udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
170
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-170
Helymutató:
Torockó
2006. június 2.
A Transylvania Trust Alapítvány helyi, regionális és nemzetközi szinten egyaránt kiterjedt partnerhálózattal büszkélkedhet, ennek köszönhető, hogy eleget tehet vállalt feladatainak, eredményesen dolgozhat az épített örökség fenntartható védelméért. Tevékenységei: Erdély épített örökségének dokumentálása, tudományos rendezvények és ismeretterjesztés, szakoktatás, szaktanácsadás, csereprogramok, illetve az integrált örökségvédelem, ennek egyik eredménye a bonchidai Bánffy-kastély helyreállítása. Működésének tíz évét háromnapos: Kolozsváron, Bonchidán és Torockón zajló rendezvénysorozattal ünnepli az alapítvány. Június 1-jén Kolozsváron a nagyobb projektekről beszámoltak a programvezetők. Jelen voltak a Transylvania Trust partnereinek, szponzorainak képviselői, többek között Szentpéteri István konzul-helyettes, Entz Géza, a Pro Professione Alapítvány képviselője és a Polgár-Társ Alapítvány. Tíz év alatt 70–80 faluban mintegy 2000 objektumról készült fényképes dokumentáció, számos országos és nemzetközi tudományos ülésszakot rendeztek, a legjelentősebbek évről évre Szovátán és Kolozsváron zajlanak. Az erdélyi műemléképületeket bemutató füzetsorozat 41. számánál tart; építettörökség-fenntartó tehetséggondozó szakkollégium működik, szaktanácsadást nyújtanak az egyházi vagyonokhoz tartozó épületek helyreállításához. /F. I.: Összefogással az épített örökség védelméért. 10 éves a Transylvania Trust Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./2006. június 3.
A Transylvania Trust Alapítvány működésének tízéves évfordulója alkalmából a zárónapon Torockó került a középpontba, az ugyancsak tízéves rangos Europa Nostra-díjjal is kitüntetett Torockó Értékvédő Programmal együtt. Kiemelkedő dr. Román Andrásnak, a program kezdeményezőjének munkája, aki nélkül Torockó minden bizonnyal nem a mai képét mutatná. A Transylvania Trust elnöke, Szabó Bálint köszöntő szavai után Torockó polgármestere, Veres Rudolf szólt a közönséghez, megköszönve Budapest V. kerület önkormányzatának a tíz éven át tartó támogatást, a kerület évről évre vita nélkül szavazza meg a 10–12 millió forintos támogatást. Balasa M. Iván, a kötet lektora mutatta be a Műemlékvédelem Torockón című, frissen napvilágot látott kiadványt. A helyi unitárius templomban folytatódott a rendezvénysorozat Román András építész, műemlékvédő post mortem díszpolgárrá avatásával. Ezután a 15. számú ház falán álló emléktáblát leplezték le. A latin nyelvű felirat méltó emléket állít Román Andrásnak. Késő délután nyújtották át a Transylvania Trust Alapítvány díjait Torockó lakosainak, akik valamilyen módon kiemelkedően hozzájárultak az örökség megőrzéséhez: a tavaly is kiosztott Zsakó István díjat Balogh Szabolcs vehette át, az idén alapított Bosla Ferenc díjat Petri Irén és Zsakó Anna kapta. /F. I.: Torockó: a népi építészeti örökség génbankja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./2006. június 15.
Negyven éve alakult meg a KABK-CSA (Kolozsvári Amatőr Barlangkutató Klub). Az évfordulói ünnepségeket május 26-28 között tartották meg Torockón. A több mint 200 résztvevő a világ több országából gyűlt össze. Szilágyi Árpád, a klub egyik alapító tagja, négy évig a kör titkára, majd nyolc éven keresztül az elnöke, elismeréssel adózott a klub mostani tagságának, hogy létrehozták ezt a találkozót. /Szilágyi Árpád: Évforduló az amatőr barlangász klubban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./2006. július 20.
Nagyenyedre hívta össze az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Oktatási Főosztálya Fehér megye magyar tagozatos oktatási intézményeinek vezetőit. Lakatos András ügyvezető alelnök a kistérségi iskolaközpontokról beszélt, Tóth Gabriella Fehér megye kisebbségi tanfelügyelő részvételével. “Illúzió csupán, hogy meg tudjuk tartani az iskolákat. A 6-8 gyerekkel működő iskolák nem felelnek meg sem anyagi, sem pedagógiai szempontból és a minőségi oktatás követelményeinek sem tesznek eleget” – mondta az alelnök. Ki kell alakítani egy oktatási adatbázist, kollégiumok létesítéséről, iskolabuszok beszerzéséről kell gondoskodni. Nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ-nek nincs meghatározott stratégiája, csupán adatokat gyűjt. A vidéki iskolák nem lelkesednek az iskolaközpontok kialakításáért. Amennyiben nem engedélyezik az V–VIII. osztályos szimultán oktatást, 4-5 év múlva, a magyarlapádi és torockói iskola is bezár. A helyzeten a kötetlen megbeszélések és a 16 éve folyó adatgyűjtések nem segítenek. Lépni kell, célirányosan cselekedni, áldozatot hozni és felelősséget vállalni, írta Takács Ildikó. /Takács Ildikó: Kötetlen egymás mellett való elbeszélés. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 20./2006. augusztus 2.
A napokban zárult Kolozsváron a harmadik nemzetközi magyar nyári nyelvtábor. A Bridge Language Study House Egyesület által szervezett nyári, intenzív nyelvoktatási program egyre több magyar nyelvtanulót vonz Erdélybe. A magyar nyelv iránt érdeklődők a nyelvtanulás mellett az erdélyi kultúrába is belekóstolhattak. Ez a nyári nyelvtábor az első és egyetlen olyan program Erdélyben, amely a magyar nyelvet idegen nyelvként és intenzíven oktatja, kulturális tevékenységekkel egybekötve. A kolozsvári magyar nyári nyelvtábor megszervezésének ötlete 2004 telén született meg. Az idei nyelvtáborban a diákok többsége amerikai volt, de akadtak köztük szlovákok és hollandok is. A program keretén belül a résztvevők Kolozsvár történetével ismerkedtek, és ellátogattak Tordára, Torockóra, Bonchidára és Kalotaszegre. /Nemzetközi magyar nyelvtábor Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./2006. augusztus 5.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ 1990-ben Gyergyószárhegyen alakult újra. Célja a turizmus művelése és népszerűsítése. Honismereti, néprajzi kirándulásokat rendeznek, de a természetvédelem is fontos része tevékenységüknek. Az erdélyi egyesületet önálló osztályok alkotják: Bánsági, Bihari, Gutin (Nagybánya), Szatmárnémeti, Gyergyói, Marosvásárhelyi, Háromszéki, Udvarhelyi, Brassói, Hétfalui, Zilahi, Besztercei, Kolozsvári és Tordai EKE Osztályok működnek, és van négy társszervezetük, a CSTTE, a Genciána, a Czárán Gyula és a Brassói Turista Egyesület. A nyaranta megrendezésre kerülő Országos EKE Vándortábort minden évben más-más osztály vállalja fel, helyszínül Erdély kevésbé ismert vidékeit választják, melyről útikalauz is készül. Az idei XV. Vándortábort a Kolozsvári és a Tordai Osztály szervezte Torockón. Kardos Zsuzsa, az EKE országos alelnöke rámutatott, eredetileg az Aranyos völgyébe tervezték a tábort. A völgyben azonban nem találtak megfelelő kiterjedésű táborhelyet. A mostani vándortábornak 1138 résztvevője van, közülük 448-an tagjai az EKÉ-nek, 654-en pedig bejelentkeztek, közülük 605 magyarországi. – Augusztus 1-jén nyílt meg a tábor. Naponta több kirándulás, túra közül választhatnak a résztvevők. Este vetítések, előadások szórakoztatják a táborozókat. A vándortábor feloszlik, de megmarad az új útikönyv: Lukács József Aranyos-völgyi útikalauza. A természetbarátoknak pedig a következő vándortáborig az EKE kéthavonta megjelenő Erdélyi Gyopár /Kolozsvár/ folyóirata szolgáltat friss híreket. /Takács Ildikó: Torockón a XV. Országos EKE Vándortábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./2006. augusztus 7.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) rendezvényének köszönhetően három napig a színjátszás fellegvárának számított Vargyas. Az unitárius egyházközségekből 450 fiatal gyűlt össze az amatőr színjátszó-találkozóra. A gálaműsoron fellépett az ODFIE választmányából és az unitárius teológia hallgatóiból verbuválódott csapat is. A zsűri a sepsiszentgyörgyiek Csehov-feldolgozását találta a legjobb előadásnak, őket Várfalva-Sinfalva egyesített csapata és Torockó követte. /Hecser László: Amatőr színjátszó-találkozó – nem középiskolás fokon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./2006. augusztus 12.
Torockón az 1952-ben alapított néprajzi múzeum mellett az utóbbi években magánmúzeumok is nyíltak. Ezek egyike Kőműves Annáé. A régi, jellegzetes kétablakos torockói ház nem került be a Torockó műemlékvédelmi programba, nem lett felújítva. A két szoba festett bútorzatát, az itt elhelyezett tárgyakat az édesanyjától örökölte. Gelei Király Annának muzeológusi oklevele, aranyérmes kitüntetése volt. A gyűjtést 1920-ban kezdte. Akkor a falu bolondjának titulálták, mert összeszedett minden kidobott ócskaságot. Gyűjtötte a történeteket, az öreg emberek visszaemlékezéseit is. Mindezek mellett sokat kézimunkázott. Gyűjteményét egyetlen lányára hagyta. Örökösét jól választotta, mert Anna néni gyarapítja, gondozza a gyűjteményt. Évekkel ezelőtt meglopták a múzeumot. Németországi gyűjtő akarta megvásárolni a tárgyakat, s mivel nem voltak eladók, a tordai közvetítő ember csatornás cigányokat ajánlott be. A csatorna elkészült, de mire ráébredtek, eltűnt az 1718-ban készült 60 kg-os óra, a pipakészlet medvét formázó dohánytartója és a falról a 400 éves olajfestmény. /Takács Ildikó: Anna néni múzeuma. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./2006. augusztus 12.
Torockón szervezte meg XV. Országos Vándortáborát az Erdélyi Kárpát-Egyesület augusztus 1–6. között. A torockói Tobiás Éva Galéria második művésznaptárát Gruzda János festményeiből állították össze. Az EKE-tábor parancsnoka Lukács József országos EKE-elnök volt. /Hantz Lám Irén: EKE Vándortábor Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./2006. augusztus 22.
Négynapos erdélyi unitárius ifjúsági konferenciát rendeztek Torockón, az unitárius templomban. A Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) nevében Szabó László elnök köszöntötte az ifjakat és a vendégeket. A vendéglátó fiatalok a Habakukk című népi színjátékot adták elő nagy sikerrel. Az előadók között volt Székely Kinga Réka lelkésznő, az ODFIE volt elnöke, valamint Andrási Benedek lelkész, a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium aligazgatója. Kiemelték vallásuk szellemi nagyjait. Dávid Ferencet, János Zsigmondot, Orbán Balázst és Kriza Jánost. Meghívták Rácz Sándort, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökét, aki előadást tartott 1956 örökségéről. Kevésbé ismert történeti adatokkal és jelenkori összefüggésekkel tette vonzóvá mondanivalóját. Előadását az Amerikából érkezett fiatalok is meghallgatták, akik ezekről az eseményekről most hallottak először. /Bakó Botond: Miénk itt a tér – unitárius ifjak találkozója Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./2006. szeptember 4.
A ferences rend mindig a segítségre szorulókhoz állt közel. Az alapító Szent Ferenc a leprásokat ápolta, nekünk a ma legelesettebbjeit, a magukra hagyott gyerekeket kell gondoznunk. Akkor is, ha nem vagyunk tanító rend – mondta Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, Böjte Csaba szerzetes. Mintegy kétszáz gyermek jött el az iskolaévkezdés előtt a Böjte Csaba atya által életre hívott intézményekből Szovátára, a találkozóra. A dévai, parajdi, torockói, petrozsényi és szászvárosi gyerekek mutatták be műsorukat a színpadon. Böjte Csaba elmondta: az általa vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz naponta érkeznek félő, szorongó gyermekek, akik képtelenek tanulni, az elvárások szerint teljesíteni. Az atya szerint felöltöztetni, jóllakatni, megnyugtatni, szeretni kell őket, és így az öröm és az eredmény sem marad el. Az erdélyi ferences tartomány provinciálisa, Leó atya szerint Csaba atya munkáját bűn lenne meggátolni csak azért, mert nem fér bele a forma szerinti rendi regulába. Csaba atya esetében az előírt kolostori közösség a gyermekekből áll. – Nélküle, az ő személyisége, varázsa nélkül nem lenne tető a fejük fölött és leves a tányérjukban – mondta Leó atya. Szent Ferenc regulája alapján több, önálló jogi személyiséggel működő szerzetesrend létezik. Erdélyben a ferences rendet a kisebb testvérek Szent Istvánról nevezett tartománya jelenti, saját szervezettel. A minoritáknak vagy más néven konventuálisoknak Aradon van egy rendháza, ők kevesen lévén, a miskolci rendtartományhoz tartoznak. A ferences nővéreket a millesdorfi apácák képviselik, rendházuk Székelyudvarhelyen van, a világi vagy harmadik rendként ismert laikus ferenceseknek még nincs Romániában önálló szervezetük. A moldvai román ferencesek létszámban meghaladják az erdélyi rendtartományét. Leó atya elmondása szerint a két rendtartomány között nem teljesen felhőtlen a viszony: volt eset, hogy a lujzikalagori plébános, aki ferences szerzetes is, halálos bűnné nyilvánította a csíksomlyói búcsújárást. /Kovács Csaba: A ma rászorulói: az elhagyott gyerekek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./2006. szeptember 6.
„Dévai gyerekmentőként” Erdélyben és külföldön egyaránt ismert Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke immár több mint tíz éve az erdélyi magyar árva és szegény gyerekek mentőangyala, hiszen Erdély-szerte több mint 40 intézményben 1300 gyereknek nyújtanak „testi és lelki táplálékot, magyar identitást és jövőt”. Csaba testvér 1992-ben tette az első lépéseket az árvák és szegények felkarolására, amikor a maga köré gyűjtött, utcán tengődő gyerekekkel beköltözött a dévai ferences kolostorba és azt gyermekotthonná alakította. Azóta Erdély-szerte kiépült a védőháló, s ma gyermekotthont működtetnek Déván, Szászvárosban, Szovátán, Petrozsényban, Torockón, Zsombolyán, Szárhegyen, Nagyszalontán, Kolozsváron, Kőrisbányán, Sóváradon és Illyésmezőn is. Két típusú otthon létezik, az egyik a gyermekotthon, ahol az árva gyerekek laknak, akiknek teljes ellátást, taníttatást biztosítanak. E központokban a csoportok nagycsalád modellre épülnek, 8-10 gyerekkel foglalkozik egy nevelő. A másik típus a napközi otthon, ahol ebédet, tanszereket, ruhát és délutáni oktatást biztosítanak azoknak a gyerekeknek, akik otthon rossz körülmények között élnek, azonban „ha a család már nem tudja ellátni a gyerekeket, akkor befogadjuk őket az otthonba. Összesen 600 bentlakó gyerekünk van és további 700-nak biztosítunk napközi otthonokban ellátást” – tájékoztatott Böjte Csaba. „Nevelőink munkakönyves alkalmazottak, mellettük azonban nagyon sok önkéntes tevékenykedik, akik jóindulatból jönnek és gondoskodnak az apróságokról. Úgy érzem, ha Isten megengedte, hogy gyerek legyen valahol a világon, aki azért sír, hogy valaki ölbe vegye, akkor kell lennie olyan személynek is, aki azt szeretné, hogy ölbe vehessen valakit” – vélekedik a szerzetes. A gyerekek a legkülönbözőbb utakon kerülnek az alapítványhoz. Mindenképpen megpróbálják a családokat összetartani. Az általuk gondozott gyerekeknek 20%-a roma nemzetiségű. Az alapítvány 2002-től Magyarországon is be van jegyezve, onnan is jönnek adományok. /Menyhárt Borbála: Árvák és szegények gondviselője. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 6./2006. szeptember 9.
Magyarországi minta szerint az idén Torockó is falugondnokot választott magának. Erdélyben eddig három falugondnokság működött: kettő a Székelyföldön, egy pedig Szentgelicén. Ez évtől Torockó község is büszkélkedhet gondnokkal. Első lépésként megalakult a Torockó és Torockószentgyörgy Közösségépítő Egyesület, amelynek elnöke Koppándi Botond unitárius lelkész, alelnöke pedig Király Ferenc községi tanácsos. Az anyaországi Falu- és Tanyagondnokok Országos Szövetsége ajánlotta fel az egyesületnek az anyagi, valamint szakmai segítséget ahhoz, hogy Torockón is falugondnokot választhassanak. Torockó első falugondnokának Simándi Zoltánt választották. Feladata sokrétű: ő szállítja az iskolásokat, idős embereket látogat, lelki gondozói munkát végez, de segít a háztartásban is. Emellett Nagyenyeden receptre gyógyszereket vált ki, betegeket orvosi kivizsgálásra visz, indokolt esetben mentőszolgálatot is ellát. A közösségépítő egyesület további céljai között szerepel a Teleház és az idősek klubjának létrehozása Torockón. /Bakó Botond: Eredményes a Torockói Közösségépítő Egyesület munkája. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./ 2006. szeptember 23.
Szeptember 17-én, vasárnap, a Kovásznai Napok sokadalmában, felavatták Ignácz Rózsa-mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. A szobroknak is megvan a maguk sorsa, bizonyos szobrokat el sem kellett volna készíteni, akkor nem kellene ledönteni őket. Márpedig az elmúlt véres évszázadban, a kitelepítések századában sok szoborra várt ez a sors. Ignácz Rózsa realista regényekben számolt be a Trianon utáni letargiából lassan ocsúdó erdélyi magyarság életéről (Anyanyelve magyar, Rézpénz, Született Moldovában, Urak és úrfiak), és energiáiból arra is futotta, hogy a harmincas években, a ,,keleti magyarok nyomába” szegődve, riportokban számoljon be a bukaresti, regáti, bukovinai magyarok életéről, eljutott a csángók közé is. Élményeit nemcsak a riportsorozatban, hanem egyik legfontosabb művében, a Született Moldovában című regényében is megírta. Ignácz Rózsa a kommunista rendszerben évekig csak műfordítóként lehetett jelen, Caragialét fordította többek között, és Sadoveanut, majd 1957 után népszerű ifjúsági regényeket írt (Torockói gyász, Az utolsó Daru, Orsika), a magyar színészet hőskorát térképezte fel (Prospero szigetén), nem feledve imdulásának vándorszínészi esztendőit, a Róza leányasszony után újra írt egy színházi regényt (Titánia ébredése), írt meséskönyveket is, útirajzokat, fia jóvoltából bejárhatta a világot, de nagyobb lélegzetű társadalmi regényt már csak egyet írt, A vádlottat, amely már csak a kilencvenes évek végén, majdnem két évtizeddel halála után jelenhetett meg. A csíkszeredai Pro Print Kiadó sorozatban adja ki műveit, Ignácz Rózsa végre hazatért. /Bogdán László: Szobor és mű. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./2006. október 6.
A Torockói Napok alkalmával látható volt a megújult Néprajzi Múzeum. Ragyogóak a termek, a csodálatos népviseleti darabok új, méltó környezetben jelennek meg. Ughy István, a Pápai Múzeum muzeológusa felajánlotta segítségét. Elhozta a tárlókat a pápai múzeumtól. Ughy István saját kezűleg készítette el a tárlókat, valamint a bábukat. – A pápai muzeológussal a kapcsolatfelvétel már 2001-ben megtörtént, amikor a torockói kohó makettjét néprajzi múzeumunknak ajándékozta – mondja Lassel Ágnes torockói múzeumigazgató. /Takács Ildikó: Megújult a torockói Néprajzi Múzeum. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./2006. november 11.
Fehér megyei oktatási tanácskozást tartottak Erdei Itala oktatáskutató munkaanyaga alapján Nagyenyeden. A megbeszélésre a megyében működő magyar tannyelvű iskolák egy részének bizonytalan helyzete szolgáltatott okot. A problémára iskolaközpontok létrehozása jelentené a megoldást. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium már lépett egyben az ügyben, hiszen bentlakásában már 15 vidéki kisiskolás lakik. A tanácskozáson megjelent Kerekes Hajnal, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője, dr. Demény Piroska, a Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója, Gál László, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Szeminárium igazgatója, Bárócz Huba református esperes, Tóth Gabriella kisebbségi tanfelügyelő és Stáb Ildikó megyei RMPSZ-elnök. Általános vélemény szerint az I–IV. osztályok hosszabb távon is fenntarthatók, de az általános iskolák V–VIII. osztályos tagozatainak egy része nehéz helyzetbe került. Bár az utóbbi időben javult a szaktanári ellátottság, a felvinci, a balázsfalvi, a marosújvári, a gyulafehérvári tagozatok komoly létszámgondokkal, osztályösszevonásokkal küzdenek. Szilárdabb a helyzete a bethlenszentmiklósi, magyarlapádi, torockói, és természetesen a nagyenyedi kollégiumi osztályoknak. Kötő József volt oktatási államtitkár néhány éve oktatási mikrorégiók kialakítását kezdeményezte. A tanulmány két megyei iskolaközpont működtetését feltételezi Nagyenyeden és Gyulafehérváron. Új lehetőség a gyulafehérvári és a környékbeli gyermekek számára az, hogy a katolikus érsekség tulajdonában található ún. Fogarasi-féle épületcsoport felújítását tervezik. Decemberben megérkeznek a mikrobuszok (iskolabuszok) is, amelyekkel jövőtől több mint 400 román és magyar tanuló fog ingázni különböző iskolaközpontokba. A tervek szerint Magyarlapádra szállítják a megszűnt becei iskola V–VIII. osztályos diákjait és a Bethlenszentmiklós környéki tanulókat. /Bakó Botond: Válsághelyzetben a magyar tannyelvű iskolák= Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./ 2006. november 27.
Hantz Lám Irén, Enyed és Torockó szerelmese Gruzda János festményeivel és Áprily Lajos négysorosaival illusztrálta Naptárát, melyet november 23-án az Áprily-estek keretében mutattak be Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Józsa Miklós tanár elmondta, hogy Gruzda János és Áprily Lajos az erdélyi táj, szűkebb értelemben Nagyenyed és az Erdélyi-Középhegység tájainak szerelmesei. Gruzda Tövisen született, az enyedi kollégiumban tanult, majd egyetemi tanulmányai befejezése után egy évtizedig (1914–1924) Magyarbecében református lelkipásztor. Ez az évtized festői pályája szempontjából korszakalkotó. Áprily tizenhét évig enyedi tanár. Barátságuk 1922-ben kezdődött, és egyre szorosabbá vált. Hantz Lám Irén torockói kötődéséről, a Tóbiás Galéria alapításáról, Vas Albert pedig Dócziné Berde Amál itt rendezett kiállításairól beszélt. /Takács Ildikó: / “Mi itt a téli Szép titkát kerestük” = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./2006. november 27.
A nagyváradi Piticot Alapítvány és a Zabhegyező gyermekanimátorok által kezdeményezett s immár VIII. alkalommal megrendezett mesevetélkedő első Fehér megyei fordulóját bonyolították le Nagyenyeden. Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója elérzékenyülten köszöntötte a három éve Nagyenyeden meghonosodott mesevetélkedő bethlenszentmiklósi, marosújvári, magyarlapádi, székelykocsárdi, torockói, vajasdi és nagyenyedi résztvevőit. /T. A.: Mesevilág Enyeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./2006. december 5.
Anyanyelvmentési akciónak indult, a nemzeti hovatartozás érzését fejlesztő tevékenységgé terebélyesedett a Fehér megyei RMDSZ és EMKE közös rendezvénye. A II. Szórványgyerek-találkozóra december 2-án Nagyenyedre, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házba 25 román tannyelvű iskolába járó, anyanyelvét törve beszélő gyerek érkezett /Magyarbényéről 13 gyerek, Küküllőboldogfalváról 5, Nagylakról pedig 7 gyermek/. Torockón a gyerekek hallhattak a falu ezeréves történelméről. A népművészeti múzeumban Lassel Ágnes muzeológus mutatta be a vasbányászat és népművészet hagyományait, a Székelykő lábánál a polgármester elmagyarázta a kétszer felkelő nap csodáját is. /Takács Ildikó: Szórványban élő gyerekek találkozója Torockón. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 5./2006. december 9.
A torockói Szent Teréz Gyermekvédő Otthon csaknem két éve működik, a negyedik volt a sorban. Azóta a tizenharmadikat is felavatták Gyergyószárhegyen, sőt újabban Böjte Csaba atya Kárpátalján is létesített egyet. A torockói otthonban 22 gyermek él, nehéz sorsú, veszélyeztetett családi környezetből, sokszor félárvaként, árvaként kerültek az otthonba. A kezdeti előítéletek után most már a faluban is szívesen fogadják őket. /Bakó Botond: A jó cselekedetek fája. Fény a torockói Szent Teréz Gyermekvédő Otthonban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./