koszovó önállósodását. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./2006. április 19.
A szerbiai parlament elfogadta április 17-én a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt, ennek révén megszabadulhatnak a háborús bűnösség bélyegétől a délvidéki Csurog, Zsablya és Mozsor magyar lakói, akiket 1944-45-ben ártatlanul kivégeztek, illetve vagyonelkobzással sújtva örökre elüldöztek otthonukból. A szerb kormány által előterjesztett jogszabályra csak az úgynevezett „demokrata tömb” kormánypárti és ellenzéki képviselői adták voksukat. A törvény rehabilitálja azokat a személyeket, akiket bírósági döntéssel vagy e nélkül, politikai vagy ideológiai indíttatásból kivégeztek, megfosztottak szabadságától vagy más jogaitól 1941. április 6., a náci megszállás után. A jogszabály értelmében külön törvény rendezi majd az anyagi jóvátételt, és külön a nem anyagi jellegű kárpótlást, továbbá a vagyon- visszaszármaztatást. Ispánovics István, a G17 Plus nevű párt képviselője közölte, hogy javaslatára a parlament három módosítást hajtott végre a törvénytervezetben. A rehabilitálás iránti kérelmet magán- vagy jogi személy nyújthat be, de az eredeti törvénytervezettel ellentétben nem kizárólag a belgrádi kerületi bíróság, hanem az ország minden kerületi bírósága elbírálhatja a folyamodványt. Az is fontos módosítás, hogy a kérelmezőnek a kérelem benyújtásakor nem kell birtokolnia azokat a dokumentumokat, amelyekkel bíróságon kétséget kizáróan bizonyítani lehet az üldöztetés tényét. A vajdasági magyarság szempontjából rendkívül fontos jogszabályról van szó. A Délvidéken 1942 január-februárjában a horthysta honvédségi és csendőralakulatok partizánvadász razziáiban közel háromezer polgári lakos – jobbára szerb és zsidó – vesztette életét. Két és fél évre rá, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó titói katonai közigazgatás idején következett a megtorlás, amelyben becslések szerint 20-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. A Temerin melletti Csurog, Zsablya és Mozsor megmaradt teljes magyar lakosságát – azokat, akik túlélték a vérengzést – kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, kilakoltatták, és gyalogmenetben koncentrációs táborba hajtották. A gyűjtőtáborban 6500-an életüket vesztették, közöttük többszáz gyermek. /A szerb parlament elfogadta a rehabilitációs törvényt. A magyarok mentesülnek a kollektív bűnösség vádjától. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./2006. május 15.
Közel kétszázötven csíki diák vett részt a hét végén a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett többfordulós történelmi vetélkedőn. Idén van a nándorfehérvári csata 550. évfordulója, azóta a déli harangszó is erre emlékeztet. Erről szerettek volna megemlékezni ezzel a vetélkedősorozattal, mondta el Biró Emese, a verseny ötletgazdája. Csíkszeredában a Segítő Mária Gimnázium dísztermében szervezték meg a vetélkedő elődöntőjét, ahová a benevezett nyolcvanhárom csapatból ötvennyolc csapat jutott be. Végül a vetélkedő döntőjébe nyolc csapat jutott tovább. /Daczó Dénes: Időutazó csíki diákok eltévedt levelek nyomában. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./2006. május 29.
Folytatódik a trianoni határok átrajzolásának, illetve az ott mesterségesen létrehozott államok szétesésének folyamata: Montenegró népszavazással döntötte el, hogy független országgá váljék, ezzel Nagy-Szerbia álma végképp szertefoszlik. Előzőleg Horvátország (4,8 millió lakos), Bosznia-Hercegovina 4,4 millió), Macedónia (2,2 millió) és Szlovénia (2 millió) élt a lehetőséggel, hogy lemondjon Belgrád gyámkodásáról, és folyamatban van a koszovói albánok sorsának rendezése. A Szovjetunió és Csehszlovákia után tehát megszűnt Jugoszlávia is. Miközben Montenegró ünnepelt, Moldávia Köztársaság kormánya visszautasította a parlamenti ellenzék egy frakciójának kérését, hogy az ország váljon ki a Független Államok Közösségéből, szakítson Moszkvával. A Mi Moldovánk nevű ellenzéki tömörülés reménységének 1990 óta a romániai ultranacionalizmus hangadói, elsősorban Corneliu Vadim Tudor és Adrian Paunescu szenátorok adnak szárnyakat. Moldávia exportjának jelentős része Oroszországba irányul, cserében a nélkülözhetetlen energiahordozókért. Az első világháborút követően, az 1812 óta Oroszországhoz tartozó Besszarábia 1917 őszén bejelentette autonómiáját, 1918 januárjában függetlenné válását, hogy végül március 27-én az Ország Tanácsa „örökre és az idők végezetéig” hatóan elrendelje az egyesülést Romániával. Ez azonban csak 1940-ig tartott, amikor Moldávia visszatért Moszkva kebelébe. Huszonkét év című könyvében Mikó Imre így írt erről: „A több mint ötvenezer négyzetkilométernyi terület elvesztésénél még nagyobb erkölcsi vereség érte a román hadsereget. Huszonkét éven át egyebet sem hallottak, mint azt, hogy egyetlen barázdát sem fognak vér nélkül másnak átengedni... A Nagy-Románia illúziójában élő románság elvesztette lelki egyensúlyát.” Az egyensúlyt a Nagy-Románia Párt igyekszik helyreállítani azzal, hogy követeli az újraegyesülést, és erre biztatja a moldáviai ellenzéket is. Angela Buciu NRP-képviselő idén március 28-i politikai nyilatkozatában elismeréssel adózott a hős elődöknek, akik Nagy-Románia ősi álmát valóra váltották. Előzőleg, január 13-án a Romania Mare című lap felrótta Moszkvának: az idők folyamán 3 millió idegent telepített be Moldáviába, hogy a lakosság nemzetiségi megoszlására hivatkozva igazolja területi követeléseit (a 4,5 millió lakosú ország 65 százaléka román, a többi ukrán, orosz, gagauz, bolgár és zsidó). Ugyancsak a Romania Mare az egyesülés 88. évfordulója alkalmából cikksorozat közlését kezdte el a történelmi igazság bizonyítására: Besszarábia Romániát illeti meg. /Barabás István: Trianon ördöge nem alszik. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./2006. június 23.
A Bakonyi Poroszkáló Túra Klub – Katonai hagyományőrző sportegyesület hat tagja közel tíz órát rostokolt Halminál, az ukrán-román határon, ahol a román vámosok nem akarták beengedni az országba a huszárruhába öltözött, és lóháton közlekedő hagyományőrzőket. A hatóság képviselői nem indokolták meg konkrétan a belépési engedély elutasítását. „A vám állatorvosa folyton bukaresti felettesére hivatkozott, aztán azt mondta, nincsenek teljesen rendben az irataink, végül pedig azzal érvelt, hogy nem biztosított a lovak elszállásolása” – tájékoztatott Eördög András, miután jelezték, hajlandóak anyagi áldozatot hozni, a vámhatóság rendezte ügyüket. A kis csapat a 3500 kilométeres zarándoklat részeként már végigjárta Szlovákiát és Ukrajnát, a terv szerint pedig a Székelyföldön áthaladva érnének el Nándorfehérvárra (ma Belgrád). Az 1997-ben létrejött egyesület haditornákon, hagyományőrző rendezvényeken igyekszik minél hitelesebben bemutatni a XVI. századi végvári vitézi életmódot. Az egyesület emellett iskolák számára tart „élő történelemórákat”, szintén végvári vitézi öltözetben, fegyverzettel. /Debreczeni Hajnal, Gujdár Gabriella: Magyar huszárok kényszerpihenője. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./2006. június 24.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése által kiadott, Tőkés László püspök és Kovács Zoltán főgondnok által aláírt körlevél a nándorfehérvári diadal (1456) és a Bécsi Béke (1606) megünneplése kapcsán fordul a református egyházközségekhez. “Június 4-én a Trianoni Békediktátumra (1920) emlékeztünk. Gyászos évfordulóink sorát ez alkalommal hadd váltsa fel az öröm és a hálaadás ünnepe. Június 29-én lesz az 550. évfordulója annak, hogy III. Callixtus pápa az Imádságok Bullájában (Bulla Oratorium) közzétette a déli harangszóra való felhívását. A törökök feletti győzelemért szóló imádságokat meghallgatta az Isten, és az 1456. július 22-i, győztes nándorfehérvári csata nyomán a déli harangszó az Istenbe vetett hit és a hálaadás jelképévé vált nemzetünk életében. Június 23-án 400 éve annak, hogy a Habsburg-hatalom elleni győztes szabadságharc lezárásaképpen megkötötték a Bécsi Békét. Ezen a jeles évfordulón, amikor a déli harangszó megkondul, szava nemzeti és vallásszabadságunk ügyének győzelmét is fennen hirdesse!” A körlevél kérte, hogy június 25-én, vasárnap a délelőtti istentiszteletek keretében valamennyi gyülekezetben tartsanak hálaadást, a jövendőre nézve pedig – a nemzeti ökumenikus imaév keretében – tartsanak könyörgéseket a nemzet lelki megújulásáért. /Nándorfehérvár, Bécsi Béke. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./2006. július 22.
Július 22-én délben a megszokottnál hosszabb ideig szólnak a harangok. Dr. Jakubinyi György érsek körlevélben szólította fel a Gyulafehérvári Főegyházmegye papjait, hogy minden templomban hosszabb legyen a déli harangszó, a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulóján. 1546. július 22-én Hunyadi János reménytelennek tűnő helyzetből mentette meg a keresztény Európát. Hunyadi Jánosnak hatvanezres magyar hada állt szemben II. Mohamed százötvenezres török seregével, 300 ágyújával és 200 naszádjával. A törökök Nándorfehérvárhoz érkezve július 4-én megkezdték a vár ostromát. A várat Szilágyi Mihály – Hunyadi sógora – védte hétezer katonával. Július 22-én a keresztes seregek támadásba mentek át, győzelmükkel megmentették Magyarországot, s egyúttal Európát a török elözönléstől. A nándorfehérvári vereség után a törökök 65 évig nem vállalkoztak hasonló arányú támadásra. A köztudatban úgy él, hogy a déli harangszót III. Callixtus pápa a győzelem örömére rendelte el. /Takács Éva: 550 éve szól a déli harangszó. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./2006. július 24.
Emlékbeszédekkel idézték július 22-én Kisborosnyón, a történelmi emlékparkban a nándorfehérvári győzelem 550. és az önálló Erdély függetlensége 450. évfordulóját. Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A Damó Gyula ny. igazgatótanító vezette helyi Nyíres Lokálpatrióta Kör emlékkopját állíttatott a nándorfehérvári győzelemre (1456) annak éppen napján, július 22-én, és a hársfák árnyékában elhelyezték tizennégy választott erdélyi fejedelem – János Zsigmondtól II. Rákóczi Ferencig – háromszéki jeles faragómesterek által készített díszes kopjáját. Igazi történelemlecke volt Kónya Ádám előadása. A Székely Nemzeti Múzeum ny. igazgatója, író és helytörténész a Hunyadi János vezette csata részleteit ismertette. Az Erdély-szerte egyetlen olyan kopjánál, amely a nándorfehérvári győztes csatájára emlékeztet (Bartha Árpád helybeli faragó munkája) virágot tettek a helybeliek, majd koszorúzás követlezett. Az ünnepségen jelen volt Borsos Géza, a Magyarok Világszövetségének alelnöke, aki egyben a Székely Nemzeti Tanács és a Mi Vagyunk a Nép mozgalom üdvözletét is tolmácsolta. /Kisgyörgy Zoltán: Történelemlecke Kisborosnyón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./2006. július 25.
Július 22-én minden településen hosszasabban zengett a déli harangszó: 550 évvel ezelőtt, Nándorfehérváron (ma: Belgrád) Isten megsegítette Hunyadi János és Kapisztrán Szent János) vezetésével küzdő keresztény hadat, legyőzték a török túlerőt. Hunyadi román származású. Nagy nyereség lenne, ha Hunyadit is úgy ünnepelnénk, mint a kelet-európai és balkáni keresztény népek török fölötti győzelmeinek egyik közös (román-magyar) szimbólumát, „ezen a bezárkózó, önsorsrontó szűklelkűségen végre felülemelkedve megbékélnénk a közös múlttal” – írta Cs. Gyimesi Éva. /Cs. Gyimesi Éva: Vivos voco. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./2006. július 26.
Románia konzulátust nyitna a szerbiai Timok-völgyben – jelentette be Traian Basescu államfő Borisz Tadics szerb államelnök romániai hivatalos látogatása alkalmából. A román államfő továbbá sürgette Tadicsot, hogy a kölcsönösség jegyében Szerbiában hivatalosan ismerjék el a román ortodox egyházat. Basescu emlékeztetett, Romániában a szerb ortodox egyház hivatalos elismertségnek örvend. Tadics arról biztosította tárgyalópartnerét, hogy Szerbiában intézményes szinten védik az ott élő román kisebbség jogait, ugyanakkor hasonló magatartást várnak el Bukarest részéről is. A tárgyalások során a román elnök kitért Koszovó helyzetére. Basescu úgy vélte, a terület státusát kizárólag a Belgrád-Pristina egyezmény keretében kellene megvitatni, és elutasította Koszovó függetlenedésének kérdését. /Barta Zoltán: Román konzulátust nyitnának a szerbiai Timok-völgyben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./2006. július 31.
Elhunyt Szász János író, költő, újságíró /Belgrád, 1927. júl. 14, – Bukarest, 2006. júl. 29./, miután agyvérzés miatt több héten át feküdt kómában. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyik a múlt század közepén, közvetlenül a második világháború után kezdte pályáját. Egyetemistaként lett az Utunk helyettes főszerkesztője Kolozsváron, 1957 és 1968 között a bukaresti magyar napilap, az Előre rovatvezetője, később is, nyugdíjazásáig, a lap belső munkatársa. 1968 és 1977 között a Román Írószövetség főtitkára volt. Könyveinek száma – verseken kívül elbeszélések, kisregények, regények, útirajzok, esszék, műfordítások – meghaladja a harmincat. Bejárta a világot, jelentős irodalmi díjak kitüntetettje, publicisztikai munkásságáért elnyerte a MÚRE Életműdíját, a MÚOSZ Aranytollát és a budapesti Pulitzer Emlékdíjat. /Á. H.: Elhunyt Szász János. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./ Szász János neve után, a róla szóló írásokban, lexikonok szócikkeiben mindig hosszú felsorolás következik, jelezvén munkásságának, írásformáinak, szellemi alkatának sokoldalúságát. Költő, prózaíró, esszéista, szerkesztő, műfordító, közíró. Szüntelenül fürkészte az értelem működésének természetrajzát, törvényszerűségeit. /Gálfalvi Zsolt: Az értelem történésze. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./2006. augusztus 3.
Kolozsváron a kánikula ellenére a zsúfoltságig megtelt a Római Katolikus Nőszövetség díszterme, ahol a Szent Mihály Caritas és az Erdélyi Piarista Diákszövetség szervezésében megemlékeztek a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójáról. Megjelent Szentpéteri István kolozsvári magyar konzul, Szilágyi György, az Amerikai Magyar Szervezetek nagybizottságának vezetőségi tagja, Szőcs László, a jezsuiták Manréza Lelkigyakorlatos Központjának társigazgatója és a történelmi egyházak képviselői is. Az előadó, Fodor György piarista konfrater, a diákszövetség elnöke méltatta az 1456. július 22-i diadalt a törökök fölött. Azóta megkondultak a harangok délben. /Balázs Kornél piarista öregdiák: Emlékezés a nándorfehérvári diadalra. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./2006. augusztus 11.
Több ország történészei adtak találkát Gyulafehérváron a Hunyadi János tiszteletére augusztus 9-11. között rendezett tudományos ülésszakon, emlékezve az 1456-os nándorfehérvári, törökök feletti győzelmére. Jakubinyi György érsek középkori latin nyelvű misét tartott, amit olasz nyelvű, Szent Istvántól napjainkig ívelő rövid történelmi áttekintéssel folytatott. Ezt követően az ortodox teológián került sor a rendezvény hivatalos megnyitójára, melyen Andrei Andreicut ortodox pátriárka Hunyadi nemzetközi érdemeit és hitét magasztalta. A rendezvényen több hazai és külföldi kutató előadása hangzik el. /Tamás András: Akiért a harang szól. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./2006. október 9.
Az idén másodszor tető alá hozott Aradi Napok elnevezésű rendezvénysorozat az október 7-én, szombaton tartott egyházkerületi református ifjúsági találkozóval, illetve vasárnap az aradi evangélikus templomban ért véget. A Királyhágómelléki Egyházkerületi Református Ifjúsági Találkozó hangulata kicsit kesernyés volt, hiszen a nyolc egyházmegye közül csupán négy – az aradi, a nagybányai, a szilágysomlyói és a temesvári – képviseltette magát, jelezte Módi József egyházmegyei ifjúsági előadó, a rendezvény főszervezője. Ecsedi Árpád, a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szervezet elnöke a fiatalság szerepét hangsúlyozta az élet minden területén, a stafétabotot a fiatalságnak kell átvennie az előző nemzedéktől. Olasz Angéla, a Csiky Gergely Iskolacsoport történelemtanára öt évszázadon – az 1456-os nándorfehérvári diadaltól az 1956-os magyar forradalomig– átnyúló időutazását hallgathatták a résztvevők. A Kölcsey Stúdió tagjainak összeállítása után Bognár Levente aradi alpolgármester, majd Király András parlamenti képviselő, megyei RMDSZ-elnök mondott beszédet. /Kiss Károly: Mécsesfények az Aradi Napok végén. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./